Élet A Dal előtt

A beatzene országos nyilvánossága (táncdalfesztiválok)
A hatvanas évek közepéig a beatzene elsősorban Budapesten és a nagyobb vidéki városokban, egyetemi központokban volt ismert. A rádió, a televízió csak ritkán szerepeltette az együtteseket, előadókat, az esztrádműsorokban, turnékban még nem kaptak helyet az „ifjúsági zenekarok”, és a lapokban sem cikkeztek se róluk, se a jelenségről. Az idősebb generáció számára az új zene az első Táncdalfesztivál révén vált ismertté.
A táncdalfesztiválok ötlete Bánki Lászlónak, a Magyar Televízió rendezőjének a fejéből pattant ki, aki 1965-ben a Kisstadionban megrendezett Gitárpárbaj-on szemtanúja volt a tinédzser közönség zajos tüntetésének a hagyományos táncdalokat éneklő előadók ellen. Ez a botrány sugallta neki az ötletet, hogy egy reprezentatív, látványos műsorral rehabilitálják ország-világ előtt a tánczenét. A mintát a San Remó-i fesztivál kínálta, amelynek dalait, előadóit (Bobby Solo, Gigliola Cinquetti, Domenico Modugno, Sergio Endrigo) a rádió és a televízió már korábban is előszeretettel népszerűsítette.
Az első Táncdalfesztivál-t 1966 nyarán hatalmas propagandával rendezték meg. Már az elődöntők idején ott szorongott az egész ország a képernyők előtt. A tánczene váratlanul téma lett, a lapokban a fesztivált nagy horderejű kulturális eseményként tálalták. A műsorban helyet kapott a beat is, de a harmadik elődöntőbe sorolt, ott fellépő négy beatzenekar csalódást okozott. A kritika nem is volt kíméletes a kedvencekkel: „Vártuk sokáig, mikor szólal meg végre az igazi, gitáregyüttesekre elképzelt modern szám. De egyértelműen csak a zsűri legmagasabb pontszámával jutalmazott utolsó számot (Még fáj minden csók), az Illés együttes és Szörényi Levente előadásában sorolhatjuk ide.” 
A kudarcért azonban nem a zenekarok voltak a felelősek. A beatzenészeknek – a fellépési lehetőségért cserébe – hangszerelésben, előadói stílusban, öltözködésben egyaránt alkalmazkodniuk kellett a rendezők elvárásaihoz. Szörényi például az elődöntőben „jellegzetes beatrángatózással, eksztatikus átéléssel”, a klubokban akkor már megszokott előadásmóddal énekelte el a dalát, e szokatlan fellépés viszont megütközést váltott ki az idősebbek körében. A tévénézők méltatlankodó levelek ezreit írták, aminek eredményeként a döntőben a zenekar konszolidáltabb fellépése már kevésbé különbözött a táncdalénekesek előadói stílusától.
1967-ben, a második Táncdalfesztivál megrendezése előtt az érdekellentétek, a szórakoztató zene belső világának ügyei – Szörényiék jóvoltából – a sajtóban, rádióban, televízióban is némi visszhangot kaptak. Márciusban a Magyar Televízió Show-hivatal című műsorában Vitray Tamás Szörényi Leventével beszélgetett, aki elhatárolta magát a fesztiváltól, és bejelentette, hogy az Illés együttes az 1966-os sikerei ellenére nem indul el az 1967-es Táncdalfesztiválon, mivel „idegennek érzik magukat ebben a közegben, a fesztivál ugyanis a táncdalnak szólt, nem a beatnek”. A vitát végül Vitray azzal zárta le: „Nem a Táncdalfesztivál lesz szegényebb, ha az Illés nem lesz ott rajta.” (Bár sokan úgy gondolták, hogy a később megjelent Ne gondold című Illés-dal valódi címzettje Vitray Tamás volt, Bródy János – saját bevallása szerint  – valójában nem gondolt konkrét személyre, inkább csak egy jól helyezkedő káder figurájára.) A beat képviselői ezen kívül is hangoztatták azt a véleményüket, hogy Angliában például jól megfér egymás mellett a sikerlistán Tom Jones és a Beatles, külön fesztiválokat rendeznek a tánczenének és az ifjúsági zenének, de nem kényszerítik versenyzésre a különböző stílusú előadókat.
Szörényiék engedetlensége nyomán 1967-ben a közreműködők közé csak ismert slágergyárosokat hívnak meg (S. Nagy István hét, Szenes Iván hat dallal szerepelt), a beatzenekarok (Omega, Metro, Atlantis, Syrius, Dogs) csupán kísérő-közreműködő feladatokat kaptak. Az énekes sztárok, díjazottak ugyancsak a régi motorosok közé tartoztak (Aradszky László, Bakacsi Béla, Fenyvesi Gabi, Kovács József, Máté Péter, Mátrai Zsuzsa, Németh József, Poór Péter, Szécsi Pál, Toldy Mária) kiegészülve a három beatlánnyal és pár, beatzenekarból kiemelt szólistával (Neményi Béla, Zorán). Az elhangzó slágerek közül néhány: Nem várok holnapig, Ádám, hol vagy?, Drága bakter úr!, Rövid az élet, Utánam a vízözön, Annál az első ügyetlen csóknál. Mindez abban az évben, amikor a Beatles már elkészítette a Bors őrmester albumát, és Jimi Hendrix, Janis Joplin, a Jefferson Airplane, a Pink Floyd, a Cream fellépései aranyozták be a hippik nyarát a nagy amerikai fesztiválokon vagy a londoni klubokban.
Az éjfél utánig tartó elődöntőkben a közönség nem tudott betelni a dalokkal. Kovács József (később már csak a „mi Józsink”) Jöjj vissza hozzám! című szentimentális slágere eufóriába kergette az idősebbeket, akik ugyancsak zajosan tüntettek kedvenceik (Sárosi Katalin – Lassan bandukolva, Szécsi Pál – Csak egy tánc volt, Toldy Mária – Rövid az élet, Aradszky László – Annál az első ügyetlen csóknál, Poór Péter – Utánam a vízözön, Korda György – Bocsánat, hogyha kérdem) mellett. A fiatalok viszont saját bálványaikat (Neményi Béla – Drága bakter úr!, Pápay-Faragó László – Tranzisztori, Zorán – Végre, itt van az óra, Zalatnay Sarolta – Nem várok holnapig) éltették, függetlenül az előadott számok milyenségétől.
A döntőben a 15 dalra nem kevesebb, mint 19 díj jutott (a győzelmet Toldy Mária és Zalatnay Sarolta szerezte meg), és jellemző módon ekkor már a legnagyobb üzleti sikert elért dalt is díjazták. A fesztiválról kiemelt terjedelemben cikkezett a sajtó. A Valóság című folyóiratban Breuer János 649 008 című írásában foglalkozott a fejleményekkel. A cím a fesztiválzsűrihez érkezett szavazatok számára utalt, és a szerző megállapítása szerint már önmagában ez a tény is jelezte, hogy a nyári játéknak, felhőtlen szórakozásnak indult kezdeményezés elgondolkodtató társadalmi jelenséggé és mindinkább elmérgesedő szakmai háborúvá fajult. Erre kritikai vélemények is figyelmeztettek („Beathangzás nem volt. Friss ötletek híján egyet jelent a mostani táncdalfesztivál a több évtizedes, régi stílusokba való teljes és indokolatlan visszasüppedéssel.”).
Az 1967-es Táncdalfesztivál további következménye lett, hogy miután a közönség heves ellenérzésének adott hangot Kovács József táncdalénekes lepontozása miatt, attól kezdve a televíziós közvetítés jó pár éven keresztül félórás csúsztatással követte „élőben” az eseményeket. 
1968-ban a harmadik Táncdalfesztivál-t ismét a régi szellemben, a gigantománia jegyében rendezték meg. Először Farsang a Hajdúságban címmel Debrecenben rendeztek háromnapos minifesztivált, amelyen az Illés kivételével a teljes élgárda szerepelt. A szereposztás: Omega (+ Wittek Mária, Kovács Kati), Pannónia (+ Magay Klementina, Payer András), Syrius (+ Ambrus Kyri, Poór Péter), Atlantis (+ Fenyvesi Gabi, Szécsi Pál), Echo (+ Harangozó Teri, Bakacsi Béla), Thomastic (+ Dékány Sarolta, Máté Péter). A győzelmet az Omega-csapat szerezte meg a Pannónia-csapat előtt, és a gálán fellépett a Metro–Aradszky László összeállítású alkalmi együttes is.
A Táncdalfesztivál a magyar közönség tudatában már az év legfontosabb eseményei közé tartozott. Ebben az évben 1350 pályamunka érkezett a zsűrihez. Az 1968-as év – a „Nyugat-majmolás” ellensúlyozására – a népieskedés és a magyarkodás jegyében telt el a hazai könnyűzenében. Nemcsak a fesztiválon volt szinte kötelező egyenruha a hímzett mellény, a bő ujjú ing, nemcsak itt léptek fel matyó babának öltözött énekesnők, nemcsak az itt elhangzott dalok címei (A csongorádi kisbíró unokája, Beates magyar úr, Sose fájjon a fejed), hanem a hangszerelése, előadásmódja idézte a tschikos, fokosch, gulasch, puszta, paprika álromantikáját. Az Omega ez évben készült angol lemezére is felkerült a Kállai-kettős, az Illés pedig Red Roof Hoovels (Piros nádfedeles kunyhó) néven vendégszerepelt Ausztriában, és az 1968-as Ki mit tud?-on feltűnt Hungaria tagjai is magyaros lajbiban, bokájukat csapkodva énekeltek arról, hogy nem bújnak többé már a subába, és nem húzzák a köcsögöt a karóra.
A fesztivált ismét népünnepéllyé alakították. A díszletek a Broadway-musicalek világát idézték, a fellépők ruháját Rotschild Clara tervezte, a zsűrit messze földről toborozták, egyszóval mindent megtettek, hogy a fesztivál színvonalát európai rangra emeljék. Műsorfüzetét például – szavazócédulával – több százezer példányban már hetekkel a bemutatók előtt árulták, és juttattak belőle a környező országok magyar lakta területeire is.
Kétségtelen, Magyarországon ezen a nyáron tetőzött a táncdalmánia. Egy korabeli felmérés szerint akkoriban minden tíz gimnazista lányból hét táncdalénekesnő akart lenni. Táncdalszerzőnek lenni 1968-ban az egyik legirigyeltebb mesterség volt hazánkban. 
1967-ben ebből az össznépi szemfényvesztésből az Illés kimaradt. 1968-ban viszont – nagy meglepetésre – ők is indultak az Amikor én még kissrác voltam című dallal. Az okokról ezt nyilatkozták: „Külföldön a modern tánczenének külön fórumai vannak. Itthon csak egyfajta fesztivál van. Ilyen. Mi elhatároztuk, hogy részt veszünk, és lassan a magunk fesztiváljává tesszük.”  Illéséken kívül a többi beatzenekar (Pannónia, Atlantis, Omega, Metro, Expressz, Hungaria, Syrius) szintén szerepelt, de a „beatszentháromság” tagjait kivéve megint csak kísérőszerepre kényszerítették őket.
A fesztivál körüli felhajtás augusztus 18-án, az Erkel Színházban megrendezett döntőn érte el a csúcspontját, amely az Illés diadalát hozta. A 11 díjból ötöt kaptak meg, és bár ezt a szokatlan nagylelkű elismerést a beatpártiak lelkes ünneplése kísérte, a döntő éjszakáján a csehszlovák határ mentén már készültségben álltak azok a csapatok, amelyek két nap múlva bevonultak a szomszédos országba, végleg szétfoszlatva a demokratizálással kapcsolatos álmokat.
A következő Táncdalfesztivál-t aztán az Illés és az Omega is bojkottálta, de a második vonal képviselői, azok, akik életben akartak maradni, ismét elindultak. Nem túl erős dalaikkal (Bergendy – Te vagy a lexebb, Atlas – Segítség, Metro – Régi kép: szobrok, Zorán – Fehér sziklák, Express – Alagút, Non-stop – Egyszer volt) azonban nem arattak átütő sikert.
A fesztivál rendezői ezúttal új sztárok indításával is próbálkoztak. A Magyar Ifjúság címlapján 23 sztárjelölt – adminisztrátor, lakatos, fodrász, kárpitos – fényképe mosolygott. A színpadon aztán volt csodálkozás. A 25 tagú nemzetközi zsűri igazán bölcsen döntött, amikor egy itthon alig ismert énekesnőnek (Késmárky Marika – Egy fiú a házból) ítélte oda a fődíjat.
A korábban lelkes sajtó hangvétele is megváltozott, „állami pénzen finanszírozott ízlésrombolásról”, „rosszízű magyarkodásról” írtak, és a rendezők levonták a tanulságot, 1970-ben nem rendeztek Táncdalfesztivál-t. Miközben 1969-ben a Magyar Hanglemezgyár tízezres példányban préselte a kislemezeket, a Képzőművészeti Alap 300 ezer példányban dobta piacra az előadók fényképeit, hasonló példányszámban kerültek forgalomba a kottás-dalos füzetek, a szövegmellékletek, és nemcsak a szerzők, hanem a televízió és a rádió is profitált a legnézettebb, leghallgatottabb műsorokból.
1971-ben aztán ugyanazokkal a módszerekkel, eszközökkel és előadókkal rendezték meg az újabb slágerparádét. Kivétel csak az Illés volt, amely az előző két év büntetései, majd eltiltása után egy bűnbánatot sugalló dallal (Elvonult a vihar) tért vissza. A fesztivált Zalatnay Sarolta egy hagyományos, fesztiválstílusban megírt slágerrel (Fák, virágok, fény) nyerte, a többi sikeres előadóra és dalra (Koós János – Kapitány, Korda György – Ne sírj, Delhusa Gjon – Hegyek lánya, Aradszky László – Eleonóra, Tolcsvay – Csak egy kékszínű virág, Kovács Kati – Pesti férfi) pedig már a döntőt követő hetekben a feledés homálya borult.
Az utolsó, 1972-es fesztivál „méltó” lezárása volt a többéves eseménysorozatnak. A győztes dalokon (Kovács Kati – Add már uram az esőt, Bergendy – Úgy szeretném, Corvina – Egy viharos éjszakán) kívül nem született említésre méltó produkció, a kulisszák mögött folyó élethalálharcra pedig később Somló Tamás, a Non-stop együttes tagja világított rá: „Az 1972-es Táncdalfesztivál-on a Szép Margit című nótával az elődöntőben voltunk, és elhatároztuk, ha nem megy másképp, csalunk. Összedobtunk 10 ezer forintot és bevásároltunk levelezőlapot, bélyeget, megszavaztuk magunkat. Mindenki a családjával éjszakákon át töltötte ki a lapokat, majd öten az ország hat irányába szétszéledve dobáltuk be őket. Azt tudni kell, hogy már 9000 szavazattal bejutottunk volna a döntőbe. De kiderült, valami nem stimmel: a Non-stop közönségszavazatainak a száma hivatalosan 4078 vagy 5001 lett, már nem emlékszem pontosan, elég, hogy kibújt a »bunda« a szákból. Ezek után abban maradtunk, hogy akkor viszont óvunk, egy újságcikkben felfedjük a gerillaakciót, mert már úgy sincs veszíteni valónk: a pénz a postáé. De az akkori zenekarvezetőnk nem merte felvenni a kesztyűt a »szervekkel«.” 
A Táncdalfesztivál-t ezt követően – ebben az „össznépi formában” – nem rendezték meg, de magát az üzleti vállalkozást más-más nevekkel (Metronom) időről időre felújították, majd a rendszerváltás idején a hazatelepülő Dobos Attila megpróbált életet lehelni a szerinte szép emlékű rendezvénybe. De vállalkozása kudarcot vallott.

Táncdalfesztivál ’66
1. díj – Kovács Kati: Nem leszek a játékszered (Gyulai Gaál) és Toldy Mária: Más ez a szerelem (Bágya–G. Dénes)
2. díj – Illés: Még fáj minden csók (Szörényi–Bródy), Zalatnay Sarolta: Hol jár az eszem (Auth–Halmágyi), Tárkányi Tamara: Idegen utakon, Koós János: Annyi ember él a földön (Lovas–Halmágyi)
Előadói díj – Kovács Kati, Koós János, Toldy Mária
MHV különdíja – Vámosi János
KISZ KB különdíja – Koncz Zsuzsa 	
Közönségdíj – Bakacsi Béla 	

Táncdalfesztivál ’67
1. díj – 	Toldy Mária: Rövid az élet (Majláth–Fülöp), Zalatnay Sarolta: Nem várok holnapig (Majláth–Fülöp)
2. díj – 	Aradszky László: Annál az első ügyetlen csóknál (Dobos–Szenes), Poór Péter: Utánam a vízözön,(Tomsits–Halmágyi), Szécsi Pál: Csak egy tánc volt (Vadas–Varga)
3. díj – 	Ambrus Kyri: Nappalok és éjszakák, Fenyvesi Gabi: Ádám, hol vagy?
Előadói díj – Ambrus Kyri, Korda György, Aradszky László, Toldy Mária, Zalatnay Sarolta
Hangszerelői díj – Körmendi Vilmos, Bágya András, Presser Gábor
KISZ különdíj – Dobos Attila
Közönségdíj – Kovács József

Táncdalfesztivál ’68
1. díj – 	Illés: Amikor én még kissrác voltam (Szörényi–Bródy), Koós János: Kislány a zongoránál (Lovas–Szenes), Mary Zsuzsi: Mama (Dobos–Szenes)
2. Sztevanovity Zorán: Fehér sziklák (Fényes–S. Nagy), Harangozó Teri: Sose fájjon a fejed (Deák–Fülöp), Koncz Zsuzsa: Színes ceruzák (Szörényi)
Előadói díj – Mary Zsuzsi és az Illés, Harangozó Teri és az Omega, Koncz Zsuzsa és a Syrius, Koós János
Közönségdíj – Mary Zsuzsi, Korda György

Táncdalfesztivál ’69
1. díj – 	Késmárky Marika: Egy fiú a házból (Bágya–S. Nagy), Koós János: Nem vagyok teljesen őrült (Lovas–Szenes)
2. díj – Harangozó Teri: Szeretném bejárni a földet (Majláth–Kalmár), Metro: Régi kép: Szobrok (Schöck–Sztevanovity)
Arany Mikrofon díj – Harangozó Teri
Előadói díj – Koncz Zsuzsa
Hangszerelői díj – Wolf Péter

Táncdalfesztivál ’71
1. Zalatnay Sarolta: Fák, virágok, fény
2. Non Stop: Lélegző furcsa hajnalon, Illés: Elvonult a vihar, Szécsi Pál:Pillangó
3. Koncz Zsuzsa: Rég volt, szép volt

Táncdalfesztivál ’72
1. díj – Kovács Kati: Add már, uram, az esőt! (Koncz–Szenes)
2. díj – Koncz Zsuzsa: Mondd el, ha kell! (Illés–Bródy), Bergendy: Úgy szeretném (Latzin–Demjén)
3. díj – Corvina: Egy viharos éjszakán (Szigeti–Soltész)
Előadói díj – Kovács Kati, Cserháti Zsuzsa, Katona Klári
Közönségdíj – Generál

Táncdalfesztivál

Az első televíziós tehetségkutatók (Ki mit tud?)
Az 1962-ben induló, 1996-ig összesen tíz alkalommal megrendezett tehetségkutató sorozat, a Ki mit tud? a hatvanas évek végére a Magyar Televízió legnézettebb műsora lett. A döntő nézettsége – a korabeli kezdetleges statisztikai módszerek szerint – elérte a 88 százalékot, többen nézték, mint az esti Híradót.
A Magyar Televízió 1961. december 22-én hirdette meg a fiatal amatőrművészek számára az első Ki mit tud?-ot. Több kategóriában lehetett jelentkezni, és a helyi, a járási, a megyei és a területi döntők után a legjobbak 1962 nyarán a televízió nyilvánossága előtt mérhették össze tudásukat. Az első vetélkedő kategóriagyőztesei: Németh Imre (versmondás), Gloviczky Péter (bűvész), Bakacsi Béla (ének), Benkó Dixieland Band (zenekar); különdíjasok: Angyal János (parodista) és Hacki Tamás (füttyművész); a közönség kedvencei: a két gézengúz (Koncz Zsuzsa és Gergely Ágnes), valamint a Pintér Gábor-Kern András parodista pár. A győztesek jutalma: helsinki utazás és szereplés volt a világifjúsági találkozón. A legnagyobb elismerést azonban a közönség szeretete és az ezzel járó népszerűség jelentette, amely a mai napig elkíséri az első és a későbbi győzteseket.
Ez a korszak volt a magyar televíziózás hőskora, és benne a Ki mit tud? az első „össznépi műsor”. Akkoriban mindössze 325 ezer televíziókészülék üzemelt az országban, ennek ellenére az egész ország a fiatalok produkciójára volt kíváncsi, az elsők között volt Zorán is, aki egy malőr miatt nem került képernyőre.
A hatvanas években még három alkalommal rendezték meg a vetélkedőt. Az 1963. évi győztesek: Supala Kolos (ének), Keveházi Gyöngyi (zongora), Mlinarik József (versmondó), Sztevanovity Zorán (dalénekes), Szegedi Molnár Géza (parodista) és a Szilágyi Erzsébet Gimnázium kamaratriója, a XIII. kerületi Dixieland Band (Express). 1965-ben többek között a pécsi Bóbita bábegyüttest, Ungár Anikó bűvészt, Kovács Kati énekest, Gálvölgyi János parodistát ismerhette meg a közönség. Az 1968-as Ki mit tud? azonban még az előzőeken is túltett, és többek között olyan zenekarokat dobott a köztudatba, mint a Hungaria, a Neoton, a ZéGé, a Tolcsvay vagy a Rangers. Az 1968-as sorozat arról is híres, hogy a Táncdalfesztivál mellett ez volt a legnagyobb nézettségű műsor, és a nézők a szavazataikkal ugyanúgy „gyakorolták a demokráciát”, mint a táncdalénekesek esetében.
A Ki mit tud? későbbi népszerűségére jellemző, hogy míg első alkalommal minden tizenegyedik jelentkező juthatott a kamerák elé, addig 1963-ban már csak minden huszonharmadik, 1965-ben minden ötvenedik, 1968-ban pedig csupán minden századik versenyzővel találkozhattak a nézők a képernyőn. A produkciókat szigorú zsűri ítélte meg, de a közönség is tovább juttathatott versenyzőket. Az első Ki mit tud? alkalmával közel harmincezer, a másodikon közel hetvenezer, a harmadikon kilencvenezer, a negyediken már háromszázötvenezer szavazat érkezett, és mindvégig a táncdal és tánczenekar kategória versenyzői szerepeltek az első helyen.

Ki mit tud?

Ugyancsak a hetvenes évek derekán indultak a country-hoz és blueshoz is kötődő fehérvári dalosok, akik egyrészt a hatvanas évek végi pol-beat hagyományokat vitték tovább, másrészt olyan ambiciózus szerző-előadók voltak, akik a nemzetközi példaképek – mindenekelőtt Bob Dylan, Joan Baez és Joni Mitchell – nyomvonalán próbáltak haladni.  A sokak számára rossz szájízű polbeatet ekkor már persze „folk-beatnek”, „városi népzenének”, „mai dalnak”, később pedig „közéleti dalnak” nevezték, és ezeket a személyes hangvételű „beszámolókat” általában maga a szerző adta elő, egy szál akusztikus gitárral. 
A közéleti dalosok és versmegzenésítők legfontosabb seregszemléje, megmérettetési fóruma a Fiatal Dalosok Országos Találkozója volt, melyet 1973-tól két és fél évtizeden át rendeztek meg Székesfehérváron – a huszonöt év alatt számos helyszínen. A hetvenes évek végére tehető fénykorban a gálán fellépők legjobbjai mindenesetre nagylemezeket jelentethettek meg. Számos, később (gyakran más területen) országos ismertséget szerző előadó bukkant itt fel, például Berki Tamás, Boros Lajos, Dévényi Ádám, Huzella Péter és Nyeső Mária, illetve Muszty Bea és Dobay András, valamint Vas Zoltán és Bocskai István duói.
Miként Dévényi Ádám 2016-ban visszaemlékezett: „Főleg a Váza klubosok közül kerültek ki a székesfehérvári dalostalálkozók előadói. Ezeken a többnapos fesztiválokon szólóprodukciókkal és zenekarral egyaránt felléptem. Elég sokan voltunk egyébként, harminc-negyven előadó két napra elosztva, és aztán a gála, ami pedig a színházban volt. Nagyon kedves hangulata volt a fesztiválnak, egész nap, mindenhonnan szólt a zene. Soha semmilyen politikai elvárás vagy rászólás nem volt a gálaműsorral kapcsolatban sem.” 
A Fiatal Dalosok Országos Találkozója a nyolcvanas évek első felében még sikeresen hozta a kezdeti színvonalat, a rendszerváltozás időszakában azonban a fénye már erősen megkopott, a kilencvenes évekre pedig az egészet már inkább a családias hangulat jellemezte, lényegében osztálytalálkozóvá alakult át. Ezért is döntöttek úgy 1998-ban a szervezők, hogy Székesfehérváron „véget vetnek a zenének”.
Az aktuális „mai dalosok” seregszemléje azonban továbbélt: 1999 és 2004 között a rendezvény átköltözött a Gödöllői Művelődési Házba (immár az Akusztika Alapítvány szervezésében), majd két év kényszerszünet után 2006-ban Szombathelyen éledt újjá, immár Országjáró Dalosok Találkozója néven. 2010-ig a helyi MMIK-ban (Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ) rendezték meg, 2011 és 2014 között a Fejér megyei Hosszúperesztegen, 2015 óta pedig ismét visszatért szülővárosába, a Szabadművelődés Házába, ahol amúgy anno az utolsó székesfehérvári találkozót is tartották

Fehérvári „mai dalosok” találkozója

Hatalmi tiltás miatt alig négy hónapig tarthatott a rendszerkritikus fiatal irodalmárok és a társadalom „számkivetettjeit”, a csöves fiatalokat felvállaló Beatrice ígéretes együttműködése: 1979 áprilisa és augusztusa között mindössze három közös akciójuk lehetett, de minimum az utolsó remek példázata volt annak, hogy a közvélekedéssel ellentétben a hetvenes évek alkonyán milyen jól megfért egymással a magasművészet és a tömegkultúra.
Alig egy évvel a Spions koncertjei után, 1979 márciusának elején a csöves kultúrával behatóan foglalkozó Kőbányai János Beat ünnep címmel estet szervezett a Fiatal Művészek Klubjába, ahová egyrészt meghívta a Beatrice együttest, másrészt olyan fiatal írókat invitált, (Csató Károly, Györe Balázs, Kemenczky Judit, Szilágyi Ákos, Szkárosi Endre, Temesi Ferenc), akiknek volt valami érzelmi kötődése a rockzenéhez. A később Fölöspéldány néven laza szellemi közösséget alkotó fiatal művészek zöme ott találkozott először a Beatrice energikus rockzenéjével. Mindjárt el is határozták, hogy a jövőben közös „irodalmi koncerteket” (költői performansz + rockkoncert) szerveznek. Nem rajtuk múlott, hogy mindössze három ilyen közös estet sikerült tető alá hozniuk.
Az elsőt 1979 áprilisában a szegedi JATE Klubban, egy nyitottabb egyetemista környezetben tartották, ahol Szilágyi és Szkárosi egyaránt felvillantotta a később rá jellemző zenés-kántálós performanszait, miközben a Beatrice kurrens punkos rockdalokat nyomott. A második alkalom aztán igazi mélyvíz lett: 1979 júniusában Szilágyi és Szkárosi már a többezres ricsés tábor előtt kiabált, trappolt, hangköltött a Csepeli Papírgyár strandján. A harmadik volt mind közül a legnagyobb szabású vállalkozás: 1979. augusztus 12-én a budaörsi Jókai Mór Művelődési Központban Kőbányai János punk és csöves fotóiból nyílt kiállítás az intézmény kertjében, miközben Bernáth(y) Sándor fekete kaftánban görögdinnyéket vagdosott a falakhoz. Szkárosi tigrismintás nadrágban, félmeztelenül jelent meg, El Kazovszkij felfeküdt egy szekrényre és festette magát, Szilágyi Ákos nylonzacskóba öltözött, a Beatrice pedig kísérte őket, ha kellett. S bár nagy füttyögéssel indult az este, a ricsések hangoskodása idővel szép lassan elcsitult.
Mégsem lett e közös akciózásnak folytatása, merthogy Nagy Feró a Magyar Tudományos Akadémia büféjében(!) 1980 tavaszán bejelentette a szakítást. Mint később bevallotta, behívatták a budapesti KISZ-bizottságra, és ultimátumot intéztek hozzá: ha koncertezni akar Budapesten, akkor ezt sürgősen hagyja abba. A hatalom vélhetően attól tartott, hogy Lengyelországhoz hasonlóan a rendszerrel elégedetlen fiatal értelmiség és a munkásság csoportjai nálunk is találkozhatnak. 
A Fölöspéldány ¬– melynek ideológiáját és kulturális gyakorlatát az ellenkultúra, az experimentalizmus és a marginalitás („a nemzedéki érvényű fölöslegesség-tudat”) határozta meg – 1981 februárjában még egyszer közeledett a populárisabb zenéhez, ezúttal a Belvárosi Ifjúsági Házban a jazz rockos Dimenzióval adtak közös performanszot/koncertet. A visszaemlékezések szerint a két művészcsoport produkcióját már sokkalta hűvösebb, távolságtartóbb légkör jellemezte, így egyikük sem forszírozta a folytatást.

A Beatrice és a Fölöspéldány

Ugyancsak a jövő sztárjait kutatva hirdette meg 1987 nyarán a Pesti Műsor a Holdex-Csillagfény Kiadóval karöltve a Csillag születik című országos tehetségkutató akcióját, amely Budapest legfelkapottabb szórakozóhelyén, a Petőfi Csarnok Csillagfény Show-jában (lásd külön keretben) kínált lehetőséget. A lap joggal büszkélkedett azzal, hogy régi hagyományt folytat, hiszen 1978-ban a Pesti Műsor poprovata hirdette meg az első országos diszkótánc-bajnokságot, amelynek befutója a későbbi világbajnok ezüstérmes, Boros Tibor volt. 1980-ban ugyancsak a poprovat felfedezettje volt – többek között – Balogh Ferenc, Varga Miklós, illetve az Első Emelet, a Napoleon Boulevard, a Solaris és a Step. 1984-ben a lap által kezdeményezett Tinisztár kerestetik vetélkedőn tűnt fel a győzteseken kívül Sárközi Anita és Frutti (Modern Hungaria). Erre a vetélkedőre 189 pályamű érkezett, ezekből az előzsűrizés után 34 zenekarral és 13 szólistával szeptember-októberben bonyolították le a három elődöntőt. 
A döntőbe – amelyet az egyetlen Magyar Televízió is közvetített – Balázs Ágnes, Beri Ary és a Pillangók, a Beyond (Gyöngyös), a Bumm!, a C’est La Vie, Ede és a Bonanza Banzai, az Epizód, az Excelsior (Miskolc), Kaszab Tibor, Kiss Gabi, Könye Enikő, az LP, a Magazin (Százhalombatta), a Máyusi Kalapács (Hatvan), a Mohó Sapiens, a Regős Vokál (Miskolc) és a Sexepil jutott be. Az október 30-án rendezett döntő részleteit november 25-én az MTV kettes csatornája is leadta. 
A végeredmény: Avantgárd kategóriában – 1. Sexepil, 2. C’est la Vie, 3. Máyusi Kalapács; Szólisták – 1. Könye Enikő, 2. Kiss Gabi, 3. Ede és a Bonanza Banzai; Hard rock – 1. Magazin, 2. Excelsior, 3. Beyond; Pop – 1. Moho Sapiens, 2. Bumm!, 3. Epizód. A győztesek tizenöt-, hét-  illetve háromezer forintot kaptak. A közönségdíjat a Bumm! kapta, a legjobb zeneszerzőnek járó díj Vinnay Péteré (Moho Sapiens), a legjobb szövegírónak járó díj Beri Aryé lett. A Szinkron műsoriroda több zenekarral (Beri Ary és a Pillangók, Bumm!, Moho Sapiens, Sexepil) kötött menedzselési szerződést, és turnéra vitte őket, amire meghívást kapott Balázs Ágnes és Kiss Gabi is.
A Pesti Műsor a későbbiekben is figyelemmel kísérte a győztesek útját, nemcsak sztárolta, de az évforduló alkalmából 1988. október 21-én születésnapi partyra hívta meg őket. A fellépők listája jól reprezentálta a magyar popélet rendszerváltozás körüli potenciális jelöltjeit: Beri Ary és a Pillangók, Bonanza Banzai, Bumm!, Candy, Dr. Beat, Excelsior, Fan-Fan, Hajdú Gábor és Barátai, Hetedik Kontinens, Kabalababa, Kortársak, Könye Enikő, Máyusi Kalapács, Moho Sapiens, Pap Rita, Rózsaszín Bombázók, Sexepil, Sing-Sing és Szolid Parti.
A zenésztalálkozó azért is érdekes volt, mert itt tartották a premierjét a Ring – az egyik új hanglemezkiadó (a Csillagvizsgáló szponzora) – által megjelentetett A rock gyermekei albumnak, amelyen az est fellépői közül számosan szerepeltek. A közönség ezúttal is szavazhatott kedvenceire, és az eredménylista a későbbi karrierek tükrében érdekes sorrendet mutatott: 1. Dr. Beat, 2. Beri Ary és a Pillangók, 3. Bonanza Banzai. Az estről a Magyar Rádió felvételeket készített, a Magyar Televízió Rockstúdió műsorában pedig november 11-én volt látható az összefoglaló.

Csillag születik

Az MHV Start márkája 1984 márciusában kazettapályázatot hirdetett, és a beérkezett több mint háromszáz pályaműből több előadó (Gigi, Tengs-Lengs, WU-2, Giterátor) szerepelhetett Start válogatáson. (Biztatásban részesültek: Bonbon, Falkafolk, Izisz, Rotor, Song, Stáció, Trend.) Ezek a zenekarok felléphettek a július 10-én rendezett gálaesten a Budai Ifjúsági Parkban, nevükkel hamarosan a harmadik 1.2.3…Start korongon is találkozhattunk. Az MHV Bravo szerkesztősége ugyanakkor a Vadonat című válogatáslemezzel szállt be a versenybe, amelyen három-három dallal négy sztárjelölt zenekart – a So-Ho-t a „romantika és a diszkó”, a Nino-t az „új romantika”, a Clips-et a „rockadilly”, a Szeptember-t pedig a „west coast” jegyében – kínált a közönségnek.
Érdekes fordulat volt, hogy 1984-től lázas tehetségkutatás kezdődött más intézményekben (Népművelési Intézet, KISZ, Magyar Rádió). Sorra hirdették meg a tehetségkutató akciókat. Ugyanakkor a balatonszemesi és salgóbányai poptáborokban megpróbálták a jelentkező tehetségeket komolyan felfuttatni. Korábban ezeken a helyeken inkább csak laza időtöltésre használták az egy hét zenélést, mostantól viszont célratörő, komoly munka folyt. Profi zenei rendezővel hangfelvételek készültek, ezeket játszotta a rádió, ezek lemezen is megjelentek, s az itt felbukkanó zenekarokkal (Boutique, Defekt, Dexion, Faxni, Giterátor, Madame, Tus, Utódok, WU-2) később a koncerteken is találkozni lehetett. 
A Népművelési Intézet által felkarolt Amatőr Pop Jazz Rock Napok szereplői is hajtottak a kiugrási lehetőségre, mint ahogy a Budapesti KISZ Bizottság tehetségkutató kezdeményezései is alkalmat adtak arra, hogy láthatóvá váljanak a fiatal fővárosi zenekarok.
A Tinisztár kerestetik akciót 1984 márciusában a Pesti Műsor poprovata és a Start lemezmárka a Magyar Televízió ifjúsági osztályával együttműködve hirdette meg. A százharmincnyolc jelentkező közül tizennégy tinédzser került a második fordulóba, majd az Almássy Téri Szabadidőközpontban szeptember 29-én a televízió nyilvánossága előtt rendezett döntő győzteseit (Auguszt Gábor, Rojkovich Zsuzsa és Valla Attila) az MHV Start szerkesztősége és a KISZ Központi Művészegyüttes Folkpódiuma turnéra vitte. A Start-Favorit 1985-ben kislemezen mindenesetre megjelentette a győztesek dalait, amelyek közül Auguszt Gábor: Megy a Bárió / Rojkovich Zsuzsa: Férfi kell című közös SP-je keltett feltűnést.

Tinisztár kerestetik

1984 tavaszán az amatőr zenekarok újabb komoly lehetőséget kaptak. Ezúttal a KISZ Budapesti Bizottsága és a KISZ Központi Művészegyüttese hirdetett országos akciót, amihez a Pepita-Bravo szerkesztőség csatlakozott. A Poptojás elnevezésű pályázatra csaknem hetven fiatal zenekar és előadó jelentkezett, akik közül a legjobbak a Budai Ifjúsági Parkban léphettek fel, majd a győztesek több vidéki városban (Dunaújváros, Miskolc, Vác) is bemutatkozhattak. 1985-től a Bem rockparti klubban szintén rendezett esteket a Poptojás Menedzser Iroda, és a sorozat kitalálójának, mozgatójának, Hevesi Istvánnak a nyolcvanas évek közepétől sokat köszönhettek a feltörekvő új zenekarok. 
A Bem rakparti klubban az általa kitalált Rock and Roll Táncház-ban vasárnaponként a Yaya, Beri Ary és a Játékos Fiúk, a Teddy Boys, a Silver String és a Cadillac játszotta a talpalávalót. Szerdánként ugyanitt felváltva az Avant Garden (Experimental Pop Musical Klub) a Millenniumi Földalatti Vasútvonallal, a New Tone Klub a Bajonett Bisztróval és a Kézi-Chopinnel, a Rockvárium az EKG-val és a Pop Styl Klub a Fintorral várta a közönséget.
Hasonlóképpen változatos programot kínált az Almássy téri Szabadidő Központ, mely 1985 januárjában nagy bulival ünnepelte a Poptojás egy éves jubileumát (fellépők: Beri Ary és a Játékos Fiúk, Cadillac, Citrom, Doppin/G, Faxni, Gigi, Giterátor, Gomb, Old Boys, Pardon, Reggel, Tepertő, Topo Neurock Társulat, Yaya). Hevesinek a Poptojás-korszakban sikerült annyira felfuttatnia az amatőr mozgalmat, hogy amikor 1985 elején a Start lemezmárka ismét előrukkolt egy válogatásalbummal, ezen már a poptojások legjobbjai is helyet kaptak.
1985. szeptember 27-től a Szakszervezetek Fővárosi Művelődési Házában (FMH), a Fehérvári úton is nyílt egy új klub, amelyet Zebrabeatre kereszteltek. Itt péntekenként szintén olyan fiatal előadóknak és zenekaroknak kínáltak fellépési lehetőséget, akik valahol már bizonyították tehetségüket. A klub házigazdája és a műsorok szerkesztője Galla Miklós, a GM49 vezetője volt, aki sokat tett azért, hogy pörögjön a klubélet. Így talált fellépési lehetőséget a pszichedelikus beatet játszó Kőnigh Péter és a Ciklámen, a funky és reggae-t játszó A Reggel, Auguszt Bárió, aki a Tinisztár vetélkedőn tűnt fel, valamint a mindössze 16 évesekből álló A Cég zenekar (tagjai közt Novák Péterrel, Korom Attilával és Nagy Gergellyel), amely a rockot, a punkot, a beatet és az újhullámot ötvözte sajátos zenei elegybe.

Poptojás

A sikeres kezdetek után Hevesi István tovább folytatta amatőröket menedzselő vállalkozását. 1986-ban a kétévente megrendezésre kerülő Országos Amatőr Pop Rock Jazz Találkozók elő- és középdöntőjét az Almássy téri Szabadidő Központban rendezték meg, Hevesi ekkor adta a rendezvénynek a szakmai körökben elfogadott AORTA nevet. Meghívta a műfajjal hivatalból foglalkozó intézmények (MHV, ORI, AIB, IRI, OSZK) képviselőit, tekintsék meg a kínálatot. Hátha a győztesek ideiglenes működési engedélyt kapnak az ORI-tól, hátha felvételt készít velük a Magyar Rádió, hátha kiadja őket a Hanglemezgyár. Hevesi úgy vélte, az amatőrmozgalom igazi aranybánya lehetne. 
1986-ban – a rockpangás évében – csak a Budapest-Pest megyei területi elődöntőkben száznegyven zenekar lépett fel. Az AORTA keretében még három területi döntőt rendeztek Győrben, Tamásiban és Szolnokon, közel hasonló részvétellel. Csaknem hatszáz zenekar aktivizálta magát azért, hogy a döntőbe kerülhessen. Közülük tizenhárman – Ars Légió, C’est La Vie, El Paraiso, Exotic, Ippolit Matvejevics, Kamarilla, Kézi-Chopin, LP, Milleneumi Földalatti Vasútvonal, Newox, Rizikó, Új Centrál, Új Menüett – jutottak el az augusztus 9-i salgótarjáni döntőbe.
A végső sorrend: 1. Exotic, Új Menüett; 2. LP; 3. Ippolit Matvejevics. Dicséretet kapott a Kézi Chopin, a C’est la Vie és az El Paraiso. A díjazottak közül az Exotic a maga profizmusával kiemelkedett a mezőnyből. Joggal írta róluk a döntőről tudósító Magyar Ifjúság újságírója: „ha ők indul(hat)nak az Interpopon, most nem Napoleon Boulevardnak hívnák a győztest, hanem Exoticnak.” 
Két évvel később, a második AORTA-n ismét gazdag volt a felhozatal. Ez a rendezvény egyben a Ki mit tud? előselejtezőjének is számított, mert az országos vetélkedő pop-rock kategóriájában indulók az itteni győztesek közül kerültek ki. Ezúttal huszonnyolc zenekar jutott az elődöntőkig, közülük a zsűri a következőket juttatta a Ki mit tud? országos televíziós válogatójára: Bass College (Pécs), Company (Tatabánya), Dixieland Band (Hódmezővásárhely), Excelsior (Miskolc), Item Klan (Pécs), Kabinet Rt (Miskolc), Kamera 06 (Debrecen), Kortársak (Kecskemét), Radír (Sopron), Relax (Budapest), Swetter (Miskolc), Testcselpuszi (Székesfehérvár), Trico (Budapest). A második AORTA-n a fődíjjal járó ORI-engedélyt a Swetter és a Morris zenekar kapta.
A versenyt 1990-ben is megrendezték, de a rendszerváltozással az amatőr mozgalom helyzete megnehezült. Már csak nagy nehézségek árán lehetett huszonnégy zenekart összehozni a döntőre. A korábbi évek eufóriája, nyüzsgése véget ért, a létszám a két évvel korábbi ötödét sem érte el, és a színvonal is arra vallott, hogy ennek a paternalista rendezvénynek bealkonyult. A verseny győztesei: Pop – 1. Szilánkok, 2. Swingapur, 3. Ladánybene 27; Heavy metal – 1. Impulzus, 2. Butchers, 3. Jack Daniel’s Kommando; Avantgárd – 1. Klán Gruppensex, 2. Virus 63, 3. Magyar Vizsla; Jazz – 1. Relax ’90, 2. Manusok, 3. Ham and Eggs

AORTA

A fiatal zenekarok bemutatásával a nyolcvanas évek második felében a Magyar Rádió foglalkozott a legtöbbet, az ott dolgozó, problémára érzékeny fiatal szerkesztőknek, munkatársaknak (Göczey Zsuzsa, Herskovits Iván, Gyárfás Péter), és néhány oda kerülő zenésznek köszönhetően. A rock gyermekei műsor ötlete Szigeti Ferenc (Karthago, Känguru) nevéhez fűződik, aki a Start bedolgozójaként (producerként, menedzserként) évekig foglalkozott a pályakezdőkkel, és jól tudta, mekkora szükség van egy ilyen bemutatkozási lehetőségre. A műsor szignálja 1987 nyarán hangzott fel először, ezt követően kéthetente rendszeres fórumot biztosított az utánpótlásnak. Az érdeklődésre, visszhangra jellemző, hogy az első adás után 6500 levél érkezett, s hamarosan átvette a televízió is.
A műsor kezdetben a Zenerulett részeként volt hallható a Petőfi Rádióban, majd önálló adásidőt kapott. A szerkesztő minden alkalommal hat új dalt mutatott be, ebből hármat a közönségszavazatok vittek tovább, de ahhoz, hogy egy szám valóban bekerüljön a nagy nyilvánosságba, csaknem annyit kellett teljesítenie, mint egy tízpróbázónak. A siker feltételei ugyanis így szóltak: amelyik dal három adáson keresztül vezeti A rock gyermekei toplistáját, azt Komjáthy György bemutatta a Vasárnapi koktél-ban. Négyszeri vezetés után a társulat élő koncerten mutatkozhatott be a Zenerulett adásában, s felvételüket leforgatták a Poptarisznyá-ban. Öt első hely után szerepelhetett a zenekar a Mitiők tévéműsorban, hat első hellyel pedig az Ifjúsági Magazin közölt színes, fényképes riportot róluk, míg a hetedik vezető pozíció után a Sárga tengeralattjáró-ba készült tévéfelvétellel, nyolc első hely után pedig már kislemezzel, videóklippel jutalmazták a sikert. 
A kezdeményezésből 1988-ra sikeres rádióműsor lett, amelynek slágerlistáját közölte az újonnan indult Polip című poplap, a Pesti Műsor, az Ifjúsági Magazin, helyet kapott a Petőfi Csarnokban, az E épületben, a Csillagfény diszkó-ban. A műsorban feltűnt előadók közül többen (Anita, Mohó Sapiens, Pap Rita, Rózsaszín Bombázók, Szolid Parti) bekerültek az Interpop’ 88 résztvevői közé, és amikor a műsor pályázatot hirdetett, közel 140 zenekar jelentkezett. A beküldött kazettákat egy tizenévesekből álló középiskolás és egy újságírókból, kiadókból álló szakmai zsűri értékelte, választotta ki a legjobbakat: Aranyláz, Azok a fiúk, Bahnhof, Excelsior, Madame, Music Service, Neon, Radír, Sing-Sing, Wei Wu Wei. Ezek a zenekarok július végén részt vettek a tokaji A rock gyermekei tábor rendezvényein, és mint a névsorból látható, közülük többen lettek hangsúlyosabb szereplői a rendszerváltozás utáni popzenének.

A rock gyermekei

A nyolcvanas évek közepén a budapesti ifjúsági szórakozóhelyek közül a legnagyobb népszerűségnek a magyar Studio 54, a Csillagfény disco örvendett.
Az intézmény vezetői 1985 szeptemberében a városligeti Petőfi Csarnokban alakították ki (a név Tőrös István ötlete) Budapest egyik attrakcióját, ahol több helyszínen, komplex diszkóprogramot kínáltak a közönségnek (főleg a tinédzsereknek). Hétvégeken négyezer, heti átlagban háromezer látogató fordult meg egy-egy este. A diszkó látogatottsága a kezdetektől maximális kihasználtságú volt, és az első évfordulón köszöntötték a száznyolcvanezredik vendéget. A szórakozóhely műsoráról a korszak legismertebb disc jockey-i gondoskodtak, a lemezjátszóknál Dvoracsek, Éliás, B. Tóth váltotta egymást, de gyakran tartottak koncerteket is. Itt volt először 6x4 méteres videókivetítő, amely látványosságot is kínált a táncolóknak. Emellett különleges fényeffektek, sajátos díszlet, és speciális színpad tette különlegessé a show-t, amelyhez jó hangminőség, sokrétű zenei program társult. A komplex szabadidő programok keretében gyakran vetítettek premier előtti filmeket, a közönség használhatta a számítógépparkot, a sportlövöldét, a videótermet is.
A Pesti Műsorban a Csillagfény saját slágerlistáját is rendszeresen közölték. Az intézményt 1986 őszén átalakították. A név Holdfény Csillagfényre módosult, s ezt követően egy-egy évadra más-más szezonneveket kapott a show (következett a Galaxis). A névhez kapcsolódva a diszkó belső tere is megújult, s még erőteljesebben érvényesült a sci-fi hatás. Az intézmény 1987-től – az IRI-vel együttműködve – a programot a teljes show-apparátussal együtt eljuttatta a nagyobb vidéki városokba is.

Csillagfény diszkó

Magyarország egyik legnagyobb ingyenes, több százezer embert megmozgató szabadtéri rendezvényét 2000-ben indította a Sziget Kft. A mintául szolgáló, eredendően technozenei fesztiválnak számító berlini Love Parade-del és a svájci TechnoFesttel ellentében a minden év augusztusának utolsó szombatján tartott látványos, kamionos budapesti felvonulás inkább a kulturális sokszínűségre épített.
A zenei stílusok között a techno, a trance, a house mellett a rock, a rap és a punk is hangsúlyosan megjelent. 2005-ben külön cigány kamion vonult végig az Andrássy úton a Hősök terén át a Felvonulási térre. Az utolsó évében, 2006-ban félmillió látogatót vonzó rendezvényen összesen száznegyven DJ szórakoztatta a nagyérdeműt, a Hősök terén színpaddá alakuló több kamionon tíz zenekar, köztük az Asian Dub Fundation lépett fel, hatalmas tömeg előtt. A nyárzáró rendezvény hivatalos afterpartyján 23 ezren táncolták át az éjszakát.
2007-ben a Budapest Parádé hivatalosan azért maradt el, mert a szponzoroktól befolyó összegek már nem bizonyultak elegendőnek a rendezvény megtartására. Meg egyre többet támadták őket a túlzott hangerő miatt. De legalább annyit nyomhatott a latba, hogy idővel egyfelől a magamutogató bűnözői réteg, másfelől a mások szórakozását szemlélő hajléktalanok is egyre nagyobb számban jelentek meg rajta. A Sziget sosem jelentette be, hogy vége. Egyszerűen nem lett többé.

Budapest Parádé

Egyik legrégebbi hazai nyári zenei fesztiválunk.
Az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozóját elsőként 1976-ban rendezték meg, évtizedeken keresztül igazi vándorló fesztiválnak számított, minden évben más és más helyszínen tartották.  2015 óta viszont állandó helyszínt kapott Velencén (a Velencei-tó északi strandján), ahonnan a pandémia idején Sukoróra költözött és ott is működik a mai napig
Az első találkozót a Pécs melletti Abaligeten tartották, 1976 nyarán, és a négy napos eseményen a krónikáskönyv szerint 25 felsőoktatási intézmény 350 hallgatója vett részt. A következő években folyamatosan nőtt a látogatók száma: 1977-ben Debrecenben 750, 1978-ban Keszthely 800, 1979-ben Nyíregyházán 900 fiatal vett részt, számuk 1980-ban Sirokon már elérte az ezer főt. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójának általános gazdasági krízise ez a találkozót sem kímélte, de az ezredfordulóhoz közeledve már több tízezer fiatal szórakozott az EFOTT-on. Miközben a politikai ideológia helyét végképp átvette a populáris zene, a fesztivál nevében szereplő turisztikai jelző súlya pedig szép lassan háttérbe szorult. Az eddigi nézőcsúcsot amúgy 2019-ben mérték, az akkor a Velencei-tó partján megrendezett fesztiválon több mint százezren fordultak meg. 
Az EFOTT 2020-ban a koronavírusjárvány miatt elmaradt, 2021 óta viszont ismét minden évben megrendezik – immár Sukorón.  A 2023-as rendezvényen 4 nap alatt a hat színpadin több mint száz fellépő fordult meg, többek között a Valmar, a Wellhello, Dzsúdló, a Halott Pénz, a Follow the Flow, a ByeAlex és a Slepp, Azahriah, Majka, a Blue, a La Bouche és a Culture Beat.
JBSz

EFOTT

Az első Táncháztalálkozó létrejötte
A hetvenes évek végére a mozgalom nemcsak hogy országos kisugárzásúvá vált, de időközben az országhatárt is átlépte, és a környező országokban élő magyar közösségekben is egyre-másra szerveződtek a táncházak, és sorra alakultak az új szemléletű népzenei együttesek. Erdélyben a Barozda, a Bodzafa és a Venyige, a Felvidéken a Varsányi és a Ghymes, a déli szomszédságban pedig a Hívogató. Mi több, 1978-ban Székelyudvarhelyen megszervezték az első Magyar Táncháztalálkozót, amelyre a táncházas zenekarok mellett az arrafelé még nagy számban élő parasztzenészeket és -énekeseket is bőséggel meghívták. Ezért is tartotta fontosnak Martin György, hogy az újabb és újabb találkozókra személyesen elmenjen, vagy ha ez valamiért mégsem volt megoldható, gondoskodott róla, hogy legyenek ott magyarországi mozgalmi emberek, akik a helyszínen felvételeket készíthettek.
Az erdélyi minta nyomán persze jogos igényként vetődött fel, hogy a lassan jubiláló táncházmozgalom szintén szervezze meg a maga országos fórumát. Ahol évről évre át lehetne tekinteni, legalább nagy vonalakban, hogy épp hol tartanak, vagy épp milyen irányokba készülnek haladni tovább. A végső lökést az erdélyi táncháztalálkozókat testközelből ismerő (amúgy az MTV-ben dolgozó) Turbéky Dénes adta meg, aki 1981 telén megkereste az „alapító atyák” egyikét, Halmos Bélát és erre a megbeszélésre magával vitte a pár évvel később a Jurta Színházat önerőből megépítő Romhányi Lászlót is.
Romhányi akkoriban épp egy Sütő-darabot (Nagyenyedi fűzfavirág) álmodott színpadra a Pesti Vígadóba, amelyhez kíséretként Faragó Laurát és a Kaláka együttest képzelte el. A lelkes táncházas Turbéky ezen sokat méltatlankodott, és felhívta a rokon figyelmét arra, mennyi remek autentikus énekes, táncos és népzenész él Magyarországon. Így Romhányi végül Sebestyén Mártát, a Jánosi együttest és Timár négy tanítványát kérte fel, és az ő közreműködésükkel mutatta be a darabot.
Halmos Béla: „A Forint utcai lakásom étkezőjében beszélgettünk hármasban a táncházmozgalomról. Meséltem neki az elmúlt csaknem tíz esztendőről, hogy nem múló divatról van szó, ráadásul a magyar táncház és népzene világhírűvé vált, a zene és a tánc tudományos háttérre épül, helyszíni gyűjtésekre. Romhányi belelkesedett, különösen, hogy Turbéky kivitte Csíkszeredára, az erdélyi táncháztalálkozóra és Székre. (…) Romhányi azt mondta, hogy ha az erdélyiek össze tudták hozni, akkor itthon mi is rendezhetnénk egy ilyen nagy fesztivált. Kijelentette, hogy ő majd megszervezi.” 
Romhányi jól ismerte Németh Károlyt, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának akkori titkárát, és rajta keresztül elintézte, hogy – az előző évben indult Budapesti Tavaszi Fesztivál záróakkordjaként – 1982. március 28-án megrendezhessék az I. Táncháztalálkozót. A hagyományos kirakodóvásárral egybekötött eseményt a Klenjánszky Tamás vezette Interart Fesztiválközpont finanszírozta, a pénzt Halmos visszaemlékezései szerint az Idegenforgalmi Propaganda Vállalatnál kezelték. A gazdasági ügyeket pedig az akkoriban a Közgáz néptánccsoportját vezető Nyikos István intézte.
Egyetlen napra kapták meg a Budapest Sportcsarnokot, abba kellett mindent belesűríteni. A zenei részt – Sipos Mihály és Jánosi András segítségével – maga Halmos szervezte, és együtt állították össze az esti gálaműsort is. Nemcsak magyarországi táncházzenekarokat hívtak az eseményre, hanem külföldi előadókat is, így lépett fel rajta többek között a stockholmi Kárpát, a kölni Cinege együttesek, a stuttgarti Konthur Mária és a dunaszerdahelyi Varsányi zenekar.
Halmos Béla: „Amikor befejeződött a gálaműsor – ami természetesen hosszabb lett a tervezettnél –, s kezdődött a táncház, azt láttuk, hogy úgy játsszuk a székit Sebő Ferivel és Nagy Alberttel, hogy vagy kétezer ember táncol előttünk. Ez tényleg fantasztikus érzés volt. Más együttesek is szerettek volna muzsikálni, de 11-kor a személyzet közölte, hogy vége, mert nekik eddig tart a munkaidejük. Kikapcsolták az erősítést, lekapcsolták a reflektorokat, csak valami munkafényt hagytak meg, hogy el lehessen pakolni. Lehet, hogy Romhányi ekkor elkezdett ordibálni – most jogosan. A közönség persze hangot adott nemtetszésének, de mi – az összes zenész – kiálltunk a színpad szélére, és húztunk egy rövid palatkai párt. Velünk nem lehetett kitolni, mi tudtunk sötétben, erősítés nélkül is muzsikálni, így feloldottuk a feszültséget. Az emberek kitáncolták magukat, kiadták a dühüket, és megnyugodva szépen, hazamentek.” 
Miközben a kivetítőn nógatásként folyamatosan villogott a felirat, hogy „Találkozunk 1983-ban!”, a zenészek egy része tehát akusztikusan húzta tovább a talpalávalót. Aztán még a városban is történtek utózengések, a legkitartóbbak félreeső parkokban, kiskocsmákba visszahúzódva muzsikáltak tovább. Sőt – miként Bankó András emlékezett vissza könyvében –, „egy parányi társaság elvetődött a Keleti pályaudvar peronjára, ahol Kovács Tivadar bácsi magától értetődő természetességgel kattintotta föl a hegedűtokot. Míg gyantázott, tudatta, hogy 4.20-kor indul a vonat Méhkerék felé, addig szívesen muzsikál. A pestieken és békésieken kívül egri, esztergomi, szegedi, veszprémi fiatalok gyűltek köré, sőt akadt egy táncos a felvidéki Somorjáról is. Így táncháziasították a kiakolbólintott ifjak a fővárost a kékesen derengő hajnalban, megannyi vasutas csudálkozása közepette.”  
1982-ben a Táncháztalálkozó tehát egyetlen vásárban és táncban bővelkedő vasárnapot jelentett. És ez sokáig így maradt. Miközben évről évre egyre nagyobb tömegekben tódultak rá a fiatalok. Olyannyira, hogy a rendszerváltás környékén a Tavaszi Fesztivál részéről merült fel igényként, hogy ha tényleg ekkora érte a tülekedés, miért ne bővítsék kétnapossá.

Táncháztalálkozó

Egészpályás népművészeti revival (Mesterségek Ünnepe)
Miként arról korábban érintőleges szó esett, a táncházmozgalom abból a szempontból is lényegesen újat hozott a korábbi korszakok hasonló jellegű kísérleteivel, mozgalmaival szemben, hogy a hetvenes évek elején a népművészet iránti érdeklődés komplex módon, szinte a teljes spektrumot átfogóan jelentkezett. Már a korai táncházas táborokban tömegesen felbukkantak azok a fiatal fafaragók, fazekasok, textilesek és nemezkészítők, akik a turistapiaci tömegtermékké silányuló tárgyi népművészet területén évek óta ugyanarra törekedtek, mint Sebőék vagy a Muzsikás a népzenében. 1973-ban ez a „nomád nemzedéknek” is nevezett, városi fiatalokból álló csoport hívta életre – Zelnik József vezetésével – a Fiatalok Népművészeti Stúdióját, amely a továbbiakban tömörítette a hagyományokon alapuló tárgyi és szellemi kultúra megújítására vállalkozó fiatalokat, s az érdeklődő, segíteni kész szakembereket.
Az építészet területén hasonló törekvések jellemezték Makovecz Imre, Csete György, vagy a fiatalabb generációból Ekler Dezső és Nagy Ervin tevékenységét. Különösen Makovecz szerepe fontos, aki száznál több, jellegzetes stílusjegyeket hordozó épületet hagyott maga után. De ugyanehhez a tágan értelmezett szellemi körhöz lehet sorolni számos tudóst, művészt, szakembert. Jankovics Marcell grafikus, rajzfilmrendezőtől Papp Gábor és László Gyula történészeken át Péterfy László és Melocco Miklós szobrászokig. S hát persze szintén ide tartozik a táncházmozgalmat a kezdeti években folyamatosan támogató Csoóri Sándor, Weöres Sándor, Kányádi Sándor és Nagy László költők (utóbbi számos bolgár népdal, így az Iljú haramia szövegét ültette át magyarra), a filmesek közül pedig Kósa Ferenc, Szomjas György vagy Sára Sándor. Sőt, nagy áttételekkel a „Fényes szelek” nemzedékéhez tartozó Jancsó Miklós is. 
A népművészeti revival szempontjából kétségkívül a Fiatal Népművészek Stúdiójának megalakulása a legfontosabb. Majd az abból 1982-re kinövő Népművészeti Egyesület, amely aztán 1987. augusztus 20-án – Péterfy László ötletére – a Budai Várban megrendezte az első Mesterségek Ünnepét. Az azóta minden évben megtartott, százezres tömeget vonzó rendezvény célja kettős: egyfelől vérbeli vásár legyen, másfelől bepillantást engedjen a munkafolyamatokba. Hogy a látogatók megismerhessék, hogyan készül például a szőnyeg, a hordó vagy a tárolóedény. A gyermekek pedig külön kézműves-foglalkozásokon próbálhassák ki a fazekaskorongot, az edénykészítést, a szövést, a nemezelést vagy a fafaragást.
Az elmúlt évtizedekben a hagyományos tárgyalkotók is kitermelték a maguk egyéniségeit, akiknek idővel sikerült átütniük az elitista szemléletű iparművészet és a népművészet közt húzódó falakat. És a kovács Kovács József, a fafaragó Nagy Kristóf, a fazekas Kun Éva, a textilkészítő Ardai Ildikó, Landgráf Katalin és Szittner Andrea, a bőrműves Molnár Imre, Lukovszky Ilona és Terényi Gyöngyi, vagy a nemezkészítő Vidák István és Nagy Mari kvalitásait, alkotásainak művészi értékét ma már senki sem kérdőjelezi meg.
A Mesterségek Ünnepéhez a kezdetektől szervesen hozzá tartoztak a zenés és/vagy táncos kísérőrendezvények. Ahogy a Táncháztalálkozón is a kezdetektől természetes, hogy a tárgyalkotók a Sportarénában szintén tömegesen képviselik magukat. Sajátos, magától értetődő szimbiózis ez, hisz ugyanannak a szellemiségnek eltérő megnyilvánulásai. Úgy kötődnek a népi kultúra hagyományaihoz, hogy közben megfelelnek a modern környezet kihívásainak is.

Mesterségek Ünnepe

Az elmúlt harmic esztendő talán legnagyobb hangszeres népzenei gyűjtése, melynek 1997 és 2001 között a Fonó Budai Zeneház adott otthont.
Az 1990-es évekre egyértelművé vált, hogy a táncházmozgalomban is vannak divathullámok. Míg a hetvenes évek eleji indulásnál egyértelműen a széki, a mezőségi, a méhkeréki és a szatmári zene vitte a prímet, később a kalotaszegi és a marosszéki vált újdonsággá, megint később pedig a Küküllő-vidéki. Elég végignézni az elmúlt évtizedekben készült hangfelvételeket: jól nyomon követhető rajtuk, hogy mikor mi az, ami bekerült a köztudatba, mit kaptak fel újdonságként a népzenészek, mikor mi foglalkoztatta őket a leginkább.
Árendás Péter: „1997-ben az Utolsó óra keretében érkezett Budatelkéről egy észak-mezőségi román banda. Senki nem ismerte őket. Magam is nagy várakozással ültem hétfőn a stúdióban, úgy hírlett, remek muzsikát játszanak. És hát, mint megtapasztaltuk, valóban gyönyörűséges volt. A felvételek veleje megjelent az Új Pátria sorozatban, és azonnal rákaptak a népzenészek. Az elsők között Pál István Szalonna. Aztán, mivel a budatelkiek táncos párt is hoztak magukkal, megnézték őket a jászberényiek, figyelték, gyűjtötték. Majd a Jászság Népi Együttes bemutatta a Budatelki táncok című koreográfiáját. Mire újabb tömegek kapták fel a fejüket. Mire újabb hangfelvételek jelentek meg, és így tovább. S ha ma egy fiatal népzenésznek azt mondom, Budatelke, azonnal fütyül egy nótát. Miközben tizenöt éve a kutya sem ismerte Magyarországon őket. De ugyanez történt a szászcsávásiakkal. Emlékszem, amikor 1989 táján Szántó Zoltán behozta őket a Műegyetemre, hogy gyerekek, ez egy fantasztikus vonósbanda. Olyan jók, mint a palatkaiak, csak nem a Mezőségről, hanem a Küküllő-mentéről. Páran lehettünk ott. És döbbenten hallgattuk. Azóta eltelt huszonpár év, ma ők az egyik legnépszerűbb banda Magyarországon.”
Abban, hogy ezek az eladdig ismeretlen erdélyi zenekarok ennyire a táncházmozgalom homlokterébe kerülhettek, döntő szerepet játszott a Fonó Budai Zeneházban 1997 és 2001 között zajló Utolsó Óra. Melyhez mérhető átfogó erdélyi népzenei gyűjtés nem történt Lajtha László negyvenes évekbeli útjai óta. Ráadásul a Kelemen László által kezdeményezett, az MTA Zenetudományi Intézetének szakmai irányítása alatt végzett, részben pályázati pénzekből, részben a Fonó mecénásai által finanszírozott gyűjtőmunka során nem csak az erdélyi falvak teljes zenei hagyatéka került szalagra, hanem – a második és a harmadik hullámban – felvidéki, kárpátaljai, partiumi, bánáti, délvidéki és egyes magyarországi településeké is. A négy és fél év alatt összesen 1250 CD telt meg zenével és szöveges adatokkal. A legfontosabb bandák legfontosabb pillanatait azóta az Új Pátria-sorozat keretében megjelentették, a teljes anyag pedig a tervek szerint a Hagyományok Háza révén válik majd mindenki számára elérhetővé.
Utolsó óra – ez lett tehát a címe ennek a nagy horderejű gyűjtésnek, utalva arra, hogy a hagyományos parasztzenét képviselő muzsikusok lassan kihalófélben vannak, a többgenerációs tudást igazából nincs kire hagyományozni. A falusi fiatalok többsége régóta a gépzenére rezdül, a lakodalomban is arra vágynak, nem a vonószenekarra. Pedig a zömmel cigány származású muzsikusok fénykorukban rendszeresen több nemzetiségnek játszottak, mondhatni, ujjukban van a magyar, a román, a cigány és a szász népzene. Erdély-szerte tendencia, hogy a világot kirekesztő Ceauşescu-rezsim alatt konzerválódott hagyományos falvak bomlása a fogyasztói szemlélet térnyerésével egyenes arányban felgyorsult. Talán az utolsó órában vagyunk, hogy mentsük a menthetőt, vallották 1997-ben Kelemen Lászlóék, ezért próbálták meg még egyszer feltérképezni, képben és hangban dokumentálni ezt a rendkívül gazdag zenei-szellemi örökséget. A prímások közül a felvételek óta többen meghaltak. Váralmási Pici Aladártól például egy 1967-es Kallós-gyűjtés kivételével újabb anyagot sajnos már senki sem rögzíthet.
Ugyanaz, mégis más ez a gyűjtés, mint amit a század elején Vikár Béla, majd Bartók Béla és Kodály Zoltán elkezdett, később Lajtha László, megint később Martin György és Kallós Zoltán folytatott. A nagy elődök általában elméleti megközelítésből, az ősiséget kutatva szelektíven gyűjtöttek, szinte kizárólag az anyanyelvhez erősebben kötődő vokális népzenére összpontosítottak, a kozmopolitább hangszeres muzsikát – Lajtha, Martin és Kallós kivételével –másodlagos fontosságúnak tekintették. A Fonóban e területek csaknem teljes hangszeres zenei hozadéka szalagra került, függetlenül annak eredetétől. Különös hangsúllyal a korábban mostohábban kezelt hangszeres népzenére.
A legismertebb, több felvétellel rendelkező zenekarok – magyarpalatkaiak, szászcsávásiak, magyarszovátiak, gyimesiek – mellett a szervezők elsősorban olyan prímásokat és bandákat kerestek, amiktől és akiktől még alig, vagy egyáltalán nem volt felvétel. Mint például a már említett Váralmási Pici Aladár, vagy a kalotaszegi Laka Kicsi Aladár, vagy a szászbogácsi Leki bácsi. Egyedül az udvarhelyszéki és az erdővidéki területről nem tudtak értékelhető bandát hozni. A viszonylag hosszú gyűjtési idő – zenekaronként három-öt nap, átlag napi tíz óra – alatt a szervezők sok olyan információhoz is hozzájutottak, amelyek a zene funkcióján kívül rávilágítanak annak környezetére.
Kelemen László: „E gyűjtés révén jóval gazdagabb és árnyaltabb lett a kép. Jól kirajzolódtak például a néprajzi Erdély határai. Jól kivehető, hogy hol éles és hol nyitott az. Magyarország felé a Szilágyságon keresztül táncokban, dallamokban megvan az átmenet, észak és déli irányba, a románság felé viszont éles a változás. Az a feltételezésünk, hogy az erdélyi magyar, román, cigány és tót hangszeres zene valójában egyetlen egységes népzene dialektusai, bebizonyosodott. Az aldialektusok árnyaltabbak lettek, egyes falvak ezek alapján átsorolódtak más tájegységekhez. Például Kolozs falu, melynek zenéje és tánca román szempontból a Mezőséghez, magyar szempontból viszont Kalotaszeghez húz. A Szamos völgye Kolozsvártól Désig pedig önálló aldialektusnak tűnik. Ugyanakkor átértékelődött a városok szerepe is. A népzenéről az embernek a falu jut először az eszébe, Erdélyben viszont léteztek zenei központok és azok kihatása meghatározó. Nem csak azért, mert a jobb prímások beköltöztek a városba, és onnan szolgálták ki a környék falvait, hanem mert a városban kapcsolatba kerültek az ottani cigány muzsikusokkal, és zenéjük kölcsönösen hatott a másikéra. Regionális zenei központ volt például Kolozsvár, Marosvásárhely, de a kalotaszegi Bánffyhunyad vagy a szamosvölgyi Bonchida is. Mi több, az utóbbi faluba jártak át a virágzó Szék zenészei is tanulni.”
Árendás Péter: „Megérkezett hétfőn a Fonóba a zenekar, és egész héten, reggeltől estig ment a gyűjtés. Annak függvényében, hogy kinek mekkora repertoárja volt, általában telezenélt 12-15 CD-nyi anyagot. A kívülálló számára ez feldolgozhatatlan adatmennyiség. Ezért találtuk ki, hogy a Patria-lemezek mintájára, Új Pátria néven minden zenekartól egy-egy CD-nyi reprezentatív válogatást jelentessünk meg. Zeneileg a legjobban sikerült felvételek kerüljenek rá, ne legyenek benne idegen műdalok, meg hamis fordulatok. Lehetőleg több nemzetiség zenéje kapjon helyet benne, meg szokásanyag, énekes anyag, satöbbi. Hogy azért a lehetőségekhez képest teljes képet kapjon a hallgató. Az erdélyi gyűjtéseken többnyire ott voltam, általában a videót kezeltem. Koncz Gergely vezette a stúdióban a jegyzőkönyvet. Amikor ment a zene, írta egy excel táblába, épp mi szól, milyen dallam, milyen hangnemben, hányszor játsszák, milyen szótagszámmal satöbbi. Azt is felírta, ha valamilyen egyéb esemény történt a gyűjtés alatt. A legvégén végighallgattam az összes, sokszáz órányi felvételt, kiegészítettem a helyszíni jegyzőkönyveket, katalogizáltam, szerkesztettem. Ezek egy része később a nagyközönség számára elérhetővé vált.”
A világon egyedülálló Utolsó Óra lezáródását 2001 karácsonyán jelentették be. Kelemen László projektvezető mellett három fős szakmai stáb (Agócs Gergely, Árendás Péter és Pávai István) irányította a munkát és végezte a feldolgozást. Az erdélyi anyagot Kelemen és Pávai, a felvidékit Agócs, a többit Árendás Péter fogta össze (utóbbi persze összedolgozott a gyűjtőkkel, Vavrinecz Andrással, Avar Pannival és az azóta [2010-ben] elhunyt, délvidéki Bodor Anikóval is.) A négy és fél év alatt – három etapban – összesen 112 erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, partiumi, bánáti, délvidéki és magyarországi vonósbanda játékát rögzítették. Az erdélyiek közül mindegyik mellé sikerült táncosokat és énekeseket hívni, a Felvidék esetében ez már nehezebben ment. Magyarországon meg sokszor örültek, ha 2-3 faluból össze lehetett szedni egy zenekart. Hogy legyen benne két brácsás, prímás, bőgős, klarinétos.
Az Új Pátria CD-sorozat első fecskéi már a gyűjtés időszakában megjelentek, aztán – ahogy szűkültek a kiadó Fonó Records pénzügyi lehetőségei – évről évre egyre kevesebb követte. 2004-ig összesen tizennyolc kötet látott napvilágot, onnantól viszont hosszas adásszünet. Mígnem a Norvég Alap bőkezű támogatásának köszönhetően 2010 végén 50 újabb darabban kellően impozánsra bővülhetett a kollekció. Ráadásul a frissen kiadott CD-k egy-egy példányát 400 európai közkönyvtár és szervezet kapta meg, így kontinens-szerte minden korábbinál könnyebben kutathatóvá és/vagy megismerhetővé vált a Kárpát-medence hangszeres népzenéje.
Miközben persze, tudjuk, ez a 68 CD valójában a jéghegy delejező csúcsa. Helyszűke miatt számos olyan banda – például a radnóti vagy halmosdi – játéka még mindig nem juthatott el a szélesebb nyilvánosságig, amelyek pedig megérdemelnék, hogy felfedezzék őket. De legalább adott a feladat a fiataloknak. Hisz még rengeteg olyan új színt be lehet hozni az autentikus népzenét játszó együttesek repertoárjába, amivel korábban senki sem foglalkozott.
Az Utolsó Óra bandái
Az 1997 és 2001 között az Utolsó Óra programban részt vevő „adatközlők” az alábbi helyekről érkeztek (a megyékbe való besorolás az 1913-as helységnévtár alapján történt):
Erdély: Ádámos (Kis-Küküllő) * Almásszentmihály (Kolozs) * Alsójára (Torda-Aranyos) * Balázstelke (Kis-Küküllő) * Bálványoscsaba (Szolnok-Doboka) * Bálványosváralja (Szolnok-Doboka) * Báré (Kolozs) * Budatelke (Kolozs) * Búza (Szolnok-Doboka) * Csabaújfalu (Szolnok-Doboka) * Csíkjenőfalva (Csík) * Csombord (Alsó-Fehér) * Erdőszombattelke (Szolnok-Doboka) * Fejérd (Kolozs) * Gerendkeresztúr (Torda-Aranyos) * Gernyeszeg (Maros-Torda) * Gogánváralja (Kis-Küküllő) * Görgényoroszfalu (Maros-Torda) * Gyergyócsomafalva (Csík) * Gyergyódamuk (Csík) * Gyimesbükk (Csík) * Gyimesközéplok (Csík) * Halmosd (Szilágy) * Héderfája (Kis-Küküllő) * Jód (Máramaros) * Királyfalva (Kis -Küküllő) * Kolozs (Kolozs) * Magyarbece (Alsó-Fehér) * Magyardécse (Szolnok-Doboka) * Magyarfráta (Kolozs) * Magyarpalatka (Kolozs) * Magyarpéterlaka (Maros-Torda) * Magyarszovát (Kolozs) * Marosvécs (Maros-Torda) * Mezőceked (Torda-Aranyos) * Mezőkölpény (Maros-Torda) * Mezőméhes (Torda-Aranyos) * Mezőszentmárton (Maros-Torda) * Mezőszilvás (Kolozs) * Mezőszopor (Kolozs) * Miriszló (Alsó-Fehér) * Nagysármás (Kolozs) * Nyárádselye (Maros-Torda) * Oláhszentgyörgy (Beszterce- Naszód) * Ördöngösfüzes (Szolnok-Doboka) * Örkő (Háromszék) * Páncélcseh (Szolnok-Doboka) * Radnót (Kis-Küküllő) * Récekeresztúr (Szolnok-Doboka) * Szászbogács (Kis-Küküllő) * Szászcsávás (Kis-Küküllő) * Szászfenes (Kolozs) * Szászszentgyörgy (Beszterce-Naszód) * Szásztancs (Kolozs) * Szék (Szolnok-Doboka) * Szilágynagyfalu (Szilágy) * Szilágysámson (Szilágy) * Váralmás (Kolozs)
Felvidék: Abaújszina, Magyarbőd (Abaúj-Torna) * Alsókálosa, Szútor (Gömör-Kishont) * Bodrogmező (Zemplén) * Dunaszerdahely (Pozsony) * Feketebalog (Zólyom) * Fülek (Nógrád) * Garamszőlős (Bars) * Hanva (Gömör-Kishont) * Horhát (Zólyom) * Ipolypásztó, Ipolyhídvég (Hont) * Klenóc (Gömör-Kishont) * Kürt (Komárom) * Lándok, Sörkút, Toporc (Szepes) * Lice, Jolsva (Gömör-Kishont) * Nemesócsa (Komárom) * Opálhegy (Zemplén) * Osgyán (Gömör-Kishont) * Pered-Diószeg (Pozsony) * Polhora (Árva) * Sajógömör (Gömör-Kishont) * Szepsi (Abaúj-Torna) * Terhely (Trencsén) * Tótraszlavica (Sáros) * Zsére (Nyitra) * Váradka,Végpetri,Geréb,Gerla, Alsópagony, Felsőpagony (Sáros)
Kárpátalja, Partium, Bánság és Délvidék: Alsószelistye (Máramaros) * Aknaszlatina (Máramaros) * Armenis (Krassó-Szörény) * Avasfelsőfalu (Szatmár) * Barátka (Bihar) * Hertelendyfalva (Torontál) * Hirip (Szatmár) * Nagypalád (Szatmár) * Szentmihály (Torontál) * Técső (Máramaros) * Tiszaújlak (Ugocsa) * Torontáloroszi, Magyarcsernye (Torontál) * Versec (Temes)
Magyarország: Alsópetény (Nógrád) * Babócsa, Nagyatád (Somogy) * Balassagyarmat (Nógrád) * Berzence, Merenye, Lábod (Somogy) * Borsodbóta, Sáta (Borsod) * Dejtár (Nógrád) * Galgagyörk, Héhalom, Püspökhatvan, Rimóc (Pest és Nógrád) * Gyöngyöspata (Heves) * Györe, Váralja (Baranya) * Heves (Heves) * Jászladány (Jász-Nagykun-Szolnok) * Kaposszerdahely, Kaposvár (Somogy) * Kásád, Medina, Tótújfalu (Tolna és Baranya) * Mezőkövesd, Miskolc (Borsod) * Mohács, Lothárd (Baranya) * Nemespátró (Somogy) * Ózd, Domaháza (Borsod) * Sárospatak (Zemplén) * Sátoraljaújhely (Zemplén) * Szamosangyalos (Szatmár) * Szatmárököritó (Szatmár) * Taktabáj, Prügy (Szabolcs) * Tarnalelesz, Szentdomonkos, Fedémes (Heves) * Tura (Pest) * Zsáka (Bihar) * Zsarolyán (Szatmár)
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar folk története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2013, p. 159–167.

Utolsó Óra

A magyarországi táncházas pionírokat néhány év késéssel követő erdélyiek némi meglepetésre évekkel az elődök előtt jártak az együttes demonstrálásban, és már 1978. szeptember 23-án és 24-én összerántották Székelyudvarhelyen az első erdélyi táncháztalálkozót. Méretében, látogatottságában persze össze sem mérhető ez az 1982 tavaszától a Budapest Sportcsarnokban tartott, kirakodóvásárral kibővített Táncháztalálkozóval (amelynek mintájául amúgy épp az erdélyi szolgált – lásd a 4. fejezetben), de ezekre az eseményekre nemcsak Románia magyar lakta területeiről, hanem Magyarországról is néhányan elzarándokoltak. 
Miként az erdélyi táncházmozgalomról tanulmányt író Könczei Csongor rámutat: „A városi táncházak sikeres elterjedésében (s nem mellesleg a táncházakat első pillanattól megfigyelés alatt tartó kommunista hatalom irányába való legitimizálásban) jelentős szerepet vállalt a romániai magyar média, elsősorban a bukaresti közszolgálati Román Televízió Magyar Adásának szerkesztősége, amelyik 1977-től sorra szervezte különböző helyszíneken a Kalákákat, valamint társszervezőként közvetítette az évente tartandó országos Táncháztalálkozókat. […] Azonban a Román Televízió Magyar Adásának szerkesztősége által készített műsorok nemcsak intézményi hátteret biztosítottak a táncházasoknak, hanem egyúttal valószínűleg a megfigyelés legjobb eszközei is voltak” 
Székelyudvarhelyen 1982-ig összesen öt táncháztalálkozót tartottak (1981 áprilisában még Kolozsváron is szerveztek egyet), de onnantól az 1989-es rendszerváltásig több szóba sem jöhetett. Addigra pedig annyira felfutott a budapesti Táncháztalálkozó és ott annyira megszokottá vált az erdélyi muzsikusok jelenléte, hogy később az önálló rendezvény igénye lényegében már fel sem merült

Erdélyi táncháztalálkozó

A budapesti seregszemle mintájára 1990. december 15-én Dunaszerdahelyen, a városi sportcsarnokban – még a Csemadok égisze alatt – megrendezték az első Szlovákiai Magyar Táncháztalálkozót. Szervezését a továbbiakban a frissiben létrejött Szlovákiai Magyar Folklórszövetség vette át, 1994-től pedig a rendezvény átköltözött a komáromi városi sportcsarnokba. Tematikája, kitekintése az évek során változatlan maradt: a népzenei koncertek mellett gyerek játszóházakat, népművészeti kirakodóvásárt és régi mesterségek bemutatóit tartották. Plusz minden évben más-más tájegység táncait oktatták. Az 1999-es utolsó, X. Szlovákiai Magyar Táncháztalálkozó után pedig Hegyeknek völgyében, virágoknak mezejében címmel, Agócs Gergely szerkesztésében válogatásalbumot jelentettek meg.
Agócs Gergely: „Hogy nem fejlődött ki a magyarországihoz hasonló mozgalom, az nem jelenti azt, hogy maga az eszme, a folklór másfajta szemléletmódja ne jött volna át a határon, hiszen ha úgy vesszük, ennek eredménye az is, hogy én elkezdtem gyűjteni. A felvidékiek kapcsolatba léptek Magyarországi szakemberekkel, s importálták a népzene és néptánc újjáéledésének ezt a hullámát. A fesztiválokon elkezdtek táncházakat szervezni, s ma már minden szlovákiai magyar néptánc együttes – mert ma már nagyrészt csak együttesi keretekben lehet beszélni erről a szemléletmódról – táncházas alapossággal tanítja a táncokat. Mindenki elfogadta azt az alapelvet, hogy a táncot, a zenét először anyanyelvként kell „beszélni”, s utána lehet „verseket írni”. Ha anyanyelvi szinten, improvizatív módon tudjuk egy vidék tánckultúráját elsajátítani, akkor utána van lehetőség arra, hogy színpadi műveket alkossunk. Ilyen értelemben a Felvidékre is hatott a táncházmozgalom.” 
Az új évezredben a szlovákiai táncházmozgalom súlypontja Pozsony mellett Kassára helyeződött át, 2005 óta ott szerveznek havi rendszerességgel táncházakat. Emellett alkalmi rendezvényeket tartanak Tornalján és Komáromban.

Szlovákiai Magyar Táncháztalálkozó

A Zenélő fűrész az A38 Hajó frissen indult komolyzenei sorozata, melynek célkitűzése, hogy bemutassa a hazai kortárs zene fiatal és középgenerációját. Az A38 Hajó az elmúlt években, varázsos fekvésű Kiállítótermének 2010-es megnyitása óta az itt megszokott műfajok bemutatása mellett erőteljes kísérletezésbe kezdett, és fontos helyszínévé vált a budapesti komolyzenei életnek. Ennek látványos megvalósulása a Zenélő fűrész kortárs kamarazenei sorozat, aminek különlegessége, hogy a nem mindennapi helyszínen a koncertek egyedülálló szcenírozást is kapnak, ugyanis a fellépésekről televíziós felvétel is készül. A Duna közelsége, a főváros esti fényei, a multimédiás díszletek egyedülálló atmoszférát teremtenek a koncerteknek, melyek felvételeit későbbi időpontban mutatja be a Duna Televízió. A koncertsorozat a Nemzeti Kulturális Alap és a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával valósul meg.

Zenélő Fűrész

A kulturális élet decentralizálását ösztönző kultúrpolitikának – no meg a prosperáló szocialista nagyvállalat, a Videoton támogatásának – volt köszönhető, hogy 1967-től a Vörösmarty Színházban az egyik májusi hétvége a jazz jegyében telhessen el. Az 1972-ig évente megrendezett eseménysorozaton olyan amerikai és európai muzsikusokkal találkozhatott a hazai nagyközönség (melynek zöme persze a fővárosból zarándokolt el ide), mint a szaxofonos Johnny Griffin és John Surman, a zongorista Kenny Drew, a trombitás Maynard Ferguson és Art Farmer, a harsonás Albert Mangelsdorff, a tradicionális együttesek közül pedig Chris Barber zenekara és a Dutch Swing College Band. A hat évig futó sorozat amolyan megkoronázásaként pedig a Keith Jarrett, Charlie Haden, Paul Motian felállású amerikai szupertrió játéka bűvölte el a tömegeket.
Az Alba Regia Jazz Fesztivál 1967-től csaknem húsz éven át minden évben megrendezésre került, fehérvári jazz zenekarokból nem volt hiány. A jazz/könnyűzenei utánpótlásról manapság a bodajki székhelyű Hang-Szín-Tér Művészeti Szakközépiskola, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény és Kollégium, valamint a Kodolányi János Főiskola Művészeti Tanszéke gondoskodik. A két intézmény összefogásának eredménye, hogy az utoljára 2000-ben, majd 2002-ben megrendezett Alba Regia Fesztivál, 2014 óta minden évben színesítheti a város zenei életét.

Alba Regia (később Videoton) Interjazz Fesztivál

A Videoton Interjazz Fesztiválban Kiss Imre vélhetően mégsem látott elég fantáziát. Mindenesetre hagyta, hogy 1972-ben kényszerűen leálljon.  Viszont rendszeresen lejárt oda, és épp azon a bizonyos utolsó fesztiválon találkozott össze Beke Árpáddal, aki egy éve működtetett már egy jazzklubot a nagykanizsai Fegyveres Erők Klubjában. Beke pedig felvetette neki, hogy a következő esztendőben a Magyar Rádió társszervezésével rendezzék meg a város első jazzfesztiválját. Az érdeklődést tesztelendő azért előbb próbahangversenyeket tartottak az Úttörőházban. Az Interbrass, a Molnár Dixieland és a Rákfogó sikere egyaránt meggyőzte őket arról, hogy igenis lehet létjogosultsága egy-egy ilyen jellegű rendezvénynek. 
Így született meg 1973 novemberében az első Nagykanizsai Jazzhétvége. Miként Beke Árpád pár éve nyilatkozta: „A Jazzhétvégék programját mindig Kiss Imre állította össze. Javaslatainkat elfogadta, de az ő döntése volt a végső. A vendégzenekarokat és szólistákat az Interkoncert közreműködésével hívtuk. A műsorpolitika tulajdonképpen esetleges volt. A közelben turnézó együtteseket, szólistákat, a szomszédos országokból meghívott zenészek részvételét az aktuális anyagi helyzet motiválta. (…) A fesztiválokat a városi tanács (polgármesteri hivatal), a Magyar Rádió és a szponzorok finanszírozták. Teddy Wilson legendás zongoraművész 1978-as kanizsai fellépését az USA nagykövetsége intézte.” 
Erős indításként az első fesztiválon mindjárt az amerikai Mal Waldron triója és a Syrius koncertezett, a következő évben a lengyel Leszek Zadlo kvartettje érkezett, 1975-ben pedig az országot a világháború után elhagyó Zoller Attila lépett fel a Nagykanizsai Jazzhétvégén. A rendezvény aztán 1976-ban költözhetett be az újonnan átadott, ötszáz fős Hevesi Sándor Művelődési Központba, ahol 1980-ban a visszaemlékezések szerint legalább háromszor ennyien zsúfolódtak össze Eddie Gomez és Jeremy Steig duójára. E frenetikus sikerű koncerttel azonban – mivel a város vezetése pénzügyi nehézségekre hivatkozva kihátrált mögüle – le is zárult a jazzfesztivál „hőskora”.
A nagykanizsai fesztiválok története amúgy négy korszakra osztható. Az első 1973-tól 1980-ig tartó időszakban a két-három napig tartó zenei kavalkád mellett az irodalom, a fotóművészet kiválóságai színesítették a programokat. A második, 1982-1986 közötti intervallumban a pénzügyi nehézségek miatt csak kétévente nyílt lehetőség a fesztivál megrendezésére. A harmadik korszak 1991-től 2009-ig tartott. Ezen időszakban főként olasz, osztrák, horvát és szlovén zenekarok szerepeltek a hazai együttesek mellett, s amerikai együtteseket és szólistákat is sikerült meghívni a rendezvényre. A negyedik korszak 2009-től datálható, mikor a jazz-zenészek mellett a világzene jeles képviselői is szerepet kaptak a fesztivál programjában.

Nagykanizsai Jazzfesztivál

Debrecenben 1972. november 23-án rendezték az első jazzhangversenyt, melyen még kizárólag hazai formációk léptek fel. A később többször átkeresztelt, a nagyközönség által a leginkább Debreceni Jazznapok néven ismert eseménysorozat azonban néhány éven belül a térség egyik legjelentősebb, európai szintű és rangú fesztiváljává nőtte ki magát.
Létrejötténél amúgy a Debreceni Jazz Quartet vezetője, Kiss Ernő, a helyi művelődési központ vezetője, Gyarmathy Kálmán és a Magyar Rádió technikai hátterét és publicitási erejét maga mögött tudó Kiss Imre bábáskodott. A közvetítőkocsi már az első alkalommal ott parkolt a Bartók-terem mögött, a következő évtizedekben állandósult a jelenléte, az ott rögzített koncerteket pedig folytatásokban hallgathatták országszerte – nagyságrendekkel többen, mint a helyszínen élőben. Ezek révén nemcsak a fesztivál látogatottsága nőtt évről évre (1980-ban például tízezren fordultak meg), hanem rengeteget profitált belőle az egész szakma. Hisz az intézmény által uralt éterben a jazz – Kiss Imre érdekeinek megfelelően – a zenei életben betöltött súlyához képest nagyságrendekkel több teret kapott. Ráadásul a tizedik, jubileumi fesztivál kapcsán a Nemzetközi Rádió és Televízió Szervezet, az OIRT figyelmét is sikerült a cívisvárosra irányítani, így 1981-ben több mint tíz európai állomás közvetítette az ottani eseményeket. A Debreceni Jazznapok amúgy ekkor érte el széltében és hosszában a maximumot: a hat nap alatt 22 ország 40 formációjának 250 zenésze forgott a színpadokon. S bár a rendezvény az ekkor elért nemzetközi színvonalat még éveken át sikeresen tartotta, a rendszerváltás előtti időszak általános kulturális mélyrepülése a fesztivált sem kímélte. 
Persze az évek, évtizedek alatt a Debreceni Jazznapok is folyamatosan változott. Többször átkeresztelték, tucatnyi helyszínen rendezték, a Bartók-teremtől a Kölcsey Művelődési Központon át a Békás-tó partján felállított szabadtéri színpadig mozgott az eseménysorozat súlypontja. Koncertek nem csak este, hanem idővel délután, sőt délelőtt is voltak, éjszakánként pedig gyakorta folytak örömzenélések.
Egy időben tehát Magyarországon, mondhatni, Debrecen lett a jazz fővárosa. 
Miként a fesztivált az elejétől végigélő helyi újságíró, Endes Mihály írta a 30. évfordulóra megjelent könyvének bevezetőjében: „Városunk címerében ott szerepel, s nem véletlenül, a mondabeli szent madár, amely a tűzben elhamvadó, mégis újra és újra életre kelő napot jelképezi, dalával köszönti. És ugyanúgy érvényes ez a Debreceni Jazznapokra, amelyet az eltelt három évtized alatt, szinte esztendőről esztendőre megérintett az elmúlás szele, hogy azután – micsoda vajúdások közepette – átélje a feltámadás misztériumát is. (…) Időpontja az első tíz alkalommal őszre esett, majd ezzel váltakozva, a forró hónapok is bekapcsolódtak, sőt utóbb már tavaszra tevődött át (a Tavaszi Fesztivál eseménysorozatának reprezentánsaként), hogy a közelgő harmincadik ismét nyárra essen. Indok, megokolás és érvelés mindig akadt, ám az eredmény nem mindegyiket igazolta, hiszen a gyakori módosítások zenészt és közönséget egyaránt elbizonytalanítottak.” 
A külföldi világsztárok és a hazai jazzélet krémje mindenesetre egymásnak adta a kilincset Debrecenben. Miközben a progresszió is folytonosan jelen volt, elég az Interbrass, a Rákfogó, a Syrius, a Dresch Quartet, a Masina Trio vagy Szabados György különböző formációira gondolni. Tényleg csak a legfontosabb, a rendszerváltás előtt ide eljutott világsztárok listájából mazsolázva, többek között Czieslaw Niemen, a Graham Collier Band, a Byrd–Kessel–Ellis Trio, a Steps (Michael Brecker, Grolnik, Manieri, Gomez, Erskine), a Jan Garbarek Quartet, a Gateway (DeJohnette, Abercrombie, Holland), az Oregon, Anthony Braxton, a Randy Brecker Quartet, a Brötzmann–Tippett Duo, a Brüninghaus Trio, a Gismonti–Vasconcelos Duo, a New Paul Motian Trio, Larry Coryell, Joe Zawinul, Bireli Lagrene, a Chet Baker Quartet és a John Scofield Trio örvendeztette meg itt a jazz rajongóit. Ráadásul a korábbi és részben későbbi gyakorlattal ellentétben esetükben szó sem volt arról, hogy Debrecen amolyan vidéki utánjátszó helyszín lett volna. Sőt a budapestiek örülhettek, ha az itteni legsikeresebb előadók alkalmanként gálakoncertet adtak a fővárosban.

Debreceni Jazznapok

1968 és 1978 között a Jazz Ambassadors program keretében, a Magyar Rádió szervezésében és az amerikai külügyminisztérium anyagi támogatásával jazzvilágsztárok sora lépett fel a budapesti Erkel Színházban. E sorozat előzményének tekinthető Louis Armstrong – korábban említett – 1965. június 9-én a Népstadionban adott koncertje, illetve zárásaként Dave Brubeck kvartettjének a Nemzeti Sportcsarnokban 1983. május 2-án adott hangversenye. (Az adatok összegyűjtéséért köszönet Márton Attilának. Bár az akkori hazai média nem tudósított róla, 1976-ban ő nyerte meg a Nemzetközi Jazz Föderáció angol nyelvű újságjában, a Jazz Forumban az Egyesült Államok fennállásának 200. évfordulójára közzétett kvízjáték első díját és az azzal járó 100 darab amerikai jazztörténeti jelentőségű LP-t.)
1968. február 29. – Ella Fitzgerald (Ella Fitzgerald – ének, Tee Carson – zongora, Keter Betts – bőgő, Freddie Waits –  dob)
1970. május 20. – Ella Fitzgerald (Ella Fitzgerald – ének, Tommy Flanagan – zongora, Frank DeLa Rosa – bőgő, Ed Thigpen – dob)
1970. december 15. – Oscar Peterson Trio (Oscar Peterson – zongora, Niels-Henning Oersted Pedersen – bőgő, Ray Price – dob)
1971. március 26. – Lionel Hampton's Jazz Inner Circle (Lionel Hampton – vibrafon, ének, Illinois Jacquet – tenorszaxofon, Milt Buckner – zongora, John Spruill  – orgona, Billy Mackel  – gitár, Justice Guillemot – bőgő, Kenny Bolds – dob, Roland Connors – trombita, Bob Snyder  – klarinét, Tom Gambino  – altszaxofon, Charles McClendon – tenorszaxofon, Valerie Carr – ének)
1971. november 1. – Giants of Jazz (Dizzy Gillespie – trombita, Sonny Stitt – tenorszaxofon, Kai Winding – harsona, Thelonious Monk – zongora, Al McKibbon – bőgő, Art Blakey – dob)
1971. november 1. – Duke Ellington and His Orchestra
1971. november 10. – Oscar Peterson Trio  (Oscar Peterson zongora, Niels-Henning Oersted Pedersen bőgő, Louis Hayes dob)
1972. január 26. – Stan Kenton and His Orchestra
1972. március 20. – Modern Jazz Quartet (Milt Jackson – vibrafon, John Lewis – zongora, Percy Heath – bőgő, Connie Kaye – dob)
1972. október 30. – Giants of Jazz (Dizzy Gillespie – trombita, Sonny Stitt – tenorszaxofon, Kai Winding – harsona, Thelonious Monk – zongora, Al McKibbon – bőgő, Art Blakey – dob)
1972. október 30. – Elvin Jones Quartet (Elvin Jones – dob, David Liebman – tenorszaxofon, Steve Grossman – tenorszaxofon, Gene Perla – bőgő) 
1972. október 31. – Cannonball Adderley Quintet (Cannonball Adderley – altszaxofon, Nat Adderley – trombita, cornet, George Duke – zongora, Roy McCurdy – bőgő, Walter Booker – dob)
1972. október 31. – Jimmy Smith Jam Session (Jimmy Smith – orgona, Clark Terry – trombita, Art Farmer – trombita, James Moody – tenorszaxofon, Illinois Jacquet – tenorszaxofon, Kenny Burrell –  gitár, Roy Hayes – dob)
1972. december 3. – Oscar Peterson (szólózongora)
1974. november 11. – Stan Getz Quartet (Stan Getz – tenorszaxofon, Albert Dailey – zongora, George Mraz [Joe Morales álnéven] – bőgő, Billy Hart – dob)
1975. október 27. – Charles Mingus Quintet (Charles Mingus – bőgő, George Adams –  tenorszaxofon, fuvola, basszusklarinét, Jack Walrath – trombita, szárnykürt, Hugh Lawson – zongora, Dannie Richmond – dob)
1976. október 28. – Benny Goodman Band (Benny Goodman – klarinét, Buddy Tate – tenorszaxofon, Warren Vache – trombita, Peter Appleyard – vibrafon, Cal Collins – gitár, John Bunch – zongora, Lenny Bush – bőgő, Barrett Deems – dob)
1978. október 30. – Woody Herman and His Orchestra (Woody Herman – fúvósok, ének, Tim Burke, Bill Byrne, Glenn Drewes, Dave Kennedy, Jim Powell – trombita; Burch Johnson, Nelson Hinds, Larry Shunk – harsona; Billy Ross, Joe Lovano, Frank Tiberi – tenorszaxofon, szárnykürt, Gary Smulyan – baritonszaxofon, Dave Lalama – zongora, Jay Anderson – bőgő, John Riley – dob)

Világsztárok az Erkel Színházban

A sokszínű zenei kínálatáról is híres VOLT Fesztivál 1993-ban került először megrendezésre Sopronban. A fesztivál különböző helyszínein számos műfaj képviselője lép színpadra a rocktól kezdve, a jazzen és világzenén át egészen az elektronikáig. Az eseményt a zenei koncerteken túl olyan egyéb programok színesítik, mint színházi előadások, filmvetítések, kiállítások, beszélgetések és sportprogramok. Magyarország egyik legnépszerűbb könnyűzenei fesztiválján évről évre bővül a neves, külföldi előadókból álló line up, a közönség nagy hányada pedig mára már külföldről érkezik, így méltán számít nemzetközi szinten is rangosnak eseménysorozatnak.

VOLT Fesztivál

A Hej, Dunáról online programsorozat 2020. szeptember 12-től kezdve 17 hétvégi alkalommal szórakoztatta a gyerekeket zenés-mesés műsorokkal az A38 fedélzetéről. A programok a Petőfi Irodalmi Ügynökség, a Hajónapló, a Mesemúzeum és az A38 Hajó szakmai együttműködésével jöttek létre. A műfaji határokon átívelő, rendhagyó koncertek és a kortárs írók, költők felolvasásai az akkori járványügyi helyzetre való tekintettel közönség nélkül zajlottak. A gyerekek otthon, a képernyők előtt követhették az élőben streamelt adásokat.
51 koncert, 34 felolvasás és számos interjú vált közkinccsé a programsorozat során, amely a Köszönjük Magyarország! pályázat keretében valósult meg.

https://www.youtube.com/channel/UCOtwFm_tkpojzB4aZo58URA

Hej, Dunáról online programsorozat

2024 nyarán immár 17. alkalommal rendezik meg Dél-Baranyában az Ördögkatlan Fesztivált, amely kiterjedt kulturális és művészeti programokat kínál, beleértve a színházi előadásokat, irodalmi esteket, képzőművészeti és családi programokat, valamint koncerteket.
Az Ördögkatlan elnevezés megtévesztő lehet, nem egy heavy metal fesztivált takar. Valójában utalás a Nagyharsány mellett elnyúló "ördögszántotta hegy" legendájára. A helyiek ismerik és szeretik a fesztivált, kialakult a szoros együttműködés a települések és a fesztiválszervezők között.
Az első Ördögkatlant 2008-ban tartották, az esemény védnökei Törőcsik Mari színművész és Cseh Tamás előadóművész voltak. Azóta minden év nyarán megrendezésre került ez az ötnapos összművészeti fesztivál. Jelenleg ezeken a helyszíneken várják az érdeklődőket: Nagyharsány, Kisharsány, Vylyan Pincészet, Mokos Pincészet, Szársomlyói Szoborpark, Beremend, Villánykövesd. A rendezvény főszervezője - és Kiss Mónika dramaturg mellett társigazgatója - Bérczes László színházi rendező. Így hát a programok közül kiemelkedik az a több mint hatvan színházi esemény. Az Ördögkatlan népszerűségét mutatja, hogy 2019-ben már közel százezer fesztiválozó fordult meg náluk. Ezzel együtt a rendezvény közel 60 helyszíne akkora területen helyezkedik el, hogy soha nincs zsúfoltság.
Az elejétől kezdve igyekeztek úgy kialakítani a programot, hogy a különböző helyszíneken különböző műfajok kapjanak hangsúlyt. Például a Vylyan az irodalom, a képzőművészet és a dzsessz, Villánykövesd inkább a népi kultúra helyszíne. Ami pedig a könnyűzenei kínálatot illeti - bár az idei fellépőkről még nincs hír - de az elmúlt években többek között a 30Y, Balaton, Bohemian Betyars, Csík Zenekar, az Esti Kornél, Herczku Ágnes, Lajkó Félix, Quimby, Szabó Balázs Bandája, és a Tudósok muzsikájától volt hangos az Ördögkatlan.
HZ

Ördögkatlan Fesztivál

Az elsősorban a magyar alterrajongók kedvenc zenei fesztiválját először 2008-ban Orfűn, a Pécsi-tó melletti Panoráma kempingben rendezték meg. Alapítói <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-lovasi-andras-54">Lovasi András</a> és Kálocz Tamás voltak, hozzájuk csatlakozott Egyedi Péter kommunikációs igazgatóként. A Fishing on Orfű (vagy becézve FOO) nevét a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kiscsillag-56">Kiscsillag</a> együttes kislemezének címéről, illetve a korongon található, Rátgéber László által jegyzett azonos című szerzeményről kapta. Az egyik legkitartóbb rajongótáború magyar könnyűzenei fesztivál, amely közel egy évtizede mindig elővételben telt házas (ez kezdetben napi 5500 nézőt jelentett, idővel a kemping befogadóképességét 6500 főben határozták meg, ami később 8000-re emelkedett). A szervező cég először csak átvette az orfűi Panoráma Camping üzemeltetését, 2022-ben pedig meg is vásárolta a kempinget, mindezt úgy, hogy szinte a legelejétől szponzormentességre törekszenek.
A fesztiválon minden évben széles merítést kapnak a látogatók a jegyzett magyar alterzenekarokból, a poptól a keményebb rockig, illetve a súlyosan underground szinttől a mainstreamig. A szelekció azonban látványosan nem szimplán kereskedelmi szempontokat követ, hanem a főszervezők személyes ízlését, ami az ilyen méretű fesztivál esetében bátor hozzáállás. Akárcsak az, hogy a fellépők csaknem mindegyike magyar, bizonyítva ezzel azt, hogy lehet sikeres és többször is telt házas egy fesztivál levitézlett külföldi sztárok felléptetése nélkül is. A fesztivál egyéb külsőségei sem üzletiesedtek el, megmaradt annak a kultúraközpontú, átlátható méretű, baráti hangulatú színes rendezvénynek, amelynek indult.
2008 és 2012 között háromnapos volt a rendezvény. Az indulás évében 52 együttes lépett fel összesen négy színpadon. A koncertek mellett egyéb szórakoztató programmal is készültek a szervezők, ilyen volt a póker, a pecázás vagy a tó átúszás. 2008-ban a fesztivál egyik szórakoztató eseménye a Nagy tóugrás volt, amelynek keretében Rátgéber László megkísérelte átugrani a Pécsi-tavat, személyi trénere pedig Lovasi András volt.
Az igazi áttörést az hozta meg a Fishing történetében, amikor bejelentették, hogy ott tér vissza a 2010-ben feloszlott <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kispal-es-a-borz-55">Kispál és a Borz,</a> mégpedig tematikus koncertekkel: 2014-től három éven át ők voltak a fesztivál szerdai napjának fő fellépői, mindig az életmű egy adott szakaszára fókuszálva. „Egyértelmű volt, hogy hol máshol csinálnák, mint nálunk. Lovasi tulajdonos a cégben, szervezi is a fesztivált, a zenekar többi tagja is szerette Orfűt és a Fishinget.” – emlékezett vissza Kálocz Tamás.
Történetében első alkalommal fordult elő 2011-ben, hogy telt házas lett a Panoráma Camping területén zajló rendezvény. A fesztivál szervezői napi 5500 nézőben limitálták a befogadóképességet, amit szombaton este a Kiscsillag zenekar koncertje alatt el is értek, így a bejáratra kikerült a „Telt ház” tábla. 2014-ben az újra összeállt Kispál és a Borz telt házas koncertjével kezdődött meg a Fishing On Orfű, amelyre már hónapokkal azelőtt elfogytak a jegyek, a kemping befogadóképességét ekkor 6500 főben határozták meg, ez a szám később 8000-re emelkedett.
2013-ban rendeztek először nulladik napot, azóta minden évben négynapos a fesztivál. Az egyetlen kivételt a 2017-es jubileumi év jelentette, amikor ötnaposra bővült; ugyanebben az évben tartotta a fesztiválon Lovasi András az 50. születésnapi koncertjét.
2018-ban meghirdették a „vissza a gyökerekhez” koncepciót, azóta nem hívnak meg különösen mainstream zenekarokat, még az olyan pécsi kötődésűeket sem, mint például a Halott Pénz és a Punnany Massif. Kálocz Tamás szerint ez a valaha volt egyik legjobb döntésük, úgy fogalmazott: „Persze izgultunk, hogyan fogja fogadni a közönség, de elképesztő siker lett belőle. Gyakorlatilag akkor alakult ki a mostani Fishing valódi lelkülete és arculata.”
2018-ban a rendezvény Artisjus díjban részesült. Az Artisjus vezetősége immáron második alkalommal választott egy fesztivált az év produkciójának, ezzel is jelezve, hogy a szerzők és szövegírók számára is igen jelentősek az évek óta jól teljesítő fesztiválok. 2020-ban a Covid-járvány miatt a Fishing on Orfű időpontja előbb augusztusra lett eltolva, majd végül – az 500 fő feletti tömegrendezvényekre vonatkozó korlátozás miatt – elmaradt.
A fesztivál jelenleg 7 színpaddal/koncerthelyszínnel működik: két Nagyszínpad, Nagysátor, Amondó színpad, Borfalu, A tűzhöz közel és Víziszínpad. A nagyszínpadok nevéről 2015 óta mindig a közönség dönt egy szavazás keretében, így pedig választottak már dalszövegidézetet (Boldogság, te kurva), veszélyeztetett állatfajokat (Tasmán ördög és Tiszavirág), és már nem élő zenészt (Liszt Ferenc Nemzetközi Nagyszínpad) is.
A fesztivál állandó headlinerei közé tartoznak az olyan nagymúltú alterzenekarok, mint a 30Y, a Hiperkarma, a Kiscsillag, a Quimby vagy a Péterfy Bori &amp; Love Band, de az elmúlt évek nagysikerű fiatal produkciói is rendre helyet kapnak a nagyszínpadon, így például a Carson Coma, a Csaknekedkislány, a Blahalouisiana, az Elefánt és az Esti Kornél. A stíluskavalkád az utóbbi alkalmakkor a hiphop és az elektronikus zene műfajával is bővült a fesztiválon, így Beton.Hofi, Krúbi, Pogány Induló és az Analog Balaton neve is a plakát tetejére került 2024-ben.
BB

Fishing On Orfű

Hegyi Norbert és Joós Tamás 2013-ban határozták el, hogy Cseh Tamás születésének 70. évfordulójára Átlátszó víz legyen címmel emlékestet állítanak össze. A műsor az Ascher Oszkár színházban készült és ott is mutatták be, az előadók azóta az ország legkülönbözőbb pontjaira viszik el az örökérvényű és minden korosztályt megszólítani képes dalokat.
SzE
https://www.facebook.com/csehtamasnap/
http://www.joos.hu/

Cseh Tamás emlékest - Átlátszó víz legyen

Volt már Diáksziget, Eurowoodstock, Pepsi Sziget, 2002 óta pedig ismét keresztapa nélkül, pusztán Sziget Fesztivál. Látogatóinak száma a harminc év alatt a tizenháromszorosára nőtt. A költségvetése a háromszázharmincszorosára. A programok száma és minősége meg nagyjából a kettő között. 
Az is egyértelmű, hogy az egykor kívülállónak számító/gondolt Sziget már az ezredfordulóra a manistream része lett, nemcsak jelenség, de egyben társadalmi lakmuszpapír és marketingesemény is. Különös ellenmondás: elvben a show-biznisz része, ugyanakkor az átlagnál látványosabban többet akar. Egyfelől adóztatni kellene, másfelől sokáig hemzsegett az olyan tevékenységi körtől (komoly produkciók, színház, báb, szabadegyetem, civil fórum, világzene satöbbi), amit ugye nem lehet üzleti alapon valakinek a nyakába lőcsölni. A Sziget ebben az értelemben sem került még a helyére. Kívülről, ha tetszik, alulról jött kezdeményezés, nehéz ezt elfogadni annak az intézményrendszernek, ahol másként szocializálódott emberek ülnek és döntenek. Mégis, az új évezredben a Sziget komolyan vehető és veendő hatalom, nemcsak gazdasági és píár szempontból, de társadalmi és turisztikai súlyát tekintve is.
A Sziget előképének a kilencvenes évek eleji EFOTT-ot szokás tartani. 1993 tavaszán egy azóta elfeledett Sziámi koncertről hazafelé tartva a zötykölődő mikrobuszban éppen azt taglalta Gerendai Károly (1970) koncertszervező és Müller Péter Sziámi (1951) zenész, költő, színházi-filmes ember, hogy miként lehetne e gigantikus és alkoholgőzös házibuli több, jobb, érdekesebb. Ekkorra már megszűntek azok a szervezett táborozási formák (VIT, építőtábor, ifjúsági tábor), melyeket bár átitatott a vitatott ideológia, de mégiscsak a nemi és spirituális szocializáció, a kapcsolatteremtés, a bulizás és a mámor egyik fontos terepe volt. Másrészt szintén a feledés homályába vesztek azok a nagy tömegeket megmozgató kulturális események, melyek nem valamely eszme vagy műfaj mentén szerveződtek, hanem különböző művészeti ágak és stílusok vonzerejét felhasználva próbálták összetoborozni a fiatalokat.
Elsőként kellett egy terep, ami nyugodt és elszigetelt, ahol nem zavarnak senkit, de Budapesttől sincs messze. Kezdetben három helyszín merült fel: a hűvösvölgyi Nagyrét, a budaörsi repülőtér és az Óbudai-sziget. Hamar kiderült, utóbbi az ideális, több rockbulin is letesztelték már, 1980-ban például a Fekete Bárányok (Beatrice, P.Mobil, Hobo Blues Band) ide vonultak félre demonstrálni, majd 1991-ben a rockerek innen intettek búcsút Ivánéknak. Egyben szimbolikus is: az ember csak átmegy a keskeny vashídon, és máris egy másik világba lépett. 
Az első rendezvény – Diáksziget, 1993. augusztus 19-26. – idején a szponzorok és állami szervek bevonásában Müller vitte a prímet, elképesztő kommunikációs készségét pedig a sajtó felé is latba vetette, ontotta a szlogeneket, adta a karizmatikus víziókat, a több generációt megérintő kozmikus löketeket. Hogy a Sziget egy hely, ahol mindent szabad, de semmit sem muszáj. Egy tábor, mely senki érdekeit nem szolgálja, csak a résztvevőkét. Hogy kell egy hét együttlét és kikapcsolódás a világegyetem diákjainak, akik kortól függetlenül tanulnak vagy keresik a tanulnivalót. Meg hogy, ami az alatt az egy hét alatt a Szigeten kívül van, az nincs. És ő, aki korábban bevallottan sohasem sátorozott, az egy hét együttlétre mindjárt az első évben feltüzelt vagy 60 ezer embert, köztük 43 ezer fizető nézőt. 
Ha 1993 merész álomnak számított, 1994 kétségkívül még merészebb: a célkeresztben ezúttal már Európa, illetve azon keresztül az egész világ. Kapóra jött a hatvanas évek amerikai fesztiválnyarainak szimbóluma, Woodstock jubileuma, ráadásul az Eurowoodstock woodstockabb volt az amerikai Woodstock ’94-nél. Míg ugyanis az Atlanti-óceán túlpartján a 25. évfordulóra javarészt aktuális szupersztárokkal emlékeztek, addig Müllerék az 1969-es legendás találkozó igazi szellemét szerették volna életre kelteni, és erre idehozták a Woodstock-nemzedék nagy túlélőit. De hiába a siker és a lelkesedés, az Eurowoodstock pénzügyileg minden előzetes várakozást alulmúlt: a 18,7 millió forintos deficit kijózanító pofon volt. 
Az észérvek mentén haladva az első drasztikus lépést 1995-ben tették meg: az akkoriban nevetségesen alacsony jegyárakat majdnem a kétszeresére emelték. A korábbi kudarcból okulva óvatosabban bántak a reményekkel, az infláció ellenére az egy évvel korábbinál szám szerint is kevesebb, mintegy 100 millió forint lett a költségvetés. Meg is látszott mindez az anyagi mérlegen: ez az első év, amikor a szaldó pozitív lett.
1996-ban, bár ismét megdöntötték az előző évi nézőrekordot, pénzügyileg ismét buktak. A nagyszínpadon több napra több külföldi név is jutott, ennek a sztárfelhalmozásnak azonban ára is volt: a legbőkezűbb szponzor lett a keresztapa, ekkor vette meg a Pepsi háromszázezer dollárért a nevet, nem kis megrökönyödést keltve a szigetelők jelentős részében. 1997-ben mindezen túl a hangerő jelentette a legtöbb gondot. Ez volt az első „szordínós” Sziget. Ekkor lépett színre Tarlós István III. kerületi polgármester (2010-től Budapest főpolgármestere), aki az elsők között ismerte fel, hogy a Sziget „farvizén” remek kommunikációs lehetőségek rejlenek, elég egy kicsit odalépni nekik, máris attól zeng az egész média. Évekig folyt a hangpárbaj, 2001-ben jött a “melegügy” (Magic Mirror), a 2002-es választások óta viszont rendeződött valamelyest a viszony.
1998 legfontosabb hozadéka, hogy az ifjúságkutatók is felfedezték maguknak a Szigetet. A régóta várt reprezentatív felmérést, a Sziget szociológiai feltérképezését végül Gábor Kálmán (1948–), az Oktatáskutató Intézet vezetője és lelkes munkatársai végezték el, több hullámban, több mélységben, több kitekintéssel. Gáborék a következő években mindig közzétették az eredményeket, és minden alkalommal ugyanoda lyukadtak ki: ez a rendezvény tulajdonképpen a középosztály szigete lett. Az idejárók iskolázottabbak, fogyasztói státuszuk jobb, mint a fiataloknak általában. Nyitottabbak, a számítógép, informatika iránt fogékonyabbak, urbanizáltak. Ugyanaz a kihívásrendszer jellemző rájuk, mint a nyugati fiatalokra, amit a kockázati társadalom kihívásának lehetne nevezni: intenzív munka és intenzív pihenés. És a Sziget ezeket az értékeket nagyjából megtestesíti számukra. 
1999-ben már kétségkívül az új Sziget dominált: ekkor volt érezhető először a következő két évben kiteljesedő arculatváltás, az új típusú, profi szemlélet, a fogyasztás-orientáltság, a stílusban, színvonalban, célközönségben való széjjeltárulkozás. Megváltoztak a fesztiválra járók szokásai is. A Kell egy hét együttlét szlogen ekkorra némileg megkopott, 1999-ben már a hetijegyek mentek kevésbé, úgy tűnt, a fiatalok csak ki-kirándulnak a Szigetre, a táborozás egyre kevésbé divat. De nemcsak a napijegyesek száma ugrott meg látványosan, a hetijegyesek sem töltötték kinn az egész hetet, napközben rendre kijártak a városba fürödni, szellőzni, bevásárolni. A kezdeti társas együttlétet egyre inkább az individuumok véletlenszerű egymás mellé sodródása váltotta fel, ahol már nem az idea, hanem a gyakorlat a fontos – nagyon is racionális ellazulás lett ez. 
Az ezt követő években ugrott meg látványosan a Sziget költségvetése, míg 1999-ben 420 millióból, addig 2000-ben 580 millióból, egy évvel később 900 millióból, 2005-ben már 1,8 milliárdból, 2018-ban  8,6 milliárd forintból gazdálkodhattak a szervezők. Azóta pedig már ezt az adatot sem teszik közzé.
2020-ban és 2021-ben a koronavírus járvány miatt a rendezvény elmaradt, de 2022 óta ismét megrendezik az immár újra ötnapos fesztivált, melyre a hivatalos adatok szerint 2022-ben 452 ezren, 2023-ban pedig 420 ezren váltottak jegyet. Miközben teljesen nemzetközi lett a rendezvény tulajdonosi háttere, hisz 2023 januájában az utolsó 30 százalékos pakkot is eladták az addigi magyar tulajdonosok, ezzel teljességgel a Luxemburgban bejegyzett Superstruck Holdingé lett a Sziget fesztivál (a teljes vételár becslések szerint 18 milliárd volt). (A Superstruck Holding mögött egy amerikai befektetési alap, a Providence Equity Partners áll, akik Superstruck márkanév alatt fogják össze világszerte a több mint 50 fesztiválból álló portfoliójukat.)
JBSz
<a href="https://szigetfestival.com">https://szigetfestival.com</a>
<a href="https://www.facebook.com/SzigetFestival">https://www.facebook.com/SzigetFestival</a>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
JBSz

Sziget Fesztivál

Strand Fesztivál

„A tavasz az új nyár” – így szól a szlogen, amely találóan fejezi ki a SopronFest szervezőinek célját: napsütést, jókedvet hozni mindnyájunk szívébe a szürke, téli napok után. A 2023-ban elstartolt fesztivál alapító párosa Fülöp Zoltán és Lobenwein Norbert harminc évvel ezelőtt ugyancsak áprilisban indították el az évtizedeken át sikeres VOLT Fesztivált, így nem is olyan meglepő a tavaszi időpont. Koncertek, podcastbeszélgetések és kiállítások sora várta az érdeklődőket első alkalommal 2023. április 27. és 30. között.
2023-ban a szervezők arra vállalkoztak, hogy az évi fesztiválok főszereplői közül szemezgetnek nagyjából harminc produkciót a Lőverekben felállított sátorban. A fő helyszín, a Rádió 1 Színpad vendége volt többek között Azahriah, a Carson Coma, a Follow the Flow, az Ivan &amp; the Parazol, az On the Low zenészgárdája, a WellHello, Beton.Hofi, a Halott Pénz és Krúbi. Az eredeti tervekhez képest az eseménysorozat egy Unicum Színpaddal bővült, ahol például az Analog Balaton, a Bohemian Betyars és Lovasi András mellett a 17 éves szegedi rapper, Pogány Induló is színpadra lépett.
A SopronFest ideje alatt híres kortárs magyar írók, költők érkeznek a városba, hiszen a Líra Irodalmi Terasz a Kultúrpesszóba költözik. Népszerű program volt 2023-ban például Szabó T. Anna és Dragomán György közös estje vagy Csepelyi Adrienn beszélgetése Tóth Krisztinával.
A Soproni Egyetem nem csak névadója az első SopronFest diákbérletének, hanem egyik fő szervezője és színtere is a helyi eseményeknek. A programok egyik fontos helyszíneként az egyetemi campust övező 100 éves Botanikus kert szolgál.
Az indulás évében a szervezők „Mutasd meg Sopront!” címmel arra biztatták a helyieket és a Sopronban járó turistákat, hogy rövid videókban mutassák be a várost, mutassák meg a számukra legkedvesebb helyeket. A legjobb videókat hetente VIP-bérletekkel is díjazták.
A 2024-es SopronFest fő helyszíne ismét a Lővérek, ahol május 17-től három napon át élvezhetik a koncerteket a látogatók. A nemzetközi mezőnyből például a Kruder &amp; Dorfmeister páros és Alle Farben részvétele már biztosra vehető, a hazai kedvencek közül pedig többek között a Bagossy Brothers Company, a ByeAlex és a Slepp, Curtis és a Quimby is fellép. A Halott Pénz csak itt vállalt fellépést az év első felében. És a nyár eleji Puskás Aréna-koncertek előtt kizárólag itt lép színpadra Azahriah - aki közterületi szobor-széket is kap a soproni szervezőktől.
A 2024-es SopronFest idején, május 11. és 19. között városszerte közel 100 helyszínen 300 program, a Lővérekben pedig a tavalyinál több színpad várja a fesztiválozókat. A Fő téri programok Soproni Sörnapok néven fogadják a közönséget. A kiváló zenei kínálat mellett gasztronómia, podcast-beszélgetések, közel harminc kiállítás, túrák, irodalom, mozi és borkóstolók is szerepelnek a SopronFest étlapján.
BB

SopronFest

"Az ország legnagyobb kisfesztiválja!" - így hirdetik szervezői az évente megrendezésre kerülő eseményt. A 2009-ben indult fesztivált a Nógrád vármegyei Bánk község tavánál rendezik meg nyaranta. A rendezvény nem csak hazai és külföldi könnyűzenei együttesek és szólisták koncertjeit kínálja az odalátogatóknak, hanem a kultúra más területeiről is érkeznek előadók. Kortárs zenei produkciók, független színházak előadásai és kiállítások várják a közönséget.
“Tekerj a tóra!” - ez volt a szlogenje az első Bánkon megrendezett fesztiválnak, ami az akkor a törzsközönséget adó biciklis szubkultúrára reflektált. A rendezvény a későbbiekben is a budapesti underground közösségek megszólításával növelte látogatóinak számát. A Bánkitó az alapítását követő években - 2009-2012 - egy szubkulturális kisfesztivál volt, amely 500-1000 fős közönséget vonzott, viszonylag kezdetleges infrastruktúrával. 2013-tól jelentősen nőtt a fesztiválra látogatók száma, 2016-tól pedig már elkezdték egy-egy izgalmasabb, itthon csak szűk körben ismert, de a Bánkitó számára már elérhető árkategóriájú külföldi zenekarral bővíteni a kínálatot – innentől a fesztivál felkerült a hazai fesztiváltérképre és mára évente többezer látogatót vonzó, hazai és nemzetközi téren is elismert, jelentős nyári rendezvénnyé nőtte ki magát.
Néhány könnyűzenei előadó azok közül, akik az elmúlt 10 évben szerepeltek a Bánkitó Fesztiválon: Anima Sound System, Black Bartók, Blahalouisiana, colorStar, Csaknekedkislány, Dé:Nash, DJ Palotai, Elefánt, Galaxisok, hiperkarma, Kistehén, Lil Frakk, Middlemist Red, Ricsárdgír. És néhány név a 2024-es kínálatból: Krúbi, Bëlga, Analog Balaton, Platon Karataev, Дeva.
A szervezők nem üzleti lehetőségként tekintenek a fesztiválra, közösségi programjaikkal tudást és értékeket szeretnének közvetíteni. Az idei rendezvényen, 2024 júliusának négy napján a "Tudathasadás" témáját - az információáradat és a döntésképtelenség kérdéseit járják körül a különböző művészeti ágak segítségével.
A Bánkitó Fesztivált az ország 10 legnagyobb zenei eseménysorozata között tartják számon, és 2019-ben a European Festival Awards versenyen is elismerést kapott a "Take A Stand" kategóriában.
HZ

Bánkitó Fesztivál

Közép-Európa legrégebbi folkzenei fesztiválja, melyet 1980 és 2011 között a Diósgyőri várban, 2012 óta pedig Egerben rendeznek meg.
Ötletét 1980 tavaszán a miskolci Városi Művelődési Központ munkatársa, Barta Éva vetette fel, akinek elképzelése szerencsésen találkozott az akkor már tizenegy éve működő <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kalaka-39218">Kaláka</a> együttes tagjaiéval, akik korábban számos nyugat-európai (Németország, Franciaország, Hollandia) országban léptek fel hasonló rendezvényen. 1980 júniusában Kaláka folknapok néven szervezték meg az első eseményt, melynek helyszínét a Diósgyőri várrom adta. Már az első alkalommal amolyan hazai folktalálkozót tartottak: a kétnapos rendezvényen a házgazda Kaláka együttesen túl – alfabetikus sorrendben – Bródy János, Cseh Tamás, Dévai Nagy Kamilla, a Délibáb, a Kalamajka, a Mákvirág, a Muzsikás, Sárközy Gergely, Szörényi Levente, a Tolcsvay, az Unikum és a Vujicsics lépett fel, miközben a műsort az akkori népszerű rádiós-televíziós személyiség, Szilágyi János vezette. 
1985-től az időközben Kaláka folkfesztiválra keresztelt eseményre a hazai élvonal mellett egyre több külföldi együttest és szólistát hívtak meg, azon a népzenén kívül megjelent a jazz és a versmegzenésítés illetve a program szerves része lett az amatőr előadók versengése. A rendszerváltozásig Városi Művelődési Központ állt mögötte, annak megszűnése után, 1993-tól pedig a Kaláka Alapítvány vette át a szervezői feladatot. Az előadásokat idővel már nem csak a Diósgyőri várban felállított két színpadon tartották, hanem a város számos más pontján is, például a Városháza díszudvarán, az Európa Házban, a Csodamalom Bábszínházban, a Belvárosi evangélikus templomban, a Zsinagógában és az avasi műemlék templomban.
2011 júliusában tartott 32. Kaláka Folkfesztivál egyben az utolsó lett a régi Diósgyőri várban, amelynek akkor kezdődött a rekonstrukciója. Az esemény Egerbe költözött át , ahol azóta is megrendezik minden évben (kivéve 2020-at, amikor a pandémia miatt elmaradt). A kulturális kínálat itt is ugyanaz: koncertek, táncházak, kiállítás, gyerekműsor, templomi hangverseny, verskoncert. Eger több pontján zajlanak az események, a kiemelt koncerteket esténként az egri várban tartják. Az időpont pedig azóta is változatlan: minden évben június negyedik hétvégéjén. A 44. alkalmat 2024. június 27-30 között.
JBSz

Kaláka Folkfesztivál

Erdély legnagyobb magyar rendezésű zenei fesztiválját nyaranta tartják meg Marosvásárhelyen. A színpadokon magyarországi és erdélyi előadókat, valamint nemzetközi világsztárokat láthat a közönség.
A többnapos Maros-parti eseményt 2017-ben rendezték meg először. Főként az erdélyi magyar fiatalokat és a középiskolai, egyetemi diákszervezeteket célozták a programjaikkal. Az egykori Félsziget Fesztivál jól bevált helyszíneit abban az évben 24 ezer néző láttogatta meg. A következő két évben emelkedett a nézőszám, aztán 2020-ban a járványügyi helyzet miatt a fesztivált online rendezték meg. A két napon át tartó közvetítések több mint 230 ezer nézőt vonzottak a webes felületre. 2021-ben, még mindig a pandémia hatására egy szűkebb körű városi rendezvényt tartottak, majd 2022-ben már újra a szokott helyszínen várták az érdeklődőket. A 2023-as VIBE-on mintegy hatszáz koncertfellépő szórakoztatta a népes közönséget, az összességében több mint százezer látogatót. Az évek során olyan nagynevű nemzetközi előadók műsorát élvezhette a közönség, mint a Dub Pistols (UK), Freestylers (UK), John Newman (UK), Kshmr (USA), Lost Frequencies (B), Timmy Trumpet (AUS).
A koncertek mellet egyéb programokkal is várják az érdeklődőket: a VIBE Koli tudásfórumon olyan embereket mutatnak be a közönségnek, akik motiválnak, valami újat adnak és hasznos tudással rendelkeznek. Az előadói paletta rendkívül színes, művészektől kezdve, humoristákon át, egészen a politikusokig bárki felbukkanhat. Az erdélyi divattérrel lehet megismerkedni a Fashion Corner helyszínein. Egyedi készítésű ruhák és kiegészítők közül lehet válogatni, vagy akár frizuraigazításra is lehetősége van a fesztiválozóknak. A Kerengő a VIBE művészeti bázisa. Az ide látogatók kulturális, művészeti programok közül válogathatnak a fesztivál központi részében, mégis kissé elzárva a külvilágtól. A nappali foglalkozás jógával, illetve meditációval indul, majd interaktív foglalkozásokon lehet részt venni. Este a Kerengő zenei helyszínné alakul, erdélyi, főként kolozsvári fiatal DJ-k fellépéseivel.
2024-ben már a hatodik VIBE-nak ad otthont Marosvásárhely. Néhány magyarországi név a programból: Beton.Hofi, Carson Coma, Dzsúdló, Ivan &amp; The Parazol, Parno Graszt, Pogány Induló.
HZ

VIBE Fesztivál

Európa egyik legnagyobb szabadtéri elektronikus zenei fesztiválja, a Balaton Sound 2007 óta várja a műfaj szerelmeseit a Balaton déli partján, Zamárdiban. Megszületése az EFOTT-nak köszönhető, amit 2006-ban éppen itt rendeztek, és ez adott ötletet a Sziget Produkciós Iroda szervezőinek, hogy a következő évtől saját, tematikus fesztivált indítsanak a Balatonnál. Nevét a média képviselői választották ki egy sajtótájékoztatón, így lett Balaton Groove vagy Flip Flop Fesztivál helyett Balaton Sound, amely elnevezés szponzorációs okokból egyes években a Heineken (2007-2012, 2022-), máskor a MasterCard (2013-2017) előnevekkel egészült, illetve egészül ki. 
A július elejére pozícionált beachfesztiválon eleinte még kevésbé volt jellemző az elektronikus zene túlsúlya. Az első évben például a Beastie Boys-zal, a Brand New Heavies-zel, a Kispál és a Borzzal, a Quimbyvel és világzenei produkciókkal is találkozhattak a látogatók,  a másodiktól azonban egyértelművé vált a rendezvénysorozat karaktere, a rendezők pedig büszkék voltak rá, hogy olyan neveket is el tudtak hozni ide, akiket hosszú évek óta vártak a rajongók. Ilyen volt 2008-ban a világszerte ünnepelt Fatboy Slim, akiért megtelt a Balaton, és így a Sound mindjárt fesztiváltörténelmet is írt: Magyarországon egyedülálló módon még jóval kapunyitás előtt elfogyott minden bérlet, és több napon is ki kellett tenni a „sold out” táblát. A következő években a nemzetközi elektronikus zenei szcéna olyan ikonikus alakjai fordultak meg itt, mint Moby, Roni Size, Dua Lipa és Rita Ora, illetve a Kraftwerk, a Faithless, a Massive Attack, a Röyksopp, a Pet Shop Boys, a Chemical Brothers, a Pendulum, a Stereo MC’s, a Prodigy és az Underworld. David Guetta, Tiësto, Afrojack, Sven Väth és Armin Van Buuran pedig az évek során a fesztivál visszatérő fellépőivé váltak. 
A 2012-es Balaton Soundra már több mint százezren látogattak el és a rendezvényt választották meg Európa legjobb közepes méretű fesztiváljának a groningeni Festival Awards Europe versenyen. Ezzel a Sound is felkerült a világ fesztiváltérképére, és innentől kezdve a külföldi fiatalok is özönleni kezdtek Zamárdiba. Mindez újabb és újabb rekordokat is jelentett: 2014-ben már közel 150 ezer – felerészben külföldi – látogatója volt a fesztiválnak, ami 2016-ban 157 ezerre, 2018-ban 165 ezerre, 2019-ben pedig 172 ezerre emelkedett. Mivel a Sound a VIP-vendégek és a celebek körében is népszerű, a szervezők VIP-kilátóteraszokat alakítottak ki a rendezvény területén Oasis, Urban Jungle és VIP Sunset Beach elnevezéssel, ahol tematikusan kialakított környezetben, exkluzív, belső medencés napozóstég, illetve különböző extra szolgáltatások állnak látogatók rendelkezésére. 
A koronavírus-járvány miatt 2020-ban és 2021-ben a fesztivál elmaradt, de 2022-től ismét az elektronikus szintér élvonalába tartozó előadókkal várja a fiatalokat. A 2024. július 3-6. között 16. alkalommal megrendezésre kerülő (Heineken) Balaton Sound fellépői között ebben az évben is a külföldiek vannak túlnyomó többségben: többe között Alison Wonderland, Paul Kalkbrenner, Juliet Fox, Brina Knaus, Nico Moreno, Sara Landry, illetve a Mathame, a Nervo, a Sound Rush, a Mind Against és a Switch Disco nevével találkozhatunk.
CsO

Balaton Sound

A PEN Fesztivál a Pécsi Tudományegyetem kulturális és szórakoztató rendezvénysorozata, amelyen minden év tavaszán három napon át egymást váltják a legnépszerűbb hazai zenekarok és DJ-k, valamint érkeznek nemzetközi előadók is. A fesztivál két "leg"-gel is büszkélkedhet: ez a baranyai nagyváros legnagyobb zenei eseménye, amelynek jelenleg az Expo Center, Nyugat-Magyarország legnagyobb komplex rendezvényhelyszíne ad otthont.
A Pécsi Egyetemi Napok története a kilencvenes évek elején kezdődött, amikor első alkalommal került megrendezésre a fesztivál az akkori Janus Pannonius Tudományegyetemen. 2000-ben egy integráció révén létrejött az ország egyik legnagyobb felsőoktatási intézménye, a Pécsi Tudományegyetem, ami a PEN-re is hatással volt: egyrészt bővült a potenciális közönség köre, másrészt viszont jóval nehezebb volt megteremteni azt a családias, közösségi érzést, ami a korábbi PEN-ek sajátja volt. Ezt követően voltak olyan évek, amikor meg sem rendezték az eseményt.
A PEN új időszámítása 2006-ban kezdődött, amikor egyrészt a szervezők felélesztették a diákrektor-választás hagyományát, másrészt a zenei kínálatot döntően az igényesebb, alternatívabb jellegű előadók fellépéseivel színesítették (30Y, Kispál és a Borz, Pál Utcai Fiúk, Quimby). Abban az évben, majd 2008-ban is a Zsolnay-gyár volt a rendezvény helyszíne. 2009-2013 között az egykori Pécsi Bőrgyár tágasabb területén gyűltek össze a fesztiválozók. 2014-től a Zsolnay Kulturális Negyed helyszínein zajlottak az események. A fesztivál részeként 2017-ben rendezték meg első alkalommal a PTE Hangja tehetségkutatót. A PEN 2019-ben költözött át az Expo Center területére. 2020-2022 között a járványhelyzet miatt elmaradt a fesztivál.
A PEN közönségét 2024-ben is nagynevű hazai előadók sora szórakoztatja, a nemzetközi fellépők közül pedig kiemelkedik az amerikai David Morales Grammy-díjas DJ/producer legenda.
HZ

PEN Fesztivál - Pécsi Egyetemi Napok

A Dunakanyarban, Nagymaroson a VéNégy Fesztivál és Színházi Találkozó 2013 óta a V4 országok egyik kiemelkedő kulturális programsorozata. (V4, azaz a Visegrádi Négyek: Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia 1991-ben létrehozott együttműködési szervezete.)
A fesztiválnak éveken át a Duna-parti város, Vác adott otthont, 2021-ben költözött át a rendezvény Nagymarosra. A könnyűzenei programok mellett színházi és utcaszínházi előadások is várják az érdeklődőket. A fesztivál nevéhez híven nem csak magyar, de szlovák, cseh és lengyel társulatok produkcióit is láthatják az idelátogatók. Ezeken kívül kirándulások, vízi túrák, családi programok, kézműves-foglalkozások, filmvetítések szerepelnek a kínálatban. És késő esténként a kivilágított VéNégy Parti diszkó a bulihelyszín, háttérben a Dunával.
A szervezők eképpen nyilatkoztak a rendezvényükről: „Művészeti fesztivál vagyunk, nem célunk túl nagyra nőni, vagy beállni a több tízezres tömegeket mozgató mainstream fesztiválok közé. A növekedés irányát nem a mennyiségben, hanem a kínálat sokszínűségében és a minőségben látjuk. Bár évről-évre egyre több látogató fordul meg az eseményen, 2023-ban már több mint 13 000 főt köszönthettünk Nagymaroson, mégis a legnagyobb öröm, amikor azt a visszajelzést kapjuk a fesztiválozóinktól, hogy a VéNégy azért más, mint a többi, mert lelke van.”
2024-ben a fesztivál négy napja alatt a hazai előadók több zenei stílusban is képviseltetik magukat a Duna partján. Fellép például a 30Y, Analog Balaton, Brains, Irie Maffia, Platon Karataev, Beton.Hofi, valamint a Tankcsapda és az Aron Andras &amp; The Black Circle Orchestra. A külföldi nevek közül kiemelkedik a legendás brit trip-hop, drum and bass trió, a Kosheen koncertje.
HZ

VéNégy Fesztivál

3 nap, ahol újra 18 lehetsz! - ez a szegedi Deja Vu Fesztivál jelmondata. A programsorozatot Boros Gyula hozta létre, aki a Szegedi Ifjúsági Napok alapítója is volt. A Deja Vu-t 2013 nyarán rendezték meg először, azóta ez lett Magyarország legnagyobb retro fesztiválja, ahol évről évre a 80-as, 90-es és 2000-es évek hazai és külföldi előadói lépnek fel. Az eseménynek 2016-ig a szegedi Postás Sporttelep adott otthont, 2017-től az Újszegedi Partfürdő a színhely.
A fesztivál ötletét az adta, hogy az embereknek vannak olyan múltbéli pillanatai és eseményei, amiket újra átélnének. Ennek az életérzéseknek adna helyet a zene segítségével a Deja Vu Fesztivál. Az első rendezvényen, 2013-ban olyan előadók léptek fel, mint az Alphaville, Thomas Anders és a Modern Talking Band, az Első Emelet, a Bon Bon, a Kozmix, a Hip Hop Boyz és az Animal Cannibals.
A következő évben már több mint 20 ezer vendég ment ki a fesztivál teljes programjára, külföldi sztárvendég a Scooter volt. 2018-ban az esemény a Koncert.hu oldal közönségszavazásán Az év fesztiválja címet nyerte el. 2019-ben elöntötte a Tisza az Újszegedi Partfürdőt, ezért a rendezvényt az utolsó pillanatban a Postás Sporttelepen kellett megrendezni. 2020-ban, mint országszerte oly sok más nagyszámú közönséget vonzó találkozó, ez is elmaradt a járványhelyzet miatt. 2022-ben a Deja Vu az ország legnagyobb retro fesztiváljává nőtte ki magát, és nemzetközi viszonyban is meghatározó szereplővé vált a fesztiválpiacon. 2024-ben pedig fellép náluk minden idők egyik legsikeresebb lánycsapatának, az angol Spice Girls-nek egykori tagja, Melanie C.
HZ

Deja Vu Fesztivál

Debrecen legismertebb könnyűzenei rendezvénye a Campus Fesztivál előtörténete 2002-ben kezdődött: ebben az évben rendezték meg először, igaz még a Vekeri-tó partján, Vekeri-tó Fesztivál néven. A népszerű zenei szeregszemle 2006-ig működött itt, majd 2007-ben a cívis városban megtartott EFOTT foglalta el a helyét. A rendezvény ekkor két évre a közeli Erdőspusztákra költözött, 2008-ban átkeresztelték Campus Fesztiválra, majd 2009-ben a debreceni Nagyerdőn találta meg végleges helyét. A Debreceni Campus Nonprofit Kft. szervezésében, a Debreceni Egyetem és Debrecen Város Önkormányzata támogatásával megvalósuló 16 hektáros összterületű fesztivál azóta minden nyáron egyre több és színvonalasabb programmal várja a látogatókat.
Kelet-Magyarország legnagyobb nyári buliján elsősorban a hazai könnyűzene élvonalába tartozó, illetve az oda igyekvő, felfutó előadókkal és zenekarokkal találkozhatnak az érdeklődők, de külföldi sztárokból is akad mindig a programlistán. Az elmúlt években olyan nemzetközi sztárok koncerteztek már a Campuson, mint az osztrák Parov Stelar, a norvég Madcon, a svájci DJ Antoine, a holland Kesington, a francia ZAZ, a dán Lukas Graham, a német Scooter, a finn Rasmus és Apocalyptica, a brit Clean Bandit, Toy Dolls és Prodigy, illetve az amerikai Limp Bizkit és Dog Eat Dog. Mindemellett számos egyéb kulturális, szórakoztató, gasztronómiai és sportprogramot is kínálnak a szervezők. A civil falu például a civil és ifjúsági szervezetek, egyházak, művészeti egyesületek programjainak ad otthont, az Egyetem tér a Debrecei Egyetem különböző karainak nyújt bemutatkozási lehetőséget, a fesztivál állandó kísérő rendezvényén, a Campus Olimpián pedig három sportágban (kispályás labdarúgás, kosárlabda és strandröplabda) rendeznek versenyeket.
A programkínálat szélesedésével párhuzamosan a látogatók száma is fokozatos emelkedest mutat: míg a 2008-as Campusra 27 ezren látogattak el, addig 2011-ben már közel 50 ezren, 2014-ben 70 ezren, 2015-ben 85 ezren, 2016-ban 98 ezren, 2023-ban pedig több mint 118 ezre voltak kíváncsiak a fesztiválra. A 2023-as létszámnak – a Magyar Turisztikai Ügynökség adatai szerint – 82 százalékát tették ki a hazai látogatók, míg a legtöbb külföldi vendég Izraelből és Németországból érkezett. Időközben két rangos szakmai kitüntetést is kapott a rendezvény: 2014-ben az Artisjus-díj történetében egyedülálló módon a Campus Fesztivál lett az év könnyűzenei produkciója, 2017-ben pedig az EFFE, azaz Europe for Festivals, Festivals for Europe elnevezésű szervezet ítélte oda legmagasabb szintű minősítését a Campusnak, egyebek mellett minőségi zenei felhozatala és a kelet-magyarországi fiatalok elérésében vállalt kulcsszerepe elismeréséül.
Bár a rendezvénysorozat folyamatosságát 2020-ban a koronavírus-járvány megszakította, azóta még a korábbiaknál is nagyobb népszerűségnek örvend. A 2024-es Campus (július 24-28.) programkínálatában többek között az amerikai Hemlock, a brit Rita Ora, a francia Martin Solveig és a svéd Mando Diao, illetve Azahriah, Krúbi, Rúzsa Magdi, az Analog Balaton, az Anna &amp; The Barbies, a Bëlga, a Blahalouisiana, a Csaknekedkislány, az Elefánt, a Hiperkarma, a Margaret Island, a PUF, a Republic, a Tankcsapda és a Thy Catafalque neve olvasható.
CsO

Campus Fesztivál

Zene, művészet és irodalom az erdélyi Székelykő lábánál. 2016 óta nyaranta, négy napon keresztül Torockó ad otthont ennek az összművészeti eseménynek.
A fesztivál elnevezéséről annyit érdemes tudni, hogy Torockó település az a hely, ahol megfigyelhető egy igazi ritkaság számba menő természeti jelenség: az év egy bizonyos szakában reggelente kétszer kel fel a Nap. Az első napfelkeltét követően az égitest elbújik a sziklás csúcsok mögé és kicsivel később újra feltűnik, hogy ismét - ez alkalommal valóban - felkeljen és beragyogja sugaraival a völgyet.
Az első Double Rise-on, 2016-ban több mint 20 ezer érdeklődő volt jelen a négy nap alatt. A következő évben már számos együttes erdélyi lemezbemutató koncertjének helyszínéül a Székelykő lábánál fekvő színpadot választotta, itt mutatta be új albumát a hiperkarma, a Biebers és a Mary Popkids is. A fesztivál 2023-as programja új helyszínnel, a Dübörgővel bővült, ahol minden este más lemezlovas várta a elektronikus zene kedvelőit.
Nappali programok biztosítják a fesztivál összművészeti jellegének kiteljesedését. Torockó udvar, íjászat, irodalom, slam poetry és színházi programok színesítik a koncertek előtti órákat. És persze napozni is lehet a közeli tó partján. A látogatóknak nem kell naponta ingázniuk, aki úgy gondolja, a helyi kempingben is éjszakázhat.
2024 júliusában hetedik alkalommal rendezik meg a fesztivált, ahol a "napfelkelők" csillagokat is láthatnak: többek között színpadra lép a hiperkarma, a Punnany Massif, a Góbé, a Bohemian Betyars és a Platon Karataev is.
HZ

Eseménysorozatok