Band/name

Fekete-Kovács Quintet

A modern magyar big band élet megteremtésében katalizátor szerepet játszó Fekete-Kovács Kornél (1970) a kilencvenes évek első felében a Magyar Rádió képviseletében több alkalommal részt vehetett az európai műsorszolgáltatók éves közös nagyzenekara, a European Jazz Orchestra műhelymunkáiban. S abban az ötödik trombitás posztján fújva is olyan erős élmények érték, amelyek aztán egy életre meghatározták az érdeklődését.
1998-ban megkereste őt a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-cotton-club-singers-54978">Cotton Club Singers,</a> hogy augusztusban a Budai Parkszínpadon adandó nagyszabású koncertjükre egyrészt hangszereljen meg nekik néhány dalt, másrészt állítson össze egy nagyzenekart. A ritmusszekció adott volt, Fekete-Kovács pedig az eseményre összetrombitált néhány vele egykorú ismerőst. Nem sokkal később a Cotton Club Singers menedzsmentjében dolgozó, a big band muzsikáért élő-haló Léderer Tamás felvetette, hogy jó lenne ezt folytatni, a kezdeti időszakhoz szükséges anyagi bázist pedig ő megteremti.
Fekete-Kovács Kornél: „A Cotton Club Singers népszerűségben sokat adott ennek az új formációnak, amelytől ők meg szakmailag tanulhattak sokat. Fél év alatt viszont kiderült, mindketten mást gondolunk a big band jazzről, így mindenki ment tovább a maga útján. Markánsan megváltozott a repertoár, s innentől kezdve hívtak Budapest Jazz Orchestrának. Léderer Tamás sokáig maradt velünk, aztán elfogyott a lelkesedése. Kezdetben mindenféle próbatermekben – például a budafoki gyártelepen – készültünk, elképzelhetetlen körülmények között, huzatban, fagyban, de csináltuk. 1999-ben Lukácsházi Győző segítségével sikerült az első önálló koncertsorozatunkat megszervezni az IBS-en. De bárhová pályáztunk, teljes szélmalomharcnak tűnt. Aztán 2001-ben a BMC-nél kijött a zenekar első nagylemeze, rajta a Budapest Jazz Suite című darabommal, s attól kezdve, úgy éreztem, sikerült áttörnünk valamit.”
A Budapest Jazz Suite megjelenése után a hazai zenei életben addig is hiánypótló feladatokat betöltő Budapest Jazz Orchestra státusza valóban megváltozott. Egyre sűrűbben érkeztek a felkérések, egyre komolyabb posztokon figyeltek fel rájuk, egyre nagyobb rendezvényeken (Budapesti Tavaszi Fesztivál, Budapesti Őszi Fesztivál) léptek fel. Amikor pedig 2003-ban Dave Liebmannal elkészítették második nagylemezüket, attól kezdve a határokon túlról is megindult az érdeklődés.
A<a href="https://popkulturalis.hu/eloado-budapest-jazz-orchestra-55241"> Budapest Jazz Orchestra</a> az évek alatt óhatatlanul összeforrt Fekete-Kovács Kornél nevével. Ő maga is a sajátjaként tekintett rá. Hisz ő hívta a zenészeket, ő készítette a hangszereléseket, ő írta a pályázatokat, ő tárgyalt a koncertszervezőkkel, szponzorokkal, mindenkivel. A sikerek hatására azonban másokban is felébredt a zenekar-vezetői ambíció, megindultak az együttesen belüli intrikák, és 2005-re olyan konfliktushelyzet alakult ki, amelyből Fekete-Kovács egyetlen kiutat látott: új formációt alapított. A hagyományos big band felállású, de kortárs megszólalású <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-modern-art-orchestra-44222">Modern Art Orchestra</a> élén pedig lényegében újra kellett pozicionálnia magát.
Fekete-Kovács Kornél: „Háromféle big band-felfogás létezik. Az első, a „moonlight orchestra” a harmincas–negyvenes évek klasszikus repertoárját játssza, főként bálokon és egyéb rendezvényeken, eredeti hangszerelésben és megszólalásban. A másik irányzat képviselői – ide tartozik a Budapest Jazz Orchestra is – sokkal szélesebb skálán mozognak, szélesebb igényeket akarnak kiszolgálni, ha kell moonlight orchestra, ha kell csak kísérő fúvósszekció, de felkérésre hazai és külföldi szerzők darabjait is megszólaltatja. A harmadik vonal pedig – a Modern Art Orchestra ezt képviseli – a saját arculat kialakítására, az önálló műhelymunkára fókuszál. Társaimmal 2005-ben úgy gondoltam, nem akarunk semmilyen külső elvárásnak eleget tenni, csak oda megyünk, ahol a mi produkciónkra kíváncsiak, vagy ahol minimum a saját hangszereléseinkben megszólalt zenei világot játszhatjuk. Kicsit befelé élünk, de nyitottak vagyunk. (…) Sokat próbálunk és ezek talán fontosabbak, mint maguk a koncertek. Elsősorban nem azért muzsikálunk, hogy csillogtassuk a tudásunk a színpadon, a mi utunknak – külön-külön és együtt is – a fejlődésről, a haladásról kell szólnia. Fontosabb számunkra, hogy próbáljuk tökéletesíteni magunkat és a darabokat, mint hogy hányszor koncertezünk egy hónapban.”
A hazai jazzélet mindenesetre sokat profitált ebből a 2005-ös szakításból, hisz azóta mindkét formáció járja a maga karakteres útját. A Budapest Jazz Orchestra azóta is modern mainstream nagyzenekarként működik, a hazai és külföldi jazzfesztiválok állandó résztvevője, a Cannes-i MIDEM-től a Marciac Jazzfesztiválon és a bécsi Porgy &amp; Bess Clubon át a Művészetek Palotájáig sokfelé koncertezik. Produkcióiban nagy hangsúlyt kap a harmincas évek swing aranykora, mindenekelőtt Glenn Miller és Benny Goodman világa. Az elmúlt évtizedekben olyan nemzetközi sztárokkal adott közös koncertet, mint Joe Lovano, George Duke, Peter Erskine, Jasper van’t Hof, Bob Mintzer, Al Di Meola vagy Chris Potter. Miközben Oláh Kálmánnal, Kevon Mahoganyval és Butch Lacyvel készített nagylemezeket. Új vezetője, a szaxofonos Kollmann Gábor a Magyar Jazz Szövetség vezetőségének munkájában is aktívan részt vett, így a BJO immár a szervezet programjaként többnapos országos big band találkozót rendez évente, főként amatőr nagyzenekar részvételével.
A jazzre nyitott klasszikus zenészekből és klasszikus zenére nyitott jazzmuzsikusokból álló Modern Art Orchestra az elmúlt években viszont még inkább a kortárs hangvétel felé mozdult el. Mindez a leginkább a szerzőként is jeleskedő tagok – Bacsó Kristóf, Hárs Viktor, Mester Dániel, Oláh Szabolcs, Fekete-Kovács Kornél, Subicz Gábor, Ávéd János, Korb Attila – nyitottságából fakad. A zenekar 2009-es albumán (Eclectic Path) valamennyien szóhoz jutottak, a MAO legfrissebb nagylemeze (Circular, 2014) pedig kizárólag Bacsó Kristóf szerzeményeit tartalmazza. Közben pedig folyamatosan járták a világot. Elég csak a legutóbbi egy évüket végignézni: turnéztak Rhoda Scottal, a Mezzofortéval, a Harlem Gospellel, a New York Voice-szal, 2014 tavaszán a szerzői pályájának 50. évfordulóját ünneplő Ennio Morricone partnerei voltak, e könyv írásakor, szeptemberben pedig épp az Egyesült Államokban turnéztak.
A két hazai professzionális big band helyzetét nagyban segítette, hogy 2008-ban a módosított előadó-művészeti törvényben a regisztrált előadói szervezetek közé bekerült a jazznagyzenekar fogalma. Innentől kezdve ugyanis a pályázatokon is másként bírálták el őket.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 253–255.

Fekete-Kovács Kornél

Másodgenerációs jazzmuzsikus az egyik legkeresettebb hazai ütőhangszeres, Dés András (1978).
A középiskolában még főként világzenei és etno zenekarokban játszott szefárd-zsidó, balkáni és ír-kelta népzenét. Az ELTE-re járt magyar szakra, mikor eldöntötte, hogy inkább a zenére koncentrál, ezért elvégezte a jazztanszakot. Apja révén persze, mondhatni, a kezdetekről a körön belül volt, így a szakmába való bekerülés küzdelmes időszakát megspórolta számára az élet, de aztán hamar egyértelművé vált kiugró tehetsége. Speciális szerelést alakított ki magának, amely keveréke a hagyományos dob-szettnek és az ütőhangszereknek, így jobb kezével dobosként, bal kezével ütősként tud játszani. Az elmúlt másfél évtizedben többek között a Bosambo, az Off Course, a Balázs Elemér Group és a Dés László Septet tagjaiként számos hazai és nemzetközi fesztiválon fordult meg.
2007 és 2011 között saját triót is vezetett, amely azonban megszűnt, miután a bőgős Szandai Mátyás Párizsba, a zongorista Szabó Dániel pedig Los Angelesbe költözött. Dés András emellett játszott a popos Jazz+Azban, a népzenét az elektronikával ötvöző Mitsoura-ban, valamint a két kiváló népdalénekesnő, Palya Bea és Szalóki Ági több formációjában. Jelenleg Kaltenecker Zsolt, Winand Gábor, Lukács Miklós és Lantos Zoltán együtteseinek a tagja.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 274-275.
Kapcsolat:
<a href="http://andrasdes.com/">http://andrasdes.com/</a>
<a href="https://www.facebook.com/andras.des">https://www.facebook.com/andras.des</a>

Dés András

Generáció egyik legjelentősebb muzsikusa és legeredetibb alkotója.
Szólistaként és saját triójával, az 1990-ben alakult Trio Midnighttal hamar jelentős nemzetközi sikereket ért el. 1995-ben elsők lettek a legfontosabb európai versenyen, a belgiumi Hoeillartban, ahol Oláh Kálmán a legjobb szólista díját is megkapta. Ugyanabban az évben harmadikként végzett a floridai Jacksonville-ben, a Great American Jazz Piano versenyen – egyetlen európai döntősként.
Oláh Kálmán zeneszerzőként szintén a világ élvonalába tartozik: számos nemzetközi, előadó-művészi díja mellett 2006-ban megnyerte az amerikai Thelonious Monk Jazz Composers Competition zeneszerzői fődíját, amelyet 2006 szeptemberében vehetett át a washingtoni Kennedy Centerben rendezett nagyszabású gálán. A zsűri több száz mű közül találta a legjobbnak az ő Always című kompozícióját. Ezt követően jelent meg 2007 júniusában az Egyesült Államokban az Always című CD-je, melyen a dobos Jack DeJohnette és a bőgős Ron McClure volt a partnere.
Különleges zenei világának fontos, stílusokon átívelő részét képezik a sajátos, a klasszikus zene és a jazz világát összefonó művei. A koreai GOOD International jelentette meg a Stuttgarti Kamarazenekarral közösen készített dupla albumát, melyen Bach Goldberg variációit adják elő, kiegészítve azokat Oláh improvizációival. Ennek sikere után készítette el a Sketches From Bach: Cello Suits című lemezét, amelyen eredeti módon dolgozta fel a klasszikus művet, a jazz improvizációs lehetőségeivel kiegészítve. A 2001-ben a Budapest Jazz Orchestra közreműködésével bemutatott Concerto For Symphony Orchestra And Jazz Band című darabja azóta más zenekarok előadásában, más városokban is nagy sikert aratott.
A klasszikus zenét és a jazzt ötvözi Passacaglia For Orchestra &amp; Jazz Trio című szimfonikus zenekari darabja, melyet 2008 decemberében mutattak be a Magyar Állami Operaházban. 2008-ban jelent meg a Budapest Jazz Orchestra számára komponált Images című albuma, amely az amerikai Down Beat magazinban kiemelt méltatást kapott. Ezt a programot a Danish Radio Jazz Orchestra-val szintén több ízben bemutatták itthon és külföldön. Legutóbbi, 2013-as, A Duna arca című művét vegyeskarra, vonósokra, zongorára és ütőhangszerre írta.
Munkásságát 2006-ban Liszt-díjjal, 2008-ban Szabó Gábor-díjjal ismerték el.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 259–262.
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/kalmanolahmusic/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/kalmanolahmusic/?locale=hu_HU</a>

Oláh Kálmán

21. századi jazz

Az elmúlt harminc évben az egyik legfoglalkoztatottabb hazai bőgős és basszusgitáros Hárs Viktor (1966)
Miután 1988-ban elvégezte a jazztanszakot, saját zenekarával éveken át külföldi luxushajókon és szállodákban vendéglátózott. Amióta azonban 1993-ban visszatért a hazai zenei életbe, számos formációt erősített, közülük talán a legfontosabb a Hobo Blues Band, ahol nemcsak basszusgitárosként, hanem zeneszerzőként is jeleskedett – nevéhez fűződik Hobo József Attila-, Faludy György-, valamint Villon-estjének és több HBB-albumnak a zenéje. Emellett 2004-ben Szögesdrót gyermek címmel nagyzenekari művet komponált a Budapest Jazz Orchestra számára (egy évvel később CD-n is megjelent), és szintén a BJO felkérésére írta Rock And Roll című „hattételes” darabját.
Az utóbbi években a Horgas Eszter Class Jazz Band mellett a Modern Art Orchestra tagja, ahol szintén hangszerel és zenét szerez. 2003 óta Hárshegy Band néven saját kortárs popjazz együttest vezet. 1999 óta a Kőbányai Zenei Stúdió tanára. Nem utolsósorban pedig az elmúlt húsz évben olyan külföldi muzsikusegyéniségekkel játszott együtt, mint Ernie Wilkins, Tony Scott, Fred Hersch, Herbie Mann, Didier Lockwood, Al Jarreau, David Liebman, Peter Erskine, Al Di Meola, Trilok Gurtu, Johnny Griffin és Bob Mintzer.
JBSz
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 271–272.

Hárs Viktor

Cseke Gábor

Oláh Szabolcs (gitáros)

Bolla Gábor (1988, Budapest) Európa-szerte ismert tenor- és szopránszaxofonos. A 2012 óta Dániában élő jazz-zenész olyan előadókkal koncertezett együtt, illetve készített lemezfelvételeket, mint Johnny Griffin szaxofonos, Jojo Mayer dobos, Jim Rotondi trombitás és Don Menza szaxofonos. A kritikusok kiemelik, hogy Bolla intelligens szaxofonjátéka érthető zenei nyelven szólal meg - anélkül, hogy ez a minőség rovására menne.
10 éves korában kezdett klarinétozni, 2000-ben az Országos Klarinétversenyen első helyezést ért el. Erre az időszakra tehető, hogy érdeklődése a jazz felé fordult, s egy év múlva már mind tenor-, mind szopránszaxofonon játszott. Stílusára a bebop és a hard bop volt hatással.
2003-ban a Montreux-i Jazzfesztivál Szaxofonversenyén, 2004-ben pedig a Londoni Jazzfesztivál versenyén a középdöntőig jutott. Többször fellépett Londonban, valamint Bilbao, Bukarest, Delhi, Bombay és Szentpétervár fesztiváljain. 2004 végén Bécsben neki ítélték a Hans Koller-díjat, a Vienna Art Orchestra pedig meghívta készülő lemezére mint közreműködő szólistát. Első önálló albuma 2012-ben Find Your Way címen jelent meg a német ACT Music kiadónál. Olyan magyar előadókkal készített közös lemezt, mint <a href="https://popkulturalis.hu/szemely-lakatos-tony-7013">Lakatos Tony</a>, illetve a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-modern-art-orchestra-44222">Modern Art Orchestra</a>. 2022-ben az ausztrál énekes-zongorista Sarah McKenzie turnézenekarának szaxofonosaként láthattuk Bollát Budapesten.
A Bolla Gábor Quartet a szaxofonos 15. születésnapján alakult meg. The Way We Play (2004) című debütáló lemezükön Billie Holiday, Thelonious Monk, John Coltrane és Miles Davis számai, valamint Bolla és Cseke Gábor zongorista szerzeményei szerepelnek - utóbbiak minősége nem marad el a nagy mesterek darabjaiétól. 2003 óta Bolla Gábor - változó felállású - zenekarának tagjai mindannyian a magyar és a nemzetközi jazzélet meghatározó előadói: Szakcsi Lakatos Róbert (zongora), Orbán György (bőgő), Mohay András (dob), a svéd Daniel Franck (bőgő) és az amerikai Billy Drummond (dob). Legutóbbi kiadványuk 2022-ben jelent meg On the Move címmel, és söpörte be az elismerő kritikákat.
HZ

Bolla Gábor (szaxofonos)

Szonikus tüzesség és nagyfokú muzikalitás

A másodgenerációs jazzmuzsikusok közül az egyik legjelentősebb zongorista.
Szakcsi Lakatos Róbert (1975) a baseli Zeneművészeti Főiskolán előbb klasszikus, majd jazz szakon tanult, 1995-től pedig számos nemzetközi versenyen diadalmaskodott: Krakkóban a legjobb zongorista és a legjobb szólista lett, a bázeli Bach-zongoraversenyen első díjat kapott, 2001-ben a Montreux Jazz Fesztivál nemzetközi szólózongora-versenyét nyerte meg, míg 2005-ben az avignoni jazzfesztivál keretében lett a legjobb fiatal szólista.
Saját zenekarával, az Off Course-szal 2002-ben Erik Truffaz sztártrombitással adott ki közös nagylemezt. Ugyancsak a BMC gondozásában jelent meg a Szakcsi Generation with Jack DeJohnette and John Patitucci című CD, melyen az amerikai sztármuzsikusok mellett édesapjával, Szakcsi Lakatos Bélával és bátyjával, ifj. Szakcsi Lakatos Bélával, valamint Oláh Kálmánnal játszott együtt. Az utóbbi időben pedig többször fellépett a Liszt Ferenc Kamarazenekarral – a Bach-zongoraversenyeket improvizációkkal, jazz-kadenciákkal színesítve.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 273–274.

Fekete-Kovács Quintet

Kapcsolatok

Fekete-Kovács Kornél

Dés András

Oláh Kálmán

21. századi jazz

Hárs Viktor

Cseke Gábor

Oláh Szabolcs (gitáros)

Bolla Gábor (szaxofonos)

Szakcsi Lakatos Róbert

Soós Márton

Mohay András