Person/name

Szkárosi Endre

Egészen különleges világot képvisel az 1994-ben alakult Spiritus Noister – Szkárosi Endre (1952–2022, ének), Ladik Katalin (1942, hang), Kovács Zsolt (1969, gitár, dob), Sőrés Zsolt (1969, hegedű, zörejhangszerek) Bese Csaba (basszusgitár), Claudia Raths (szaxofon, nagybőgő).
Első koncertjeiket a MU-Színházban és a Műcsarnokban adták, az utóbbi anyagát jelentették meg Nemzeti zajzárványok címmel 1995-ben. 1995-től Claudia Rath kivált, viszont Dóra Attila (fúvóshangszerek), Szántó Éva (énekhang), Szvorák Kati (énekhang) és Gryllus Dorka (énekhang) belépésével jelentősen kibővültek. Improvizatív, erőteljes zene, karakteres színpadkép és akcionális munka jellemezte produkciójukat ekkoriban, majd 1998-ban átalakultak, és a továbbiakban a Kovács–Sőrés-féle szabad improvizációs/zörejzene, illetve a Ladik–Szkárosi-féle hangköltészet találkoztatása, egymásnak feszülése határozta meg a koncertjeiket.
Kurt Schwitters a század egyik költői alapművének számító Ursonate-ját később „zenei környezetbe emelték”, és ezt 2003-ban a Hungaroton Classic jelentette meg.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 456–457.

Spiritus Noister

Az avantgárd zenei kísérletek között a nyolcvanas évek derekától teljesen önálló vonulatot jelentett Szkárosi Endre (1952–2022) és barátainak tevékenysége. Szkárosi tagja volt a Beatricével biztató közeledést folytató Fölöspéldány irodalmi csoportnak, majd 1984-ben Bernáth(y) Sándorral, a lavinás Nagy Attila Kristóffal és Virágh Lászlóval megalapította a Konnektor-t. A zene és az akcióköltészet szintézisére törekvő társulatnak 1985 és 1987 között Márta István és Jacobi László is tagja volt.
A Konnektor a klasszikus magyar költészet alapdarabjait (Nemzeti dal, A walesi bárdok, A fekete zongora, Halotti beszéd) szólaltatta meg eredeti és avantgárd felfogásban, persze saját szövegalapú kompozíciókkal együtt. Első performanszukat a Lágymányosi Közösségi Házban adták, majd évente többször léptek fel a Szkénén, az FMK-ban és a JATE-klubban, az Egyetemi Színpadon pedig a Lois Ballast, a BP Service, az Art Deco, Dévényi Ádám és az Új Modern Akrobatika társaságában. Később megfordultak a Kassák Klubban, a Radnóti Színpadon, a Vigadóban és az Almássy Téri Szabadidőközpontban is, 1986-ban pedig részt vettek a nagyszabású bolognai D'Art Room fesztiválon. E korai időszak termése az akkoriban rögzített, de csak 1993-ban megjelent Tűzfal kazetta (anyaga 2004-ben a Szkárosi &amp; Konnektor &amp; Bernáthy CD-re szintén rákerült).
A Konnektor második korszakának repertoárját az 1990-ben publikált Rózmari dokumentálja. Ezt már egy kibővült formáció – Szkárosi és Bernáth(y) mellett Gasner János (gitár), Bese Csaba (basszusgitár, szaxofon), Németh Róbert (szaxofon), Mészáros Sándor (számítógép) – rögzítette. Előadásaikon társuk volt még a King’s Fingers Leánykar (Lengyel Edit, Ábrahám Erzsébet, Szabó Csilla, Mádi Ildikó), melynek szerepe igazából a folyamatos mozgásra, az akcionális munkára korlátozódott. (A Konnektor koncertjeinek egyedi jellegét nem csak a zene és a hangköltészet, hanem a nagyszabású, invenciózus színpadképek, az azokban való elhelyezkedés és mozgás együttese adta.)
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 236–237.

Konnektor Rt.

Hatalmi tiltás miatt alig négy hónapig tarthatott a rendszerkritikus fiatal irodalmárok és a társadalom „számkivetettjeit”, a csöves fiatalokat felvállaló Beatrice ígéretes együttműködése: 1979 áprilisa és augusztusa között mindössze három közös akciójuk lehetett, de minimum az utolsó remek példázata volt annak, hogy a közvélekedéssel ellentétben a hetvenes évek alkonyán milyen jól megfért egymással a magasművészet és a tömegkultúra.
Alig egy évvel a Spions koncertjei után, 1979 márciusának elején a csöves kultúrával behatóan foglalkozó Kőbányai János Beat ünnep címmel estet szervezett a Fiatal Művészek Klubjába, ahová egyrészt meghívta a Beatrice együttest, másrészt olyan fiatal írókat invitált, (Csató Károly, Györe Balázs, Kemenczky Judit, Szilágyi Ákos, Szkárosi Endre, Temesi Ferenc), akiknek volt valami érzelmi kötődése a rockzenéhez. A később Fölöspéldány néven laza szellemi közösséget alkotó fiatal művészek zöme ott találkozott először a Beatrice energikus rockzenéjével. Mindjárt el is határozták, hogy a jövőben közös „irodalmi koncerteket” (költői performansz + rockkoncert) szerveznek. Nem rajtuk múlott, hogy mindössze három ilyen közös estet sikerült tető alá hozniuk.
Az elsőt 1979 áprilisában a szegedi JATE Klubban, egy nyitottabb egyetemista környezetben tartották, ahol Szilágyi és Szkárosi egyaránt felvillantotta a később rá jellemző zenés-kántálós performanszait, miközben a Beatrice kurrens punkos rockdalokat nyomott. A második alkalom aztán igazi mélyvíz lett: 1979 júniusában Szilágyi és Szkárosi már a többezres ricsés tábor előtt kiabált, trappolt, hangköltött a Csepeli Papírgyár strandján. A harmadik volt mind közül a legnagyobb szabású vállalkozás: 1979. augusztus 12-én a budaörsi Jókai Mór Művelődési Központban Kőbányai János punk és csöves fotóiból nyílt kiállítás az intézmény kertjében, miközben Bernáth(y) Sándor fekete kaftánban görögdinnyéket vagdosott a falakhoz. Szkárosi tigrismintás nadrágban, félmeztelenül jelent meg, El Kazovszkij felfeküdt egy szekrényre és festette magát, Szilágyi Ákos nylonzacskóba öltözött, a Beatrice pedig kísérte őket, ha kellett. S bár nagy füttyögéssel indult az este, a ricsések hangoskodása idővel szép lassan elcsitult.
Mégsem lett e közös akciózásnak folytatása, merthogy Nagy Feró a Magyar Tudományos Akadémia büféjében(!) 1980 tavaszán bejelentette a szakítást. Mint később bevallotta, behívatták a budapesti KISZ-bizottságra, és ultimátumot intéztek hozzá: ha koncertezni akar Budapesten, akkor ezt sürgősen hagyja abba. A hatalom vélhetően attól tartott, hogy Lengyelországhoz hasonlóan a rendszerrel elégedetlen fiatal értelmiség és a munkásság csoportjai nálunk is találkozhatnak. 
A Fölöspéldány ¬– melynek ideológiáját és kulturális gyakorlatát az ellenkultúra, az experimentalizmus és a marginalitás („a nemzedéki érvényű fölöslegesség-tudat”) határozta meg – 1981 februárjában még egyszer közeledett a populárisabb zenéhez, ezúttal a Belvárosi Ifjúsági Házban a jazz rockos Dimenzióval adtak közös performanszot/koncertet. A visszaemlékezések szerint a két művészcsoport produkcióját már sokkalta hűvösebb, távolságtartóbb légkör jellemezte, így egyikük sem forszírozta a folytatást.

Szkárosi Endre

Zenész - énekes

Kapcsolatok

Spiritus Noister

Konnektor Rt.

A Beatrice és a Fölöspéldány