Publication/name

Winkelmayer Brass

Jakab György (1950-1996) billentyűs, énekes, az 1980-as évek nemzetközi szinten is legsikeresebb magyar popegyüttesének, a Neoton Famíliának a tagja és dalszerzője.
Egy zenész családba született Budapesten, 1950 július 2-án. Fiatalon már vendéglátózott nyaranta a Balatonnál, az egyik formációban együtt zenélt Szigeti Ferenccel, a Corvina, majd a Karthago későbbi gitárosával is. Első jelentősebb zenekara a Rákfogó volt, amelyben 1965-67 között játszott billentyűs hangszereken, valamint énekelt is. Itt zenésztársa volt Orszáczky Jackie Miklós, Lakatos „Bögöly” Béla és Mogyorósi László.
Ezután következett a Winkelmayer Brass, amelynek 1969 végén alapító tagja volt, és amelyben zongorán, orgonán játszott és énekelt. A legelső magyar jazz-rock formációnak számító együttes névadója Winkelmayer József fúvós, billentyűs, multiinstrumentalista, aki azelőtt az Olympia tagja volt. A hattagú csapat új színt hozott a magyar klubéletbe jazz-rockos, soulos, funkys hangzásával. Ennek ellenére lemezük vagy rádiófelvételük nem készült. Jakab György itt jegyezte első saját szerzeményeit (M7-es országút, Fuvola blues, Desszert). De nem lett belőle hosszú távon jazz-zenész, hiszen 1971 végétől a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-neoton-6654">Neoton</a> együttes tagja lett.
A popzenét játszó Neotonban a távozó Balázs Fecó helyét vette át a billentyűs poszton. 1972-ben a Ki mit tud?-on tűnt fel egy női vokálegyüttes, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kocbabak-6833">Kócbabák</a>, amelynek Csepregi Éva, Fábián Éva és Pál Éva voltak a tagjai. Ezután a Neoton és a Kócbabák együtt léptek fel. Ezzel együtt 1973-76 között csupán másodvonalbeli együttesnek számítottak. A Menedékház című 1976-ban megjelent lemezükön Jakab György több szerzeménye is helyet kapott, és énekelt is néhány dalban.
Aztán a formáció 1977-ben átalakult, és <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-neoton-familia-9497">Neoton Família</a> néven ők lettek az akkoriban népszerűvé váló diszkózene elsőszámú hazai képviselői. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat popzenei márkamenedzsere, <a href="https://popkulturalis.hu/szemely-erdos-peter-6587">Erdős Péter</a> az 1970-es évek második felében új célként jelölte ki a magyar könnyűzene számára a külföldi, elsősorban nyugati piacok meghódítását. „Három éven belül világsztárunk lesz!” - nyilatkozta 1979-ben. És a magyar zenei exporttevékenység első számú támogatott jelöltje a Neoton Família lett. Elkezdődött egy igazi sikertörténet, itthoni és külföldi fellépések sokaságával, hatalmas rajongótáborral, rengeteg nagylemezzel. És ezekben a sikerekben Jakab Györgynek nemcsak billentyűsként, nem ritkán énekesként, hanem szerzőként is kulcsszerepe volt. Olyan slágerek fűződnek nevéhez, mint a Holnap hajnalig, Don Quijote, Kétszázhúsz felett.
A Neoton Família - amely a nemzetközi porondon Newton Family néven jelent meg - a sikerek ellenére több belső feszültséggel volt megterhelve. Ennek első jelei tagcserék voltak, majd Pásztor László és Jakab György az új sztárjelölttel, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-zoltan-erika-11782">Zoltán Eriká</a>val készített albumokat, amelyek óriási sikert arattak. Végül a zenekar 1989-ben két részre bomlott: Éva-Neotonra és Neotonra. Jakab György az utóbbi formációban folytatta zenei pályafutását. Emellett a a Magneoton kiadónak volt résztulajdonosa és producere. Közreműködött többek közt Zorán, Zámbó Jimmy, Gergely Róbert, a 100 Folk Celsius és az Alvajárók lemezein. Olyan dalok fűződnek nevéhez, mint Zoltán Erika Madonna című sikere, és Zámbó Jimmy Még nem veszíthetek című megaslágere.
1995 decemberében súlyos betegséggel kórházba került, ahol 1996. február 16-án elhunyt. Alig több mint 45 évet élt. Zenésztársai egy nagyon jó humorú, de mégis visszafogott, szerény emberként emlékeznek rá, aki kiváló zenész volt, és jó értelemben vett „slágergyáros” szerző. Zenekara, a Neoton Família pedig – talán nem véletlenül – 1998. április 24-én, György napján tartotta teltházas búcsúkoncertjét a Budapest Sportcsarnokban, ahol egykori zenésztársukról is megemlékeztek. A billentyűs hangszereken pedig Jakab György játszott. Az ifjabbik, a legendás zenész fia.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/profile.php?id=100063867588737">https://www.facebook.com/profile.php?id=100063867588737</a>

Jakab György

Szekeres Gábor

Zséli József

<a name="_Hlk143009646"></a>Winkelmayer József zeneszerző, billentyűs és pozanista (harsonás), a legelső hazai jazz-rock formációjának tartott Winkelmayer Brass alapítója.
Zenei pályafutását 15 évesen az akkor még főként beatzenét játszó <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-benko-dixieland-band-6195">Benkó Dixieland Band</a>ban kezdte, amelynek 1957-1963 között volt az egyik fúvósa. Itt szerzett nevet magának a zenészszakmában.
1963-tól a székesfehérvári felsőfokú mezőgazdasági technikumban tanult, és közben saját zenekarával lépett fel egy helyi művelődési házban. Székesfehérváron ismerkedett meg Horváth Charlie énekessel, aki 1967-ben elhívta őt nemrég alakult Decca nevű zenekarába pozanistának és zeneszerző-hangszerelőnek. Mire 1968-ban nevet váltottak és <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-olympia-6820">Olympia</a> néven folytatták, addigra Winkelmayer lett az együttes vezetője. A népszerű fővárosi klubzenekar repertoárján nagyrészt külföldi előadók dalainak feldolgozásai szerepeltek. 1969-ben az együttest háromhónapos fellépésre hívták meg a belgrádi Majestic Hotelbe. Hazatérésük után a zenész kivált az Olympiából és megalakította saját zenekarát, a Winkelmayer Brasst.
A hattagú csapat új színt hozott a magyar klubéletbe jazz-rockos, soulos, funkys hangzásával, a Blood, Sweat &amp; Tears-, illetve a Chicago-féle fúvós rockvonalat követve. A gyakori tagcserék során a fúvós-orgonista-hangszerelő Winkelmayer olyan zenészekkel dolgozott együtt, mint a későbbi Neoton-billentyűs Jakab György, vagy a szaxofonos Németh János és a dobos Szekeres Gábor. 1971 végéig aktívan koncerteztek itthon, lemezük vagy rádiófelvételük azonban nem készült. Egyetlen albumukat 2011-ben jelentette meg a kiadatlanul kallódó ritkaságokra fókuszáló Moiras Records.
1972-ben a zenekarvezető úgy gondolta, hogy egy-két évet lehúz társaival a nyugati vendéglátóiparban, aztán visszajönnek és folytatják, ahol abbahagyták. Folyamatosan úton voltak, hol Hollandiában, hol Dániában, hol Svédországban, hol az NSZK-ban játszottak hónapokat, nem egyszer szerződés nélkül, meglehetősen mostoha viszonyok közepette. Az együttes végül 1975-ig működött, mikor is Winkelmayer József autóbalesetet szenvedett - ezt intő jelnek vette és feloszlatta a zenekart, ő pedig német származású felmenőire hivatkozva beadta az állampolgársági kérelmet. A bajorországi Regensburgban telepedett le, ahol magánzeneiskolát alapított. 2003-ig alkalmanként - és már csak egyedül - fellépett még lakóhelye környékén.
A zenész, aki a maga korában nem tudta befutni azt a pályát, amit megérdemelt volna 2007-ben vonult nyugdíjba.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/josef.winkelmayer?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/josef.winkelmayer?locale=hu_HU</a>
<a href="http://winkelmayer.hu/indexhu.html">http://winkelmayer.hu/indexhu.html</a>

Kapcsolatok

Jakab György

Szekeres Gábor

Zséli József

Winkelmayer József