Band/name

A keszthelyi születésű Nyeső Mária (1967) az 1970–1980-as évek fordulóján tűnt fel a Fiatal Dalosok Találkozóján, és az egyik legnagyobb tehetségként tartották számon. Számos rádiófelvétele, egy, a Z’Zi Laborral közös kislemeze (Tejbegríz, 1986) és egy önálló SP-je (Ha rám vagy kíváncsi / Pici párom, 1987) is elkészült, első, cím nélküli kazettája mégis csak 1992-ben jöhetett ki.
Mi több, azóta is mindössze három további albumot (Az én kis bigbendem, 2000, Meteorológus, 2009, Hagyj szabadon, 2014) jegyez. Miközben rendszeresen tart fanyar humorú, jazzes, improvizatív szólóesteket.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 239.

Nyeső Mária

a hetvenes évek derekán indultak a country-hoz és blueshoz is kötődő fehérvári dalosok, akik egyrészt a hatvanas évek végi pol-beat hagyományokat vitték tovább, másrészt olyan ambiciózus szerző-előadók voltak, akik a nemzetközi példaképek – mindenekelőtt Bob Dylan, Joan Baez és Joni Mitchell – nyomvonalán próbáltak haladni.  A sokak számára rossz szájízű polbeatet ekkor már persze „folk-beatnek”, „városi népzenének”, „mai dalnak”, később pedig „közéleti dalnak” nevezték, és ezeket a személyes hangvételű „beszámolókat” általában maga a szerző adta elő, egy szál akusztikus gitárral. 
A közéleti dalosok és versmegzenésítők legfontosabb seregszemléje, megmérettetési fóruma a Fiatal Dalosok Országos Találkozója volt, melyet 1973-tól két és fél évtizeden át rendeztek meg Székesfehérváron – a huszonöt év alatt számos helyszínen. A hetvenes évek végére tehető fénykorban a gálán fellépők legjobbjai mindenesetre nagylemezeket jelentethettek meg. Számos, később (gyakran más területen) országos ismertséget szerző előadó bukkant itt fel, például Berki Tamás, Boros Lajos, Dévényi Ádám, Huzella Péter és Nyeső Mária, illetve Muszty Bea és Dobay András, valamint Vas Zoltán és Bocskai István duói.
Miként Dévényi Ádám 2016-ban visszaemlékezett: „Főleg a Váza klubosok közül kerültek ki a székesfehérvári dalostalálkozók előadói. Ezeken a többnapos fesztiválokon szólóprodukciókkal és zenekarral egyaránt felléptem. Elég sokan voltunk egyébként, harminc-negyven előadó két napra elosztva, és aztán a gála, ami pedig a színházban volt. Nagyon kedves hangulata volt a fesztiválnak, egész nap, mindenhonnan szólt a zene. Soha semmilyen politikai elvárás vagy rászólás nem volt a gálaműsorral kapcsolatban sem.” 
A Fiatal Dalosok Országos Találkozója a nyolcvanas évek első felében még sikeresen hozta a kezdeti színvonalat, a rendszerváltozás időszakában azonban a fénye már erősen megkopott, a kilencvenes évekre pedig az egészet már inkább a családias hangulat jellemezte, lényegében osztálytalálkozóvá alakult át. Ezért is döntöttek úgy 1998-ban a szervezők, hogy Székesfehérváron „véget vetnek a zenének”.
Az aktuális „mai dalosok” seregszemléje azonban továbbélt: 1999 és 2004 között a rendezvény átköltözött a Gödöllői Művelődési Házba (immár az Akusztika Alapítvány szervezésében), majd két év kényszerszünet után 2006-ban Szombathelyen éledt újjá, immár Országjáró Dalosok Találkozója néven. 2010-ig a helyi MMIK-ban (Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ) rendezték meg, 2011 és 2014 között a Fejér megyei Hosszúperesztegen, 2015 óta pedig ismét visszatért szülővárosába, a Szabadművelődés Házába, ahol amúgy anno az utolsó székesfehérvári találkozót is tartották.

Fiatal Dalosok Országos Találkozója

Ugyancsak a hetvenes évek derekán indultak a country-hoz és blueshoz is kötődő fehérvári dalosok, akik egyrészt a hatvanas évek végi pol-beat hagyományokat vitték tovább, másrészt olyan ambiciózus szerző-előadók voltak, akik a nemzetközi példaképek – mindenekelőtt Bob Dylan, Joan Baez és Joni Mitchell – nyomvonalán próbáltak haladni.  A sokak számára rossz szájízű polbeatet ekkor már persze „folk-beatnek”, „városi népzenének”, „mai dalnak”, később pedig „közéleti dalnak” nevezték, és ezeket a személyes hangvételű „beszámolókat” általában maga a szerző adta elő, egy szál akusztikus gitárral. 
A közéleti dalosok és versmegzenésítők legfontosabb seregszemléje, megmérettetési fóruma a Fiatal Dalosok Országos Találkozója volt, melyet 1973-tól két és fél évtizeden át rendeztek meg Székesfehérváron – a huszonöt év alatt számos helyszínen. A hetvenes évek végére tehető fénykorban a gálán fellépők legjobbjai mindenesetre nagylemezeket jelentethettek meg. Számos, később (gyakran más területen) országos ismertséget szerző előadó bukkant itt fel, például Berki Tamás, Boros Lajos, Dévényi Ádám, Huzella Péter és Nyeső Mária, illetve Muszty Bea és Dobay András, valamint Vas Zoltán és Bocskai István duói.
Miként Dévényi Ádám 2016-ban visszaemlékezett: „Főleg a Váza klubosok közül kerültek ki a székesfehérvári dalostalálkozók előadói. Ezeken a többnapos fesztiválokon szólóprodukciókkal és zenekarral egyaránt felléptem. Elég sokan voltunk egyébként, harminc-negyven előadó két napra elosztva, és aztán a gála, ami pedig a színházban volt. Nagyon kedves hangulata volt a fesztiválnak, egész nap, mindenhonnan szólt a zene. Soha semmilyen politikai elvárás vagy rászólás nem volt a gálaműsorral kapcsolatban sem.” 
A Fiatal Dalosok Országos Találkozója a nyolcvanas évek első felében még sikeresen hozta a kezdeti színvonalat, a rendszerváltozás időszakában azonban a fénye már erősen megkopott, a kilencvenes évekre pedig az egészet már inkább a családias hangulat jellemezte, lényegében osztálytalálkozóvá alakult át. Ezért is döntöttek úgy 1998-ban a szervezők, hogy Székesfehérváron „véget vetnek a zenének”.
Az aktuális „mai dalosok” seregszemléje azonban továbbélt: 1999 és 2004 között a rendezvény átköltözött a Gödöllői Művelődési Házba (immár az Akusztika Alapítvány szervezésében), majd két év kényszerszünet után 2006-ban Szombathelyen éledt újjá, immár Országjáró Dalosok Találkozója néven. 2010-ig a helyi MMIK-ban (Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ) rendezték meg, 2011 és 2014 között a Fejér megyei Hosszúperesztegen, 2015 óta pedig ismét visszatért szülővárosába, a Szabadművelődés Házába, ahol amúgy anno az utolsó székesfehérvári találkozót is tartották

Fehérvári „mai dalosok” találkozója

90s underground

Az 1970-es évek sok szempontból konszolidációt hozott a hazai popéletbe. Mindenekelőtt középtempójú, jól táncolható, könnyen befogadható, kellemes popdalokat. Bár nagyon nem alkotnak homogén tömböt, mégis azt kell mondanunk, hogy a klasszikus popban ők lettek az etalonok.  Ennek az évtizednek az első felében futotta legfényesebb köreit az egyik legrégebben létező, és legváltozatosabb életművet jegyző <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bergendy-326">Bergendy</a> és a nemzedéki ikonná emelkedő <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-koncz-zsuzsa-66">Koncz Zsuzsa</a>, miközben az évtized végén újjászületett <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-zoran-6270">Zorán,</a> felbukkant <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-cserhati-zsuzsa-11337">Cserháti Zsuzsa</a> és <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-katona-klari-7156">Katona Klári,</a> a számos tagcserét és stílusváltást megélt <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-neoton-6654">Neoton</a> pedig sikeresen lovagolta meg a diszkóhullámot. 
Az első évek viszonylag szabadabb légköre után az 1968-as csehszlovákiai bevonulás és az annak nyomán kiéleződött kül- és belpolitikai helyzet miatt az állambiztonság fokozottan ellenőrzése alá vonta ügynökeivel és besúgóival a beatmozgalmat. Az egyetemeken uralkodó élénk vitalégkörnek, a klubokban kialakult szabad szellemnek vége szakadt, a korábban engedékenynek látszó hivatalok visszakoztak.
Ezek a társadalmi-kulturális életben mutatkozó változások egybeestek a nemzedékváltással. A beatzenét ügynek tekintő, felemelő, diadalra juttató, a zenészekkel a hatvanas évek elején-közepén induló Nagy Generáció kiöregedett a tizenéves korból, és tanulmányait befejezve munkába állt, belevetette magát a lakásszerzés, a munkahelyi beilleszkedés, a családalapítás problémáiba. 1971-ben disszidálási hullám jelezte, hogy vannak, akik perspektívátlannak ítélik a helyzetüket, egy másik kisebbség a kívülállást, a szabadúszást választotta, a nagy többség azonban különböző munkahelyekre vonult vissza, és az előző évek utópiáitól eljutott a napi realitásokig.
Magyarországon a hetvenes évek elején a pop- és rockzene tehát újabb fordulóponthoz érkezett. Olyan átalakulási hullám söpört végig a zenei életben, amelyre azóta sem volt példa. Az Illést kivéve gyakorlatilag minden élvonalbeli zenekar stílust és/vagy tagságot váltott ebben az időszakban, de a másod-harmad vonalban is rengeteg mozgás történt a különböző formációk között.
A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a nemzetközi popéletben trenddé formálódó middle of the road pop (a szakmában a hagyományos tánczenére is használt kifejezés, magyarul talán középutas popnak fordítható) viszonylag gyorsan tért hódított Magyarországon. Az irányzatot középtempójú, jól táncolható, könnyen befogadható, kellemes dallamok jellemzik és nálunk ennek hátán kerültek az élvonalba a pályájukat a hatvanas években kezdő, akkoriban a második-harmadik vonalhoz tartozó előadók (Bergendy, Gemini, Neoton, Non-Stop, Corvina), amelyek a hetvenes évek első felében a hazai supergroupok mellett uralták a sikerlistákat.
JBSz

Nyeső Mária

Kapcsolatok

Fiatal Dalosok Országos Találkozója

Fehérvári „mai dalosok” találkozója

90s underground

Klasszik pop

Nyeső Mária

Hagyj szabadon

Az én kis bigbendem

Meteorológus

Nagy Feró - Hamlet

Utolsó Tangó Párizsival / Tejbegríz

Pici párom

Ha rám vagy kíváncsi