Tomsitshoz hasonlóan az altszaxofonos Lakatos „Ablakos” Dezső (1944–1997) is remekelt az antológiákon – de ő szinte mindig mások formációiban. Ráadásul annak ellenére lett a modern magyar jazz történetének egyik kiemelkedő személyisége, hogy pályája nagy részében Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban vendéglátózott, illetve stúdiózenészként dolgozott. Nemcsak kivételes tehetségével, ötletgazdag rögtönzéseivel, hanem nagyfokú emberségével is kivívta magának a tiszteletet. Saját bevallása szerint játékstílusára elsősorban az amerikai Cannonball Adderley és Eric Dolphy, valamint a lengyel Zbigniew Namyslowski hatott.

A becenevét erős dioptriás szemüvegével „kiérdemlő” Lakatos „Ablakos” Dezső gyerekkorában – cimbalmos édesapja nyomására – hegedűn kezdte, csak tizenéves korában váltott át az altszaxofonra. 1963-ban Garay Attila népszerű zenekarában bukkant fel és annak tagjaként jutott ki a svédországi landskronai fesztiválra. Kovács Andorral az EMKE-ben, Pege Aladárral a Szabadság Szálló bárjában játszott tánczenét, 1966-tól pedig Csík Gusztávval a nyugatnémet, majd norvég vendéglátóiparban próbált szerencsét. 1968 végén hajózott át az Egyesült Államokba, Miamiben kötött ki, ahol a következő években karib-tengeri luxushajók bárjában fújta – főként a zongorista Lakatos Vilmos és a dobos Lakatos „Pecek” Géza társaságában. Végül 1974-ben – az akkor már ott élő Kőrössy János hívására – letelepedett Atlantában, ahol végre jazzklubokban játszhatott. Itt ismerkedett meg többek között az osztrák gitárossal, Karl Ratzerrel, akinek 1979-es Street Talk című, a Vanguard Recordsnál megjelent jazzfunk lemezén is hallható a játéka.

A nyolcvanas évek hajnalán ugyanabban a New York-i étteremben (Jacques) szaxofonozott, ahol Ráduly Mihály pincérként dolgozott. 1981-ben szívtrombózist kapott, az operációt követően visszajött Európába, ahol többek között Amii Stewart amerikai táncosnő-énekesnő több hónapos turnéjában vett részt. Eközben idehaza a Vukán György vezette Creative Art Ensemble-lal készített két nagylemezt. 1987-ben azonban újra Amerika, jazzklubok, haknik, tanítás, egyebek – többek között megint Kőrössy Jánossal bárzenélt. Később átmenetileg Münchenben állapodott meg, de aztán visszatért az Egyesült Államokba – a folytonos vándorlást valójában követni sem lehet.

Nem meglepő hát, hogy a rendszerváltás előtt Lakatos „Ablakos” Dezsővel roppant kevés felvétel készült, s később sem lett önálló nagylemeze. Egyedi tónusú játéka ezt követően is csak Vukán György, Pege Aladár és az Oláh Kálmán Sextett lemezein őrződött meg. Ötvenkét évesen a harmadik trombózisa vitte el. Miként a posztumusz odaítélt Szabó Gábor-díj indoklásban olvasható: „játéka, zenei felfogása máig nagy hatással van a fiatal jazzmuzsikusokra. Előadói, emberi magatartása maradandó példa lehet minden zenész előtt.” 1999-ben a Magyar Rádió az ő emlékére rendezte meg a jazz-szaxofon tehetségkutató versenyét, az utóbbi években pedig jazzösztöndíjat neveztek el róla.

JBSz

Forrás:

JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 110.