Szaxofonos, fuvolás, hegedűs, a többség a klasszikus Syrius tagjaként ismeri, ahol 1970 és 1973 között játszott.

A félig cigány származású muzsikus klasszikus zenei nevelést kapott (hegedült), mígnem 1958-ban bejött a jazz az életébe. Példaképe, John Coltrane hatására váltott át a szaxofonra, vett részt a Dália Klub jam sessionjein. 1962/63-ban az akkor még ismeretlen Szörényi-testvérek, Bajtala János és a későbbi kiváló jazzdobos Kőszegi Imre mellett az alapvetően beates hangzású Mediterrán együttes tagja volt. Egyetlen felvétel maradt utánuk: a korszak elsőszámú táncdalénekesét, Németh Lehelt kísérték az egyik kislemezén. 

Kétéves sorkatonai szolgálat után 1968-tól a Pege Aladár Quartet tagja lett, mellyel itthoni és külföldi fesztiválokon is nagy sikert aratott. A Rákfogó és a Szabados zenekarokban vendégzenészként játszott. A hatvanas évek végén autodidakta módon megtanult fuvolázni.

A Syriushoz 1970 elején csatlakozott, még abban az évben a Pege Quartet tagjaként a legjobb szólistának járó díjat nyerte el a Montreaux-i Jazzfesztiválon, ezzel együtt a bostoni Berkeley School of Music ösztöndíját is megkapta. Tanulmányait végül 1973 szeptemberében kezdte meg a Syriusszal elért nemzetközi sikerek miatt. 

Bostonba a második évre már nem kapott útlevelet, ezért inkább kinn maradt, New Yorkban telepedett le. Bár nem a neve alatt jelent meg, sokan a szólólemezének tekintik az 1978-as Bright Sun LP-t (Magyar Records), mely kizárólag népdalfeldolgozásokat tartalmaz, jazzes hangszerelésben. Több zenekarban (például Speed Limit) játszott még, végül az 1980-as évek hajnalán hagyta abba az aktív zenélést, és a továbbiakban főként pincérként kereste a kenyerét. 

Nyugdíjasként költözött haza 2007 nyarán. Két évvel később megjelentette a Syrius korabeli amatőr koncertfelvételeit (Syrius Anno Live).

JBSz