Amikor 1961-ben Garay Attila triójával a Szent István körúti Club Kávéházban jazzes tánczenét játszott, a fáma szerint egyik este az egyik divatos öltözetű, fekete napszemüveges vendég a pincérrel egy üveg pálinkát küldetett neki. Később kiderült, az illető Kőrössy János (1926–2013) jazz-zongorista, aki nemrég érkezett Kolozsvárról. Mikor ezt Garay megtudta, kérte, mutassa meg neki, mit tud. S a visszaemlékezések szerint Kőrössy akkor ott olyan lehengerlően modernül játszott, hogy a muzsikusok kézről kézre adták, s néhány nap alatt végigzongorázta a fővárosi bárokat, játékával pedig egy csapásra meghódította a budapesti jazzköröket. A következő öt évben a kor népszerű szórakozóhelyein adott koncertjei mellett számos alkalommal játszott a Magyar Rádióban, 1964-ben pedig Kőrössy János és együttese címmel önálló nagylemezt jelentetett meg tőle a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat. Ezen két szóló zongoradarab mellett Kőrössy kisebb-nagyobb formációk kíséretében játszik, többek között olyan remek muzsikusokkal, mint Tomsits Rudolf, Lakatos „Ablakos” Dezső, Ungár István, Kulcsár Imre, Deseő Csaba, Radics Gábor és Berkes Balázs.

Kőrössy János a hatvanas években – kisebb megszakításokkal – mintegy öt évet élt és zenélt Budapesten. Majd néhány évre visszaköltözött Romániába. 1969-ben azonban elfogadta az akkoriban vezető európai jazzkiadó, az MPS ajánlatát, kiutazott és alkalmi triójával felvette az Identification című nagylemez anyagát, amelyet a nyugatnémet cég Yanci Körössy néven jelentetett meg. Ezt követően az Egyesült Államokba emigrált, s már csak két figyelemre méltó albumot adott ki: az amerikai muzsikusokkal készített, standardeket tartalmazó 1981-es In A Mellow Tone-t (többek között Zoots Sims szaxofonozik rajta), illetve a 2001-es, a szaxofonos Nicolas Simionnal közös, főként saját, etnoelemekkel átszőtt szerzeményeit felvonultató Live In Transylvania-t.

Szakcsi Lakatos Béla: „Jancsi rettenetesen jól zongorázott, tiszta Amerika volt, tökéletes Bill Evans, és az ingabasszust is tudta. Tönkretette az összes magyar zongoristát. Átmentek a Bristol Bárba, ahol Szabó Józsi játszott Beamterrel. Ott is beültették és Szabó Józsi is kikészült. Néhány nap múlva Turán László zuhant össze. Egy éjszaka reggel hétig zongorázott nekik Kőrössy, ők meg sírtak és leitták magukat. Garay azt mondta, jobb, mint Oscar Peterson. Véleményem szerint tényleg nagyon jól zongorázott és nagyon jó fülű ember volt. Bukarestben megvolt neki minden felvétel. Nyilvánvalóan azért volt ez a nagy ájulás, mert Magyarországon a jazz-zenészeknek és a jazz zenei világnak nem nagyon volt összehasonlítási alapja, ez volt az első ilyen találkozás.”

JBSz

Forrás:

JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 107–108.