Korszak

Klasszik pop

Borítókép forrása: Fortepan / Urbán Tamás

Az első évek viszonylag szabadabb légköre után az 1968-as csehszlovákiai bevonulás és az annak nyomán kiéleződött kül- és belpolitikai helyzet miatt az állambiztonság fokozottan ellenőrzése alá vonta ügynökeivel és besúgóival a beatmozgalmat. Az egyetemeken uralkodó élénk vitalégkörnek, a klubokban kialakult szabad szellemnek vége szakadt, a korábban engedékenynek látszó hivatalok visszakoztak.

Ezek a társadalmi-kulturális életben mutatkozó változások egybeestek a nemzedékváltással. A beatzenét ügynek tekintő, felemelő, diadalra juttató, a zenészekkel a hatvanas évek elején-közepén induló „nagy generáció” kiöregedett a tizenéves korból, és tanulmányait befejezve munkába állt, belevetette magát a lakásszerzés, a munkahelyi beilleszkedés, a családalapítás problémáiba. 1971-ben disszidálási hullám jelezte, hogy vannak, akik perspektívátlannak ítélik a helyzetüket, egy másik kisebbség a kívülállást, a szabadúszást választotta, a nagy többség azonban különböző munkahelyekre vonult vissza, és az előző évek utópiáitól eljutott a napi realitásokig. 1971-ben a Népszabadság szóvá is tette: eltűnt a közönség, mert a koncertek csendesebbé váltak, és bár a klubok előtt hétvégeken még mindig sorok állnak, az előző évek csodaváró hangulata már a múlté.

Magyarországon a hetvenes évek elején a pop- és rockzene tehát újabb fordulóponthoz érkezett. Olyan átalakulási hullám söpört végig a zenei életben, amelyre azóta sem volt példa. Az Illést kivéve gyakorlatilag minden élvonalbeli zenekar stílust és/vagy tagságot váltott ebben az időszakban, de a másod-harmad vonalban is rengeteg mozgás történt a különböző formációk között.

A legnagyobb horderejű változást talán a Locomotiv GT megalakulása hozta (lásd később), hisz az 1971 tavaszán bemutatkozó új formációba Presser Gábor és Laux József az Omegából, Frenreisz Károly a Metróból, Barta Tamás pedig a Hungariából érkezett. Laux helyét az Omegában Debreczeni Ferenc (ex-Neoton) foglalta el, a Metro együttest a Juventus tagjai (Hanka Péter, Elekes Zoltán) erősítették meg, akiknek a helyére Csomós Péter, Sipos Péter (mindkettő ex-Hungaria) és Tátrai Tibor (ex-Kárpátia) lépett.

További fontosabb változások (alfabetikus sorrendben):

Bergendy – Demjén Ferenc (Liversing), Debreczeni Csaba (Sámson)

Generál – Várkonyi Mátyás, Novai Gábor (ZéGé), Ákos István, Karácsony János és Reck Lajos (Ferm), Révész Sándor (Echo)

Hungaria – Szűcs Antal (Szivárvány), Fekete Gyula, Fekete Gábor (ZéGé)

Kex – Závodi János (Mini), Babos Gyula (Rákfogó), Somló Tamás (Omega)

Korong – Dancsák Gyula, Csuha Lajos, Miklóska Lajos (Sakk-Matt)

Mini – Németh Tamás (Szivárvány), Nagy István (Kárpátia)

Syrius – Orszáczky Jackie, Mogyorósi László (Új Rákfogó), Ráduly Mihály (Pege Quartet), Pataki László (Liversing), Veszelinov András (Metro)

Taurus – Som Lajos, Balázs Ferenc (Neoton), Brunner Győző (Metro), Radics Béla (Tűzkerék)

Tolcsvay – Czipó Tibor (Mini), Móricz Mihály, Németh Oszkár (Sakálvokál)

Tűzkerék – Csomós Péter (Hungaria), Póka Egon (Metro), Nagy Kati (Beatrice)

A middle of the road pop térhódítása

A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a nemzetközi popéletben trenddé formálódó middle of the road pop (a szakmában a hagyományos tánczenére is használt kifejezés, magyarul talán középutas popnak fordítható) viszonylag gyorsan tért hódított Magyarországon. Az irányzatot középtempójú, jól táncolható, könnyen befogadható, kellemes dallamok jellemzik és nálunk ennek hátán kerültek az élvonalba a pályájukat a hatvanas években kezdő, akkoriban a második-harmadik vonalhoz tartozó előadók (Bergendy, Gemini, Neoton, Non-Stop, Corvina), amelyek a hetvenes évek első felében a hazai supergroupok mellett uralták a sikerlistákat.

Frissítve: 2024-1

Kapcsolatok

    12