A Bergendy mellett a hetvenes évek első felének másik nagy, korábban sehol nem jegyzett sikercsapata a „kölyök” Generál volt. Gyakorlatilag az egyetlen együttes, mely a tizenévesek új generációjából verbuválódott, és az új tizenéveseknek játszott.

Két ismert zenekar (ZéGé, Ferm) fúziójából jött létre, 1971. december 1-jén. Felállás: Révész Sándor (gitár, ének), Novai Gábor (basszusgitár, ének), Ákos István (gitár), Karácsony János (szólógitár) és Reck Lajos (dob). A Generált a katonának bevonuló alapító, Várkonyi Mátyás nevezte be a Ki mit tud?-ra, ahol a Mikrolied vokál (Bódy Magdi, Várszegi Éva, Selényi Hédi) kíséretében ugyanúgy tarolt, mint 1968-ban a Hungaria. Dalaik frissességével, hangszerelésével, többszólamú vokáljával (Ha ismerném, Kövér a nap, Lehajtott fejjel) felüdülést keltettek a korabeli magyar popmezőnyben. Ráadásul a zenekar „ki volt találva”: zenéjükre, megjelenésükre egyaránt a kellemes, popos a legjobb kifejezés. Várkonyi és Novai személyében két kiváló zeneszerző dolgozott benne, egyedi hangszerelésű, tiszta gitárhangzásra építő, soktagú vokállal megszólaltatott dalaik új hangot hoztak, Révész személyében megtalálták a korszak új tinibálványát, a lányok pedig a fiúközönségnek kínáltak izgalmakat. Minden adott volt tehát, hogy a hetvenes évek nagy sztárcsapata legyen.

A Generál az 1972-es Táncdalfesztivál-on előadói díjat nyert (Mit tehet az ember?), sikeres volt a Made In Hungary-n (Csöngess be jó barát), így az év végén az Illés és a Bergendy mögött már a harmadik közönségkedvenc lett. 1973 elején boltokba került a Staféta, rajta a Beatles-időkre emlékeztető könnyed, popos slágerekkel. A színpadon is jelenségnek számítottak: fehér ruhában, kalapban, vagy bohókás jelmezekben koncerteztek, és igazi profi menedzselés esetén valószínűleg ők lehettek volna az első európai tini popsztárok a vasfüggönyön túlról. 1974-ben hét-nyolc országban is közönségkedvencnek számítottak, a Ki mit tud? egyik zsűritagja, Richard de Bois azonnal meghívta a társulatot Hollandiába. 1974-ben az akkor roppant sikeres holland Golden Earringgel turnéztak, a Red Bullet kiadta kislemezüket, és a Szélkakas című dal hamarosan vezette a holland sikerlistát. A Neked szól pedig hat országban lett listavezető, és ez lehetővé tette, hogy Hollandiában és az NDK-ban egy-egy, Lengyelországban két nagylemezt is megjelentessenek.

A „kölyök” Generál négyéves karrierjéről itthon alig lehetett tudni. Ahogy az 1975-ben megjelent második nagylemezt (Generál II.) szintén mérsékelten fogadta a közönség. Ezért a formáció 1975 októberében leállt (Révész a Piramisba, Karácsony az LGT-be távozott), majd Várkonyi a külföldi vendéglátózásból hazatért Olympia zenészeivel (Charlie, Tátrai Tibor, Solti János) újraszervezte a zenekart. Stílusuk is megváltozott: Tátrai gitárjátékához, a két dob kínálta lehetőségekhez, Horváth Charlie „smirgli” hangjához illő fekete funkyt, soult játszottak.

A Generálnál jobb show-t a hetvenes évek második felében kevesen csináltak idehaza. Charlie-hoz hasonló dinamikus, karakteres, fekete hangú, színes zenei fantáziájú egyéniség azóta sem bukkant fel. Tátrai személyében adott volt egy virtuóz gitáros, aki 1977 augusztusában az Ifjúsági Parkban először mutatta be Magyarországon a szájgitárt, a Várkonyi-Novai szerzőpáros továbbra is szállította az igalmas hangszerelésű dalokat (Zenegép, Gyerünk rock and roll, Játszd újra el, Különös szilveszter, Könnyű álmot hozzon az éj, Yeti, a hegyi ember), de a kemény rock őrülete mellett sajnálatosan kevés figyelmet kapott a produkció. 1977-ben Solti János a Locomotiv GT-hez került, Tátrai Tibort az Új Skorpió szipkázta el, Novai Gábor a Hungariában folytatta, és mikor 1979-ben a Piros bicikli megjelent, Várkonyi Mátyás, az ötletember teljesen magára maradt, majd hamarosan megalapította a Rockszínházat.

1999-ben a Sláger turné alkalmával egy színpadon játszott az együttes mindkét formációja: Charlie, Révész Sándor, Várkonyi Mátyás, Karácsony János, Tátrai Tibor, Novai Gábor, Solti János.

2015-ben újraindult a zenekar Charlie, Várkonyi, Karácsony, Novai felállásban.

JBSz–SJ

Forrás:

JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 231–233.