Az 1995-ös „Hazudós zenekarok versenye”-turné – bár a tíz koncertnek jó esetben a fele volt valóban emlékezetes – mindenképp fordulópont a magyarock történetében. Ezen a koncertkörúton ugyanis négy feltörekvő és már komoly rajongótáborral rendelkező vidéki együttes demonstrálta erejét és tudatosította a közönség és a szakma felé, hogy végérvényesen megdőlt a fővároscentrikus rockzenei élet sztereotípiája. E turné két oszlopa értelemszerűen a Kispál és a Borz, illetve a Tankcsapda volt. A Leskovics Gábor vezette szigetszentmiklósi Pál Utcai Fiúk sok szempontból különbözött tőlük: nemcsak lényegesen korábban kezdte, de ekkor már bőven túljutott a csúcsponton, ráadásul a mából visszatekintve életműve össze sem mérhető a másik két zenekaréval. Viszont a negyedik résztvevő, a szegedi Nyers éppen ekkor volt emelkedőben. Aztán valahogy mégsem sikerült neki az áttörés.

Pedig a zenekar motorja, Czutor Zoltán (1969, gitár, ének) már gyerekkorában az A Hard Day’s Night című Beatles-filmet látva elhatározta, hogy a rockzenére teszi fel az életét („ez klassz foglalkozás: a zenészeket üldözik a csajok” – szokta mondogatni). Tizenhárom évesen a Ropi nevű zenekarában basszusgitározott, majd a gimnáziumban jött a metálos jellegű Steel Hill. Ebben már vele játszott a később a Nyers magját adó Volent Zsolt (1968, dob) és Miklós Tibor (1969, basszusgitár). Czutor áttért a gitárra, a nyolcvanas évek végén pedig csatlakozott hozzájuk Hevér Gábor (1969, ének).

1990-ben már Nyers néven léptek fel így négyen, és az őket ért sokféle metálhatást (Iron Maiden, Slayer, Voivod) próbálták ötvözni a funkyval – nagyjából ugyanazzal kísérleteztek, mint a Red Hot Chili Peppers Los Angeles-ben, csak még nem ismerték őket. Mint Czutor 2000-ben az est.hu-n elmondta, igazából olyasmi ízű zenét szerettek volna játszani, mint Prince, de a súlyosabb, rockos dolgok is bennük feszültek.

1992-ben Hevér kivált (azóta színész lett), a többiek pedig úgy döntöttek, felköltöznek Budapestre, de még egy évig sem bírták, és visszamentek. Közben viszont lettek kapcsolataik, demójuk hallatán Presser Gábor beajánlotta őket a BMG-hez, de valahogy elakadtak a tárgyalások. A következő évben az alapító hármas körül több kisegítő muzsikus is felbukkant, a nyersebb megszólalásból is visszavettek, majd Horrornéger című számuk felkerült a Metal Hammer Hungary 1994-es Demonstráció című válogatásalbumára. Ez a dal az év egyik alternatív slágere lett, ismertségét részben annak is köszönve, hogy sokan támadták őket annak címéért meg a tartalmáért.

Ennek hatására viszont újra megindultak a tárgyalások a BMG-nél, 1995 tavaszán – a „Hazudós zenekarok versenye”-turné alatt – megjelent az Elmúltak a buta zenék című albumuk. Melynek már a címe is sértődést, illetve felháborodást váltott ki rocker körökben. Ráadásul zeneileg tovább puhultak – ahogy ők fogalmazták: letisztultak –, a szövegekre meg hallhatóan nem sok gondot fordítottak. Így is megkapták érte az év felfedezettjének járó Arany Zsiráf-díjat. Ezt követően csatlakozott hozzájuk Mátraházi Andor (1975, gitár), és már vele készült el az 1996 szeptemberében megjelent, lényegesen kiforrottabb és erősebb Béna, de mivel továbbra sem sikerült a mainstreambe betörni vele (pedig Az év albuma címet begyűjtötték érte), ezért 1997 januárjában Czutor úgy gondolta, inkább körbenéz Los Angeles-ben. És majdnem egy évig ott is maradt.

Hazatérte után a Nyers egyrészt gitárost váltott (Mátraházi helyére Hegyi Pál érkezett), másrészt kiadót (1G Records), harmadrészt próbált megfelelni a nagyközönség elvárásainak. A végül 1999 márciusában kiadott Mi, rendes emberek valóban az addigi legpopulárisabb produkciója lett, róla pedig A gyengébb nem szívat és a Bírlak még a Z+ könnyűzenei tévécsatornán is hetekig maradt benn a Top 10-ben.

Aztán a következő – ismét Mátraházival készített – koronggal (Szeretet, béke van, 2000) még tovább mentek a közízlés irányába, róla a Pizzás című szám az azonos című film betétdalaként is szerepelt, és ennek hatására további mozis felkéréseket (például Papsajt 2), kaptak. A régóta áhított áttörés azonban csak nem következett be. Pedig a 2003-as Afrobetyár-on tényleg önazonosságuk feladásának határán mozogtak. Az értelmetlen küzdelmet végül Czutor is belátta, és 2005. augusztus 27-én a SZIN-en a Nyers elbúcsúzott közönségétől. (Azóta 2009-ben és 2010-ben egy-egy alkalomra összeálltak.)

JBSz–SJ

Forrás:

JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 442–444.