Kinizsi utcai Klub

E épület

Népstadion

Építők Klubja

A Bercsényi utcában lévő Rózsa Ferenc kollégiumot mindenki csak Bercsényi kollégiumként emlegette, annak étkezdéje pedig szintén kultikus helynek számított, az itt rendezett ötórai teákra, amelyeken ugyancsak az Illés játszott (1964 végéig), szintén csak tagságival lehetett bejutni, de gyakran ez sem garantálta a belépést. A bulik előtt órákig kellett sorba állni, és nemegyszer előfordult, hogy a 8-10 forintos jegyekhez csak tízszeres áron lehetett hozzájutni.

A Budapesti Műszaki Egyetem Bercsényi utcai kollégiumának klubja (XI. kerület, Bercsényi u. 28-30.) már a hatvanas évek óta a haladó szellemű művészeti akciók/események egyik fontos terepe volt, a magyar neoavantgárd számos képviselője (Szentjóby Tamás, Hajas Tibor, Pauer Gyula, Erdély Miklós, Najmányi László) tarthatott itt kiállításokat, előadásokat, performanszokat, és itt játszhatott rendszeresen a Syrius. A nyolcvanas évek legelején pedig az URH, az Európa Kiadó, a Balaton, a Kontroll Csoport vagy a 2. Műsor koncertezhetett többször a Bercsényiben.

Bercsényi utcai kollégium

Bosch Klub

A belvárosi bulihelyek közül már a beatkorszak hajnalán a Műszaki Egyetem klubjai számítottak a legnépszerűbbeknek. A Vár Klub-ban, ahol az Omega kezdte a pályafutását, (később helyükön az Illés, majd 1966-tól a Tolcsvay játszott), már rangot jelentett fellépni. A Hess András téri kollégium sokak szerint sznobtanya volt (a fehér ing és nyakkendő természetesen kötelező), de egy Várba szóló tagsági kivételes státust biztosított a rajongók között.

Vár Klub

A fővárosi fiatalok első nagyobb szabadtéri szórakozóhelye, a Budai Ifjúsági Park 1961. augusztus 20-án nyitotta meg kapuit az egykori Várkert bazár területén. Az ifjúsági szórakozóhely a budapesti KISZ-bizottság ötlete volt, és azt a célt szolgálta, hogy a fiatalok szabadtéren is kulturáltan szórakozhassanak. Bár az első évben mindössze egyetlen hónapig tartott nyitva, a korabeli sajtó beszámolója szerint „a környezet, az ide csillámló Duna, a szolid társaság, és a Nebuló zenekar kitűnő játéka mágnesként vonzotta ide a szórakozni vágyókat.” Előbb fiatal táncdalénekesek – Kerényi Gabriella (Írógépen lekopogom), Németh Lehel (Reszket a Hold a tó vizén, Sára) – léptek színpadra, majd kedvenc színészek, komikusok, táncosok adtak esztrádműsort, az estet pedig tánc zárta. A továbbiakban csütörtökön, szombaton és vasárnap várták hasonló programokkal a látogatókat, és a szeptemberi záróráig 25 ezer látogatója volt az intézménynek.
Az Ifiparkba a következő évben minden hétvégén 2000-2500 fiatal váltotta meg az ötforintos belépőt, így az intézmény kultikus hellyé vált. A Duna-parton gyülekező, gyakorta sorban álló fiatalok látványa hamarosan hozzátartozott Budapest nyári városképéhez. A park azonban ekkor még a hagyományos szórakoztatás fellegvára volt: népi muzsikát éppúgy lehetett itt hallgatni, mint esztrád- vagy tánczenét, és bár egyes klubokban már szólt a „luxemburgi stílus”, itt még igencsak szolidan szórakoztak a vendégek. A helyet ugyan felfedezték maguknak az erős fiúk, a külvárosi galerik tagjai és a belvárosi „jampecek” is – ezért erősítésként hamarosan ifjú gárdisták felügyelték a rendet –, de az első években még szó sem volt „tombolásról”.
Az Ifiparkban ezekben a korai években a zenét a Holéczy és Kelényi zenekar, a Kovács–Pege duó, a Garay Trió szolgáltatta. Amikor 1962-től a Nebuló, illetve a Bergendy vette át a házigazda szerepét, a parkban is emelkedettebb lett a hangulat, a Metro és a többi amatőr beatzenekar későbbi megjelenésével pedig olykor eksztázisig „fokozódott a helyzet”, és ilyenkor a rendezőség mindig közbelépett: kinyíltak a pofonládák. Az Ifipark vezetősége deklaráltan szelektált, a hosszú hajúakat, az „ízléstelenül” öltözködőket egyszerűen kizárták. Lényegében éppen azokat, akik tudták, ki a twistkirály, ki vezeti az amerikai sikerlistát, és melyik az a brit együttes, amelyik Liverpoolból éppen Londonba szeretne eljutni, hogy első kislemezét felvegye.
Az Ifiparkban kezdetben a Bergendy, majd a Scampolo volt a sztár. Az évtized második felétől népszerű beatzenekarok (Illés, Metro, Omega) is bevállaltak egy-egy bulit, de a nézőcsúcsokat az évtized vége felé a rhythm and blues zenét játszó külvárosi bandák, a Liversing, a Meteor, a Dogs, a Sakk-Matt és a Tűzkerék hozták meg. Ebben az időben a legtöbb gond a zenekarok sleppjével volt, mert a rajongók viselkedésükkel, öltözködésükkel nem fértek bele a helyi normákba, így a park fölötti hegyoldalban, a nagyfa tövében vertek tanyát, és később ezeknek a galeriknak a rendőrséggel is meggyűlt a bajuk.
Az Ifiparkban kedden és csütörtökön játszottak az amatőrök, pénteken-szombaton Cintula mutatta be a legújabb külföldi slágereket, szerdán és vasárnap a hivatásosak léptek fel, míg hétfőn, a  koncertnapokon a sztárbandák és a kedvencek. A legtöbben a hatvanas évek végén jártak koncertekre. 1969. május 27-én fogadták az egymilliomodik látogatót. Ebben az időben havonta 45-50 ezer ember fordult meg ott. 1968-ban egy Omega-koncertre 7.125, egy Illés-koncertre 3.640, egy Metro-koncertre 2.330 jegy kelt el. 1969. augusztus 20-án viszont az Illésre 7.000-en voltak kíváncsiak.
A hetvenes évek első felében, a nemzedékváltást követően divatos tánczenét játszó bandák – Apostol, Corvina, Gemini, Juventus, M7, Neoton, Syconor, Szivárvány, ZéGé – uralták a koncertszínpadot, a látogatók száma viszont elmaradt az előző évekétől. Az újabb fellendülés a csövesek megérkeztével, a hetvenes évek második felében kezdődött. Ekkor a kemény rockot játszó zenekaroké (P.Mobil, Beatrice, Mini, Korál, Piramis, Edda, Hobo Blues Band, Karthago, Dinamit) volt a főszerep. 1978-ban a Piramis–P.Mobil páros parknyitó koncertjére (április 30.) tízezren váltottak jegyet, a december 23-i karácsonyi Piramis-koncertre pedig 7.773 jegy kelt el, míg a normál bulikra átlag három-négyezren voltak kíváncsiak. A park népszerűségi listáját ezekben az időkben a P.Mobil vezette, a Mini és a Piramis előtt.
A Budapesti Ifjúsági Park második aranykora 1980-ig tartott, amikor május 27-én az Edda fellépése alatt a bejárathoz vezető lépcsők kőfalai leomlottak, és öt fiatal megsebesült. Ekkor két hónapra bezárták, majd az újranyitás után 1984 szeptemberében végleg lakat került a kapukra.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 34–35.
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 159.

Budai Ifjúsági Park

A Fővárosi Művelődési Ház Budapest (és Újbuda) egyik ismert közművelődési intézménye, amely 1951. december 21-én nyílt meg Pamutkolor Művek Dallos Ida Kultúrotthona néven. A helyszín híres volt pezsgő klubéletéről, illetve hogy a ’60-as, ’70-es és ’80-as években itt talált otthonra kultikussá váló táncházmozgalom, sőt egyik fellegvárává vált.
A Fővárosi Művelődési Házat a beatkorszakban az 1963–1972 közötti igazgatója, Drucker Tibor tette legendássá. Az ő keze alatt indult útjára 1968 szeptemberében az Illés Klub, amelynek fénypontját egyértelműen az akkor legnépszerűbb beatzenekar fellépései jelentették, de emellett beszélgetések, vitaestek, filmvetítések, kiállítások és színházi előadások is szerepeltek a művelődési ház programjában. Az 1973-ig, az együttes feloszlásáig működött klub virágkorában hatezer tagot számlált, és még lapot is megjelentettek Fonográf címmel.
Az FMH másik jelentős és igen aktív klubja a Magnós Klub volt, amelyben az akkor hozzáférhetetlen nyugati lemezeket cserélhették, lemásolhatták a rajongók. „Aki ide jár, annak nem kell külföldi rádióadók zeneileg és világnézetileg torz adásait hallgatni.” - írta a klubról a Budapest újság 1969-ben. A nem mindig legálisan érkező szállítmányok számla nélküli kifizetése viszont nem kis fejtörést jelentett a művelődési ház gazdasági vezetőinek.
1973-ban kezdtek el táncházakat tartani az intézményben, amelyen eleinte a Sebő-együttes, majd főként a Muzsikás zenélt. Éppen abban az időszakban, amikor az Illés már feloszlott, ezek a táncházak tudták betölteni azt az űrt, ami a közösségformálásban tátongott a művelődési ház berkein belül. A táncházmozgalom felvirágzása valamelyest aggasztotta az aktuális rezsimet, de szerencsére akadt patrónusuk a Népművelési Intézet befolyásos és Aczél Györggyel szoros kapcsolatot ápoló igazgatója, Vitányi Iván személyében, aki kijárta a legfelsőbb vezetésnél az engedélyüket. Számos belügyi jelentés szólt akkoriban többek között a Sebő–Halmos-duó, a Kaláka és a Muzsikás együttes ténykedéséről, ezek egy része az FMH-ban született.  (A rendszeres táncház amúgy Gyurkó László igazgatósága alatt  került az FMH-ba, aki Koltay Gergely és Koltay Gábor unokatestvére volt, és Sebő - aki a 25., Színházból is ismerte - megkereste).
A fiatalok sokféle szabadidős tevékenység közül választhattak a Fővárosi Művelődési Házban, ezek közül a legnépszerűbbnek a koncertek számítottak. 1979-ben megszűnt a „társbérlet”: a népművelők elköltöztek a Budapesti Művelődési Központba. 2012-ben a korábbi művelődési ház mellett épült új épületbe költözött át a Területi Művelődési Intézmények Egyesületének (TEMI) Fővárosi Művelődési Háza.
BB

Fővárosi Művelődési Ház

A rendszerváltozás előtti években a korábban fontos zenekarok rendre válságba kerültek – átalakultak (Európa Kiadó, Sziámi, Sex-E-Pil) vagy eltűntek/megszűntek (Balaton, Neurotic) –, és ezzel párhuzamosan felnőtt egy újabb zenészgeneráció, mely a változó helyzetből adódóan már más utakat keresett. És jelentős részük a Fekete Lyuk-ban (VIII. kerület, Golgota u. 3.) talált új otthonra.
A Lyuk fölött található Ganz-MÁVAG Vörösmarty Művelődési Ház persze már korábban is fontos kultúrtörténeti eseményeknek adott otthont. A hetvenes években képzőművészeti műhelyt vezetett itt Erdély Miklós, itt működött Najmányi László társulata, itt tartott előadásokat Molnár Gergely és Hajas Tibor, és mindez jórészt azért lehetett, mert Papp Tamás volt a szervező. A nyolcvanas években az Európa Kiadótól kezdve a Kampec Doloresen és a Vágtázó Halottkémeken át a Balkán FuTouristig mindenki játszott itt. Aztán 1986-ban a művelődési ház akkori igazgatója véget vetett a zenének, két évbe tellett, mire a Balkán FuTourist és a 2. Műsor tagjai, valamint Nagy Gyula, a ház népművelője létre tudta hozni a Fekete Lyukat.
Ekkor szanálták ugyanis a gyárat, megürült az alagsor. Lelkes fiatalok nekiálltak, hogy saját képükre formálják a terepet: színpadot ácsoltak, a falakra graffitiket festettek, miközben az egészet meghagyták a „maga lepusztult valóságában”.
Az 1988. február 27-én megnyílt új underground/alternatív klubot a viszonylag olcsó árak, a hajnalig való nyitva tartás, az extravagancia – no és természetesen a zenei program tette híressé/hírhedtté. Ráadásul Ruszt József vezetésével független színház is működött itt, amúgy Shakespeare módra: jelmez és díszlet nélkül, a nézők között játszva.
Az akkori médiaviszonyokra és közhangulatra jellemző, hogy miközben a BBC már a klub megnyitásának másnapján hírt adott róluk, a klubbal kapcsolatos első hazai sajtóhírre (Képes 7) mégis majdnem egy évet kellett várni, és abban sem volt köszönet. S még legalább egy évig a lapok, ha foglalkoztak is a Lyukkal, általában előítélettel írtak róla.
De vissza 1988-ra: a hely szellemét valójában megteremtő Balkán FuTourist és 2. Műsor tagjai, illetve Nagy Gyula között elég hamar nézeteltérések alakultak ki a követendő irányt illetően. Ennek eredményeként Kistamás Lászlóék májusban távoztak (hamarosan a Balkán FuTourist is felbomlott), a Fekete Lyuk viszont még jó darabig ment tovább. Igaz, a kilencvenes évek elejére színvonala meglehetősen visszaesett, és amíg 1988-ban még menő volt odajárni, addig 1990/91-ben az underground/alternatív szubkultúra inkább az újonnan nyílt helyekre, a Tilos az Á-ba, az Ego Centrumba vagy a Blue Box-ba tette át székhelyét.
Sokan nőtték ki a Fekete Lyukból magukat. Például az F. O. System, az Aurora vagy az AMD. 1990-ben a Lyuk fennállásának második évfordulójára egy alkalmi társulás lépett fel itt – aztán Sex Action néven folytatta tovább. Nagy Feró az alagsorban saját stúdiót rendezett be, és a Lyukkal karöltve jó néhány fontos kiadványt (AMD, Aurora, CMC, Csokonai Vitéz Műhely, Kinopuskin, Kispál és a Borz, Kretens, Perfect Name, RÉS, Sexepil, Sziámi Ultrarock, Waszlavik) jelentetett meg.
1994-ben a 2018b-ban elhunyt  Nagy Gyula már nem tudta megtartani a klubot. A Vörösmarty Művelődési Ház vezetőségével kialakult konfliktushelyzet a hely bezárásához vezetett. A következő években többen sikertelenül próbálkoztak a szórakozóhely üzemeltetésével. Az épület végül a Biblia Szól Egyesület tulajdonába került.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 242–244.

Fekete Lyuk

A legrégebben működő pécsi egyetemi klub 1972-ben nyílt meg, az akkori Tanárképző Főiskolán egy tényleges szenespince helyén. A pécsi zenei élet melegágya a Pacsirta utca 6. alatt, a Pécsi Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karának campusán helyezkedik el, s bár kezdetben csak 150 fő befogadására volt alkalmas, ez mára a duplájára nőtt. A pécsi egyetemisták méltán kedvelt szórakozóhelyéhez mindemellett egy szabadtéri rendezvények szervezésére alkalmas Szenes Terasz nevű kerthelyiség is tartozik.
A klub nem csak az egyetemi hallgatók, de a város fiataljai és a pécsi zenekarok számára is hamar népszerűvé vált. Az itt rendezett zenés-táncos események, diszkók, filmklubok, tehetségkutatók, előadások, és szakestek számos írónak, zenésznek és független színházi csoportosulásnak (Pécsi Alkalmi Színház, Improvokál Társulat) adtak lehetőséget a bemutatkozásra. A kezdetekben főként a folkzenéé volt a főszerep, fellépett a Muzsikás, a Szélkiáltó, valamint Cseh Tamás is rendszeresen adott koncerteket a pincehelyiségben. Megfordult itt ugyanakkor a Kasza Blanka, a Klán, az SK, és az Öregek Otthona, továbbá a diszkók is igen közkedveltnek számítottak a klubban. 
A Szenes a nyolcvanas évek elején többször is bezárt, azonban a későbbi évtizedekben egyre több zenekar próbált itt és mutatkozott be. Többek között itt debütált a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kispal-es-a-borz-55">Kispál és a Borz</a> is 1987. december 10-én, valamint itt adta első teltházas koncertjét a 30y 2006-ban. Az zenekar két évvel később megjelent No.4. című lemezén pedig már dalban is tiszteleg a klub előtt: „Fáradt vagyok kicsit, kicsit elfáradtam/Egy hosszú kávéért megyek a Szenesbe.”
A rendszerváltás után a szórakozóhely a hallgatói önkormányzat fennhatósága alá került, azonban így is töretlen sikerrel működött. A kilencvenes években többnyire a hazai alternatív zenei vonal képviseltette magát, a pécsi zenekarokkal az élvonalban. Fellépett a Costa Nostra, Dr. Watson, Játszótér, Millenniumi Földalatti Vasútvonal, Spleen, Téglagyári Megálló, a későbbiekben pedig a Calliope, a Punnany Massif, a Psycho Mutants, a Singas Project, a Svetlana, Takáts Eszter, a You Jane, a Zagastic, majd a Halott Pénz, a Junkie Jack Flash, Kubalibre, Lékkör, Rokokó Rosé stb.  
A klub mára több ráncfelvarráson is átesett - 2016-ban például Pécs ikonikus figuráinak karikatúrái is felkerültek falára - azonban még mindig aktívan működik, zenei felhozatala pedig mára igen nagy skálán mozog. Az alternatív vonal mellett, mint Bérczesi Robi, a Sziámi, vagy a Kistehén, bőven megférnek az elektronikus, valamint a techno produkciók is. 
BBB
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/szenesklub/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/szenesklub/?locale=hu_HU</a>
<a href="https://www.instagram.com/szenesklub/">https://www.instagram.com/szenesklub/</a>

Szenes Klub (Pécs)

Fővárosi Nagycirkusz

Nyugati pályaudvar

Alig egy évvel az Ifipark megnyitása után jelentették be a Budapesti Ifjúsági Jazz Klub – népszerűbb nevén: a Dália Klub – megalapítását, amely az Ifipark téli helyiségében, a Bajcsy-Zsilinszky út és az Alkotmány utca sarkán álló Dália presszóban kapott helyet. A jazzisták törzshelyét 1962. október 25-én nyitották meg, és fennállása másfél esztendeje alatt a könnyűzenei élet minden rendű-rangú prominense eljárt oda. 
Többek között: Bajtala János, Benkő László, Bergendy István, Deseő Csaba, Frenreisz Károly, Garay Attila, Gonda János, Huzella Elek, Latzin Norbert, Laux József, Pege Aladár, Pernye András, Szakcsi Lakatos Béla, Szentkuthy Pál, és Szörényi Levente (utóbbi „szünetzenekarként” itt mutatkozott be először nagyobb közönség előtt). A klub feletti védnökséget pedig olyan nagy tekintélyű szakemberek vállalták, mint Bágya András, Bánki László, Beck László, Deák István, Farkas Jenő, Pernye András, Petrovics Emil, Szepesi György vagy Szinetár Miklós. 
Mint a védnöki névsorból is kiderül, a Dália létrejötte 1962-ben ügy volt. A klub népszerűségére jellemző, hogy az első évben 800 tagsági igazolványt osztottak ki, és a programok – lemezbemutató, előadás, koncert és jam session – mindig zsúfolt ház előtt zajlottak. A klub fontos bemutatkozási fórum lett. Fennállása alatt csaknem harminc együttes mutatkozhatott be itt a főként zenészekből álló közönségnek, de ide járt Budapest fiatal értelmiségének – képzőművészek, egyetemisták, főiskolások, írók, újságírók – számos képviselője is. A jazz szeretete, támogatása 1962-ben állásfoglalást, hovatartozást, a korral, a nemzetközi jazzélettel való lépéstartást jelentett, szellemi izgalmat, a bennfentesség érzését, a kívülállás mítoszát.
A Dália létrejöttével együtt a jazz más fórumokon is szabad utat, sőt támogatást kapott. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat 1963-ban indította el a Modern Jazz Antológia sorozatát, amelynek első lemezén Gonda János zenekarának, a Qualiton Jazz Együttesnek a felvételei kaptak helyet. A Magyar Rádióban is megtört a jég, amikor a zenetudós Pernye András tartott zenetörténeti előadásokat a Könnyűzenei Híradó-ban, melyek 1963-ban könyv alakban is megjelentek. A közszolgálati intézményben emellett új műsort indítottak A jazz kedvelőinek címmel, az ORI jazzkoncerteket szervezett, a Dália vezetősége pedig lehetőséget kapott arra is, hogy az Ifjúsági Jazz Klub Híradója címmel egy 16 oldalas, nívós lapot jelentethessen meg, amely hazai és külföldi témájú cikkeket, tudósításokat, rövidebb tanulmányokat, információkat közölt.

Dália Klub

1966-ban elkészült a Petőfi híd budai hídfőjénél lévő ezerfős kollégium (ahogy a köznyelv hívta, az Ezres), majd az 1968-ban átadott E-épületben megnyílt az E-Klub, ahol 1969-től szombatonként a Futurama (később az Atlas) játszott, vasárnaponként pedig az addig a Kinizsi utcában zenélő Omega.

E-Klub

Az 1960-as évek kultikus budapesti szórakozóhelye. 
Az ötvenes-hatvanas évek fordulóján a mai Centrál Kávéház helyén a Metro Mélyépítő Vállalat üzemi étkezdéje és kultúrháza működött, az ennek alagsorában lévő „Hordót” nevezték az első Metro Klub-nak, amely később a Petőfi Sándor utcába, a Rákóczi út 66-ba, majd 1966-ban az egykori Árkád Bazár helyére, a Dohány utca 22-24-be költözött, és – az Omega Kinizsi utcai klubja mellett – évekig Budapest legfelkapottabb helyének számított. Itt forgatták (részben) Kovács András Extázis 7-től 10-ig című kultikussá vált dokumentumfilmjét, és 1970 tavaszán itt készült az első magyarországi koncertlemez is: Egy este a Metro Klubban.
A nyolcvanas-kilencvenes években az épületben butikok, kávézók működtek. Az egykori Metro Klub helyén jelenleg a Metro Club Theatre üzemel.
 
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 42.

Metro Klub

A Vigyázó Ferenc utcá-ban, a Földmunkát Gépesítő Vállalat KISZ-klubjában a Scampolo a rock and roll kedvelőinek gondoskodott felejthetetlen percekről. Faragó Judy gitározása és Komár László Elvist imitáló éneke a zsúfoltság ellenére is minden esetben megmozgatta a tömeget. A Kőbányai út és a Könyves Kálmán körút sarkán, a Törekvés-ben ugyanakkor a belvárosból átmenetileg kiszorult Illés – amelynek akkor már Bródy János is tagja volt – küzdött a népszerűségért. Ugyancsak kemény helynek számított a csepeli Danuvia, ahol a tanulópénzt az Omega és az Illés is megfizette, mert a külvárosi galerik tagjai nem szívelték a belvárosi zenészeket.

Vigyázó Ferenc utcai Klub

Radnóti Miklós Művelődési Ház

Csanády utcai pinceklub

A 1911-ben felavatott, később többször bővített DVTK stadion a sportesemények mellett kulturális és zenei programoknak is helyet adott, melyek közül a leghíresebb kétségkívül a magyar Woodstock-ként is emlegetett egy napos pop-rock fesztivál.
1973. június 10-én több mint 20 ezer ember vett részt Magyarország első egész napos pop-rock zenei rendezvényén. A Diósgyőri Popfesztivált a Mini és a Neoton indította, a nap folyamán fellépett Koncz Zsuzsa, Szörényi Levente, Bródy János, Bergendy, az akkor kétéves Generál és a P.Mobil is, amely épp a fesztivál előtt pár héttel keresztelkedett át (korábban Gesarol). 
Az épületet 2016-ban elbontották, majd Miskolc legnagyobb stadionja 2018. májusában nyitotta meg kapuit, és azóta több hazai és külföldi előadó koncertjének adott otthont. Fellépett itt többek között Majka, a Kozmix, valamint Gangsta Zolee és a Kartel. A stadionban 2023 júniusában tartják majd az első nagyszabású fesztivált Diósgyőrfeszt néven, valamint szintén ebben a hónapban egy különleges koncertsorozattal emlékeznek az ötven évvel ezelőtt megrendezett Rockfesztiválra is. 
BBB

DVTK stadion

Sebő Klub

25. Színház

Marczibányi téri Művház

A Magyar Honvédelmi Szövetség könnyűbúvár szakosztályának zenés helye 1957-ben nyitotta meg kapuit a Széchenyi rakpart 68. szám alatt. A klub tulajdonképpen azért jött létre, hogy az ott megrendezett zenés-táncos programokból a szakosztály a működéséhez nélkülözhetetlen felszerelésekre gyűjtsön pénzt. 
A házigazda Benkó Dixieland hagyományos programja mellett – magyarországi úttörőként – az új idők rock and rollját is nyomatta a korabeli jampecek nagy örömére, akik megbotránkoztatóan bevadulva csörögtek az új zenére. Benkó formációjában a későbbi beatműfaj néhány fiatal reprezentánsa is megfordult. „Elvist, Little Richardot is játszottunk ott, Magyarországon először”- nyilatkozta a zenész. 
A siker akkora volt, hogy a Békának nemsokára költöznie kellett, az új bulihelyszín pedig a Fővárosi Vízművek klubjába kapott helyet, a Károlyi utcába. A főként gimnazista és egyetemista közönség csak öltönyben, fehér ingben és nyakkendőbe léphetett be a szórakozóhelyre, a sikk azonban nem jelentett semmit, a fiatalok ugyanis előszeretettel törtek-zúsztak, vagy épp balhéztak össze egymással. A tömegverekedések pikantériájához pedig hozzátartozik, hogy a kidobók között olyan nevek is szerepeltek, mint Kozma István „Pici” nehézsúlyú birkózóbajnok, valamint Szeiberling László és Edőcs István bokszolók.
A Béka klubot a rendbontások és tömegverekedések miatt végül bezáratta a rendőrség.
BBB

Béka Klub

A harmadik, fiatalokat vonzó, kultikus hely Budapesten a hatvanas évek elején az Egyetemi Színpad volt, mintegy bizonyítékául annak, hogy a zene mellett más területeken is érlelődtek ebben az időszakban a „forradalmi” változások. A hatvanas évek elején, „az ötvenes évek szűk levegője” után a tudományos alkotóműhelyekben, a könyvkiadókban, a színházakban, a filmstúdiókban, a rádióban és a televízióban pezsegni kezdett az élet: a korábbiaknál sokkal tágabban bontakozhatott ki az alkotói szabadság. Az új, fiatal művésznemzedék – írók, filmesek, színházi rendezők, képzőművészek – a liberalizálódó légkörben harcot indított a modern művészeti törekvések, a kortárs művészetek és művek megismertetéséért, elfogadtatásáért, az ízléskultúra átalakításáért, a provinciális, a dogmatizmustól teljesen megbénult magyar kultúra bekapcsolásáért az európai szellemi élet vérkeringésébe.
A hatvanas évek első felében a magyar szellemi és kulturális élet a béklyókat levető, felvillanyozó teljesítményektől és tisztázó vitáktól volt élénk, a „modernek” nyíltan hadat üzentek a konzervativizmusnak, az életidegen ál- és „sültrealista” műveknek, helyet követelve a legújabb, sokszor avantgárd törekvéseknek is.
A nagy indulások, az új hitek, és kísérletezések, a lázas szárnyalások ideje volt ez. Egymás után születtek meg az új alkotóműhelyek (Balázs Béla Filmstúdió, Pécsi Balett, Universitas), a közönség Sartre, Ionesco, Beckett, Camus, Hemingway és mások nevével, a francia „új hullám” és „új regény”, az egzisztencializmus, elidegenedés, beatek, dühös fiatalok fogalmával ismerkedhetett meg, új író- és filmrendező-nemzedék (Fejes, Moldova, Sánta, Kovács, Jancsó, Gál, Sára, Kardos, Szabó) mutatkozott be első műveivel, új folyóiratokat (Valóság, Kortárs, Új Írás) alapítottak, s addig kitagadott művészek, Csontváry vagy Kondor Béla műveiből rendeztek kiállításokat.
Az egyetemeken is mozdult az élet. A fiatal értelmiségiek és egyetemisták törzshelye – a Dália presszó mellett – az Egyetemi Színpad lett a Pesti Barnabás utcában. Az egykori patinás piarista gimnázium kápolnájának rossz akusztikájú helyiségében is „mindig történt valami, és ez a valami többnyire izgalmas volt”.
Az Egyetemi Színpad a hatvanas években a „legprogresszívebb” helynek számított Budapesten, ahol az új kezdeményezések, a modern törekvések mindig fórumra találtak. Divat volt ide járni, nyílt szelleme, friss produkciói miatt hamarosan a főváros kulturális életének színfoltja lett. Universitas, Sándor György, Omega, az irodalmi kör, az énekkar, a képzőművészkör, a filmbemutatók – mint a felsorolásból is kiderül, a hét szabad művészet mindegyike helyet kapott itt. 
Az előadásokat, koncerteket aztán hatalmas viták követték a később fogalommá vált közeli éttermekben, a Kárpátiában, az Apostolokban. A témák: egzisztencializmus, francia új hullám, hobók, dühös fiatalok, könyvek, utazási élmények, később Jancsó, a Balázs Béla Stúdió új filmjei, az Universitas előadásai, a jazz- és beatkoncertek, majd a Rozsdatemető, Makra, Húsz óra, Hideg napok, Pécsi Balett, Ionesco, Beckett, Moldova, Bartók, közben Új Írás-, Valóság-, Nagyvilág-estek. A hét szabad művészet képviselői ekkor még azt keresték, ami összeköti őket. Sándor György, Halász Péter, Fodor Tamás, Adamis Anna, Benkő László egy szellemi áramkörben dolgozott, de az Egyetemi Színpad környékén szinte mindenki felbukkant, aki később résztvevője lett a hatvanas évek szellemi-kulturális pezsgésének.
Az Universitas együttes színházi bemutatóihoz például a Benkó Dixieland Band szolgáltatta a zenét, amely „botrányos múltja” miatt egy időben a kölcsönvett Syrius néven kísérte a társulatot. De korán kapcsolatba került az amatőr színjátszókkal az Omega együttes is, amelynek tagjai ugyancsak közreműködtek például Sándor György későbbi humoralista első szerzői estjének összeállításánál. 
Ezek a zenekarok már amolyan félprofi társulatok voltak. Még nincs stabil felállás, még bizonytalan a hangszeres játék, még esetleges a repertoár, de már nem ösztönösen „skiffle módra” játszottak. Némelyikük már tudatosan készült a pályára, s „vigyázó szemét” már nem Elvisre és Memphisre, hanem Liverpoolra és Londonra vetette, ahol új zenekarok diktáltak: fekete bőrökbe öltözködtek, napszemüveget viseltek, csizmát hordtak és csípők tekergetése helyett a dalok refrénjét harsogva, nekivadultan rázták gomba formára nyírt és fésült frizurájukat.

Egyetemi Színpad

Közgáz Klub

Sportcsarnok (régi)

Kossuth Klub

Gödöllői Művelődési Központ

Kulich Gyula téri Pszichiátriai Klinika

A XIV. kerületben, az Uzsoki út 57. szám alatt található Kassák Klub már az 1960-as évek vége óta az egyik legnyitottabb szellemű helynek számított Budapesten.
Játszott itt a Kex, 1969 decemberében itt adta búcsúkoncertjét a Radics Béla vezette Sakk-Matt, majd a hetvenes évek elején a kibontakozó táncházmozgalom elsőszámú centruma lett (önálló klubja lehetett itt a Sebő, majd a Muzsikás együttesnek), a hetvenes évek elején innen indult – a Kassák nevet használva – Halász Péterék színtársulata. 
1975 és 1979 között Szabados György Nyitott csoport nevű formációja játszott itt sokat, később a Szigeti Péter vezette jazzklubokban szerepeltek vezető jazzmuzsikusok. Egy időben Szemző Tibor és a 180-as Csoport is a Kassák állandó fellépői közé tartozott.
Indulása táján sokat játszott itt a KFT, 1980/81-ben itt léphetett fel nagyjából háromhetes rendszerességgel az URH, sőt Müllerék a búcsúkoncertjüket is a Kassákban adták 1981 márciusában. A kezdeti időkben a Kontroll Csoport, a Bizottság, a Balaton szintén sokat játszhatott ott (sőt pályája legelején még a KFT is megfordult erre), de itt debütált a Neurotic, itt adták első koncertjeiket az éledező punkmozgalom úttörői (Rottens, ETA, Punkráció). 1983 szeptemberében pedig Bodonyi Attila, a Hobo Blues Band akkori szájharmonikása szintén a Kassákban indíthatta el az első hazai blueskocsmát.
1983-as vezetőváltás következtében megváltozott valamelyest a Kassák Klub profilja. A koncertek száma megcsappant, ekkor kezdte azonban működését az egészséges életmódot, a korszerű táplálkozást és a keleti művészeteket népszerűsítő SANA-klub, de látogatottnak számított a CHUCK-buli nevű rockdiszkó is. Majd a Kassák Klub 1990-ben bezárta kapuit.
A lebontott épület helyén felépített Cserepesházban végül 2004-ben újra megnyitott a klub és ma az épületben működő Zuglói Ifjúsági Centrum mások mellett jóga, társastánc, film- fotó- és ajándékkészítő foglalkozásokat kínál, de rendszeresen szerveznek tehetségkutató versenyeket is.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 240

Kassák Klub

Jégszínház

Budapest egyik legjelentősebb barokk műemléke a Kassák emlékmúzeumnak, a Vasarely Múzeumnak, a Térszínháznak, és az Óbudai Múzeumnak is helyet adó Zichy-kastély igen rövid ideig látta el kastély funkcióját. Építtetőjének, Zichy Miklósnak halála után a császári és királyi katonaság kezében volt majd katonai ruhatárként szolgált, mígnem az 1970-es években a város centenáriumának ünneplésekor merült fel, hogy a kastélyt kulturális célokra is használják, ezért 1973-ban nekiláttak a főépület rekonstrukciójához, nem sokkal később pedig a kastély Óbudai Klubház néven a kerület kulturális központjává vált. Az épület és a hozzá tartozó udvar számtalan kulturális és zenei programnak adott otthont, a filmvetítésről, a kulturális rendezvényektől a koncertekig. Ezek közül az egyik legemlékezetesebb az Európa Kiadó és a Balaton közös koncertje 1986. június 10-én, amit Galántai György kazettás magnóval rögzített, így a felvétel később CD-n is megjelenhetett.
2009-ben költözött a kastély belső udvarába az azóta is töretlen sikernek örvendő Kobuci Kert, amely a Művészete Völgye összművészeti fesztivál égisze alatt született, mára pedig Óbuda egyik legnépszerűbb és leghangulatosabb szórakozóhelyévé és koncerthelyszínévé vált.
BBB

Zichy-kastély

Katona József Színház

A38 Hajó

Az 1984 szeptemberében végleg bezárt, többgenerációs fővárosi szabadtéri koncerthelyszín, a Budai Ifjúsági Park funkcióját 1985-től lényegében a Városligetben frissiben megnyitott ifjúsági szabadidőközpont, a Petőfi Csarnok vette át. A köznyelvben csak PeCsa néven emlegetett, 2015-ig működő intézmény nagyterme az évtizedek során nemcsak népszerű koncerthelyszínnek számított, de évente több száz kulturális rendezvénynek és kiállításnak adott helyet. Emellett az épületben számos közösségi klub működött, nem utolsósorban pedig egy hatezres kapacitású szabadtéri koncerthelyszín is tartozott hozzá.
A Fővárosi Tanács már 1981-ben úgy döntött (a BIP korlátjának leomlása után), hogy a második világháborúban elpusztult Iparcsarnok alapjaira 1947-ben felhúzott BNV-pavilont átépítve új ifjúsági szabadidőközpontot hoz létre. A tervezés és a beruházás éveket vett igénybe, a folyamatokba pénzhiány miatt bevonták a közeli Közlekedési Múzeumot (mely szerette volna megszerezni az épületet vagy annak egy részét, így került az ifjúsági központba a repüléstörténeti gyűjtemény), végül a Petőfi Csarnok 1985. április 27-én a Karthago együttes koncertjével nyitotta meg kapuit. Átadását a fővárosi és kerületi hatalmasságokon és Hámori Csaba KISZ-vezéren túl maga Kádár János, az MSZMP főtitkára is megtekintette.
A korabeli viszonyok között korszerűnek számító hang- és fénytechnikával felszerelt szabadidőközpont az első tizenöt évében élte fénykorát, nem függetlenül attól a ténytől, hogy sokáig Budapest egyetlen ilyen méretű intézményének számított, és itt működött a már bemutatott Csillagfény diszkó is a főváros legnagyobb diszkója volt. Hisz a közel ezer négyzetméter alapterületű nagyteremben becslések alapján állva 2500, ülve 1200, asztalok mellett 600 látogató fért el, a szabadtéri koncerthelyszínre pedig hatezren is összezsúfolódhattak. Így ebben az időszakban a nevesebb – de a 12 ezres Budapest Sportcsarnokot megtölteni nem képes – külföldi és hazai sztárok előszeretettel koncerteztek itt.
2002-ben a Petőfi Csarnok előbb közhasznú társaságként, majd 2009-től kft-ként működött, lényegében attól kezdve folyamatosan ott lebegett felette a megszüntetés veszélye. Bár sokáig teljes felújításáról, majd költöztetésről szóltak a hírek, végül 2014 februárjában a Városliget területére tervezett Múzeumi Negyed beruházásáról tartott sajtótájékoztatón bejelentették, hogy a megnyitása óta közel 15 ezer rendezvénynek otthont adó, több mint tízmillió látogatót vonzó PeCsát lebontják, hogy (kibővített) helyére építsék az Új Nemzeti Galériát.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 172.

Petőfi Csarnok

Liszt Ferenc Művelődési Központ

Kerepesi úti Ügető-pálya

További fontos terepe volt a korszaknak a Közgazdasági Egyetem Ráday utcai kollégiumának 1982-ben megnyílt alagsori klubja (IX. kerület, Ráday u. 43-45.). Két egyetemista, a később az archív és kortárs underground korongok publikálásában élenjáró Bahia kiadót alapító Bognár Attila és Mesterházy Ernő érdeme ez a hely: átvették a kollégiumban vegetáló klubot, kitakarították az alagsort, és létrehozták az 1983 és 1986 között talán legfontosabb underground helyet. A Sex-E-Pil szinte házizenekarnak számított, de sokat játszott itt az Európa Kiadó, a Sziámi különböző változatai, a Trabant itt adta kevés koncertjeinek egyikét, és a szervezők már külföldieket (Laibach, Der Plan) is hoztak. 1986-ban azonban Bognáréknak különböző okok miatt menniük kellett, ekkor az Almássy Téri Szabadidőközpontban Klub 2000 néven további két évig folytatták a Ráday-ban megkezdett utat. (Majd a rendszerváltozás után létrehozták a Bahiát, Bognár pedig az új évezredben az A38 Hajót.)

Ráday Klub

1983-ban Almássy téri Úttörő és Ifjúsági Ház, Szabadidőközpont néven nyitotta meg kapuit Budapesten az Almássy tér 6. szám alatt. Az 5200 m²-en terülő épület öt emeleten kínált programokat, koncertteremmel, kamarateremmel, három előadótermmel és egy 25 méteres úszómedencével. Az épület azért is számított kivételesnek, mert ebben az időben nem volt olyan hely, ami kifejezetten könnyűzenei koncerthelyszínként is funkcionált volna Pest belső kerületeibe.
A szabadidőközpont számos fontos esemény helyszínéül szolgált. Innen közvetítették az 1983-as Ki mit tud televíziós vetélkedőt, itt tartotta első lemezbemutató koncertjét az Első Emelet, valamint itt alakították meg a KFT és a Bonanza Banzai klubbjait. Mivel a felkapott előadóknak szűkös lett volna a hely, főként az alternatív zenei vonal kiemelkedő alakjai töltötték meg a 400 fős nagytermet. Koncertezett itt a Balaton, Sziámi, Ági és a Fiúk, Sexepil, az Európa Kiadó, később pedig olyan előadók is csatlakoztak, mint a Kispál és a Borz, a Pál utcai fiúk, és az Auróra. Külföldi előadók is eljutottak ide, fellépett például a Plastic Dolls és Henry Rollins is. 
Az intézmény azonban nem csak a popzenei programoknak adott otthont. Innen indult a Téka Táncház, valamint Budapest egyik legnépszerűbb gyermekjátszóháza, a Kölyökvár is. Itt szervezték az AORTA-fesztivált, ahol 500 amatőr zenekar kapott lehetőséget a bemutatkozásra, és itt kapott helyet a Ráday Klub szellemiségét tovább vívő Club 2000. Emellett kiállításokat, színházi előadásokat, filmvetítéseket tartottak, 1984-ban pedig itt rendezték a Plánum 84’ -Művészeti Fesztivált is. 
2003-ra az épület elöregedett, egy időre bezárták a helyet, azonban 2005-ben rövid időre ismét fellendült az élet. 2007-ben a kerületi önkormányzat eladta az ingatlant, és a tervek szerint a szabadidőközpontot szállodává szerették volna alakítani Almássy Palace néven, de a válság ennek betett. Az épület jelenleg üresen áll. 
BBB

Almássy Téri Szabadidőközpont

Benczúr Klub

Lágymányosi Közösségi Ház

Az 1960-ban indult Fiatal Művészek Klubja (VI. kerület, Andrássy út 112.) – népszerűbb nevén a FIKA – megalakulása óta megkerülhetetlen színtér volt. A korszak szinte minden művészeti áramlata, kísérlete helyett kapott a falain belül, így a nyolcvanas években számtalan art-punk/újhullámos koncertet tartottak itt. Valamint 1985 februárjában a klubban mutatta be újhullámos koncertplakát-gyűjteményét az irányzat későbbi elsőszámú krónikása, Szőnyei Tamás. (E kollekció bővített változata 1995-ben az Újlipóvárosi Klub-Galériában, egy része – nemzetközi kontextusba helyezve – 2004 februárjában a Millenárison rendezett szamizdatkiállításon volt látható, egy másik része pedig 2017 októberében a Kieselbach Galériában tartott Pokoli Aranykor tárlaton).

FMK (Fiatal Művészek Klubja)

JATE-klub

A globális autóbuszpiac egyik meghatározó üzemével, az Ikarus gyárral szemben álló művelődési házat 1954-ben építették fel Mátyásföldön (XVI. kerület, Margit u. 135) egy soproni textilüzem művelődési házának tervei alapján. Az 1953-ban nekilátott létesítmény egyik kuriózuma, hogy a földszinten található márványlapok a királyi várból származnak.
A szocreál stílusú épület a kávézón kívül egy 600 férőhelyes, moziként is használható színházteremnek, egy kamarateremnek, egy 30.000 kötetet számláló könyvtárnak, egy kiállítótérnek, egy étteremnek, egy presszónak, valamit egy pinceklubnak is helyet adott. Emellett külön termek voltak szánva a képzőművészeti köröknek, ugyanis a művelődési ház irodalmi kört, képzőművészeti szakkört és színjátszókört is működtetett, amelyek igen sikeresek voltak a maguk nemében. 
A hetvenes évekig a művelődési házban főként bálozni lehetett, később pedig egyre több beat- és rockkoncert került megszervezésre, amelynek köszönhetően a város peremén található kulturális központ egyre nagyobb népszerűségnek örvendett. Fellépett itt a P-Mobil, a Neurotic, az LGT, az Omega, a Beatrice, a Neoton Família és itt tartotta a Hobo Blues Band elődjének számító Hobo együttes a „Táncos estnek” nevezett keddi koncertjeit. A nyolcvanas évektől azok a „megtűrt” underground előadók is lehetőséget kaptak a fellépésre, akiket máshol nem láttak szívesen, így a Bizottság, az Európa Kiadó, a Sziámi és a Kontroll Csoport is színpadra állhatott. Utóbbit 1981-ben a művelődési központ saját együttesének kiáltotta ki. Ezeknek a zenekaroknak a koncertek mellett különösen fontosnak számított az is, hogy az Ikarusban hosszabb demófelvételek készítésére is lehetőségük volt, amit egyébként „hivatalosan” nem tehettek volna meg.
A kilencvenes évek nem tartogattak sok jót a művelődési háznak, a támogatások lassan apadni kezdtek, a gyár jövője is bizonytalan lábakon állt, a kulturális programok pedig sorra elkezdtek megszűnni. A helyet 2001-ben zárták be, az „eladó” felirat egészen 2019-ig lógott a homlokzaton, amikoris a házat a gyárral együtt kínai befektetők vásárolták meg.
BBB

Ikarus

Flört

Palace

Darkside Club

Fortuna

Saigon club

Tilos Rádió

Nemcsak a neve változott meg, a belseje is átalakult 2012-ben a budapesti Gödör Klubnak: helyet cserélt a ruhatár, a pult és a nézőtér, illetve a koncerttermek kialakítását is újragondolták. A 2014 márciusában átadott, megújult Akvárium Klub még több, még színesebb élményt ad vendégeinek, legyen szó kulturális programokról (a Magyar Klipszemle például itt kerül megrendezésre), élőzenei koncertekről (elsősorban a pop, rock, magyar alter és rap/trap műfajokban) vagy elektronikus DJ-szettekről, afterpartikről (mint a Necc Party, a Tesco Disco és a Lidocain Night).
 Az Akvárium legnagyobb koncertterme, a közel 1300 fős NagyHallt Budapest egyik legkorszerűbb rendezvényhelyszíneként tartják számon. Szinte minden számottevő magyar előadó fellépett már a teremben, így például a 30Y, Azahriah, az Analog Balaton, a Bëlga, Beton.Hofi, ByeAlex, a Carson Coma, a Csaknekedkislány, Dzsúdló, Dé:Nash, Krúbi, az Elefánt, a Follow The Flow, Pápai Joci, Péterfy Bori, T. Danny vagy a Wellhello, de itt tartotta telt házas búcsúlemezbemutató koncertjét a Ricsárdgír is 2023-ban. Sok nemzetközi sztár is megfordult már a NagyHallban, sold outos bulit csinált többek között Borgore izraeli EDM producer, a Milky Chance német rockegyüttes, az August Burns Red amerikai metalcore zenekar és a Kodaline ír indie rock formáció.
A klub másik koncertterme, a közel 700 főt befogadó KisHall, amely külsőleg is a nagyobb helyszín mása, szintén egyedi világítástechnikával és hangosítással rendelkezik. Jelentősége abban rejlik, hogy lehetőséget nyújt rétegprodukciók fellépéseinek, DJ-k vagy zenekarok, sőt családi rendezvények, gyerekkoncertek számára is ideális. 2023-ban telt házat hozott össze a teremben Bongor, a Fiúk, a Lóci Játszik vagy például a spanyol ARON.
A két koncerttermen kívül a helyszín részét képezi a Lokál, az Akvárium Bistro, az AranyHall Konferencia központ és a Terasz. A klub teljes befogadóképessége így mintegy 2100 fő. A Budapest Nightlife Awardson többször is elnyerte már az Akvárium a Legjobb Nagy Klubnak járó elismerést. A versenyben azokat a legjobb budapesti szórakozóhelyeket, klubokat, kocsmákat díjazzák, melyek nagyban hozzájárulnak Budapest imázsának építéséhez.
<span style="font-size: 11pt; font-family: Arial; color: #000000; background-color: transparent; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">BB

Akvárium Klub

Papp László Budapest Sportaréna

Művészetek Palotája

Dalmát Pince

Sziget fesztivál

Pozsonyi Jazzfesztivál

A MüPa közelében van egy hiánypótló hely, amely késő tavasztól kora őszig Európa legnagyobb állandó, szabadtéri fesztiválhelyszíneként és kulturális tereként működik. A Rákóczi-híd pesti hídfőjénél található Budapest Park nagyszínpada 2012. május 18-án a Republic koncertjével nyitott, de ugyanebben az évben tiszteletét tette itt a Bikini, a Goldie és a Boban Marković Orkestar is. Mostanra igazi presztízzsé vált a hazai könnyűzenei előadók számára egy itt tartott, telt házas koncert; képes volt erre a mutatványra többek között <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-azahriah-101514">Azahriah</a>, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bagossy-brothers-company-798">Bagossy Brothers Company,</a> a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-carson-coma-4220">Carson Coma</a>, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-dzsudlo-89211">Dzsúdló</a>, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-krubi-70001">Krúbi</a>, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-majka-curtis-70031">Majka</a> pedig tripla telt házat hozott össze 2021-ben. 2022-ben 21 előadó csinált sold outos estét, az év során összesen 610 ezer látogató járt a Parkban a 88 koncertnapon.
A bulihelyszínt a Zöld Pardon egyik alapítója álmodta meg, miután a Petőfi híd budai lábánál lévő korábbi helyszín nem kapott tovább területhasználati engedélyt. A döcögős indulás ellenére a Park ma a hazai zeneipar kihagyhatatlan szereplője lett, a magyar előadóknak kiemelkedő fontosságú egy itteni koncert akár előzenekarként, akár főfellépőként. Számos sikeres külföldi produkció is megfordult már a nagyszínpadon, például Iggy Pop, Billy Idol, a Deftones, a Thirty Seconds To Mars, a Queens of the Stone Age, Manu Chao, az Alice In Chains, a Sum 41, a Paramore, a Gogol Bordello, a Limp Bizkit, a Rise Against és a Billy Talent. Biczó Andrea PR manager megosztotta velünk, hogy a külföldi fellépők körülbelül 20%-át teszik ki a koncertnapoknak, ez a szám jelentősen nem változott az elmúlt években.
A Budapest Park arra bíztat mindenkit, hogy hagyja kint a valóságot, és érezze jól magát egy alternatív magyar zenekar, egy külföldi fellépő koncertjén vagy egy afterpartin. Ezt egyébként 11 ezer négyzetméteren lehet megtenni, és a színpad előtt összegyűlt tömegben is kiválóan lehet bulizni, de ha valaki privátabb élményre vágyna, választhatja az emelvényen lévő teraszokat vagy akár a kissé elszeparált Sky Boxot is. Az élő fellépések után éjszaka különböző zenei stílusokat élvezhet a közönség a nagyszínpad előtti küzdőtéren, a Dzsungelben vagy a Retro Kertben. Télen az óriási helyszín téli mesevilággá alakul át, és várja a korcsolyázni vágyókat.
2023-ban számos különleges eseménnyel készültek a szervezők: tavasszal a Csinibaba Táncdalfesztivállal, ahol a 40 éves Katona József Színház társulata (pl. Jordán Adél, Ónodi Eszter és Tasnádi Bence) a Parkban is gyakran megforduló vendégénekesekkel (például Bagossy Norbert, Beck Zoli, Fekete Giorgio) egészült ki. Telt házas orfűi visszatérése után a Budapest Parkban tartotta egyetlen 2023-as magyarországi koncertjét a legendás Kispál és a Borz. Szeptember 1-én pedig megrendezésre kerül az első minifesztivál (A Carson Coma bemutatja) a helyszínen, amely a címszereplő zenekaron kívül további hét előadóval szórakoztatja egy teljes napon keresztül a fiatalabb közönséget.
A Budapest Park lehetőséget biztosít a legkisebbeknek is a bulizásra, 2023-ban két alkalommal rendezik meg a Pöttömkertet, ahol a gyermekeket készségfejlesztő játékokkal, koncertekkel és civil szervezetek kitelepülésével várják. Sőt, ősszel megrendezik az első, kifejezetten a 12-15 éves korosztálynak szóló eseményüket (JusTeenTime), amelynek célja, hogy a kiskamaszoknak az online térből kizökkentve biztosítsanak közösségi élményt.
BB
 
https://www.budapestpark.hu/park

Budapest Park

Belvárosi Művelődési Ház

1995-ben a kelenföldi Sztregova utcában, egy lepusztult gyártelep szomszédságában megnyitotta kapuját a Fonó Budai Zeneház. Amelyről ma már bátran kijelenthető, hogy a táncházmozgalom történetének legjelentősebb magánvállalkozása. Létrehozója és mai napig finanszírozója Lukács József elektronikai mérnök, üzletember, zenész. És a Fonó azon ritka kivételek egyike, amely mindmáig megőrizte eredeti küldetését. Hogy nagyobbrészt a magyar és határontúli népzenének és néptáncnak nyújt állandó bemutatkozási lehetőséget, kisebbrészt pedig az (etno) jazz és a világzenei irányzatoknak.
Lukács József: „A kilencvenes években a Los Andinos rajongóként rendszeresen jártam a józsefvárosi klubba, meg a közgáz jazzklubba Dresch Mihályt hallgatni. Mindkét helyen meg lehetett fulladni, annyira nem volt se tér, se levegő. Zenekarunkkal, a Los Gringos-szal pedig rendszeresen jártuk az országot, s mindenhol azt láttuk, mennyire borzasztóak a körülmények. Sőt, egyre borzasztóbbak. Meg azt is, hogy ez a kultúra így meg fog halni. Közben a 77 Elektronika székházába tartva nap mint nap elmentem a szintén málladozó kelenföldi épületegyüttes előtt. Idővel úgy gondoltam, tökéletesen alkalmas hely lehetne ennek a kultúrának.”
A Fonó 1995 októberében az amerikai Rova Saxophone Quartet koncertjével nyitott. Aztán rögtön be is zárt. Merthogy nem lett kész véglegesen. A szerződés viszont kötötte őket, a bulit eltolni nem lehetett. Így bár előző éjszaka még padlót raktak és délelőtt festettek, este muszáj volt kitárniuk a kapukat. Aztán kellett még egy hét, hogy minden a helyére kerüljön. Ahogy meg pár év, hogy az intézmény kimozogja a helyét a fővárosi kulturális életben.
Persze a Fonó történetében is voltak látványos kilengések. Felfutása (mondhatni, aranykora) a jelenlegi igazgató, Horváth László előző regnálása idejére, az ezredforduló időszakára esett. Amikor a vöröses-sárgás épületben világzenei, sőt messze azon túli produkciók bukkantak fel. Különösen az akkor átadott, később bezárt, nagyobb tömegeket elnyelő Hangárban. Az ezredfordulón például itt adta első magyarországi koncertjeit a szerb rezesbandák egyik legkiválóbbika, a Boban Marković Orkestar. Jöttek, láttak, letaglóztak. De gyakortalilag itt született a Besh o droM, és sűrűn megpörgött itt a Korai Öröm és más, akkoriban széles közönségréteget delejező formáció. Akkora tömegeket, hogy egy idő után a ház fizikailag sem bírta a rászakadt érdeklődést. Mire Lukács József berántotta a kéziféket. Hogy inkább maradjon meg az intézmény a maga keretei között. Fizikai értelemben, szellemiségében, szolgáltatási színvonalában. Helyrehozták a vizes blokkot, letisztították a profilt, és meghúzták a határokat. Hogy az időközben átadott pajtával együtt legfeljebb 500 főt befogadó Fonó megmaradjon élhető, szerethető közegnek.
Gazdasági értelemben persze közel sem egyszerű ott az élet. A Fonó 2003-ban gyakorlatilag a csőd szélére sodródott, s akkor csak az egyszeri minisztériumi beavatkozás mentette meg. Azóta pedig az, hogy alapító-mecénása változatlanul tolja bele a nyolcszámjegyű szubvenciót.
Lukács József: „1995-ben a magam menedzser eszével úgy gondoltam, hogy elég beletenni a megfelelő gazdasági egységeket – büfé, lemezbolt, stúdió, CD-kiadás –, s majd azok haszna biztosítja a Fonó önfenntartását. Egyfelől. Másrészt úgy gondoltam, azok egy része, akik a polgárosodó Magyarországon elértek valamit, hozzám hasonlóan vissza is adnak valamit a közösségnek. Hogy nem maradok egyedül ebben a mecenatúrában. Miközben ugyanezt gondoltam a közönségről is. Hisz faluhelyen anno a fonót szintén a helyi közösség tartotta el. Azzal, hogy oda járt, oda vitte azt, amit vihetett. Akármilyen kevés is volt az. Ha ma egyszerűen csak kétszer ennyi ember járna a Fonóba, már nem azon kínlódnánk, hogy 500 vagy 600 forintba kerüljön-e a táncházi belépő. Amiért ott négy-öt muzsikus négy-öt órán át húzza a talpalávalót. Miközben bármelyik plázában egy kétórás mozifilmet – popcornnal és kólával – nem lehet 2000 forint alatt megúszni. Pedig szerintem érdeklődő van sok, csak valahogy ül rajtuk a tunyaság. Ahogy Lovasi András énekelte egykor: »Hogy kéne, de aztán mégse, hogy kéne, de aztán nem.« Pedig csak meg kell mozdulni, és ott vár a semmivel nem hasonlítható élmény.”
Lukács szerencsére nem csalódott emiatt. Legalábbis nem annyira, mint azt a fentiek fényében az emberek gondolhatják. Tény, az általa megálmodott gazdasági kísérlet nem sikerült. De amíg a zeneház jól működik, és tartja azt a célt, amiért létrehozta, s amíg kitermeli azokat az értékeket, ami számára kedves, addig legyen, mondja.
És a Fonó az elmúlt közel húsz évben tényleg betöltötte vállalt szerepét: a médiavilágon túli zenék egyik legfontosabb magyarországi menedéke lett. Fennállása alatt legalább félezer táncházat tartottak itt, több ezer zenekar juthatott pódiumhoz, több száz népzenei és kísérleti jazz albumot jelentettek meg. Az elmúlt tizenhét évben óvatos becslések szerint is legalább kétszázezren fordultak meg a falai között. Aki a szakmában számított, az mind megpördült errefelé. Többségük többszörösen. Lajkó Félixtől Palya Beán és Szalóki Ágin át a Parno Grasztig. A Besh o droM gyakorlatilag itt alakult, innen indulva nőtte ki magát nemzetközi jelenséggé. A Szlovákiából átköltöző Gyhmes szintén itt bontogatta szárnyait, eleinte harminc ember előtt, aztán sorra adták a teltházas bulikat. A Csík zenekar pedig olyannyira otthonra lelt a Sztregova utcában, hogy a mai napig itt próbálnak és itt jelentetik meg a lemezeiket.
Nem beszélve arról, hogy 1997 és 2001 között a Fonóban zajlott az Utolsó Óra, amelyhez mérhető átfogó népzenei gyűjtés nem történt Lajtha László negyvenes évekbeli útjai óta.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar folk története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2013, p. 155–159.
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.fono.hu/hu/">https://www.fono.hu/hu/</a>
<a href="https://www.facebook.com/fonobudaizenehaz?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/fonobudaizenehaz?locale=hu_HU</a>

Fonó Budai Zeneház

Az alternatív zene fellegvára, a Gödör klub története a 2002-es Budapesti Őszi Fesztivál nyitórendezvényével, egészen konkrétan egy Sziámi-koncerttel kezdődött. A Fesztivál akkori igazgatója, Máté Péter azóta is a Gödör iránytűje, aktuálisan művészeti vezető. A terv egy független, a toleranciára épülő, sokszínű befogadó közösségi tér és kulturális találkozóhely kiépítése volt a város szívében, ahol különböző generációk találkozhatnak a színpadon és a nézőtéren.
A változatos terekben a programkínálat évről évre hatványozottan növekedett. A különböző műfajú koncertek mellett kiállítások, performansz- és táncelőadások, civil kezdeményezések, tematikus és összművészeti fesztiválok messze vitték a hely hírét. A kezdeti szűk stáb egyre bővült, hivatalosan is csatlakozott Bárdos Deák Ági, aki akkor és most is a kortárs irodalmat szállítja a Gödörbe. Megalakult a Gödör Klubért Kulturális Egyesület, amit a Klub alapítói köre 2007-ben hozott létre az önfenntartó közösségi és művészeti tér támaszaként.
A pezsgő kulturális élet ellenére 2012. január végén mégis bezárt a Gödör Klub, helyén nyitott meg aztán az Akvárium klub, amelynek átadására 2014-ben került sor. „Úgy tűnt, végre lehetőség nyílik a hosszabb távú berendezkedésre, ellentétben az Erzsébet téri stabilan ideiglenes állapottal, de mégsem sikerült minden hagyományt átörökíteni. A Gödör stábja többé-kevésbé egyben maradt, és a közönség is jött velünk. Profi, nagy koncertteret építettünk, az eredeti szellemiséggel hömpölyögtünk tovább. Bő öt évig mentek a programok sok fontos pillanattal. (…) 2019. júniusában bezárt ez is.” – mesélik a szervezők.
A Gödörnek 2012 után a Király utca 8-10. szám alatt található Central Passage adott otthont, a nyitókoncertet november 30-án tartották, melyen fellépett többek között a Müller Péter Sziámi AndFriends zenekar, a Mississippi Big Beat és a Žagar.
2021-ben a Gödör klub egy egészen új helyszínre, a budapesti Király utca 50. alá költözött. „Harmadik generációs Gödörként a hagyományainkat friss elképzelésekkel ötvözzük – ráhangolódva a jelen mozgására és irányvonalaira. Továbbra is befogadunk programokat, alkalmanként helyszínek is bérelhetők.” – hirdeti a hely, amelynek vezetője Filep Ákos. Az előző megnyitókhoz hasonlóan 2021 őszén a Gödör színpadára elsőként Müller Péter Sziámi állt (ezúttal a Romano Drom zenészeivel karöltve), majd Bárdos Deák Ágnes, Jordán Tamás, Víg Mihály és Bródy János is fellépett.
A G3 Rendezvényközpont a jelenlegi Gödör Klub legfontosabb része, a 1030 m² területű befogadó egység számos társadalmi témájú és művészeti fesztiválnak ad otthont, mint amilyen például az Esélyt adunk - esélyt KAPunk fesztivál, de itt tartottták az első EU Talent Day Libre Art Festivalt is.
BB

Gödör

Igazán mulatságos belegondolni, hogy Budapest egyik legnépszerűbb szórakozóhelyén valamikor még francia apácák által nyitott iskola és nevelőintézet állt. Ahol tehát a 2000-es évek elején a fiatalok hangosan üvöltötték kedvenc slágereiket, egykor jól nevelt diákok nyitották fel kopott tankönyveiket, ugyanis az egykori Deák-villa helyén a 19. század végén még egy apácazárda állt. Az épület később a Pártfőiskolához tartozott, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarának adott helyet, 2008-ban megkezdte működését és megnyitotta kapuit a szórakozni és alkotni vágyók valamint a koncertezni kívánók előtt.
A megközelítőleg 1000 fős szórakozóhely indulásakor kettő, a későbbiekben már négy különböző méretű koncerthelyszínnel operált, amelyekben a rock, az indie, a pop, a hiphop és az elektronikus zenei szerelmesei is megtalálták a nekik tetsző produkciót. A hazai és külföldi előadók évente több mint 300 koncerttel szórakoztatták a közönséget, az Ajtósi Dürer sor 19-21 pedig különböző stúdióknak és próbatermeknek is helyszínéül szolgált, így több képzőművésznek és zenekarnak is alkotásra alkalmas helyéül szolgált.
A művészeti komplexumnak, 2020 őszén egy ingatlanberuházás miatt költöznie kellett az Ajtósi Dürer sorról, így mindenki tűkön ülve várta, a kultikus klub új helyszínének bejelentését és az újranyitást. 2021-ben a Dürer Kert az egykori Rio helyén, a budai Hengermalom úton kezdte újra működését.  
A szórakozóhelyről 2022-ben film is készült Ajtósi Dürer sor 19-21. néven, amely a 2018 – 2020 közötti éveket mutatta be. 
 
BBB
Weboldal: https://www.durerkert.com/

Helyszínek