Publication/name

Birthday Party

The Super Trio

A magyar jazz egyik legtermékenyebb szerzője, aki más európai jazz-zenészekhez hasonlóan szintén a klasszikus zene területéről indult, de – másokkal ellentétben – később vissza is tért oda, és előbb Chopin, majd Debussy és Bach műveit írta át jazz-zenekarra.
Csodagyereknek indult, már tizenhat éves korában – egy keszthelyi zenei verseny első díjasaként – felvették a Zeneakadémiára. Jóllehet az összes vizsgát letette, mégsem kapott diplomát, mert időközben beiratkozott az orvosi egyetem fogorvosi szakára. De azért a zenét sem hagyta el, több alkalommal fellépett a Dáliában, bekerült a fővárosi jazzéletbe, többek között Pege Aladárral és Gonda Jánossal játszott. Közben elkezdett bejárni a Színművészeti Főiskolára, így bekerült a színházi világba is. Kiss Manyinak írt sanzont, sokáig kísért az Irodalmi Színpadon, hívták a filmgyárba zongorázni, mígnem 1969-ben Bacsó Péter felkérte A tanu című, gyorsan dobozba került filmje zenéjének megírására. Következő, Herskó Jánosnak írt filmzenéje a rendező disszidálása miatt szintén „csendben maradt”. De aztán harmadszor is felkérték, és a következő negyven esztendőben közel 140 magyar filmben hallható az általa komponált zene.
A hatvanas évektől számtalan együttesben zongorázott, rendszeresen koncertezett Európában, két alkalommal – 1983-ban és 1993-ban – az Egyesült Államokban is turnézott. Pályafutása során olyan művészekkel játszott együtt, mint Philly Joe Jones, Clifford Jordan, Linda Hopkins, Annette Lowman, Frank Foster, Clark Terry, Kenny Wheeler. 1986-ban megalapította a Creative Art Ensemble-t, mely különböző formációban – jazztrió, szimfonikus zenekar, rézfúvósegyüttes – működött. 1991-ben a sevillai világkiállításon a Creative Art Jazz Trióval lépett fel, egy évvel később pedig ő vezette és vezényelte a kontinens tizenhét országának zenészeit tömörítő European Broadcasting Union big band workshopját, melynek műsorán nagyrészt saját kompozíciói szerepeltek (Contrast, Swing, Blues).
2009-ben Vukán György szokatlan és rendkívül nagyvonalú gesztusra szánta el magát: a kreativitás szükségességére és a rögtönzés fontosságának elősegítésére létrehozta a Creative Art Díjat, melyet teljes egészében magánvagyonából és filmjogdíjaiból finanszírozott. Meggyőződése szerint ugyanis a zenész elsősorban attól zenész, hogy a saját gondolatait játssza.
Munkásságát 1990-ben Erkel-díjjal, 2012-ben pedig Kossuth-díjjal ismerték el.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 101–102.

Vukán György

Tomsitshoz hasonlóan az altszaxofonos Lakatos „Ablakos” Dezső (1944–1997) is remekelt az antológiákon – de ő szinte mindig mások formációiban. Ráadásul annak ellenére lett a modern magyar jazz történetének egyik kiemelkedő személyisége, hogy pályája nagy részében Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban vendéglátózott, illetve stúdiózenészként dolgozott. Nemcsak kivételes tehetségével, ötletgazdag rögtönzéseivel, hanem nagyfokú emberségével is kivívta magának a tiszteletet. Saját bevallása szerint játékstílusára elsősorban az amerikai Cannonball Adderley és Eric Dolphy, valamint a lengyel Zbigniew Namyslowski hatott.
A becenevét erős dioptriás szemüvegével „kiérdemlő” Lakatos „Ablakos” Dezső gyerekkorában – cimbalmos édesapja nyomására – hegedűn kezdte, csak tizenéves korában váltott át az altszaxofonra. 1963-ban Garay Attila népszerű zenekarában bukkant fel és annak tagjaként jutott ki a svédországi landskronai fesztiválra. Kovács Andorral az EMKE-ben, Pege Aladárral a Szabadság Szálló bárjában játszott tánczenét, 1966-tól pedig Csík Gusztávval a nyugatnémet, majd norvég vendéglátóiparban próbált szerencsét. 1968 végén hajózott át az Egyesült Államokba, Miamiben kötött ki, ahol a következő években karib-tengeri luxushajók bárjában fújta – főként a zongorista Lakatos Vilmos és a dobos Lakatos „Pecek” Géza társaságában. Végül 1974-ben – az akkor már ott élő Kőrössy János hívására – letelepedett Atlantában, ahol végre jazzklubokban játszhatott. Itt ismerkedett meg többek között az osztrák gitárossal, Karl Ratzerrel, akinek 1979-es Street Talk című, a Vanguard Recordsnál megjelent jazzfunk lemezén is hallható a játéka.
A nyolcvanas évek hajnalán ugyanabban a New York-i étteremben (Jacques) szaxofonozott, ahol Ráduly Mihály pincérként dolgozott. 1981-ben szívtrombózist kapott, az operációt követően visszajött Európába, ahol többek között Amii Stewart amerikai táncosnő-énekesnő több hónapos turnéjában vett részt. Eközben idehaza a Vukán György vezette Creative Art Ensemble-lal készített két nagylemezt. 1987-ben azonban újra Amerika, jazzklubok, haknik, tanítás, egyebek – többek között megint Kőrössy Jánossal bárzenélt. Később átmenetileg Münchenben állapodott meg, de aztán visszatért az Egyesült Államokba – a folytonos vándorlást valójában követni sem lehet.
Nem meglepő hát, hogy a rendszerváltás előtt Lakatos „Ablakos” Dezsővel roppant kevés felvétel készült, s később sem lett önálló nagylemeze. Egyedi tónusú játéka ezt követően is csak Vukán György, Pege Aladár és az Oláh Kálmán Sextett lemezein őrződött meg. Ötvenkét évesen a harmadik trombózisa vitte el. Miként a posztumusz odaítélt Szabó Gábor-díj indoklásban olvasható: „játéka, zenei felfogása máig nagy hatással van a fiatal jazzmuzsikusokra. Előadói, emberi magatartása maradandó példa lehet minden zenész előtt.” 1999-ben a Magyar Rádió az ő emlékére rendezte meg a jazz-szaxofon tehetségkutató versenyét, az utóbbi években pedig jazzösztöndíjat neveztek el róla.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 110.

Lakatos „Ablakos” Dezső

Berkes Balázs

A modern magyar jazz „nagy generációjának” egyik kiemelkedő muzsikusa, a hazai és a nemzetközi jazzélet egyik legaktívabb résztvevője, legtöbbet foglalkoztatott dobosa. Öt évtizedes pályafutása során szinte nincs olyan számottevő hazai muzsikus, akivel valamilyen formában ne játszott volna. Emellett számos saját együttest vezetett, melyek közül talán a hetvenes évekbeli Kőszegi Rhythm and Brass és a nyolcvanas években a Gregg–Namyslowski–Gárdonyi–Kőszegi-formációja legfontosabb.
Bár világéletében a „Mátyás tériek” között érezte a legjobban magát, egy újpesti körházban nőtt fel. Édesanyja zongorázott, cimbalmozott, édesapja dobolt, de mindketten műkedvelő szinten. Ötéves korától zongorázott, de világéletében a ritmus vonzotta, így önszorgalomból lényegében mindenre dobolt, amit a rádióban hallott. 1962-ben a Mediterrán iskolai együttesben együtt játszott Bajtala Jánossal és Szörényi Leventével.
A Dália Klubban kezdte a szárnyait bontogatni, mindenekelőtt Pege Aladár formációiban játszott, azokkal a hatvanas években már külföldön is sikerrel szerepelt. A Modern Jazz sorozat antológialemezeinek szinte mindegyikén dobolt. 1975-ben szervezte meg első saját együttesét, a különleges – két fúvós, egy dobos és két ütős – felállású Kőszegi Rhythm and Brasst. 1980-ban pedig az amerikai Jack Gregg, a lengyel Zbigniew Namyslowski és Gárdonyi László társaságában nemzetközi formációt alapított, amellyel nagy sikerrel turnézott Európában. Emellett a Vukán György vezette Super Trió és Creative Art Ensemble együtteseinek állandó tagja volt.
Kritikusai szerint sodró ritmusaival, vérbő tempójával hozza lázba a közönséget. Játékán a legnagyobb amerikai dobosok – Philly Joe Jones, Elvin Jones, Art Blakey, Tony Willliams, Jack DeJohnette – stílusjegyei érzékelhetőek, különösen a bebop és free swinging jazz volt rá nagy hatással.
Hosszú pályája során megszámlálhatatlan külföldi és magyar muzsikussal játszott és játszik együtt. Szabados György free jazz együttesével éppúgy fellépett, ahogy a klasszikus swinget játszó Super Trióval vagy a jazz-rock egyik hazai úttörőjének számító Rákfogóval. Játszott Radics Bélával és Frank Zappával, a Take 4-ban társa volt Tomsits Rudolf, Pege Aladár és Babos Gyula gitáros. Zenélt továbbá az Amerikai Egyesült Államokban élő magyar gitárosokkal, Zoller Attilával és Szabó Gáborral, az osztrák szaxofonos Harry Sokallal, Fritz Power zongoristával, és a német harsonással, Albert Mangelsdorffal. Színgazdag dobjátéka több mint százötven nagylemezen hallható.
Hetvenedik születésnapjára Kőszegi Imre: New5 néven hozott létre új projektet, mely saját kompozícióit játssza. Ebenn Kőszegi mellett Horányi Sándor gitározik, Pecze Balázs trombitál, Szaniszló Richárd vibrafonozik és Vasvári Pál basszusgitározik.
Munkásságát 1996-ban Szabó Gábor-díjjal, 2011-ben Liszt Ferenc-díjjal ismerték el.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 160.
 
Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/imrekoszegiartist/">https://www.facebook.com/imrekoszegiartist/</a>

Kapcsolatok

The Super Trio

Vukán György

Lakatos „Ablakos” Dezső

Berkes Balázs

Kőszegi Imre