Institution/name

A Bahia Kiadót Bognár Attila és Mesterházy Ernő alapította 1991-ben Budapesten, könyv- és zenei kiadóként. Főként az alternatív és underground művészeti alkotások megjelentetésére koncentrálva a '90-es és 2000-es évek elején jelentős hatást gyakorolt a kulturális életre. A kiadó tevékenysége kiterjedt könyvek, kazetták, CD-k, DVD-k és egyéb audiovizuális anyagok kiadására, melyek között számos magyar író, költő és zenész munkái is szerepeltek. Különösen nagy figyelmet fordított a feltörekvő tehetségek támogatására, versesköteteket és színdarabokat is megjelentetett, köztük Víg Mihály műveit és Wahorn András képzőművészeti albumait.
A Bahia Kiadó több mint 140 lemezt adott ki, olyan, az alternatív és underground zenei életet meghatározó formációk albumait, mint a Tudósok, Müller Péter Sziámi, a Kontroll Csoport, az Ági és a Fiúk, a Másfél és a Kampec Dolores. Menedzseri szerepet vállalt az Európa Kiadó zenekarnál, valamint együttműködött a Trabant és a Balaton együttesekkel is.
Az évek során a kiadó tevékenysége egyre szélesebb spektrumot ölelt fel, gazdagítva a magyar kulturális életet változatos műfajú és tematikájú kiadványokkal.

Bahia Kiadó

Az 1980-as évek budapesti undergroundjának egyik legfontosabb zenekara.
A gimnáziumi barátságból indult, 1980 nyarán formálódott, de csak szilveszterkor a Wahorn-stúdióban debütáló társulat energikus, punk-rockos zenekarként indult. Pomázon mindenkit meglepett a produkciójuk és Nagy Feró állítólag az egész zenekarát levitte az egyik Kassák-bulira, hogy „tanuljanak”. Majd Bárdos Deák Ágnes révén megjelent körükben Müller Péter, hozta az ötleteit és a szövegeit, s az új számok (például A zene mindenkié, A rock and roll egy állat) már ezekre készültek.
Müller személyében egy rendkívül agilis, gyakorlati dolgokban is tapasztalt és dörzsölt tag került közéjük, aki minden tekintetben átalakította és kibővítette a lehetőségeiket. (Ez mindenekelőtt a filmmel kapcsolatos munkákra vonatkozott: Müller Mi jut eszedbe az énekesnőről című főiskolás filmjének főszereplője Bárdos volt, és a zenekar többi tagja is szerepelt benne.)
A nagyobb nyilvánosság előtt 1981. szeptember 27-én a Budai Ifjúsági Parkban – a Hobo Blues Band előzenekaraként – már ebben a felállásban, és az új dalokkal mutatkoztak be, a bluesrajongók viszont igen heves ellenérzéssel fogadták őket. Az első sorok végig kiabáltak és köpködtek, mire Bárdos Deák Ágnes visszakiabált és visszaköpött, és ez nem feltétlen segítette a helyzetet. Valójában mindenki megkönnyebbült, amikor a Hobo Blues Band végre színpadra lépett.
Többszörös tagcserék, kibeszélések és három hónapnyi intenzív próba után 1982 februárjában vadonatúj programmal tértek vissza a koncertpódiumokra. Ebben az időszakban születtek meg talán a legfontosabb Kontroll-dalok: Besúgók és provokátorok, A félelem háza, Jöjj drágám!, Ma háború van, holnap béke, Kis piros bombázó, Ez a fajta már kihalt.
Kétségkívül ebben az évben értek a csúcsra. Új otthonukban, a mátyásföldi Ikaruszban tudták megvalósítani azt, amire igazán már a kezdetekről törekedtek: a zene, a látvány, a színház, a hang- és a fénytechnika harmonikus egységét. A Zeneakadémiára járó Hajnóczy Csaba dalszerzői kreativitása, Bárdos és Kistamás amatőrszínházas múltja, illetve Müller filmes ambíciói és a szinte csapattagnak tekintett két technikus, Lehoczky László és Kóczán Károly révén jöhetett létre az a produkció, melynek igazi premierjét 1982. február 28-án az Ikaruszban tartották. Ekkortól kezdtek el plakátozni is (tervezés: Kistamás László),
Az év folyamán folyamatosan koncerteztek. A legemlékezetesebb bulit júliusban Gödöllőn, a művelődési ház udvarán a Bizottsággal közösen adták, „Kontroll a Bizottság előtt, Bizottság Kontroll alatt” címmel. Wahornék a színpadon elhelyezett asztaloknál ülve, kommentárokkal tűzdelték meg Hajnóczyék dalait, míg a kontrollosok párokban inzultálták a Bizottság előadását, mint műszaki karbantartók, orvosok, belügyesek és tanácsiak. A hatalmas sikerű koncert végén pedig a két zenekar közösen adta elő a Nem vagyok ideges, fő a nyugalom című régi slágert.
Néha eléggé komikus helyzetek alakultak ki koncerteken. Az egyik Ikarusz-beli bulin a frissen elhangzó Besúgók és provokátorok című daluk közben például, amikor Müller elkezdte énekelni, hogy „a magunk módján mi is figyeltetünk, aki előttetek áll, aki mellettetek áll, aki mögöttetek áll, az a mi emberünk”, bizony egyesek elkezdtek ijedten forgolódni. De a koncertek betiltására a Kontroll Csoport csak kétszer került sor: egyszer hiába utaztak Miskolcra, nem engedték fellépni őket, egy Kassák-beli koncert szintén elmaradt – ezért kellett később különböző álneveken (Antibaby, Ági és a Fiúk) fellépniük. Meg amikor Bárdos Deák Ágnes az egyik fellépésükön beszólt a rendőröknek, akkor Müllerrel együtt bevitték az őrsre, meg járhattak utána kihallgatásra. De ennél több sosem történt.
A Kontroll Csoport az 1982/83-as klubszezonban a diák-értelmiségi körben már mitikus, bálványozott zenekarnak számított. A tömegkommunikáció és sajtó viszont alig vett tudomást a létezésükről. Bár az év végén a Hanglemezgyár képviseletében Wilpert Imre már azt nyilatkozta, hogy zenéjüket érdekesnek találja, s tárgyalni fog velük, végül ebből sem lett semmi.
„Amikor a Bizottság Start-közelbe került, tőlük megtudtuk, hogy a legfőbb illetékesnek, Wilpert Imrének lényegében fogalma sincs rólunk – emlékezett vissza a nyolcvanas évek közepén írt, de ki nem adott tanulmányában Hajnóczy Csaba. – Így bemutattuk neki az 1981-es demoanyagunkat, amiről személyes találkozásunkkor, 1982. decemberében rendkívül lelkesen nyilatkozott. Három lehetőséget ajánlott: kislemezt azonnal, közös nagylemezt az Európa Kiadóval (ezt javasolta a legmelegebben), illetve önálló album. Mi az utóbbit választottuk. A 20 számot egy tanácsadó Bizottság bírálta el, amelynek többek között Presser, Bródy, Victor Máté és Göczey Zsuzsa volt a tagja. Hivatalos véleményt sosem kaptunk. Wilpert Imrével még egyszer találkoztunk, 1983. áprilisában. Beszélgetésünknek ekkor egyetlen kézzel fogható konzekvenciája volt: várni kell. Április 30-án az Egyetemi Színpadon a közönség soraiban felfedeztük Bors Jenőt és Erdős Pétert. Ennek eredménye lehet, hogy Wilpert júniusban egy magánbeszélgetés során azt mondta, hogy egyelőre jobb hallgatni a dologról. Bors Jenő ugyanis nehezményezte, hogy a koncert anyaga nem fedte a demo-kazettáét.”
A Kontroll Csoport nagylemezének ügye persze később sem mozdult előre. Pedig a nyolcvanas évek underground zenekarai közül a legösszetettebb, egyben legnyitottabb zenéje kétségkívül nekik volt. A punktól a sanzonon át a repetitív zenéig mindenféle műfajból merítettek és mindenféle műfajban írtak dalokat. A leginkább eklektikus repertoárral rendelkeztek, de egyben az egyik legegyedibb hangvétellel is.
Nem meglepő, hogy amikor 1983 nyarán feloszlottak, a legtöbb életerős hajtás (Kampec Dolores, Balkán (Fu)Tourist, Sziámi Sziámi, Ági és Fiúk, Keleti Fény) ebből a csapatból sarjadt.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 58–63.

Kontroll Csoport

A legbátrabban kísérletező underground zenekar. Bár a nyolcvanas évek derekán indult, igazán egyéni és fontos a kilencvenes években lett. Zenei eszközök és formai elemek használatában mindig is bátrabbak és újszerűbbek voltak, mint bármely más csapat az underground/alternatív színtéren.
1984-ben alapította Hajnóczy Csaba (1957, gitár), Kenderesi Gabi (1963, ének, hegedű) és Szini (Szineg Ildikó, 1963, ének, gitár, később basszusgitár). Az 1990-ig tartó első korszakban Szegvári Zoltán (1966, szaxofon) volt a negyedik állandó tag.
Rendszeresen felléptek a Déja Vu Revü-ben, a Ráday Klubban, az Almássy téri Klub 2000-ben. 1985-ben Nicoval koncerteztek a Petőfi Csarnokban, majd jöttek a külföldi szereplések, melyek közül kiemelkedő, hogy 1988-ban ők játszottak előzenekarként az amerikai Pere Ubu 12 országot érintő európai turnéján.
1988-ban Amszterdamban vették fel első nagylemezüket (Kampec Dolores), melyet előbb a holland Konkurrel, majd idehaza a Ring jelentetett meg. Az 1991-es Levitáció című második korongjuk pedig talán az év legjobb hazai alternatív LP-je volt. 1991-ben csatlakozott hozzájuk Dózsa György (1968, gitár), majd két évre rá Muraközi Péter (1969, dob), velük készült el a szintén erős Tű fokán.
A kilencvenes évek közepén aztán komolyabb váltás következett be a Kampec Dolores pályáján. Szini és Muraközi távozott, Hajnóczy és Kenderesi pedig egyre jobban a radikálisabb (free jazz, kortárs zene) stílusok felé nyitottak, és ebben Ágoston Béla (1966, szaxofon, fuvola, duda) és Hárságyi Péter (1968, ütőhangszerek) személyében remek partnerekre találtak. Ágoston révén pedig megismerkedtek a kortárs magyar jazz egyik fontos figurájával, Grencsó Istvánnal (1956, fúvós hangszerek), aki előbb állandó vendégként játszott velük, később állandó zenekari tag lett. A Zúgó az 1996-os év egyik legmerészebb és legizgalmasabb produkciója volt, még ha a Szigeten történt bemutatóját a régi rajongók nem is fogadták túl nagy örömmel.
1999-ben új ritmusszekció – Vajdovich Árpád (1970, basszusgitár), Halmos András (1974, dob) – érkezett, és a velük felvett következő lemezzel (A bivaly hátán, 2000) a Kampec visszafordult egy közérthetőbb irányba. Ettől kezdve Hajnóczy és Kenderesi más formációkban (például Egy Kiss Erzsi Zene) élte ki kísérletező kedvét.
2003 őszén egy koncertlemezzel foglalták össze az addigi repertoárjuk lényegét. Időközben Halmost Ölveczky Tamás, őt később Németh Csaba váltotta fel a dobok mögött. A változatlanul koncertező zenekar azóta három további albumot (Earth Mother Sky Father, 2005, Evaliyé, 2011, Tema Principale, 2013) jelentetett meg.
JBSz
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 224.
<a href="https://www.facebook.com/kampecdolores/">https://www.facebook.com/kampecdolores/</a>

Kampec Dolores

Bárdos Deák Ágnes (1956, Budapest) énekes-dalszövegíró, író, irodalomszervező, a magyar underground emblematikus zenekarának, az 1980-83 között létezett <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kontroll-csoport-756">Kontroll Csoport</a>nak az alapító tagja.
A zárkózott lány az amatőr színjátszás világából került az alternatív zenei életbe, amely olyan felszabadító erővel hatott rá, hogy hamarosan a hazai underground egyik legismertebb alakja lett belőle, köszönhetően punk-attitűdjének, öltözködésének és színpadi viselkedésének. És még valaminek. 1980-ban azt üvölteni bele a mikrofonba, hogy "kerülöm a munkát, utálom a rendőrt”, ehhez bizony bátorság kellett.
A Kontroll Csoport 1983-as feloszlása után akkori férjével, Müller Péterrel összehozták a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-sziami-753">Sziámi-Sziámi</a> zenekart, amely ugyanazt a stílust vitte tovább, amit a Kontroll Csoport képviselt. Ági azután hagyta ott az együttest, hogy véget ért a házassága Müller Péterrel.
1986-ban alakította meg ma is létező zenekarát, az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-agi-es-a-fiuk-11003">Ági és (a) Fiúk</a>at. Ez volt az első formáció, amellyel lemeze jelenhetett meg. Saját szerzeményeik mellett Ági korábbi együtteseinek dalait is játszották. Aztán jött a szétcsúszás, a 90-es évek végére már nem merték sehova hívni koncertezni az Ági és Fiúkat, mert híre ment, hogy az énekesnő részegen tör és zúz a színpadon.
Rengeteg nehézséggel nézett szembe az évek során, volt, hogy fizikai munkát kellett vállalnia a megélhetésért. Pultosként is dolgozott egy ideig. 2002-ben aztán új életet kezdett.
A Kontroll Csoporttal többször is tartottak fellépéseket, például 2006-ban Ági 50. születésnapján, aztán 2009-ben, majd 2016-ban az Ági 60 elnevezésű koncerten, ahol Bardo nevű formációjával is szerepelt. A 2006 óta működő sanzonos hangulatú, a hazai kortárs költők megzenésítését is felvállaló projektben Ági az évek során olyan zenészekkel játszott együtt, mint Gasner János és Bujdosó János gitárosok, Másik János és Darvas Kristóf zongoristák.
Munkásságáért 2006-ban megkapta a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét. A nyolcvanas évek underground dívája jelenleg műsorszervezéssel foglalkozik, ír, közéleti szerepet vállal, zenés stand up fellépései vannak, és ma is koncertezik, most éppen az Ági ’66 határtalan turnéval lépnek közönség elé, amelyen a Kontroll Csoport dalai szólalnak meg az Ági és Fiúk, valamint régi zenésztársak előadásában.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/motor56">https://www.facebook.com/motor56</a>
<a href="https://www.instagram.com/bardosdagi/">https://www.instagram.com/bardosdagi/</a>
<a href="https://nemenvagyok.com/">https://nemenvagyok.com/</a>

Bárdos Deák Ágnes

A klasszikus zenei pallérozottságú, az Orfeo társulatban, majd az abból kinövő ős-Kolindában felbukkant szerző-előadó, Kamondy Ágnes (1953, ének, gitár) a hetvenes-nyolcvanas években különböző kísérleti / alternatív színházakban szerepelt, Jeles Andrással, Forgács Zsuzsával és a Stúdió K.-val dolgozott (Woyzeck), játszott, kisebb szerepekben feltűnt Xantus János, feLugossy László és Tarr Béla filmjeiben. Emellett Másik Jánossal és az Európa Kiadóval muzsikált, később a Trance Balance-ban és a Balkán (Fu)Touristban is megfordult. 1986 és 1991 között pedig ő volt az Orkesztra Luna lelke, mely fennállása alatt egyetlen kazettaanyagot jelentetett meg (Szukadal, 1991). Miközben Kamondy takarított, felszolgált, később az Új Színház stúdiójában éveken át zene- és szövegimprovizációkat tanított.
Legemlékezetesebb színházi munkája – egyben a nyolcvanas évek underground zenéjének méltó emlékműve – az Egyetemi Színpadon 1993. május 23-án bemutatott Dalok Közép-Nirvániából, melyben az URH, az Európa Kiadó, a Balaton, a Trabant, a Sziámi és saját néhai zenekara, az Orkesztra Luna számaiból válogatott össze egy produkcióra valót.
1999 tavaszán az Új Színházban Egy örömlány feljegyzései címmel tartott újabb koncertszerű színházi bemutatót (az experimentális anyag főleg Temesvári Balázs invenciózus habitusára épült), aztán belefáradt az alternatív lét nehézségeibe, kénytelen volt változtatni az életvitelén. Félállásban egy könyvtárban dolgozva kereste a kenyerét, közben énekórákat adott felnőtteknek, aztán szép lassan újra összeállt egy önálló est anyaga – részben új, részben újra gondolt régi dalokkal. A hagyományosabb hangvételű Pest fölött az ég bemutatóját 2019. október 5-én – a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretében – az A38 Hajón tartották, olyan muzsikustárssal, mint Darvas Bence (billentyűsök), Keszei Krisztián (gitár), Vajdovich Árpád (bőgő), Gyenge Lajos (dob), Dudás Zsombor (ütőhangszerek), illetve Ádám Rita és Roszik Hella vokál.
JBSz Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/pestfolottazeg">https://www.facebook.com/pestfolottazeg</a>

Kamondy Ágnes

Az egyik legeredetibb szabadcsapat kétségkívül a dadaista Tudósok, melynek vezetője, drMáriás (Máriás Béla, 1966, ének, szaxofon, trombita) a nyolcvanas évek vége óta provokál és meghökkent, elszomorít és nevettet bennünket. Versben, rajzban, zenében, performance-ban.
A nyolcvanas évek második felében drMáriás a belgrádi zeneakadémián népzenét és zenetörténetet tanult, illetve különféle jazzformációkban vett részt. Ezzel párhuzamosan avantgárd zenével, képzőművészettel foglalkozott, Cage és Brötzmann koncertjeit hallgatta, majd mintegy válaszként 1988-ban Újvidéken megalapította a Tudósokat, melyben akkoriban – mint megfogalmazta – „csapásmérő szövegek ötvöződtek egy hendrixes élményvilággal és a free jazzel”. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján főként Újvidéken és Belgrádban koncerteztek, de ellátogattak Budapestre, ahol a Tilos az Á, a Fiatal Művészek Klubja, a Fekete Lyuk, a szentendrei Vajda Lajos pincegaléria és hasonló helyeken léptek fel.
A katonai behívó és zaklatások elől aztán drMáriásnak menekülnie kellett, Magyarországon új formációt alapított, majd amikor Bada Dada (Bada Tibor, 1963–2006, ének) szintén átjött, 1992-ben friss társakkal folytatták a Tudósok történetét. A kilencvenes évek közepén adott koncertek azonban nagyban függtek Bada hullámzó lelki világától, voltak nagyon erős és eredeti megnyilvánulásai, és voltak értelmezhetetlen helyzetek. Bada végül 1996-ban távozott a zenekarból, és a Tudósok onnantól valóban zeneibb vizekre evezett.
Az azóta évente, kétévente megjelent korongok egyaránt a jazz, a kísérleti zene, a performance, a költészet határán mozognak, sok humorral és öniróniával. A kétezres évek második felében különösen erős volt a csapat – drMáriás mellett Endrei Dávid (1982, basszusgitár), Jeli Gergely (1977, dob) játszott –, és bár Tövisházi Ambrus (1976, billentyűsök) 2012-es csatlakozása után sokat is poposodott a Tudósok hangzása, koncertjei és albumai továbbra is kellőképp ütöttek. Miközben a zenekar New York-tól Berlinen át Gyergyószárhegyig, a kortárs zenei fesztiváloktól az avantgárd jazzklubokon át a pubokig sokfelé megfordult a világban.
A Tudósok eddigi utolsó stúdióanyaga (Akkor is nevetek) 2019-ben jelent meg, de 2021-ben – a Tudósok 35. születésnapjára – kihoztak egy válogatáslemezt (Buta szeretnék lenni), mely a zenekar 1993 és 2018 között megjelent számainak újramasterelt változataiból áll.
2023-ban új lemezt készítettek Himnikus idők himnuszai címmel, amelyen a társadalomkritikát, humort, iróniát, lendületet és szabadságérzést egy új szintre emelték.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 453–454.
A zenekar Facebook-oldala: https://hu-hu.facebook.com/tudosok/

Tudósok

Az 1990-es években a rock és a partizenék találkozásában úttörő szerepet játszó Másfél 1989-ben a Kandó kollégiumi pincéjében alakult. Néhány tagcsere után 1991-re jött létre az a kvartett – Lukács Levente (1970, szaxofon), Barnabás (Bácsi Attila, 1968, gitár), Hegedüs János „Seki” (1968, basszusgitár), Kalocsai Tamás (1970, dob), melynek rendkívül öntörvényű, kompromisszummentes instrumentális muzsikája egészen új színt hozott a budapesti koncertéletbe. Valahol félúton jártak a jazzrock, a progresszív rock és a modern tánczene között, helyenként határozott acidos bukéval. Legfontosabb jellegzetességük, hogy a szaxofon, a gitár, a basszus, a dob náluk egyszerre volt ritmus- és szolisztikus hangszer, kalandozó és alapot adó.
A Másfél léte, fejlődése, haladási sebessége eléggé sajátos, és időnként véletlenszerű. Maga a név is a pillanat hevében született: második koncertjükre készültek, még nem volt nevük, egyikük javasolta, legyen Másfél, aztán úgy is maradt. A fantáziadús számcímek – Menetmetsző, Jelzőbárány, Skarlát etűd, Kínai nátha – általában szintén a pillanatnyi hangulatot tükrözik.
A kiadók többsége a kilencvenes években nyilván azért idegenkedett tőlük, mert a Másfél a kezdetek óta instrumentális zenét játszott. Sosem zárták ki egy énekes csatlakozásának lehetőségét, de nem is erőltették. És lám, 2005-ben a moszkvai Deti Picasso örmény származású énekesnője, Gaja Arutjunján előbb koncerteken ugrott be hozzájuk egy-két számra, majd az új korongon (En Garde, 2005) már szerepelt.
De ne szaladjunk ennyire előre: a Másfél a kilencvenes évek közepére az egyik legizgalmasabb fővárosi rockzenekarrá nőtte ki magát, különösen kvadrókoncertjei mentek élményszámba. Aztán 1996-ban csatlakozott hozzájuk Lukács Levente unokatestvére, Salamon Eszter (1971, cselló), aki nemcsak játékával, de extravagáns megjelenésével is nagyban hozzájárult a zenekar további emelkedéséhez. Salamon először a harmadik Másfél-korongon (Viperagarzon, 1996) játszott velük, eleinte csak a lassabb folyású dalokba szállt be, később már a sűrűjébe is – egészen 2002-es kilépéséig.
A Másfél megszólalásának karakterét az időnkénti tagcserék persze befolyásolták – Kalocsai Tamást 1999-ben Ujj Zoltán (1973, dob), „Sekit” 2002-ben Sabák Péter (1977, basszusgitár), Barnabást 2009-ben Karen Arutjunján (gitár) váltotta fel –, egyes vonások felerősödtek, mások elhalványultak, de az alap, az egyéni ízű lüktetés, a szinte hipnotikus ismétlődések és a váratlan váltások rendszere nem változott. Még ha tény, a kétezres években érezhetően ők is a popularitás felé mozdultak el, sokat szelídültek, egyre több elektronikát és modern tánczenei elemet (drum &amp; bass, jungle, dub) engedtek beszűrődni dalaikba, így azok a partiközönség számára is könnyedebbek, táncolhatóbbak lettek.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 448–450.
<a href="https://www.facebook.com/masfel.hu/">https://www.facebook.com/masfel.hu/</a>

Másfél

Nemcsak kora underground szcénája, hanem az egész nyolcvanas évek egyik legfontosabb zenekara. Vezetője, Menyhárt Jenő (1959, ének, gitár) a korszak karizmatikus frontembere volt, egyben az egyik legeredetibb szövegírója is.
Amikor 1981 márciusában az URH feloszlatta önmagát, a négy tagból hárman – Menyhárt Jenő, Kiss Llászló (1959–, basszusgitár, ének), Salamon András (1956–, dob) – Európa Kiadó néven folytatták tovább. Negyedik társuk Dénes József „Dönci” (1957–2008, gitár) lett. Napra pontosan egy évvel az URH debütálása után, 1981 szeptemberében adták első koncertjüket a Kassák Klubban – ami nem sikeredett túl fényesre. Akkori műsorukat (A pusztulás piszkozatai) az ősz során még párszor előadták, de ők is érezték, változtatni kell. Mire Salamon András váratlanul bejelentette, hogy ő inkább filmezni szeretne. Helyére Magyar Péter (1964–2018) került, illetve a csapat kiegészült Gerő Andrással (billentyűsök). Ebben a felállásban játszották már új programjukat, a Love’82-t, melyet az Ikarus stúdiójában – BBS-segítséggel –, rögzítettek is, és az anyag kazettáról kazettára terjedt a fővárosban. 1982 őszén újabb váltás, Gerő helyett Dönci barátnője, a korábban a Kolindát is megjárt Kamondy Ágnes (1953) lépett be. Már vele készültek a Hanglemezgyár felkérésére azok a próbafelvételek, melyek hallatán az illetékesek azonnal megszakították velük a kapcsolatot.
1983-ban újabb három taggal – a jazzrock vonalról érkezett Másik Jánossal (1952, billentyűk), Gasner Jánossal (1955–2009, gitár) és kongói diákkal, Joe Dyssou-val (konga) – bővültek. Majd ősszel a zenekar gyakorlatilag szétesett. Előbb Kamondy távozott, majd Kiss Llászló és Magyar Péter igazolt át Müller Péter új formációjába, a Sziámi Sziámiba. De 1983. december 30-án még adtak közösen egy búcsúkoncertet az Egyetemi Színpadon.
Aztán 1984 nyarán Menyhárt megint megkereste Kisst és Magyart, hogy együtt játsszák fel a Jó lesz…’84 című újabb EK-demót (megint csak a BBS segítségével). Majd november 11-én és 12-én a Jégszínházban, a Városbujócska című film apropóján élőben is összeállt a csapat. És itt olyan jól érezték együtt magukat, hogy úgy döntöttek, folytatják tovább. Igaz, immár a Sziámi Sziámiba átigazolt Gasner nélkül. 1985 tavaszán pár koncert erejéig Víg Mihály (Balaton) is játszott velük, majd bevették társnak Spenótot (Tóth Zoltán).
Ősszel Erdős Péter egy meglepő lemezajánlattal kereste meg őket, melynek eredményeként 1987 tavaszán megjelenhetett az Európa Kiadó első nagylemeze, a Popzene. 35 ezer példány kelt el belőle, ami akkoriban kereskedelmileg is jónak számított. Sőt, a Küldj egy jelet! című számukhoz még videoklipet is készített a Hungaroton. 1986-ban és 1987-ben rendszeresen koncerteztek országszerte, általában a Balaton társaságában. (Akkoriban Víg Mihály mögött is gyakorlatilag az EK zenészei játszottak.) Ebben az időszakban volt talán a csúcson az Európa Kiadó, legalábbis zeneileg, jól mutatja ezt például az 1986. június 10-én a Zichy-kastélyban adott koncert, melyet szerencsére a közönség soraiból Galántai György az Artpool részére rögzített, és a kilencvenes évek közepén dupla CD-n is megjelent. Ekkoriban léptek fel nagy sikerrel az amszterdami Melkwegben, majd az angliai Glastonbury Fesztiválon is.
A következő nagylemezt (Szavazz rám!, 1989) már egy ismét átalakult Európa Kiadó rögzítette. Előbb a Hit Gyülekezetébe megtért Dénes János, majd Másik János hagyta ott őket, Gasner János pedig visszajött. Nem sokkal a lemez megjelenése után azonban a zenekar ismét leállt. Legközelebb 1992 őszén aktivizálták magukat, ekkor Menyhárt Jenő, Kiss Llászló, Magyar Péter, Kirschner Péter (1966, gitár, ének) összeállításban, és velük tartott („független együttműködőként”) Másik János is. Az Itt kísértünk – Love ’92 zenei anyaga végül 1993 tavaszán jelent meg. De ez az újjászületés sem volt túlságosan hosszú életű: 1994 januárjában a Katona József Színházban az Európa Kiadó teátrális formában elbúcsúzott.
Menyhárt Jenő New York-ba költözött, mindenféle alkalmi munkákból élt, közben meg néha zenélt. 2001-ben amerikai zenészekkel új lemezt készített (Mr Con &amp; the Bioneers Brave New World Orchestra: String Reality), és az új formációval azon a nyáron többek között a Szigeten is fellépett.
Aztán 2004 tavaszán ismét összeálltak, és április 30-án – hazánk uniós csatlakozásának éjszakáján – az A38 hajón újra felléptek, majd az óriási érdeklődésre való tekintettel további koncerteket adtak. (E bulik esszenciája látható az Így vonulunk be DVD-n.) A koncertek olyan jól sikerültek, hogy a társaság együtt maradt (bár dobos poszton több változás történt) és folyamatosan koncertezett, mígnem az időközben részlegesen átalakult zenekar 2013-ban – több mint húsz év után – új programmal (Annak is kell) jelentkezett. Ennek részben újragondolt változata a 2016-os …Valahol lenni… album
„Az elmúlt években eléggé személyes keretek között zajlott az életem. Ez lehet, hogy átjön a lemezen” – vallotta 2021 októberében az Európa Kiadó legújabb, Love 2020 című albumáról Menyhárt Jenő zenekar-igazgató a hvg.hu-n, amelynek megjelenése a pandémia miatt tolódott másfél évre későbbre, A lemezen Menyhárt Jenő mellett Bujdosó János, Kálmán András, Koroknay András és Gyenge Lajos voltak akkor a zenekar tagjai.
JBSz–SJ
 
<a href="https://www.facebook.com/europakiadozenekar/">https://www.facebook.com/europakiadozenekar/</a>
<a href="https://europakiado.a38.hu/">https://europakiado.a38.hu/</a>
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 62–67.

Európa Kiadó

Wahorn András (Pintér András) autodidakta avantgárd festőművész, grafikus, zenész, zeneszerző, filmrendező, videoművész, producer, digitális művész, webdizájner.
Az 1980-as évek elején Waszlavik Lászlóval, ef Zámbó Istvánnal, feLugossy Lászlóval és Bernáth(y) Sándorral együtt megalapította a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bizottsag-9860">Bizottság </a>zenekart, melynek vezetője volt. A leginkább a Szerelem című dal előadásával vált ismertté (a számot Méhes Mariettával közösen A kutya éji dala című 1982-es Bódy Gábor filmben is előadják), de ő tervezte az együttes Kalandra fel! (1983) és Jégkrémbalett (1984) albumainak borítóját, valamint ő rendezte az utóbbi kísérleti filmet is. 
A <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bizottsag-9860">Bizottság </a>tagjai közül a zenekar 1986-os felbomlása után kétségkívül Wahorn András a legaktívabb és legtermékenyebb. Aki igazából kétszer telepedett ki Amerikába. Először 1991-ben egyedül, New Yorkba: tovább élve a bohém művészek életét. Alkalmi munkákból meg itthonról hozott képeinek eladásából tartotta fenn magát, aktuális műveiből néha kiállított, nagy ritkán hazajárt, majd gyorsan visszautazott. Másodszor 1995-ben telepedett ki: családdal, Los Angelesbe, és már nem élte tovább a bohém művészek életét. Beállt az egyik leghíresebb tengerentúli rajzfilmstúdióba, napi nyolc órába háttereket rajzolgatott. És attól kezdve nem is nagyon járt haza.
Még a Bizottság németországi turnéja alatt az egyik rajzát elcserélte egy Atari számítógépre és egy Yamaha D110-es hangmodulra. Létrehozta a Bad Quality Recordsot, melynek keretében a saját felvételei mellett a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bp-service-11151">BP Service</a>-nek, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-tudosok-7727">Tudósok</a>nak és Dixinek az anyagait publikálta kazettán. Majd, amikor a Dovin Galériában 1990-ben nagy életrajzi kiállítása nyílt, nagyjából ezzel egy időben jelent meg első LP-je, a Tengerhajózás.
A következő években több, igazi wahornos CD-t (wHole, 1995; Madame Crain &amp; Wahorn, 1998; The Dancer Of The King, 1998) jelentetett meg. Utóbbival 1999 őszén Magyarországon is turnézott, hollywoodi táncosnővel (Rachel) és vetítéssel. Az ezredfordulón pedig feLugossy Lászlóval One címmel készített közös CD-t: Laca a telefonban mondta a szöveget, Wahorn pedig az alá pakolta a zenét. 2006-ban hazaköltözött Magyarországra, azóta Mezőszemerén él – és javarészt újra fest, illetve különbőző hobbizenekaraival (Wahorn Airport, Tapasztalt Ecsetek, Noise Flowers, 4Dog) ad alkalmi koncerteket.
JBSz
Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/andras.wahorn/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/andras.wahorn/?locale=hu_HU</a>

Wahorn András

Underground líra (Balaton, Trabant)
E két zenekar – mely között rengeteg a személyi átfedés, nemcsak egymás közt, hanem más együttesekkel (főként Európa Kiadó) is – képviselte az 1980-as évek harsány, heroikus és indulatokban gazdag hazai underground színtéren a lírát, az intimitást, a belső utazást.
„Sosem tartottam természetesnek ezt a vad hozzáállást. Arra gondoltam, ez ellen kéne dolgozni. Kifejezetten arra hajtottam, hogy ne legyünk vad” – emlékezett vissza a kezdetekre Víg Mihály (1957, gitár, ének). Víg egyike azon keveseknek, akik 1978 elején ott voltak a Spions mindkét fővárosi koncertjén, sőt Molnár Gergely rocktörténeti előadásain is. Ezek hatására kezdett el hallgatni David Bowie-t, Lou Reedet és Brian Enot. Aztán rátalált Hunyadi Károlyra (1958–2023, gitár, ének), akivel 1979 telétől zenélgettek együtt, előbb házibulikon, majd a Belvárosi Művelődési Házban és a Bercsényiben. Ekkoriban a szaxofonos Villányi Zoltán volt a harmadik társuk, de ő 1981-ben lelépett Nyugat-Berlinbe.
Víg és Hunyadi szinte állandóan együtt voltak ekkoriban, tökéletes volt köztük az összhang, szinte sorról sorra rakták össze az első, szomorkás, melankolikus dalaikat. Kettejük formációjának Hunyadi a DNS nevet javasolta, Víg viszont kevésbé agresszív hangzásút szeretett volna, mondta, legyen Balaton, és a végén ebben maradtak. Ebben az intenzív első korszakban született például a Felejthetetlenek, az Álompor, a Valld be… és a Nem segít című számuk.
Az első komolyabb koncertjüket a Kulich Gyula téri Pszichiátriai Klinikán adták, az akkor debütáló URH előtt. És ettől kezdve rendszeresen játszottak a kor fontos underground helyein, többek között a Kassákban és a Bercsényiben. Mígnem 1982-ben Víg bele nem keveredett a Trabantba.
E furcsa nevű, és a kelet-német népautóhoz semmiben sem kötődő zenekar terve még 1980 nyarán a fotós Vető János (1953) fejében fogant meg, aki az ötlet megvalósításához megnyerte magának gyerekkori barátait, Lukin Gábort (1958, zongora) és Méhes Mariettát (1958, ének).
„Elmentünk a Balatonra nyaralni – idézi fel az indulást 1995-ben Vető. – Lukin szülői tiltás vagy lebeszélés ellenére megtanult zongorázni, sőt írt két dalt is. Egyik, a Balettcipőben, kis zongoraetűd, a másik, a Reggel a fürdőkádban, Bartók-átirat, akárhogy is vesszük. Szívesen írok rá verset, mondtam. Marietta meg rávágta, hogy szívesen elénekli. A német Plan csinált egy Fix Planet című lemezt, mire mi gyorsan csináltunk egy zenekart, Trabantban-d volt a neve, jó nagy, szobai csinnbummcirkusz, zongora, furulya, lábasok. Semmi köze a Trabanthoz, de mégis ez az a pillanat. A lemezre végül is a Vágtázó Halottkémek kerültek rá, de ez volt a Trabant kezdete. Rögtön utána magnót béreltünk. 500 forint volt három napra egy Akai, ez sok volt akkoriban. Kettőt béreltünk, pingpongoztunk velük. Aztán bevettük Víg Miskát, akinek volt egy ugyanilyen magnója, és akkor már csak egyet kellett bérelni.”
A befelé forduló alkatú Lukin úgy gondolta, a Trabant maradjon igazi szobazene, létezzen és terjedjen kizárólag magnókazettákon. S mivel Vető nem tudott igazán zenélni, Lukin megkérte az akkor még URH-s Menyhárt Jenőt, hogy gitározza fel néhány dalukat. Később jöttek a többiek, és az 1982 és 1984 között készült felvételeken Menyhárton kívül az Európa Kiadóból Dénes József és Magyar Péter, a Kontroll Csoportból Hajnóczy Árpád és Farkas Zoltán, a Balatonból meg Víg Mihály és Hunyadi Károly vett részt.
Víg és Lukin nagyon inspirálóan hatottak egymásra. Szinte versenyben írták a dalokat, és hamarosan komoly repertoárt sikerült összehozniuk. A kizárólag kazettán létező zene pedig futótűzként terjedt a fővárosban.
Aztán 1984-ben Xantus János az Eszkimó asszony fázik című filmjének forgatása szükségessé tette a szobák falai közül való kimozdulást. Játszottak többek között a Ráday Klubban, a MOM Művelődési Házban és az újpesti Úttörőházban, utóbbi két helyen adott ingyenes koncertjükből hat dal (Tangó, Itt van, pedig senki se hívta, Ragaszthatatlan szív, Gesztenyefák, Napszúrás, Balettcipőben) került rá a filmhez kiadott Hungaroton filmzene-kislemezre.
Különös, álomszerű, néha gyermeiken ábrándos zene a Trabanté, olyan érzése van az embernek, mintha egy házibuliban ülne, fél- vagy háromnegyed részegen, úgy hajnali ötkor. Méhes Mariettának nincsen különösebben hangja, ráadásul sokszor hamisan énekel, mégis e fásult/ernyedt daloknak sajátos, csak rá jellemző ízt ad. Mindehhez diszkrét a kíséret, nem mindig pontos, főleg nem megtervezett; néha olyan, mintha a gitárok sem lennének rendesen behangolva, de lehet, hogy ez csak azért tűnik így, mert a huszonegynéhány év alatt megnyúltak a szalagok. Mégis, mindez így együtt könnyen hangulatba hozza az embert, a mából hallgatva is hitelesen idézi a nyolcvanas évek első felének nyomasztó légkörű Budapestjét: hajnali részegség, reménytelenség, elvágyódás, melankólia.
Aztán 1985-86-ban, nagyjából egy időben, de egymástól teljesen függetlenül Lukin Gábor és Méhes Marietta úgy döntött, inkább az Egyesült Államokba menekülnek. A fennmaradt Trabant-felvételeket azóta többen több alkalommal próbálták publikálni, de ez Lukin ellenállásán rendre elakadt. A pirosbetűs napok szerepelt Kamondy Ágnes az irányzatnak méltó emlékművet állító 1995-ös Dalok Közép-Nirvániából című estjén, az abból kiadott lemezre azonban szintén nem kerülhetett rá. A fanatikusoknak viszont jó hír: Lukin 2006-ban mp3 formátumban 120 Trabant-felvételt küldött szét néhány barátjának, vélhetően ennek is ugyanazt a sorsot szánva, mint annak idején a kazettáknak: nincs hivatalos kiadás, de azért másolás útján úgyis elterjednek.
Lukin Gábor tehát szisztematikusan dokumentált, nem úgy Víg Mihály, aki a Trabant-évek után újrakezdte a Balatont. Mint hangsúlyozta, sosem őrizgetett meg semmit. „Azok a dalok, amik igazán érdemlegesek, valahogy úgyis napvilágra kerülnek. Sőt, néha olyanok is, amiknek nem kéne. Mindig úgy álltam hozzá, hogy a múlt nem érdekes. Majd csinálok holnap jobbat. Másokkal ellentétben nekünk nincs stúdiófelvételünk a nyolcvanas évekből. Felkérni nem kértek, mi meg nem nyomultunk. Éltük az életünk. Ahogy szoktam mondani: igaz, hogy minket nem akartak felfedezni, de nem is lehetett volna. Egyszerűen nem voltunk rá alkalmasak.”
Az újjáalakult Balatonba Víg magával vitte a Trabant-korszakban írt legfontosabb dalait (Fáraó népe, Harang, A Nap az apa, Kígyó). A következő években egyfajta szimbiózisban éltek az Európa Kiadóval: együtt járták az országot, s Víg és Hunyadi mellett a három EK-tag, a gitáros Dénes József, a szintetizátoros Másik János és a dobos Magyar Péter játszott. Ez volt talán mindkét zenekar életében a legjobb, legemlékezetesebb korszak, bizonyítja ezt többek között a Bahia által kiadott 1986-os Zichy-kastély-beli koncert CD.
„Az előttünk járó generációval szemben nálunk semmiféle irigység nem volt – emlékszik a közelmúltból Víg. – Az öregek szinte belülről nyomták a stúdióajtókat, nehogy betehessük a lábunkat az ő területükre. Az underground zenekarok viszont mindent megosztottak egymással, keverőket, erősítőket, ha kellett, a hangszereket. Ha meg szükség volt rá, mentünk játszani egymás zenekaraiban.”
1987 őszén azonban minden megváltozott. Pajor Tamás hatására/hívására Víg Mihály is megtért, és a Hit Gyülekezetének tagja lett, s bár három hónappal később „kitért a hitéből”, utána igen hosszú szünet következett. Minden változott, átalakulóban volt, és csak 1993-ban érezte úgy, hogy újra érdemes felmennie a színpadra. Egy Batu Kármen-koncert után odament annak vezetőjéhez, feLugossy Lászlóhoz (ex-Bizottság), és megkérdezte, zavarná-e, ha a basszusgitárosával, Wahorn Simonnal és a dobosával, Oláh Immánuellel dolgozna. FeLugossyt nem zavarta, így újra emelkedni kezdett a Balaton, és 1996-ban ebben a felállásban vették fel a zenekar egyetlen „valósidejű” lemezét (Fény közepe a sötétség kapujában). Amit 2019-ben követett egy sok feldolgozással teli CD (Lassan már hiába… stb.), míg Víg Mihály szólóban az évek során kiadott egy válogatást a Tarr-filmzenékből, egy Petőfi és Ady-versekre épülő hangköltészeti kiadványt, valamint édesapja, Víg Rudolf cigányzenei gyűjtéseinek emlékére egy szép folk-feldolgozáslemezt Cigánydalok címmel.
JBSz–SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 67–72.
Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/TrabantZenekar/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/TrabantZenekar/?locale=hu_HU</a>

Balaton / Trabant

Bárdos Deák Ágnes (1956, ének) alapította 1986-ban, miután kivált a Sziámi-Sziámiból. A formáció kisebb-nagyobb kihagyásokkal és rengeteg tagcserével azóta is létezik. Három nagylemeze (Szív, vér, agy, 1994, Cyber Éva, 1998, Én mindig csak Pest, 2000) jelent meg eddig, melyek közül a legérdekesebb az Én mindig csak Pest, mely az Ági és a Fiúk 1986-os formációjának archív felvétele. Rajta többek között Dénes József Dönci (Európa Kiadó) és Kocsis Tamás (Sex-E-Pil) gitározik, Kreutz László (Bizottság) dobol, a Kontroll Csoport „szaxofonkara”, Hajnóczy Árpád és Újvári János fúj, valamint Tóth Zoltán Spenót ritmusgitározik (aki aztán a rendszerváltozás után a Hajtás Pajtás biciklis futár cég egyik alapítója lett).
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 222.
 
Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/agiesfiuk/?fref=ts"> https://www.facebook.com/agiesfiuk/?fref=ts</a>

Ági és a Fiúk

Dénes József Dönci (1957–2008) az 1980-as évek budapesti undergroundjának jelentős és jellegzetes alakja volt. Még akkor is, hogy lényegében végig megmaradt kívülállónak, Ahogy önéletrajzi regényének címe jelzi: Szökésben. Szökött a nevelőintézetből, az alkoholista mostohaapja, majd a kötelező sorkatonaság elől, és szökött a zenitre ért underground zenekaraiból, hogy aztán a Hit Gyülekezetét is otthagyja, és maradjon hazátlannak – ahogy ő maga fogalmazta, bozgornak (az erdélyi magyarokra használt román csúfnevet használva). 
A progresszív rock bűvkörében nőtt fel, mégis, amikor 1981-ben Menyhárt Jenő, az akkor alakuló Európa Kiadó vezetője hívta, gondolkodás nélkül csatlakozott az underground zenekarhoz. A hőskorban, 1981 és 1987 között gitározott ott, még játszott a hivatalos debütalbumon (Popzene, 1987), sőt, szerzőként a második Európa Kiadó LP-n (Szavazz rám!, 1989) is szerepelt, de közben Pajor Tamáshoz (Neurotic) és Víg Mihályhoz (Balaton/Trabant) hasonlóan ő is a Hit Gyülekezetének tagja lett. 
Miközben a Pajor Tamás vezette Amenben gitározott, szerzőként és gitárosként Folk Ivánnal és Élő Kövek zenekarával több kazettát készített. 1993-ban azonban távozott a gyülekezetből, így az Amenből is. Ezt követően játszott a Vad Chansonban, a Vidámparkban, rövid időre visszatért a Balatonba, majd a Lidérc tagja lett – voltaképpen egészen a haláláigg.
Első és egyetlen nagylemeze, a Dixi 2006-ban jelent meg, rajta Gémes János Dixinek (1943–2002) állított emléket. Az albumot a Dönci Project formáció jegyezte, olyan vendégművészekkel, mint – alfabetikus sorrendben – Ágoston Béla, Cseh Tamás, Fekete Jenő, Frenk, Kamondy Ágnes, Peter Ogi, Somló Tamás, Szekeres András, Szűcs Krisztián, Varga Lívius. Varga Laca és Víg Mihály.
Az utolsó éveiben papírra vetett emlékirata – mely nemcsak kora underground színteréről, de az azt körülvevő környezetről is remek látlelet – végül 2016-ban látott napvilágot Szökésben címmel. 
JBSz

Dénes József Dönci

Az alterock formációt a később a Magyar Narancs újságírójaként is ismert Legát Tibor (1965, ének, szöveg) alapította 1983-ban.
Kezdetben nyers zene és direkt politikai szövegek jellemezték dalaikat, 1985 márciusában a Kassák Klubban a koncertjük után például mindenkit igazoltatott a rendőrség. Tóth László gitáros-zeneszerző 1986-os csatlakozásával lényegesen javult produkciójuk színvonala. De hiába adtak teltházas klubkoncerteket (főként az Almássy Téri Szabadidőközpontban), mindössze öt rádiófelvételük maradt fenn ebből a korból.
1988-ban Legát kivált, ekkor úgy tűnt, a Kézi-Chopinnek is vége. 1990-ben azonban ismét együtt voltak, és a korábbitól eltérő műsorral vágtak neki az új évtizednek. E gitárcentrikus és ironikus hangvételű korszakuk dokumentuma az 1991-es Az utolsó magyar playboy című kazetta. Aztán inkább visszatértek a nyolcvanas évek közepi világához (Ígéret földje, 1993), erről két dalukhoz (Asztalon áll, Eljön a csend) is készült videóklip, melyet számos csatornán lehetett látni akkoriban. 1994-ben – kissé túlkorosan – beneveztek a Marlboro Rock-In tehetségkutató versenyre, és végül a legjobb három között végeztek. 1995-re még új lemez kiadását tervezték, aztán eltűntek. Majd 2009-ben váratlanul felbukkantak és több koncertet is adtak (többek között az A38 Hajón).
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 219.

Kézi-Chopin

Lemezkiadó:
- Bahia Music
 
Előadók:
- Dénes József
- Hunyadi Károly
- Kiss Laci
- Lukin Gábor
- Magyar Péter
- Másik János
- Urbán Marianne
- Víg Mihály
 
Producerek:
- Bognár Attila
- Mesterházy Ernő

Balaton - II.

Basszusgitár, Ének, Ütőhangszerek, Billentyűk [Casio], Trombita – Kiss László
Borító, Design – Kirschner Péter
Dobok – Magyar Péter
Hangmérnök – Bohus János (1. szám), Kóczán Károly (2-11. számok), Lehoczki László (2-11. számok)
Gitár – Dénes József
Gitár, Ütőhangszerek – Gasner János
Gitár, Ének – Menyhárt Jenő
Billentyűk – Másik János
Billentyűk, Ének – Kamondy Ágnes
Producer – Bognár Attila, Mesterházy Ernő
Szaxofon – Hajnóczy Árpád
Ének – Szabó Kata
Ének, Ütőhangszerek – Joe Dyssou

Európa Kiadó - Jó Lesz... '84

Basszusgitár:
- Csehy András
 
Borító, Dizájn:
- Harsányi Tamás
 
Dobok:
- Kovács Dízel
 
Hangmérnök:
- Morcz Csaba
 
Gitár, Ének, Zenei vezető:
- Tóth László
 
Billentyűs hangszerek:
- Semler Csaba
 
Ének:
- Legát Tibor
 
Fényképezte:
- Sinka Andrea
 
Producer:
- Kézi-Chopin
 
Szaxofon:
- Elek István
 
Trombita:
- Galyas László

Kézi-Chopin - Ígéret Földje

Basszusgitár – Hegedűs János
Cselló – Salamon Eszter
Dobok – Kalocsai Tamás
Grafika, Festészet, Design – Lajta Gábor
Gitár – Bácsi Attila
Mastering – Gerényi Gábor
Keverés – Regenye Zoltán (Regi)
Fotó – Marján András, Prikkel Mika
Producer – Bognár Attila, Mesterházy Ernő
Felvétel – Grecsó Imre, Regenye Zoltán
Szaxofon – Lukács Levente

Másfél - Viperagarzon

Üvegmastering – MC&amp;CD
Borító – L&amp;L 
Fotó – Gonda Anna
Producer – Bognár Attila, Földesi Géza, Mesterházy Ernő
A 3. szám a Lipps, Inc. "Funkytown" című dalának feldolgozása.

Másfél – Rádióbarátnő

Bahia Music 2000 (CD) CDB 072
Dobok – Stalker Ének – Ági Gitár – Dönci, Kocsis Tamás Ritmusgitár – Spenót Szaxofon – Hajnóczy Árpi, Újvári János
Zene – Ági És A Fiúk Szöveg – Bárdos Deák Ágnes
Fotó – Kálmándy Ferenc Grafika – Keresztes Mária

Ági És A Fiúk – Én Mindig Csak Pest (Ági Retró 2000)

Bahia Music 2001 (CD, MK) CDB 076, MKB 089
Basszusgitár, Fretless basszusgitár: Vajdovich Árpád Előkészített gitár: Hajnóczy Csaba (1. szám) Ének: Kenderesi Gabi (1., 2., 4., 6., 9., 10., 11., 12. számok), Kiss Erzsi, Szandtner Anna (4., 5., 6., 10. számok) Djembe: G. Szabó Hunor (1. szám) Dobok: G. Szabó Hunor Gitár: G. Szabó Hunor (8. szám), Hajnóczy Csaba (1-től 7., 9., 10., 11. számok), Vajdovich Árpád (12. szám) Kolomp: Kenderesi Gabi (11. szám)
Szövegíró: Kenderesi Gabi (1., 4. számok) Zene és szöveg: Kiss Erzsi Zene: G. Szabó Hunor (1., 2., 3., 5., 8., 11. számok), Kenderesi Gabi (1., 9., 11. számok), Hajnóczy Csaba (1., 2., 5., 6., 7., 9., 11., 12. számok), Vajdovich Árpád (1., 2., 3., 6., 7., 8., 9., 11., 12. számok)
Producer: Bognár Attila, Mesterházy Ernő
Borítót fényképezte: Szilágyi Lenke Fényképezte: Barakonyi Szabolcs, Hodos Szilvia, Grencsó István, Rutkai Bori, Schmidt Lívia Grafikai tervezés: Kelényi Gabi Hangmérnök: Borsay Levente Keverés: Regenye Zoltán

Egy Kiss Erzsi Zene - Deladela

Bahia Music 1997 (CD, MK) CDB 030, MKB 047
Basszusgitár, ének, billentyűk [Casio] – Kiss László Billentyűk – Gerő András Dobok – Magyar Péter Ének, billentyűk – Kamondy Ágnes Gitár – Dénes József Gitár, ének – Menyhárt Jenő Szaxofon – Újvári János
Szöveg – Bárdos Deák Ágnes (14. szám), Kiss László (3, 12. számok), Menyhárt Jenő (1, 3, 5, 6, 8-11, 13, 14. számok), Müller Péter (3, 7, 11, 14. számok) Zene – Európa Kiadó (1, 3, 4, 6, 7, 11, 12. számok), Gerő András (5. szám), Kiss László (14. szám), Menyhárt Jenő (1, 2, 8-10, 13. számok)
Producer – Bognár Attila, Mesterházy Ernő
Hangmérnök – Bohus János (12, 13. számok), Kóczán Károly (1-11. számok), Lehoczki László (1-11. számok) Hangszerelés – Európa Kiadó Mastering – Farkas László Zenei vezetés – Menyhárt Jenő

Európa Kiadó - Love '82

Bahia Music 2001 (CD) CDB 065
Dobok: Jeszenszky György Elektromos gitár: Hajnóczy Csaba Ének: Koncz András, Gyulai Csaba, Mizsei Zoltán Ének, hegedű: Kenderesi Gabi Loopok: DJ Mangó, DJ Shuriken Nagybőgő, cselló: Róbert Benkő Szoprán szaxofon, tenor szaxofon, fuvola, harmonika: Grencsó István
Producer: Bognár Attila, Földesi Géza, Mesterházy Ernő
Design: Havas Györgyi Felvétel, keverés: Borsay Levente Fényképezte: Grencsó István Lemezjegyzetek: Vályi Gábor

Grencsó Kollektíva Plusz – 7 Ének Az Utolsó Mohikánoknak

Bahia Music 1997 (CD) CDB 037
Zeneszerző, előadó: Hortobágyi László
Producer: Bognár Attila, Mesterházy Ernő

Hortobágyi László – Sangeet Novus Sensus

Bahia Music 1999 (CD-ROM, MK) CDB 052, MKB 077
Előadók: Böszörményi Péter (Pöce) – ének Gál Attila (Mazsola) – basszusgitár, ritmus- és ütőhangszerek, vokál Kollárovics Adrián (Lidércz) – gitár, vokál Pásztó Gábor (Leila) – szaxofon, vokál Petőcz Dávid (6x6) – dobok, ritmus- és ütőhangszerek, vokál
Vendégelőadók: Gál Ilona, Kovács Ágnes – vokál (8. szám) Petr Flesliss (Kakkaxa) – dudora (9. szám) Sándor Ilona (Sanya) – vokál (8. szám)
Borító, dizájn tervezés: Böszörményi Péter CD-ROM: Pásztó Gábor, Kollárovics Adrián Grafika: Gál Attila Hangmérnök: Petr Flesliss Köszönetnyilvánítás: Kovács Endre Diákkör, Szabó Zoltán (Erika), Belák Csaba Mastering: Jiří Křivka

Jutott Neki – A Vegyület Készen Áll

Bahia Music 1995 (CD, MK) CDB 023, MKB 043
Cselló – Werner Gábor Dobok – Gyenge Lajos Ének – Kamondy Ágnes, Kisfalvi Krisztina, Szabó Márta Gitár – Kaboldi András Hegedű – Simon Attila Karmester – Silló István Kísérőszöveg – Forgách András, Kamondy Ágnes, Müller Péter Sziámi Nagybőgő, basszusgitár – Kiss Gábor Szaxofon, klarinét – Ladányi István Trombita – Lukács B. Ottó Ütőhangszerek – Magyar Péter Zongora – Silló István
Producer – Bognár Attila, Gallasz József, Mesterházy Ernő
Felvétel helyszíne – Egyetemi Színpad, Budapest Keverés helyszíne – HSB Stúdió Mastering helyszíne – Pixel Multimédia
Felvétel – Horváth János Hangszerelés – Kamondy Ágnes Keverés – Regenye Zoltán Mastering [Digitális Master] – Árki Attila Zenei vezető – Kamondy Ágnes, Vörös Róbert

Kamondy Ágnes – Dalok Közép-Nirvániából

Bahia Music 2000 (CD, MK) CDB 062, MKB 082
Ének, csörgő – Horváth Zoltánné (Ibi) Ének, kanál, ének [Kontrabbasso vocale] – Orsós Vendel (Qszu) Harmonika – Vizin Antus Vezető, ének, gitár, hangszerelés, összeállítás, ének [Kontrabbasso vocale] – Horváth Zoltán Tambura, ének, ének [Kontrabbasso vocale] – Horváth Sándor Ütőhangszerek [Kanna], ének [Kontrabbasso vocale] – Havasi Attila Vonósok, citera – Szatmári László
Szerző – Beás Népdal (2, 3, 5, 10, 11. számok), Oláh Népdal (6, 13. számok), Román Cigány Népdal (9. szám), Horváth Zoltán (1, 4, 7, 8, 12, 13. számok)
Producer – Bognár Attila, Földesi Géza, Mesterházy Ernő
Borító [Design] – Havas Györgyi Hangmérnök – Dugmanics Zoltán Kísérőszöveg – Pálmainé Orsós Anna

Kanizsa Csillagai - Foku drákuluj

Bahia Music 2000 (CD-ROM, MK) CDB 063, MKB 083
Basszusgitár – Hegedűs János Cselló – Salamon Eszter Dobok – Ujj Zoltán Gitár – Barnabás Szaxofon – Lukács Levente
Producer – Bognár Attila, Földesi Géza, Mesterházy Ernő
Borító [Design] – Matis Edit Felvétel – Félix Paci Fotó – Marosi Gábor Fotó, Borító [Design] – Brigitte Kull Keverés – Pignon (3) Keverés, Mastering – Jean Pascal Boffo Programozás [CD-ROM] – Földesi Géza, Lukács Levente

Másfél - Angyaltojás

Bahia Music 2001 (remix maxi-CD) CDB 079
Basszusgitár – Hegedűs János Cselló – Salamon Eszter Dobok – Ujj Zoltán Gitár – Barnabás Szaxofon – Lukács Levente
Producer – Bognár Attila, Mesterházy Ernő
Köszönet: Jutasi Tamás &amp; Casio Samples, Deutsch Gábor, Moldvai Márk, Milkovics Matykó, Véghelyi Attila, Brigitte Kull

Másfél - Moni

Bahia Music 1996 (CD, MK) CDB 022, MKB 042
Basszusgitár – Markó Tamás Dobok – Angler Ákos Fuvola, háttérének – Kardos Bozi Endre Gitár – Polgár Péter Gitár, ritmusgitár, hangszerelés – Óvári Miklós Szaxofon – Soós Tamás Attila Vezető ének – Müller Péter Sziámi
Szöveg – Müller Péter Sziámi Vers [Szöveg] – Po Csü-ji Zene – Bárdos Deák Ágnes (11, 12. számok), Farkas Zoltán (5) (11, 12. számok), GAS (1, 4, 6, 15. számok), Hajnóczy Csaba (11, 12. számok), Hajnóczy Árpád (11, 12. számok), Kardos Bozi Endre (2, 5, 13, 16. számok), KistaMÁS László (11, 12. számok), Kontroll Csoport (11, 12. számok), Kroll Zsuzsanna (2, 5, 13, 16. számok), Lehoczky Károly (11, 12. számok), Kiss László (2, 5, 13, 16. számok), Kiss Llászló (3, 9, 10. számok), Markó Tamás (2, 5, 13, 16. számok), Menyhárt Jenő (3, 9, 10. számok), Polgár Péter (2, 5, 7, 13, 14, 16. számok), Salamon András (3, 9, 10. számok), Simon Tibor (5) (2, 5, 13, 16. számok), Somoskői Lajos (3, 9, 10. számok), Soós Tamás Attila (2, 5, 13, 16. számok), Sziámi Tao (1, 4, 6, 15. számok), Sziámi (2, 5, 7, 13, 14, 16. számok), URH (3) (3, 9, 10. számok), Angler Ákos (2, 5, 13, 16. számok), Óvári Miklós (2, 5, 13, 16. számok), Újvári János (11, 12. számok)
Producer – Bognár Attila, Mesterházy Ernő
Borító [Design], Zenei asszisztencia – GAS Felvétel – Tom-Tom Stúdió Fotó – Tóth György Hangmérnök – Rozgonyi Péter Keverés – Tom-Tom Stúdió Mastering – Tom-Tom Stúdió

Müller Péter Sziámi – Tapasztalat 1980-1995

Bahia Music 1998 (CD-ROM, MK) CDB 056, MKB 079
Basszusgitár – Ocskay István Dobok, samplerek – Szabó Zoltán Ének – Dobránszky Tamás Gitár, samplerek – Csillag Tamás Technikus – Mravik Attila

Nothin' Carrot - Optical Tuning

Bahia Music 2001 (CD, MK) CDB 078, MKB 092
Altszaxofon, tenorszaxofon: Balogh Balázs (1., 7., 8. számok) Basszusgitár: Balahoczky Pilu (4., 6., 8., 9., 14. számok) Elektromos gitár, dobok, ütőhangszerek, basszusgitár, sampler, billentyűs hangszerek, ének: Temesvári Balázs Zongora: Gold Attila (15. szám), Tomka Emese (4., 10. számok)
Zene: Temesvári Balázs
Producer: Bognár Attila, Földesi Géza, Mesterházy Ernő
Grafika: Kecskés Zoltán Keverés: Molnár Károly Csaba, Temesvári Balázs Mastering: Regenye Zoltán Szerkesztette: Balahoczky Pilu, Temesvári Balázs

Temesvári Balázs - Porzómusic – Moszkva Tér

Bahia Music 1999 (CD, MK) CDB 054, MKB 078
Árkosi Szabolcs - basszprím, harmonika, ének Avar Panni - prímtambura, brácstambura, gitár, bolgár tambura, szamica, ének Deli Piroska - ének, bőgő, brácstambura Jablonkay Judit - furulya, kaval, ének Mag Tünde - ének Szick Edit - hegedű, bőgő, ének Tiszavári Ágnes - ének, tapan, derbuka Vitányi Iván - harmonika, prímtambura, basszprím, bőgő, ének
Vendégek: Roza Bancseva - ének Krucsay János - duda, ének Orczi Géza - basszprímtambura Perger László - csellótambura

Rece-Fice - Farost-lemez

Bahia Music 2000 (CD) CDB 071
Zeneszerző: Szemző Tibor Előadó: The Gordian Knot Company A zene Fésős András "Balra a nap nyugszik" című filmjéhez készült.
A Gordiusi Comó Kreatív Zenei Laboratóriuma: Szemző Tibor, Huszár Mihály, Magyar C. Péter, T. Bali
Producer: Bognár Attila, Mesterházy Ernő, Földesi Géza
Grafika: Kiss Dezső Hangmérnök: Horváth István, Regenye Zoltán

Szemző Tibor / The Gordian Knot Company – Balra A Nap Nyugszik = Sunset On Left

Bahia Music 2002 (CD) CDB 066
Zene: Markó Tamás &amp; Sziámi, Óvári Miklós &amp; Sziámi Szöveg: Müller Péter Sziámi
Basszusgitár, vokál: Markó Tamás Ének: Kroll Zsuzsanna Ének: Müller Péter Sziámi Fúvós hangszerek, vokál: Kardos Bozi Endre Gitár, billentyűs hangszerek: Óvári Miklós Gitár, vokál: Polgár Péter
Producer: Bognár Attila, Mesterházy Ernő

Sziámi Zenei Társulat - Mr. Pornowsky Előkerül

Bahia Music 2001 (CD) CDB 069
Külön köszönet: Sebastian Kft.-nek és Manita Petranek-nak
Egyéb megjegyzés: Az album borítóján egy ábra látható Hoyle elképzelése szerint, amely bemutatja a Plútó és a Triton közti találkozást és a Plútó/Naptávolság elvágását, illetve a Triton Neptunusz körüli retrográd keringését. A leírás szerint a Neptunusz egyik elsőként befogadott holdja a Triton, amelynek pályáját befolyásolhatta a Plútó.

Triton – Indulj El

Bahia Music 1996 (dCD, MK) CDB 013, MKB 002
Basszusgitár, ének: Kiss László Dobok, vokál: Magyar Péter Ének: Bárdos Deák Ágnes, Müller Péter Iván Gitár, ének: Menyhárt Jenő, Somoskői Lajos Gitár, vokál: Kirschner Péter
Vendégelőadók: Gémes János Dixi, Víg Mihály
A felvétel az Olimpiai Csarnokban, Budapesten készült az URH együttes "Csak egy parti" című koncertjén 1990. november 10-én.
Zeneszerző: Kiss László, Menyhárt Jenő, Pálmai János Szövegíró: Menyhárt Jenő, Müller Péter Iván, Pálmai János
Producer: Bognár Attila, Mesterházy Ernő
Borító: Kirschner Péter Fényképész: Keserű Ágnes Hangmérnök: Vedres József Maszterelés: Kirschner Péter, Wahorn András Zenei vezető: Menyhárt Jenő

URH - Van-e élet a földön...

Bahia Music 2001 (CD) CDB 083
Basszusgitár – Horváth Gábor, Balahoczky István, Rácz István Billentyűs – Papócsi László Dobok – Farkas Zoltán, Keleti Tamás Ének – Őz Zsolt Gitár – Dénes "Dönci" József, Szalay Péter Gitár, ének – Keleti András Ütőhangszerek – Kohut András
Zene, szöveg – Szalay Péter, Őz Zsolt
Producer – Bognár Attila, Földesi Géza, Mesterházy Ernő
Digitális Mastering – Regenye Zoltán Hangmérnök – Füschel Tibor (4-6. számok), Gyurkovszky György (7-9. számok), Molnár Károly, Regenye Zoltán

Vidámpark – Elviszlek Balatonra... 1990-2000

Bahia Music 2001 (CD) CDB 084
Basszusgitár, Hangmérnök: Száva Tamás Dobok: Kocsis Péter Ének, vokál: Petrányi Nóra Szaxofon: Beran Dániel Szaxofon, vokál: Kardos Kata Udu, klarinét, gitár, vokál: Csongrádi Gábor Zongora, ének, gitár, vokál, hangmérnök: Kardos Péter
Zene: V.I.Ny.O. Szövegíró: Czinner Csaba (6. szám), Kardos Péter (1-től 5., 7., 9., 10. számok), Pásztor Tamás (8. szám)
Producer: Bognár Attila, Mesterházy Ernő
Borító: Egér Hangmérnök: Závodi Gábor

V.I.Ny.O. – Előre Hátra Oldalt Vissza

Bahia Music 1993 (CD, MK) CDB 007, MKB 016
Zene, hangszerek, hangtechnika – Wahorn András Ének – Koko Fütyürészés, ének – Wahorn Róbert
A felvételek a Bad Quality Records pomázi és szentendrei Rex Wahorn Stúdiójában készültek 1991-től 1993-ig.

Wahorn András – Komolyzene

Basszusgitár:  
- István Balahoczky
 
Zeneszerző:  
- Vidámpark
 
Dobok:  
- Farkas Zoltán (2. szám)
 
Hangmérnök:  
- György Gyurkovszky
 
Fuvola:  
- Kelvin Brown (3. szám)
 
Vendég, Szintetizátor:  
- Papócsi László
 
Gitár:  
- Szalay Péter
 
Vezető ének, Háttérének:  
- Őz Zsolt
 
Fényképezte:  
- Lenke Szilágyi

Vidámpark - 10 Új Sláger

Bahia Music 1998 (CD-ROM, MK) CDB 051, MKB 070
Basszusgitár: Balaboczky István Dobok, dobprogramozás: Farkas Zoltán Gitár, ének: Keleti András Gitár: Szalay Péter
Ének: Kepes Júlia Fuvola: Balaboczky István (2. szám) Szintetizátor: Bertók Tibor, Farkas Zoltán (7. szám)
Producer: Bognár Attila, Földesi Géza, Mesterházy Ernő
CD-ROM fejlesztés: Böhm Gábor Design [CD-ROM], borítóterv: Colorstar, Lukács Levente Felvétel, keverés: Regenye Zoltán Felvétel, szintetizátor: Hidasi Barnabás Filmrendező [videoklip]: Barcs Miklós Filmvágó [videoklip]: Vincze András Fotó: Bek Balla Mónika Fotó [lemez]: Molnár Csongor Fotó [űrtéma]: Begányi Ervin Kiegészítő munkák: Grecsó Imre Mastering: Rostás Tibor

Colorstar – Heavenicetrip! ...Xplode Your TV N' Make Your Own Movie...

Bahia Music 2002 (CD) CDB 087
Szerző, hangszerelés, keverés: Németh Gergely, Prieger Zsolt
Beszéd: MC Phreak, Sub Bass Monster Ének: Németh Judit Fuvola, szaxofon: Grencsó István Gitár, orgona [Vermona]: Csigó Tamás Nagybőgő: Hárs Viktor Trombita: Csárics Sándor
Producer: Bognár Attila, Mesterházy Ernő  
Fotó: Glódi Balázs Grafika: domjángábor Mastering: Deutsch Gábor (Anorganik), Németh Márton (Elm)

Dubcity Fanatikz – Aerodynamics

Bahia Music 2001 (CD) CDB 085
Dobok, ének: Gavallér Csaba Nagybőgő, ének: Nagy Péter (3) Vibrafon, ének: Zrubka Zsombor Zeneszerző, hangszerelés, elektromos gitár, akusztikus gitár, ének: Eichinger Tibor
Producer: Bognár Attila, Mesterházy Ernő
Felvétel, keverés: Borsay Levente Fotó: Elek Péter Grafikai tervezés: Pócs Péter Mastering: Regenye Zoltán

Eichinger Quartet – Légúti Panaszok

Bahia Music 2000 (CD, MK) CDB 064, MKB 085
Basszusgitár: Vajdovich Árpád Dobok, darbuka (Goblet drum): Halmos András Ének, hegedű: Kenderesi Gabi Gitár, sampler: Hajnóczy Csaba Szopránszaxofon, duda, furulya: Szokolay Dongó Balázs Udu, darbuka (Goblet drum), tamburin, vendégzenész: Czibere József
Zene: Kenderesi Gabi, Hajnóczy Csaba, Halmos András, Szokolay Dongó Balázs, Vajdovich Árpád Szöveg: Kenderesi Gabi (1., 3., 5–10. számok)
Producer: Bognár Attila, Földesi Géza, Mesterházy Ernő
Fotó, grafikai tervezés: Hárságyi Péter Hangmérnök, keverés: Dunai János Zenei producer: Dunai János, Hajnóczy Csaba

Kampec Dolores  - A Bivaly Hátán

Bahia Music 1993 (dCD, MK) CDB 002, MKB 008
Altszaxofon: Hajnóczy Árpád Basszusgitár: Farkas Zoltán (5. szám), Hajnóczy Csaba (1.08 szám), Hajnóczy Árpád (2.07 szám) Dobok: Lehoczky Károly Effektek: Kistamás László Ének: Bárdos Deák Ágnes, Hajnóczy Csaba (2.07 szám), Kistamás László, Müller Péter Gitár: Farkas Zoltán (5) (1.08, 2.07, 2.09 számok), Hajnóczy Csaba Tenorszaxofon: Újvári János Zongora: Hajnóczy Csaba (2.04, 2.09 számok), Müller Péter (1.04 szám)
Szövegírók: Bárdos Deák Ágnes (1.02, 1.04, 1.05, 2.08, 2.10 számok) Hajnóczy Csaba (2.07 szám) Kistamás László (1.03, 1.06, 2.09 számok) Müller Péter (1.01, 1.07–1.09, 2.01–2.06 számok)
Zene: Kontroll Csoport
Producer: Bognár Attila, Mesterházy Ernő

Kontroll Csoport – 1983

Bahia Music 1999 (CD-ROM, MK) CDB 059, MKB 080
Basszusgitár: Sebestyén Balázs Dobok: Lukács Dávid Ének, szöveg: Simon Gábor Gitár: Keszei Krisztián, Ágoston Péter Tapsok: Szőke Viktor
Producer: Bognár Attila, Földesi Géza, Mesterházy Ernő
Borító, design: Domján Gábor, Lukács Dávid Felvétel, keverés: Hidasi Barnabás Fotó [borító]: Bozsó András Fotó [zenekar]: Glódi Balázs Mastering: Regenye Zoltán Programozás [CD-ROM tartalom]: Böhm Gábor

Korog – Álmodj Makkal

Bahia Music 1993 (CD, MK) CDB 006, MKB 020
fe Lugossy László: szöveg, ének Rex Wahorn András: zene, stúdiómunkák Szabóné Kukta Erzsébet / Koko: ének Szulovszky István / Jony: gitár
A felvételek a Bad Quality Records pomázi és szentendrei Rex Wahorn Stúdiójában készültek 1990-től 1992-ig.

Laca, Jony, Koko, Wahorn – Edd Meg A Fényt

Bahia Music 2001 (CD) CDB 082
Basszusgitár – Pumi Lamonade Dobok – Trixi Superdark Gitár – Pava Ikon Tzigan Szaxofon – Haber Japan Trombita – Frank O'liva Trombita – Soda Roman
DJ Sajó Hangmérnök – Poós Gergő Tuba - Takács Zsolt
Producer: Bognár Attila, Mesterházy Ernő

Pop Ivan – Hospital Hungary

Bahia Music 2001 (CD) CDB 075
Baritonszaxofon: Dezső Tóni (1., 2., 10., 11. számok) Basszusgitár: Endrei Dávid Basszusklarinét: Rozsonits Tamás (11. szám), Dezső Tóni (13. szám) Dobok: Bartha Krisztián Ének, beszéd, fuvola, xilofon: Rátgéber László (11. szám) Ének, szöveg, harsona, altszaxofon, trombita, festés, borító [rajzok]: drMáriás Gitár, elektronika, felvétel: Kovács Benedek Ütőhangszerek: Rozsonits Tamás (4., 11., 15. számok)  
Hangmérnök: Gerényi Gábor

Tudósok – Szupergyár

Igazi kortárs polihisztor: festő, író, zenész, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-tudosok-7727">Tudósok</a> együttes frontembere. Merthogy a zene művészetének csupán egyik megnyilvánulása, az őt feszítő kreatív őrület és dadaista abszurd csak úgy tódul kifelé a különböző csatornákon. Hogy aztán mindennapi valóságunktól terhelt festményekben, regényekben, dalokban vagy albérlet-performanszokban öltsön alakot.
Abban a vajdasági közegben, ahonnan ő jön, ez az abszurdban tobzódó, radikálisan ironikus és romantikusan önironikus polihisztor kifejezésmód persze sokkalta jellemzőbb, életszerűbb, közérthetőbb. Csínyre éhes gyerekkora óta voltaképpen mindenben az ősrobbanást keresi. Ahogy ő mondaná, a „mindent elsöprő, semmilyen gátat nem ismerő állati szent energia vegytiszta formáját”. Amikor elszakad minden ér és pillér, korábban nem tapasztalt univerzumok tárulnak fel előtte, melyek akkora örömöt és kielégülést hoznak számára, hogy utána átmenetileg visszatérhessen oda, ahová amúgy tartozik. Ezért is hozta létre 1986-ban, alig húszévesen, az újvidéki magyar kolóniában a maga dadaista internacionalista szabadcsapatát. Összetrombitálta a környék legfurcsább szerb és magyar figuráit, a judobajnok dobost, a festőművész basszusgitárost, a panelszobájában fából és bádogokból űrhajót eszkábáló gitárost és a mindent felülíró Badát, hogy a Május 1 Galériára keresztelt pincéből együtt ordítsanak bele a nagyvilágba. Csapjanak bele abba az ösztönös muzsikálásba, amelynek első öt évéről nem maradt fenn dokumentum, így kizárólag az idővel szektorhibára hajlamos memóriákra hagyatkozhatunk: abban egy indulatos hendrixes élményvilág ötvöződött John Coltrane kortárs zenéjével, a Kraftwerk minimál elektronikájával és az Ornette Coleman-féle free jazzel. De akárhogy is volt, ez a kollektív őrület kellőképp ellenállóbbá tette őket az egyre démonibbá váló környezettel szemben.
Művészeti tanulmányait Belgrádban folytatta, majd 1991-ben a katonai behívó elől menekülve költözött át Magyarországra. Álmok, vágyak és a szüntelen elkeseredettség között libikókázva próbálta túlélni a mindennapokat. A leginkább angol nyelvtudását sikerült kamatoztatnia, előbb a Fehér Házba hívták sztárpolitikusok EU-konform kupálásához, aztán az egyik legnevesebb budapesti ügyvédi iroda kérte fel ugyanerre. Számára teljességgel ufószerű világba tévedt, de legalább volt miből finanszíroznia, amikor albérletről albérletre menekült az időközben népesedő családjával. S miközben – szavait idézve – „magányos, őrült életek örvényébe került kényszerpszichiáterként”, a művészet jelentette számára az egyetlen menedéket. Festeni, írni, zenélni, minden mennyiségben. S ilyenkor megint úgy érezte, lehet még jó az élet.
Közel a hatvanhoz képben, hangban, szövegben, anekdotában és városi legendában oly egyedi, gazdag és változatos életművet tett le az asztalra, amit generációjában meglehetősen kevesen. Mondhatni, feltétlen süvegelendő. Még akkor is, ha tele van abszurd felhanggal, provokatívan radikális fintorokkal. Néha olyan, mintha a halál kamionja gázolna át rajtunk. De közben folyamatosan nevet és nevettet. Egyre hangosabban és egyre keserűbben. És ott feszül benne az a különös kettősség: míg alapértékeit tekintve hagyománykövető, gesztusaival folytonosan felrúgja azt. Ahogy vajdasági barátja, az Európa-hírű Boris Kovač találóan megjegyezte: drMáriás az apokalipszis igazi trubadúrja.
JBSz 
Forrás: Jávorszky Béla Szilárd: Az apokalipszis trubadúrja (drMáriás portré), megjelent: Népszabadság, 2011. november 28.
 
Kapcsolat:
<a href="https://drmarias.hu/">https://drmarias.hu/</a>
<a href="https://www.facebook.com/drMarias/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/drMarias/</a>

Máriás Béla "drMáriás"

Víg Mihály (1957, Budapest) a magyar könnyűzene történetének egyik kiemelkedő dalszerző-énekese, az 1 80-as évek alternatív kultúrájának egyik főszereplője, akinek pályafutását a Balaton és a Trabant számára írt dalok mellett többek közt a Tarr Béla-filmekhez szerzett zenék is fémjelzik.
Magyarországon az 1970-es, 1980-as évek kultúrpolitikája nem igazán tűrte a punkot és az undergroundot, de ennek ellenére vagy éppen ezért megjelentek kis csoportok, amelyek dalokban, képzőművészeti alkotásokban, filmekben, performanszokban megfogalmazták rendszerkritikus gondolataikat. Ebben az időszakban a legfontosabb magyar alternatív zenét játszó együttesek - Spions, Bizottság, URH, Európa Kiadó, Kontroll Csoport, Neurotic, Vágtázó Halottkémek - közé tartozott a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-balaton-trabant-10031">Balaton</a> (1979 - napjainkig) és a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-balaton-trabant-10031">Trabant</a> (1980-1985) zenekar is. Mindkét formáció tagjai között ott volt Víg Mihály gitáros-énekes is. A dalszerző, aki e közeg legérzékenyebb költőjeként tűnt fel.
Budapesten született, negyedik gyermekként egy zenész családban, édesapja népzenekutató volt. Gyermekkorától kezdve érdekelte a zene és a rajzolás. A középiskolát 15 évesen otthagyta - később esti tagozaton szerzett érettségit. 16 éves korától munkával tartotta el önmagát. Az irodalom, a képzőművészet és a színjátszás iránt érdeklődő fiút a barátai vitték el a Fiatal Művészek Klubjába, ahol ismeretségeket kötött alkotókkal. Avantgárd kiállításokra járt, és ott volt a - ma már legendás - <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-spions-9809">Spions</a> zenekar 1978-as budapesti koncertjein. Ezek az élmények megváltoztatták a zenehallgatási szokásait is. A másik inspiráció számára a zenélés felé Cseh Tamás és az ő dalai voltak. Lelkesedéssel próbálta eljátszani a számait, amelyekkel ráadásul komoly sikereket lehetett aratni házibulikon, kirándulásokon.
Aztán arra jutott, hogy mégiscsak jobb másokkal együtt zenélni. 1979-ben Hunyadi Károly (1958-2023) énekes-gitárossal megalapították a Balaton zenekart. Első koncertjüket az URH-val közösen tartották 1980 szeptemberében, majd ettől kezdve rendszeresen felléptek a korszak fontosabb underground helyszínein.
2022-ben mutattak be egy dokumentumfilmet Víg Mihályról (Ott torony volt, rendező: Kécza András). A dalszerző-énekes azt meséli a filmben erről az időszakról, hogy akkoriban, amikor mindenki nagyon hangos és kőkemény volt, amikor énekelt, ő valami csendeset és halkat akart csinálni. Ezt gondolta lázadásnak. Vagy legalábbis valami egészen másnak.
1982-ben Víg és Hunyadi beszállt a Trabantba. Kezdetben egyáltalán nem koncerteztek, a „szobazenekar” dalai - Víg Mihály és Lukin Gábor szerzeményei, Méhes Marietta énekével – másolt kazettákon váltak kultikussá. Befelé forduló, visszafogott zenéjük hűen tükrözte egy nemzedék hangulatát. 1984-ben került a mozikba Xantus János Eszkimó asszony fázik című filmje. Egyetlen önálló kiadványuk ehhez az alkotáshoz kötődik: kislemezen megjelent a filmben elhangzó hat daluk. A Trabant története 1985-ben ért véget, miután Méhes Marietta és Lukin Gábor is elhagyta az országot.
Víg Mihály a Balatonnal folytatta tovább a zenélést. Számaik a 80-as években hivatalos kiadványokon nem jelenhettek meg. Ennek az időszaknak a „lenyomatához” minőségi hanghordozón csak a rendszerváltozás után, a 90-es években juthatott hozzá a közönség, amikor a Bahia több akkori felvételüket is kiadta.
1987 és 1994 között Víg Mihály - és a Balaton zenekar - felfüggesztette zenei tevékenységét. Ebben az időszakban Víg egy vallási csoport tagja lett - ez néhány hónapig tartott - majd pedig magánéleti tragédiák tartották távol őt a színpadtól.
1994-től új felállásban, de ismét játszott a Balaton. A megalakulásuk után röpke 17 évvel, 1996-ban megjelent az első stúdióalbumuk (Fény közepe a sötétség kapujában). A napjainkban is aktív zenekar több mint tíz éve azonos felállásban játszik. 2011 óta kéthetente klubkoncertet tartanak a budapesti Hunnia Bisztróban - töretlen sikerrel. 2021-ben négy lemezen jelent meg a zenekar 44 dalt tartalmazó összegző kiadványa. Ugyanebben az évben az Óbudai Evangélikus Templomban mutatta be az együttes - vonósokkal kiegészülve - Ady című albumát.
Víg Mihálynak az évek során szólólemezei is megjelentek. Cigánydalok című 1998-as kiadványán édesapja, Víg Rudolf gyűjtéseiből származó dalokat dolgozott át. 2002-ben egy Petőfi és Ady-versekre épülő hangköltészeti kiadványt jelentetett meg (Egy elfeledett műfaj avagy nincs új a Nap alatt). 2009-ben rádiójáték formájában adta elő Irimiás siralmai című meditatív daljátékát.
A verseket, novellákat, forgatókönyveket és színdarabokat is szerző Víg Mihály legnagyobb - nemzetközileg is jegyzett – sikereit mint filmzenék szerzője érte el. Tarr Béla filmjenek állandó komponistája volt, a Sátántangó főszerepét (Irimiást, a szélhámos csavargót) is ő játszotta (1994). A londoni férfi című film zenéjéért 2008-ban Az év filmzeneszerzője díjjal tüntették ki Ausztriában, az EU XXL filmfesztiválon. A torinói ló című film zenéjének megkomponálásáért 2011-ben jelölték őt az Európai Filmdíj "legjobb zeneszerző" díjára. Tarr Béla mellett más hazai rendezőkkel - Xantus János, Szabó Ildikó, Szirtes András - is dolgozott együtt, mint zeneszerző. És a sikerek hatására több külföldi felkérést is kapott filmzenék komponálására. Színészként is láthattuk őt a mozivásznon, 2021-ben két alkotásban is szerepelt (Rengeteg - Mindenhol látlak; Eltörölni Frankot).
A zenésznek, aki az 1980-85 közötti időszakot tekinti a legkreatívabb zeneszerzői-szövegírói korszakának az utóbbi években közös előadásai vannak egy másik underground-ikonnal, Menyhárt Jenővel. Dalok a Balatontól az Európa Kiadóig, a Trabanton át Baksa-Soós Jánosig.
A zenésznek, aki kompromisszumok nélkül, következetes művészi programmal viszi végig a pályafutását, a szerzeményei ma is annyira átélhetők és élvezhetők, mint negyven évvel ezelőtt. Mert nem egy adott korszakról, hanem a létezés általános kérdéseiről szólnak, így örökérvényűek.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/balatonzenekar?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/balatonzenekar?locale=hu_HU</a>

Kapcsolatok