MusicalPeriod/name

90s underground

A Leskovics „Lecsó” Gábor (1966, gitár, ének) vezette együttes 1983 nyarán alakult Szigetszentmiklóson. 1985-re jött létre az első stabil felállás: Leskovics mellett Potondi Anikó (ének), Bárány Tamás (gitár), Turjánszki György (basszusgitár), Majoros Éva (billentyűsök), Eőry Tamás (szaxofon), Zelenák Tibor (dob). Zenei világuk leginkább a funky, a pop és a rock között mozgott.
A nyolcvanas évek második felében két demóanyagot is felvettek, de az első albumuk (Ha jön az álom) csak 1990-ben jelent meg. Ekkor már a budapesti klubok egyik kedvelt zenekarává nőtték ki magukat. A következő években sorra jöttek az új korongok (A bál, 1991, A nagy rohanás, 1992, Szerelemharc, 1993), számos Arany Zsiráf-díjat besepertek, több világsztár (Ten Years After, Steppenwolf) előtt ők melegítették a közönséget, sőt, 1993-ban önálló koncertet adtak a Budapest Sportcsarnokban, melynek anyagát egy évvel később Szajhák és Partizánok címmel jelentették meg. Aztán – főként magánéleti problémák miatt – pár évre leálltak.
A kilencvenes évek második fele a Pál Utcai Fiúk életében nem sok újat hozott, legfeljebb jó néhány tagcserét és egy válogatáslemezt. 1999 nyarára állt össze az a felállás – Leskovics, Potondi és Turjánszki mellett Molnár Balázs (gitár), Farkas Zoltán (dob) –, mely a 2000 tavaszán megjelent Ha jön az élet-et felvette. Leskovics Gábor a kétezres évek elején az amúgy szintén a Fekete Lyukból indult Kispál és a Borz „állandó vendégművésze” volt, annak 2010-es leállásig, miközben 2005-ben Lovasi Andrással megalapította a Kiscsillagot.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 226–227.
 
<a href="https://www.facebook.com/palutcaifiuk/">https://www.facebook.com/palutcaifiuk/</a>
<a href="https://xn--plutcaifik-s4a22a.hu/">https://xn--plutcaifik-s4a22a.hu/</a>

Pál Utcai Fiúk

Az 1990-es évek egyik legegyénibb hangvételű rockzenekara.
Előzménye: a Kiss testvérek – Kiss Tibor (1971, gitár, ének) és Kiss Endre (1965, gitár) köré szerveződő Október nevű középiskolai formációban már játszott Varga Livius (1971, ütőhangszerek) is. A rendszerváltozást megelőző években a Münnich Ferenc Gimnázium diákjaiként az Október zenekarban játszottak, műsoruk az akkori jelen idejű újhullámtól (Talking Heads) a klasszikus rockhagyományokig (Rolling Stones) mindent átfogott. 1988 őszén a helyi szalagavató bálon léptek fel, ekkor már Kiss bátyja is a zenekar tagja volt, és hamarosan amolyan lokális hősök lettek. Az érettségi után a képzőművész ambíciókkal rendelkező Kiss Tibor felköltözött Budapestre (később festő szakon elvégezte a főiskolát), de vissza-visszajárt Dunaújvárosba, ahol különböző alkalmi formációkkal zenélgetett. A Tequila nevű kocsmában például sokat játszottak duóban vagy trióban akusztikusan, a főnök meg egy idő után felvetette, mi lenne, ha nyáron kiütnék a falat, és létrehoznának egy szezonális klubot, ahol ők lennének a házigazdák. Kiss Tiborék megörültek, kiütötték a falat, és a következő években igazi pezsgést hoztak Dunaújváros életébe. Több száz ember fordult meg a klubban alkalmanként, ahol az akkori feltörekvő rockzenekarok, a Kispál és a Borztól a Tankcsapdáig mind megfordultak. Majd a Tequila sikerén felbuzdulva más kocsmárosok is hívtak együtteseket.
Közben Kiss Tibor és az időközben az Egyesült Államokból visszatért Varga Livius elhatározta, hogy itt az ideje saját számokat írni. Mivel sokat kocsmáztak, abba a miliőbe álmodták bele a zenekart is, helyzetekről, kalandokról, házibulikról énekeltek, és annak a világnak teljesen megfelelt az angol nyelv. Így születtek az első dalok (Rotten Vein, Stink, Upside Down), és az akkori repertoárból a feldolgozásokat szép lassan felváltották a sajátok. Melyekből persze még erőteljesen ki lehetett hallani a hatásokat (Kurt Weill, Tom Waits). Majd a Tilos az Á-ban megismerkedtek későbbi névadójukkal, Birth Quimby-vel. És már az ő nevén léptek fel 1991 szilveszterén (mások szerint a zenekar neve ennél szaftosabb eredetű).
Sorozatos tagcserék után 1993-ra állt össze az első stabilabb felállás – Kiss Tibor, Kiss Endre és Varga Livius mellett Molnár Tamás (szaxofon), Mikuli Ferenc (1971, basszusgitár) és Medve Ákos (dob) –, mely rögzítette az első, angol nyelvű kazetta anyagát (A Sip Of Story). Eredetileg nem akarták megjelentetni, amolyan demónak szánták, hogy házalhassanak vele, de a Mafioso Records vezetője, Podlovics Péter mégis látott benne fantáziát, így kiadta. Pedig valóban nem kiérlelt produkció, inkább csak amolyan helyzetjelentés arról, éppen hol tartottak.
Ezt követően kilépett Kiss Endre, helyére Balanyi Szilárd (1974, billentyűsök) érkezett, és már vele vették fel a végül magánkiadásban megjelent, még szintén angol nyelvű Jerry Can Dance-t. Ráadásul nem akármilyen – de a kort jól jellemző – körülmények között. Amikor kezdtek ismertté válni, megkereste őket egy illető, hogy a menedzserük lenne. Bevitte őket egy stúdióba, ahol januárban felvették a Jerry Can Dance-t, az áprilisi lemezbemutató koncert előtt két héttel viszont még nyoma sem volt a CD-nek. A menedzserük nyugtatgatta őket, hogy késik a nyomda, meg a nyersanyag. Kissék gyanút fogtak, felhívták a stúdiót és kiderült, hogy a felvételek még mindig ott állnak. Rokonoktól, ismerősöktől végül egy nap alatt sikerült összegyűjteni azt a négyszázezer forintot, amiért kiválthatták a masterjüket, majd kerestek nyomdát, maguk csomagolták a CD-ket, és így pont kész lettek a koncert napjára.
Ezután szerződtek le – a Kispál és a Borzhoz hasonlóan megint csak az ott dolgozó Oláh István márkamenedzsernek köszönhetően – a PolyGramhoz. Ekkor már idehaza az angolul éneklő rockzenekarok között ők voltak a legkeresettebbek, megelőzve a Sexepilt és az Andersent is. És bár nem túl előnyös feltételekkel szerződtették le őket, végül öt albumuk jelent meg a PolyGramnál.
1995 őszén Kiss Tibor és Varga Livius három hónapot töltött New York-ban, majd hazajövetelük után több szempontból is váltottak: egyrészt ettől kezdve kizárólag magyarul írták a dalokat, másrészt kiszélesedett a zenei horizont, és a korábbi sanzonos-bárzenés stílus mellett az új számokban mindenféle népzenei/világzenei behatások jelentek meg. Az ekkor született Majom-tangó, majd az egy évvel későbbi Diligramm hozta meg nekik a szakmai áttörést és a közönségsikert, a kilencvenes évek második felében már az egyik legnépszerűbb alternatív együttesnek számítottak.
Ekkorra végleg kialakult saját letisztult és egyéni hangjuk, az 1999-es Ékszerelmére szintén tovább erősítette pozíciójukat, a 2000-es Szigeten már a nagyszínpad egyik sztárzenekara voltak. Ezt követően azonban megtorpant a Quimby, a 2002-es Káosz Amigos után pedig komoly válságba kerültek, amit tetézett Kiss Tibor drogfüggősége, így hosszú időre eltűntek a reflektorfényből. A Quimby 2004 végén tért vissza a színpadra, 2005 végén kiadott egy remek nagylemezt (Kilégzés), és attól kezdve egyre nagyobb lett a felhajtás körülötte. Bárhol, bármikor teltházak előtt játszhatott. Nagyot lökött rajtuk, hogy 2008-ban a Csík zenekar feldolgozta a Most múlik pontosan című dalukat, és ezáltal szélesedett a közönség korfája. A celebközeli állapotra utalt, hogy a zenekart szidni is divat lett, mondván, Kiss Tibiék rég elvesztették a szüzességüket és a lelkesen mámoros bájukat, egyre kevesebbet vetnek, inkább csak aratnak. Ami őket felszínesen szemlélve akár igaznak is tűnhetett, de közben számos olyan produkciót vállaltak be (például országjáró teátrumturné), amely pont nem ezt sugallta. Meg hát persze a szüntelen igény kiváltotta szüntelen rohanás rengeteg alkotói energiát szívott el. Miközben folytonosan küzdhettek a bulvárosodó médiával és a szegényes műfaji infrastruktúrával.
Így esett meg velük, hogy bár pontosan tudják, a Budapest Sportaréna mennyire nem az ő életterük, 2011. november 12-én – kizárásos alapon – mégiscsak ott vágták a tortát a huszadik születésnapjukon (öt évvel később ugyanitt ünnepeltek). Majd 2013 augusztusában, a Sziget nulladik napján ismét csak ők uralták a nagyszínpadot. Nagyjából ekkorra értek népszerűségük csúcsára, bár továbbra is a hazai koncertélet aktív és hangsúlyos szereplői.
Közben 2006-ban fennállásuk tizenöt éves évfordulójára válogatáslemezt és DVD-t jelentettek meg (Family tugedör), majd 2010-ben jött a várva várt új stúdióalbum (Kicsi ország), a huszadik évfordulót pedig 2011. november 12-én a Budapest Sportarénában ünnepelték. Szintén ekkor jelentették meg első koncertkorongjukat (Instant szeánsz), ami a Kicsi ország-hoz hasonlóan szintén vezette a MAHASZ eladási listáját, és aranylemez lett. Ezután további két albumot (Kaktuszliget, 2013, Jónás jelenései, 2016) jegyeztek. 2020 legelején a zenekar frontembere, Kiss Tibor terápiás céllal ismét hosszú időre visszavonult a nyilvánosság és a média elől, csak 2022 őszén állt a zenekarral ismét színpadra.
JBSz-SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 445–448.
Kapcsolat:
<a href="http://quimby.hu/hu/">http://quimby.hu/hu/ </a>
<a href="https://hu-hu.facebook.com/Quimby.hu/">https://hu-hu.facebook.com/Quimby.hu/</a>

Quimby

A pécsi Kispál és a Borz nagyjából ugyanazt a szerepet és jelentőséget képviselte a kilencvenes évek magyar rockzenéjében, amit az Illés képviselt a hatvanas években. Újszerűségben, attitűdben, gondolatiságban. Amit az első négy lemezen letettek, az nemcsak friss és hiteles, de egy korszak hiteles sűrítménye. Még ha ők is jócskán túlélték magukat.
A zenekart Kispál András (1964, gitár), Lovasi András (1967, gitár, ének), Ózdi Rezső (1964, basszusgitár) és Bräutigam Gábor (1965, dob) alapította 1987-ben. December 10-én adták bemutatkozó koncertjüket a pécsi tanárképző főiskola Szenes Klubjában. Mindössze kilenc dalt játszottak, de az ismert visszaemlékezések szerint azokat nyomban vissza is tapsolta a közönség.
Pedig a nyolcvanas évek végi alternatív miliőből a Kispál és a Borz magasan kiemelkedett. Mindenekelőtt azért, mert a többiekkel ellentétben Lovasi Andrásék teljes fegyverzettel érkeztek: a szakma alapszabályait betartó dalokat írtak, sajátos hangvételű, furcsa szövegekkel. Ahogy Lovasi szokta mondani, „egyszerűen épkézláb volt a produkció”. Kompakt, színpadképes, bármilyen körülmények között megszólalt. Nem volt hamis az ének, nem lötyögött a dob, egyszerű, de hatásos volt a hangszerelés, külön is élvezhető basszus- és gitárszólammal. Plusz az egészben volt valami egyedi hangvétel és fazon.
Ráadásul jó időben, jó helyen érkeztek. 1989/90-ben már rendszeresen játszottak a Lyukban, ott figyelt fel rájuk Nagy Gyula, ő intézte el, hogy 1990 decemberében Nagy Feró Rocker stúdiójában felvehessék az első nagylemezük anyagát. Aztán Nagy nem tudott vagy nem akart fizetni, Feró a felvételekbe belehallgatott és beleszeretett. És nemcsak megjelentette az anyagot, hanem a zenekart folyamatosan nyomta az ország egyik leghallgatottabb rádióműsorában is, a Garázs-ban. Majd a szerencse másodjára is melléjük szegődött: Geszti Péter az akkori egyetlen tévés rockmagazin, a Rockstúdió műsorvezetője éppen a Lyukban forgatott, amikor Kispálék az egyik helyiségben gyakoroltak. Geszti meghallotta őket, benézett hozzájuk, mondta, „ezek tök jók, forgassunk róluk is gyorsan valamit”, és így Lovasiék bekerültek az akkori egyetlen és a fiatalok százezrei által nézett műsorba.
A debütáló lemez a Nagyferó Produkció első albuma volt egyben, és magán is viselte az ezzel járó nehézségeket. Eredetileg Napozz Holddal lett volna a címe, és azért lett végül Naphoz Holddal, mert a budapesti grafikus így értette a telefonban, és mire a Pécsen élő Lovasiék meglátták a kész borítót, már javában nyomták azt. Utólag az is kiderült, hogy a B oldalon a feltüntetett hat szám helyett hét szerepel, és a hetedik ráadásul keverés nélkül keveredett a korongra. Feróék erre betettek egy papírt a tokba és ráírták: „Kedves vásárlóink fogadják sok szeretettel a zenekar és a kiadó ajándékát, az Őrjárat-ot”.
A korong végül csak 1991 őszén jelent meg, de addigra legalább már ismertté vált a zenekar, így több ezer példányban fogyott. 1991 novemberében felléptek Hollandiában, de ez azért nem volt általános. Idehaza viszont egyre nagyobb méretű tömegeket mozgattak meg. A második korong (Föld kaland ilyesmi…) 1992 októberében került a boltokba, ennek 15 ezres sikere keltette fel Rózsa István érdeklődését, hogy kiadja a harmadikat (Ágy asztal TV, 1993). Ehhez már két klip is készült (a címadó számhoz és a Zsákmányállat-hoz), a turnét záró bulin a Petőfi Csarnokban pedig hatalmas tömeg fogadta őket.
Az 1994-es évben rövid időre még a politikai erőtérbe is bekerültek (részt vettek az SZDSZ kampányában), a következő albumuk (Sika, kasza, léc, 1994) pedig egy multinál, a PolyGramnál jelent meg. Ezt a korongot azonban túlnyomó részt egy kölcsöndobos (Kiss Attila) dobolta fel, mert Bräutigam már nem bírta: elfáradt, és bár a Tankcsapdával, a Pál Utcai Fiúkkal és a Nyerssel közös „Hazudós zenekarok versenye”-turnén még részt vett, utána kiszállt.
Bräutigam helyére a pécsi Coda dobosa, Tóth Zoltán Csülök (1967) került, és már az új, vendégmuzsikusokkal – Dióssy D. Ákos (1968, billentyűsök), Vittay Ferenc (1967, gitár, ének) – kibővült csapat adott emlékezetes koncertet a Fővárosi Nagycirkuszban (ez volt amúgy Brautigäm búcsúja). Az 1997-es nagysikerű Tímár-filmben, a Csinibabá-ban játszott daluk (Kicsit szomorkás) révén szélesebb körben is ismertté váltak, még a Friderikusz-show-ban is felléptek, bár koncertjeik látogatottságán és a lemezfogyásokon ez kevésbé érződött.
1997-ben a pécsi Egyetemi Klubban ünnepelték 10. születésnapjukat, melynek esszenciáját CD-n megjelentették. Időközben a korábbi állandó kísérőjük, Dióssy D. Ákos zenekari tag lett, Csülököt 2002-ben a Budapesten élő amerikai Michael Zwecker (1969) váltotta fel a doboknál. A régi barát, Leskovics Gábor (1966, gitár, ének) pedig állandó közreműködőként pengette velük a húrokat. 2006-ban Zweckert Bóra Áron váltotta, egy évre rá pedig Mihalik Ábel lett az új dobos.
A kétezres évek első felében még kiadtak két nagylemezt (Turisták bárhol, 2003, Én, szeretlek, téged, 2004), de mintha már csak a tehetetlenségi erő vinné őket – ezekből az amúgy profin összerakott produkciókból hiányzott az előrelépés. Talán azért is, mert az új évezredben Lovasi már a zenekari kereteken kívül is készített produkciókat. Előbb megjelentetett egy szólólemezt (Bandi a hegyről, 2001), majd 2005 nyarán megalapította a Kiscsillagot, amely aztán annyira beindult, hogy igazából nem okozott meglepetést, amikor 2010. augusztus 9-én a Szigeten a Kispál és a Borz egy nagyszabású, sokszereplős koncerten elbúcsúzott a közönségétől. Bár másokhoz hasonlóan azóta is alkalmanként fellépnek.
Aztán 2022-ben bejelentették visszatérésüket, az új album (Beszorult mondat) végül 2023 májusában jelent meg, melyen többek között Bräutigam Gábor, G. Szabó Hunor és Krúbi működött közre.
JBSz–SJ
 
<a href="https://www.facebook.com/kispalesaborz/">https://www.facebook.com/kispalesaborz/</a>
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 430–436.

Kispál és a Borz

Müller Péter Sziámi (Kovalcze Végh Péter Iván, 1951, Budapest) énekes, dalszövegíró, a magyar kulturális élet évtizedek óta meghatározó alakja, aki az 1980-as évektől kezdődően a hazai underground olyan nagyjelentőségű zenekarainak volt frontembere, mint az URH, a Kontroll Csoport és a Sziámi.
Mielőtt zenei színpadon láthattuk őt, igen sokrétű képzettséget szerzett. 1973-ban rádiószerkesztő-riporter diplomát, ezt követően 1974-ben az Állami Artistaképző Iskolában cirkusz- és varietérendezői képesítést kapott. 1976-ban a ELTE Bölcsésztudományi karán magyar-francia szakos tanári diplomát szerzett. 1981-ben film- és televízió-rendezői szakon diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán.
1980-ban csatlakozott a rövidéletű, ám legendás <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-urh-9898">URH</a> zenekarhoz, amelynek szövegírója és énekese lett. Mindössze nyolc koncertet adtak. Gátlástalanok, merészek és szókimondóak voltak, Müller dalszövegei abban a korban tökéletesen kifejezték egy generáció rossz közérzetét. Az URH-ból 1981-ben a korszak másik jelentős underground formációjába, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kontroll-csoport-756">Kontroll Csoport</a>ba ment át. A 80-as évek elejének egyik legegyénibb hangvételű, nagy népszerűségnek örvendő zenekara 1983-ban feloszlott, Müller pedig akkori feleségével, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bardos-deak-agnes-755">Bárdos Deák Ágnes</a> énekesnővel megalakította a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-sziami-753">Sziámi-Sziámi</a>t, amely aztán különböző neveken és változó felállásokban, de egészen 2009-ig, alkotótársa, Gasner János gitáros haláláig működött. 2012 óta <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-muller-peter-sziami-andfriends-4432">Müller Péter Sziámi AndFriends</a> nevű zenekarával viszi színpadra a dalait.
1984 és 1990 között Hollandiában élt, Amszterdamban dolgozott forgatókönyvíróként és rendezőként, valamint kulturális producerként. Hazatérése után öt évre leköltözött egy kis zalai faluba. 1992-ben egy Zalában megrendezett nyári alkotótábor adta az ötletet a Diákszigethez, amelyet a következő nyáron harmadmagával szervezett meg az óbudai Hajógyári-szigeten, és amely pár évre rá Közép-Európa legnagyobb kulturális rendezvényévé vált. Müller már rég nem vesz részt a szervezésben, de 30 év óta mindig az ő fellépése zárja a Sziget Fesztivált.
Nevelőapja Müller Péter író, akivel több művet készítettek közösen. Költőnek tartja magát. „Háromévesen verseket írtam már - előbb tudtam nagybetűkkel írni, mint rendesen beszélni.” Dalszerzést tanít, és írt dalszöveget - többek között - Koncz Zsuzsának, Cipőnek, Bródy Jánosnak, Zoránnak, Palya Beának, Szalóki Áginak, Kováts Krisztának, Kiss Tibornak és Odettnek. Két szólóalbuma is megjelent, 1995-ben egy válogatáslemez Tapasztalat 1980-1995 címmel, a másik pedig 1996-ban, amelyik egy szerzői estjének felvétele (Egy vagy egy se).
Több más művészeti ágban is találkozhattunk vele. 1995-96-ban egy zenei tévécsatorna kreatív igazgatója volt (A3). 1998-ban a Miskolci Nemzeti Színház Játékszínének művészeti vezetője lett, 2001-ben ő hozta létre a - mára már megszűnt - Miskolci Nemzetközi Operafesztivált. Voltak színházi rendezései, színpadi szerzőként a Mária Evangéliumával debütált 1992-ben a Madách Színházban, a rockopera zenéjét Tolcsvay László írta. Azóta számos musical szövegírója és fordítója (Isten pénze, Beszterce ostroma, Peter Pan, Elisabeth, Mozart!, Oltári srácok). 2022-ben mutatták be a Lévi'Story - A Farmerkirály című klezmer musicalt, amelyet Jávori Ferenccel közösen írtak. 2008 óta játszik az értelmi sérülteknek otthont adó teátrumban, a Baltazár Színházban. 1990-től jelennek meg könyvei verseivel, dalszövegeivel és műfordításaival.
„Sosem akartam gazdag lenni. … Aki az, annak a sikere pénzben mérhető. … Az én sikerem viszont jó szövegekben, jó előadásokban mérhető.” - nyilatkozta 2022-ben. Munkásságát több kitüntetéssel jutalmazták, ezek között állami elismerés is volt, 1996-ban A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét vehette át. Hat gyermeke van, egyik fia, Máté együttesekben dobol.
Zenekarával saját számaik és a 80-as évek underground klasszikusai mellett évek óta játsszák a kanadai költő-énekes, Leonard Cohen dalait is, magyarul, Müller Péter Sziámi fordításában. Pianissimo! néven 2016-tól közös duójuk volt Szakcsi Lakatos Béla jazz-zongoristával. A kiváló billentyűs improvizáción és Müller Péter Sziámi versein alapuló előadásokkal léptek a közönség elé. A Romano Drom zenekarral is gyakran szerepelt együtt. Van közös formációja Kirschner Péter gitárossal, amelynek neve Felevad duó. 2019 őszén az Erkel Színházban adott „életHű” koncertet, sok egykori és jelenlegi zenésztársa közreműködésével, és jellegzetes piros kalapjában. A legújabb, idén tavasszal bemutatkozó projektje a SziámiKarma, Müller Péter Sziámi, Kirschner Péter és Bérczesi Róbert közös alkalmi zenekara, amelyben Sziámi- és <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-hiperkarma-23372">hiperkarma</a>-dalokat adnak elő akusztikus gitárokkal és háromszólamú énekkel.
2021-ben ígéretet tett rajongóinak, miszerint egy éven keresztül minden nap megoszt egy dalötletet, amelyet bárki megzenésíthet legjobb belátása szerint. A Napidal Sziámival 365+1 projektben -, ami elnyerte „Az év könnyűzenei eseménye” Artisjus díjat - bárki részt vehetett, a szövegekből pedig több mint 1100 dal készült el, megközelítőleg 300 zenésztől, a szerzeményekből pedig több nagylemez is megjelent. A legutóbbit áprilisban mutatták be az Akvárium Klubban, Müller alkotótársával Bérczesi Róberttel (hiperkarma), akivel több mint 100 dalt szereztek. A Hiperkarma Napidalok Nagykoncerten 22 dal csendült fel, Péterfy Bori (Péterfy Bori &amp; Love Band), Beck Zoltán (30y), Bérczesi Róbert, Leskovics Gábor (Pál Utcai Fiúk, Kiscsillag, Kispál és a Borz), Lovasi András (Kispál és a Borz, Budapest Bár), Meszes Balázs (Punnany Massif), Molnár Tamás (Anti Fitness Club, Jetlag) és Müller Péter Sziámi tolmácsolásában. Bérczesivel közös második Napidal nagylemezük 2023. május elsején jelent meg, olyan előadókkal, mint Agócs Márton (Aurevoir.), Frenk, Kirschner Péter és Lee Oliver.
HZ, BBB
 
<a href="https://www.facebook.com/mullerpetersziami/">https://www.facebook.com/mullerpetersziami/</a>
<a href="https://www.instagram.com/muller.peter.sziami/?hl=hu">https://www.instagram.com/muller.peter.sziami/?hl=hu</a>

Müller Péter Sziámi

Bárdos Deák Ágnes (1956, Budapest) énekes-dalszövegíró, író, irodalomszervező, a magyar underground emblematikus zenekarának, az 1980-83 között létezett <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kontroll-csoport-756">Kontroll Csoport</a>nak az alapító tagja.
A zárkózott lány az amatőr színjátszás világából került az alternatív zenei életbe, amely olyan felszabadító erővel hatott rá, hogy hamarosan a hazai underground egyik legismertebb alakja lett belőle, köszönhetően punk-attitűdjének, öltözködésének és színpadi viselkedésének. És még valaminek. 1980-ban azt üvölteni bele a mikrofonba, hogy "kerülöm a munkát, utálom a rendőrt”, ehhez bizony bátorság kellett.
A Kontroll Csoport 1983-as feloszlása után akkori férjével, Müller Péterrel összehozták a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-sziami-753">Sziámi-Sziámi</a> zenekart, amely ugyanazt a stílust vitte tovább, amit a Kontroll Csoport képviselt. Ági azután hagyta ott az együttest, hogy véget ért a házassága Müller Péterrel.
1986-ban alakította meg ma is létező zenekarát, az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-agi-es-a-fiuk-11003">Ági és (a) Fiúk</a>at. Ez volt az első formáció, amellyel lemeze jelenhetett meg. Saját szerzeményeik mellett Ági korábbi együtteseinek dalait is játszották. Aztán jött a szétcsúszás, a 90-es évek végére már nem merték sehova hívni koncertezni az Ági és Fiúkat, mert híre ment, hogy az énekesnő részegen tör és zúz a színpadon.
Rengeteg nehézséggel nézett szembe az évek során, volt, hogy fizikai munkát kellett vállalnia a megélhetésért. Pultosként is dolgozott egy ideig. 2002-ben aztán új életet kezdett.
A Kontroll Csoporttal többször is tartottak fellépéseket, például 2006-ban Ági 50. születésnapján, aztán 2009-ben, majd 2016-ban az Ági 60 elnevezésű koncerten, ahol Bardo nevű formációjával is szerepelt. A 2006 óta működő sanzonos hangulatú, a hazai kortárs költők megzenésítését is felvállaló projektben Ági az évek során olyan zenészekkel játszott együtt, mint Gasner János és Bujdosó János gitárosok, Másik János és Darvas Kristóf zongoristák.
Munkásságáért 2006-ban megkapta a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét. A nyolcvanas évek underground dívája jelenleg műsorszervezéssel foglalkozik, ír, közéleti szerepet vállal, zenés stand up fellépései vannak, és ma is koncertezik, most éppen az Ági ’66 határtalan turnéval lépnek közönség elé, amelyen a Kontroll Csoport dalai szólalnak meg az Ági és Fiúk, valamint régi zenésztársak előadásában.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/motor56">https://www.facebook.com/motor56</a>
<a href="https://www.instagram.com/bardosdagi/">https://www.instagram.com/bardosdagi/</a>
<a href="https://nemenvagyok.com/">https://nemenvagyok.com/</a>

Bárdos Deák Ágnes

A <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kontroll-csoport-756">Kontroll Csoport</a> utódzenekarai közül – a Kampec Dolores mellett – az elmúlt évtizedekben jelentős pályát futott be Müller Péter Sziámi (Kovalcze Végh Péter Iván, 1951, ének) mindenkori saját formációja, mely kezdetben Sziámi-Sziámi, később Sziámi Ultrarock, Sziámi Zenei Társulás, illetve Sziámi néven futott. A zenekar az évtizedek során számtalan korszakot és stílust élt meg, és e különböző periódusok között az összekötő kapocs kizárólag Müller Péter, aki – hogy megkülönböztesse magát nevelőapjától, Müller Péter drámaírótól – a nyolcvanas évek végétől harmadik névként előbb az Ivánt, majd a Sziámit vette fel.
Az 1983-ban még Bárdos Deák Ágnessel (1956, ének) alapított Sziámi-Sziámi kezdetben a Kontroll Csoport hagyományait próbálta tovább vinni. Játszott benne a szintén ex-kontrollos Farkas Zoltán és Újváry János, majd egy ideig az Európa Kiadóból Kiss László és Magyar Péter. Hanghordozó ebből a korszakból viszont nem maradt utánuk.
Müller és Bárdos magánéleti válása értelemszerűen zenekari válsághoz vezetett: Bárdos kilépett és megalapította az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-agi-es-a-fiuk-11003">Ági és a Fiúk</a>at. Az Európa Kiadóból érkezett Gasner János személyében Müller viszont remek alkotótársra lelt, és az ekkor már Sziámi Ultrarock névre keresztelt formáció 1989-ben Ha… címmel egy figyelemre méltó anyagot is készített (ez akkor csak kazettán jelent meg, később a Bahia adta ki CD-n). Időközben kibővült a csapat (többek között három vokalistával, Tarján Györgyivel, Czerovszky Henriettel és Puskás „Büfé” Andreával, plusz két szaxofonossal), Müller már így vette fel a Sürgős reinkarnáció című lemezanyagot, amelynek publikálására viszont egészen 1997-ig kellett várni.
A rendszerváltozás idején Müller besokallt a fővárostól, és leköltözött egy Zala megyei kisfaluba, Nemesrádóba. Hamarosan összebarátkozott egy helyi bluesrock zenekarral, egy idő után pedig már együtt zenéltek. Ezzel kezdetét vette a harmadik Sziámi-korszak, mely az alternatív zene hívei körében a legtöbb értetlenséget, a zenekar számára viszont a legnépszerűbb korszakot hozta. (Az ekkor született korongok: Testből testbe, 1992, Mr. Pornowsky előkerül, 1993, Olyan vagy, 1994, Illa-berek, 1997)
Bár 1997 augusztusában Müller bejelentette a Sziámi végét, végül nem bírt magával, és 1999 végére Gasner Jánossal újraindította azt. Három új lemezt (Egyszerű teremtés, 2000, Fogjad már meg!, 2006, Az Isten álljon meg!, 2007) jelentettek meg, mígnem Gasner 2009-es halála végképp pontot nem tett a Sziámi zenekar végére. Müller Péter Sziámi az utóbbi években Szakcsi Lakatos Bélával (Pianissimo! duó), Kirschner Péterrel (Felevad duó), illetve az AndFriends zenekarával koncertezik, és jelent meg (utóbbival) lemezeket

Sziámi

Az egyik legeredetibb szabadcsapat kétségkívül a dadaista Tudósok, melynek vezetője, drMáriás (Máriás Béla, 1966, ének, szaxofon, trombita) a nyolcvanas évek vége óta provokál és meghökkent, elszomorít és nevettet bennünket. Versben, rajzban, zenében, performance-ban.
A nyolcvanas évek második felében drMáriás a belgrádi zeneakadémián népzenét és zenetörténetet tanult, illetve különféle jazzformációkban vett részt. Ezzel párhuzamosan avantgárd zenével, képzőművészettel foglalkozott, Cage és Brötzmann koncertjeit hallgatta, majd mintegy válaszként 1988-ban Újvidéken megalapította a Tudósokat, melyben akkoriban – mint megfogalmazta – „csapásmérő szövegek ötvöződtek egy hendrixes élményvilággal és a free jazzel”. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján főként Újvidéken és Belgrádban koncerteztek, de ellátogattak Budapestre, ahol a Tilos az Á, a Fiatal Művészek Klubja, a Fekete Lyuk, a szentendrei Vajda Lajos pincegaléria és hasonló helyeken léptek fel.
A katonai behívó és zaklatások elől aztán drMáriásnak menekülnie kellett, Magyarországon új formációt alapított, majd amikor Bada Dada (Bada Tibor, 1963–2006, ének) szintén átjött, 1992-ben friss társakkal folytatták a Tudósok történetét. A kilencvenes évek közepén adott koncertek azonban nagyban függtek Bada hullámzó lelki világától, voltak nagyon erős és eredeti megnyilvánulásai, és voltak értelmezhetetlen helyzetek. Bada végül 1996-ban távozott a zenekarból, és a Tudósok onnantól valóban zeneibb vizekre evezett.
Az azóta évente, kétévente megjelent korongok egyaránt a jazz, a kísérleti zene, a performance, a költészet határán mozognak, sok humorral és öniróniával. A kétezres évek második felében különösen erős volt a csapat – drMáriás mellett Endrei Dávid (1982, basszusgitár), Jeli Gergely (1977, dob) játszott –, és bár Tövisházi Ambrus (1976, billentyűsök) 2012-es csatlakozása után sokat is poposodott a Tudósok hangzása, koncertjei és albumai továbbra is kellőképp ütöttek. Miközben a zenekar New York-tól Berlinen át Gyergyószárhegyig, a kortárs zenei fesztiváloktól az avantgárd jazzklubokon át a pubokig sokfelé megfordult a világban.
A Tudósok eddigi utolsó stúdióanyaga (Akkor is nevetek) 2019-ben jelent meg, de 2021-ben – a Tudósok 35. születésnapjára – kihoztak egy válogatáslemezt (Buta szeretnék lenni), mely a zenekar 1993 és 2018 között megjelent számainak újramasterelt változataiból áll.
2023-ban új lemezt készítettek Himnikus idők himnuszai címmel, amelyen a társadalomkritikát, humort, iróniát, lendületet és szabadságérzést egy új szintre emelték.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 453–454.
A zenekar Facebook-oldala: https://hu-hu.facebook.com/tudosok/

Tudósok

Kollár-Klemencz László (1966, Budapest) énekes, gitáros, dalszerző, aki a Kistehén zenekar frontembereként vált ismertté. Emellett szólóalbumai és különböző zenei projektjei is számottevőek, valamint figyelemre méltóak a szépirodalmi művei.
A nyolcvanas évek közepétől a Boann együttes énekes-gitárosa volt, aztán a zenekar tagjai 1991-ben a magyar származású amerikai David Bornstein énekessel megalakították az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-andersen-11055">Andersen</a> alterock zenekart. Az együttes több klipjét bemutatták az akkori első számú zenei televíziós csatorna, az MTV 120 Minutes című műsorában. Lemezeik jelentek meg, európai és amerikai turnéjuk is volt. A formáció a Kispál és a Borz, a Sexepil és az Új Nem mellett az alternatív rock új nemzedékének egyik legnagyobb ígéretévé vált, azonban 1994-ben feloszlottak, amikor David Bornstein visszaköltözött Amerikába. A gitáros-dalszerző Kollár-Klemencz nagyon rosszul élte meg az Andersen végét: elfordult a zenéléstől és csak a gyerekeinek zongorázott otthon.
A Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki karán szerezte meg első diplomáját, tájrendező szakon. A zenélés mellett 1991-től a Varga Stúdiónál dolgozott, mint forgatókönyvíró, rendező, animátor, gyártásvezető, rövidfilmek zeneszerzője, grafikai tervező, látványtervező, egészen 1999-ig. Azután alapító tagja volt a MyFILM stúdiónak, amelyben reklámokat, animációkat, rövidfilmeket készítettek.
A Kistehén 2002-ben egy animált karakterként látta meg a napvilágot, majd két évvel később megszületett a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kistehen-7967">Kistehén</a> zenekar is Kollár-Klemencz László vezetésével. Az együttes összesen hét albumot jelentetett meg. Ironikus, gyakran társadalomérzékeny szövegekkel, költői látásmódjukkal, játékos előadásukkal számos hazai és külföldi fesztiválon arattak sikert. A 2010-ben Kollár-Klemencz által újjászervezett zenekar tagjai 2020-ban döntöttek az elválás mellett, azonban a pandémia miatt halasztani kellett "Minden idők utolsó Kistehén koncertjét", amelyet aztán 2022 áprilisában tartottak meg a Budapest Parkban.
Kollár-Klemencz a Kistehén-évek alatt több szólóanyagot is megjelentetett (Ember a fán, 2008; Legesleges [Erdős Virág megzenésített versei], 2014; Rengeteg, 2016), emellett szerepelt a zenészeket és írókat/költőket egyesítő <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-rajatszas-8306">Rájátszás</a>ban. greCSÓKOLlár néven Grecsó Krisztián költő, íróval zenés irodalmi esteket tartottak. A mai napig aktív tagja a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-budapest-bar-23088">Budapest Bár</a> formációnak. 2019-ben született Zabolátlan lovaim című lírai dalestjét Farkas Róberttel és Dargay Marcellel közösen jegyzik.
Már a Kistehén utolsó éveiben elindult egy melankolikusabb zenei vonalon, a harsány pop-rock szerzemények helyett egyre inkább lassabb, személyesebb, visszafogottabb hangvételű, szövegközpontú dalokat írt. Ez teljesedett ki jelenlegi projektjében, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kollar-klemencz-kamarazenekar-5523">Kollár-Klemencz Kamarazenekar</a> zenéjében. Mély érzelmekkel telített, balladisztikus dalok a természetről, egy erdő közepén élő alkotótól és klasszikus zenei, népzenei, világzenei hangszeresekkel, valamint Mákó Kató énekessel felálló zenekarától. Az utóbbi években két albumot adtak ki: Ég az erdő (2020), A folyó (2023).
Kollár-Klemencz László a zene mellett irodalommal és lovakkal is foglalkozik. Rendszeresen publikál irodalmi folyóiratokban, több kötete jelent már meg (Miért távolodnak a dolgok?, 2015; A műanyag kerti székek élete, 2018; Öreg Banda, 2021). Vidéki lakhelyén lovak képzésével, lovaglás oktatással is foglalkozik, a 2012-ben a Szent István Egyetem Állatorvostudományi Karán Hippológus Lovastanár szakán is diplomát szerző zenész.
HZ
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/profile.php?id=100063552104268">https://www.facebook.com/profile.php?id=100063552104268</a>
<a href="https://www.instagram.com/kollarklemenczlaszlo/">https://www.instagram.com/kollarklemenczlaszlo/</a>
<a href="https://kollarklemencz.com/">https://kollarklemencz.com/</a>

Kollár-Klemencz László

Németh Róbert (1972, Budapest) gitáros-énekes-dalszerző, a magyar indie-rock zenei színtér egyik úttörője, az egykori Heaven Street Seven basszusgitárosa, aki tagja volt a Pegazusok Nem Léteznek zenekarnak is. A zenélés mellett íróként, újságíróként és rádiós műsorvezetőként is tevékenykedik. Az 1990-es évek eleje óta dolgozik különféle lapoknak, jelenleg a HVG munkatársa, a Wanted podcast társalapítója. 2021-ben Nem vagyok itt címmel jelent meg regénye.
1995-ben alapító tagja volt a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-heaven-street-seven-12757">Heaven Street Seven</a> zenekarnak. Az indie-gitárpopot játszó, angol nyelven éneklő formációról sokan és sokáig azt hitték, hogy egy hazánkba tévedt ausztrál vagy amerikai zenekar. A basszusgitáron játszó és a dalszerzésben is tevékeny Németh Róbert és csapata 2000-ben jelentetett meg első ízben teljes egészében magyar nyelvű számokból álló albumot (Cukor). Húszéves fennállásuk alatt olyan előadókkal léptek fel egy színpadon, mint az R.E.M., Radiohead, Fun Lovin Criminals és Morrissey. 2015-ben elbúcsúztak a közönségüktől, de azóta is összeállanak néha egy-egy koncertre, legutóbb 2021-ben léptek fel együtt.
Német Róbert közben már 2012-től a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-pegazusok-nem-leteznek-7649">Pegazusok Nem Léteznek</a> együttes tagja is volt, ahol basszusgitáron és billentyűs hangszereken játszott. Kiváló hangszerelésű, melankóliával erősen fűszerezett dalaik értő fülekre találtak a hallgatóságban, egészen 2019-ig, mikor is a zenekar bejelentette, hogy vége, és egy A38 Hajón megtartott búcsúkoncerten elköszöntek rajongóiktól.
2020 óta Németh Róbert a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-horhos-75058">horhos</a> formációval is készített felvételeket. The Waste Land vol. 1-5 címet viselő kiadványukon egy gitárcsilingelésekből, tücsökciripelésből, kutyaugatásból, természethangokból, elektronikus és városi zajokból, vonathangból és sok minden másból összegyúrt zenedarab hallható.
Németh Róbert 2016-ban intim hangvételű, közvetlen, személyes dalokat vett fel debütáló önálló lemezére (Nincsen mozgás az eseményhorizonton). Szólóprojektjét zeneileg többek között Cseh Tamás, Másik János, a Balaton, Lou Reed, a Velvet Underground, Beck és Damon Albarn albumai inspirálták. Egyszerre melankolikus és lendületes gitárpop-dalokkal teli második szólólemeze (A kibaszott végtelen űr) 2019-ben látott napvilágot. Legutóbbi albuma, a gitárcentrikus Vihar után az ég (2022) két éven át készült Lázár Domokos produceri és hangmérnöki felügyelete mellett. A kritikusok szerint énekes-frontemberként erre a lemezre szabadult fel igazán az eddigi zenekaraiban jobbára a háttérben meghúzódó zenész.
BB, HZ
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/nemethrobertmusic/">https://www.facebook.com/nemethrobertmusic/</a>

Németh Róbert

A fotós, filmes, performer, dalszerző Ujj Zsuzsa (1959) zenekarát 1992 alapította a gitáros Tóth Zoltán Spenóttal (Spenót, Embersport, Flash, Európa Kiadó, Ági és Fiúk). Ujj azóta e folytonosan változó összetételű formáció élén énekli hol melankolikus és elvágyódó, hol frusztrált és szabadszájú szövegű (vagy ahogy ő fogalmazta: „ironikus, depressziós, szerelmes”) dalait.
A zeneileg erősen Tom Waits-ihletésű Dunántúli sláger című szerzeményét számos zenekar (például Péterfy Bori &amp; Love Band, Mókus és a Fabula Rasa, Bijou Akusztik) is feldolgozta.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 228.

Csókolom

A Barcs Miklós (1957, ének), Kovács Imre (gitár) és Márkus János (gitár) által 1989-ben alapított csapat nem annyira a zenéjével, mint inkább szabad szájú szövegeivel (Kúrom a nőt) keltett feltűnést az 1990-as évek elején. Mivel a tagok nem vetették meg a drogot, így a Flash a korszak acid szubkultúrájának egyik reprezentánsa lett, rendszeresen koncertezett a Tilos az Á-ban és más budapesti underground klubokban. A zenekarban – a folyamatos tagcserék nyomán – a kilencvenes évek közepére már csak Barcs Miklós képviselte a folytonosságot. Viszonylag sokáig játszott benne Géresi László (gitár), Artner Iván (basszusgitár) és Asztalos Zoltán (dob).
Munkásságukat egy koncertkazetta (Flash, 1996) és egy koncert CD (Süssfelnap, 2004), valamint egy holland kiadású kazettaritkaság és egy 2018-ban megjelent vinyl kislemez őrzi.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 228–229.

Flash

A Novák Péterrel és Nagy Gergővel közös gimnáziumi zenekarban, A Cégben indult Korom Attila (1969) az 1980-as évek második felétől hol zenekarral (Korom és a felhők, Korom és Méz, Korom és Angyalszív), hol egyszál magában játszotta saját, humoros, filozofikus, helyenként kifejezetten spirituális szerzeményeit.
Bár a Vasárnap éjjel már 1987-ben bekerült Timár Péter Moziklip című filmjébe, és Korom a kilencvenes évek elején rendszeresen szerepelt a nagy sikerű televíziós kamaszműsorban, a Kölyökidő-ben (melynek zenéit is ő írta), egészen 1997-ig kellett várnia, mire első – és ezidáig egyetlen – szólóalbuma megjelenhetett. A Hajnali szakmai körökben nagy sikert aratott, Korom ennek az anyagnak köszönhette a Koncz Zsuzsával, Dés Lászlóval, Zoránnal és Sipeki Zoltánnal való későbbi együttműködését.
A szerző így jellemzi magát: "Korábbi dalaim legfőbb karaktere az a városi folk, ami itthon Cseh Tamás-Bereményi "köpenyéből bújt elő", kinn pedig Leonard Cohen, Lou Reed, Dylan a legismertebb ősatyái. De ezeken a gyökereken kívül továbbra is táplálkozom az itthoni és határ menti népzenékből, balkáni és cigány muzsikákból épp úgy, mint a francia sanzon és a flamenco hagyományból. Ezekre a régi ízekre hatott az újabb dalaimban a mai amerikai underground ironizáló stílusa (pl: sparklehorse). A posztmodern irodalomból vettem az ötleteket, hogy a dalaimban idézeteket használjak, vagyis a legismertebb zenei paneleket emelem be a saját anyagba az Animals-től a Pink Floydig.  Sokan a szövegeimet tartják a legfontosabbnak. Ami jellegzetesen „Koromossá” teszi őket az a képi világ ereje az egyszerűség és fanyar humor ZEN szellemben. Most is a szerelem, a szex, a szabadság, a megvilágosodás lesznek a fő témáim. A saját szövegek mellett Ady, Pilinszky, valamint Nagy László verseit zenésítettem meg."
 
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 239.
 
<a href="https://www.facebook.com/attila.korom.music/">https://www.facebook.com/attila.korom.music/</a>

Korom Attila

Az 1990-es évek elejének egyik népszerű rockcsapata.
Szendrey Zsolt „Szasza” (ének) a Love-ból, Mátyás Attila (gitár) az F. O. Systemből, Zana Zoltán (dob) a Dance-ből és Somlyay Miklós „Miksa” (basszusgitár) a Kézi Chopinből érkezett, és eredetileg egyetlen alkalomra (1990 februárjában a Fekete Lyuk második születésnapjára) álltak össze, de aztán olyan jól érezték magukat, hogy folytatták tovább. Férfisoviniszta erotikával fűszerezett, nyers, kemény gitárzenéjük az elkövetkező három évben fiatalok tízezreit vonzotta. Három korong (Sex Action, 1990, Olcsó élvezet, 1992, Mocskos élet, 1993) maradt utánuk. 1995-ben kilépett Mátyás Attila és Zana Zoltán (utóbbi ettől kezdve Ganxta Zolee néven menetelt a gettórap műfajban), a többiek Action néven folytatták. 2004. május 8-án azonban újra az eredeti felállásban lépett fel a Sex Action a Sziget nagyszínpadán, 2005 őszén Jöhet bármi címmel új nagylemezt is megjelentettek. 2009-ben viszont Szasza és Miksa kiléptek (jött Vékony Sándor „Áfonya” és Bense Sándor), de 2013-ban Mátyás Attila születésnapi koncertjén ismét az eredeti felállás lépett színpadra. Azóta két új korongot (Olaj a tűzre, 2013, Utolsó kör, 2017) gurítottak ki.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 467.
Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/sexactionband/">https://www.facebook.com/sexactionband/</a>

Sex Action

Az 1990-es években a rock és a partizenék találkozásában úttörő szerepet játszó Másfél 1989-ben a Kandó kollégiumi pincéjében alakult. Néhány tagcsere után 1991-re jött létre az a kvartett – Lukács Levente (1970, szaxofon), Barnabás (Bácsi Attila, 1968, gitár), Hegedüs János „Seki” (1968, basszusgitár), Kalocsai Tamás (1970, dob), melynek rendkívül öntörvényű, kompromisszummentes instrumentális muzsikája egészen új színt hozott a budapesti koncertéletbe. Valahol félúton jártak a jazzrock, a progresszív rock és a modern tánczene között, helyenként határozott acidos bukéval. Legfontosabb jellegzetességük, hogy a szaxofon, a gitár, a basszus, a dob náluk egyszerre volt ritmus- és szolisztikus hangszer, kalandozó és alapot adó.
A Másfél léte, fejlődése, haladási sebessége eléggé sajátos, és időnként véletlenszerű. Maga a név is a pillanat hevében született: második koncertjükre készültek, még nem volt nevük, egyikük javasolta, legyen Másfél, aztán úgy is maradt. A fantáziadús számcímek – Menetmetsző, Jelzőbárány, Skarlát etűd, Kínai nátha – általában szintén a pillanatnyi hangulatot tükrözik.
A kiadók többsége a kilencvenes években nyilván azért idegenkedett tőlük, mert a Másfél a kezdetek óta instrumentális zenét játszott. Sosem zárták ki egy énekes csatlakozásának lehetőségét, de nem is erőltették. És lám, 2005-ben a moszkvai Deti Picasso örmény származású énekesnője, Gaja Arutjunján előbb koncerteken ugrott be hozzájuk egy-két számra, majd az új korongon (En Garde, 2005) már szerepelt.
De ne szaladjunk ennyire előre: a Másfél a kilencvenes évek közepére az egyik legizgalmasabb fővárosi rockzenekarrá nőtte ki magát, különösen kvadrókoncertjei mentek élményszámba. Aztán 1996-ban csatlakozott hozzájuk Lukács Levente unokatestvére, Salamon Eszter (1971, cselló), aki nemcsak játékával, de extravagáns megjelenésével is nagyban hozzájárult a zenekar további emelkedéséhez. Salamon először a harmadik Másfél-korongon (Viperagarzon, 1996) játszott velük, eleinte csak a lassabb folyású dalokba szállt be, később már a sűrűjébe is – egészen 2002-es kilépéséig.
A Másfél megszólalásának karakterét az időnkénti tagcserék persze befolyásolták – Kalocsai Tamást 1999-ben Ujj Zoltán (1973, dob), „Sekit” 2002-ben Sabák Péter (1977, basszusgitár), Barnabást 2009-ben Karen Arutjunján (gitár) váltotta fel –, egyes vonások felerősödtek, mások elhalványultak, de az alap, az egyéni ízű lüktetés, a szinte hipnotikus ismétlődések és a váratlan váltások rendszere nem változott. Még ha tény, a kétezres években érezhetően ők is a popularitás felé mozdultak el, sokat szelídültek, egyre több elektronikát és modern tánczenei elemet (drum &amp; bass, jungle, dub) engedtek beszűrődni dalaikba, így azok a partiközönség számára is könnyedebbek, táncolhatóbbak lettek.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 448–450.
<a href="https://www.facebook.com/masfel.hu/">https://www.facebook.com/masfel.hu/</a>

Másfél

A Kecskeméten született, de Szentendréhez kötődő autodidakta festőművész popkulturális szempontból a leginkább a Bizottság egyik meghatározó arcaként ismert. A zene és a képzőművészet mellett irodalommal és filmezéssel is foglalkozik.
Fotózást tanult, műtermi és nyomdai fényképészként dolgozott, közben 1966-ban Kecskeméten ef Zámbó Istvánnal és más nyughatatlan fiatallal megalapította a Purgatórium Klubot. 1972-ben pedig a szentendrei Vajda Lajos Stúdiót.
„Mit látsz Laca? Mit látsz Laca? – Egy nagy segget látok. De lehet, hogy nem is látom, lehet, hogy csak hallucinálok” – ezzel a kis párbeszéddel kezdődik az 1983-ban kiadott első Bizottság-album, a Kalandra fel!!!. Fe Lugossy László az 1980 és 1986 között létező népszerű dadaista, szürrealista szabadidőzenekar egyik énekese és szövegírója volt, ahogy az egyik dalban megfogalmazza, a „zen-buddhista televízió férfi bemondónője”. A nagyközönség számára messze ez a legismertebb tevékenysége. 
Ahogy 2017-ben a hvg-hu-nak mesélte: „Kicsit revelatív is, furcsa is, hogy az akkori őszinte és ösztönös magatartásunkkal ilyen nyomot hagytunk. Mindig is vonzódtunk a beathez és rockhoz, ebbe nőttünk bele. Jó zenéket hallgattunk, amik mindig inspirálják az embert, és ebből fejlődött ki az is, hogy mi magunk is megpróbálkozzunk a zenéléssel. Egyébként sem tetszettek nekem a magyar táncdalok szövegei, gondoltam, én is írok valami érdekeset. Így születtek meg azok a szövegek, amiket aztán később megzenésítettünk a Bizottsággal. Ráadásul volt bennem elég exhibicionizmus és erő, hogy ezeket hitelesen próbáljam előadni.”
Fe Lugossy László – akinek nevében a Fe a fenomenális rövidítése – a Bizottság mellett 1983-ban létrehozta az Inkaszámtan alkalmi társulatot. Emellett a képzőművész pályát sem hanyagolta: 1982 óta a Művészeti Alapnak, 1989-től a Magyar Képző-és Iparművészek Szövetségének a tagja. 
1986 és 1992 között az Új Modern Akrobatika performance zenekarral dolgozott. 1993-ban három egykori Bizottság-taggal, Wahorn Andrással, Kukta Erzsébet Kokóval és Szulovszky István Jonyval Edd meg a fényt címmel jelentetett meg CD-t, majd két évvel később alteregója, Batu Kárman is kiadott egyet (Max Mara &amp; Lili Luna). 2011-ben pedig a Fákó Árpád vezette Hússal készített közös albumot (Nyaralj ködben a Mirákulum szájton).
1997-ben Sárospatakra költözött. Nős, felesége Almási Gertrúd.
JBSz

feLugossy László

A keszthelyi születésű Nyeső Mária (1967) az 1970–1980-as évek fordulóján tűnt fel a Fiatal Dalosok Találkozóján, és az egyik legnagyobb tehetségként tartották számon. Számos rádiófelvétele, egy, a Z’Zi Laborral közös kislemeze (Tejbegríz, 1986) és egy önálló SP-je (Ha rám vagy kíváncsi / Pici párom, 1987) is elkészült, első, cím nélküli kazettája mégis csak 1992-ben jöhetett ki.
Mi több, azóta is mindössze három további albumot (Az én kis bigbendem, 2000, Meteorológus, 2009, Hagyj szabadon, 2014) jegyez. Miközben rendszeresen tart fanyar humorú, jazzes, improvizatív szólóesteket.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 239.

Nyeső Mária

Wahorn András (Pintér András) autodidakta avantgárd festőművész, grafikus, zenész, zeneszerző, filmrendező, videoművész, producer, digitális művész, webdizájner.
Az 1980-as évek elején Waszlavik Lászlóval, ef Zámbó Istvánnal, feLugossy Lászlóval és Bernáth(y) Sándorral együtt megalapította a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bizottsag-9860">Bizottság </a>zenekart, melynek vezetője volt. A leginkább a Szerelem című dal előadásával vált ismertté (a számot Méhes Mariettával közösen A kutya éji dala című 1982-es Bódy Gábor filmben is előadják), de ő tervezte az együttes Kalandra fel! (1983) és Jégkrémbalett (1984) albumainak borítóját, valamint ő rendezte az utóbbi kísérleti filmet is. 
A <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bizottsag-9860">Bizottság </a>tagjai közül a zenekar 1986-os felbomlása után kétségkívül Wahorn András a legaktívabb és legtermékenyebb. Aki igazából kétszer telepedett ki Amerikába. Először 1991-ben egyedül, New Yorkba: tovább élve a bohém művészek életét. Alkalmi munkákból meg itthonról hozott képeinek eladásából tartotta fenn magát, aktuális műveiből néha kiállított, nagy ritkán hazajárt, majd gyorsan visszautazott. Másodszor 1995-ben telepedett ki: családdal, Los Angelesbe, és már nem élte tovább a bohém művészek életét. Beállt az egyik leghíresebb tengerentúli rajzfilmstúdióba, napi nyolc órába háttereket rajzolgatott. És attól kezdve nem is nagyon járt haza.
Még a Bizottság németországi turnéja alatt az egyik rajzát elcserélte egy Atari számítógépre és egy Yamaha D110-es hangmodulra. Létrehozta a Bad Quality Recordsot, melynek keretében a saját felvételei mellett a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bp-service-11151">BP Service</a>-nek, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-tudosok-7727">Tudósok</a>nak és Dixinek az anyagait publikálta kazettán. Majd, amikor a Dovin Galériában 1990-ben nagy életrajzi kiállítása nyílt, nagyjából ezzel egy időben jelent meg első LP-je, a Tengerhajózás.
A következő években több, igazi wahornos CD-t (wHole, 1995; Madame Crain &amp; Wahorn, 1998; The Dancer Of The King, 1998) jelentetett meg. Utóbbival 1999 őszén Magyarországon is turnézott, hollywoodi táncosnővel (Rachel) és vetítéssel. Az ezredfordulón pedig feLugossy Lászlóval One címmel készített közös CD-t: Laca a telefonban mondta a szöveget, Wahorn pedig az alá pakolta a zenét. 2006-ban hazaköltözött Magyarországra, azóta Mezőszemerén él – és javarészt újra fest, illetve különbőző hobbizenekaraival (Wahorn Airport, Tapasztalt Ecsetek, Noise Flowers, 4Dog) ad alkalmi koncerteket.
JBSz
Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/andras.wahorn/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/andras.wahorn/?locale=hu_HU</a>

Wahorn András

A New York-ból Budapestre költözött – amúgy magyar gyökerekkel rendelkező – David Bornstein (ének, gitár) által 1990-ben alapított Andersen a Tilos az Á állandó koncertzenekarának számított. További tagjai: Kollár László (gitár, ének), Kárpáti József (trombita, billentyűsök), Kratzl Gábor (basszusgitár) és Kiss Attila (dob).
1991-ben adták ki első kazettájukat (The Laughing Cow And Other Stories) (amit 1992-ben újra vettek és némileg módosított dalsorrendben, új borítóval ismét publikáltak), majd leszerződtek a PolyGramhoz, és a Merry Misery már ott jelent meg. Aztán Bornstein 1994-ben visszaköltözött az Egyesült Államokba, ahol 1997 elején kábítószer túladagolásban meghalt. Az első kazetta anyaga – két új dallal kibővítve – 1998-ban CD-n is elérhető lett.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 228.

Andersen

Novák Péter (1970, Budapest) zenész, énekes, dalszerző, előadóművész, médiaszemélyiség, aki 1993-tól a Kimnowak együttes szövegírója és frontembere volt.
Művészcsaládba született, édesanyja Foltin Jolán, édesapja Novák Ferenc, mindketten elismert koreográfusok. Gyerekkorában a családi hagyományok folytatójaként klasszikus balettet és néptáncot tanult. Számos színpadi előadásban szerepelt, így a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról musicalben, és - 13 évesen - az István, a király rockoperában is.
1984-ben, középiskolás korában alapította első zenekarát, ez volt <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-a-ceg-10627">A Cég</a>. A rockot, a punkot, a beatet és az újhullámot ötvözték sajátos zenei elegybe. A Cég 1988-as feloszlása után Novák létrehozta a rövid életű Vörösök zenekart, amelyben már nem csak énekelt, hanem mint dalszerző is bemutatkozott. 1990-91-ben az Aranyláz együttesben játszott "Cég-társával", Nagy Gergely basszusgitárossal, valamint Csala Miklós énekes-gitárossal és Nyíri Sándor dobossal. 1991-ben egy kazettájuk is megjelent a Proton kiadónál.
1993-ban Nagy Gergellyel megalapították a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kimnowak-12836">Kimnowak</a> zenekart. A trió Pribil György (1967-2013) gitáros-zeneszerző csatlakozásával alakult ki. Novák itt érte el legnagyobb zenei sikereit. A 90-es évek közepén fénykorát élő formáció hat stúdióalbumot jegyzett, rajtuk számos slágerrel. 2003-ban adták ki utolsó nagylemezüket.
Keresztes Ildikó 1999-ben megjelent Nem tudod elvenni a kedvem című lemezén a dalok szövegét Novák Péter írta. Oláh Ibolya Egy sima, egy fordított (2004) albumára is szerzett dalokat. Szintén szövegíró volt Rúzsa Magdi 2006-os Ördögi angyal című lemezén, valamint a 2008-as Iránytű albumán is közreműködött. Dolgozott együtt Cserhalmi Györggyel (Eklektikon, 2000) és Presser Gáborral (Magyar Carmen, 2008). A Kultúrpart társulattal közösen 2014-ben Weöres Sándor szövegeiből építkező gyermekműsort mutattak be, Üzenet a Földről című előadásuk pedig 2019-ben jelent meg lemezen. Az énekes az elmúlt években gyakran fellépett Kiss Ferenc világzenei formációjával, az Etnofon zenekarral.
Novák Péter a zenéléssel párhuzamosan színházi munkákat is vállal. Zenés és prózai darabokban volt szövegíró, zeneszerző, rendező, koreográfus, vagy éppen szereplő. 1992-től a Galla Miklós vezette <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-hollo-szinhaz-12214">Holló Színház</a>nak is tagja volt. Dolgozott főiskolás vizsgadarabokban (nővére, Novák Eszter színházi rendező). Az István, a király születésének 40. évfordulóján, 2023 augusztusában a Papp László Budapest Sportarénában Novák Péter rendezésében vitték színre a korszakos művet.
1999-től televíziós műsorokban is gyakran felbukkant a képernyőn (RTL Reggeli, BÁR, Sziget TV, Megasztár, Megatánc, Beugró, A Társulat, Fölszállott a páva). 2023-tól a Falu bolondja című sorozatban mutatja be a vidéki élet szépségét.
Munkásságának elismeréséül 1998-ban Huszka Jenő díjjal jutalmazták (Az év könnyűzenei szövegírója), 2004-ben A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki őt.
HZ

Novák Péter

A kétezres évek egyik legjobban futtatott, tizenhárom éves pályája során többször imázst változtatott csapatot Somogyi Csaba (ex-Jack Daniel's, gitár), Csordás Tibor (ének) és Barbaró Attila (gitár, ének) alapította 1993-ban. A dobos személye a későbbiekben sűrűn változott.
Első anyagukat 1994-ben Rock&amp;Roll címmel kazettán jelentették meg, majd Csordás helyére Szekeres András (ének) érkezett, a dobos Somogyi József Jódli, a basszusgitáros pedig Riki Church lett. Az 1995-ös album (Káros az egészségre) után országos turnén vettek részt az Akela társaságában. 1997-ben kiszállt az alapító Somogyi Csaba, a többiek pedig stílust váltottak: a könnyedebb glam felé mentek el.
A Warner/Magneoton kiadásában megjelent új korongot (Nihil) már a Tankcsapda vendégeként népszerűsíthették országszerte. 1997-ben erős Marilyn Manson hatást mutattak, ami később átment Tankcsapda-utánérzésbe. Azóta folyamatosan koncerteznek, és jelentetnek meg újabb anyagot.
Következő nagylemezük, a Tabu 1999-ben látot napvilágot, amelyet mostanáig további kilenc stúdióalbum követett: SX7 (2001), Hat (2003), Szép új világ (2005), Degeneráció (2009), Mi van veled? Semmi? (2012), Félelem és reszketés Budapesten (2014), Buli volt, buli van, buli lesz! (2016), Negyedszázad kockázat és mellékhatás (2019), Kézműves Junkies(2021). A korongok közül a Mi van veled? Semmi? Fonogram-díjat nyert az év hazai hard rock vagy heavy metal albuma kategóriában. 
Megemlítendő, hogy Barbaro Attila 2002 óta az akkor megalakult a Zorall együttesben is zenél, illetve, hogy Bánfalvi Ákos 2006-ban könyvet írt a formáció történetéről A Junkies nagy mesekönyve címmel. Riki Church 2020 nyarán elhagyta a csapatot, a helyét Czakó Dániel, az együttes addigi technikusa vette át. Az eltávozott basszusgitáros nem sokkal később, 2023 februárjában, 53 évesen meghalt.
A formációt jelenleg Szekeres András énekes, Barbaró Attila gitáros-énekes, Czakó Dániel basszusgitáros és Keresztes Viktor dobos alkotja. A csapat Királyi többes című szerzeményével indult a 2024-es Dal című televíziós tehetségkutató versenyen. 
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 465–466.
 
<a href="https://www.facebook.com/Junkiesmusic/">https://www.facebook.com/Junkiesmusic/</a>

Junkies

Az 1990-es évek fontos szabadcsapata a képzőművész Lois Viktor (1950) vezette Tundravoice.
E formáció gyökerei a nyolcvanas évek elejére nyúlnak vissza. Abba a korba, amikor egyes fiatal képzőművészek ecset és véső mellett/helyett gitárt, szaxofont és dobverőt vettek a kezükbe. E mozgalom legismertebb zenekara kétségkívül a Bizottság volt. Lois Viktor viszont úgy vélte, a legjobban úgy lehetne egyesíteni a két művészeti ágat, ha a képzőművészek nem hagyományos hangszereken, hanem képzőművészeti alkotásokon játszanának. És különféle kidobott gépek és használati tárgyak alkatrészeit felhasználva, nekiállt megalkotni a maga hangszerszobrait. A mosótekerőt, a centrifugagitárt, a facsavaróhárfát, a radiátorbasszust, a palackdudát, a hűtőborda-xilofont és a porszívócső-szaxofont. Valamint a nyolc méter hosszú Gigant II-t, amelyen egyszerre hét ember zenélhetett. Kiállítás kiállítást, performansz performanszot követett, e különös hangszerekből megszólaló zene pedig egyre tökéletesedett. És társaival a Tundravoice megalakulása, 1993 óta teljesen kiszakadt a kortárs képzőművészek által kreált hangszerszobrok vagy akusztikus szobrok zörgős-csörömpölős világából. Bebizonyította, hogy instrumentumaival reprodukálható műveket is létre lehet hozni. Ha kell, mechanikus tánczenét, ha kell, brumm &amp; rollt, ha kell, metál sanzont.
A Tundravoice-nak eddig két kazettája (Tundravoice, 1994, Bálványbál, 1997) és három CD-je (Kétszívrezonátor, 2001, Sun Chariot, 2003, The Sun Goes Down, 2016) jelent meg.
A kezdetek óta persze sokat változott a zenekar és maga a zene is: a kezdeti underground fémes kísérletezéstől már a második kazettán a közérthetőbb és folkelemeket is felmutató dalok felé mozdultak, majd jött a brumm &amp; roll és a metál sanzon, legutóbb pedig a perszonál etno. A Tundravoice látszólag monoton zenéjében a fémes felszín alatt mindig érzékeny a pulzálás, a hideg-rideg hangszereken mindig átjön az emberi kisugárzás.
A Tundravoice koncertezését nehezíti, hogy vezetője, Lois Viktor tíz éve a Boston melletti Actonban él, és vezeti ott a Contemporary Arts International művészeti központot.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 455.

Tundravoice

A rendszerváltozás idején alapította Szántó Gábor Faszi (ének, gitár), Varga Zoltán (basszusgitár), Molnár Tamás (ének) és Farkas Zoltán (dob). Sorozatos tagcsere után 1992-ben érkezett az azóta már Quimby-tag Gerdesits Ferenc (dob). 1993 és 1998 között három kazettát adtak ki (Üllői Úti Fuck I., 1993, Fekszik, 1996, A ló túlsó oldala, 1997), de valójában koncertzenekarként alapozták meg hírnevüket. (Közben 1995-ben tartottak már egy búcsúkoncertet, de az olyan jól sikerült, hogy inkább folytatták.) Nem kis meglepetésre – és az Esküvő című dal rádiós sikerének hatására – leszerződtette őket a PolyGram, viszont a nevüket Üllői Úti Fá:k-ra kellett változtatniuk, hogy 1998-ban megjelenhessen a korábbi dalokat tartalmazó „új” CD-jük, az Én meg a farkasember. Ezt követően két évig Leskovics Gábor is játszott velük. Egyre nagyobb kihagyásokkal koncerteznek, miközben az elmúlt tizenöt évben két újabb albumot (A gyengébbek kedvéért, 2006, Kössszépeee!, 2017) dobtak piacra.
JBSz

Üllői Úti Fuck

A Tundravoice kissé mechanikus és fémes zenéjéhez képest a kilencvenes évtized harmadik szabadcsapata, a szintén képzőművész Majoros Gyula (1961) vezette Úzgin Űver hagyományosabb zenei világot képvisel. De csak ahhoz képest.
Az 1991 tavaszán alakult társulat az elmúlt másfél évtizedben meglehetősen hullámzó intenzitással dolgozott, néha évekre leállt, de mindig újra kezdte. A Farkas Marcsi (hegedű, ének), Homoki Péter (gitár, ütőhangszerek, elektronika), Majoros Gyula (szaxofon, klarinét, furulyák, doromb, ének) felállású zenekar első kazettája (Szerény aratás) 1992-ben, első CD-je (Úzgin Űver) 1995-ben jelent meg, és az év egyik legjobb alternatív korongja volt.
Aztán négy évet kellett várni a folytatásra (Úzgin Űver ’99), melyen már Paizs Miklós (fuyara, trombita, csövek, doromb, ének) is közreműködött, és rajta a legősibb és a legmodernebb hangzások keveredtek egymással. A harmadik CD-t (Báb színház zene, 2002), mint a címe is mutatja, valójában bábeladások kísérőzenéjéből állították össze, de együtt is egységes és színes anyag lett. Több év szünet után 2010-ben aktivizálták magukat, azóta három újabb albumot (Bucka, 2010, ReBucka, 2012, Patak, 2018) jelentettek meg.
Miként Majoros Gyula 2020-ban a Játéktérnek nyilatkozta: "Sose jártam zeneiskolába. Hallás után tanultam meg elsősorban fúvós hangszereken játszani, a zene nagyon fontos szerepet tölt be az életemben."
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János, A magyarock története 2 (80–90-es évek), Bp., Kossuth Kiadó, 2019, p. 456.
 
 
<a href="https://uzginuver.hu/">https://uzginuver.hu/</a>
<a href="https://www.facebook.com/profile.php?id=100063709650505">https://www.facebook.com/profile.php?id=100063709650505</a>

Úzgin Űver

A kezdetektől a komplexitásra törekedett a szintén a partizenék és a hagyományos rock közötti hidat képező Korai Öröm, melynek pályája sokban hasonlatos, zenéje viszont számos ponton eltér tőle. Zenei gyökerei egyértelműen a hatvanas évek pszichedelikus világába nyúlnak vissza, azt színezik át világzenei elemekkel (arab, afrikai, tibeti folk) és modern ritmusképletekkel. A Másfél strukturáltabb és végig kontroll alatt tartott világával szemben náluk az elszállás vagy a buli, a lebegés vagy éppen a pörgés a lényeg. Ahogy ők határozták meg stílusukat: pszichedelikus etnovibráció.
A zenekar 1990-ben alakult, kezdettől fogva nagy létszámban voltak a színpadon és már első fellépéseiket is vetítés kísérte. Az 1993-as ötszáz példányban megjelent debütáló kazettát készítők közül mára Csányi Viktor (dob), Jócsik János (ütősök), Kilián Zoltán (basszusgitár), Nádasdi Zsolt (ütősök) és Vécsi Tibor (ének) maradt csapattag, de közöttük is csak ketten (Jócsik, Kilián) voltak ott az alapításnál. 1994 végén már tíz zenész tolongott a színpadon, négy VJ gondolkodott mellettük a kellő vizuális élményről. Főként a Fiatal Művészek Klubjában játszottak sokat, egészen annak 1995-ös bezárásáig. Az akkoriban megrendezett első uszodapartikon is a Korai Öröm szolgáltatta a zenét és a „fényeket”.
Az 1996-os második lemezüket a Katona József Színházban mutatták be, és ez később amolyan hagyomány lett náluk. Ebben az évben kérte fel őket Halász Péter, hogy a Sanyi pilóta című darabjához írjanak zenét, amit aztán minden alkalommal élőben játszottak el a Merlin Színházban. A következő években jutottak el talán népszerűségük csúcsára: 1997-ben és 1998-ban a Sziget nagyszínpadán léphettek fel, 1998-ban több médiumban (köztük a Magyar Narancs-ban) az év koncertzenekarának választották őket, többször mentek külföldi turnéra, két filmben (Cukorkékség, Észak, észak, mindkettő 1999) is hallani őket.
Aztán 2000 és 2004 között inkább csak koncerteztek, és részben kiadatlan felvételeket, részben remixeket jelentettek meg, majd, amikor már mindenki úgy gondolta, hogy vége, 2005-ben előrukkoltak egy kizárólag új anyagot tartalmazó, meglepően erős koronggal, melyen elsőként alkalmaztak szitárt és bolgár népdalénekesnőt. Azóta további három albumot (Korai Öröm 2009, Korai Öröm 2010, Korai Öröm 2013) jelentettek meg.
A Korai Öröm tagjai a kezdetektől fogva nem adtak címet albumaiknak (csupán a kiadás éve került a nevük mellé), ahogy a különböző „daloknak” sem, ezzel is hangsúlyozva, hogy ezek sokkal inkább hangulatok és improvizációk, mint tudatos komponálás eredményei.
JBSz
 
Forrás: 
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János, A magyarock története 2. 80–90-es évek, Bp., Kossuth kiadó, 2019, p. 450–451.
Kapcsolat:
<a href="http://korai.hu/">http://korai.hu/ </a>
<a href="https://hu-hu.facebook.com/koraiorom/">https://hu-hu.facebook.com/koraiorom/</a>

Korai Öröm

Az 1990-es évek egyik legsikeresebb, egyben legfontosabb rockbandája az 1989-ben Debrecenben alakult Tankcsapda.
A kezdet: Lukács László (1968, gitár, ének), Buzsik György (1967–, dob) és Tóth Laboncz Attila (1968–, basszusgitár) elhatározta, hogy megmutatja, hogyan is kell punkzenét játszani. Egyikük sem tudott igazán játszani a hangszerén, de lelkesek voltak, szorgalmasan gyakoroltak egy pincében, és írták a dalokat (Félre a tréfát, Baj van!, Terrorista vagyok). Először 1989 júniusában Szentendrén, a szintén debreceni PG Csoport vendégeként léptek a nyilvánosság elé, az igazi debütálásuk azonban október 14-én az Auróra előtt volt. Közben megjelentettek egy demót (Baj van!!), klubturnéztak itthon és Németországban, 1990-ben újabb demót (Punk &amp; Roll) publikáltak, és az első születésnapjukat már a Petőfi Csarnokban ünnepelhették, ismét az Auróra előzenekaraként.
Lukácsék pályája sok szempontból párhuzamosan haladt a Kispál és a Borzéval, sok szempontból viszont eltért attól. Mindenekelőtt a kezdetekben. Bár a Kispál két évvel korábban indult, a kilencvenes évek elejére nemcsak ezért járt nagyságrendekkel a Tankcsapda előtt. Hanem azért is, mert míg Lovasiék teljes fegyverzetben érkeztek, és szinte a kezdetektől remek dalokat írtak és játszottak, addig a debreceni csapatnak még évek kellettek ahhoz, hogy eljussanak A jönnek férgek… és Az ember tervez színvonalához.
Lukácsék az induláskor még egyértelműen rhythm and bluesos alapú punkrockot játszottak, zeneileg és szövegileg ekkoriban a legnagyobb hatást bevallottan az Aurora gyakorolta rájuk, ahogy ezt hallani is az 1990-es Punk &amp; Roll demokazettájukon. Ráadásul úgy éltek, ahogy zenéltek: csajozás, bulizás, mindez mértéktelen mennyiségű alkohollal és egyéb ajzószerekkel súlyosbítva. 1992 decemberében jelent meg az első lemezük (A legjobb méreg), majd januárban Tóth Laboncz Attila helyére az addigi technikusuk, Cseresznye (Molnár Levente, 1972, gitár) került, Lukács pedig áttért a basszusgitárra. Cseresznye, nem csak technikásabb gitáros volt Lukácsnál, hanem öt évvel fiatalabb is, és hozta magával a maga sodomás, metallicás, anthraxos riffjeit, hatásait. Hatására érezhetően stílust váltottak: a punkgyökértől elrugaszkodva súlyosabb, enyhén metálos irányba fordultak – amolyan dirty rockot kezdtek játszani. A zánkai poppiacon az ő húszperces műsoruk aratta a legnagyobb sikert, amelynek hatására Rózsa István leszerződtette őket.
Már az egyszerű akkordokra épülő, szókimondós szövegű dalokat felvonultató, de fajsúlyosabb megszólalású Jönnek a férgek… jelezte, hogy a csapat kezdi kiforrni magát. Amikor 1995 tavaszán a Kispál és a Borzzal, a Pál utcai Fiúkkal és a Nyerssel elindultak a „Hazudós zenekarok versenye”-turnén, az egyértelmű közönségsiker mellett már szakmai körökben is komolyan felfigyeltek rájuk, az ősszel megjelent új CD-jükkel (Az ember tervez) pedig minden kétséget eloszlattak: a Tankcsapda az évtized egyik meghatározó rockbandájává nőtte ki magát.
Ezen a korongon a zenekar korábbi zabolátlansága, nyersessége, kontrollálatlan szabadossága és vadsága letisztult, kiérlelt formákat öltött, megfelelő kereteket talált, így a banda nemcsak megszólaltatni, de kifejezni is tudta azt az életérzést, amiből ezek a dalok táplálkoztak. Az őket ért számtalan zenei behatást – punk, grunge, metál, rock and roll – ekkorra gyúrták össze egységes, sajátosan tankcsapdás egésszé. Kemény, feszes, dinamikus zene szólt a korongról, melyet ráadásul sikerült úgy eltalálniuk, hogy azt a színpad előtt csápolók és az igényesebb zenékhez szokottak is örömmel vették.
Az ember tervez-en vált egyértelművé az is, hogy Lukács László szövegíróként szintén beérett: az előző anyagok közönségessége, brutalitása, trágársága helyén egy, a korábbihoz hasonló életérzésből táplálkozó gondolatiság, némely helyen már-már költőiség jelent meg. Ekkor sikerült megtalálnia azt a középutat, hogy a Tankcsapda-szövegek úgy emelkedtek el a köznapiságtól, hogy közben egy pillanatra sem voltak művészkedők, posztmodernek, túlbonyolítottak. Lukács szinte észrevétlenül, minden médiahűhó nélkül lett a kilencvenes évek egyik meghatározó egyénisége. És Lovasi András mellett ekkoriban a leginkább neki sikerült dalokba fogalmaznia – mindenkinél érvényesebben – a tizen- és huszonévesek életérzését, gondolkodásmódját, hétköznapi, nem éppen derülátó világát.
Ezzel a lemezzel, illetve az akkori turnékkal és a szigetes nagykoncerttel Lukácsék le is zártak egy korszakot. Még ha nem is tudatosan tették ezt. Inkább csak úgy érezték, nekik most már mindent szabad.
1996-ban rögzítettek egy angol nyelvű demó EP-t (Cause For Sale), majd jött egy válságos időszak furcsa, kísérletezős, a rajongókat megosztó lenyomata (Connector :567:), amely kétségkívül kilóg az életművükből, de mutatta, hogy nem csak egyszerű, lendületes és kemény rockszámokat tudnak írni. Ekkor döntöttek úgy a többiek, hogy az alapító Buzsik nélkül folytatják, akinek helyére Elek Ottó érkezett. A következő két évet jobbára összegzéssel és emlékezéssel töltötték, (ekkor volt Lukács ejtőernyős balesete is), igazán új anyagot nem adtak ki, „csak” a Mennyország Tourist-ot, mely aztán a zenekar legnagyobb slágere lett. 
Utólag visszatekintve talán törvényszerű, hogy ebben az időszakban kezdte mindenki leírni a Tankcsapdát. Ekkor veszett össze Lukács végérvényesen a kezdetek óta kellően lelkes és rámenős menedzserükkel, Kémeri Péterrel, ekkor bizonyosodott be végképp, hogy az új dobos, Elek Ottó nem tudott integrálódni a csapatba (helyére 2000 januárjában Fejes Tamás érkezett), ráadásul Cseresznye is elment Amerikába fél évre.
„Akárki akármit mondhat / Leírni engem nem lehet amíg / A Föld nem robban / Kezem a szívemen / Érzem idebenn / Napról napra jobban dobban” – adta meg mindenre a választ Lukács a 2001-es Agyarország-on, A világ disco című számban, és ezzel újra nekilendültek. De nem előrefelé menekültek, inkább a múltból merítettek erőt és ihletet. Ezzel az albumukkal visszakanyarodtak korábbi zenei és szövegvilágukhoz: a megszólalás keményebb, nyersebb, a szöveg egyszerűbb, direktebb lett. És ez a hátrafelé tekintés azóta is folyamatosan tart. Előbb felelevenítették és újra rögzítették indulásuk repertoárját, az újabb (hallgatóbarát) sorlemez (Élni vagy égni, 2003) ismét a retró jegyében fogant (bár új dalokat tartalmazott), és minden idők legkapósabb Tankcsapda-korongja lett: megjelenése után egy évvel elérte a platinastátuszt.
Ekkorra már bőven kiderült, hogy Fejes Tamás személyében nemcsak új dobos, hanem egy roppant céltudatos és agilis üzletember is került a zenekarba. Aki azóta lényegében brandet csinált a Tankcsapdából. Neki köszönhető, hogy a kétezres évek végére már komoly multinacionális cégek is fantáziát láttak a zenekarban, olyannyira, hogy 2010-től a MOL megjelenése nemcsak a szponzorációban, de a hanghordozók terjesztésében is új lehetőségeket teremtett számukra. De Fejes érdeme a Tankcsapda profi vizuális megjelenése is, ami azért is fontos, mert – miként fogalmazta – „a mai világban minden túl van tolva, azaz olyan szintű vizuális- és hangélmény éri az embereket, hogy fel kell venni a versenyt, nyugati szintű produkciót kell csinálni. Ma már jobbnál jobb külföldi zenekarok játszanak Magyarországon, minket is hozzájuk mérnek.”
A tizenöt éves zenekar pályájáról 2004-ben Tankönyv – A Rock &amp; Roll rugói címmel könyv jelent meg, a 2005-ös év termése egy koncert DVD, 2006-ban pedig boltokba került a Mindenki vár valamit, melynek országos turnéja közel másfél évig tartott (ennek szonikus dokumentuma a 2007-es – nem mellesleg bearanyozódott – Elektromágnes). 2009. augusztus 10-én a Szigeten nagyszabású koncerten ünnepelték fennállásuk huszadik évfordulóját (ennek aztán teljes[!] anyagát rátették az erről megjelentetett dupla DVD-re).
2012 elején váratlanul bejelentették, hogy Molnár Levente „Cseresznyét” Sidlovics Gábor (1976), a Zanzibar és Mafia zenekarok korábbi tagja váltja. Már vele készült az újabb stúdióalbum (Rockmafia Debrecen, 2012), amely ismét vezette a MAHASZ eladási listáját, és rövid időn belül platinalemez lett, nem kis részben a Mi a fasz van? című rockslágernek köszönhetően. A Tankcsapda eddigi utolsó – sorrendben tizenharmadik – stúdióalbuma, az Urai vagyunk a helyzetnek 2014 októberében került a boltokba, és azóta hatszoros platinalemez minősítést kapott.
Miközben a 2018. április 5-i budapesti koncertjén a világ egyik legnépszerűbb metálzenekara, a Metallica eljátszotta A legjobb méreg című dalukat.
A Tankcsapda jó ideje több generációnak zenélő együttes, és a közönséggel való kapcsolattartásban az új és régi fórumokat egyaránt használják. Van saját jól működtetett YouTube-csatornájuk és Facebook-oldaluk, de náluk például még mindig működik a plakátolás és hirdetnek a nyomtatott sajtóban is. Vélhetően ennek a médiamixnek is köszönhető, hogy Magyarországon a rockzenekarok közül még mindig ők adják el a legtöbb hanghordozót. Akár hagyományos formában, akár digitálisan. Nemrég az életművüket – Magyarországon egyedülálló módon – pendrive-on is megjelentették.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 437–442.
Kapcsolat:
<a href="https://www.tankcsapda.com/">https://www.tankcsapda.com/</a>
<a href="https://www.facebook.com/Tankcsapda/">https://www.facebook.com/Tankcsapda/</a>
<a href="https://www.instagram.com/tankcsapda/?hl=en">https://www.instagram.com/tankcsapda/?hl=en</a>

Tankcsapda

A Magyar Narancs fotósaként ismertté vált Déri Miklós (gitár) underground együttese, mely 1990-ben alakult egy szilveszteri házibulin, akusztikus formációként. Igazából sosem lett több, mint amiből kinőtt: barátok bulizás közben a szerelmeikről, a szerelmeikkel beszélgetnek, és közben zenélnek. Déri Miklós mellett Kepes Juli énekelt, Unoka Zsolt basszusgitározott, Konrád Miklós dobolt és Reich Péter gitározott. Három hanghordozót jegyeznek: I Love You, 1991, Ma te vagy a karma, 1993, I Love You, 1996
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 229.

I Love You

1988-ban alakult kecskeméti dark-pop zenekar – Bíró Zoltán (szaxofon), Farkas Imre (dob), Háry Péter (basszusgitár), Kormos Z. Zsolt (ének, gitár), Lepés Gábor (billentyűsök) – első kazettája 1989-ben szerzői kiadásban jelent meg. 1991-ben ők nyerték meg a popfesztivált (Ölelés sem véd), többek között ennek hatására adta ki a Hungaroton a Hátsóajtó a mennyországba című albumukat, olyan, a rádiók által is sűrűn játszott dalokkal, mint a Gyilkol a nyár, a Tükör és Maszk és az Ölelés sem véd. 1992-ben nevet változtattak, még abban az évben angolul is kiadták a debütlemezt (Dandelion), majd 1993-ban, második albumuk (Május gyermekei) megjelenése után feloszlottak.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 229.

Kortársak

Az F.O. System és a Perfect Name mellett a harmadik fontos hazai darkwave formáció, mely 2019-ben ünnepelte fennállásának harmincadik évfordulóját. Fenes Tibor (ének, gitár), Hricsovinyi Tamás (basszusgitár) és Puskás Tibor (dob) 1989-ben az ercsi laktanyában határozta el, hogy zenekart alapít. Szabó Attila (gitár) csatlakozása után a kvartett többször szerepelt a Fekete Lyukban, a Tilos az Á-ban, a Szigeten és a VOLT fesztiválon. Ezt a korai korszakukat három kazetta (Nulladik Változat, 1992, A bolyongás évei, 1993, Metropolisz-tánc, 1994) dokumentálta. A kilencvenes évek derekán az elektronikus zene irányába elmozduló Szabót Szuhaj Péter (gitár) váltotta, a zenekar törzshelye tíz éven át a Benczúr Klub lett, 1999-ben pedig a Bahia kiadta a zenekar első tíz évének összegzését (Játékok könyve). Azóta további két anyagot (Murmuc, 2001, Retro, 2005) jelentettek meg, valamint a pályafutásuk alatt készített tíz videóklipjüket DVD-n is elérhetővé tették.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 229–230.

Nulladik Változat

A Baradlay Richárd (ének), Losonczy Pál (billentyűsök), Belányi István (gitár), Sándor Zsolt (basszusgitár) és Szászy Zoltán (dob) felállású dark-wave csapat 1990 januárjában alakult.
1991-ben ők lehettek a Mission budapesti koncertjén az előzenekar. Ekkor jelent meg első lemezük (Könnyek és virágok). 1992-ben már a korszak egyik legígéretesebb kiadójánál, a Human Telex-nél jött ki a második korong (Isis), s a Pál Utcai Fiúkkal közösen járták vele az országot. 1994-ben még publikáltak egy albumot (Ragyogás), majd néhány évre eltűntek. 1999-ben megújult felállásban már egy multinál, a Universal Music-nál jelent meg az újabb anyag (Száz év magány), és ezzel szélesebb körben is ismertek lettek. Majd újabb öt év szünet, és újabb korong (Belső oldalakon, 2005), amelyet egy évvel később megtoldottak egy koncertlemezzel (Zöld Pardon Live).
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 230.

Perfect Name

Ezt a változó felállású és intenzitású alternatív rockegyüttest az Ugatha Christie-ből kivált Őz Zsolt (1969–2013, ének) alapította. 
Az 1992-es Vidámpark-kazettát (Karnevál) még az útkeresés jellemzi, olyannyira, hogy ezután Őz egy szólókazettát adott ki Macskajáték címmel, és csak 1994 őszére jött össze egy stabilabb felállás. Ebben Őz mellett Balahoczky István basszusozott, Papócsi László billentyűzött és Farkas Zoltán dobolt. Az időközben visszatért Keleti Andrással (gitár) rögzítették a 10 új sláger (1994) és a Cracowia Express (1996) lemezeket. Majd a többiek faképnél hagyták a főnököt, és <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-colorstar-11139">colorStar</a> néven folytatták tovább.
Őz Zsolt Kis-Vidámpark néven toborzott új csapatot, 1997-ben megjelentette a Bambi-t, majd az új évezredben már inkább csak a korábbi anyagokat igyekezett újrahasznosítani. A 2005-ös Szigeten pedig bejelentette a Vidámpark feloszlását. Emellett Őz a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójáról Rakenroll címmel írt egy olvasmányos és szubjektív emlékezést.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 232.

Vidámpark

Az 1987-ben képzett muzsikusokból alakult, Somogyi Ferenc (ének) és Flór Gábor (gitár) vezette héttagú zenekar idehaza az elsők között próbálkozott a jazzpop műfajával, és talán ezért sem sikerült igazán kifutnia a maga formáját: a mainstream pop számára túlságosan jól hangszerelt, igényes megszólalású dalaik voltak, az alternatív/underground világ számára viszont túlontúl populárisak. Ahogy Flór Gábor nyilatkozta 2015-ben: „folyton az egyik perifériáról a másikra lökődtünk, senki sem tudta, pontosan hová tegye a muzsikánkat”.
Az Almássy téri Szabadidőközpontban éveken át működtettek közös klubot a Satöbbivel és a Ladánybene 27-tel. Az 1993-ban megjelent bemutatkozó albumukról (Ablak egy tájra) a Ködfoltok című dal majdnem egy éven keresztül vezette A rock gyermekei slágerlistáját. A Wei Wu Wei az 1997-es Későre jár CD óta újabb anyaggal nem jelentkezett, a tagok azóta élik a maguk életét, de alkalmanként a mai napig adnak koncertet.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 233.

Wei Wu Wei

Az Art Deco-nál lényegesen poposabb és elektronikusabb volt, de ugyanolyan világvége hangulatot árasztott a jobb híján szintén az ipari zenék vonalába sorolható és a rendszerváltozás idején aktív CMC. Megint egy grafikus, ezúttal Szász György (ének, billentyűk) alapította, aki mellett (az amúgy az Art Deco-ban és a BP Service-ben is megforduló) Kósa Vince (gitár) és Szántó Zoltán (basszusgitár, billentyűsök) játszott. A Cro-Magnoni Cola egy demókazettát és egy CD-t (Halálmorze, 1991) hagyott maga után (utóbbi volt az első hazai független kiadású CD).
Szász György azonban nem csak a CMC miatt érdekes: nyomdai cége, a WeAST-CMC Agency jelentette meg többek között a BP Service és a Lacht el Bahhtar egy-egy anyagát (utóbbiban kezdett a Másfél későbbi csellistája, Salamon Eszter), emellett több HungaroCarrott megszervezése fűződik a nevéhez, illetve a kilencvenes évek elején ő hozta el Magyarországra az ipari zene akkori legjobbjait (Young Gods, Test Department).
A CMC 2020-ban ismét reaktiviálta magát, és azóta számos kiadványt jelentetett meg.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p.235–236.

Az 1995-ös „Hazudós zenekarok versenye”-turné – bár a tíz koncertnek jó esetben a fele volt valóban emlékezetes – mindenképp fordulópont a magyarock történetében. Ezen a koncertkörúton ugyanis négy feltörekvő és már komoly rajongótáborral rendelkező vidéki együttes demonstrálta erejét és tudatosította a közönség és a szakma felé, hogy végérvényesen megdőlt a fővároscentrikus rockzenei élet sztereotípiája. E turné két oszlopa értelemszerűen a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kispal-es-a-borz-55">Kispál és a Borz</a>, illetve a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-tankcsapda-12568">Tankcsapda </a>volt. A Leskovics Gábor vezette szigetszentmiklósi <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-pal-utcai-fiuk-4308">Pál Utcai Fiúk</a> sok szempontból különbözött tőlük: nemcsak lényegesen korábban kezdte, de ekkor már bőven túljutott a csúcsponton, ráadásul a mából visszatekintve életműve össze sem mérhető a másik két zenekaréval. Viszont a negyedik résztvevő, a szegedi Nyers éppen ekkor volt emelkedőben. Aztán valahogy mégsem sikerült neki az áttörés.
Pedig a zenekar motorja, Czutor Zoltán (1969, gitár, ének) már gyerekkorában az A Hard Day’s Night című Beatles-filmet látva elhatározta, hogy a rockzenére teszi fel az életét („ez klassz foglalkozás: a zenészeket üldözik a csajok” – szokta mondogatni). Tizenhárom évesen a Ropi nevű zenekarában basszusgitározott, majd a gimnáziumban jött a metálos jellegű Steel Hill. Ebben már vele játszott a később a Nyers magját adó Volent Zsolt (1968, dob) és Miklós Tibor (1969, basszusgitár). Czutor áttért a gitárra, a nyolcvanas évek végén pedig csatlakozott hozzájuk Hevér Gábor (1969, ének).
1990-ben már Nyers néven léptek fel így négyen, és az őket ért sokféle metálhatást (Iron Maiden, Slayer, Voivod) próbálták ötvözni a funkyval – nagyjából ugyanazzal kísérleteztek, mint a Red Hot Chili Peppers Los Angeles-ben, csak még nem ismerték őket. Mint Czutor 2000-ben az est.hu-n elmondta, igazából olyasmi ízű zenét szerettek volna játszani, mint Prince, de a súlyosabb, rockos dolgok is bennük feszültek.
1992-ben Hevér kivált (azóta színész lett), a többiek pedig úgy döntöttek, felköltöznek Budapestre, de még egy évig sem bírták, és visszamentek. Közben viszont lettek kapcsolataik, demójuk hallatán Presser Gábor beajánlotta őket a BMG-hez, de valahogy elakadtak a tárgyalások. A következő évben az alapító hármas körül több kisegítő muzsikus is felbukkant, a nyersebb megszólalásból is visszavettek, majd Horrornéger című számuk felkerült a Metal Hammer Hungary 1994-es Demonstráció című válogatásalbumára. Ez a dal az év egyik alternatív slágere lett, ismertségét részben annak is köszönve, hogy sokan támadták őket annak címéért meg a tartalmáért.
Ennek hatására viszont újra megindultak a tárgyalások a BMG-nél, 1995 tavaszán – a „Hazudós zenekarok versenye”-turné alatt – megjelent az Elmúltak a buta zenék című albumuk. Melynek már a címe is sértődést, illetve felháborodást váltott ki rocker körökben. Ráadásul zeneileg tovább puhultak – ahogy ők fogalmazták: letisztultak –, a szövegekre meg hallhatóan nem sok gondot fordítottak. Így is megkapták érte az év felfedezettjének járó Arany Zsiráf-díjat. Ezt követően csatlakozott hozzájuk Mátraházi Andor (1975, gitár), és már vele készült el az 1996 szeptemberében megjelent, lényegesen kiforrottabb és erősebb Béna, de mivel továbbra sem sikerült a mainstreambe betörni vele (pedig Az év albuma címet begyűjtötték érte), ezért 1997 januárjában Czutor úgy gondolta, inkább körbenéz Los Angeles-ben. És majdnem egy évig ott is maradt.
Hazatérte után a Nyers egyrészt gitárost váltott (Mátraházi helyére Hegyi Pál érkezett), másrészt kiadót (1G Records), harmadrészt próbált megfelelni a nagyközönség elvárásainak. A végül 1999 márciusában kiadott Mi, rendes emberek valóban az addigi legpopulárisabb produkciója lett, róla pedig A gyengébb nem szívat és a Bírlak még a Z+ könnyűzenei tévécsatornán is hetekig maradt benn a Top 10-ben.
Aztán a következő – ismét Mátraházival készített – koronggal (Szeretet, béke van, 2000) még tovább mentek a közízlés irányába, róla a Pizzás című szám az azonos című film betétdalaként is szerepelt, és ennek hatására további mozis felkéréseket (például Papsajt 2), kaptak. A régóta áhított áttörés azonban csak nem következett be. Pedig a 2003-as Afrobetyár-on tényleg önazonosságuk feladásának határán mozogtak. Az értelmetlen küzdelmet végül Czutor is belátta, és 2005. augusztus 27-én a SZIN-en a Nyers elbúcsúzott közönségétől. (Azóta 2009-ben és 2010-ben egy-egy alkalomra összeálltak.)
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 442–444.

Nyers

Egészen különleges világot képvisel az 1994-ben alakult Spiritus Noister – Szkárosi Endre (1952–2022, ének), Ladik Katalin (1942, hang), Kovács Zsolt (1969, gitár, dob), Sőrés Zsolt (1969, hegedű, zörejhangszerek) Bese Csaba (basszusgitár), Claudia Raths (szaxofon, nagybőgő).
Első koncertjeiket a MU-Színházban és a Műcsarnokban adták, az utóbbi anyagát jelentették meg Nemzeti zajzárványok címmel 1995-ben. 1995-től Claudia Rath kivált, viszont Dóra Attila (fúvóshangszerek), Szántó Éva (énekhang), Szvorák Kati (énekhang) és Gryllus Dorka (énekhang) belépésével jelentősen kibővültek. Improvizatív, erőteljes zene, karakteres színpadkép és akcionális munka jellemezte produkciójukat ekkoriban, majd 1998-ban átalakultak, és a továbbiakban a Kovács–Sőrés-féle szabad improvizációs/zörejzene, illetve a Ladik–Szkárosi-féle hangköltészet találkoztatása, egymásnak feszülése határozta meg a koncertjeiket.
Kurt Schwitters a század egyik költői alapművének számító Ursonate-ját később „zenei környezetbe emelték”, és ezt 2003-ban a Hungaroton Classic jelentette meg.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 456–457.

Spiritus Noister

Budapesti zenei élet egészen sajátos színfoltját jelentette az 1998-ban alapított Pop Ivan.
Bujdosó János (gitár), Horváth László (trombita, fúvós effektek), Vereb Szabolcs (tenorszaxofon), Lukács Gábor (altszaxofon), Hevesi Nándor (basszusgitár) és Halmos András (dob) leginkább talán progresszív-experimetálisnak nevezhető, agresszív megszólalású formációja a rock, a világzene és a free jazz közös pontjait kereste. Ráadásul nemcsak zenében, hanem összművészetben gondolkodtak, filmeket rendeztek, multimédiával megtámogatott koncerteket adtak. Egyetlen CD-jük (Hospital Hungary, 2001) jelent meg.
Bujdosó 2004 óta egy másik, kategóriákba nehezen sorolható, a budapesti zenei palettán kétségkívül sajátos színt képviselő héttagú formációt is vezet. A Chakra Hacker pop, jazz és népzenei elemekből építkező instrumentális kompozícióiban egyszerre van jelen Budapest, Belgrád és Buenos Aires levegője, a presszó, a tangó és a nyócker hol decensen szórakoztató, hol filmszerűen melankolikus, hol keserűen reménytelen hangulata. 2007-ben Blood Hit Parade címmel jelent meg nagylemezük, éveken át futották még köreiket, majd 2013-ban bejelentették, hogy Bujdosó újabb kilépése után a többiek <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-gentry-sultan-23361">Gentry Sultan</a> néven folytatják.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 457–458.

Pop Ivan

A férfiak visszalőnek, ugye?

Három volt kisújszállási diák – Jámbor Zsolt (gitár, ének), Jantyik Zsolt (gitár, ének), Herczeg Zoltán (próza) – alapította 1985 őszén, zenés performance-ként indult, de már a második fellépésén az Európa Kiadó előtt játszhatott Debrecenben.
1990-ben egy többszörösen változó felállású zenekar – melynek már tagja volt Jantyik Csaba (gitár, ének) – készítette el a bemutatkozó kazettát (Alföldi zene) és a két évvel később már vinylen is kiadott albumot (Moulin Rouge, 1992), melyről különösen a Good Bye, a Két ország – szerelem és az Én édesem lett közönségsiker. De hiába számítottak népszerű klubzenekarnak, hiába nyerték meg 1995-ben a Marlboro Music Rock-In tehetségkutató versenyt, hiába tömték tele könnyen befogadható dalokkal az 1996-os Útlevél, fogkefe CD-t, nem tudtak kilépni az egyetemista klubok világából. A PG Csoport a mai napig aktív, bár új anyaggal utoljára 2007-ben jelentkezett (Nem sietünk sehová).
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 230.

PG Csoport

A Bizottság tagjaként kultikussá vált, autodidakta képzőművészként és zenészként egyaránt figyelemre méltó életművet jegyző ef. Zámbó István (Salgótarján, 1950. január 3.) alig húszévesen, 1970-ben hozta létre ezt a változó felállású, hullámzó aktivitású és intenzitású bulizenekart. Érdeklődésének és személyiségének megfelelően az ef Zámbó Happy Dead Band repertoárja is kellően eklektikus, sajátosan keverednek benne a populáris zene különféle stílusai (pop, rock, tánczene, jazz, szving, rhythm and blues), mindez szürrealisztikus, expresszív és végtelen humorral teli szövegekkel megfejelve.
Alapvetően koncertezni szeretnek (különösen a nyolcvanas-kilencvenes években voltak roppant aktívak), miközben egyáltalán nem állítható róluk, hogy csak úgy ontanák magukból a hanghordozókat: az ef Zámbó Happy Dead Band fennállása bő fél évszázada alatt mindössze két saját kiadású albumot (Szerelem – Élet – Halál, 1990, Himalája, 1991) jelentetett meg, ráadásul az elsőt csak kazettán. Ezeken a felvételeken a zenekarvezető (ének, billentyűsök) döntően Szulovszki István „Joni”, Horányi Sándor vagy Keszei Krisztián gitározott, Waszlavik Miklós basszusozott, Molnár Gábor „Lóhalál”, Borlai Gergő vagy Lovag Roland dobolt, Takács Tamás énekelt, kongázott és harmonikázott, Makó László, Lukács Gábor „Luki” vagy Vázsonyi János szaxofonozott, Lambert László vagy Abbas Murad harsonázott, Kovács Ferenc trombitált, Matisz Flóra hegedült. No és a három vokalista hölgy: Béres Eszter, Czerovszky Henriett és Simányi Zsuzsa.
Bár a zenekarban meghatározó szerepet játszó Szulovszki István „Joni” 2006-os halála hosszú időre meghiúsította ef. Zámbó István tervei, miszerint a korábbi dalokat jobb minőségben újra rögzítsék, egy összefoglaló jellegű CD végül is 2014-ben megjelent tőlük (1991 – Metastabil – 2014).
JBSz

Ef Zámbó Happy Dead Band

Zaj, zúgás, ritmika. Így határozza meg saját stílusát a budapesti Mordeye zenekar, melynek rendhagyó a felállása a két basszusgitárossal (Kohári Ferenc, Szekfű Ádám) és egy dobossal (Váradi György). Mellettük erőteljes elektronikus sávok szólnak. Instrumentális, pszichedelikus, súlyosabb zenei világot képviselnek.
1991-ben alakult a zenekar, 3 basszusgitár és dobgép felállásban. Kohári Ferenc és bandája 1994-ben fellépett a Szigeten, akkor még More Die néven futott a csapat. Ezután 14 év szünet következett, de nem gondolták, hogy vége van a zenekarnak, csak megvárták, míg újra tudnak egymással beszélni.
Az újjáalakulás után az egyik basszusgitáros külföldre távozott, ekkor lépett be zenéjükbe az elektronika. 2011-ben került Váradi György dobos az együttesbe és innentől lett Mordeye a csapat neve. Többször is felléptek az A38 Hajón. Koncertjeik látványvilágát színpadi vetítésekkel dobják fel.
HZ
 
https://www.facebook.com/Mordeye/

Mordeye

Junkies-dalok egy szál gitárral és két hanggal, Szekeres András és Barbaró Attila előadásában. Az énekes Szekeres András (1974, Leningrád) és a gitáros-énekes Barbaró Attila (1970, Budapest) 1994 óta játszanak együtt a Junkies zenekarban. 2010 óta gyakran lépnek fel duóban is. Ezekre a koncertekre kedvenc dalaikból válogatnak, melyek keresztmetszetét adják a Junkies pályájának. Ezen kívül feldolgozások is bekerülnek a repertoárba, mint például a Beatles I'm Only Sleeping című dala. 2020-ban, a koronavírus-járvány idején streamkoncertet adtak az A38 Hajón, ahol velük játszott a billentyűs Tempfli Erik is. Itt mutatták be otthonmaradásra buzdító dalukat, Hashtag, maradj veszteg! címmel.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/szekeresandrasofficial/">https://www.facebook.com/szekeresandrasofficial/</a>
<a href="https://www.instagram.com/attilabarbaro/?hl=hu">https://www.instagram.com/attilabarbaro/?hl=hu</a>

Szekeres x Barbaró

Agnus Dei, azaz Isten Bárányai. Modern rock, pszichedelikus hatásokkal. Ez volt Mátyás Attila (1963) dalszerző, gitáros, énekes zenekara az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-f-o-system-11032">F.O. System</a>, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-sex-action-8321">Sex Action</a>, majd az Action utáni években, 1995-1998 között.
„Juhász Robival és Pálvölgyi Gáborral 1994-ben határoztuk el, hogy együtt fogunk valami újba kezdeni. Az addigi közös koncertezések és bulizások vad és önpusztító korszaka után szükségünk volt váltásra. Szerettünk volna egy másfajta, kicsit letisztultabb életet és zenekart. Újvári Peti dobos csatlakozásával lett teljes a csapat, és hozzá az új zenei irány, amelyben keveredett a pszichedelikus és a modern gitárhangzás, és a mélyebb, elgondolkodtatóbb szövegek… vagyis az Agnus Dei” – mondta el Mátyás Attila 2022-ben annak kapcsán, hogy a formáció első és egyetlen önálló albumát, az 1998-as Minden című lemezt - digitálisan felújítva - újra kiadták.
Zenéjük kapcsolatban az alábbi külföldi előadók hatását említi szívesen a kritika: U2, INXS, Depeche Mode, Nirvana. Az új utakat kereső négy muzsikus lüktető zenével, karakteres gitárhangokkal, ötletes basszus riffekkel, változatos ritmusképletekkel jelentkezett, és ezek mellé társult Mátyás Attila egyéni énekhangja.
Az alternatív rock és dark rock határán egyensúlyozó formáció csak rövid maradt együtt. Néhány klubkoncertjük volt, majd nem sokkal bemutatkozó albumuk 1997-es felvétele után 1998-ban feloszlottak, a zenekarvezető elmondása szerint emberileg nem tudtak tovább együtt dolgozni.
Mátyás Attila az Agnus Dei megszűnése után néhány évig szünetet tartott, majd szólóban kezdte megvalósítani zenei ötleteit. Azután ismét zenekart szervezett maga köré, és 2007-től <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-matyas-attila-band-8230">Mátyás Attila Band</a> néven koncerteztek.
50. születésnapja alkalmából, 2013. novemberben Mátyás Attila négy zenekarával is (Agnus Dei, F.O. System, Mátyás Attila Band, Sex Action) különleges, teltházas koncertet adott az A38 Hajón. Ezen az eseményen az ünnepelt mellett az Agnus Dei-t Juhász Róbert gitáros képviselte. Ő az Agnus Dei után egy magyar U2-tribute együttesben, az InkaH-ban játszott, majd 2003-ban csatlakozott a Kowalsky meg a Vegához. Pálvölgyi Gábor basszusgitáros annak idején a Southern Special együttesből érkezett, hogy hol folytatta a zenélést az Agnus Dei után, arról nincs információ. Újvári Péter dobos a Nomad zenekarban játszott, jelenleg a Storm The Studio sorait erősíti. Így széledtek széjjel a Bárányok.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/people/Agnus-Dei/100067967666629/">https://www.facebook.com/people/Agnus-Dei/100067967666629/</a>
<a href="http://matyasattila.com/">http://matyasattila.com/</a>

Agnus Dei

A King Crimson és az ELP nyomdokain járó, mégis önálló és színes hangzásvilágú After Cryingot 1986 novemberében alapította Egervári Gábor (1963, fuvola), Pejtsik Péter (1968, cselló) és Vedres Csaba (1964, zongora). Kezdetben kizárólag akusztikus zenét játszottak, majd 1987 márciusától kezdve havi rendszerességgel adták elő közösen komponált, megírt és improvizatív szakaszokból álló, a pillanat hevének megfelelően ötven és nyolcvan perc között kibontható szvitjüket. Az Opus 1 annak idején kazettán is megjelent, akárcsak második műsoruk, az AC 89. A mindenkori zenei folyamatoknak szűrő nélküli, szabad kibontakozást engedő előadásmódjuk főként az egyetemi klubokban aratott jelentős sikert, Pejtsikék a Szkénében fellépő Tanulmány (később Arvisura) Színház előadásaiban működtek közre, részben megírt, részben a színészek mozgását követő improvizatív zenével.
1989 végén kezdett formálódni az Overground Music című műsoruk, soktételes művek helyett már önálló számokkal, kevesebb improvizációval és több fúvóssal, melynek erősen átdolgozott változata lett aztán első nagylemezük anyaga. 1992-ben a Quint egy album (Megalázottak és megszomorítottak) erejéig látott bennük fantáziát, aztán jöttek a hányadtatás évei, a Pejtsik–Vedres tandem is bomlásnak indult, legfőképp azért, mert Vedrest időközben más dolgok kezdték el érdekelni.
1994 végén lépett a képbe Böszörményi Gergely, és attól kezdve ő lett a kiadójuk és menedzserük. A következő három évben három új albumuk jelent meg: a főként még Vedres elképzeléseit megvalósító Föld és ég (1995), a helyenként megrendítő erejű De profundis (1996), valamint a zenekar első évtizedét lezáró, részben kiadatlan felvételeket tartalmazó dupla CD (After Crying 6, 1997). 1998-ban pedig megkezdődött az ő külföldjárásuk is, Franciaországtól Mexikóig, Finnországtól Venezueláig számos fesztiválon léptek fel. A Solaris-szal ellentétben ők fontosnak tartották a hazai jelenlétet is, 1999-ben például – több budapesti koncert mellett – tizenöt vidéki városba látogattak el. 2003-ban – hat év után – új stúdióalbumot (Show) jelentettek meg, amit további nyolc év után, 2011-ben követett az eddigi utolsó, a Creatura.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 458–459.
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/aftercrying/">https://www.facebook.com/aftercrying/</a>

After Crying

Meglehetősen hamar, már az 1990-es évek közepén megjelentek Magyarországon a brit pop irányzat követői (Heaven Street Seven, Publo Hunny, Időrablók). Közülük a legtöbbre kétségkívül az 1994-ben Szűcs Krisztián (1973, ének, gitár) és a később zenei újságíróként is tevékenykedő Németh Róbert (1972, basszusgitár) által alapított Heaven Street Seven vitte.
Szűcs és Németh az esztergomi tanárképző főiskolán találtak egymásra, majd csatlakozott hozzájuk a Quimby-ből kivált Kiss Endre (1964, gitár), valamint a szintén brit gitárzenét honosító paksi Houdinis-ből Orbán Gyula (1968, dob), és 1995-ben már így négyesben jelentették meg az első kazettájukat (Tick Tock No Fear). Kiss Endre a következő lemez (Goal, 1997) felvételei közben kilépett, de már korábban csatlakozott hozzájuk a szintén houdinis-os Balczer Gábor (1974, gitár). Ekkor még kizárólag angol nyelven írták dalaikat, a következő korongra (Budapest Dolls, 1998) viszont már négy magyar nyelvű szám is rákerült, és közülük kettőt (Valami, Hip Hop Mjúzik) meglepően sokat játszottak a rádiók, így a zenekar szélesebb körben is ismert lett.
Az igazi áttörést, az országos ismertséget és elismertséget a 2000-es, teljesen magyar nyelvű albumuk (Cukor) hozta meg nekik, róla a Hol van az a krézi srác című dal még a rádiós játszási listákat is vezette, és szintén sláger lett a Sajnálom és a Mozdulj!. A következő két koronggal (Kisfilmek a nagyvilágból, 2002, Szállj ki és gyalogolj!, 2004) megerősítették pozíciójukat, továbbra is arra törekedve, hogy egyszerre szórakoztassanak és elgondolkodtassanak. 2003 nyarán a Sziget nagyszínpadán a Fun Lovin Criminals előtt léphettek fel, 2006 januárjában a MIDEM-en átvehették az Európai Unió European Breakthrough Award díját.
2015-ös búcsújukig további három nagylemezt (Tudom, hogy szeretsz titokban, 2006, Jazz, 2008, Felkeltem a reggelt, 2012) jelentettek meg.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 461–462.
 
Az előadó saját honlapja: <a href="http://www.hs7.hu/main">http://www.hs7.hu/main</a>
Az előadó Facebook oldala: <a href="https://www.facebook.com/heavenstreetseven/">https://www.facebook.com/heavenstreetseven/</a>

Heaven Street Seven

Nagyjából a Heaven Street Sevennel együtt indult a Publo Palkó (Horn Pál, 1972–, ének) vezette Publo Hunny, amely ősszel mindjárt a Sexepil előzenekaraként járhatta végig az országot. Sőt, leszerződtette őket a Warner Music Hungaryn belül létrejött 1G Records. 1996 márciusában a Publo Hunny dupla kislemeze (Get 1 Down) volt az első 1G-kiadvány, az 1997 májusában megjelent első album (Publo Hunny’s Definition of Norma’ Life) hatására a következő évben egyrészt a Sziget nagyszínpadán léphettek fel, másrészt ők lehettek a Chumbawamba előzenekara az E-klubban. Az 1999 októberében kiadott második nagylemezükről (Alright) a Kislány című dal lett a Publo Hunny első igazi slágere, az 1.000.000 kislány című szám videóklipje pedig felkerült a zenei csatornák slágerlistájára is. 2001 márciusában eMeRTon-díjat kaptak alternatív zenei kategóriában. Még megjelentették a VOLT fesztiválon adott koncertjük anyagát, majd a zenekar felfüggesztette tevékenységét.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 452–455.

Publo Hunny

A legbritpoposabb magyar zenekarnak sokan az 1990-es évek közepén startolt szegedi Időrablók-at tartják, mely főként a Smiths, a Blur és a Suede zenei világát igyekezett Magyarországon meghonosítani. 1997-es négyszámos demójukat (Álombúvár) csak 2003-ban követte az első és egyetlen nagylemezük (2.0). Hivatalosan sosem oszlottak fel, de a kétezres évek közepétől a tagok később különböző zenekarokban (Amber Smith, Polimer, Neo, Heaven Street Seven, Yonderboi, Timur Lenk) folytatták tovább.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 463.

Időrablók

A Trócsányi Gergely (ének) és Nirnsee Krisztián (gitár) vezette, 1992-ben még Hollywood’s New Blood néven startolt veszprémi rockzenekar a Red Hot Chili Peppers, a Faith No More és a Rage Against The Machine nyomvonalát követte. Nevüket 1996-ban rövidítették Hollywoodoo-ra, kéttagú női vokállal és háromtagú fúvósszekcióval kiegészülve készítették el első kazettájukat (New Blood, 1997)
A kilencvenes évek végén a Balaton-parti Örvényesen a rendszeressé váló zenekari házibuli idővel sokrésztvevős fesztivállá nőtte ki, de csak azt követően szerződtette le őket a Warner Magneoton, hogy 2000-ben áttették székhelyüket Budapestre. Két mérsékelt sikerű album (Stabil oldalfekvés, 2002, Karmolok, harapok, 2004) után a 2006-os Azistenlába már az Edge Recordsnál jelent meg, Trócsányi ebben az évben a Taxidermia című film főszerepét is eljátszhatta, de aztán az énekes súlyos betegsége miatt hosszú időre eltűnt el a zenekar a radarról. Legutóbb 2017-ben rukkoltak elő új nagylemezzel (Végre).
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 465.
 
<a href="https://www.facebook.com/hollywoodoomusic/">https://www.facebook.com/hollywoodoomusic/</a>

Hollywoodoo

Az 1990-es évek második felének egyik népszerű, Eszenyi Péter (ének) vezette funkys rockzenekara számos Magyarországon fellépő világsztár előtt koncertezett, többek közt ők melegítették a közönséget Bon Jovi, a Kiss, a Biohazard és a Type O Negative előtt.
Két nagylemez (Rapid 1997, Quartz, 1999) maradt utánuk, melyekhez többek között Antal Nimród készített klipet, aki állítólag a Szandál videókának ötletéből kiindulva készítette kultikussá váló Kontroll című filmjét.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 467.

Warpigs

Az 1990-es évek hajnalán érkezett a Gunning Dogs, melynek egyrészt 1992-ben megjelent egy remek címnélküli rockabilly lemeze a Python kiadánál, másrészt a trió tagjai közül Lucky alias Pete Gorilla (Lukáts Péter, ének, gitár) később a Gorilla élén írta be magát a magyar poptörténetbe, öccse, Tom Alien (Lukáts Tamás, nagybőgő) szintén a Gorillában folytatta, míg Fácán (Csikány Tamás, dob) a Mystery Gang vezetője lett.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 468.

Gunning Dogs

Az 1995 tavaszán a Ráday Klub egyik asztalánál alakult Gorilla a hazai rockabilly, psychobilly zenekarok közül európai szinten talán a legismertebb lett, nem kis részben annak is köszönhetően, hogy Coma című angol nyelvű dalukat a német Crazy Love Records vezetője rátette az It Came From Hell vol. 1. válogatáskorongra. Majd a német kiadó megjelentette bemutkozó albumukat (Too Much For Your Heart, 1998), melynek sikere révén az egyik legkeresettebb psychobilly zenekar lettek Európában.
A 2000-es Genetic Joke tovább erősítette pozícióikat, az ezredfordulón számos nemzetközi kompiláción szerepeltek. Lukáts Péter 2001-es kanadai emigrálása azonban alapjaiban rengette meg a zenekart, mely ezt követően csak alkalmanként adott koncerteket, plusz kiadott még egy albumot (Flamenco Death, 2003).
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 468.

Gorilla

A Cadillac 1994 és 2000 között négy albummal is előrukkolt (Live ’94, 1994, Padlógáz, 1995, Showtime, 1997, The Cadillacs, 2000), melyek ma már a gyűjtők keresett ritkaságai közé tartoznak, és meglehetősen jó képet adnak a magyar rock and roll Hungaria utáni állapotáról. További érdeme a zenekarnak, hogy annak feloszlása után a tagjai (Cactus ének, Pedro szaxofon, Alma gitár, Hubi zongora, Johnny Cool basszusgitár, Süszi dob), valamint a lemezeken szereplő vendégzenészek számos új együttest hoztak létre, amelyek 2000-től megpezsdítették azt a rockabilly szcénát, amelynek hamarosan masszív törzsközönsége és sajátos szubkultúrája teremtődött.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 468.

Cadillac

A Brillantin Brigád karrierje az 1990-es évek első felében kezdődött, több albummal (Rock&amp;Roll City, 1993, Brillantin Express, 1994, Elvis magyarul, 1996, Tánc legyen, 1997, Rock and roll brigád, 1999) járultak hozzá a rock and roll klubkultúra továbbéléséhez.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 469.

Brillantin Brigád

Ahogy az egyszerű, de jól kitalált fogások gyakran népszerűbbek az egzotikus összetevőkben bővelkedő, különleges módszerekkel előállított ételkölteményeknél, úgy a zenében sem kell okvetlenül túlgondolni a szerzeményeket a siker érdekében. Ezt látszik alátámasztani legalábbis a Mistery Gang története, melyet nem tarkítanak különböző korszakok, a budapesti trió repertoárját ma is ugyanúgy a rock and roll ősének tekinthető rockabilly, illetve az 1950-es évek Amerikájában szintén közkedvelt jungle és garage stílusok határozzák meg, mint 1998-as megalakulásakor. Ami változott, az a csapat összetétele: a kezdő felállásból ma már csak a zenekarvezető Egri Péter (Tattooed Pete) énekes-gitáros-dalszerző része a formációnak, a dobnál és a bőgőnél – a tagcseréket követően – jelenleg Tamási László, illetve Németh Zoltán teljesítenek szolgálatot.
Kezdetben a nagy példaképek örökzöldjeit dolgozták fel, első két albumukon (Hot’n Wild Rockabilly Cuts, 2001, Dig That Rock!, 2003) olyan feledhetetlen slágerek hallhatók, mint a Rocket 88, a Good Rockin’ Tonight vagy a Seven Nights To Rock. Harmadik, Jungle Fever című 2006-os korongjukon már saját szerzemények szólnak, míg a Live And Wild egy fergeteges hangulatú koncertlemez 2010-ből.
Első magyar nyelvű albumuk, a Megőrülök érted 2012-ben látott napvilágot, majd a Hello-Hello (2014) és az Eszpresszó Negro (2016) következtek, szintén magyar szerzeményekkel. 2017-ben ismét angol nyelvű lemezt adtak ki (Wild 50's Night Part 1-2), melyet a három évvel később Rockin' Anthology: Studio Live követett. Ekkoriban indult be a zenekar tengerentúli karrierje is. Visszatérő vendégei lettek a világ legnagyobb rockabilly seregszemléinek, felléptek a Viva Las Vegas fesztiválon, Egri Péter pedig már két alkalommal is elnyerte a Los Angeles Academy Music Awards szerzői nagydíját.
A Mystery Gang mindamellett, hogy az eltelt évtizedek alatt több mint ezernyolcszáz koncertet adott, a mozi világába is belekóstolt: filmzenét írtak az amerikai Townies vígjátékhoz (2004) és Till Attila Pánik (2008) című filmjéhez, megjelennek Goda Krisztina Csak szex és más semmi (2005) és Kasvinszki Attila Paraziták a Paradicsomban (2018) című alkotásában, míg a zenekarvezető fontos karakterszerepet alakít Fonyó Gergely Made In Hungaria (2009) című filmjében.
Egri Péter munkásságának részeként megemlítendő, hogy 2017-ben egy másik együttest is elindított Memphis Moon '55 néven Bognár Balázs gitárossal és Allisson Guimarães Santos nagybőgőssel – mely formációban a rockabilly őskorának megfelelően a gitár és a csattogó nagybőgő biztosítja a dalok ritmusát –, illetve, hogy zenei tevékenysége mellett társadalmi szerepet is vállal, mint a Budai Értelmiségiek a Kultúráért Egyesület alelnöke.
CsO
Kapcsolat:
https://www.facebook.com/mystery.gang/

Mystery Gang

A három alapító, Novák Péter (1970, ének), Pribil György (1967–2013, gitár) és Nagy Gergely (1969, basszusgitár) már az 1980-as évek második felében együtt játszott A Cég nevű tehetséges és zabolátlan iskolai zenekarban. 1993-ban megalapították a Kimnowakot, majd egy évre rá a Hol van az a nyár? című klipjük (rendező: Silló Sándor) három díjat is nyert a Magyar Televízió videóklip fesztiválján, melynek hatására leszerződtette őket a Sony Music.
Az 1994 őszén a boltokba került debütáló album (Tűz van babám!) révén országosan ismertek lettek, majd egy évvel később jött a Fekete zaj. Róla a címadó dalt – melyben a Kimnowak cigány népzenészekkel együtt játszott – a kereskedelmi rádiók alig játszották, a balladisztikus Gyémánt-ot viszont sokat forgatták, és az év egyik slágere lett. De hiába nyerték el a Radio France által meghirdetett Rock és Popzene Kelet-Európában című verseny különdíját, hiába készített velük interjút az MTV 120 minutes című műsora (a Sexepil és az Andersen mellett), hiába játszottak végig ötven előadást a veszprémi Petőfi Színházban (Ég és Föld), hiába mutatták be az újabb, addigi legösszetettebb nagylemezüket (Utcazene, 1997) a budapesti Új Színházban, a várva várt áttörés mégsem következett be. Vélhetően azért, mert produkcióik a mainstreamnek túl igényesek, az undergroundnak viszont túl populárisak voltak.
1999-ben még kihozták a Lepkegyűjtő albumot, melynek igényes, kísérletező, bár nem túl eredeti rockzenéje csaknem visszhangtalan maradt. A csendesebb éveket követően készített újabb nagylemez (A Ház, 2003) után pedig lényegében megszűntek, bár ezt hivatalosan csak Pribil György 2013-as halála után jelentették be.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 466–467.

Kimnowak

A grunge-rock egyik magyarországi képviselője. Csányi Szabolcs (gitár), Csányi Zoltán (dob), Andrics László (gitár) és Kowalsky Balázs Gyula (ének) alapította 1992-ben.
Ősszel a Machine Mouse vendégeként léptek fel a Tabánban. Pécsett egy tehetségkutató versenyen megosztott első helyezettek lettek a Prosecturával, de hiába nyertek lemezszerződést, mivel nem voltak magyar nyelvű dalaik, kiadót (Sony) csak 1996-ban találtak. Az ekkor megjelent Esőnap után Andrics helyére Fehérvári Attila érkezett. Az 1997-es Ezüstkötet-et már a Petőfi Csarnokban mutathatták be, a következő évben pedig országos turnéra indultak. Azóta több albumot (fontosabbak: Valaki vagy Valami, 1999, Szabadlábon, 2002, Radioaktív, 2005, A szív diktál, 2008) is megjelentettek. A Black-Out mellett Kowalsky 2002-ben Jávorszky Bélával (csak névrokona e kötet szerzőjének) új projektet indított el, Kowalsky meg a Vega címmel, amely eddig tíz albumot jegyez.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 464.

Black-Out

Ezt a progresszív kemény rock zenekart Vörös András (ének), Kovács Levente (basszusgitár) és Szabó András (dob) alapította 1993-ban.
Többszöri tagcsere után 1995-ben jelentették meg első albumukat (Certificado), mellyel Jugoszláviában és Németországban is klubturnéztak. A Nerve (1998) megjelenése után hónapokig Ausztráliában játszottak. Majd újabb tagcserék, Vörös András helyére Horváth István lépett, és 2000-ben már vele jelent meg a legerősebb FreshFabrik-album, a Drive My Hand, amelyért elnyerték a legjobb modern rockkorongnak járó Arany Zsiráf-díjat. 2001 nyarán Prágában az AC/DC előtt játszhattak, majd újra kiadták a Certificado-t, rengeteg bónusszal.
A kétezres évek első felében több alkalommal is válságba került a zenekar (főként énekesi fronton) – közben azért 2004-ben Tanka Balázzsal megjelent Dead Heart In Living Water –, mígnem a Megasztár döntős Oláh Szabolcs (ének) csatlakozásával újra sínre kerültek. Nemcsak idehaza turnéztak, hanem Olaszországban és Angliában is, de aztán megint mély válságba kerültek. 2010-ben újrakezdték, a következő évben új anyaggal (Mora) rukkoltak elő, de azóta megint eltűntek a reflektorfényből.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 464–455.

FreshFabrik

Szűcs Krisztián (1973) gitáros-énekes-dalszerző a<a href="https://popkulturalis.hu/eloado-heaven-street-seven-12757"> Heaven Street Seven</a> frontembereként vált ismertté, de számos más formáció és zenei projekt – például <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-budapest-bar-23088">Budapest Bár</a>, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-neo-7838">Neo</a>, The Twist, NAZA, Szűcs, Szűcsinger, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-ruhos-foxi-121507">Rühös Foxi</a>, Voice Of The Age – résztvevőjeként is kamatoztatta, illetve kamatoztatja szerzői és előadói képességeit.
Szűcs Krisztián zenei vénáját a nagyapjától örökölte, aki az Operaház hegedűse volt, míg zenélni a Beatles hatására kezdett. Gimnáziumi zenekarában billentyűzött, majd a szintetizátort gitárra cserélve 1995-ben, az esztergomi Vitéz János Tanárképző Főiskola hallgatójaként megalapította legismertebb együttesét, a Heaven Street Sevent (HS7). Kezdetben a Blur és az Oasis nyomdokain haladva igyekeztek Magyarországon is meghonosítani a britpopot, de az angol nyelvű dalok nem hozták meg a remélt sikert számukra. Szűcs Krisztián egy interjúban így emlékszik erre az 1995-1999 közötti időszakra: „Ez azért egy kicsit ilyen illúziókeltés magad felé, hogy mi akkor egy olyan zenekar vagyunk, mintha manchesteri srácok lennénk. Ez egy darabig tök jó és pár száz embernek még tetszik is, hogy amit csinálunk az hasonlít erre meg arra. A végén eljutsz oda, hogy olyat csinálsz, amit el kell magyarázni, hogy ez miért jó és miért érdekes. Ennél a pontnál jött nekünk az első magyar nyelvű lemezünk.” És a 2000-ben megjelent Cukor című album meg is hozta az áttörést a zenekarnak, amely 2015-ös megszűnéséig 10 stúdióalbumot készített, olyan slágerekkel, mint a Sajnálom, a Mozdulj!, a Dél-Amerika és a Tudom, hogy szeretsz titokban.
A csapat feloszlása nem jelentett törést Szűcs Krisztián zenei karrierjében, hiszen már a HS7 idején is folyamatosan játszott más formációkban, illetve vendégszerepelt különböző projektekben, melyek száma az idő múlásával egyre csak szaporodott. A legismertebb, máig tartó alkotói kapcsolat az 1920-1930-as évek kávéházi slágereit pop, rock, dzsessz, klezmer és cigányzenei stíluselemekkel felfrissítő Budapest Bárhoz fűzi, ahova a kuplészerű Dél-Amerika hallatán hívta a zenekar vezetője, Farkas Róbert 2007-ben, azóta pedig a formáció egyik legtermékenyebb dalszerzőjévé-előadójává vált. Számukra írta például a Húszezer éjszakás kaland című dalt is, amelyért 2015-ben az év könnyűzenei szövegírójának járó Artisjus-díjjal jutalmazták.
Pályafutásának fontosabb állomásai közé tartozik, hogy 1999 és 2003 között a Neo zenekart erősítette, míg 2009-ben The Twist néven alapított együttest Ábrahám Zsolt gitárossal, Ács Oszkár basszusgitárossal és Szőcs Gergő dobossal. Nevéhez fűződik a NAZA nevű pop-rock formáció, melyet 2016-ban Mező Misivel, a Magna Cum Laude frontemberével, Szepesi Zsolt gitárossal és Mihalik Ábel dobossal hívott életre, akárcsak a Voice Of The Age elnevezésű szintipop duó, amit a HS7 egykori hangmérnök-producerével, Bernhard Hahnnal hozott létre 2017-ben. Ugyanebben az évben indította el abszurdpop zenekarát, a Rühös Foxit, amelyben Baksa-Soós Attila énekessel, Horváth Kristóffal, az Esti Kornél gitárosával és Vazul Császárral, a VHK üstdobosával zenél.
Mindemellett énekelt a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-the-carbonfools-12912">Carbonfools</a> 2004-es Poisioned Goulasch című lemezén, Yonderboy 2005-ös Splendid Isolation című albumán, 2008-ban volt egy közös produkciója az Unbending Trees kvartettel, 2020-ban pedig zenét írt A tizennégy karátos autó című színdarabhoz. Alkalomadtán „zenés irodalmi ámokfutásokat” rendez Szálinger Balázs költővel Szűcsinger néven, vagy Cseh Tamás és Csengey Dénes félbemaradt szerzeményeit fejezi be Beck Zoltánnal, a 30Y frontemberével. Ezekből a máig aktuális közérzeti dalokból  Másnap címmel előadásokat tartottak és nagylemez is készítettek 2023-ban. 
Első szólólemeze 2022-ben jelent meg Szűcs néven, Vízválasztó címmel, melynek dalai – bár magyarul szólnak – a HS7 hőskorát idézik. Kísérő zenekarában Ligeti György gitározik Hosszú Gábor basszusgitározik, Benkő Dávid billentyűzik és Mihalik Ábel dobol.
CsO

Szűcs Krisztián

A kilencvenes évek elejének budapesti alternatív kulturális életében a zenekarok, klubok és kiadók mellett még egy hely játszott fontos szerepet: a Wave hanglemezbolt. Ahol a kezdetek óta beszerezhetőek voltak a világ rockzenéjének legfrissebb, a hazai médiában alig-alig hallható produkciói.
A rendszerváltozás előtti Magyarország államilag ellenőrzött hanglemez-kereskedelmének első alternatíváját a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján a Múzeum körúton, a lemezantikvárium környékén működő illegális „lemezbörze” jelentette. Az akkori dollárínséges időkben a sötét kapualjakban a hazai korongok árainak sokszorosáért cseréltek gazdát a hivatalos kereskedelemben nem kapható, javarészt jugoszláv nyomású nyugati rockalbumok.
Az első maszek lemezbolt (Rütyi Hangváriuma) a nyolcvanas évek elején Győrben nyílt, ezt követte Budapesten a Fonográf boltja (Németh Oszkár vezetésével), majd szinte egy időben alakult a Labiritmus és a Solaris. A Labiritmusból jött létre a rendszerváltás után a MusicDome birodalom, a Solaris meg többek között azért volt fontos, mert egyrészt itt lehetett először alternatív zenéket kapni, másrészt itt kezdett el dolgozni Himberger György (1963–) és Pápai Sándor (1963–), akik később a Wave szellemiségét meghatározták.
A Révay utcában 1989 őszén megnyílt lemezbolt anyagi hátterét Lopusny Endre, közismertebb nevén Lópata teremtette meg, az új üzlet első szórólapjait Miles Davis budapesti koncertjén kezdték el osztogatni, és a Wave szinte hónapok alatt a budapesti alternatív rockzenei élet legfontosabb lemezbeszerzési forrásává vált. Itt lehetett először kapni a Depeche Mode vagy Nick Cave albumait, ide jártak be a koncertszervezők, az újságírók és a zenészek, ha tudni akarták, merre halad a világ rockzenéje, s egyáltalán, itt nézett szét mindenki, aki a mainstreamtől eltérő zenékre vágyott.
1994-re annyira felfutott a Wave, hogy megpróbálkoztak nagyobb méretben, átköltöztek a Zichy Jenő utcába, de az 1995 elején bejelentett Bokros-csomag és annak hozadékai keresztülhúzták a számításaikat. A régi helyen eközben megnyílt az elektronikus zenék első számú beszerzőhelye, a Trance Wave (az első eladó Palotai Zsolt volt), így 1995 végén annak közelébe, a Révay közbe költöztek vissza. Himberger György pedig már hónapokkal korábban elment, és a Krúdy Gyula utcában létrehozta az Indie Go!-t.
A Wave forgalma a következő években kezdett visszaesni, 1998-ra Lópata annyira eladósodott, hogy a boltot néhány hitelezője vette át. Ezzel együtt az annak szellemiségét megtestesítő Pápai Sándor is elment, és a Művész mozi előterében folytatta tovább. 2000-ben azonban egyik barátjával visszavette a Wave-et, így az új évezredben már nemcsak az arc, hanem az egyik tulajdonos is ő lett. És a Wave azóta is működik.

A Wave

Mátyás Attila (1963, Budapest) gitáros, énekes, dalszerző, a hazai rockélet egyik legsokoldalúbb szereplője, aki az F.O. System, a Sex Action, az Action és az Agnus Dei zenekarok tagjaként vált ismertté. 2002-től önálló előadóként, 2007-től saját kísérőzenekarával, a Mátyás Attila Banddel lép fel.
1981-től zenél aktívan. Gimnáziumi zenekarokban játszott, majd az első komolyabb fellépése Delhusa Gjon mellett volt.
Az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-f-o-system-11032">F.O. System</a>et Mátyás Attila és Jerabek Csaba (basszusgitár) alapította 1986-ban. Az együttes kezdetben punkzenét és feldolgozásokat játszott, majd később dark rock műfajú saját számokkal jelentkezett. A zenekar dallamvilágával és dalszövegeivel az 1980-as évek zenei szcénájának egyik kiemelkedő képviselőjévé vált.
Mátyás Attila 1990-ben a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-sex-action-8321">Sex Action</a> alapító tagja lett, a hamar nagy népszerűséget szerző, nyers és kemény zenét játszó formáció gitárosa volt egészen 1995-ig.
Ezután megalakította az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-agnus-dei-56596">Agnus Dei</a> nevű, pszichedelikus rockot játszó együttesét, amelynek 1995-98 között volt dalszerzője, énekese és gitárosa.
Mátyás Attila az Agnus Dei megszűnése után néhány évig szünetet tartott, majd szólóban kezdte megvalósítani zenei ötleteit. Első szólólemeze 2002-ben jelent meg Föld és az Ég címmel, amely keveréke lett a rock, a pop, és az underground zenének. Azután ismét zenekart szervezett maga köré, és 2007 óta a mai napig <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-matyas-attila-band-8230">Mátyás Attila Band</a> néven koncerteznek. Második albuma, a Mélyen 2008-ban jelent meg, amelyet mindenki számára ingyenesen letölthetővé tett saját weboldalán. Újra kezded című lemezét 2011-ben adta ki, ezt követte 2015-ben a Karma című album, amelyen nemcsak saját csapatával, de több neves hazai rockdobossal is együtt dolgozott. 2018-ban Lélegzet címmel jelent meg az énekes-gitáros új lemeze. 2021 elején Mátyás Attila új anyaggal jelentkezett, együttesével a járványidőszak alatti lezárások során készítette el a Legyen elég című albumot.
Lemezeit saját műtermében, a 2001-ben létrehozott budapesti Merkaba Stúdióban készíti el. Ugyancsak Merkaba alkotói néven ismeretterjesztő és természetfilmekhez ír aláfestő zenéket.
Decadencer nevű, 2019-ben alakult post-wave formációjával is láthattuk őt, ugyanebben az évben már egy lemezük is megjelent (That's you).
Közben régebbi zenekaraival is újra és újra színpadra lépett: 2004-től újra él a Sex Action, 2006-tól pedig ismét van F.O. System. 50. születésnapja alkalmából, 2013. novemberben Mátyás Attila négy zenekarával is (Agnus Dei, F.O. System, Mátyás Attila Band, Sex Action) különleges, teltházas koncertet adott az A38 Hajón.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/MatyasAttilaBand/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/MatyasAttilaBand/?locale=hu_HU</a>
<a href="https://www.instagram.com/matyasattilaband/?hl=hu">https://www.instagram.com/matyasattilaband/?hl=hu</a>
<a href="http://matyasattila.com/">http://matyasattila.com/</a>

Mátyás Attila

Balázs Gyula (1971, Komádi) - becenevén Kowalsky (Kova) - énekes, dalszerző-szövegíró, a Black-Out és a Kowalsky meg a Vega zenekarok frontembere.
A gimnáziumi évei alatt kezdett énekelni, azután 1992-ben három zenésztársával együtt megalapította a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-black-out-12789">Black-Out</a> zenekart, amely az akkoriban népszerűsége csúcsán járó, amerikai eredetű grunge-rock egyik magyarországi képviselője lett. 2007-es leállásukig több albumuk is megjelent. 2010 óta újra aktív a formáció, 2023 végén Budapesten telt ház előtt ünnepelték 30. születésnapjukat.
1999-ben az énekes szólólemezének ürügyén összegyűlt zenészek együtt maradtak, és az évek alatt elkészült album 2003-ban Pimasz grimasz címmel, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kowalsky-meg-a-vega-7950">Kowalsky meg a Vega</a> név alatt jelent meg, a Black-Outhoz képest könnyedebb, akusztikusabb szerzeményekkel. Azóta ők lettek a hazai dallamos rock egyik kiemelkedő csapata, népes rajongótáborral, és jelentős lemezeladási mutatókkal. Legutóbbi kiadványuk a 2023-ban jelent meg, Égigérő címmel.
Kowalsky zenéket is szerez mindkét formációban, de a dalszövegírás az ő "magánterülete". Sokan az ő fajsúlyos témákat is feszegető strófái miatt kedvelik a Black-Out, illetve a Kowalsky meg a Vega dalokat. „A szöveg egy külön munka - fontos, hogy az adott zenei darab hangulatához megfeleljen, és komoly mondanivalója legyen.” - nyilatkozta az alkotás folyamatáról Kowalsky, aki azt is elmondta, hogy ami megfogja az embereket, az egyértelműen az üzenet, amit közvetítenek. A dalaikban olyan témákkal foglalkoznak, amelyek mindenki életében jelen vannak: ember, Isten, születés, halál. És igyekszik mindezeket egyszerűen megfogalmazni, természetes optimizmussal, de nem tolakodóan.
Az énekes az évtizedek óta tartó, a zenészléttel, együtt járó megterhelő éjszakai életmódot igyekszik ellensúlyozni azzal, hogy ügyel a testi-lelki egészségére. Vegetáriánus, emellett hosszú ideje jógázik, és amikor teheti, elmélyed a keleti filozófiákban.
HZ
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/gyula.balazs.180/">https://www.facebook.com/gyula.balazs.180/</a>
<a href="https://kowalskymegavega.hu/">https://kowalskymegavega.hu/</a>

Kowalsky Balázs Gyula "Kova"

Munkácsy-díjas autodidakta szobrászművész, aki bő húsz éve az Egyesült Államokban él, és aki társaival az 1980-as, 1990-es években hangszerszobrain korszakos jelentőségű, az alternatív vonulathoz sorolható zenéket szólaltatott meg.
A tatabányai bányászcsaládból származó, 1974 óta képzőművészettel foglalkozó, a nyolcvanas-kilencvenes években Szentendrén kiteljesedő, 2003 óta az Egyesült Államokban élő és alkotó kezdetben környezetének mindennapi használati tárgyait értelmezte újra, majd jöttek a zörgős-csörömpölős, performance-szerűen megszólaltatható gigantikus szoborhangszerek, melyeket a kilencvenes évek derekától az emberi léptékű, reprodukálható zeneművek létrehozására is alkalmas hangszerszobrok váltották fel. A jobb híján az alternatívok közé sorolt Tundravoice nevű formációjával eddig két kazettát és öt CD-t jelentetett meg. Miközben az utóbbi két évtizedben tajvani élettársával, Yin Peettel a Bostontól 30 mérföldre észak-nyugatra fekvő Actonban hozott létre és működtet nemzetközi művészeti központot.
1987-ben az addigi sorozatai – bútorok, biciklik – után elkészítette az első szoborhangszereit. Miként a vele készült <a href="https://beatkorszak.hu/doc/Lois_Viktor.pdf">életútinterjúban</a> mesélte: „Fogalmazzunk úgy, hogy nem zajongani szerettem volna rajtuk, mint akkoriban az ipari zenék képviselői, például az Einstürzende Neubauten vagy a Test Department , melyek a rendszerváltozás után eljutottak Magyarországra is. Az Einstürzende Neubauten turnémenedzserével, Dietmar Lupferrel amúgy jóban voltunk, 1992-ben fel is léptünk előttük a Petőfi Csarnokban (kettőnk között Henry Rollins szántotta fel a színpadot). De a Lois Ballast zenéjében a kezdetektől törekedtünk a struktúrára. Ebben az 1987 és 1993 között működő formációban többek között az ex-Bizottság-tag Szulovszky István Joni játszott centrifuga-gitáron, a festőművész Kopasz Tamás hőcserélőfurulyán, a grafikus Kiss Zoltán László mosóhengerhegedűn, én pedig facsavaróhárfán. Plusz sokáig a Zeneakadémián végzett Huszti Ádám volt a karmesterünk. Ő intézte a bemutatkozó fellépésünket 1987 októberében az FMK-ban. Aztán jött az Almássy Téri Szabadidőközpont, ahol a Club 2000 keretében a Vágtázó Halottkémekkel párhuzamosan koncerteztünk az aulában. Onnantól pedig érkeztek a koncertmeghívások.”
A Lois Ballastból 1993-ban aztán <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-tundravoice-8104">Tundravoice</a> lett, mindkét formációban több tucat muzsikus fordult meg az évek, évtizedek alatt. Majd Lois Viktor 2003-ban kiköltözött az Egyesült Államokba, és jelenleg is a Bostonhoz közeli Actonban él. Miközben azért alkalmanként ad még koncert-performanszokat, például a 2005-ös Sziget fesztiválon.
JBSz

Lois Viktor

(Nagy Krisztina, 1970) festőművész és énekesnő, sokak szerint „a hatvanas évek perverz reprodukciója”, aki a leginkább mindig mindenáron arra törekedett, hogy pukkassza a polgárokat. Hol bugyiban és melltartóban feszített az óriásplakáton, hol hatféle mellel egy számítógéppel manipulált képsorozaton, hol saját temetését rendezte meg, hol bekeretezett szerelmes verseit, vagy huszonöt egyforma képet tett ki a falra kiállítás gyanánt.
Első, még lányokból álló zenekara is alkalmi gegből nőtt ki 1989-ben: szerelmes volt az egyik tanárába, és az ő kedvéért zenés-táncos-miniszoknyás produkciót hozott létre, ami olyan jól sikerült, hogy folytatták. Később fiúk is csatlakoztak hozzá, már velük jelent meg az első kazetta (UFO, 1995) címmel, rajta olyan dalokkal, mint a Buzi, a Száll az űrhajó, a Ne kiabálj! és a Cicalány.
1997-ben jött a debütáló CD-jük (Ne mondd rám), majd két további CD után (Koncert Mix Best Of, 2000, Illegális szerető, 2001) Tereskova több látványos koncerten búcsúzott el az énekesi pályától, és azóta inkább kiállításaival pukkasztja a polgárokat.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 230–231.

Tereskova

Őz Zsolt (1969-2013) az Ugatha Christie és a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-vidampark-11129">Vidámpark</a> együttes frontembereként, énekesként, dalszerzőként és regényíróként egyaránt magyar alterrock ikonikus figurája, a rock and roll életforma markáns és hiteles megtestesítője volt.
Őz Zsolt kamaszként még focista szeretett volna lenni. Előbb a Pest Megyei Állami Építőkben, aztán a Csepel SC-ben játszott, de egy komoly sportsérülés miatt abba kellett hagynia a futballt. A foci helyett nemsokára rátalált a rock &amp; roll-ra: 1985-ben kezdett dalokat írni, majd – a Szalay Péter gitárossal közös Aszkéta Zenei Testvériség után – 1988-ban megalapította első jelentős együttesét, az Ugatha Christie-t Rósz György gitárossal, Bíró Lajos basszusgitárossal és Farkas Zoltán dobossal. A csapat számottevő sikereket aratott az alterock rajongók körében, 1991-ben megjelent Világhamvasztó című első albumukkal a 90-es évek legendás underground klubja, a Fekete Lyuk egyik meghatározó formációjává váltak.
Legfontosabb együttesét, a Vidámparkot 1991-ben hívta életre, mely 1992-ben a Karnevál című kazettával mutatkozott be. Az ezt követő időszak a zenei útkeresés és a tagcserék jegyében zajlott, 1993-ban látott napvilágot Őz Zsolt Macskajáték című szólókazettája is. Az 1994-re kialakult Őz Zsolt énekes, Szalay Péter gitáros, Balahoczky István basszusgitáros és Farkas Zoltán dobos alkotta felállásban két kitűnő albumot készítettek (10 új sláger, 1994 és Cracowia Express, 1996), majd a csapat fele a Colorstar néven alakított új formációt, Őz Zsolt pedig Kis Vidámparként adott ki kazettát 1997-ben, Bambi címmel. Három év szünet után 2000-ben újjáalakult a zenekar, Őz Zsolt és Papócsi László billentyűs vezetésével, így készítették a régi és új számokat is tartalmazó Elviszlek Balatonra 1990-2000 (2001) című albumot és  – hosszabb hallgatás után – az utolsó Vidámpark-korongot (Két citrom, 2007).
Őz Zsolt a dalszövegek mellett cikkeket és könyvet is írt. Rendszeresen publikált a Wanted és a Wan2 magazinban, de a Magyar Narancsban és a Népszabadságban is gyakran jelentek meg zenei tárgyú cikkei, interjúi, illetve az általa élt rock and roll életformával foglalkozó írásai. Ugyancsak ez az életérzés elevenedik meg Rakenroll című  2004-ben megjelent regényében, melyben csepeli fiatalkorát, a koncertek, bulik és italozások világát mutatja be rendkívül érzékletesen.
Köztudott volt, hogy komolyan alkoholizál és egyéb problémái (depresszió, pánikbetegség) is vannak, melyekről több interjújában is nyilatkozott. „...a bajok ott kezdődtek, hogy rájöttem, ha nem iszom, nem tudok írni. Részegen sem tudok, vagy ha igen, az olyan szar, hogy másnap megy a kukába. De van egy köztes állapot, és akkor minden összejön, a zene, a szöveg...” – fogalmazta egyszer. Utolsó éveiben többször került kórházba, de mindig sikerült visszatérnie. Aztán 2013 októberében a szervezete feladta a küzdelmet: 44 évesen halt meg, két nappal a Budapesti Vidámpark bezárása után.
CsO

Őz Zsolt

Paizs Miklós (1966) zenész, előadóművész, dalszerző, a Korai Öröm zenekar tagja, aki Sickratman néven önálló produkciókkal is jelentkezik. Ő a hazai könnyűzenei élet elmúlt három évtizedének egyik legszínesebb (és egyben egyik legmegosztóbb) egyénénisége.
Az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-uzgin-uver-12699">Úzgin Üver</a> együttes koncertjén fújta a csöveket és dorombozott, ott figyeltek fel rá a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-korai-orom-12638">Korai Öröm</a> tagjai és átcsábították magukhoz. 1994-ben lett a hazai pszichedelikus zenei színtér kiemelkedő zenekarának a tagja, ahol a mai napig játszik dorombon, trombitán, fuyarán, és ezek mellé társul a mongol eredetű khöömei, egyfajta torokéneklés. Szerepel a Korai Öröm "vadhajtásaiban" - a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-korai-trancemission-23390">Korai Trancemission</a> és a Korai Electric formációkban is. 1998-tól tagja volt a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-belga-8250">Bëlga</a> zenekarnak, az akkori underground hiphop színtér elismert társaságának. Tőlük 2003-ban távozott a saját bevallása szerint sem könnyen kezelhető, a konfliktusokat soha el nem kerülő Sickratman.
Közben önálló produkciókkal is jelentkezett. 1997-ben a Fonó Records gondozásában jelent meg a Paizs Miklós Ideiglenes Sejtközösség: Lépcsőházban leszek döntő gondolat című kiadványa. 2004-ben adta ki a döntően hiphop stílusú Buzi-e vagy? című nagylemezét, 2011-ben pedig a poposabb hangzású A nagy Én albummal jelentkezett. Dalszövegei, illetve ismert közszereplőkkel kapcsolatos megnyilvánulásai miatt többször is bíróság elé citálták őt, míg a napi politikát és a politikusokat fenntartással kezelők többnyire elismeréssel adóztak munkássága előtt. Saját anyagi helyzetének jobbítására 2016-ban sikeres gyűjtést rendezett az egyik közösségi oldalon. Nem mellesleg ezzel felhívta a figyelmet egy - az underground zenészek nagy részét érintő - problémára.
A zenei karrierje mellett dolgozott a Tilos Rádióban, közreműködött filmek elkészítésében, szerepelt számtalan színházi produkcióban. 2009-ben könyve jelent meg Odüsszeiász címmel. 2013 óta tartja műsoron Mozart: Don Giovanni című operájának teljesen egyéni feldolgozását. Ebben Paizs Miklós ujjbábokkal játssza el a történetet, közben egymaga elénekli a teljes operát.
HZ
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/Sickratman/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/Sickratman/?locale=hu_HU</a>
<a href="http://www.sickratman.hu/index.html">http://www.sickratman.hu/index.html</a>

Paizs Miklós

Vörös András (1971, Budapest) énekes, dalszerző, a hazai underground rock/metál színtér egyik karizmatikus szereplője, az Ørdøg és a Diabolus In Musica zenekarok frontembere. Emellett számos művészeti projekt létrehozója és közreműködője.
Első zenekarát egykori gimnáziumi osztálytársaival alakította - előtte fél évig mosogatott az 1992-es sevillai világkiállításon, így keresett meg annyi pénzt, amiből egy tisztességes gitárt tudott venni magának. És ezután 1993-ban beindult a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-freshfabrik-12799">FreshFabrik</a> nevű formáció - amelynek Vörös kezdetben a gitárosa volt, majd az énekese lett - akik valami egészen újat hoztak a magyar zenei életbe. Sikerük egyik titka volt Vörös András nem klasszikus értelemben vett éneke, inkább az angol dalszövegek rapes előadásmódja, amely remekül illeszkedett a metálba hajló rockzenéjükhöz. A Sexepil Eroding Europe című videóklipjüket a Music Television is bemutatta. Az énekes 1999-ben hagyta el a zenekart, abban az évben, amikor ELTE jogi karán diplomázott. Dr. Vörös András ezután 2000-ben megalakította a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-superbutt-109218">Superbutt</a> együttest, amellyel nagyjából mindent elértek, amit metállal Magyarországon el lehet. Emellett körbeturnézták a fél világot. Vörös 2007-ben, három angol nyelvű Superbutt-nagylemez megjelenése után kezdett el magyar dalszövegeket írni. Az együttes 2013-ban jelentette be feloszlását, 2014-ben pedig - részben az egykori Superbutt-tagokból - Vörös András megalakította az alternatív- és a metálzene mezsgyéjén mozgó Ørdøg zenekart. Eddig három - kizárólag magyar nyelvű dalokat tartalmazó - lemezt adtak ki: Tíz fekete dal (2014), Sötétanyag (2017), Ø3 (2020), valamint Diabolus In Musica „fedőnéven” két EP-t: Ørdøg-akusztik (2019), Milyen kár (2020) és egy nagylemezt: Sárkányfejezet (2023) jelentettek meg. Ebben a formációban 2019 óta két akusztikus gitárra, két énekre és hegedűre hangszerelve játszanak Ørdøg-dalokat és más szerzeményeket.
A kétezres években, még a Superbutt-időkben létrehozták a Budapest Rock and Roll (BPRNR) szervezőirodát és zenekari közösséget, amelyben aztán egy koncertszervező cég is alakult. Vörös András bő 10 éven át szervezett magyarországi fellépéseket külföldi rock/metál bandáknak. És hogy a zenélés mellett jelenleg mivel foglalkozik még? Dolgozik a könyvkiadásban, ő a budapesti Cser Kiadó vezetője. Ezen kívül a Lángoló Gitárok (illetve pár éve már rövidebb néven csak Lángoló) online zenei magazin mögött az ő cége áll, emellett 2021 óta vezeti a magazinhoz köthető A jövő zenéje című podcastet.
A magyaron kívül négy nyelven beszélő zenész így beszél magáról: "Könyves rendezvényeken elsőre leginkább biztonsági őrnek néznek, koncerteken meg csodálkoznak, hogy miért nem kérek sört, vagy miért nem iszom alkoholt úgy egyáltalán, pláne mikor kiderül, hogy pusztán azért, mert nem szeretem az ízét, és a berúgást is halálosan unom." - nyilatkozta a Maszol.ro portálnak 2022-ben. "Ezek persze csak külsőségek, de túllépve rajtuk, igaz, hogy nem végeztem irodalom szakot, a szó klasszikus értelmében nem vagyok művelt, de a kottát is nehezen silabizálom ki, szóval az igazi szakmabeliekhez képest csak a felszínt kapargatom, azt viszont így is nagyon élvezem, ha hozzá tudok tenni én is bármit, hogy a semmiből valami, azaz alkotás szülessen."
HZ

Vörös András

„Született itt a nyolcvanas években egy nagyon sokszínű, izgalmas, nyers, költői zenei világ, amiről mindenféle eszembe jutott. Érdekelt, mi rejlik bennük, amit más hangszereléssel és színpadi dramaturgiával kibonthatok, ha saját gondolataimat és személyiségemet hozzáteszem, tiszteletben tartva az eredeti dal és szöveg szellemiségét. Egyrészt gesztusnak szántam a kortársaim felé, hogy kézbe veszem a műveiket. Le akartam zárni magamban egy korszakot, hogy továbbléphessek”  – nyilatkozta Kamondy Ágnes 1995 márciusában az okokról, hogy mi késztette arra, hogy az URH, az Európa Kiadó, a Balaton, a Trabant, a Sziámi és saját néhai zenekara, az Orkesztra Luna számaiból egy produkcióra valót állítson össze.
A Spions-ihletésre Dalok Közép-Nirvániából címre keresztelt estet Kamondy és zenésztársai – Silló István (karmester, zongora), Kaboldi András (gitár), Kiss Gábor (basszusgitár), Magyar Péter (dob), Kisfalvi Krisztina (ének) és Szabó Márta (ének) – először 1993. május 23-án mutatták be az Egyetemi Színpadon. A közvetkező, 1994/1995-ös évadban további 15 előadást tartottak ugyanott, 1994 nyarán a Szigeten is felléptek vele. 1995 tavaszán még háromszor eljátszották az Új Színházban, végül az est anyagát – a Trabant: Pirosbetűs napok című száma nélkül (amit a szerző Lukin Gábor nem engedett publikálni) – a Bahia CD-n is megjelentette.
A Dalok Közép-Nirvániából méltó lezárása és emlékműve lett a nyolcvanas évek undergroundjának. Elsőre persze furcsa, hogy ezek a többnyire fiatal férfiak által énekelt dalok itt egy nő hangján szólalnak meg. De csak elsőre. Kamondy ugyanis olyan alázattal, és olyan érzékkel nyúlt hozzájuk, melynek eredményeként nem hogy elvett volna bármit is a dalok eredeti értékéből, hanem új minőségi szintre emelte őket. 

A CD-n szereplő dalok:
1. Jó lesz nekünk (Európa Kiadó, 1983)
2. Turista (Európa Kiadó, 1981)
3. Ismeretlen katona (URH, 1980)
4. Szindbád (Orkesztra Luna, 1989)
5. Csiribiri (Orkesztra Luna, 1985)
6. Te is meghalsz (Sziámi, 1989)
7. Fausti pillanat (Balaton, 1989)
8. Elmúlik (Balaton és Európa Kiadó, 1982)
9. Kígyó/Élnek a kövek/Szétszaladt bárányok/A Nap az apa (Balaton, 1984-86)
10. És… (Sziámi, 1985)
11. Marquis de Sade lovag (Orkesztra Luna, 1986)
12. Reggae (Orkesztra Luna, 1990)

Kapcsolatok