Publication/name

Hosszú, forró nyár – Gábor S. Pál dalai

Tomsitshoz hasonlóan az altszaxofonos Lakatos „Ablakos” Dezső (1944–1997) is remekelt az antológiákon – de ő szinte mindig mások formációiban. Ráadásul annak ellenére lett a modern magyar jazz történetének egyik kiemelkedő személyisége, hogy pályája nagy részében Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban vendéglátózott, illetve stúdiózenészként dolgozott. Nemcsak kivételes tehetségével, ötletgazdag rögtönzéseivel, hanem nagyfokú emberségével is kivívta magának a tiszteletet. Saját bevallása szerint játékstílusára elsősorban az amerikai Cannonball Adderley és Eric Dolphy, valamint a lengyel Zbigniew Namyslowski hatott.
A becenevét erős dioptriás szemüvegével „kiérdemlő” Lakatos „Ablakos” Dezső gyerekkorában – cimbalmos édesapja nyomására – hegedűn kezdte, csak tizenéves korában váltott át az altszaxofonra. 1963-ban Garay Attila népszerű zenekarában bukkant fel és annak tagjaként jutott ki a svédországi landskronai fesztiválra. Kovács Andorral az EMKE-ben, Pege Aladárral a Szabadság Szálló bárjában játszott tánczenét, 1966-tól pedig Csík Gusztávval a nyugatnémet, majd norvég vendéglátóiparban próbált szerencsét. 1968 végén hajózott át az Egyesült Államokba, Miamiben kötött ki, ahol a következő években karib-tengeri luxushajók bárjában fújta – főként a zongorista Lakatos Vilmos és a dobos Lakatos „Pecek” Géza társaságában. Végül 1974-ben – az akkor már ott élő Kőrössy János hívására – letelepedett Atlantában, ahol végre jazzklubokban játszhatott. Itt ismerkedett meg többek között az osztrák gitárossal, Karl Ratzerrel, akinek 1979-es Street Talk című, a Vanguard Recordsnál megjelent jazzfunk lemezén is hallható a játéka.
A nyolcvanas évek hajnalán ugyanabban a New York-i étteremben (Jacques) szaxofonozott, ahol Ráduly Mihály pincérként dolgozott. 1981-ben szívtrombózist kapott, az operációt követően visszajött Európába, ahol többek között Amii Stewart amerikai táncosnő-énekesnő több hónapos turnéjában vett részt. Eközben idehaza a Vukán György vezette Creative Art Ensemble-lal készített két nagylemezt. 1987-ben azonban újra Amerika, jazzklubok, haknik, tanítás, egyebek – többek között megint Kőrössy Jánossal bárzenélt. Később átmenetileg Münchenben állapodott meg, de aztán visszatért az Egyesült Államokba – a folytonos vándorlást valójában követni sem lehet.
Nem meglepő hát, hogy a rendszerváltás előtt Lakatos „Ablakos” Dezsővel roppant kevés felvétel készült, s később sem lett önálló nagylemeze. Egyedi tónusú játéka ezt követően is csak Vukán György, Pege Aladár és az Oláh Kálmán Sextett lemezein őrződött meg. Ötvenkét évesen a harmadik trombózisa vitte el. Miként a posztumusz odaítélt Szabó Gábor-díj indoklásban olvasható: „játéka, zenei felfogása máig nagy hatással van a fiatal jazzmuzsikusokra. Előadói, emberi magatartása maradandó példa lehet minden zenész előtt.” 1999-ben a Magyar Rádió az ő emlékére rendezte meg a jazz-szaxofon tehetségkutató versenyét, az utóbbi években pedig jazzösztöndíjat neveztek el róla.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 110.

Lakatos „Ablakos” Dezső

A modern jazz egyik legismertebb képviselője
Édesapja hatására kilencévesen kezdett zongorázni. Klasszikus zenét tanult, tehetsége korán megmutatkozott, tizenkét évesen felvették a Bartók Béla Zeneművészeti Konzervatóriumba. De amikor három évvel később megismerkedett a jazzel, otthagyott érte mindent.
A hatvanas éveket hol a nyugati vendéglátóban, hol idehaza töltötte. Miközben fellépett a legendás Dália Klubban, 1963 és 1966 között Holéczy Ákos zenekarával modern tánczenét játszott, 1968 és 1971 között pedig az NSZK-ban és az Egyesült Államokban vendéglátózott. 1972-ben viszont megalapította a Rákfogót, mellyel lényegében meghonosította Magyarországon a fúziós zenét.
Érdeklődése kiterjedt a komolyzene és a jazz ötvözése felé is. A hetvenes évek kezdetétől tizenkét éven át tanított a jazztanszakon. A cigány folklór gyűjtésével és színpadi művekké formálásával is foglalkozott, Piros karaván címmel 1975-ben mutatták be első cigány musicaljét, melyet az Egyszer egy cigánylány, majd a Cigánykerék követett. 1988-ban a Rock Színház a Szegedi Szabadtéri Játékokon vitte színre A bestia című művét. 1992-ben – Amerika felfedezésének ötszázadik évében – pedig Cristoforo címmel mutatta be százperces balettjét a Magyar Állami Operaház.
Nemzetközi karrierjét még az 1970-es montreux-i díj indította el, csúcsát pedig a Special EFX-szel készített lemezek, illetve a nyolcvanas–kilencvenes évek fordulóján a GRP Recordsnál megjelent három (alapvetően new age-es hangvételű) szólóalbuma és az ugyanitt publikált triólemeze (Straight Ahead) jelentette. Miközben olyan zenészekkel játszott, mint Bob Mintzer, John Patitucci, Jack DeJohnette, Dave Weckl, Frank Zappa, Chris Potter és Tim Ries.
2004-es Na dara! (Ne félj!) című albumával sokak szerint megteremtette a cigány jazz műfaját. 2008 júliusában mutatták be a Kerényi Miklós Gáborral (librettó) és Müller Péter Sziámival (dalszöveg) közösen írt, Szentivánéji álom című új musicaljét. A Shakespeare történetén alapuló, a világ zenéjének szinte minden műfaját felvonultató, „worldmusicalnek” titulált darab – a Szegedi Szabadtéri Játékokon tartott ősbemutató óta – a Budapesti Operettszínház repertoárján fut nagy sikerrel.
Munkásságát 1987-ben Liszt-díjjal, 1994-ben Szabó Gábor-díjjal, 2005-ben Kossuth-díjjal ismerték el. 2014 novemberében pedig a jazz-zenészek közül elsőként neki ítélték oda a frissen létrehozott állami csúcsdíjat, a Nemzet Művésze-díjat.
Albumai: Sa-chi (1988), Mystic Dreams (1989), Eve of Chance (1992), Straight Ahead (1994), Virágom, virágom (1998), Útban hazafelé (2000), In One Breath (2001, Kathy-Horváth Lajossal), Hosszú, forró nyár – Gábor S. Pál dalai (2001), Na dara! (2004), Check It Out, Igor (2005, Lukács Miklóssal), Szakcsi Generation with Jack DeJohnette and John Patitucci: 8 Trios for 4 Pianists (2006), Szakcsi 65 (2008, Chris Potterrel), Live At The Budapest Jazz Club (2012), Climate Change (2014), Density Of Standards (2017)
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 103–106.

Szakcsi Lakatos Béla

Berecz Endre

Zsoldos Béla

Az elmúlt harminc évben az egyik legfoglalkoztatottabb hazai bőgős és basszusgitáros Hárs Viktor (1966)
Miután 1988-ban elvégezte a jazztanszakot, saját zenekarával éveken át külföldi luxushajókon és szállodákban vendéglátózott. Amióta azonban 1993-ban visszatért a hazai zenei életbe, számos formációt erősített, közülük talán a legfontosabb a Hobo Blues Band, ahol nemcsak basszusgitárosként, hanem zeneszerzőként is jeleskedett – nevéhez fűződik Hobo József Attila-, Faludy György-, valamint Villon-estjének és több HBB-albumnak a zenéje. Emellett 2004-ben Szögesdrót gyermek címmel nagyzenekari művet komponált a Budapest Jazz Orchestra számára (egy évvel később CD-n is megjelent), és szintén a BJO felkérésére írta Rock And Roll című „hattételes” darabját.
Az utóbbi években a Horgas Eszter Class Jazz Band mellett a Modern Art Orchestra tagja, ahol szintén hangszerel és zenét szerez. 2003 óta Hárshegy Band néven saját kortárs popjazz együttest vezet. 1999 óta a Kőbányai Zenei Stúdió tanára. Nem utolsósorban pedig az elmúlt húsz évben olyan külföldi muzsikusegyéniségekkel játszott együtt, mint Ernie Wilkins, Tony Scott, Fred Hersch, Herbie Mann, Didier Lockwood, Al Jarreau, David Liebman, Peter Erskine, Al Di Meola, Trilok Gurtu, Johnny Griffin és Bob Mintzer.
JBSz
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 271–272.

Kapcsolatok

Lakatos „Ablakos” Dezső

Szakcsi Lakatos Béla

Berecz Endre

Zsoldos Béla

Hárs Viktor