Egyetlen lendülettel érkezett meg a hatvanas évekből a hetvenes évtizedbe az egykori Rangersből átkeresztelt Corvina, amelyet sokan – némi joggal – a Metro utódjának tartottak. Felállás: Soltész Rezső (basszusgitár ének), Soltész Gábor (fuvola), Szigeti Ferenc (gitár, ének), Makay Zsolt (billentyűsök), Fonyódi Péter (dob). Helyes, jólfésült fiúk, könnyű slágerekkel, divatos cuccokban, ideológiamentes szövegekkel. Ügyesen lavíroztak a populáris zenei formák (middle of the road, afro-rock, latin-rock) között, és szinte havonta jelentkeztek új slágerrel (Csúnya Panni, Virágsors, Volt egy lány, Énekelj kisleány). A Corvina piaci értékét az 1972-es Táncdalfesztivál verte fel (Egy viharos éjszakán), ettől kezdve szinte minden slágerbemutatót – Tessék választani (A Nap és a Hold), Made In Hungary (Régi utca) – elvállaltak és a Hanglemezgyár is kiadott tőlük több slágergyűjtemény-nagylemezt (Corvina I., 1974, Utak előtt, 1975, CCC, 1977).

„Fő célunk a közönség szórakoztatása” – nyilatkozták a zenészek, és a kritika nem is volt kíméletes velük. „A Corvina harmadik albumán pontosan azt hozza, amire képes: a tisztes középszert. Paradoxon, hogy ezt el kell ismernünk. Hosszú évek alatt folyamatos fejlődéssel jutottak el erre a szintre.” Az együttes nagy korszaka szintén a hetvenes évek közepéig tartott. A Metronom ’77 fesztiválon még volt egy nagy slágerük (Álmaimban), de azután őket is elsöpörte a kemény rock hulláma. Szigeti Ferenc pedig a Karthago együttessel átnyergelt az aktuális divatra.

JBSz–SJ

Forrás:

JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 227–228.