Publication/name

Bahia Music 1998 (CD-ROM) CDB040
„Minden normális zenekultúrának, lemeziparnak szüksége van független kiadókra. Ezek képesek relatíve alacsony működési költségek mellett olyan zeneanyagok megjelentetésére, olyan értékek megjelenítésére, amelyek különböző okoknál fogva nem kapnak helyet a kizárólag nagyban gondolkodó vállalatoknál.
Mi veszne/veszett volna el a nagyközönség számára a BAHIA MUSIC nélkül?
KONTROLL CSOPORT, URH, BALATON, EURÓPA KIADÓ, KAMPEC DOLORES, WAHORN, FeLUGOSSY, MÜLLER PÉTER SZIÁMI, Bárdos ÁGI ÉS A FIÚK. gazdag névsor a nyolcvanas években bemutatkozott generációról. Archívum és aktivitás egyaránt jellemző. A Bahia Music jelentette meg az egykor indexre tett örökzöldeket, de az azóta is dolgozó alkotók új munkáit is.
Mellettük azonban egyre jellemzőbbek az új arcok. A kilencvenes évekből: a MÁSFÉL, az ÚZGIN ŰVER, a VIDÁMPARK, az I LOVE YOU, és társaik. Ezeken kívül a Bahia Music elhanyagolhatatlan feladatának tartja, hogy a kortárs avantgárdhoz közel álló, vagy egyenesen oda tartozó szerzők, csoportok munkáit közreadja. Ezt a csoportot többek között SZEMZŐ TIBOR, Dr. MÁRIÁS és a TUDÓSOK,  a Szkárosi Endre és Ladik Katalin nevével fémjelzett SPIRITUS NOISTER alkotják.
Ezek azok a fő vonalak, amelyek mentén a BAHIA MUSIC dolgozik, és remélhetőleg a jövőben minél többek megelégedésére tudja folytatni a munkát.” (1998)

10 óra Bahia

Nemcsak kora underground szcénája, hanem az egész nyolcvanas évek egyik legfontosabb zenekara. Vezetője, Menyhárt Jenő (1959, ének, gitár) a korszak karizmatikus frontembere volt, egyben az egyik legeredetibb szövegírója is.
Amikor 1981 márciusában az URH feloszlatta önmagát, a négy tagból hárman – Menyhárt Jenő, Kiss Llászló (1959–, basszusgitár, ének), Salamon András (1956–, dob) – Európa Kiadó néven folytatták tovább. Negyedik társuk Dénes József „Dönci” (1957–2008, gitár) lett. Napra pontosan egy évvel az URH debütálása után, 1981 szeptemberében adták első koncertjüket a Kassák Klubban – ami nem sikeredett túl fényesre. Akkori műsorukat (A pusztulás piszkozatai) az ősz során még párszor előadták, de ők is érezték, változtatni kell. Mire Salamon András váratlanul bejelentette, hogy ő inkább filmezni szeretne. Helyére Magyar Péter (1964–2018) került, illetve a csapat kiegészült Gerő Andrással (billentyűsök). Ebben a felállásban játszották már új programjukat, a Love’82-t, melyet az Ikarus stúdiójában – BBS-segítséggel –, rögzítettek is, és az anyag kazettáról kazettára terjedt a fővárosban. 1982 őszén újabb váltás, Gerő helyett Dönci barátnője, a korábban a Kolindát is megjárt Kamondy Ágnes (1953) lépett be. Már vele készültek a Hanglemezgyár felkérésére azok a próbafelvételek, melyek hallatán az illetékesek azonnal megszakították velük a kapcsolatot.
1983-ban újabb három taggal – a jazzrock vonalról érkezett Másik Jánossal (1952, billentyűk), Gasner Jánossal (1955–2009, gitár) és kongói diákkal, Joe Dyssou-val (konga) – bővültek. Majd ősszel a zenekar gyakorlatilag szétesett. Előbb Kamondy távozott, majd Kiss Llászló és Magyar Péter igazolt át Müller Péter új formációjába, a Sziámi Sziámiba. De 1983. december 30-án még adtak közösen egy búcsúkoncertet az Egyetemi Színpadon.
Aztán 1984 nyarán Menyhárt megint megkereste Kisst és Magyart, hogy együtt játsszák fel a Jó lesz…’84 című újabb EK-demót (megint csak a BBS segítségével). Majd november 11-én és 12-én a Jégszínházban, a Városbujócska című film apropóján élőben is összeállt a csapat. És itt olyan jól érezték együtt magukat, hogy úgy döntöttek, folytatják tovább. Igaz, immár a Sziámi Sziámiba átigazolt Gasner nélkül. 1985 tavaszán pár koncert erejéig Víg Mihály (Balaton) is játszott velük, majd bevették társnak Spenótot (Tóth Zoltán).
Ősszel Erdős Péter egy meglepő lemezajánlattal kereste meg őket, melynek eredményeként 1987 tavaszán megjelenhetett az Európa Kiadó első nagylemeze, a Popzene. 35 ezer példány kelt el belőle, ami akkoriban kereskedelmileg is jónak számított. Sőt, a Küldj egy jelet! című számukhoz még videoklipet is készített a Hungaroton. 1986-ban és 1987-ben rendszeresen koncerteztek országszerte, általában a Balaton társaságában. (Akkoriban Víg Mihály mögött is gyakorlatilag az EK zenészei játszottak.) Ebben az időszakban volt talán a csúcson az Európa Kiadó, legalábbis zeneileg, jól mutatja ezt például az 1986. június 10-én a Zichy-kastélyban adott koncert, melyet szerencsére a közönség soraiból Galántai György az Artpool részére rögzített, és a kilencvenes évek közepén dupla CD-n is megjelent. Ekkoriban léptek fel nagy sikerrel az amszterdami Melkwegben, majd az angliai Glastonbury Fesztiválon is.
A következő nagylemezt (Szavazz rám!, 1989) már egy ismét átalakult Európa Kiadó rögzítette. Előbb a Hit Gyülekezetébe megtért Dénes János, majd Másik János hagyta ott őket, Gasner János pedig visszajött. Nem sokkal a lemez megjelenése után azonban a zenekar ismét leállt. Legközelebb 1992 őszén aktivizálták magukat, ekkor Menyhárt Jenő, Kiss Llászló, Magyar Péter, Kirschner Péter (1966, gitár, ének) összeállításban, és velük tartott („független együttműködőként”) Másik János is. Az Itt kísértünk – Love ’92 zenei anyaga végül 1993 tavaszán jelent meg. De ez az újjászületés sem volt túlságosan hosszú életű: 1994 januárjában a Katona József Színházban az Európa Kiadó teátrális formában elbúcsúzott.
Menyhárt Jenő New York-ba költözött, mindenféle alkalmi munkákból élt, közben meg néha zenélt. 2001-ben amerikai zenészekkel új lemezt készített (Mr Con &amp; the Bioneers Brave New World Orchestra: String Reality), és az új formációval azon a nyáron többek között a Szigeten is fellépett.
Aztán 2004 tavaszán ismét összeálltak, és április 30-án – hazánk uniós csatlakozásának éjszakáján – az A38 hajón újra felléptek, majd az óriási érdeklődésre való tekintettel további koncerteket adtak. (E bulik esszenciája látható az Így vonulunk be DVD-n.) A koncertek olyan jól sikerültek, hogy a társaság együtt maradt (bár dobos poszton több változás történt) és folyamatosan koncertezett, mígnem az időközben részlegesen átalakult zenekar 2013-ban – több mint húsz év után – új programmal (Annak is kell) jelentkezett. Ennek részben újragondolt változata a 2016-os …Valahol lenni… album
„Az elmúlt években eléggé személyes keretek között zajlott az életem. Ez lehet, hogy átjön a lemezen” – vallotta 2021 októberében az Európa Kiadó legújabb, Love 2020 című albumáról Menyhárt Jenő zenekar-igazgató a hvg.hu-n, amelynek megjelenése a pandémia miatt tolódott másfél évre későbbre, A lemezen Menyhárt Jenő mellett Bujdosó János, Kálmán András, Koroknay András és Gyenge Lajos voltak akkor a zenekar tagjai.
JBSz–SJ
 
<a href="https://www.facebook.com/europakiadozenekar/">https://www.facebook.com/europakiadozenekar/</a>
<a href="https://europakiado.a38.hu/">https://europakiado.a38.hu/</a>
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 62–67.

Európa Kiadó

A klasszikus zenei pallérozottságú, az Orfeo társulatban, majd az abból kinövő ős-Kolindában felbukkant szerző-előadó, Kamondy Ágnes (1953, ének, gitár) a hetvenes-nyolcvanas években különböző kísérleti / alternatív színházakban szerepelt, Jeles Andrással, Forgács Zsuzsával és a Stúdió K.-val dolgozott (Woyzeck), játszott, kisebb szerepekben feltűnt Xantus János, feLugossy László és Tarr Béla filmjeiben. Emellett Másik Jánossal és az Európa Kiadóval muzsikált, később a Trance Balance-ban és a Balkán (Fu)Touristban is megfordult. 1986 és 1991 között pedig ő volt az Orkesztra Luna lelke, mely fennállása alatt egyetlen kazettaanyagot jelentetett meg (Szukadal, 1991). Miközben Kamondy takarított, felszolgált, később az Új Színház stúdiójában éveken át zene- és szövegimprovizációkat tanított.
Legemlékezetesebb színházi munkája – egyben a nyolcvanas évek underground zenéjének méltó emlékműve – az Egyetemi Színpadon 1993. május 23-án bemutatott Dalok Közép-Nirvániából, melyben az URH, az Európa Kiadó, a Balaton, a Trabant, a Sziámi és saját néhai zenekara, az Orkesztra Luna számaiból válogatott össze egy produkcióra valót.
1999 tavaszán az Új Színházban Egy örömlány feljegyzései címmel tartott újabb koncertszerű színházi bemutatót (az experimentális anyag főleg Temesvári Balázs invenciózus habitusára épült), aztán belefáradt az alternatív lét nehézségeibe, kénytelen volt változtatni az életvitelén. Félállásban egy könyvtárban dolgozva kereste a kenyerét, közben énekórákat adott felnőtteknek, aztán szép lassan újra összeállt egy önálló est anyaga – részben új, részben újra gondolt régi dalokkal. A hagyományosabb hangvételű Pest fölött az ég bemutatóját 2019. október 5-én – a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretében – az A38 Hajón tartották, olyan muzsikustárssal, mint Darvas Bence (billentyűsök), Keszei Krisztián (gitár), Vajdovich Árpád (bőgő), Gyenge Lajos (dob), Dudás Zsombor (ütőhangszerek), illetve Ádám Rita és Roszik Hella vokál.
JBSz Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/pestfolottazeg">https://www.facebook.com/pestfolottazeg</a>

Kamondy Ágnes

A legbátrabban kísérletező underground zenekar. Bár a nyolcvanas évek derekán indult, igazán egyéni és fontos a kilencvenes években lett. Zenei eszközök és formai elemek használatában mindig is bátrabbak és újszerűbbek voltak, mint bármely más csapat az underground/alternatív színtéren.
1984-ben alapította Hajnóczy Csaba (1957, gitár), Kenderesi Gabi (1963, ének, hegedű) és Szini (Szineg Ildikó, 1963, ének, gitár, később basszusgitár). Az 1990-ig tartó első korszakban Szegvári Zoltán (1966, szaxofon) volt a negyedik állandó tag.
Rendszeresen felléptek a Déja Vu Revü-ben, a Ráday Klubban, az Almássy téri Klub 2000-ben. 1985-ben Nicoval koncerteztek a Petőfi Csarnokban, majd jöttek a külföldi szereplések, melyek közül kiemelkedő, hogy 1988-ban ők játszottak előzenekarként az amerikai Pere Ubu 12 országot érintő európai turnéján.
1988-ban Amszterdamban vették fel első nagylemezüket (Kampec Dolores), melyet előbb a holland Konkurrel, majd idehaza a Ring jelentetett meg. Az 1991-es Levitáció című második korongjuk pedig talán az év legjobb hazai alternatív LP-je volt. 1991-ben csatlakozott hozzájuk Dózsa György (1968, gitár), majd két évre rá Muraközi Péter (1969, dob), velük készült el a szintén erős Tű fokán.
A kilencvenes évek közepén aztán komolyabb váltás következett be a Kampec Dolores pályáján. Szini és Muraközi távozott, Hajnóczy és Kenderesi pedig egyre jobban a radikálisabb (free jazz, kortárs zene) stílusok felé nyitottak, és ebben Ágoston Béla (1966, szaxofon, fuvola, duda) és Hárságyi Péter (1968, ütőhangszerek) személyében remek partnerekre találtak. Ágoston révén pedig megismerkedtek a kortárs magyar jazz egyik fontos figurájával, Grencsó Istvánnal (1956, fúvós hangszerek), aki előbb állandó vendégként játszott velük, később állandó zenekari tag lett. A Zúgó az 1996-os év egyik legmerészebb és legizgalmasabb produkciója volt, még ha a Szigeten történt bemutatóját a régi rajongók nem is fogadták túl nagy örömmel.
1999-ben új ritmusszekció – Vajdovich Árpád (1970, basszusgitár), Halmos András (1974, dob) – érkezett, és a velük felvett következő lemezzel (A bivaly hátán, 2000) a Kampec visszafordult egy közérthetőbb irányba. Ettől kezdve Hajnóczy és Kenderesi más formációkban (például Egy Kiss Erzsi Zene) élte ki kísérletező kedvét.
2003 őszén egy koncertlemezzel foglalták össze az addigi repertoárjuk lényegét. Időközben Halmost Ölveczky Tamás, őt később Németh Csaba váltotta fel a dobok mögött. A változatlanul koncertező zenekar azóta három további albumot (Earth Mother Sky Father, 2005, Evaliyé, 2011, Tema Principale, 2013) jelentetett meg.
JBSz
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 224.
<a href="https://www.facebook.com/kampecdolores/">https://www.facebook.com/kampecdolores/</a>

Kampec Dolores

A Kinopuskin a magyar alternatív színtér 35 éve létező együttese. 1987 végén középiskolások alapították Balassagyarmaton. A Csach Gábor vezette csapat az évek során számos alkalommal átalakult. A zenekarvezető így emlékezik a kezdeti időkre a Magyar Narancsnak adott 2022-es interjúban:
„Kilencen voltunk, két Barkasszal jártunk koncertezni, komplett mozigéppel. Régi szocialista híradókat vetítettünk – ezeknek el lehetett csórni a kópiáját –, aztán átszakadt a vászon, és kezdődött a koncert. Ez nagyjából egy évig tartott. Drága volt ennyi embert utaztatni, ezért ’93-ra négy főre és egy Zsigulira szűkült a felállás.”
Az Ipoly-funk banda zenéje laza és jazzes, csavaros szövegekkel, az éneket gyakran színesíti vokál és fúvósok. Az együttes jelenlegi tagjai: Csach Gábor (ének, gitár, fuvola), Csach Gyula (gitár, vokál), Petői Pál (basszusgitár) és Varga Zsolt (dob).
Az 1990-es évek egyik legismertebb magyar underground formációja ma már inkább vasárnapi zenekar. Ahogy ők fogalmazták, „nyugdíjas tempóra váltottak, és a zenélés megmaradt hobbinak”. Ehhez a számukra tragikus 1995-ös év is hozzájárult, amikor kétszer is kirabolták a zenekart, majdnem minden technikai felszerelésüket ellopták. 1998 óta nem készült új lemezük.
Több kazetta- és CD-anyagot adtak ki (Matiné, 1989; Aha Oe Feii, 1992; Cinema Vendetta, 1994; Aszpik, 1998). 2008-ban megjelent a Tűzoltókrém 1987-2007, A Kinopuskin Élcsapat Tánczenekar első 20 éve című könyv DVD/CD melléklettel, számtalan forrásértékű dokumentummal egy kisváros és a magyar rendszerváltás körüli underground történetéről.
A 30. születésnapjukat a velük egyidős Üllői Úti Fuck társaságában fellépéssel ünnepelték az A38 Hajón. 2022-ben, megalakulásuk 35. évfordulóján ismét koncerteket tartottak.
JBSz, HZ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 225–226.
 
<a href="http://kinopuskin.mentha.hu/">http://kinopuskin.mentha.hu/</a>

Kinopuskin

Az 1980-as évek budapesti undergroundjának egyik legfontosabb zenekara.
A gimnáziumi barátságból indult, 1980 nyarán formálódott, de csak szilveszterkor a Wahorn-stúdióban debütáló társulat energikus, punk-rockos zenekarként indult. Pomázon mindenkit meglepett a produkciójuk és Nagy Feró állítólag az egész zenekarát levitte az egyik Kassák-bulira, hogy „tanuljanak”. Majd Bárdos Deák Ágnes révén megjelent körükben Müller Péter, hozta az ötleteit és a szövegeit, s az új számok (például A zene mindenkié, A rock and roll egy állat) már ezekre készültek.
Müller személyében egy rendkívül agilis, gyakorlati dolgokban is tapasztalt és dörzsölt tag került közéjük, aki minden tekintetben átalakította és kibővítette a lehetőségeiket. (Ez mindenekelőtt a filmmel kapcsolatos munkákra vonatkozott: Müller Mi jut eszedbe az énekesnőről című főiskolás filmjének főszereplője Bárdos volt, és a zenekar többi tagja is szerepelt benne.)
A nagyobb nyilvánosság előtt 1981. szeptember 27-én a Budai Ifjúsági Parkban – a Hobo Blues Band előzenekaraként – már ebben a felállásban, és az új dalokkal mutatkoztak be, a bluesrajongók viszont igen heves ellenérzéssel fogadták őket. Az első sorok végig kiabáltak és köpködtek, mire Bárdos Deák Ágnes visszakiabált és visszaköpött, és ez nem feltétlen segítette a helyzetet. Valójában mindenki megkönnyebbült, amikor a Hobo Blues Band végre színpadra lépett.
Többszörös tagcserék, kibeszélések és három hónapnyi intenzív próba után 1982 februárjában vadonatúj programmal tértek vissza a koncertpódiumokra. Ebben az időszakban születtek meg talán a legfontosabb Kontroll-dalok: Besúgók és provokátorok, A félelem háza, Jöjj drágám!, Ma háború van, holnap béke, Kis piros bombázó, Ez a fajta már kihalt.
Kétségkívül ebben az évben értek a csúcsra. Új otthonukban, a mátyásföldi Ikaruszban tudták megvalósítani azt, amire igazán már a kezdetekről törekedtek: a zene, a látvány, a színház, a hang- és a fénytechnika harmonikus egységét. A Zeneakadémiára járó Hajnóczy Csaba dalszerzői kreativitása, Bárdos és Kistamás amatőrszínházas múltja, illetve Müller filmes ambíciói és a szinte csapattagnak tekintett két technikus, Lehoczky László és Kóczán Károly révén jöhetett létre az a produkció, melynek igazi premierjét 1982. február 28-án az Ikaruszban tartották. Ekkortól kezdtek el plakátozni is (tervezés: Kistamás László),
Az év folyamán folyamatosan koncerteztek. A legemlékezetesebb bulit júliusban Gödöllőn, a művelődési ház udvarán a Bizottsággal közösen adták, „Kontroll a Bizottság előtt, Bizottság Kontroll alatt” címmel. Wahornék a színpadon elhelyezett asztaloknál ülve, kommentárokkal tűzdelték meg Hajnóczyék dalait, míg a kontrollosok párokban inzultálták a Bizottság előadását, mint műszaki karbantartók, orvosok, belügyesek és tanácsiak. A hatalmas sikerű koncert végén pedig a két zenekar közösen adta elő a Nem vagyok ideges, fő a nyugalom című régi slágert.
Néha eléggé komikus helyzetek alakultak ki koncerteken. Az egyik Ikarusz-beli bulin a frissen elhangzó Besúgók és provokátorok című daluk közben például, amikor Müller elkezdte énekelni, hogy „a magunk módján mi is figyeltetünk, aki előttetek áll, aki mellettetek áll, aki mögöttetek áll, az a mi emberünk”, bizony egyesek elkezdtek ijedten forgolódni. De a koncertek betiltására a Kontroll Csoport csak kétszer került sor: egyszer hiába utaztak Miskolcra, nem engedték fellépni őket, egy Kassák-beli koncert szintén elmaradt – ezért kellett később különböző álneveken (Antibaby, Ági és a Fiúk) fellépniük. Meg amikor Bárdos Deák Ágnes az egyik fellépésükön beszólt a rendőröknek, akkor Müllerrel együtt bevitték az őrsre, meg járhattak utána kihallgatásra. De ennél több sosem történt.
A Kontroll Csoport az 1982/83-as klubszezonban a diák-értelmiségi körben már mitikus, bálványozott zenekarnak számított. A tömegkommunikáció és sajtó viszont alig vett tudomást a létezésükről. Bár az év végén a Hanglemezgyár képviseletében Wilpert Imre már azt nyilatkozta, hogy zenéjüket érdekesnek találja, s tárgyalni fog velük, végül ebből sem lett semmi.
„Amikor a Bizottság Start-közelbe került, tőlük megtudtuk, hogy a legfőbb illetékesnek, Wilpert Imrének lényegében fogalma sincs rólunk – emlékezett vissza a nyolcvanas évek közepén írt, de ki nem adott tanulmányában Hajnóczy Csaba. – Így bemutattuk neki az 1981-es demoanyagunkat, amiről személyes találkozásunkkor, 1982. decemberében rendkívül lelkesen nyilatkozott. Három lehetőséget ajánlott: kislemezt azonnal, közös nagylemezt az Európa Kiadóval (ezt javasolta a legmelegebben), illetve önálló album. Mi az utóbbit választottuk. A 20 számot egy tanácsadó Bizottság bírálta el, amelynek többek között Presser, Bródy, Victor Máté és Göczey Zsuzsa volt a tagja. Hivatalos véleményt sosem kaptunk. Wilpert Imrével még egyszer találkoztunk, 1983. áprilisában. Beszélgetésünknek ekkor egyetlen kézzel fogható konzekvenciája volt: várni kell. Április 30-án az Egyetemi Színpadon a közönség soraiban felfedeztük Bors Jenőt és Erdős Pétert. Ennek eredménye lehet, hogy Wilpert júniusban egy magánbeszélgetés során azt mondta, hogy egyelőre jobb hallgatni a dologról. Bors Jenő ugyanis nehezményezte, hogy a koncert anyaga nem fedte a demo-kazettáét.”
A Kontroll Csoport nagylemezének ügye persze később sem mozdult előre. Pedig a nyolcvanas évek underground zenekarai közül a legösszetettebb, egyben legnyitottabb zenéje kétségkívül nekik volt. A punktól a sanzonon át a repetitív zenéig mindenféle műfajból merítettek és mindenféle műfajban írtak dalokat. A leginkább eklektikus repertoárral rendelkeztek, de egyben az egyik legegyedibb hangvétellel is.
Nem meglepő, hogy amikor 1983 nyarán feloszlottak, a legtöbb életerős hajtás (Kampec Dolores, Balkán (Fu)Tourist, Sziámi Sziámi, Ági és Fiúk, Keleti Fény) ebből a csapatból sarjadt.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 58–63.

Kontroll Csoport

Az 1990-es években a rock és a partizenék találkozásában úttörő szerepet játszó Másfél 1989-ben a Kandó kollégiumi pincéjében alakult. Néhány tagcsere után 1991-re jött létre az a kvartett – Lukács Levente (1970, szaxofon), Barnabás (Bácsi Attila, 1968, gitár), Hegedüs János „Seki” (1968, basszusgitár), Kalocsai Tamás (1970, dob), melynek rendkívül öntörvényű, kompromisszummentes instrumentális muzsikája egészen új színt hozott a budapesti koncertéletbe. Valahol félúton jártak a jazzrock, a progresszív rock és a modern tánczene között, helyenként határozott acidos bukéval. Legfontosabb jellegzetességük, hogy a szaxofon, a gitár, a basszus, a dob náluk egyszerre volt ritmus- és szolisztikus hangszer, kalandozó és alapot adó.
A Másfél léte, fejlődése, haladási sebessége eléggé sajátos, és időnként véletlenszerű. Maga a név is a pillanat hevében született: második koncertjükre készültek, még nem volt nevük, egyikük javasolta, legyen Másfél, aztán úgy is maradt. A fantáziadús számcímek – Menetmetsző, Jelzőbárány, Skarlát etűd, Kínai nátha – általában szintén a pillanatnyi hangulatot tükrözik.
A kiadók többsége a kilencvenes években nyilván azért idegenkedett tőlük, mert a Másfél a kezdetek óta instrumentális zenét játszott. Sosem zárták ki egy énekes csatlakozásának lehetőségét, de nem is erőltették. És lám, 2005-ben a moszkvai Deti Picasso örmény származású énekesnője, Gaja Arutjunján előbb koncerteken ugrott be hozzájuk egy-két számra, majd az új korongon (En Garde, 2005) már szerepelt.
De ne szaladjunk ennyire előre: a Másfél a kilencvenes évek közepére az egyik legizgalmasabb fővárosi rockzenekarrá nőtte ki magát, különösen kvadrókoncertjei mentek élményszámba. Aztán 1996-ban csatlakozott hozzájuk Lukács Levente unokatestvére, Salamon Eszter (1971, cselló), aki nemcsak játékával, de extravagáns megjelenésével is nagyban hozzájárult a zenekar további emelkedéséhez. Salamon először a harmadik Másfél-korongon (Viperagarzon, 1996) játszott velük, eleinte csak a lassabb folyású dalokba szállt be, később már a sűrűjébe is – egészen 2002-es kilépéséig.
A Másfél megszólalásának karakterét az időnkénti tagcserék persze befolyásolták – Kalocsai Tamást 1999-ben Ujj Zoltán (1973, dob), „Sekit” 2002-ben Sabák Péter (1977, basszusgitár), Barnabást 2009-ben Karen Arutjunján (gitár) váltotta fel –, egyes vonások felerősödtek, mások elhalványultak, de az alap, az egyéni ízű lüktetés, a szinte hipnotikus ismétlődések és a váratlan váltások rendszere nem változott. Még ha tény, a kétezres években érezhetően ők is a popularitás felé mozdultak el, sokat szelídültek, egyre több elektronikát és modern tánczenei elemet (drum &amp; bass, jungle, dub) engedtek beszűrődni dalaikba, így azok a partiközönség számára is könnyedebbek, táncolhatóbbak lettek.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 448–450.
<a href="https://www.facebook.com/masfel.hu/">https://www.facebook.com/masfel.hu/</a>

Másfél

A <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kontroll-csoport-756">Kontroll Csoport</a> utódzenekarai közül – a Kampec Dolores mellett – az elmúlt évtizedekben jelentős pályát futott be Müller Péter Sziámi (Kovalcze Végh Péter Iván, 1951, ének) mindenkori saját formációja, mely kezdetben Sziámi-Sziámi, később Sziámi Ultrarock, Sziámi Zenei Társulás, illetve Sziámi néven futott. A zenekar az évtizedek során számtalan korszakot és stílust élt meg, és e különböző periódusok között az összekötő kapocs kizárólag Müller Péter, aki – hogy megkülönböztesse magát nevelőapjától, Müller Péter drámaírótól – a nyolcvanas évek végétől harmadik névként előbb az Ivánt, majd a Sziámit vette fel.
Az 1983-ban még Bárdos Deák Ágnessel (1956, ének) alapított Sziámi-Sziámi kezdetben a Kontroll Csoport hagyományait próbálta tovább vinni. Játszott benne a szintén ex-kontrollos Farkas Zoltán és Újváry János, majd egy ideig az Európa Kiadóból Kiss László és Magyar Péter. Hanghordozó ebből a korszakból viszont nem maradt utánuk.
Müller és Bárdos magánéleti válása értelemszerűen zenekari válsághoz vezetett: Bárdos kilépett és megalapította az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-agi-es-a-fiuk-11003">Ági és a Fiúk</a>at. Az Európa Kiadóból érkezett Gasner János személyében Müller viszont remek alkotótársra lelt, és az ekkor már Sziámi Ultrarock névre keresztelt formáció 1989-ben Ha… címmel egy figyelemre méltó anyagot is készített (ez akkor csak kazettán jelent meg, később a Bahia adta ki CD-n). Időközben kibővült a csapat (többek között három vokalistával, Tarján Györgyivel, Czerovszky Henriettel és Puskás „Büfé” Andreával, plusz két szaxofonossal), Müller már így vette fel a Sürgős reinkarnáció című lemezanyagot, amelynek publikálására viszont egészen 1997-ig kellett várni.
A rendszerváltozás idején Müller besokallt a fővárostól, és leköltözött egy Zala megyei kisfaluba, Nemesrádóba. Hamarosan összebarátkozott egy helyi bluesrock zenekarral, egy idő után pedig már együtt zenéltek. Ezzel kezdetét vette a harmadik Sziámi-korszak, mely az alternatív zene hívei körében a legtöbb értetlenséget, a zenekar számára viszont a legnépszerűbb korszakot hozta. (Az ekkor született korongok: Testből testbe, 1992, Mr. Pornowsky előkerül, 1993, Olyan vagy, 1994, Illa-berek, 1997)
Bár 1997 augusztusában Müller bejelentette a Sziámi végét, végül nem bírt magával, és 1999 végére Gasner Jánossal újraindította azt. Három új lemezt (Egyszerű teremtés, 2000, Fogjad már meg!, 2006, Az Isten álljon meg!, 2007) jelentettek meg, mígnem Gasner 2009-es halála végképp pontot nem tett a Sziámi zenekar végére. Müller Péter Sziámi az utóbbi években Szakcsi Lakatos Bélával (Pianissimo! duó), Kirschner Péterrel (Felevad duó), illetve az AndFriends zenekarával koncertezik, és jelent meg (utóbbival) lemezeket

Sziámi

Az egyik legeredetibb szabadcsapat kétségkívül a dadaista Tudósok, melynek vezetője, drMáriás (Máriás Béla, 1966, ének, szaxofon, trombita) a nyolcvanas évek vége óta provokál és meghökkent, elszomorít és nevettet bennünket. Versben, rajzban, zenében, performance-ban.
A nyolcvanas évek második felében drMáriás a belgrádi zeneakadémián népzenét és zenetörténetet tanult, illetve különféle jazzformációkban vett részt. Ezzel párhuzamosan avantgárd zenével, képzőművészettel foglalkozott, Cage és Brötzmann koncertjeit hallgatta, majd mintegy válaszként 1988-ban Újvidéken megalapította a Tudósokat, melyben akkoriban – mint megfogalmazta – „csapásmérő szövegek ötvöződtek egy hendrixes élményvilággal és a free jazzel”. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján főként Újvidéken és Belgrádban koncerteztek, de ellátogattak Budapestre, ahol a Tilos az Á, a Fiatal Művészek Klubja, a Fekete Lyuk, a szentendrei Vajda Lajos pincegaléria és hasonló helyeken léptek fel.
A katonai behívó és zaklatások elől aztán drMáriásnak menekülnie kellett, Magyarországon új formációt alapított, majd amikor Bada Dada (Bada Tibor, 1963–2006, ének) szintén átjött, 1992-ben friss társakkal folytatták a Tudósok történetét. A kilencvenes évek közepén adott koncertek azonban nagyban függtek Bada hullámzó lelki világától, voltak nagyon erős és eredeti megnyilvánulásai, és voltak értelmezhetetlen helyzetek. Bada végül 1996-ban távozott a zenekarból, és a Tudósok onnantól valóban zeneibb vizekre evezett.
Az azóta évente, kétévente megjelent korongok egyaránt a jazz, a kísérleti zene, a performance, a költészet határán mozognak, sok humorral és öniróniával. A kétezres évek második felében különösen erős volt a csapat – drMáriás mellett Endrei Dávid (1982, basszusgitár), Jeli Gergely (1977, dob) játszott –, és bár Tövisházi Ambrus (1976, billentyűsök) 2012-es csatlakozása után sokat is poposodott a Tudósok hangzása, koncertjei és albumai továbbra is kellőképp ütöttek. Miközben a zenekar New York-tól Berlinen át Gyergyószárhegyig, a kortárs zenei fesztiváloktól az avantgárd jazzklubokon át a pubokig sokfelé megfordult a világban.
A Tudósok eddigi utolsó stúdióanyaga (Akkor is nevetek) 2019-ben jelent meg, de 2021-ben – a Tudósok 35. születésnapjára – kihoztak egy válogatáslemezt (Buta szeretnék lenni), mely a zenekar 1993 és 2018 között megjelent számainak újramasterelt változataiból áll.
2023-ban új lemezt készítettek Himnikus idők himnuszai címmel, amelyen a társadalomkritikát, humort, iróniát, lendületet és szabadságérzést egy új szintre emelték.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 453–454.
A zenekar Facebook-oldala: https://hu-hu.facebook.com/tudosok/

Tudósok

Sziámi megszólal, mi pedig szédelgünk majd a szeretettől

A szocializmusban lemezszerződést sem, most Kossuth-díjat kapott

Müller Péter Sziámi (Kovalcze Végh Péter Iván, 1951, Budapest) énekes, dalszövegíró, a magyar kulturális élet évtizedek óta meghatározó alakja, aki az 1980-as évektől kezdődően a hazai underground olyan nagyjelentőségű zenekarainak volt frontembere, mint az URH, a Kontroll Csoport és a Sziámi.
Mielőtt zenei színpadon láthattuk őt, igen sokrétű képzettséget szerzett. 1973-ban rádiószerkesztő-riporter diplomát, ezt követően 1974-ben az Állami Artistaképző Iskolában cirkusz- és varietérendezői képesítést kapott. 1976-ban a ELTE Bölcsésztudományi karán magyar-francia szakos tanári diplomát szerzett. 1981-ben film- és televízió-rendezői szakon diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán.
1980-ban csatlakozott a rövidéletű, ám legendás <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-urh-9898">URH</a> zenekarhoz, amelynek szövegírója és énekese lett. Mindössze nyolc koncertet adtak. Gátlástalanok, merészek és szókimondóak voltak, Müller dalszövegei abban a korban tökéletesen kifejezték egy generáció rossz közérzetét. Az URH-ból 1981-ben a korszak másik jelentős underground formációjába, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kontroll-csoport-756">Kontroll Csoport</a>ba ment át. A 80-as évek elejének egyik legegyénibb hangvételű, nagy népszerűségnek örvendő zenekara 1983-ban feloszlott, Müller pedig akkori feleségével, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bardos-deak-agnes-755">Bárdos Deák Ágnes</a> énekesnővel megalakította a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-sziami-753">Sziámi-Sziámi</a>t, amely aztán különböző neveken és változó felállásokban, de egészen 2009-ig, alkotótársa, Gasner János gitáros haláláig működött. 2012 óta <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-muller-peter-sziami-andfriends-4432">Müller Péter Sziámi AndFriends</a> nevű zenekarával viszi színpadra a dalait.
1984 és 1990 között Hollandiában élt, Amszterdamban dolgozott forgatókönyvíróként és rendezőként, valamint kulturális producerként. Hazatérése után öt évre leköltözött egy kis zalai faluba. 1992-ben egy Zalában megrendezett nyári alkotótábor adta az ötletet a Diákszigethez, amelyet a következő nyáron harmadmagával szervezett meg az óbudai Hajógyári-szigeten, és amely pár évre rá Közép-Európa legnagyobb kulturális rendezvényévé vált. Müller már rég nem vesz részt a szervezésben, de 30 év óta mindig az ő fellépése zárja a Sziget Fesztivált.
Nevelőapja Müller Péter író, akivel több művet készítettek közösen. Költőnek tartja magát. „Háromévesen verseket írtam már - előbb tudtam nagybetűkkel írni, mint rendesen beszélni.” Dalszerzést tanít, és írt dalszöveget - többek között - Koncz Zsuzsának, Cipőnek, Bródy Jánosnak, Zoránnak, Palya Beának, Szalóki Áginak, Kováts Krisztának, Kiss Tibornak és Odettnek. Két szólóalbuma is megjelent, 1995-ben egy válogatáslemez Tapasztalat 1980-1995 címmel, a másik pedig 1996-ban, amelyik egy szerzői estjének felvétele (Egy vagy egy se).
Több más művészeti ágban is találkozhattunk vele. 1995-96-ban egy zenei tévécsatorna kreatív igazgatója volt (A3). 1998-ban a Miskolci Nemzeti Színház Játékszínének művészeti vezetője lett, 2001-ben ő hozta létre a - mára már megszűnt - Miskolci Nemzetközi Operafesztivált. Voltak színházi rendezései, színpadi szerzőként a Mária Evangéliumával debütált 1992-ben a Madách Színházban, a rockopera zenéjét Tolcsvay László írta. Azóta számos musical szövegírója és fordítója (Isten pénze, Beszterce ostroma, Peter Pan, Elisabeth, Mozart!, Oltári srácok). 2022-ben mutatták be a Lévi'Story - A Farmerkirály című klezmer musicalt, amelyet Jávori Ferenccel közösen írtak. 2008 óta játszik az értelmi sérülteknek otthont adó teátrumban, a Baltazár Színházban. 1990-től jelennek meg könyvei verseivel, dalszövegeivel és műfordításaival.
„Sosem akartam gazdag lenni. … Aki az, annak a sikere pénzben mérhető. … Az én sikerem viszont jó szövegekben, jó előadásokban mérhető.” - nyilatkozta 2022-ben. Munkásságát több kitüntetéssel jutalmazták, ezek között állami elismerés is volt, 1996-ban A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét vehette át. Hat gyermeke van, egyik fia, Máté együttesekben dobol.
Zenekarával saját számaik és a 80-as évek underground klasszikusai mellett évek óta játsszák a kanadai költő-énekes, Leonard Cohen dalait is, magyarul, Müller Péter Sziámi fordításában. Pianissimo! néven 2016-tól közös duójuk volt Szakcsi Lakatos Béla jazz-zongoristával. A kiváló billentyűs improvizáción és Müller Péter Sziámi versein alapuló előadásokkal léptek a közönség elé. A Romano Drom zenekarral is gyakran szerepelt együtt. Van közös formációja Kirschner Péter gitárossal, amelynek neve Felevad duó. 2019 őszén az Erkel Színházban adott „életHű” koncertet, sok egykori és jelenlegi zenésztársa közreműködésével, és jellegzetes piros kalapjában. A legújabb, idén tavasszal bemutatkozó projektje a SziámiKarma, Müller Péter Sziámi, Kirschner Péter és Bérczesi Róbert közös alkalmi zenekara, amelyben Sziámi- és <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-hiperkarma-23372">hiperkarma</a>-dalokat adnak elő akusztikus gitárokkal és háromszólamú énekkel.
2021-ben ígéretet tett rajongóinak, miszerint egy éven keresztül minden nap megoszt egy dalötletet, amelyet bárki megzenésíthet legjobb belátása szerint. A Napidal Sziámival 365+1 projektben -, ami elnyerte „Az év könnyűzenei eseménye” Artisjus díjat - bárki részt vehetett, a szövegekből pedig több mint 1100 dal készült el, megközelítőleg 300 zenésztől, a szerzeményekből pedig több nagylemez is megjelent. A legutóbbit áprilisban mutatták be az Akvárium Klubban, Müller alkotótársával Bérczesi Róberttel (hiperkarma), akivel több mint 100 dalt szereztek. A Hiperkarma Napidalok Nagykoncerten 22 dal csendült fel, Péterfy Bori (Péterfy Bori &amp; Love Band), Beck Zoltán (30y), Bérczesi Róbert, Leskovics Gábor (Pál Utcai Fiúk, Kiscsillag, Kispál és a Borz), Lovasi András (Kispál és a Borz, Budapest Bár), Meszes Balázs (Punnany Massif), Molnár Tamás (Anti Fitness Club, Jetlag) és Müller Péter Sziámi tolmácsolásában. Bérczesivel közös második Napidal nagylemezük 2023. május elsején jelent meg, olyan előadókkal, mint Agócs Márton (Aurevoir.), Frenk, Kirschner Péter és Lee Oliver.
Müller Péter Sziámi munkásságát 2025 márciusában Kossuth-díjjal ismerték el.
HZ, BBB

Müller Péter Sziámi

Bárdos Deák Ágnes (1956, ének) alapította 1986-ban, miután kivált a Sziámi-Sziámiból. A formáció kisebb-nagyobb kihagyásokkal és rengeteg tagcserével azóta is létezik. Három nagylemeze (Szív, vér, agy, 1994, Cyber Éva, 1998, Én mindig csak Pest, 2000) jelent meg eddig, melyek közül a legérdekesebb az Én mindig csak Pest, mely az Ági és a Fiúk 1986-os formációjának archív felvétele. Rajta többek között Dénes József Dönci (Európa Kiadó) és Kocsis Tamás (Sex-E-Pil) gitározik, Kreutz László (Bizottság) dobol, a Kontroll Csoport „szaxofonkara”, Hajnóczy Árpád és Újvári János fúj, valamint Tóth Zoltán Spenót ritmusgitározik (aki aztán a rendszerváltozás után a Hajtás Pajtás biciklis futár cég egyik alapítója lett).
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 222.
 
Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/agiesfiuk/?fref=ts"> https://www.facebook.com/agiesfiuk/?fref=ts</a>

Ági és a Fiúk

Az 1980-as évekbeli underground színtér egyik legbizarrabb társulata az 1982-ben Kazincbarcikán alakult Ápolók.
A helyi Vegyigyár Kultúrházában próbáltak, 1986-ig adott koncertjeik egyben abszurd színházi előadások is voltak. 1985-ben Bódy Gábor forgatott velük egy klipet, ami része lett volna a végül a rendező halála miatt félbemaradt Music Clips című, 3-12 perces epizódokat tartalmazó összeállításnak.
1988-ban a zenekar teljesen átalakult. Ettől kezdve Gecse S. Sámuel (gitár), Oláh Péter (ének), Fény Fehér István (billentyűsök) és Zsír Gosztonyi György (ütősök) a meghatározó tagok. 1990-ig több demoanyagot készítettek, a rendszerváltozás után koncerteztek Angliában, Olaszországban, Hollandiában, Németországban és Svájcban is.
Első CD-jüket (Egyedül a világon, 1993) az angol No Wave, a másodikat (Szarvasgyár, 1995) a Bahia adta ki. 1998-ben még egy kazettát (Kondásdiszkó) publikáltak. Aztán hosszú szünet után 2007 és 2009 között volt némi aktivitás, újra vettek és kiadtak dalokat (Gyönyörű kikelet gépfegyverdallal, 2009), de aztán 2014-ben elhunyt a gitáros Gecse S. Sámuel, és azóta semmi hír felőlük.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 217–218.

áPolóK

Underground líra (Balaton, Trabant)
E két zenekar – mely között rengeteg a személyi átfedés, nemcsak egymás közt, hanem más együttesekkel (főként Európa Kiadó) is – képviselte az 1980-as évek harsány, heroikus és indulatokban gazdag hazai underground színtéren a lírát, az intimitást, a belső utazást.
„Sosem tartottam természetesnek ezt a vad hozzáállást. Arra gondoltam, ez ellen kéne dolgozni. Kifejezetten arra hajtottam, hogy ne legyünk vad” – emlékezett vissza a kezdetekre Víg Mihály (1957, gitár, ének). Víg egyike azon keveseknek, akik 1978 elején ott voltak a Spions mindkét fővárosi koncertjén, sőt Molnár Gergely rocktörténeti előadásain is. Ezek hatására kezdett el hallgatni David Bowie-t, Lou Reedet és Brian Enot. Aztán rátalált Hunyadi Károlyra (1958–2023, gitár, ének), akivel 1979 telétől zenélgettek együtt, előbb házibulikon, majd a Belvárosi Művelődési Házban és a Bercsényiben. Ekkoriban a szaxofonos Villányi Zoltán volt a harmadik társuk, de ő 1981-ben lelépett Nyugat-Berlinbe.
Víg és Hunyadi szinte állandóan együtt voltak ekkoriban, tökéletes volt köztük az összhang, szinte sorról sorra rakták össze az első, szomorkás, melankolikus dalaikat. Kettejük formációjának Hunyadi a DNS nevet javasolta, Víg viszont kevésbé agresszív hangzásút szeretett volna, mondta, legyen Balaton, és a végén ebben maradtak. Ebben az intenzív első korszakban született például a Felejthetetlenek, az Álompor, a Valld be… és a Nem segít című számuk.
Az első komolyabb koncertjüket a Kulich Gyula téri Pszichiátriai Klinikán adták, az akkor debütáló URH előtt. És ettől kezdve rendszeresen játszottak a kor fontos underground helyein, többek között a Kassákban és a Bercsényiben. Mígnem 1982-ben Víg bele nem keveredett a Trabantba.
E furcsa nevű, és a kelet-német népautóhoz semmiben sem kötődő zenekar terve még 1980 nyarán a fotós Vető János (1953) fejében fogant meg, aki az ötlet megvalósításához megnyerte magának gyerekkori barátait, Lukin Gábort (1958, zongora) és Méhes Mariettát (1958, ének).
„Elmentünk a Balatonra nyaralni – idézi fel az indulást 1995-ben Vető. – Lukin szülői tiltás vagy lebeszélés ellenére megtanult zongorázni, sőt írt két dalt is. Egyik, a Balettcipőben, kis zongoraetűd, a másik, a Reggel a fürdőkádban, Bartók-átirat, akárhogy is vesszük. Szívesen írok rá verset, mondtam. Marietta meg rávágta, hogy szívesen elénekli. A német Plan csinált egy Fix Planet című lemezt, mire mi gyorsan csináltunk egy zenekart, Trabantban-d volt a neve, jó nagy, szobai csinnbummcirkusz, zongora, furulya, lábasok. Semmi köze a Trabanthoz, de mégis ez az a pillanat. A lemezre végül is a Vágtázó Halottkémek kerültek rá, de ez volt a Trabant kezdete. Rögtön utána magnót béreltünk. 500 forint volt három napra egy Akai, ez sok volt akkoriban. Kettőt béreltünk, pingpongoztunk velük. Aztán bevettük Víg Miskát, akinek volt egy ugyanilyen magnója, és akkor már csak egyet kellett bérelni.”
A befelé forduló alkatú Lukin úgy gondolta, a Trabant maradjon igazi szobazene, létezzen és terjedjen kizárólag magnókazettákon. S mivel Vető nem tudott igazán zenélni, Lukin megkérte az akkor még URH-s Menyhárt Jenőt, hogy gitározza fel néhány dalukat. Később jöttek a többiek, és az 1982 és 1984 között készült felvételeken Menyhárton kívül az Európa Kiadóból Dénes József és Magyar Péter, a Kontroll Csoportból Hajnóczy Árpád és Farkas Zoltán, a Balatonból meg Víg Mihály és Hunyadi Károly vett részt.
Víg és Lukin nagyon inspirálóan hatottak egymásra. Szinte versenyben írták a dalokat, és hamarosan komoly repertoárt sikerült összehozniuk. A kizárólag kazettán létező zene pedig futótűzként terjedt a fővárosban.
Aztán 1984-ben Xantus János az Eszkimó asszony fázik című filmjének forgatása szükségessé tette a szobák falai közül való kimozdulást. Játszottak többek között a Ráday Klubban, a MOM Művelődési Házban és az újpesti Úttörőházban, utóbbi két helyen adott ingyenes koncertjükből hat dal (Tangó, Itt van, pedig senki se hívta, Ragaszthatatlan szív, Gesztenyefák, Napszúrás, Balettcipőben) került rá a filmhez kiadott Hungaroton filmzene-kislemezre.
Különös, álomszerű, néha gyermeiken ábrándos zene a Trabanté, olyan érzése van az embernek, mintha egy házibuliban ülne, fél- vagy háromnegyed részegen, úgy hajnali ötkor. Méhes Mariettának nincsen különösebben hangja, ráadásul sokszor hamisan énekel, mégis e fásult/ernyedt daloknak sajátos, csak rá jellemző ízt ad. Mindehhez diszkrét a kíséret, nem mindig pontos, főleg nem megtervezett; néha olyan, mintha a gitárok sem lennének rendesen behangolva, de lehet, hogy ez csak azért tűnik így, mert a huszonegynéhány év alatt megnyúltak a szalagok. Mégis, mindez így együtt könnyen hangulatba hozza az embert, a mából hallgatva is hitelesen idézi a nyolcvanas évek első felének nyomasztó légkörű Budapestjét: hajnali részegség, reménytelenség, elvágyódás, melankólia.
Aztán 1985-86-ban, nagyjából egy időben, de egymástól teljesen függetlenül Lukin Gábor és Méhes Marietta úgy döntött, inkább az Egyesült Államokba menekülnek. A fennmaradt Trabant-felvételeket azóta többen több alkalommal próbálták publikálni, de ez Lukin ellenállásán rendre elakadt. A pirosbetűs napok szerepelt Kamondy Ágnes az irányzatnak méltó emlékművet állító 1995-ös Dalok Közép-Nirvániából című estjén, az abból kiadott lemezre azonban szintén nem kerülhetett rá. A fanatikusoknak viszont jó hír: Lukin 2006-ban mp3 formátumban 120 Trabant-felvételt küldött szét néhány barátjának, vélhetően ennek is ugyanazt a sorsot szánva, mint annak idején a kazettáknak: nincs hivatalos kiadás, de azért másolás útján úgyis elterjednek.
Lukin Gábor tehát szisztematikusan dokumentált, nem úgy Víg Mihály, aki a Trabant-évek után újrakezdte a Balatont. Mint hangsúlyozta, sosem őrizgetett meg semmit. „Azok a dalok, amik igazán érdemlegesek, valahogy úgyis napvilágra kerülnek. Sőt, néha olyanok is, amiknek nem kéne. Mindig úgy álltam hozzá, hogy a múlt nem érdekes. Majd csinálok holnap jobbat. Másokkal ellentétben nekünk nincs stúdiófelvételünk a nyolcvanas évekből. Felkérni nem kértek, mi meg nem nyomultunk. Éltük az életünk. Ahogy szoktam mondani: igaz, hogy minket nem akartak felfedezni, de nem is lehetett volna. Egyszerűen nem voltunk rá alkalmasak.”
Az újjáalakult Balatonba Víg magával vitte a Trabant-korszakban írt legfontosabb dalait (Fáraó népe, Harang, A Nap az apa, Kígyó). A következő években egyfajta szimbiózisban éltek az Európa Kiadóval: együtt járták az országot, s Víg és Hunyadi mellett a három EK-tag, a gitáros Dénes József, a szintetizátoros Másik János és a dobos Magyar Péter játszott. Ez volt talán mindkét zenekar életében a legjobb, legemlékezetesebb korszak, bizonyítja ezt többek között a Bahia által kiadott 1986-os Zichy-kastély-beli koncert CD.
„Az előttünk járó generációval szemben nálunk semmiféle irigység nem volt – emlékszik a közelmúltból Víg. – Az öregek szinte belülről nyomták a stúdióajtókat, nehogy betehessük a lábunkat az ő területükre. Az underground zenekarok viszont mindent megosztottak egymással, keverőket, erősítőket, ha kellett, a hangszereket. Ha meg szükség volt rá, mentünk játszani egymás zenekaraiban.”
1987 őszén azonban minden megváltozott. Pajor Tamás hatására/hívására Víg Mihály is megtért, és a Hit Gyülekezetének tagja lett, s bár három hónappal később „kitért a hitéből”, utána igen hosszú szünet következett. Minden változott, átalakulóban volt, és csak 1993-ban érezte úgy, hogy újra érdemes felmennie a színpadra. Egy Batu Kármen-koncert után odament annak vezetőjéhez, feLugossy Lászlóhoz (ex-Bizottság), és megkérdezte, zavarná-e, ha a basszusgitárosával, Wahorn Simonnal és a dobosával, Oláh Immánuellel dolgozna. FeLugossyt nem zavarta, így újra emelkedni kezdett a Balaton, és 1996-ban ebben a felállásban vették fel a zenekar egyetlen „valósidejű” lemezét (Fény közepe a sötétség kapujában). Amit 2019-ben követett egy sok feldolgozással teli CD (Lassan már hiába… stb.), míg Víg Mihály szólóban az évek során kiadott egy válogatást a Tarr-filmzenékből, egy Petőfi és Ady-versekre épülő hangköltészeti kiadványt, valamint édesapja, Víg Rudolf cigányzenei gyűjtéseinek emlékére egy szép folk-feldolgozáslemezt Cigánydalok címmel.
JBSz–SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 67–72.
Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/TrabantZenekar/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/TrabantZenekar/?locale=hu_HU</a>

Balaton / Trabant

Az 1980-as és 1990-es alternatív művészélet egyik jellegzetes formációja volt a BP Service. Vezetője, BP Szabó György (1953) az Iparművészeti Főiskolán végzett grafikusként, aztán a Strandban, majd az ebből kinövő Pettingben (néha Electric Petting, máskor Petting Bagdad) kísérletezgetett a hangok és zajok viszonyával.
A BP Service-t 1983-ban hozta létre, és sajátos alkotási módszerrel dolgozott: a mindennapi életből gyűjtött össze hangokat, a betonfúróétól az utcazajokig, ezeket megkeverte a stúdióban, és aztán erre a zenei alapra „játszott rá” élőben társaival, Ámon Lászlóval, Kósa Vincével és Kulcsár Attilával. Ráadásul nem hagyományos hangszereket szólaltattak meg, hanem a maguk által létrehozott tárgyakon zenéltek.
„A zenei és képzőművészeti mozzanatok nálam nem választhatók el egymástól. Képzőművészeti munkáimmal is lehet zenélni, a zene mellett pedig képzőművészeti jellegű anyagokat, tárgyakat használunk. Mindent előre megtervezünk: a diavetítés menetét, a színpadképet, a háttérgrafikát, a filmek bejátszását” – nyilatkozta BP Szabó György 1988-ban. Viszonylag ritkán léptek fel, de annál hatásosabban: 1983 és 1995 között adott több mint ötven akció/performansz fűződik a nevükhöz, többek között a Kassák Klubban, az Egyetemi Színpadon, a Lágymányosi Közösségi Házban és az Almássy Téri Szabadidőközpontban.
Szabó György 1996-ban Los Angelesbe költözött. 2015-től Budapesten képzőművészként tevékenykedik, rendszeresen kiállít. 2017-ben Szőnyei Tamással közösen adtak ki vaskos könyvalbumot a magyar new wave plakátjaiból Pokoli Aranykor címmel.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 233–234.

BP Service

A Magyar Narancs fotósaként ismertté vált Déri Miklós (gitár) underground együttese, mely 1990-ben alakult egy szilveszteri házibulin, akusztikus formációként. Igazából sosem lett több, mint amiből kinőtt: barátok bulizás közben a szerelmeikről, a szerelmeikkel beszélgetnek, és közben zenélnek. Déri Miklós mellett Kepes Juli énekelt, Unoka Zsolt basszusgitározott, Konrád Miklós dobolt és Reich Péter gitározott. Három hanghordozót jegyeznek: I Love You, 1991, Ma te vagy a karma, 1993, I Love You, 1996
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 229.

I Love You

Az alterock formációt a később a Magyar Narancs újságírójaként is ismert Legát Tibor (1965, ének, szöveg) alapította 1983-ban.
Kezdetben nyers zene és direkt politikai szövegek jellemezték dalaikat, 1985 márciusában a Kassák Klubban a koncertjük után például mindenkit igazoltatott a rendőrség. Tóth László gitáros-zeneszerző 1986-os csatlakozásával lényegesen javult produkciójuk színvonala. De hiába adtak teltházas klubkoncerteket (főként az Almássy Téri Szabadidőközpontban), mindössze öt rádiófelvételük maradt fenn ebből a korból.
1988-ban Legát kivált, ekkor úgy tűnt, a Kézi-Chopinnek is vége. 1990-ben azonban ismét együtt voltak, és a korábbitól eltérő műsorral vágtak neki az új évtizednek. E gitárcentrikus és ironikus hangvételű korszakuk dokumentuma az 1991-es Az utolsó magyar playboy című kazetta. Aztán inkább visszatértek a nyolcvanas évek közepi világához (Ígéret földje, 1993), erről két dalukhoz (Asztalon áll, Eljön a csend) is készült videóklip, melyet számos csatornán lehetett látni akkoriban. 1994-ben – kissé túlkorosan – beneveztek a Marlboro Rock-In tehetségkutató versenyre, és végül a legjobb három között végeztek. 1995-re még új lemez kiadását tervezték, aztán eltűntek. Majd 2009-ben váratlanul felbukkantak és több koncertet is adtak (többek között az A38 Hajón).
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 219.

Kézi-Chopin

A később képzőművészként ismertté vált Gerhes Gábor (1962, gitár) zenekara, melynek szomorkásan vidám zenei világát sajátos humorú szövegek szőtték át. 1981 szilveszterén alakult, és első korszaka 1984 tavaszáig tartott. Egy évvel később új felállásban újraindult, és egészen a kilencvenes évek elejéig aktív maradt. Nem igazán illeszkedett az underground ellenzéki vonulatához, de a korszak mainstream zenéjétől is távol állt. A bő egy évtized alatt a 2. Műsorban rengeteg zenész megfordult, többek között Ocztos István (orgona, ének), Greifenstein János (szaxofon), Bana Róbert (dob, orgona), Fazekas János (basszusgitár), Kirschner Péter (gitár), Baranits Beáta (szaxofon) és Láng Kati (ének). A Balkán (Fu)Tourist tagjai mellett ők is tevékenyen részt vettek a Fekete Lyuk létrehozásában. A Nap-Nap Fesztivál-on készült felvételeiket 1992-ben a Bahia adta ki.
JBSz–SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 216–217.

2. Műsor

Az avantgárd zenei kísérletek között a nyolcvanas évek derekától teljesen önálló vonulatot jelentett Szkárosi Endre (1952–2022) és barátainak tevékenysége. Szkárosi tagja volt a Beatricével biztató közeledést folytató Fölöspéldány irodalmi csoportnak, majd 1984-ben Bernáth(y) Sándorral, a lavinás Nagy Attila Kristóffal és Virágh Lászlóval megalapította a Konnektor-t. A zene és az akcióköltészet szintézisére törekvő társulatnak 1985 és 1987 között Márta István és Jacobi László is tagja volt.
A Konnektor a klasszikus magyar költészet alapdarabjait (Nemzeti dal, A walesi bárdok, A fekete zongora, Halotti beszéd) szólaltatta meg eredeti és avantgárd felfogásban, persze saját szövegalapú kompozíciókkal együtt. Első performanszukat a Lágymányosi Közösségi Házban adták, majd évente többször léptek fel a Szkénén, az FMK-ban és a JATE-klubban, az Egyetemi Színpadon pedig a Lois Ballast, a BP Service, az Art Deco, Dévényi Ádám és az Új Modern Akrobatika társaságában. Később megfordultak a Kassák Klubban, a Radnóti Színpadon, a Vigadóban és az Almássy Téri Szabadidőközpontban is, 1986-ban pedig részt vettek a nagyszabású bolognai D'Art Room fesztiválon. E korai időszak termése az akkoriban rögzített, de csak 1993-ban megjelent Tűzfal kazetta (anyaga 2004-ben a Szkárosi &amp; Konnektor &amp; Bernáthy CD-re szintén rákerült).
A Konnektor második korszakának repertoárját az 1990-ben publikált Rózmari dokumentálja. Ezt már egy kibővült formáció – Szkárosi és Bernáth(y) mellett Gasner János (gitár), Bese Csaba (basszusgitár, szaxofon), Németh Róbert (szaxofon), Mészáros Sándor (számítógép) – rögzítette. Előadásaikon társuk volt még a King’s Fingers Leánykar (Lengyel Edit, Ábrahám Erzsébet, Szabó Csilla, Mádi Ildikó), melynek szerepe igazából a folyamatos mozgásra, az akcionális munkára korlátozódott. (A Konnektor koncertjeinek egyedi jellegét nem csak a zene és a hangköltészet, hanem a nagyszabású, invenciózus színpadképek, az azokban való elhelyezkedés és mozgás együttese adta.)
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 236–237.

Konnektor Rt.

Az 1980-as évek budapesti undergroundjának egyik legfontosabb zenekara, mely alig fél évig létezett, és formáját sosem tudta kifutni, de sok szempontból ez a formáció jelentette az origót, innen indult Müller Péter (később Kontroll Csoport, Sziámi-Sziámi) és Menyhárt Jenő (később Európa Kiadó).
1980 nyarán a Kulich Gyula téri Pszichiátriai Klinika pincéjében már javában próbált Menyhárt Jenő (1959, gitár, ének), Kiss László (1959, basszusgitár) és Somoskői Lajos (1958, gitár, ének). Se dobosuk, se szövegírójuk, se nevük nem volt ekkor még.
Aztán felpörögtek az események, és 1980. szeptember 13-án színre lépett az URH, mely mindössze fél évig létezett, de mindenképpen egy új korszak eljövetelét jelentette a hazai rockzenében. Neve az Ultra Rock Hírügynökség rövidítése, utalva arra, hogy egyrészt egy föld alá nyomott, csak ott létező világról tudósítanak, másrészt produkciójuk túlmutat egy hagyományos rockzenekarén. Ráadásul e név fricska is volt a hatalom felé, hiszen az URH akkoriban a rendőrség hullámsávját is jelentette.
Az URH igazából hamarabb lépett a színre, mint hogy készen lett volna. Menyhárt, Kiss és Soma még csak csiszolgatta az első dalokat, amikor az intézmény főorvosa, Gerevich József váratlanul bejelentette, hogy két hét múlva koncertet kell adniuk. Mire Soma az egyik próbára lehívta egy Müller Péter nevű barátját, aki akkor a Színház- és Filmművészeti Főiskolára járt rendezői szakra. „Ezek a dalok nagyon jók, csak nem tudom, mire” – mondta állítólag a náluk 7-8 évvel idősebb Müller Péter (1951, ének), amikor végighallgatta a zenekar akkori repertoárját (négy-öt félkész számot), majd elővett egy gépelt szövegektől duzzadó dossziét és körbeadta. Aztán odalépett a mikrofonhoz, és attól kezdve ő lett az énekes. A többiek meg próbálták a szövegeikhez megtalálni a kellő zenei hátteret. Müller pár nappal a kitűzött koncertidőpont előtt a dobos kérdést is megoldotta: felhívta egyik ismerősét, Salamon Andrást a filmgyárban, aki elsőre igent mondott. Erősítésként pedig felkérték a Balatont, hogy legyenek ők az előzenekar.
Bár a koncertre zömében az újra, a szokatlanra fogékony, a Fiatal Művészek Klubjában is rendszeresen megforduló fővárosi értelmiségi fiatalok mentek, még őket is meglepte az URH provokatív attitűdje, és szokatlanul merész, politikai áthallásokkal teli radikális szövegvilága. Két héttel később a Kassák Klubban ismét ledöbbent tőlük a tömeg, ettől kezdve futótűzként terjedt a hírük, és mindenhol telt ház fogadta őket.
„Azért jöttünk, hogy eltöröljük a hetvenes éveket” – nyomatékosította több koncerten is Müller Péter, és az URH tényleg szakítani akart minden itthoni rockhagyománnyal. Illetve felelevenítették azt, ahogy az egész még a hatvanas években elindult. Vették maguknak a bátorságot és pimaszságot, hogy gyakorlatilag a koncerteken, a közönség előtt tanultak meg zenélni. A Bizottsághoz hasonlóan amolyan nyilvános próbákat tartottak, és a hetvenes évek gyakran monumentális kemény rockjával ellentétben ismét felkínálták az azonosulás kérdését: bárki felmehet a színpadra, aki tud három akkordot, és van mondanivalója. Müllert leszámítva egyidősek voltak a hallgatóságukkal: nem bálványok voltak, hanem képviselők.
Az URH híven szólaltatta meg a nyolcvanas évek elejének értelmiségi életérzéseit. Hetek alatt mitikussá vált, a fiatal értelmiség hangadó, véleményformáló rétegeinek (újságírók, szociológusok, filmesek) támogatásával földalattiságában is a rockélet egyik meghatározó tényezőjévé lépett elő. Dalai kazettákon terjedtek, sokszor próbajellegű koncertjein egyre nagyobb közönség gyűlt össze. Még a New Musical Express Budapesten járt tudósítója, Chris Bohn is róluk írta a legtöbb jót a magyar rockszíntért bemutató több mint kétoldalas cikkében. Pedig az angol újságíró csak a bulik légkörét írhatta meg, a Müllerék produkciójának igazán nyomatékot adó szövegeket mindössze hevenyészett fordításokból ismerhette.
„Az URH zenéjénél semmi jobbat nem hallottam közép-európai kirándulásom alkalmával – így Chris Bohn. – Vad, felajzó zenét csinálnak, aminek hajtóereje a csodálatos, dühös gitárfutamok által csak alig-alig kordában tartott ritmus. (…) Életerős zenéjük ugyanúgy hazavágja a hivatalosan támogatott együttesek esetlen rockját, ahogy a punk teremtett tiszta levegőt nálunk pár évvel ezelőtt.”
Az a pár száz ember, aki ott volt az első URH-koncertek egyikén, valójában nem is igazán hitt a fülének. Ahogy vélhetően a helyszínen lévő társadalmi kapcsolatok sem. Olyan radikális hangvételű, a hivatalos hurráoptimizmussal össze nem egyeztethető sorokkal, mondatokkal álltak elő, ami példa nélküli volt az akkori Magyarországon.
Hogy miért működhettek mégis? Talán azért, mert megjelenésük idején javában dúlt a rock-diszkó háború, a hatóságok figyelmét elsősorban a több tízezer fiatalt megmozgató három botránybanda, a Beatrice, a Hobo Blues Band és a P.Mobil tevékenysége kötötte le. Ráadásul az URH a teljes ismeretlenségből érkezett, és mire a hivatal észbe kapott, túlságosan népszerű lett a budapesti egyetemisták körében. Az aczéli kultúrpolitika ekkorra már kerülte a nyílt konfrontációt, inkább ellehetetleníteni, marginalizálni igyekezett a számára kényelmetlen előadókat.
Szellemileg kétségkívül a rock and rollban amúgy elég túlkorosan (huszonkilenc évesen) belendülő Müller volt az URH vezéregyénisége. Énekesi képességei persze elég korlátozottak voltak (ma sincs másként), de a zenekarnak igazán egyéniséget adó szövegeket – néhány kivételtől (például Szabadíts meg a gonosztól, Kétezer, Bye, Bye) eltekintve – mind ő írta. Köztük olyan emblematikus dalokat, mint az Ismeretlen katona, a Pokoli aranykor, a Van-e élet a Földön vagy a később az Európa Kiadó révén a rendszerváltozás idején aktuálissá vált Szavazz rám!.
És hogy az üstökösként felbukkant URH miért oszlott fel olyan hirtelen? A tagok későbbi nyilatkozatai szerint elegük lett a sikerből, és nem szerették volna minden koncerten ugyanazokat a dalokat eljátszani. Újak pedig 1981-ben már nem születtek. Mindenekelőtt azért, mert a színházias formákban gondolkodó Müller nem hozott újabb szövegeket. Talán azért sem, mert ekkor már tudta, hogy a Kontroll Csoportban akarja folytatni. Amikor március 29-én a Kassák Klubban a búcsúkoncertjüket adták, még úgy volt, hogy csak leteszik, mint egy nehéz batyut, az addigi repertoárt, néhány hónapig erőt gyűjtenek, és egy más, színháziasabb jellegű programmal lépnek elő. Aztán a nyár folyamán Menyhárték számára világossá vált, hogy Müller már a Kontroll Csoporttal próbál. Így megalakították az Európa Kiadót.
Az URH-nak egyetlen stúdiófelvétele létezik: Müller járt ki egy kis stúdióidőt a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Azóta persze ők is feltámadtak néhány alkalommal. Először 1985. április 21-én egy rövid programmal a társak (Balaton, Kampec Dolores, VHK, Sziámi Sziámi) előtt, akkor Salamon András helyett Magyar Péter dobolt. Aztán pontosan öt évvel legelső koncertjük után, 1985. szeptember 13-án a Közgáz Kinizsi utcai épületének udvarán az eredeti felállásban. Harmadszor a rendszerváltozás után, 1990. november 10-én az Olimpiai Csarnokban (ekkor is Magyar dobolt). Utóbbit hangban is rögzítették, a Bahia évekkel később dupla CD-n megjelentette. Végül 2008-ban a Szigeten és a VOLT Fesztiválon lehetett hallani őket.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 55–58.

A Tundravoice kissé mechanikus és fémes zenéjéhez képest a kilencvenes évtized harmadik szabadcsapata, a szintén képzőművész Majoros Gyula (1961) vezette Úzgin Űver hagyományosabb zenei világot képvisel. De csak ahhoz képest.
Az 1991 tavaszán alakult társulat az elmúlt másfél évtizedben meglehetősen hullámzó intenzitással dolgozott, néha évekre leállt, de mindig újra kezdte. A Farkas Marcsi (hegedű, ének), Homoki Péter (gitár, ütőhangszerek, elektronika), Majoros Gyula (szaxofon, klarinét, furulyák, doromb, ének) felállású zenekar első kazettája (Szerény aratás) 1992-ben, első CD-je (Úzgin Űver) 1995-ben jelent meg, és az év egyik legjobb alternatív korongja volt.
Aztán négy évet kellett várni a folytatásra (Úzgin Űver ’99), melyen már Paizs Miklós (fuyara, trombita, csövek, doromb, ének) is közreműködött, és rajta a legősibb és a legmodernebb hangzások keveredtek egymással. A harmadik CD-t (Báb színház zene, 2002), mint a címe is mutatja, valójában bábeladások kísérőzenéjéből állították össze, de együtt is egységes és színes anyag lett. Több év szünet után 2010-ben aktivizálták magukat, azóta három újabb albumot (Bucka, 2010, ReBucka, 2012, Patak, 2018) jelentettek meg.
Miként Majoros Gyula 2020-ban a Játéktérnek nyilatkozta: "Sose jártam zeneiskolába. Hallás után tanultam meg elsősorban fúvós hangszereken játszani, a zene nagyon fontos szerepet tölt be az életemben."
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János, A magyarock története 2 (80–90-es évek), Bp., Kossuth Kiadó, 2019, p. 456.
 
 
<a href="https://uzginuver.hu/">https://uzginuver.hu/</a>
<a href="https://www.facebook.com/profile.php?id=100063709650505">https://www.facebook.com/profile.php?id=100063709650505</a>

Úzgin Űver

Ezt a változó felállású és intenzitású alternatív rockegyüttest az Ugatha Christie-ből kivált Őz Zsolt (1969–2013, ének) alapította. 
Az 1992-es Vidámpark-kazettát (Karnevál) még az útkeresés jellemzi, olyannyira, hogy ezután Őz egy szólókazettát adott ki Macskajáték címmel, és csak 1994 őszére jött össze egy stabilabb felállás. Ebben Őz mellett Balahoczky István basszusozott, Papócsi László billentyűzött és Farkas Zoltán dobolt. Az időközben visszatért Keleti Andrással (gitár) rögzítették a 10 új sláger (1994) és a Cracowia Express (1996) lemezeket. Majd a többiek faképnél hagyták a főnököt, és <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-colorstar-11139">colorStar</a> néven folytatták tovább.
Őz Zsolt Kis-Vidámpark néven toborzott új csapatot, 1997-ben megjelentette a Bambi-t, majd az új évezredben már inkább csak a korábbi anyagokat igyekezett újrahasznosítani. A 2005-ös Szigeten pedig bejelentette a Vidámpark feloszlását. Emellett Őz a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójáról Rakenroll címmel írt egy olvasmányos és szubjektív emlékezést.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 232.

Vidámpark

Azt játszott, amit akart

Wahorn András (Pintér András) autodidakta avantgárd festőművész, grafikus, zenész, zeneszerző, filmrendező, videoművész, producer, digitális művész, webdizájner.
Az 1980-as évek elején Waszlavik Lászlóval, ef Zámbó Istvánnal, feLugossy Lászlóval és Bernáth(y) Sándorral együtt megalapította a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bizottsag-9860">Bizottság </a>zenekart, melynek vezetője volt. A leginkább a Szerelem című dal előadásával vált ismertté (a számot Méhes Mariettával közösen A kutya éji dala című 1982-es Bódy Gábor filmben is előadják), de ő tervezte az együttes Kalandra fel! (1983) és Jégkrémbalett (1984) albumainak borítóját, valamint ő rendezte az utóbbi kísérleti filmet is. 
A <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bizottsag-9860">Bizottság </a>tagjai közül a zenekar 1986-os felbomlása után kétségkívül Wahorn András a legaktívabb és legtermékenyebb. Aki igazából kétszer telepedett ki Amerikába. Először 1991-ben egyedül, New Yorkba: tovább élve a bohém művészek életét. Alkalmi munkákból meg itthonról hozott képeinek eladásából tartotta fenn magát, aktuális műveiből néha kiállított, nagy ritkán hazajárt, majd gyorsan visszautazott. Másodszor 1995-ben telepedett ki: családdal, Los Angelesbe, és már nem élte tovább a bohém művészek életét. Beállt az egyik leghíresebb tengerentúli rajzfilmstúdióba, napi nyolc órába háttereket rajzolgatott. És attól kezdve nem is nagyon járt haza.
Még a Bizottság németországi turnéja alatt az egyik rajzát elcserélte egy Atari számítógépre és egy Yamaha D110-es hangmodulra. Létrehozta a Bad Quality Recordsot, melynek keretében a saját felvételei mellett a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bp-service-11151">BP Service</a>-nek, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-tudosok-7727">Tudósok</a>nak és Dixinek az anyagait publikálta kazettán. Majd, amikor a Dovin Galériában 1990-ben nagy életrajzi kiállítása nyílt, nagyjából ezzel egy időben jelent meg első LP-je, a Tengerhajózás.
A következő években több, igazi wahornos CD-t (wHole, 1995; Madame Crain &amp; Wahorn, 1998; The Dancer Of The King, 1998) jelentetett meg. Utóbbival 1999 őszén Magyarországon is turnézott, hollywoodi táncosnővel (Rachel) és vetítéssel. Az ezredfordulón pedig feLugossy Lászlóval One címmel készített közös CD-t: Laca a telefonban mondta a szöveget, Wahorn pedig az alá pakolta a zenét. 2006-ban hazaköltözött Magyarországra, azóta Mezőszemerén él – és javarészt újra fest, illetve különbőző hobbizenekaraival (Wahorn Airport, Tapasztalt Ecsetek, Noise Flowers, 4Dog) ad alkalmi koncerteket.
JBSz

Wahorn András

Az 1994-ben alakult zenekar patafizikus rockot játszik: jelenlét-zene, mindenféle kényszer és üzenet nélkül, a kifinomult semmi iránya felé. Batu Kármen nem akar saját archetípusánál és a Rock'n roll Szabadságánál több vagy kevesebb lenni, egyszerűen van, megismételhetetlen esettel állunk szemben... – árulta el magáról az együttes, amelyben mindenki Batu. Gitáron Batu Bence, basszusgitáron Simon Batu játszott. A dobok mögött Imanuel Batu ült. A két énekes pedig Kokó Batu és Batu Kármen volt.
Az egykori <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bizottsag-9860" target="_blank" rel="noopener">Bizottság</a>-énekespár, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-felugossy-laszlo-9864" target="_blank" rel="noopener">feLugossy Laca</a> és Kokó művésznő rövid életű, de emlékezetes visszatérésének egyetlen dokumentuma a Bahia Kiadónál 1994-ben megjelent <a href="https://popkulturalis.hu/album-batu-karmen-max-mara-lili-luna-145636" target="_blank" rel="noopener">Max Mara &amp; Lili Luna</a> című album. „A magyar rock legkiemelkedőbb alkotásai közt a helyük ezzel a lemezzel” – írta róla az egykori legendás funzine, a Második Látás korántsem elfogult kritikusa.
HZ

Batu Kármen

Az 1970-es évek végén New Yorkban fogant – többek között Captain Beefheart, Arto Lindsay, vagy Lydia Lunch nevével fémjelzett – no-wave stílus európai úttörői, akik első kislemezük (My Mother Was A Friend Of The Enemy Of the People / Get, 1980) óta számtalan hanghordozón terjesztették az avantgárd, a jazz, a rock és persze a punk elemeit vegyítő muzsikájukat, nem egyszer játszottak már Magyarországon is.
A Blurt 1979-ben alakult az angliai Stroud nevű kisvárosban. Az eredeti felállásból mára már csak a zenekarvezető szaxofonista, Ted Milton játszik a trióban, miután a gitáros Pete Creese 1986-ban, a dobos báty, Jake Milton pedig két évvel később adta át helyét az utódoknak. A tagcserék igazából persze nem vetették vissza a zenekart, hiszen az érkezők sosem voltak tehetségtelenebbek, vagy éppen kevésbé kísérletező kedvűek, mint a korábbi tagok, ráadásul Ted Milton folyamatos jelenléte is biztosíték a változó tartalom melletti állandó minőségre. Jelenlegi zenésztársai Steve Eagles gitáros és David Aylward dobos.
Az 1943-ban született Ted Milton, a korábbi bábjátékos, aki számos performance-ban és színházi produkcióban vett részt, jellegzetes, a hagyományostól elrugaszkodó szaxofonjátékával, az éneklés fogalmát meglehetősen szabadon értelmező előadói stílusával és dadaista szövegeivel páratlanul emblematikus figura.
A Blurt számtalan albuma közül kettő magyarországi kiadónál jelent meg, a Bahia adta ki 1994-ben a <a href="https://popkulturalis.hu/album-ted-milton-and-the-blurt-big-band-magic-moments-148783" target="_blank" rel="noopener">Magic Moments</a>, 1998-ban pedig a <a href="https://popkulturalis.hu/album-blurt-celebrating-the-bespoke-cell-of-little-ease-144830" target="_blank" rel="noopener">Celebrating The Bespoke Cell Of Little Ease</a> című lemezüket. Ez utóbbi címe nagyjából ezt jelenti magyarul: A megrendelt kín-cella ünneplése – ami azt a különleges bánásmódot jelentő zárkát jelöli, amelyben se feküdni, se állni nem lehet. A felvételek Londonban készültek, az RMS Studios-nál, és a kiadás különlegessége a borító. Minden egyes darab saját készítésű linónyomat, Ted Milton műhelyéből. A művész számos saját irodalmi művét adta már ki ilyen formában. Sőt mi több, az első kétszáz darab speciális karton-tokban került forgalomba.
A Blurt több alkalommal is fellépett Magyarországon, az A38 Hajón 2006-ban, 2009-ben és 2018-ban láthatta őket a közönség.
HZ

Blurt

Dixi (Gémes János 1943–2002) az 1960-as években lett Budapest szerte ismert, kultikus figura. Experimentális költő, non-stop performer, aki haláláig különleges szereplője volt a budapesti éjszakai életnek. A Dixi név onnan ered, hogy annak idején, a rock and roll, a punk és a rap előtt, a dixieland volt az ő zenéje.
A második világháború idején született, állami gondozásban nőtt fel, később nevelőszülőkhöz került. Munkahelye nem volt, külföldön sosem járt, gyakran lett rendőri zaklatásoknak kitéve. A fővárosi kávéházak, kocsmák és klubok voltak mindennapos „fellépéseinek” helyszínei, műfaja a beszéd volt, amit sziporkázva adott elő. Mindenhol a középpontban volt, tudott hangos és provokatív is lenni. Nagy hatással volt a budapesti avantgárd művészeti életére, ahogy a 80-as, 90-es évek hazai underground zenészeinek sokaságára is. Utolsó éveit többnyire hajléktalanul, nagy szegénységben töltötte, balesetek és betegségek sújtották őt. 2002 nyarán hunyt el.
Élete során láthattuk őt filmeken, gyakran megjelent színpadokon is, főként <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-muller-peter-sziami-4433" target="_blank" rel="noopener">Müller Péter</a> zenekarainak koncertjein mondta meg a magáét a közönségnek. Szerepelt Cseh Tamás Antoine és Désiré lemezének borítóján, ahol ő volt Désiré, akiről az album szövegeinek szerzője, Bereményi Géza ezt írta: „Kallódó figura maradt mindhalálig. (...) Csöppet sem vonzó sorsa legyen elrettentő példa”.
1993-ban <a href="https://popkulturalis.hu/album-dixi-lee-dixi-lee-151431" target="_blank" rel="noopener">Dixi Lee</a> címen jelentette meg műsoros kazettáját a Bahia Kiadó. A felvételek <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-wahorn-andras-9873" target="_blank" rel="noopener">Wahorn András</a> stúdiójában készültek. Dixi énekel és beszél, Wahorn szaxofonon és billentyűs hangszereken játszik, néhány számban Víg Mihály gitározik.
A kazetta megjelenésekor így ajánlották a hallgatók figyelmébe őt és a kiadványt: „Hogy beszéljünk Dixi-ről anélkül, hogy főbelőnénk magunkat? Dixi a pesti underground és overground leghitelesebb figurája egymagában testesíti meg azt a tudást és kételyt, amelyet annyian ki akartak már mondani, általában sikertelenül. Dosztojevszkij és Kerouac fejein tótágast állva, nyugodtan mondja végtelen versét, időnként szemenköpve vagy megcsókolva a Másikat, mindig otthon van mindig pártfogolva a Semmit. A kazetta könnyed ezerszínű pillantás az igaz őrületbe a Hétköznapok csendjeiből. Dixi könnyedén repül Wahornék puha, mély kíséretén, valahol a távolban mereng egy román presszó melyben Buddha sorozza a hangulatokat a Nagy Szakszervezetbe. Dixi az örök vesztes, tehát örök győztes. Ez az egyetlen Dixi kiadvány mindenkinek ajánlott bevezetés abba a tornába, melyből a gyengébbek is tanulnak. Élvezzük zsebünkben hordozva e kazettát, azt a privilégiumot, amelyért a Mester vérzett a Kárpátia teraszán, melyért betonnal dobolt bordáin, mely úgyis csak az övé. Tehát Dixi a miénk.”
Hét évvel halála után, 2009-ben jelent meg Gasner Jánossal közös CD-je, a Dixilemez – Sötétben káprázó jelenés. A 2000. évben sok órányi felvételen rögzítették Dixi monológjait, ezekből született az album kilenc cím nélküli száma, Gasner János zenéjével.
HZ

Dixi

A zenekart 1992-ben az amerikai Matthew Braghini és a brit Grant Anderton alapította Budapesten. Első albumukat 1993-ban készítették el Clutch címmel, erről a Parental Guidance című dal az MTV Europe adásában is szerepelt. Több európai és hazai fesztiválon is részt vettek, melynek állomásai többek között Bécs, Prága, Berlin és Budapest voltak.
1995-ben csatlakozott a zenekarhoz Marian K. Peppers, a CNN televíziós társaság egykori riportere, akivel véglegesen kialakult a zenekar arculata. Második lemezüket 1996 első hónapjaiban rögzítették a HSB stúdióban. A <a href="https://popkulturalis.hu/album-fuchsias-fall-fuchsias-fall-147098" target="_blank" rel="noopener">Fuchsia's Fall</a> címet viselő album a Bahia Kiadó gondozásában jelent meg.
Az együttes felállása: Szőllősi Lajos (basszusgitár), Marian Kiley Peppers (ének), Grant Anderton (gitár, ének), Matthew Braghini (gitár, ének), Zóka Erny (dob).
HZ

Fuchsia's Fall

Deák Ferenc "Pillangó” (1954–1994) élete negyven évének közel felét rácsok mögött töltötte, egy tucatnyi bűncselekmény elkövetése miatt. Az arcától a lábfejéig tetoválások borították, mintegy négyszáz darab kisebb-nagyobb minta. De nem csak a külsejével hívta fel magára a figyelmet: egy börtönlakótól kissé szokatlan módon ő a tetoválások készítése mellett rajzolt, naplót vezetett, sokat olvasott, keresztrejtvényeket és társasjátékokat tervezett, valamint megtanult jógázni.
1989-es szabadulása után a pesti underground ismert alakja lett, aki gyakran megfordult a legendás <a href="https://popkulturalis.hu/helyszin-fekete-lyuk-446" target="_blank" rel="noopener">Fekete Lyuk</a>ban is. Rendszeresen fellépett a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-sziami-753" target="_blank" rel="noopener">Sziámi</a> zenekarral, hol jógázott, hol pedig éneket a színpadon.
És mivel szövegeket is írt, Gasner János gitáros, zeneszerző úgy döntött, hogy megzenésíti azokat. Gasner a hazai alternatív rock kiemelkedő gitárosa volt, többek között az Európa Kiadó, majd a Sziámi tagjaként ismerhettük őt.
A <a href="https://popkulturalis.hu/album-pillango-gas-bortondalok-151103" target="_blank" rel="noopener">Börtöndalok</a> című műsoros kazetta 1994-ben jelent meg a Bahia Kiadónál. A dalok többsége Pillangó szövegeinek megzenésítései, minden hangszeren Gasner játszik és emellett énekel. A kiadványra két feldolgozás is rákerült: a Bétaville (URH) és a Bon-bon-si-bon (Európa Kiadó).
Közös kiadványuk megjelenése után néhány nappal Pillangó a Dunába fulladt. Gasner János 53 éves korában, 2009-ben hunyt el.
HZ

Pillangó + Gas

Az ózdi Grund zenekar 1989-ben alakult. Rhytm &amp; bluest játszottak, de zenéjükben ott volt más stílusok keveredése is, a 90-es évek alternatív zenéjétől egészen a hard rockig. Két országos turnét csináltak végig az Európa Kiadó zenekarral. Felléptek az akkori idők szinte összes ismert klubjában, a Fekete Lyuktól a Tilos az Á-ig, valamint kisebb-nagyobb fesztiválokon, így a Szigeten is.
Debütáló kazettájukra egy koncertfelvétel került, ami a budapesti <a href="https://popkulturalis.hu/album-grund-katona-jozsef-szinhaz-koncert-151548" target="_blank" rel="noopener">Katona József Színházban</a> készült 1993-ban. A kiadvány a következő évben jelent meg a Bahiánál. Az 1995-ben készült stúdiófelvételeiket 2009-ben adták ki CD-n, Grimasz címmel.
Az együttes tagjai: Asztalos Zoltán (dob), Facskó Attila (ének, szájharmonika), Szöllősi Lajos (gitár) és Nagy-Barta Péter (basszusgitár). A Grund 1996-os feloszlása után Facskó Attila énekes kivételével a másik három zenész 1999-ig együtt játszott a Channel Surfer zenekarban.
HZ

Grund

A hazai elektronikai színtér egyik sajátos előképe és abszolút különutasa a kortárs zeneszerző-zenetudós-esztéta Hortobágyi László (1950). 1976-tól Észak-Indiában gyűjtött (hangfelvételek készítése, zene-filológiai források felkutatása, könyvtárak, archívumok, hangtárak átfésülése), emellett zenét tanult (rudra-vina, surbahár, szitár, tablá). 1980-ban Budapesten megalapította a Gáyan Uttejak Societyt, amely 1984-ben kibővült egy Kelet-Európában egyedülállónak számító Keleti Zenei Archívummal és a Gayan Uttejak Stúdióval. Zenetudományi és elméleti publikációi jelentek meg a klasszikus indiai zene, a computer-zenei rendszerek, a fiktív társadalmi rendszerek és azok felépítése tárgyában Magyarországon és külföldön is. Zenetudományi és elméleti publikációi – számítógépes zenei rendszerek, a memetika, egy lehetséges bitonális harmóniarendszer, a fiktív társadalmi rendszerek és azok felépítése, az elidegenedés és a 22 fokú felhangrendszer polifonikus alkalmazása – az elmúlt évtizedekben holland, német, amerikai, görög, indiai, angol, francia és magyar kiadók gondozásában jelentek meg. Emellett több mint 50 LP-t/CD-t publikált.
Mintha. Majdnem olyan, de mégis más. Kissé leegyszerűsítve ez a Hortobágyi-zene lényege. Technikailag és szellemileg is izgalmas virtuális valóság, mely elemeiben mind igaz, összességében viszont nem létező. Egy kuvaiti énekes hangszínének összetevőit például számítógép segítségével elemzi, majd annak „reszintetizált szekvenciáiból” tetszőleges szólamokat állít össze. Ennek segítségével ez a kuvaiti „spektrum” tradicionális arab énektechnikával egy általa írt, de a tradicionális indiai szabályokat betartó énekstílust ad elő, autentikus hajlításokkal, díszítésekkel, visszhangokkal. Olyat tehát, amelyre egy képzett arab énekes képtelen volna.
JBSz

Hortobágyi László (zeneszerző)

Az 1980-as évek meghatározó underground zenekara volt a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bizottsag-9860" target="_blank" rel="noopener">Bizottság</a>. A szentendrei művésztársaságból formálódott együttes 1986-ban megszűnt. A legközelebb az újjáalakuláshoz 1993-ban került, mikor is az egykori tagok közül <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-felugossy-laszlo-9864" target="_blank" rel="noopener">feLugossy László</a>, Szulovszky Joni István, Kukta „Kokó” Erzsébet és <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-wahorn-andras-9873" target="_blank" rel="noopener">Wahorn András</a> felvettek egy lemezanyagot, amit <a href="https://popkulturalis.hu/album-laca-jony-koko-wahorn-edd-meg-a-fenyt-147221" target="_blank" rel="noopener">Edd meg a fényt</a> címmel a Bahia Kiadó jelentetett meg.
Az album zenei anyagát Wahorn szerezte, a dalszövegeket Laca írta. Ahogy az egyik kritikus fogalmazott a kiadvánnyal kapcsolatban: a Bizottság volt tagjai „mintha az eltelt majd egy évtized alatt Csipkerózsika-álmukat aludták volna, mit sem törődve a kor elvárásaival és divatjaival. Az ő kifejezésmódjuk kozmikus, beleértve a zenei hangzást és a formai kivitelezést. Csúnya szóval: kísérleti rocksanzon. Teljesen mindegy, hogy a hatás elérése érdekében reszelő gitárokat, giccses zongorát vagy jéghideg dobgépet vetnek be. A hangulati skála nagyon széles, a morbid szövegű monológtól a lágy dzsesszig és a punkos lendületű »élcelődésekig« mindent elbír.” Egy jellemző dalszöveg-részlet a lemezről: „Otthon otthon semmi konkrét /elhagyottnak érzem magam / nézd az időt nem is múlik / olyan mintha tegnap volna".
A formáció nem koncertezett, de videófelvételeket készítettek számaikból. Aztán 1994-ben Wahorn András visszatért Los Angelesbe, ahol már évek óta azelőtt is élt és dolgozott, Jony az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-ef-zambo-happy-dead-band-23350" target="_blank" rel="noopener">ef Zámbó Happy Dead Band</a>ben gitározott tovább. Laca új zenekart alakított, Kokó művésznővel már a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-batu-karmen-150276" target="_blank" rel="noopener">Batu Kármen</a>ben énekeltek együtt – és patafizikus rockzenéjükkel vitték tovább a Bizottság-örökséget.
HZ

Laca, Jony, Koko, Wahorn

Az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-europa-kiado-8246" target="_blank" rel="noopener">Európa Kiadó</a> zenekarban 1983 és 2017 között voltak zenésztársai egymásnak <a href="https://popkulturalis.hu/szemely-menyhart-jeno-7659" target="_blank" rel="noopener">Menyhárt Jenő</a> gitáros-énekes és <a href="https://popkulturalis.hu/szemely-masik-janos-6984" target="_blank" rel="noopener">Másik János</a> billentyűs. A hazai underground zene két meghatározó alakjának közös kiadványa <a href="https://popkulturalis.hu/album-masik-janos-menyhart-jeno-mjmj-144867" target="_blank" rel="noopener">MJMJ</a> címen jelent meg 1994-ben. A kétszemélyes projekt improvizációkra épülő lemeze az év egyik kiemelkedő alternatív zenei alkotása volt.
Az album megjelenésekor Másik János így írt kettejük munkakapcsolatáról: „A két fiatalember első ízben Mátyásföldön találkozott egymással személyesen, a 80-as évek elején, egy próbahelynek kibérelt házban, ahová a Trabant zenekar vendégmuzsikusaiként jártak. Az Európa Kiadó, a Balaton és a Trabant ekkor már meglehetősen sokak által ismert underground rock-zenekarok voltak, gyakran léptek fel egymás társaságában, a muzsikusok közt is gyakori volt az átfedés. Ilyen módon a fenti kettő évekig dolgozott együtt zenekarokban, illetve különböző zenei produktumok megvalósításán. A gondolat, hogy ketten játszanak élő (live) zenét, 93-táján bontakozott ki bennük, és szűkebb környezetükben. Egy harmadik számára játszottak ötleteket egy gitárral szintetizátorral, ismert EK-darabok struktúráit követve improvizáltak, magnetofon felvételt készítve. A felvételeket érdekesnek találták, nemcsak ők, még néhányan akik meghallgatták, úgyhogy fel is léptek a legközelebbi házibulin egy laza meglehetősen improvizatív műsorral, azután egy másikon, és nem sokkal később érkezett néhány koncertjellegű meghívás. Akkor két hetet próbáltak. Azt próbálták, hogy milyen módon játszik együtt két ember, trükkök (magnóról bejátszott előre felvett szólamok) nélkül, közösen készített, kitervelt struktúrájú, de nagy mértékben improvizatív zenét. Néhány próba után úgy vélték, hogy ez egy többrétegű folyamat, és megegyeztek mondván: akkor legyen ez az első kör. Ebben a szellemben léptek fel aztán Budapesten a Tom-Tom (Tam-Tam) Klubban, a MU Színházban (Lágymányosi), Sopronban a Villamosipari Gimnázium aulájában, Szombathelyen a Végállomás nevezetű rockklubban, Zalaegerszegen egy volt szakszervezeti székház nagytermében, Nagykanizsán a Hely nevű helyen, Kaposvárott és Debrecenben az egyetem klubjában. Mindeközben készítettek egy felvételt, mely a Bahia Kiadó által jut a befogadókhoz, ez a fajta józan bátorság nagyon is jellemzi a Bahia vezetőit, és nyugodtan mondhatjuk, hogy a Bahia azáltal, hogy megjelentet évekkel korábbi underground műsorokat és aktuális ötleteket egyaránt, lényegében közfeladatot teljesít, és teljes joggal és természetesen néhány év múlva egy ritka és remélhetően nagyszerű gyűjtemény birtokában lesz ilyen módon. Tehát ennek a felvételnek az élő bemutatójára hívjuk meg Önöket Hölgyeim és Uraim. »Nem létező népek nem létező zenéit játsszuk« – mondja néha Menyhárt Jenő.”
1994-ben Másik János egy másik albumon is főszereplő volt, mégpedig Cseh Tamással közösen a korszakos jelentőségű Levél nővéremnek 2. nagylemezen. Menyhárt Jenő pedig abban az évben hagyta el egy jó időre Magyarországot és New Yorkba költözött.
HZ

Másik János – Menyhárt Jenő

Egy kult-polihisztor zenei dobása. A <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-balaton-trabant-10031" target="_blank" rel="noopener">Balaton / Trabant</a> kör egyik prominensének szólómunkája Dániából hazacímezve.
Vető János, a hazai underground megkerülhetetlen alakja, zenész és képzőművész a 90-es évektől Koppenhágában él családjával. Azóta több kiállítása is volt idehaza, részben feleségével, a svéd Maria Lavmannal együtt, akivel – Mia Santa Maria és KINA Herceg néven – közös kazettája is megjelent 1994-ben a Bahia Kiadónál, Mosolyszünet címmel.
Mariát mai napig zavarja, hogy hívők érzékenységét sértheti a János hódolatát kifejező becenév; hercegi rangját Baksa Soós Jánostól kapta a most 41 éves Vető, aki talányos hangzása és szépen írható formája miatt kezdte KINA néven szignálni a csak Zuzuként emlegetett Méhes Lóránddal közös festményeit. Hogy végre neki is legyen beceneve. Azt mondja, nem profi művész: se portfóliója, se listája arról, mikor, hol, mit csinált, azt meg végképp nem tudja, mije hol van.
A Mosolyszünet elkészítésében szerepet vállalt ef Zámbó István, Szemző Tibor és Víg Mihály is. A felvételek Budapesten és Koppenhágában készültek.
HZ

Mia Santa Maria, KINA Herceg

N.O.M. – Nyeformalnaja Organizacija Maladozgyi (Nemhivatalos Ifjúsági Szerveződés). 1987-ben, a csoport megalakulásának idején a név még politikailag is kihívónak számított. Azután bázisvárosuk visszakapta a Szentpétervár nevet, ők pedig Kijevtől Vlagyivosztokig az orosz nyelvterület egyik legsikeresebb alternatív zenekarává váltak. 1989 és 2016 között 25 albumuk jelent meg.
A művészcsoport iróniával, humorral, vulgaritással és összművészettel figuráz ki mindent, aminek köze van az elnyomáshoz, a fogyasztáshoz, a giccshez és a középszerhez. Ettől a világtól nem tudnak és nem is akarnak szabadulni, ebből építik fel abszolutizmus-, kommersz-, fogyasztó-, rock-, pop- és szentimentalizmusellenes programjukat. Gúnyt űznek a taroló középszerű közízlesből, méghozzá úgy, hogy senkit sem sértve bírják röhögésre a beavatatlant is.
A N.O.M. zenéjében, filmjeiben és színházi produkcióiban az orosz tradicionális dallamok ötvöződnek a rock, a progresszív zene és az opera elemeivel, a vásári komédiákkal, Brechttel. Látványos koncertjein a Tiger Lillies és a Leningrad keveredik rockoperával és panoptikummal.
Sikeresen szerepeltek Csehországban, Franciaországban, Svájcban. 1994 őszén egy 10 koncertből álló magyarországi turné keretén belül került sor fellépésükre a HungaroCarrot '94 Fesztiválon, ahol a N.O.M. látványos színpadi teljesítményt nyújtott. A koncertsorozat alkalmából jelentette meg a Bahia Kiadó legjobb felvételeiknek gyűjteményét, <a href="https://popkulturalis.hu/album-hom-best-before-end-94-150935" target="_blank" rel="noopener">Best before end '94</a> címmel. Orosz nyelv, orosz rock, orosz lélek, orosz tréfák.
Azóta több alkalommal is koncerteztek az A38 Hajón. Legutóbb 2024 decemberében láthattuk őket ott. A zenekar jelenlegi tagjai: Andrej Kagagyejev (ének, basszusgitár), Nyikolaj Guszev (billentyűs hangszerek), Vitalij Lapin (gitár) és Varvara Zverkova (ének).
HZ

N.O.M.

A kéttagú alternatív zenekar tagjai Kirschner Péter gitáros és Varga Orsolya billentyűs. A gitáron és a billentyűn kívül a zenekar bizonyos szólamok felvételéhez komputert használt. Instrumentális zenéjük különböző zenei műfajok hatásait hordozza: tartalmaz világzenei, meditatív, rock'n'roll, kortárs művészeti, jazz és acid-jazz elemeket. A billentyű a különböző távoli tájak hangszereit szólaltatja meg. A hangminták egy része saját gyűjtésű.
Varga Orsolya (1965) klasszikus képzettségű zongorista, 1988-ban kezdett játszani az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-europa-kiado-8246" target="_blank" rel="noopener">Európa Kiadó</a>ban, ahol 2012-ig volt zenekari tag. Emellett játszott az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-orkesztra-luna-10998" target="_blank" rel="noopener">Orkesztra Luná</a>ban, valamint a Fortuna Sol árnyjátékszínházban. 2012 óta a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-muller-peter-sziami-andfriends-4432" target="_blank" rel="noopener">Müller Péter Sziámi AndFriends</a> tagja.
Kirschner Péter (1966) a nyolcvanas évek elején punk és underground zenekarokban kezdett gitározni. Többek között a következő formációkban játszott: Nyugati Pályaudvar, 2. Műsor, Orkesztra Luna, URH, Európa Kiadó. Jelenleg zenész, producer, stúdióhangmérnök, Bródy János zenekarát vezeti, gitáros és zeneszerző a Sziámi AndFriendsben.
Az Orsolya és Péter duó első nyilvános fellépése 1996 júliusában volt, a Zene Napján rendezett fesztiválon. Azután többek között Amszterdamban is koncerteztek.
A Bahia kiadásában, 1997-ben megjelent <a href="https://popkulturalis.hu/album-orsolya-es-peter-reggeli-145816" target="_blank" rel="noopener">Reggeli</a> című albumon közreműködött Másik János (basszusgitár) és Gyenge Lajos (ütőhangszerek). A CD-ROM-on látható film Forgács Péter alkotása, az abban szereplő dal remixét pedig DJ Palotai készítette.
HZ

Orsolya és Péter

A zenekart Jesse Gábor alapította 1990 körül Kazincbarcikán. A „magán semmi'”, egy antinév, amely eredetileg arra a harcra utal, amellyel az egyén hadakozik saját kiüresedése ellen.
Az alternatív együttes viszonylagos hazai ismeretlenségét magyarázza, hogy sokszor játszottak külföldön (például Németországban), idehaza csak nagyobb fesztiválokon és nagyvárosokban léptek fel. A Privát Nihil az előzőek szellemében eléggé arrogáns, de mégis intellektuális hangot üt meg. Pátoszos harsonák, trombita, pattogó furulyák, nyomasztóan lágy, néhol idegesítően negédes orgonák, kőkemény dallambasszus és ugyanilyen gitárok, rövid, furcsa szólókkal (semmi vaker), lódobogásszerű dobpergés, mind a küzdelem eszközei. A feszített ritmus, az összetett dallamvilág egy különös, mély tónusú énekben csúcsosodik ki, amely szinte fittyet hányva úszkál a saját dallamvilágán és csak a virtus csúcsfokán bőgi el magát.
Jesse, a zeneszerző a punk emlőin nevelkedett és ez a hangszerelésen hallatszik is. Számaik között a haláltánctól a himnuszig minden megtalálható, a rock and roll sem kivétel ez alól. Angolul énekelnek, szövegeiben a magány, a tömegesedés, a város elidegenítése, a nyugati civilizáció magáért valósága jelenik meg. <a href="https://popkulturalis.hu/album-privat-nihil-the-last-underground-151701" target="_blank" rel="noopener">The Last Underground</a> című kazettájukat a Bahia adta ki 1992-ben. Ugyanabban az évben egy német kiadónál megjelent Ø című négyszámos korongjuk.
A zenekar tagjai: Jesse Gábor (ének, szólógitár), Sebő István (basszusgitár), Simkó Szilárd (ritmusgitár), Kerekes Sándor (billentyűs hangszerek), Vida Attila (dob), Horváth Ágnes (harsona). Nem tagja a zenekarnak, de a stúdiófelvételeken trombitál: Szakács Zoltán.
Jesse Gábor néhány évvel ezelőtti tragikus halála után a zenekar tevékenysége megszűnt. Az énekes-gitáros lánya, Jesse Dóra 2022-ben készített egy majd félórás dokumentumfilmet a Privát Nihil történetéről No Control címmel. 2023-ban egy újabb zenekari tagtól búcsúztak: elhunyt Vida Gábor dobos.
HZ

Privát Nihil

Egészen különleges világot képvisel az 1994-ben alakult Spiritus Noister – Szkárosi Endre (1952–2022, ének), Ladik Katalin (1942, hang), Kovács Zsolt (1969, gitár, dob), Sőrés Zsolt (1969, hegedű, zörejhangszerek) Bese Csaba (basszusgitár), Claudia Raths (szaxofon, nagybőgő).
Első koncertjeiket a MU-Színházban és a Műcsarnokban adták, az utóbbi anyagát jelentették meg Nemzeti zajzárványok címmel 1995-ben. 1995-től Claudia Rath kivált, viszont Dóra Attila (fúvóshangszerek), Szántó Éva (énekhang), Szvorák Kati (énekhang) és Gryllus Dorka (énekhang) belépésével jelentősen kibővültek. Improvizatív, erőteljes zene, karakteres színpadkép és akcionális munka jellemezte produkciójukat ekkoriban, majd 1998-ban átalakultak, és a továbbiakban a Kovács–Sőrés-féle szabad improvizációs/zörejzene, illetve a Ladik–Szkárosi-féle hangköltészet találkoztatása, egymásnak feszülése határozta meg a koncertjeiket.
Kurt Schwitters a század egyik költői alapművének számító Ursonate-ját később „zenei környezetbe emelték”, és ezt 2003-ban a Hungaroton Classic jelentette meg.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 456–457.

Spiritus Noister

Szemző Tibor (1955, Budapest) bő négy évtizedes munkássága a hazai kortárs zene sajátos elágazása. Szonikus világa kategóriákba nehezen szorítható, mondhatnánk rá, hogy minimál meg repetitív meg narratív, maradjunk mégis annyiban: a nemzetközileg elismert zeneszerző, előadó, médiaművész zenéje igen személyes, bensőséges, nehezen kikezdhető.
Szemző 1979-ben többedmagával megalapította a korszak egyik meghatározó kortárs zenei formációját, a 180-as Csoportot. Több mint négyszáz koncertet adtak Európa-szerte, többek között Steve Reichhel, Terry Rileyval, Petr Kotikkal, Alvin Currannel, Szabados Györggyel és Vidovszky Lászlóval dolgoztak együtt. Ezt követően az Új Modern Akrobatika performance-csoportban (feLugossy, efZámbó, Szirtes, Waszlavik, Magyar) különféle médiumon (film, video, installáció, kiállítás) keresztül kísérletezett, közben pedig rendszeresen adott szólókoncerteket, szinte kizárólag az országhatáron túl. Szemző, jóllehet itthon élt, gyakorlatilag nem volt jelen a hazai kortárs zenei életben.
Első önálló LP-jét (Snapshot From The Island, 1987) szintén egy külföldi kiadó, az angol Leo Records publikálta. (Onnan licenszelte 1988-ban a Hungaropop, 1999-ben a Bahia tette elérhetővé CD-n, 2020-ban pedig Szemző meg saját kiadójánál újra megjelentette LP-n). Rajta olyan zenékkel, amelyeket a nyolcvanas években Forgács Péter különböző családi archívumok amatőr némafilm-anyagaiból összegyúrt mozgóképes alkotásaihoz komponált. Nem klasszikus értelemben vett filmzenék ezek, inkább hangképek: e némafilmekhez Szemző olyan időbeli réteget „adagolt”, amely strukturálta a vizuális anyagot.
Ekkor már évek óta létezett saját nyitott zenei formációja, a Takarmánybázis, melynek 1989-ben önálló LP-je jelent meg. Ezt követően évente-kétévente Szemző Tibor folyamatosan jelentette meg műveit, egészen 2006-ig. E tekintélyes életmű talán legfontosabb kiadványa a Kőrösi Csoma Sándor zarándok, nyelvész és tibetológus életével foglalkozó, animációs és 8 mm-es felvételeket egyaránt használó Az élet vendége – Csoma-legendárium (a díjnyertes mozifilm hanganyaga). További fontos művek a Hamvas Béla prózájára írt Láthatatlan történet (1996), a Túlsó part (1996), a Ludwig Wittgenstein Tractatus Logico-Philosophicus című művének szövegeit használó kamaradarabja (Tractaus 1995), az Örvény Oratórium (1999), valamint a 2007 és 2017 közötti tíz éves ciklust felölelő multimédiás Franz Kafka-sorozat, a »K«metszetek (ebből született a K«Engravings kiadvány). Emellett az 1996 és 2007 között működő Gordiusi Čomó Kreatív Zenei Laboratóriummal számtalan CD-t publikált.
Az A38 Hajón 2017 decemberben bemutatott »K«metszetek-re ismét életre a „szellemi takarmányozásra szakosodott” régi-új formációját, a Takarmánybázist, melyben a narrátor szerepét is betöltő Szemző Tibor basszusfuvolázott, Huszár Mihály bőgőzött, Szabó Sipos Ágoston ütőhangszereken játszott, a hangmester pedig Regenye Zoltán volt.
JBSz
 
Az előadó weboldala: <a href="http://szemzo.org/hu/cv/">http://szemzo.org/hu/cv/ </a>
Az előadó Facebook-oldala: <a href="https://hu-hu.facebook.com/Szemzoe/">https://hu-hu.facebook.com/Szemzoe/</a>

Szemző Tibor

A Bahia Kiadót Bognár Attila és Mesterházy Ernő alapította 1991-ben Budapesten, könyv- és zenei kiadóként. Főként az alternatív és underground művészeti alkotások megjelentetésére koncentrálva a '90-es és 2000-es évek elején jelentős hatást gyakorolt a kulturális életre. A kiadó tevékenysége kiterjedt könyvek, kazetták, CD-k, DVD-k és egyéb audiovizuális anyagok kiadására, melyek között számos magyar író, költő és zenész munkái is szerepeltek. Különösen nagy figyelmet fordított a feltörekvő tehetségek támogatására, versesköteteket és színdarabokat is megjelentetett, köztük Víg Mihály műveit és Wahorn András képzőművészeti albumait.
A Bahia Kiadó több mint 140 lemezt adott ki, olyan, az alternatív és underground zenei életet meghatározó formációk albumait, mint a Tudósok, Müller Péter Sziámi, a Kontroll Csoport, az Ági és a Fiúk, a Másfél és a Kampec Dolores. Menedzseri szerepet vállalt az Európa Kiadó zenekarnál, valamint együttműködött a Trabant és a Balaton együttesekkel is.
Az évek során a kiadó tevékenysége egyre szélesebb spektrumot ölelt fel, gazdagítva a magyar kulturális életet változatos műfajú és tematikájú kiadványokkal.

Bahia Kiadó

Munkácsy-díjas autodidakta szobrászművész, aki bő húsz éve az Egyesült Államokban él, és aki társaival az 1980-as, 1990-es években hangszerszobrain korszakos jelentőségű, az alternatív vonulathoz sorolható zenéket szólaltatott meg.
A tatabányai bányászcsaládból származó, 1974 óta képzőművészettel foglalkozó, a nyolcvanas-kilencvenes években Szentendrén kiteljesedő, 2003 óta az Egyesült Államokban élő és alkotó kezdetben környezetének mindennapi használati tárgyait értelmezte újra, majd jöttek a zörgős-csörömpölős, performance-szerűen megszólaltatható gigantikus szoborhangszerek, melyeket a kilencvenes évek derekától az emberi léptékű, reprodukálható zeneművek létrehozására is alkalmas hangszerszobrok váltották fel. A jobb híján az alternatívok közé sorolt Tundravoice nevű formációjával eddig két kazettát és öt CD-t jelentetett meg. Miközben az utóbbi két évtizedben tajvani élettársával, Yin Peettel a Bostontól 30 mérföldre észak-nyugatra fekvő Actonban hozott létre és működtet nemzetközi művészeti központot.
1987-ben az addigi sorozatai – bútorok, biciklik – után elkészítette az első szoborhangszereit. Miként a vele készült <a href="https://beatkorszak.hu/doc/Lois_Viktor.pdf">életútinterjúban</a> mesélte: „Fogalmazzunk úgy, hogy nem zajongani szerettem volna rajtuk, mint akkoriban az ipari zenék képviselői, például az Einstürzende Neubauten vagy a Test Department , melyek a rendszerváltozás után eljutottak Magyarországra is. Az Einstürzende Neubauten turnémenedzserével, Dietmar Lupferrel amúgy jóban voltunk, 1992-ben fel is léptünk előttük a Petőfi Csarnokban (kettőnk között Henry Rollins szántotta fel a színpadot). De a Lois Ballast zenéjében a kezdetektől törekedtünk a struktúrára. Ebben az 1987 és 1993 között működő formációban többek között az ex-Bizottság-tag Szulovszky István Joni játszott centrifuga-gitáron, a festőművész Kopasz Tamás hőcserélőfurulyán, a grafikus Kiss Zoltán László mosóhengerhegedűn, én pedig facsavaróhárfán. Plusz sokáig a Zeneakadémián végzett Huszti Ádám volt a karmesterünk. Ő intézte a bemutatkozó fellépésünket 1987 októberében az FMK-ban. Aztán jött az Almássy Téri Szabadidőközpont, ahol a Club 2000 keretében a Vágtázó Halottkémekkel párhuzamosan koncerteztünk az aulában. Onnantól pedig érkeztek a koncertmeghívások.”
A Lois Ballastból 1993-ban aztán <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-tundravoice-8104">Tundravoice</a> lett, mindkét formációban több tucat muzsikus fordult meg az évek, évtizedek alatt. Majd Lois Viktor 2003-ban kiköltözött az Egyesült Államokba, és jelenleg is a Bostonhoz közeli Actonban él. Miközben azért alkalmanként ad még koncert-performanszokat, például a 2005-ös Sziget fesztiválon.
JBSz

Lois Viktor

Hegedűs Péter – művésznevén Peter Ogi (1955–2019) gitáros, zeneszerző, aki 1977-ben az egyik alapító tagja volt az első, magát tudatosan punknak hirdető magyar zenekarnak, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-spions-9809" target="_blank" rel="noopener">Spions</a>nak.
A Bartók Béla Konzervatóriumban kezdte zenei tanulmányait először gitárosként, később zeneszerző szakon. Zeneszerzőként elvégezte a Liszt Ferenc Zeneművészeti Akadémiát. Pályafutása során több zenei stílust is kipróbált, a punk mellett a sanzont, a világzenét, filmzenéket komponált és kortárs kísérleti zenét szerzett.
A Spions mindössze három koncertet adott idehaza, majd 1978-ban Hegedűs zenésztársával, Molnár Gergellyel együtt elhagyta az országot. Az első időszakban Párizs és London között ingázott és Malcolm McLarennel, a Sex Pistols producerével dolgozott, közreműködött McLaren akkori együtteseinek lemezfelvételeiben: Adam Ant, Bow Wow Wow, Boy George zenei munkatársa volt. Később együtt dolgozott Peter Gabriellel, Boy George-dzsal, Kate Bush-sal. OGI címmel saját lemeze is megjelent 1980-ban.
1983-ban New Yorkba költözött, ott két együttest is alapított: először a Backlash nevű formációt hozta létre, Mark Ribot-val, Michael Blairrel és Greg Cohennel, akik Tom Waits, illetve John Lurie zenekarának tagjai voltak. Második zenekara a Central Europe volt.
A kilencvenes évektől Ogi főleg Magyarországon alkotott, olyan magyar filmek zenéjét jegyezte, mint a Szédülés és a Zsötem. Emellett az Európa Kiadó két kiadványának a producere volt. A Bahia Kiadónál két szólóalbuma is megjelent: 1993-ban a <a href="https://popkulturalis.hu/album-peter-ogi-songs-151567" target="_blank" rel="noopener">Songs</a>, amelyen ő gitározik, billentyűzik és énekel. A hagyományos rockhangszerek mellett azonban számos keleti, arab és indiai instrumentum is megszólal: kiválóan egészítik ki egymást Djamel Ben Yelles, aki hegedül és Szalai Péter, a Calcutta Trió tablása. 1994-ben jelent meg az ugyancsak világzenei hatásokat tükröző <a href="https://popkulturalis.hu/album-peter-ogi-blaze-148740" target="_blank" rel="noopener">Blaze</a> című albuma. Ezt követően trióban lépett fel Leskovics „Lecsó” Gáborral és Lantos Zoltánnal.
Betegség miatt egy időre visszavonult a zenéléstől, de 2003-ban újból koncertezni kezdett. Először egy akusztikus, unplugged jellegű zenekarral a Central Europe Cafe-val (a tagok között volt Korom Attila és Magyar Péter) ezt a formációt az OgiOneMan Társulat követte (Bujdosó Jánossal és Molnár Balázzsal), majd 2007-től fiatal zenészekkel lépett fel, megjelent a különös hangulatú OkOk című CD-je, és ugyanebben az évben, a Gödör Klubban került sor életműkoncertjére.
A magyar alternatív zene egyik legismertebb egyénisége, aki nagy hatással volt a hazai underground színtérre, 2019-ben, 63 éves korában hunyt el Budapesten.
HZ

Hegedűs Péter (Peter Ogi)

Szkárosi Endre (1952–2022) költő, irodalomtörténész, műfordító, egyetemi tanár, aki experimentális színházzal, intermediális művészettel és hangköltészettel is foglalkozott.
1952-ben született Budapesten, olasz irodalmat tanított a JATE-n. A 70-es évek elején experimentális színházi munkát folytatott a BROBO csoporttal. Első verseskötete (Ismeretlen monológok, Szépirodalmi) 1981-ben jelent meg. 1978 és 1983 között részt vett a Mozgó Világ szerkesztésében. A hetvenes évek végén Bernáth(y) Sándorral, Györe Balázzsal, El Kazovszkijjal, Kemenczky Judittal, Kőbányai Jánossal, Szilágyi Ákossal és Temesi Ferenccel megalapította a <a href="https://popkulturalis.hu/esemenysorozat-a-beatrice-es-a-folospeldany-9846" target="_blank" rel="noopener">Fölöspéldány</a> alternatív irodalmi formációt (a csoport antológiája, a K!K!K! 1986-ban látott napvilágot).
1984-ben megalapította a Konnektor koncertszínházat. Egyénileg vagy a csoporttal számos performanszt, koncertet, multimediális munkát mutatott be Magyaroszágon, Európában és Észak-Amerikában. 1987-ben Mártha Istvánnal és Bernáth(y) Sándorral totális zenei nagylemezt (electropleinair hangnaplót) készítettek.
1986-ban indította be az Új Hölgyfutár Revue nevű akcióköltészeti élőfolyóiratot. A nyolcvanas évek derekától vers-szobrokat, térköltészeti és videó-költészeti alkotásokat készített, amelyeket egyéni és kollektív kiállításokon mutatott be itthon és külföldön.
Többműfajú költői tevékenységét „transzpoézis”-nek nevezte. 1989-től Bernáth(y) Sándor közreműködésével működteti az Új Hölgyfutár negyedévi „maművészeti magazint”. 1990-ben Galántai Györggyel új költészetművészeti könyvmunkát (Szellőző Művek, JAK-Magvető), a Konnektorral kazettát (Rózmari) jelentetett meg. 1992-ben Enzo Minarellivel magyar–olasz hangköltészeti nagylemezt adott ki (Hangmánia). Ugyancsak 1992-tôl szerkesztett egy rendszeres „világhangköltészeti revue”-t a Magyar Rádiónál (Szkárosi Hangadó). 1993-ban szövegekkel, ének- és hangmunkával szerepelt a Towering Inferno nevű brit kísérleti zenei együttműködés Kaddish című lemezén (London, Recommended Records).
A Bahia Kiadónál megjelent albumai: <a href="https://popkulturalis.hu/album-szkarosi-endre-konnektor-rt-tuzfal-151662" target="_blank" rel="noopener">Tűzfal</a> (1993, Szkárosi Endre és a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-konnektor-rt-10953" target="_blank" rel="noopener">Konnektor Rt</a>), <a href="https://popkulturalis.hu/album-spiritus-noister-nemzeti-zajzarvanyok-151241" target="_blank" rel="noopener">Nemzeti Zajzárványok</a> (1995, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-spiritus-noister-12710" target="_blank" rel="noopener">Spiritus Noister</a>), <a href="https://popkulturalis.hu/album-szkarosicon-vol-1-gepmadar-kolteszet-hang-151897" target="_blank" rel="noopener">Vol 1. Gépmadár – Költészet Hang</a> (2002, Szkárosicon).
HZ

Szkárosi Endre

Nico (1938–1988) a rock korszakának egyik legsajátosabb, legeredetibb énekesnője volt. Bár hosszú éveken keresztül szupersztárok között mozgott és dolgozott, ő maga kommerciális értelemben mindig a „pálya szélén” maradt. Művészete, s nem utolsó sorban összetéveszthetetlen orgánuma révén azonban joggal tartjuk számon a korszak legkarizmatikusabb alakjai között.
Christa Päffgen néven született Kölnben, 1938-ban. Első sikereit szupermodellként aratta, ily módon került be Fellini Édes élet című filmjébe. A francia filmsztártól, Alain Delontól született egy fia, akit az apa sosem vállalt el (a fényképek azonban minden apasági pert eldöntenének). A hatvanas évek derekán New Yorkba költözött, ahol nemsokára Andy Warhol körében tűnt fel. Egy ideig Jim Morrisonhoz fűzte szerelmi kapcsolat. Warhol szervezte be a Velvet Undergroundba. A legendás, „banános” debütáló lemez Andy Warhol's Velvet Underground and Nico címmel jelent meg, három számban Nico szólóénekével. A zenekar azonban sosem fogadta el teljes jogú tagként, így szólókarrierbe kezdett. Lemezeinek állandó közreműködője, Nico fő zenei segítője John Cale volt, de Lou Reed, Jackson Browne és sokan mások is szerepelnek ezeken. 1967 és 1985 között hat szólóalbuma jelent meg. 1988-ban baleset következtében halt meg.
1985-ben két koncertet adott Magyarországon. A Live in Pécs című kazetta a pécsi előadás felvétele, és a Bahia Kiadó egyik különlegességének számít.
HZ

Kapcsolatok