Publication/name

Demonstráció

Az Ossianból kivált Paksi Endre alapította, tulajdonképpen maga mellé véve a váci Jericho tagjait. Az első két albumot (Döntő lépés, 1995, Szabadon, 1996) a Juhász Róbert (dob), Berczelly Csaba (basszusgitár), Nagy György (billentyűk), Juhász Rob (gitár), Fábián Zoltán (gitár) felállás készítette, az 1997-es albumot (Végtelen dal) pedig már nagyjából az a legénység, amellyel aztán Paksi 1998-ban inkább újraindította az Ossiant.

Wellington

Az 1980-1990-es évek fordulójának egyik fontos punkzenekara.
Füleki Sándor (gitár), Lakics Gábor Guppi (dob) és Cila (ének) alapította 1986-ban. Később csatlakozott hozzájuk Martiska Tamás (basszusgitár) és a jövőbeli AMD-frontember, Sotár (ének). 1987-ben a süttői punkfesztiválon mutatkoztak be, 1988-ban szinte minden második vasárnap felléptek a kőbányai Mutter Klubban, 1989-től pedig a Lyukban koncerteztek rendszeresen. Ekkor már Sotár helyett a szintén későbbi AMD-s Cséb volt az énekesük. A kezdeti rendkívül energikus metal hardcore zenéjük egyre összetettebbé vált, különösen azután, hogy 1991-ben újabb tagcserék történtek, nemcsak új énekes (Gulyás László) és basszeros (Jancsics Dávid) érkezett, de egy második gitáros is, Oltyán László személyében.
Ebben a felállásban vették fel (állítólag alig 24 óra alatt) a hazai hardcore talán mindmáig legerősebb albumát (Közel a fejhajlító géphez), mely aztán – mivel időközben Gulyás kiszállt – énekkel és ének nélküli változatban is megjelent a Trottel Records gondozásában. Füleki metálos/hard rockos gitározása és Oltyán hardcore-os attitűdje különös feszültséget teremt a lemezen, ehhez jönnek a folyton változó és rafinált ritmusok.
1993 októberében egy 24 koncertből álló turnén (francia, német, belga, holland, lengyel és szlovák állomásokkal) vettek részt, ezután viszont kiszállt Füleki, és megalapította a hetvenes évek Black Sabbathjának hagyományait követő doom metal Mood zenekart. A trióvá olvadt Leukémia (Lakics, Oltyán, Jancsics) zenéje letisztultabb, szikárabb, ugyanakkor még erőteljesebb lett, jól mutatja mindezt az 1995-ös Üzenetek a törésvonalról című lemezük. A kedvező kritikai visszhang ellenére a csapat lendülete megtorpant, és az 1997-es Sziget Fesztiválon adott koncertjük, sokáig úgy tűnt, az utolsó volt.
2005-ben azonban jött a feltámadás, április 30-án a Kultiplexben tartottak egy „reunion koncertet” (az eseményről készült egy promóciós DVD), majd nyáron számos fesztiválon (Wan2, Sziget, Volt, Tokaj) is felléptek, majd 2010-től Oltyán vezetésével többen vitték tovább a zenekar örökségét Leukéma Apokalypsis néven.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 108–109.

Leukémia

Az 1992 nyarán alakult debreceni zenekar – első felállás: Kálmán Balázs (ének), Bodnár „Böske” Zsolt (rap), Pósfalvi Krisztián (gitár), Gazda Gábor (basszusgitár) Szilágyi István (dob) – a nemzetközi szinten akkoriban újszerű rap metált (annak is a Biohazard és a Dog Eat Dog fémjelezte vonulatát) igyekezett idehaza népszerűsíteni. 1992 végén adta ki első demóját (Álmaink tükrében, avagy a valóság vetülete).
Miután 1994-ben megnyerték a Marlboro Music Rock-In tehetségkutató fesztivált, az időközben megváltozott összetételű formáció a hazai klubok és fesztiválok rendszeres fellépője lett, sőt a Tankcsapda előzenekaraként Németországba is eljutott. De hiába jelent meg 1995-ben az első nagylemeze (Mélység), hiába koncertezhetett a nagy példakép Biohazard előtt a Petőfi Csarnokban, Pósfalvi és Bodnár távozása után lényegében szétesett a társaság.
Az 1997-es ötéves jubileumi koncert átmenetileg ismét összerántotta őket, egy évre rá az időközben trióra fogyatkozott zenekar kihozta második albumát (A magány rítusai), ez azonban egyben a hattyúdalt is jelentette. Bár 2003-ban Bodnár Zsolt és Oroszi Tibor Necropsia néven újabb korongot hozott össze (Mítoszok romjain), a névhasználat létjogosultságát sokan vitatták.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 194.

Necropsia

1987-ben alakult ózdi thrash metál csapat, melynek 1991-ig állandóan változott a tagsága.
Akkor Oláh Zsolt (gitár, ének), Bodnár Gábor (basszusgitár), Kollár József (gitár) és Zsolt István (dob) játszott benne, a következő években koncerteztek a Tankcsapda, a Bedlam, az Omen és az Akela előtt, különböző tehetségkutatókon és fesztiválokon értek el részsikereket, szerepeltek a fiatal rock/metál bandákat felvonultató Demonstráció válogatáson. A kilencvenes években egyetlen nagylemezük (Álmatlanság, 1997) jelent meg, majd „családi problémák” miatt leálltak.
2000-ben némileg átalakulva folytatták tovább, megjelent a Sötétség, és ettől kezdve rendszeresen szerepeltek a nagyobb fesztiválokon. A 2004-ben Oláh Zsolt (gitár, ének), Róm Gábor (ének), Kossuth Lajos (gitár), Kovács Krisztián (basszusgitár) és Oláh Kálmán (dob) felállásban rögzített, s 2005 őszén megjelent Harc! című új korongjuk a tizenhárom webzinből álló zsűri szavazata alapján az év metál albuma lett az első alkalommal kiosztott Hungarian Metal Awards-on. A 2008-as Düh szintén roppant pozitív fogadtatásban részesült, ezt követően azonban a zenekar eltűnt a reflektorfényből. Aztán 2021-ben Kohó címmel új anyagot publikáltak.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 195–196.

Remorse

Az 1995-ös „Hazudós zenekarok versenye”-turné – bár a tíz koncertnek jó esetben a fele volt valóban emlékezetes – mindenképp fordulópont a magyarock történetében. Ezen a koncertkörúton ugyanis négy feltörekvő és már komoly rajongótáborral rendelkező vidéki együttes demonstrálta erejét és tudatosította a közönség és a szakma felé, hogy végérvényesen megdőlt a fővároscentrikus rockzenei élet sztereotípiája. E turné két oszlopa értelemszerűen a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kispal-es-a-borz-55">Kispál és a Borz</a>, illetve a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-tankcsapda-12568">Tankcsapda </a>volt. A Leskovics Gábor vezette szigetszentmiklósi <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-pal-utcai-fiuk-4308">Pál Utcai Fiúk</a> sok szempontból különbözött tőlük: nemcsak lényegesen korábban kezdte, de ekkor már bőven túljutott a csúcsponton, ráadásul a mából visszatekintve életműve össze sem mérhető a másik két zenekaréval. Viszont a negyedik résztvevő, a szegedi Nyers éppen ekkor volt emelkedőben. Aztán valahogy mégsem sikerült neki az áttörés.
Pedig a zenekar motorja, Czutor Zoltán (1969, gitár, ének) már gyerekkorában az A Hard Day’s Night című Beatles-filmet látva elhatározta, hogy a rockzenére teszi fel az életét („ez klassz foglalkozás: a zenészeket üldözik a csajok” – szokta mondogatni). Tizenhárom évesen a Ropi nevű zenekarában basszusgitározott, majd a gimnáziumban jött a metálos jellegű Steel Hill. Ebben már vele játszott a később a Nyers magját adó Volent Zsolt (1968, dob) és Miklós Tibor (1969, basszusgitár). Czutor áttért a gitárra, a nyolcvanas évek végén pedig csatlakozott hozzájuk Hevér Gábor (1969, ének).
1990-ben már Nyers néven léptek fel így négyen, és az őket ért sokféle metálhatást (Iron Maiden, Slayer, Voivod) próbálták ötvözni a funkyval – nagyjából ugyanazzal kísérleteztek, mint a Red Hot Chili Peppers Los Angeles-ben, csak még nem ismerték őket. Mint Czutor 2000-ben az est.hu-n elmondta, igazából olyasmi ízű zenét szerettek volna játszani, mint Prince, de a súlyosabb, rockos dolgok is bennük feszültek.
1992-ben Hevér kivált (azóta színész lett), a többiek pedig úgy döntöttek, felköltöznek Budapestre, de még egy évig sem bírták, és visszamentek. Közben viszont lettek kapcsolataik, demójuk hallatán Presser Gábor beajánlotta őket a BMG-hez, de valahogy elakadtak a tárgyalások. A következő évben az alapító hármas körül több kisegítő muzsikus is felbukkant, a nyersebb megszólalásból is visszavettek, majd Horrornéger című számuk felkerült a Metal Hammer Hungary 1994-es Demonstráció című válogatásalbumára. Ez a dal az év egyik alternatív slágere lett, ismertségét részben annak is köszönve, hogy sokan támadták őket annak címéért meg a tartalmáért.
Ennek hatására viszont újra megindultak a tárgyalások a BMG-nél, 1995 tavaszán – a „Hazudós zenekarok versenye”-turné alatt – megjelent az Elmúltak a buta zenék című albumuk. Melynek már a címe is sértődést, illetve felháborodást váltott ki rocker körökben. Ráadásul zeneileg tovább puhultak – ahogy ők fogalmazták: letisztultak –, a szövegekre meg hallhatóan nem sok gondot fordítottak. Így is megkapták érte az év felfedezettjének járó Arany Zsiráf-díjat. Ezt követően csatlakozott hozzájuk Mátraházi Andor (1975, gitár), és már vele készült el az 1996 szeptemberében megjelent, lényegesen kiforrottabb és erősebb Béna, de mivel továbbra sem sikerült a mainstreambe betörni vele (pedig Az év albuma címet begyűjtötték érte), ezért 1997 januárjában Czutor úgy gondolta, inkább körbenéz Los Angeles-ben. És majdnem egy évig ott is maradt.
Hazatérte után a Nyers egyrészt gitárost váltott (Mátraházi helyére Hegyi Pál érkezett), másrészt kiadót (1G Records), harmadrészt próbált megfelelni a nagyközönség elvárásainak. A végül 1999 márciusában kiadott Mi, rendes emberek valóban az addigi legpopulárisabb produkciója lett, róla pedig A gyengébb nem szívat és a Bírlak még a Z+ könnyűzenei tévécsatornán is hetekig maradt benn a Top 10-ben.
Aztán a következő – ismét Mátraházival készített – koronggal (Szeretet, béke van, 2000) még tovább mentek a közízlés irányába, róla a Pizzás című szám az azonos című film betétdalaként is szerepelt, és ennek hatására további mozis felkéréseket (például Papsajt 2), kaptak. A régóta áhított áttörés azonban csak nem következett be. Pedig a 2003-as Afrobetyár-on tényleg önazonosságuk feladásának határán mozogtak. Az értelmetlen küzdelmet végül Czutor is belátta, és 2005. augusztus 27-én a SZIN-en a Nyers elbúcsúzott közönségétől. (Azóta 2009-ben és 2010-ben egy-egy alkalomra összeálltak.)
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 442–444.

Nyers

Az 1990-es évek második felének egyik népszerű, Eszenyi Péter (ének) vezette funkys rockzenekara számos Magyarországon fellépő világsztár előtt koncertezett, többek közt ők melegítették a közönséget Bon Jovi, a Kiss, a Biohazard és a Type O Negative előtt.
Két nagylemez (Rapid 1997, Quartz, 1999) maradt utánuk, melyekhez többek között Antal Nimród készített klipet, aki állítólag a Szandál videókának ötletéből kiindulva készítette kultikussá váló Kontroll című filmjét.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 467.

Warpigs

Az erdélyi Trans Express 1987-ben alakult két zenekar, a heavy metalos <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-rival-114643">Rival</a> és a new wave-et játszó Helion tagjaiból. Tóth Ráres (gitár, ének, zenekarvezető), Lénárd „Yogi” József (gitár), Gondosch „Güzü” János (basszusgitár), Borza Péter (ének), Radu Király (billentyűs hangszerek, és Ilie Stăniște (dob) voltak az alapítók.
A kolozsvári szinten supergroupnak nevezhető együttes rögtön a megalakulása után együtt turnézhatott a Compacttal, majd az Irisszel és az Autostop MS-sel. Ugyanabban az évben több díjat kapott az otthoni rockfesztiválokon (Posada, Câmpulung: 1. helyezett, Constelații Rock, Râmnicu Vâlcea: nagydíj, Top T, Buzău: nagydíj; részt vettek a Rockada fesztiválon Bákóban és a Marosvásárhelyi Rockfesztiválon). Tóth Ráres három fesztiválon is elnyerte a legjobb gitáros díját, így a Săptămâna lap az év legjobb gitárosának választotta, majd 1992-ben már Budapesten, a Petőfi Csarnokban választották meg az év gitárosának.
A Trans Express 1989-ben rövid ideig szünetelt, ezalatt Tóth Ráres, Lénárd József és Varga Sándor dobos a Compact C tagja volt. 1990-ben Tóth Ráres újjáalakította a zenekart, felvették a Heat of the Night demókazettát, amellyel meghívást kaptak a budapesti Drakula fesztiválra. Ezután erdélyi turnét szerveztek, ahova meghívták a Missió és a Dance zenekart. Később Magyarországra tették át a székhelyüket, számos koncertet adtak a Petőfi Csarnokban, a Tüzes Víz rockkocsmában, játszottak a Budapest Sportcsarnokban és az Olimpiai Csarnokban, headlinerek voltak az első Sziget Fesztiválon, ahol még két alkalommal koncerteztek.
1992-ben Bukarestben léptek fel a Ian Gillan Band és a Uriah Heep előtt, 2008-ban Budapesten játszottak a Uriah Heep előzenekaraként. Időközben a zenekar a heavy metalról átváltott a southern rock stílusra. A Million Miles Away és a Look Inside című dalaik angol menedzserüknek, Daniel Cunningtonnak köszönhetően a brit toplistákon is szerepeltek. 1994-ben A hosszú út című daluk felkerült a Metal Hammer Demonstráció című válogatásalbumára, ám Ráduly Béla énekes és dobos halála megtörte a zenekar lendületét. Így a Magneoton/Warner kiadóval kötött szerződést is lemondták, csak egy kazettát készítettek (Trans Express, 1994). Azóta is vannak koncertjeik Magyarországon és Romániában egyaránt, de ritkábban lépnek színpadra. A Borza Péter (ének), Tóth Ráres (gitár, ének) Lénárd József (gitár), Soós Norbert (billentyűs hangszerek), Rottenstein Róbert (ének, gitár) és Adrian Tetrade (dob) felállású csapat legutóbb 2019-ben a brezoii bluesfesztiválon játszott, Beth Hart zenekara után, majd 2021-ben ugyanott szerepeltek. 2023-ban a Kolozsvári Magyar Napok-on láthatta őket a közönség.
HZ
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/profile.php?id=100057510796886&amp;locale=cs_CZ">https://www.facebook.com/profile.php?id=100057510796886&amp;locale=cs_CZ</a>

Kapcsolatok