A kezdetek óta fővároscentrikus hazai rockéletben a kilencvenes évek meglepő fordulatot hozott: a vidéki zenekarok váratlan dominanciáját. Az évtized rockarculatát jelentősen befolyásoló friss formációk – Kispál és a Borz, Tankcsapda, Quimby, Nyers – kivétel nélkül vidéki városokból jöttek, de mellettük említhetnénk a poposabb Pál Utcai Fiúkat vagy az elektronikus tánczenei vonalon legnépszerűbb Anima Sound Systemet. Persze azért Budapest is kitermelte a maga új alternatív „sztárbandáit” (Másfél, Korai Öröm), az évtized közepén nálunk is többen próbálkoztak a britpop honosításával (közülük a Heaven Street Seven vitte a legtöbbre), szintén ebben az időszakban aratták a legnagyobb sikereiket (általában külföldön) az újprogresszív csapatok (Solaris, After Crying). Ráadásul ebben az évtizedben indult be a hazai fesztiválbiznisz, melynek legnagyobb sikertörténete kétségkívül a Sziget.

Átrendeződések rockfronton

A rendszerváltozás elején a rockfronton jelentős átrendeződések indultak meg. A korábbi évtizedek nagy emblematikus rockbandáinak többsége (Omega, LGT, P.Mobil) már évek óta tetszhalott volt, és legfeljebb reprezentatív koncerteket adott, egyedül az újjáalakult Beatrice és a folytonosan megújuló Edda tartotta magát. A nyolcvanas évek fontosabb underground zenekarai szintén megszűntek (Neurotic, Bizottság) vagy átalakultak (Európa Kiadó, Sziámi) és/vagy többet játszottak külföldön, mint idehaza (Vágtázó Halottkémek, Sexepil). Az ország ekkoriban a leginkább a metálosoktól (Pokolgép, Ossian, Moby Dick, Omen) volt hangos. Viszont a fővárosi és vidéki underground/alternatív klubokban már ott koncerteztek azok a zenekarok, melyek a kilencvenes évek rockarculatát meghatározták. Mindenekelőtt a pécsi Kispál és a Borz és a debreceni Tankcsapda.