Person/name

Szekeres Gábor

Az 1960-as évek elején alapított zenekar az egyik legnépszerűbb klubos banda volt. Rendszeresen felléptek a Lajos, a Gerlóczy és a Vigyázó Ferenc utcában, a Boschban, az E-épületben.
Első korszakukban a Beatles, aztán rhythm and blues zenekarok (Rolling Stones, Pretty Things, Animals, Them) dalait játszották. 1966-ban felléptek a Gitárpárbaj-on a Kisstadionban. 1967-ben a fúvós Fülöp Ervin csatlakozásával stílust váltottak, előbb soult, majd a Jethro Tull, Chicago, Colosseum nevével fémjelezhető progresszív vonalat képviselték. A hatvanas évek végén felzárkóztak a vezető zenekarok mögé, bevallottan a magyar soulzene megteremtésén fáradoztak. Tagjai gyakran cserélődtek. A legsikeresebb felállás: Flamm Ferenc (1946, ének), Horváth György (1947–2018, basszusgitár), Fülöp Ervin (1947–2007, szaxofon, orgona), Bélai György (1949, pozán, orgona), Makrai Pál (194–, gitár) és Szekeres Gábor (dob).
1967-ben sikerrel szerepeltek a polbeat fesztiválon, ahol Magay Klementinát kísérték (Auschwitz, Kettő, egy fél), 1968 és 1970 között számos daluk szerepelt kislemezen, illetve a sikerlistán (Segítség, Félek, hogy meghalok, Töröld le a könnyeidet, A kutya, Gyere, fogd meg a kezem, Szombat éjjel, Félek, hogy egyszer meghalok). 1969-ben az Illés és az Echo, 1970-ben pedig a Metro és a Tolcsvay társaságában koncerteztek a Kisstadionban, utóbbit az Erkel Színházban ismételték meg. Kísérletező zenei világuk azonban nem illett az akkori zenei közízléshez, ezért egyre többet vendéglátóztak külföldön. Horváth helyére Oroszlán Gábor, Makrai helyére Vadnai László (billentyűs) érkezett a Meteorból, majd amikor nyugatra mentek, Rosenberg Tamás lett a dobos.
1971-ben néhány dallal (Sírok, Jöjj ide hozzám) ismét felkerültek a sikerlistára, de Flamm hangszálproblémái miatt 1971-ben hosszabb időre le kellett állniuk. 1972-ben végleg a külföldi vendéglátóiparba szerződtek. Dalaikból 2001-ben a Hungaroton CD-válogatást (Töröld le a könnyeidet!) jelentetett meg, az 1965-ből fennmaradt demo- és koncertfelvételeiket pedig a Moiras kiadó dobta piacra 2017-ben (Just Playin' Rhythm &amp; Blues).
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 145–146.

Atlas

<a name="_Hlk143009646"></a>Winkelmayer József zeneszerző, billentyűs és pozanista (harsonás), a legelső hazai jazz-rock formációjának tartott Winkelmayer Brass alapítója.
Zenei pályafutását 15 évesen az akkor még főként beatzenét játszó <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-benko-dixieland-band-6195">Benkó Dixieland Band</a>ban kezdte, amelynek 1957-1963 között volt az egyik fúvósa. Itt szerzett nevet magának a zenészszakmában.
1963-tól a székesfehérvári felsőfokú mezőgazdasági technikumban tanult, és közben saját zenekarával lépett fel egy helyi művelődési házban. Székesfehérváron ismerkedett meg Horváth Charlie énekessel, aki 1967-ben elhívta őt nemrég alakult Decca nevű zenekarába pozanistának és zeneszerző-hangszerelőnek. Mire 1968-ban nevet váltottak és <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-olympia-6820">Olympia</a> néven folytatták, addigra Winkelmayer lett az együttes vezetője. A népszerű fővárosi klubzenekar repertoárján nagyrészt külföldi előadók dalainak feldolgozásai szerepeltek. 1969-ben az együttest háromhónapos fellépésre hívták meg a belgrádi Majestic Hotelbe. Hazatérésük után a zenész kivált az Olympiából és megalakította saját zenekarát, a Winkelmayer Brasst.
A hattagú csapat új színt hozott a magyar klubéletbe jazz-rockos, soulos, funkys hangzásával, a Blood, Sweat &amp; Tears-, illetve a Chicago-féle fúvós rockvonalat követve. A gyakori tagcserék során a fúvós-orgonista-hangszerelő Winkelmayer olyan zenészekkel dolgozott együtt, mint a későbbi Neoton-billentyűs Jakab György, vagy a szaxofonos Németh János és a dobos Szekeres Gábor. 1971 végéig aktívan koncerteztek itthon, lemezük vagy rádiófelvételük azonban nem készült. Egyetlen albumukat 2011-ben jelentette meg a kiadatlanul kallódó ritkaságokra fókuszáló Moiras Records.
1972-ben a zenekarvezető úgy gondolta, hogy egy-két évet lehúz társaival a nyugati vendéglátóiparban, aztán visszajönnek és folytatják, ahol abbahagyták. Folyamatosan úton voltak, hol Hollandiában, hol Dániában, hol Svédországban, hol az NSZK-ban játszottak hónapokat, nem egyszer szerződés nélkül, meglehetősen mostoha viszonyok közepette. Az együttes végül 1975-ig működött, mikor is Winkelmayer József autóbalesetet szenvedett - ezt intő jelnek vette és feloszlatta a zenekart, ő pedig német származású felmenőire hivatkozva beadta az állampolgársági kérelmet. A bajorországi Regensburgban telepedett le, ahol magánzeneiskolát alapított. 2003-ig alkalmanként - és már csak egyedül - fellépett még lakóhelye környékén.
A zenész, aki a maga korában nem tudta befutni azt a pályát, amit megérdemelt volna 2007-ben vonult nyugdíjba.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/josef.winkelmayer?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/josef.winkelmayer?locale=hu_HU</a>
<a href="http://winkelmayer.hu/indexhu.html">http://winkelmayer.hu/indexhu.html</a>

Szekeres Gábor

Zenész - dobos

Kapcsolatok

Atlas

Winkelmayer József

Winkelmayer Brass