Winkelmayer József
Zenész - harsonás, Zenész - billentyűs
Winkelmayer József zeneszerző, billentyűs és pozanista (harsonás), a legelső hazai jazz-rock formációjának tartott Winkelmayer Brass alapítója.
Zenei pályafutását 15 évesen az akkor még főként beatzenét játszó Benkó Dixieland Bandban kezdte, amelynek 1957-1963 között volt az egyik fúvósa. Itt szerzett nevet magának a zenészszakmában.
1963-tól a székesfehérvári felsőfokú mezőgazdasági technikumban tanult, és közben saját zenekarával lépett fel egy helyi művelődési házban. Székesfehérváron ismerkedett meg Horváth Charlie énekessel, aki 1967-ben elhívta őt nemrég alakult Decca nevű zenekarába pozanistának és zeneszerző-hangszerelőnek. Mire 1968-ban nevet váltottak és Olympia néven folytatták, addigra Winkelmayer lett az együttes vezetője. A népszerű fővárosi klubzenekar repertoárján nagyrészt külföldi előadók dalainak feldolgozásai szerepeltek. 1969-ben az együttest háromhónapos fellépésre hívták meg a belgrádi Majestic Hotelbe. Hazatérésük után a zenész kivált az Olympiából és megalakította saját zenekarát, a Winkelmayer Brasst.
A hattagú csapat új színt hozott a magyar klubéletbe jazz-rockos, soulos, funkys hangzásával, a Blood, Sweat & Tears-, illetve a Chicago-féle fúvós rockvonalat követve. A gyakori tagcserék során a fúvós-orgonista-hangszerelő Winkelmayer olyan zenészekkel dolgozott együtt, mint a későbbi Neoton-billentyűs Jakab György, vagy a szaxofonos Németh János és a dobos Szekeres Gábor. 1971 végéig aktívan koncerteztek itthon, lemezük vagy rádiófelvételük azonban nem készült. Egyetlen albumukat 2011-ben jelentette meg a kiadatlanul kallódó ritkaságokra fókuszáló Moiras Records.
1972-ben a zenekarvezető úgy gondolta, hogy egy-két évet lehúz társaival a nyugati vendéglátóiparban, aztán visszajönnek és folytatják, ahol abbahagyták. Folyamatosan úton voltak, hol Hollandiában, hol Dániában, hol Svédországban, hol az NSZK-ban játszottak hónapokat, nem egyszer szerződés nélkül, meglehetősen mostoha viszonyok közepette. Az együttes végül 1975-ig működött, mikor is Winkelmayer József autóbalesetet szenvedett - ezt intő jelnek vette és feloszlatta a zenekart, ő pedig német származású felmenőire hivatkozva beadta az állampolgársági kérelmet. A bajorországi Regensburgban telepedett le, ahol magánzeneiskolát alapított. 2003-ig alkalmanként - és már csak egyedül - fellépett még lakóhelye környékén.
A zenész, aki a maga korában nem tudta befutni azt a pályát, amit megérdemelt volna 2007-ben vonult nyugdíjba.
HZ
Forrás:
- Winkelmayer József, Winkelmayer József honlapja, 2014-07-07
- Jávorszky Béla Szilárd, Winkelmayer József - A kolbász a lényeg, Jávorszky Béla Szilárd honlapja, 2008-10-14
- A soul magyar hangjai - Decca, Volt egyszer egy beatkorszak, 2017-06-10
- Kovács László, Winkelmayer Brass – a dzsessz-rock elfelejtett úttörői, Volt egyszer egy beatkorszak, 2019-03-10