MusicalPeriod/name

21. századi jazz

A Nobel-díjasok és az olimpiai bajnokok mellet hazánk kiváló zenészekben és zenekarokban is bővelkedik, más kérdés, hogy közülük csak kevesen kapják meg az őket megillető nemzetközi figyelmet, elismerést. A kevesek közé tartozik a Special Providence kvartett, amelyet a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékének növendékei és a Kőbányai Zenei Stúdió együtt zenélő tagjai – Cséry Zoltán billentyűs, Kertész Márton gitáros, Bata István basszusgitáros és Markó Ádám dobos – hozták létre 2004-ben. Zenéjüket eleinte fúziós jazznek, esetleg progresszív rocknak lehetett nevezni, de miután az évek során folyamatosan tágították a műfajok határait, ma már a progresszív jazz-metál a pontosabb meghatározás.
Első nagylemezük, a Space Café 2007-ben látott napvilágot, amelyet viszonylag rövid időn belül három másik (Labyrinth, 2008, Something Special DVD 2010, Soul Alert, 2012) követett, jelentős sikereket aratva. Ezután két fontos változás történt a zenekar életében: 2014-ben Cséry Zoltán helyett az ország egyik legjobb jazz-zongoristája, az Artisjus-díjas Kaltenecker Zsolt lett a csapat billentyűse, negyedik Essence of Change (2015) lemezüket – és az ezt követő albumaikat – pedig már a nemzetközi hírű angol Giant Electric Pea kiadó publikálta és promotálta.
A széleskörű ismertség meghívások sorát hozta magával: 2015 és 2019 között több mint 30 országban koncerteztek (többek között olyan világsztárokkal lépve fel, mint Steve Hackett, a Dream Theater, a Haken és a Pain of Salvation), miközben további két korongjuk, a Will (2017), és az EU Live Cut (2018) koncertlemez is napvilágot látott. A sikereket árnyalta, hogy 2018-ban újabb alapító tag, Kertész Márton is távozott. Hiányát Alek Darsonnal próbáltak pótolni, de a kanadai gitárossal való együttműködés rövid életűnek bizonyult, így „stand by állapotba” került a formáció.
A zenészek jelenleg saját projektjeiken dolgoznak: Fehérvári Attila főként Hrutka Róberttel és a Zanzibárral koncertezik, Markó Ádám a Cloud 9+-ban és a USEME-ben zenél, illetve dobiskolát működtet, Kaltenecker Zsolt a Bin Jip-et és az 1705-öt erősíti, míg közös vállalkozásuk, az elektronika és a jazz keresztezésének jegyében alakult Markó-Kaltenecker duó 2022 áprilisában mutatta be első nagylemezét.
A Special Providence körüli csendet csak a Soul Alert album megjelenésének 10. évfordulója alkalmából, a korábbi zenésztársak közreműködésével rendezett jubileumi koncert törte meg 2022 januárjában, a folytatás viszont új gitáros hiányában egyelőre várat magára.
CsO
 
A zenekar Facebook-oldala: https://www.facebook.com/SpecialProvidence/

Special Providence

Az egyik nagymamája révén negyed részben olasz Pátkai Rozina (1978-11-01, Budapest) generációja egyik legtehetségesebb és legegyénibb (jazz)énekesnője, aki hosszú időn át bossa novát és dallamos brazil zenét játszott, az utóbbi években viszont a kortársabb, improvizatívabb, erősen versközpontú világ felé mozdult el. Miközben megmaradt kellőképp érzékenységnek, természetesnek és szerethetőnek.
Elmondása szerint már az óvodában azt mondták, hogy zenei pályára született. Zongorázni, majd gitározni tanult, aztán a gimnáziumban alapította meg első, improvizatív rockot játszó zenekarát. Tizennégy évesen cseregyerekként került Londonba, ott csodálkozott rá először a bossa novával, és vette tömegével a Portobello Road-i piacon az ilyen jellegű kazettákat. A konzervatóriumba kerülve pedig olyannyira rabul ejtette a brazil kiejtésű portugál nyelv dallamossága, hogy Tóth Mátyással közös saját dalainak zömét is már ezen a nyelven írta.
Pátkai Rozina 2013-ban két rangos nemzetközi verseny díjazottja is volt: augusztusban a Você e Eu című dallal jazz kategóriában elnyerte az amerikai Independent Music Awards (IMA) közönségdíját, novemberben pedig a Made in New York Jazz Competition a legjobb öt jazz énekes közé választotta. Saját bevallása szerint Chet Baker és Ella Fitzgerald a legfőbb példaképei.
A Você e Eu egyben az ugyanebben az évben megjelent albuma címadó dala is. Amely amúgy második CD-je a sorban: az elsőt még Tóth Mátyással duóban publikálta két évvel korábban (Bossa Novas, 2011). További két, szokatlan felállású, de korhű bossa nova hanghordozót adott ki (Samba Chuva EP, 2015), Paraíso na Terra (2016)
Mivel Pátkai Rozina az ELTE-n magyar szakot is végzett, nem véletlen, hogy idővel a figyelme az irodalom, a versek felé fordult. 2016-ban induló MINKA projektjében akusztikus és elektronikus zenei környezetben helyezte a klasszikus és kortárs költők verseit. 2018 őszén pedig kiadta azt az albumot (Taladim), amelyre már nem csak magyar verseket tett fel, és persze valamennyit eredeti nyelven szólaltatja meg. Ráadásul mindezt egy kiváló kvintett (rajta kívül Ávéd János szaxofon, ifj. Tóth István gitár, Rohmann Ditta cselló, Dés András ütőhangszerek) élén tette. Emellett az EM9O formációban Erdély Miklós verseit zenésíti meg intermédia hallgató osztálytársaival, Bácsi Barnabás gitárossal és Melykó Richárd színész, költővel. A Minka projektjével pedig 2021-ben kiadta a Tilos csillagon - Pilinszky János versei‎ című albumot.
JBSz
 
Az előadó weboldala: http://rozinapatkai.com/

Pátkai Rozina Quintet

Az öttagú free jazz-zenekar aktív részese volt a budapesti avantgárd jazz szcénának. Zenéjükben nagy szerepet játszik az improvizáció, de fellelhetőek filmzenei, komolyzenei, pop és rock elemek is. A The Best Bad Trip magját alkotó Gasner Márk dobos, Csernovszky Márton basszusgitáros és Velsz Kristóf gitáros még 2005-ben alapították első, feldolgozásokat játszó zenekarukat. Kapusi Viktor billentyűs, szaxofonos 2010-ben csatlakozott hozzájuk. Első koncertjüket 2012 szilveszterén adták, még OIL néven.
2013-ban Hegedüs Benedek trombitással bővült a zenekar, amely felvette a The Best Bad Trip nevet. 2015 őszén meghívták őket az Újbuda Jazz Fesztiválra, az A38 Hajóra. Nem sokkal később indultak az A38 által szervezett Talentométer tehetségkutató versenyen, amelynek jazz/kísérleti kategóriáját megnyerték. 2017-ben Red River címmel jelent meg EP-jük, félig elkészült nagylemezük kiadását már azután tervezik megjelentetni, hogy 2021 októberében befejezték a közös zenélést.
HZ
 
https://www.facebook.com/TheBestBadtrip/

The Best Bad Trip

„Tizenöt éves voltam, eléggé untam már a klasszikus zongoraórákat, mondtam a tanáromnak, hogy szeretnék mást megpróbálni – emlékezett vissza a dalszerzőként is elismert, generációja egyik legsokoldalúbb és legismertebb előadója, Harcsa Veronika a Népszabadságban. – Ő ajánlotta a jazzt és a szaxofont. Akkor még egyáltalán nem ismertem ezt a műfajt, és pár órai gyakorlás után gondoltam, legalább kellene venni egy ilyen jellegű CD-t. Ahogy az iskolában nézegettem a lemezpultot, megakadt a szemem Archie Shepp Down Home New York című lemezén. Nem tudtam, ki ő, de fekete volt, szaxofonos és szimpatikus. Nagyon beleszerettem ebbe a CD-be, és ekkor döntöttem el, hogy a jazz felé megyek.”
Idővel kiderült, a szaxofonozásnál jobban megy az éneklés, ezért 2004-ben felvételizett a Zeneakadémia jazztanszékére, ahová mindjárt fel is vették. Itt ismerkedett meg az énekszakosok állandó zongorakísérőjével, Blaho Attilával, aki hamar felfigyelt a tehetségére, és hívni kezdte alkalmi klubfellépésekre standardeket énekelni. Ezek során találkozott Oláh Zoltán bőgőssel és Bágyi Balázs dobossal, akik aztán Blaho mellett 2005 nyarán alakult kvartettje tagjai lettek (Bágyit nem sokkal később Majtényi Bálint váltotta fel). Indításként mindjárt felvettek kilenc dalt, főként standardeket, amit Veronika eredetileg demoanyagnak szánt, de végül baráti biztatására Speak Low címmel magánkiadásban is megjelentetett.
„Az első lemez után sokan kérdezték, vannak-e saját dalaim – mesélte a már idézett interjúban. – Elhatároztam, hogy legalább letesztelem, képes vagyok-e erre. Leültem a zongorához, elővettem néhány zenei ötletemet, dallamomat, szövegrészletet. Kidolgoztam két dalt, összeszedtem minden bátorságom, és megmutattam a zenekarnak. Borzasztó boldog voltam, amikor kiderült, hogy elfogadják őket, sőt, tetszik nekik. A többi már ment magától.”
Így jelent meg a You Don't Know It's You és a Red Baggage (mindkettő 2008-ban), csupa puritán, akusztikus megszólalású, decens, melankolikus dalokkal. A 2011-es, saját néven megjelentetett Lámpafény-en – melyen 20. századi magyar költők verseit adja elő – ugyancsak a kvartett játszott mögötte. Ezt követően azonban újabb közös nagylemezt már nem jegyeztek, Harcsa Veronika leginkább – a Quartet lemezein állandó vendégként rendszeresen gitározó – Gyémánt Bálinttal közös duójára koncentrált, de Blaho Attilákkal azért még a 2010-es évek második felében is adott közös koncerteket.
JBSz
 
https://www.harcsaveronika.hu/
https://www.facebook.com/harcsaveronika/

Harcsa Veronika Quartet

A szabad improvizáció, a jazz és az underground zene határterületén mozgó zenekarban a legmodernebb technikai hangeszközöket (loopereket, VST-ket és más kütyüket) használják, hogy izgalmas élményben részesítsék a közönséget. A felállást Chris Allan Todor (billentyűk, elektronika), Vereb Szabolcs (szaxofon, elektronika) és Wahorn András (elektronika, fúvósok) hívták életre.
BB

Syntax Electric

Balázs Elemér (1967) a magyar jazzélet egyik legkiválóbb dobosa. Már amikor a nyolcvanas–kilencvenes évek fordulóján a No-Spában, a Trio Midnightban, illetve a Vukán György vezette Creative Art Trióban felbukkant, érezni lehetett, hogy hangszerén ő a jövő egyik legnagyobb hazai ígérete. Huszonévesen a legnagyobbakkal dobolhatott, partnereinek listája azóta is folyamatosan bővül, az elmúlt évtizedekben olyan világhírességekkel muzsikálhatott együtt, mint Pat Metheny, Zbigniew Namylowski, Steve Houben, Lee Konitz, Art Farmer, Charlie Mariano, Randy Brecker vagy Al Jarreau. Nem véletlenül áradozott róla annyit a nemzetközi jazzvilág egyik legjobb gitárosa, Pat Metheny: „Úgy gondolom, Elemér az egyik legjobb dobos ma a világon. Képes minden zenei pillanatot belülről hallani; muzikalitása, finomsága és spontán döntéshozó képessége révén minden vele játszó zenész számára lehetővé teszi, hogy a legjobbat hozzák ki magukból. Csodálatosan üti meg a hangszerét. Mindig élvezem, ha alkalmam nyílik vele muzsikálni, illetve a játékát hallani.”
Balázs Elemérnek bő húsz éve van saját formációja. A kilencvenes években triójával, illetve kvintettjével három albumot készített, melyek közül az utolsó, a régi magyar tánczenei slágereket feldolgozó Always That Moment. 2000-ben elnyerte az év magyar jazzlemeze címet. Ezt követően alapította meg máig sikeres együttesét, a Balázs Elemér Groupot, mellyel végképp megerősítette a helyét a hazai élvonalban. Annak ellenére, hogy a zenekar az indulás óta többszörösen átalakult, s mára benne egyedül ő és zongorista testvére, Balázs József képviseli a folyamatosságot.
Az amúgy egységes, kiforrott, egyedi szonikus világú Balázs Elemér Group szinte minden CD-je más és más zenei kultúrából táplálkozik: a 2003-as Our Worlds Beyond-on például Charlie Marianóval keresték a közös hangot, a 2005-ös Fonogram-díjas Magyar népdalok címe magáért beszél (vendég: Palya Bea és Szalóki Ági), a 2007-es Early Music-on pedig a barokk zenét ötvözik a jazzel (vendég: Nuria Rial). Hosszabb szünet után 2013 októberében teljesen megújult felállásban – Szőke Nikolettával az élen – bukkantak fel újra a színen, és jelentették meg beszédes című (The New BEGinning) nagylemezüket. Azóta több anyagot (Örök szerelem, 2015, Sounds Of Diversity, 2018, Celebration 20&amp;10 ‎2020) is publikáltak.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 262–263.
<a href="http://balazselemergroup.hu/">http://balazselemergroup.hu/</a>
<a href="https://www.facebook.com/balazselemergroup/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/balazselemergroup/?locale=hu_HU</a>

Balázs Elemér

Az új évezredben felbukkant énekesnői „újhullám” tagjai közül kreativitásban, tudatosságban, sokszínűségben és népszerűségben is magasan kiemelkedik Harcsa Veronika (1982), aki könnyedén és magabiztosan mozog a jazz és a pop határterületén. Ösztönös tehetségű dalszerző és karizmatikus előadóművész, egyéni tónusú, meleg, fátyolos hanggal. Egyfelől törékeny, másfelől elképesztő teherbírású, többszörösen több sávon éli az életét, a három fő csapásirány – a 2005-ben alapított jazzpopos Harcsa Veronika Quartet, a 2010-ben induló kísérleti elektronikus Bin-Jip és a gitáros Gyémánt Bálinttal közös duója – mellett vendégként tucatnyi zenekari produkcióban vett/vesz részt. Többek között éveken át énekelt az Erik Sumo Bandben.
Klasszikus zongorázást tanult, aztán tizenöt évesen a zeneiskolai lemezpultot nézegetve akadt meg a szeme Archie Shepp Down Home New York című lemezén. Nem tudta, ki ő, de fekete volt, szaxofonos és számára szimpatikus. Maga is szaxofonozni kezdett, aztán kiderült, annál jobban megy neki az éneklés, ezért elvégezte a jazztanszakot. Közben 2005-ben – első évesen – alakította meg saját kvartettjét, amellyel demoanyagként felvett kilenc dalt, főként standardeket, amit végül barátai biztatására Speak Low címmel CD-n is megjelentetett. Aztán jött a mesébe illő fordulat: a korong valahogy elkerült Japánba, ott egyre többen kezdték keresni, végül már olyan mennyiségben, hogy egy vállalkozó szellemű tokiói cég, a Nature Bliss 2007 nyarán saját kiadásban megjelentette. Sőt a következő tavasszal kisebb szigetországi klubturnét szervezett a kvartettnek.
Azt követően pedig, hogy 2008-ban kiadta a már saját szerzeményeket tartalmazó – rövid idő alatt jazzplatinalemezzé érő, az év jazzalbumának járó Fonogram-díjat elnyerő – You Don't Know It's You-t, Harcsa Veronika pályája megállíthatatlanul emelkedett felfelé. Énekelt az Off Társulat két kortárstáncos koreográfiájában (Fészek, Szomjas vagyok), a Centrál Színház Shakespeare A velencei kalmár című előadásának zeneszerzője, zenekarával az előadások élő kísérője volt, vendégként olyan zenekarokkal dolgozott/dolgozik együtt, mint a Nicola Conte Jazz Combo, a Thomas Siffling Trio, a Pannonia Allstars Ska Orchestra, a Freestyle Chamber Orchestra, a Budapest Jazz Orchestra, a Smárton Trió, a Fugato Orchestra és a Colorstar. Miközben a Harcsa Veronika Quartettel, a Bin-Jippel és Gyémánt Bálinttal duóban is erős korongok sorát jelentette meg. A 2011-es Lámpafény című CD-jén magyar költők verseit zenésítette meg. Mi több, 2014-ben és 2015-ben Berlinben havi rendszersségű klubot vezetett a magyar intézetben működő Budapest Callingban, ahol az általa hívott vendégművészekkel adott közös koncerteket. 2014 óta a Művészetek Völgyében saját udvart vezet, melynek koncertprogramjáért és napközbeni kísérőprogramok szerkesztéséért felelős.
2017-ben kivált a Bin-Jipből, és azóta kizárólag saját produkcióira fókuszál. Folyamatosan turnézik, eddig huszonöt ország fesztiváljain és klubjaiban lépett fel. Olyan neves művészekkel dolgozott együtt, mint Erik Truffaz, Enrico Pieranunzi, Kris Defoort vagy Nicola Conte, valamint több ízben fellépett a Liszt Ferenc Kamarazenekarral és a Concerto Budapesttel.
Későbbi pályáját lásd <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-harcsa-veronika-gyemant-balint-duo-24160">Harcsa Veronika - Gyémánt Bálint Duó</a>.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 278–279.
Weboldal: <a href="https://harcsaveronika.hu/">https://harcsaveronika.hu/</a>
Facebook: <a href="https://www.facebook.com/harcsaveronika/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/harcsaveronika/?locale=hu_HU</a>

Harcsa Veronika

Generáció egyik legjelentősebb muzsikusa és legeredetibb alkotója.
Szólistaként és saját triójával, az 1990-ben alakult Trio Midnighttal hamar jelentős nemzetközi sikereket ért el. 1995-ben elsők lettek a legfontosabb európai versenyen, a belgiumi Hoeillartban, ahol Oláh Kálmán a legjobb szólista díját is megkapta. Ugyanabban az évben harmadikként végzett a floridai Jacksonville-ben, a Great American Jazz Piano versenyen – egyetlen európai döntősként.
Oláh Kálmán zeneszerzőként szintén a világ élvonalába tartozik: számos nemzetközi, előadó-művészi díja mellett 2006-ban megnyerte az amerikai Thelonious Monk Jazz Composers Competition zeneszerzői fődíját, amelyet 2006 szeptemberében vehetett át a washingtoni Kennedy Centerben rendezett nagyszabású gálán. A zsűri több száz mű közül találta a legjobbnak az ő Always című kompozícióját. Ezt követően jelent meg 2007 júniusában az Egyesült Államokban az Always című CD-je, melyen a dobos Jack DeJohnette és a bőgős Ron McClure volt a partnere.
Különleges zenei világának fontos, stílusokon átívelő részét képezik a sajátos, a klasszikus zene és a jazz világát összefonó művei. A koreai GOOD International jelentette meg a Stuttgarti Kamarazenekarral közösen készített dupla albumát, melyen Bach Goldberg variációit adják elő, kiegészítve azokat Oláh improvizációival. Ennek sikere után készítette el a Sketches From Bach: Cello Suits című lemezét, amelyen eredeti módon dolgozta fel a klasszikus művet, a jazz improvizációs lehetőségeivel kiegészítve. A 2001-ben a Budapest Jazz Orchestra közreműködésével bemutatott Concerto For Symphony Orchestra And Jazz Band című darabja azóta más zenekarok előadásában, más városokban is nagy sikert aratott.
A klasszikus zenét és a jazzt ötvözi Passacaglia For Orchestra &amp; Jazz Trio című szimfonikus zenekari darabja, melyet 2008 decemberében mutattak be a Magyar Állami Operaházban. 2008-ban jelent meg a Budapest Jazz Orchestra számára komponált Images című albuma, amely az amerikai Down Beat magazinban kiemelt méltatást kapott. Ezt a programot a Danish Radio Jazz Orchestra-val szintén több ízben bemutatták itthon és külföldön. Legutóbbi, 2013-as, A Duna arca című művét vegyeskarra, vonósokra, zongorára és ütőhangszerre írta.
Munkásságát 2006-ban Liszt-díjjal, 2008-ban Szabó Gábor-díjjal ismerték el.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 259–262.
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/kalmanolahmusic/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/kalmanolahmusic/?locale=hu_HU</a>

Oláh Kálmán

1969-ben harmadikos gimnazistaként tűnt fel az Ifipark tehetségkutató versenyén, s a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-scampolo-160">Scampolo</a> azonnal elcsábította. Hat évig volt a szólistájuk, de saját slágerek hiányában sem a közönség, sem a média nem fedezte fel páratlan fekete hangját. 1974-től szólóban próbálkozott, majd a Vukán Trióval jazzt és bluest, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-nautilus-6744">Nautilus</a>sal popot énekelt. 1973–1977 között elvégezte a jazztanszakot. Csak találgatni lehet, hogy kiváló jazz- és bluesénekesnőként meddig juthatott volna, de 1979-ben egy alapvetően diszkólemezzel (Ártatlan bűn) rukkolt elő (dalszerzők: Jakab György, Másik János, Adamis Anna). Végül 1989-ben I Feel So Good címmel tehetségéhez méltó jazzlemezt készített, azóta jazzénekesnőként van jelen és 2005-ben ő lett az első női Szabó Gábor-díjas.
Bontovics Kati 1953-ban Budapesten született. 1973–77 között a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában Vukán György és Gábor Éva tanítványa volt, de már 1969 óta hivatásos előadóművész. 1969-75-ig a Scampolo együttes tagja, ezután pedig vezető jazz-zenekarokkal szerepelt. 1977–1985-ig Vukán György triójával dolgozott, velük 1984-ben a Pori Jazz Fesztiválon lépett fel nagy sikerrel. Turnézott még Kőszegi Imre és Tomsits Rudolf formációival is, valamint a Trio Midnighttal. 1997-től az amerikai jazz-zenész, a harsonás Jiggs Whigham vendégszólistája volt.
Saját zenekara, a A Bontovics Kati Group a mainstream, bebop, rhythm-and-blues és soul stílusokat képviseli. Tagjai meghatározó személyiségei a hazai jazzéletnek, itt zenélt többek között a billentyűs Cselik Gábor, a dobos Berdisz Tamás, és a harsonás, basszusgitáros Friedrich Károly, aki 1977 óta az énekesnő férje.
A már említett két önálló albumán kívül 1974–1984 között több kislemeze is megjelent, többnyire olyan dalokkal, amelyeket különböző könnyűzenei versenyeken (Tessék választani!, Metronóm ’77) énekelt. Illés Lajos 1988-ban megjelent szerzői lemezén két dalt is Bontovics Kati adott elő.
Filmes és televíziós szerepei is voltak, az egyikben, Bacsó Péter Sértés című tévéfilmjében nem meglepő módon egy énekesnőt alakított. Két egészestés animációs filmhez is szinkron- és énekhangját adta, ezek a Habfürdő (1980, zenéjét szerezte: Másik János) és a Hófehér (1984, zeneszerző: Deák Tamás) című alkotások.
Az 1980-as évek sokak által ismert és kedvelt budapesti éjszakai klubja, a Kati Bár a legenda szerint onnan kapta a nevét, hogy a művésznő gyakran fellépett ott.
Egyéni hangja, temperamentuma, "jazz feeling"-je és biztos stílusérzéke a swinghez éppúgy, mint az R'n'B és a soul irányzatokhoz az egyik legismertebb és legelismertebb hazai jazzénekesnővé tette.
Egykori zenésztársai úgy emlegetik őt, mint egy magasan kvalifikált énekesnőt, akivel mindig nagy élmény volt együtt zenélni, és Bontovics Kati a magyar jazzénekesnők first ladyje.
JBSz, HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/profile.php?id=100069227058709">https://www.facebook.com/profile.php?id=100069227058709</a>

Bontovics Kati

Generációja egyik legkiemelkedőbb és legsokoldalúbb szaxofonművésze és zeneszerzője, egyben a foglalkoztatottabb muzsikusa. Ráadásul nem akármilyen formációkban fújja: többek között az Oláh Kálmán Sextet, a Lukács Miklós Quintet és a Modern Art Orchestra szólistája. No meg a saját kvartettjéé.
A klasszikus tanulmányokat folytató Bacsó Kristófot már tinédzserként az improvizáció izgatta, magánúton Lakatos „Ablakos” Dezsőnél és Borbély Mihálynál tanult, majd érettségi után elvégezte a jazztanszakot. De túl sok kérdőjel maradt benne, ezért 1998-ban ösztöndíjjal kiment a Conservatoire de Paris-ba, két év múlva pedig tovább a bostoni Berklee College of Musicra, ahol többek között Joe Lovano, George Garzone és Hal Crook voltak a tanárai. S bár a jazzakadémia elvégzése után egy évig még kint maradt és különféle alkalmi együttesekben játszott, 2003-ban végül hazajött. 
2004-ben alapított együttese, a harmóniahangszer nélkül, két fúvóssal felálló Bacsó Kristóf Quartet pedig 2008-ban jelentette meg Alteregos című lemezét, amelyik az új évezred talán legerősebb hazai debütáló jazzalbuma lett. Hát még a folytatás, a négy évvel későbbi míves, honi gyökerű és globális kitekintésű Nocturne. Majd 2013-ban megalapította a Bacsó Kristóf Triad nevű, változó összetételű formációját, melynek 2017-es Pannon Blue albumán Lionel Loueke gitáros is játszott. A 2022-es Imaginary Faces-en pedig az olasz basszusgitár-virtuóz, Daniele Camarda működött közre
Bacsó az 1990-es évek vége óta dolgozott együtt Gadó Gáborral, akinek számos szerzői albumán (Modern Dances For The Advanced In Age, 2004, Psyché, 2005, Lung-Gom-Pa, 2010,) szerepelt, szólistaként közreműködött <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-winand-gabor-56487">Winand Gábor</a> – Gadó által hangszerelt – korongjain (Agent Spirituel, 2003, Different Garden, 2004). 2006-ban a zongorista <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-olah-kalman-7717">Oláh Kálmán</a>nal és a francia bőgős Sebastian Boisseau-val jelentetett meg trió-albumot (Fitting). 
A kétezres évek közepe óta a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-modern-art-orchestra-44222">Modern Art Orhcestra</a> fúvósa és zeneszerzője (2014-ben jelent meg szerzői albuma, a Circular), a MAO-val rendszeresen turnézott az Egyesült Államokban és Európa országaiban. Szintén szólistaként szerepel Oláh Kálmán Concerto for Symphony Orchestra and Jazz Band nagyzenekari művében. Nem mellesleg pedig 2012-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékének oktatója.
JBSz
Kapcsolat: 
<a href="https://www.facebook.com/profile.php?id=513437424">https://www.facebook.com/profile.php?id=513437424</a>
<a style="font-size: 15px;" href="https://www.kristofbacsomusic.com/">https://www.kristofbacsomusic.com/</a>
 
 
<div class="x78zum5 xdt5ytf xz62fqu x16ldp7u" style="margin-top: -5px; display: flex; flex-direction: column; margin-bottom: -5px;">
<div class="xu06os2 x1ok221b" style="margin-top: 5px; margin-bottom: 5px;"><span class="x193iq5w xeuugli x13faqbe x1vvkbs xlh3980 xvmahel x1n0sxbx x1lliihq x1s928wv xhkezso x1gmr53x x1cpjm7i x1fgarty x1943h6x x4zkp8e x3x7a5m x6prxxf xvq8zen xo1l8bm x1qq9wsj x1yc453h" dir="auto" style="word-break: break-word; max-width: 100%; display: block; overflow-wrap: break-word; text-align: left; min-width: 0px; -webkit-font-smoothing: antialiased; line-height: 1.3333;"> </div>
<div class="xu06os2 x1ok221b" style="margin-top: 5px; margin-bottom: 5px;"> </div>
<div class="xu06os2 x1ok221b" style="font-family: inherit; margin-top: 5px; margin-bottom: 5px;"> </div>
</div>

Bacsó Kristóf

A Dzsindzsa nevű zenekarból is ismert paksi származású Weisz Gábor (szaxofon) és Rózsa István (helikon) már több mint egy évtizede voltak kollégák egy fúvószenekarban, amikor elhatározták, hogy külön produkcióba kezdenek. Fröccs duó nevű felállásuk mellett 2015-ben G. Szabó Hunor (dobok) csatlakozásával megalakult a hármasfogat sokszínű és játékos hangzásvilágú zenekar. A szving, a funk, a popslágerek, a latin, bepop vagy épp kortárs jazz dalok sem okoznak gondot a trio tagjainak, akik pár másodperc alatt váltanak a precízen megkomponált műből egy játékos szabad stílusú alkotásra. Repertoárjukra is hasonló komiszság jellemző,  a megszokott hangszerek mellett effekteket is használnak, Weisz szerint: „vannak furcsaságok,  és ezeket mindig az alkalom szüli.”
BBB

Trio Querbes

Billentyűs, aki jelenleg a Special Providence zenekarban, az abból kinőtt dob-zongora projetkben (Markó Ádámmal), illetve Mózes Tamarával duóban játszik.
Oláh Kálmánnal egyidős, de egészen más kulturális közegből indult zongorista az a fajta jazzmuzsikus, akinek koncepciója, érdeklődési köre, formációja folytonosan változik, mondhatnánk projektekben gondolkodik, így próbál kiteljesedni. Nyolcéves korában kezdte klasszikus tanulmányait, később az improvizáció és a komponálás felé fordult, gimnazistaként a progresszív rock vonzotta. Amikor azonban meghallotta Keith Jarrett és a Chick Corea Elektric Band lemezeit, azok hatására a jazztanszakon kötött ki, ahol 1996-ban vehette át diplomáját. Az első albumait még Kutas Zsoltként megjelentető muzsikus ezt követően vette vissza családja eredeti nevét, az Ivory Tower című nagylemezét már Kaltenecker Zsoltként jegyezte, az 1999-es Songs From The 20th Century pedig elnyerte az év jazzlemeze díjat.
2003-ban az addig kizárólag zongorán játszó Kaltenecker Zsolt átesett a másik végletbe, és attól kezdve a szintetizátort tekintette elsődleges hangszerének. Miként később nyilatkozta: „Végképp elegem lett/van abból, hogy a koncerthelyszíneken szinte sosincs rendes zongora, és/vagy gond van az erősítésével. Így bármennyire törekszem bizonyos hangszínek, árnyalatok elérésére, nem tudom őket élőben megmutatni. A digitális zongorákat sem szeretem. A szintetizátorokat viszont igen, általában könnyen magammal vihetem őket és a hangosításukkal sincsen gond. De legfőképpen az új hangszínlehetőségek izgattak. Értelemszerűen idő kellett ahhoz, hogy a szintetizátorokon is megtaláljam a saját hangom, ami úgy 2005-re sikerült. Azóta tettem még egy kitérőt a Hammond orgona felé is – ebben a két kéz függetlenítése, az önálló basszusozás vonzott –, de különböző okok miatt végül újra a szintetizátoroknál, nevezetesen egy Minimoog Voyagernél és egy Nord Wave-nél kötöttem ki. Úgy érzem, jobban és egyénibben tudom magam kifejezni rajtuk, mint zongorán vagy orgonán.”
2008-ban Kaltenecker előbb megalapította az egyetlen nagylemezt megért K.L.B. Triót, majd csatlakozott Harcsa Veronika, Gyémánt Bálint és Andrew J kortárs kísérleti elektronikus popzenét játszó formációjához, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bin-jip-677">Bin-Jip</a>hez, ahonnan azonban két évvel később kilépett. 2017-ben viszont Pátkai Rozina, Lantos Zoltán és Mózes Tamara társaságában ismét a tagja lett – igaz, csak egyetlen esztendőre.
Saját triójával, az 1705-tel (Kaltenecker Zsolt – billentyűsök, Piri Béla – basszusgitár, Dés András – ütőhangszerek) 2015-ben nagylemezt (Zone) jelentetett meg, közben csatlakozott a műfajok között hullámzó <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-special-providence-8301">Special Providence</a>-hez (2014-ben Cséry Zoltán helyét vette át, nagylemezdokumentumai: Essence Of Change, 2015; Will, 2017). Az utóbbi években pedig főként a Special Providence dobosával, Markó Ádámmal (lásd: Space Junk, 2022) és Mózes Tamarával (lásd: Futurized) ad koncerteket és jelentet meg a populáris zene különböző irányzatai (psichedelikus rock, trip-hop, elektronikus tánczene), illetve a modern jazz improvizatív világa között bátran és hatásosan kalandozó nagylemezeket.
JBSz

Kaltenecker Zsolt

Különleges felállás (hegedű, basszusgitár, dob) és különleges zenei világ (jazz, világzene, szabadzene) jellemzi a 2006-ban alakult, változó intenzitással koncertező és publikáló Santa Divert.
Motorja kétségkívül Kézdy Luca (1980. november 9., Győr), akinek tehetségét korán felismerte zongoratanár édesanyja, de akinek ezt követően vizsgáról vizsgára, koncertről koncertre bizonyítania kellett, így számára idővel a zene inkább kötelező feladatot, mint örömforrást jelentett. Aztán 1994 nyarán meghallotta Al Jarreau-t, akinek hatására elmozdult a jazz felé. Miközben környezete nehezen értette, hogy nem szeretne az általuk természetesnek vett, szinte előre megírt történet szereplője lenni.
Az újabb letaglózó hatások Stéphane Grappelit, majd Lantos Zoltánt hallva érték őt – attól kezdve tudta, mit akar. Aztán 2005 őszén, amikor hónapokig lovászként dolgozott Köveskál fölött a Fekete-hegyen és csak koncertezni járt fel Budapestre, találkozott a multi-instrumentalista dalszerző Szesztay Dáviddal (1978), aki már ekkoriban is számos zenekarban játszott. Saját DAV triójában énekelt, gitározott, a hazai jazz-élet több meghatározó alakját is felvonultató Budbudasban billentyűzött, emellett játszott a Novaruptában, Rutkai Bori zenekarában, a Specko Jednóban. Azóta számtalan színházi előadáshoz és filmekhez komponált zenét, 2016 óta pedig a Kiscsillag billentyűs-basszusgitárosa is.
Maga a Santa Diver név amúgy japán jelenség: karácsony táján arrafelé egy búvármikulás szokott a hatalmas akváriumokban cápák és ráják között úszkálni, feltűnik kicsit a fényképezőgépek kedvéért, majd eltűnik a ködben.
Duójukhoz idővel csatlakozott a dobos Halmos András, aki számos kísérleti, egymással is nehezen rokonítható formáció (Kampec Dolores, Ágoston Béla Trió, Plastic Ohara, Pop Ivan, Chakra Hacker, Triton) sorait erősítette, illetve a billentyűs Szőnyi András, aki leginkább a Chakra Hackerből volt ismerhető. Ez a kvartett készítette a 2009-es bemutatkozó nagylemezt (Sending Ovation), mely szép, erős, tiszta, szabad szellemű – sem megfelelni, sem magamutogatni nem akaró – produkció lett.
A formáció később Szőnyi kiválásával trióra szűkült, Halmos Andrást pedig 2011-ben Sárvári Kovács Zsolt váltotta fel. Már vele készült a második, címnélküli lemez (Santa Diver, 2013), de a harmadik korongon (Deep Diving, 2017) az életben is egy párt alkotó Kézdy Luca és Szesztay Dávid mellett már Szegő Dávid dobolt. Akárcsak az eddigi utolsó albumon (Blue Horizon, 2020), mely változatanul bátor, ötletes, izzadtság és manírok nélküli, kellő mélységben átélt zene.
JBSz
 
Kapcsolat:
<a href="https://hu-hu.facebook.com/santadiver/">https://hu-hu.facebook.com/santadiver/</a>
<a href="https://santadiver.eu/">https://santadiver.eu/</a>

Santa Diver

Wahorn András (1953), a Bizottság egykori tagja, aki később tizenhárom évig az Egyesült Államokban élt, 2006 óta pedig a Heves-megyei Mezőszemerén telepedett le, a kétezertízes években számos szabadzenei formációt hozott létre. Ilyen volt a Tapasztalt Ecsetek, a Noise Flowers, a 4Dog és hát mindenekelőtt a Wahorn Airport – Music Terminal. Utóbbi kísérletező kedvű improvizatív zenéjében társaival folytonosan új utakat keres, és olyan zenei kalandra invitálja az érdeklődőket, amelyek kimenetelét még az együttes tagjai sem ismerik.
A Wahorn Airportban a kemény magot a szaxofonon, trombitán és fuvolán játszó Wahorn András mellett a bőgős Román Péter és a dobos Wesely János jelenti, körülöttünk fluktuálódnak a muzsikustársak. 2014-ben rajtuk kívül Ulrich Gábor (ütősök) és Hans van Vliet (harsona) volt a csapat tagja, 2015-ben a zörej-zene két ismert mestere, Sőrés Zsolt (hegedű, elektronika) és Oliver Mayne (vibrafon, elektronika) csatlakozott hozzájuk, két évvel később Vereb Szabolccsal (szaxofon, elektronika) és Palatinszky Mártonnal (basszusklarinét, elektronika) játszottak együtt. A kényszerű pandémiás leállás után pedig 2022-ben lényegében újjászületett a Wahorn Airport – Wahorn András (fúvósok, elektronika), Zrubka Zsombor (vibrafon), Kopasz Tamás (gitár), Sebes Márton (szaxofon), Miskolczy Márton (bőgő), Wesely János (dob) –, mely változatlanul improvizatív kalandzenét játszik, és a jelen pillanatára fókuszálva igyekszik újra és újra megfogalmazni aktuálisnak tűnő, mégis korfüggetlen válaszait.
JBSz

Wahorn Airport

Fábián Julit (1980–2017) a többség a Barabás Lőrinc Eklektric énekesnőjeként ismert meg, de rendszeres vendége volt a Gyárfás István Triónak, a Coolmen Triónak, több alkalommal énekelt Pege Aladár zenekarával, a Budapest Jazz Orchestrával és a Free Style Chamber Orchestrával. 2007-ben és 2008-ban egyaránt bejutott a Montreux-i Jazz Fesztivál énekversenyének döntőjébe.
2008-ban Fábián Juli Jazz Riff néven önálló kvintettet hozott létre (ennek dokumentuma a 2009-es Honey &amp; Chili). 2011-ben a zongorista Sárik Péterrel készített színvonalas duólemezt (FeelHarmony), s ugyanebben az évben Palásti Kovács Zoltánnal alias Zoohackerrel alapított stílusokat keverő elektroakusztikus formációt. Like A Child című dalukkal a 2012-es Eurovíziós Dalfesztiválra is majdnem kijutottak. Aztán Fábián Juli sikerei csúcsán bejelentette, hogy meghatározatlan időre visszavonul a nyilvánosságtól. S csak 2013 nyarán tért vissza a reflektorfénybe.
2013-ban vendégelőadóként énekelte a Waiting for the Sunshine című számot a Kerekes Band Fonogram díjas Folklore Man című albumán. 2015. szeptemberben fellépett a gyermekéhezés felszámolásáért a Papp László Budapest Sportarénában rendezett Nemzeti Minimum koncerten. 2017 tavaszán A nagy duett című műsorban Győrfi Pál oldalán szerepelt. 2017 nyarán Zoohackerrel és Johnny K. Palmerrel elkészítette a 6. Paloznaki Jazzpiknik hivatalos himnuszát Jazz &amp; Wine címmel.
2017. július 16-án több koncertje lemondása után jelentette be, hogy daganatos megbetegedése miatt olyan kezelésekre van szüksége, amik határozatlan időre kizárják azt, hogy fellépéseket, interjúkat vállaljon. Pontosan öt hónappal később, 2017. december 16-án családja, barátai és zenésztársai körében hunyt el 37 évesen.
Díjak: 2018-ban az év női előadója kategóriában a Petőfi Zenei Díjat Fábián Julinak ítélték oda posztumusz. 
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 280.

Fábián Juli

A zongorista és zeneszerző Balogh Tamást (1993) generációja egyik legnagyobb tehetségének tarták, jazzkompozícióiban a legkülönbözőbb hatások (R&amp;B, kortárs klasszikus zene, folk) vannak jelen. Egyénileg és változó összetételű zenekarával számos szakmai elismerést besöpört, plusz 2017-ben megkapta a Junior Príma Díjat.
Baloghot kezdetben a képzőművészet, a grafika és a festészet vonzotta, aztán tizenhárom éves korában mindezt felülírta a zene. Kezdetben a konzervatóriumban dob szakra járt, majd a jazz, a zongora és a zeneszerzés annyira magával ragadta, hogy átiratkozott zongora szakra. A konziból egyenes út vezetett a Zeneakadémia jazztanszakára, ahol 2012 őszén évfolyamtársaival – Vidákovics Izsák (szaxofon, fuvola), Bartók Vince (basszusgitár), Hidász Tamás (dob) – megalapította saját kvartettjét, mellyel zömében saját szerzeményeit játszotta, de alkalmanként jazz-örökzöldeket is.
2013 őszén Balogh Tamás egyéniben elnyerte a rangos, Vukán György által alapított Creative Art díjat, zenekarával pedig előbb 2014 májusában a Marosvásárhelyi Nemzetközi Jazz Versenyen, majd 2015 elején a Czech Jazz Contest-en diadalmaskodott. 2015-ben bekerült az 50 Tehetséges Magyar Fiatal programba, ahol mentorával, Zsédával közös dalt is írtak.
Első szólóanyagát (Tsa Gada Go) 2016-ban jelentette meg tanára, Binder Károly (vele a Művészetek Palotája nagytermében adott közös koncertet), és még ugyanebben az évben publikálta első önálló szerzői elektronikus jazzlemezét (Mystic Stars), melyen több szerzeményben Szakcsi Lakatos Béla játéka is hallható. 2017-ben újabb albumot jelentetett meg (Visit Planet Earth), 2018 őszétől pedig a bostoni Berklee-n képezte tovább magát. A 2020-as Young Feelings-en amolyan kirándulást tesz a hiphop felé. Azóta számos újabb szerzeményét (Honestly, 2020, Foreknowledge, 2021, In Your Eyes [Feat. Bubby Lewis], 2022) is elérhetővé tette.
JBSz

Balogh Tamás Quartet

A kétezres évek közepén alakult Dzsindzsa egy ritkán koncertező, ám annál különlegesebb hazai zenekar. Mint a formáció neve is sejteti, a Weisz Gábor (szaxofon, fúvósok), Hock Ernő (bőgő, basszusgitár, ukulele) és G. Szabó Hunor (dob) felállású trió zenéje műfajokon átívelő, a magyar folkból, az ötvenes-hatvanas évek modern jazzéből, a kései swingból és a vérbő funkból merít, mindezt meglehetősen merészen, frissen és szabad felfogásban teszi (ahogy ők fogalmazzák: „a szabadság mint a zenei kreativitás hajtómotorja”). Munkásságukat eddig négy stúdióanyag (Purcinella &amp; Dzsindzsa: Panthers’ Play, 2009, Fuss, 2016, Ne aggódj!!, 2018, No Shube Doobie Please!, 2022) dokumentálja, bár rajongóik szerint élőben ennél sokkalta színesebbek, fantáziadúsabbak és dinamikusabbak.
A Dzsindzsa szívesen működik együtt vendégzenészekkel, legfőképpen hangszeres muzsikusokkal (például Grencsó István, Bede Péter, Dresch Mihály, Pozsár Máté), de léptek már fel az énekes Senával is, akinek afro hangszíne és rap-elős stílusa remekül passzol a zenészek habitusához és a zenekar hangzásvilágához. Ahogy a koncertekre, úgy az utóbbi időben sűrűbben publikált lemezanyagokhoz is előszeretettel hívnak muzsikustársakat, így a Ne aggódj!! albumon a trombitás Meggyes Ádám, a No Shube Doobie Please!-en a lengyel klarinétos, Mateusz Rybicki játéka dobja meg az összképet.
JBSz
 
https://www.facebook.com/dzsindzsa/

Dzsindzsa zenekar

Jazz zene a mainstream, a fusion és a szabadzene határán. A formáció 2011-ben alakult a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz-tanszakos hallgatóiból. Repertoárjuk saját szerzeményekből, illetve egyedi felfogásban játszott örökzöldekből áll. A zenekarvezető Ördög Krisztián a jazzszaxofonozás tradíciója mellett érdeklődéssel fordul a különböző népzenék felé, Paczári Viktor basszusgitáros a rock és a heavy metal energiáját keresi, míg Serei Dániel a technikás jazzdobolás mellett a szabadzenében is megmutatja sokoldalúságát. Mindhárman részt vesznek zeneszerzőként, ami igazán változatossá teszi koncertjeiket, az egyes tagok különböző zenei világa miatt. A 2013-as Talentométer jazz kategóriájának zsűri által választott győztesei voltak.
A Chris Devil Trio rendszeres fellépője a budapesti klubéletnek, játszott már az Újbuda Jazz Fesztiválon, az Opus Jazz Clubban és a Művészetek Palotájában is. Big Dipper című debütáló lemezük 2019-ben jelent meg. Az albumon a címadó dal balkáni ritmusa mellett a szabadzene eszközei, swing lüktetés, post-bop frazírozás és heavy metal groove-ok is feltűntek, ahogy lírai ballada is helyet kapott, bizonyítva, hogy a harmóniahangszer nélküli formáció három kreatív elme műhelye.
HZ
 
https://www.facebook.com/ChrisDevilTrio/

Chris Devil Trio

Érdekes színfoltja volt a budapesti experimentális és szabad improvizációs zenei közegnek a tiszavirág életű Boom Voyage zenekar. A 2013. szeptemberi Újbuda Jazz Fesztiválon mutatkozott be a formáció, amelynek fiatal tagjai a hiphoptól a népzenén át a komolyzenéig sokfelől érkeztek.
Az A38 Hajó Kiállítóterében megtartott fellépésen Porteleki Áron (dob, brácsa), Mikolai Martin (elektronika), Bartha Márk (beatbox, elektronika) és Kiss Árpád (trombita, szintetizátor) lépett színpadra különleges produkciójával, amely az elektropunk és freejazz termékeny találkozása volt. Szabad és élő együtt alkotás részese lehetett a közönség, ahol valaki elkezd játszani a saját hangszerén, a többiek erre reagálnak, nem tudva, hová vezet ez, és így jutnak el egyik pontról a másikra. Ez egy érzelmi zenélés, ahol tiszteletben tarják a folyamatot, amit a másik elkezd, azon végig kell menni. Így koncertjük hossza előre behatárolhatatlan volt. Az improvizatív részek formai kereteit a résztvevők külön erre a helyszínre komponálták.
HZ

Boom Voyage

A jelenlegi egyik legjobb hazai jazzszaxofonos, Tóth Viktor (1977, Szekszárd) már 2008-ban együtt muzsikált az akkor tizenegy éves révkomáromi dobossal, Hodek Dáviddal (1997), aki már akkor a felnőttek érettségével, érzékenységével és szellemi töltetével dobolt, ráadásul kortárs jazzt. Mondhatni, csak úgy dőlt belőle a fineszes finomság és az összjáték mámorító öröme. Miközben Hodek Dávid már egyre nehezebben bírta kivárni, hogy felnőjön és eljöjjön az a pillanat, amikor már nem azt nézik, hogy hány éves, hanem hogy mit tud. Mégha azok, akikkel mostanáig muzsikált, már akkor sem kisgyerekként tekintettek rá.
„Ilyen tehetséggel eddig nem találkoztam. Mélysége, nyitottsága, fényképmemóriája és zenei alázata párját ritkítja – erősítette meg 2011-ben Tóth Viktor, akinek Dávidot egy alkalmi formációban mutatták be először, és azóta hívja rendszeresen a saját zenekarába. Miközben dicsérte, egyben óvatosságra is intett, mint hozzátette, ebben az életkorban a tehetségek könnyen kallódnak. Dávid előnye családi háttere volt: szülei szerencsére nem a maguk vágyait vetítették bele, hanem azt nézték, neki mi az ideális. Nem cipelték csodabogárként showműsorokból tehetségkutatókba, nem igyekeztek kellőképp ráülni a bulvármédia hullámaira, hanem olyan tanárokat, muzsikusokat kerestek mellé, akik mellett folyamatosan és egészségesen fejlődhetett.
Hodek Dávid tehát bő egy évtizede játszik a Tóth Viktor Tercettben, a kétezertízes évek közepén gyakorta duóban is felléptek, 2021. októberében pedig a Művészetek Palotájában a Right On! formációban már Dávid öccsével, az akkor tízéves (tehát 2011-es születésű) Hodek Áron basszusgitár-fenoménnal egészült ki a ritmusszekció. A jazz és a hiphop világát elegyítő produkciót két kiváló zongorista/billentyűs, Szakcsi Lakatos Róbert és Neumann Balázs tette teljessé.
JBSz

Tóth Viktor & Hodek Dávid duó

Lindner Gyula (zongora), Kováts Zoltán Sándor (bőgő) és Serei Dániel (dobok) egy újpesti zeneiskola tanulóiként 2010-ben döntöttek az együttesalapítás mellett. Műsorukat jazzsztenderdek és saját szerzemények alkotják. 2012-ben a Talentométer tehetségkutató verseny jazz kategóriájának győztesei voltak. 
A zenekar tagjai folyamatosan kísérleteznek, hogy megtalálják a különböző stílusok keveredésének határait. Fontosnak tartják, hogy minden műfajban jártasak legyenek, és így a lehető legszabadabban játszhassanak, alkothassanak. Foglalkoztatja őket az avantgárd jazz és a szabad zene világa. Nagy mértékben hatottak rájuk tanáraik, többek között Regős István, Benkő Róbert, Nesztor Iván és Sárvári Kovács Zsolt. 
BB
 
<a href="https://www.facebook.com/skolintrio/">https://www.facebook.com/skolintrio/</a>

sKoLin TRio

Az improvizatív szabad zenélés két remek fiatal fenegyereke, Porteleki Áron (dob) és Czitrom Ádám (gitár) régóta muzsikálnak együtt. Mindketten otthonosan mozognak és aktívan zenélnek a népzenétől a jazzen és kortárs zenén át egészen a punkig. Duójuk talán éppen ezért annyira eklektikus, dinamikus és váratlan fordulatokkal teli. Ebben a felállásban eddig egyetlen nagylemezük (Secrets Of The Fisherman's Wife, 2015) jelent meg.
Porteleki Áron a budapesti táncházakban nőtt fel, erdélyi és magyarországi zenészektől tanult népzenét három húros brácsán, valamint jazz-dobot Geröly Tamástól. Apja, Porteleki László (ex-Téka, Muzsikás) révén, brácsásként aktívan koncertezik népzenészekkel, de számos hazai alternatív és improvizatív zenei formáció dobosaként (Dorota, 12z) ismerhettük meg.
Az Izraelből Magyarországra települő Czitrom Ádám különböző világzenei és jazz formációkban játszott (Arasinda, Peca, Vasvári Pál). Állandó zenekarai (Ant, Vasárnapi Gyerekek, Mr. Priváti, Jazzékiel) mellett turnézott Valerie June amerikai country-blues énekesnővel, valamint Barabás Lőrinc formációinak gyakori vendége volt. Zeneszerzőként számos film- és reklámzene megírásában működött közre.
Porteleki és Czitrom 2013-ban kezdett el intenzívebben találkozni és zenélni a Nyúzzatok meg című kortárstánc-darab kapcsán. Azóta időről ebben a minimális duó felállásban játszanak, amely egyfelől rengeteg lehetőséget a szabad játékra, másfelől komponálás szempontjából is izgalmas a két hangszer határait feszegetni.
JBSz

Porteleki Áron & Czitrom Ádám duó

Az énekes és a gitáros 2008 óta dolgozik együtt: Gyémánt Bálint amolyan állandó vendégként rendszeresen szerepelt a Harcsa Veronika Quartet lemezein (You Don't Know It's You, 2008, Red Baggage, 2008, Lámpafény, 2011) és koncertjein. Aztán idővel kettejük akusztikus duójuk vált a legfontosabb közös formációjukká.
Miként az első anyaguk megjelenésekor Harcsa Veronika nyilatkozta: „kezdetben Bálinttal csak örömzenélni álltunk ki, ám a színpadon megélt felszabadult kísérletezés hamar kedvet adott egy duóalbum elkészítéséhez. A kettesben folytatott műhelymunka érzékeny egyensúly, olyan szintű ráhangolódást, elmélyülést kíván, amit korábbi zenei munkáim során csak ritkán tapasztalhattam.”
Gyémánt Bálint ehhez hozzátette: „Mindkettőnkön nagyobb a felelősség, mintha teljes zenekarral állnánk a színpadon. Ebben a formációban többféle szerepet is betöltünk, hiszen mindketten szólisták, kísérők, ritmushangszeresek vagyunk egyszerre’.
A kortárs jazz és az improvizatív popzene határterületén mozgó Harcsa Veronika – Gyémánt Bálint Duó produkció lényegében azt demonstrálja, hogy két rendkívül kreatív művész miként tudja a legteljesebb hangzást elérni egyetlen gitár és énekhang (meg persze némi technika) segítségével. Dalaik személyes ihletettségűek, kellő mélységet, felszabadultságot és humort hordoznak magukban. Eddig pályafutásuk során négy albumot (Lifelover, 2013, Tell Her, 2017, Shapeshifter, 2019, About Time, 2022) jelentettek meg.
JBSz

Harcsa Veronika - Gyémánt Bálint Duó

Czakó Dániel (1990, Miskolc) dalszerző-énekes-dobos-billentyűs-gitáros-basszusgitáros gyakorlatilag megszámlálhatatlan zenei projektjének egyike a 2014-ben alakult Czakó Dániel Trió.
A Miskolcról induló, majd a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola jazzdob-tanszakán végző Czakó Dániel a hazai zenei élet egyik kiemelkedő tehetsége, aki már számos formációjával irányította magára a magyar underground hallgatóinak figyelmet. Dánielt 2007 óta olyan zenekarokból ismerheti a hazai kemény zene közönsége, mint a Lost Symphony, Karst, Svoid, Idol Eyed, Manökken Proletárz, Formorket, Pagan Megalith, Paragon Zero, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-szekeres-andras-12823">Szekeres András</a> és zenekara. 2019 óta ő a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-junkies-8330">Junkies</a> basszusgitárosa. A Voltak együttessel a nyolcvanas évek klasszikus brit gitárrockjában utaznak, angol nyelvű dalokkal. A Gravel Shores pedig a multiinstrumentalista zenész egyszemélyes dream pop formációja. De játszik a La Ment nevű dark pop duóban is. Az előadói pályája ellenére szívesebben gondol magára, mint zenét alkotó emberre.
2014-ben hozta létre kísérleti zenét játszó formációját, a Czakó Dániel Triót, melyben ő a billentyűs, zenésztársai pedig mindketten képzett dobosok. Csintalan György maradt a hangszerénél, Bíró Marcell viszont itt basszusgitáron játszik. Első fellépésük az A38 Hajón volt, ahol a három zenész bemutatta billentyűs hangszerre, basszusgitárra és dobra hangszerelt, sötét tónusú darabjait, melyeket Czakó Dániel költői szövegei egészítenek ki. Elmondása szerint a trióban az volt a kihívás, hogy az előző években őt körülvevő extrém metálzenei hatásokat hogyan tudja egy akusztikus jazz-felállásra átültetni.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/gravelshorespriv">https://www.facebook.com/gravelshorespriv</a>

Czakó Dániel Trió

A free jazz szabadságát, a rock energiáját, valamint a tradicionális afrikai és ázsiai folk ősiségét elegyíti zenéjében a 2012 tavaszán alakult Jü trió. Tagjai – Mészáros Ádám (gitár), Hock Ernő (bőgő, basszusgitár), Halmos András (dob) – a hazai zenei élet sokat foglalkoztatott muzsikusai, olyan zenekarokban játszottak/játszanak, mint a Péterfy Bori &amp; Love Band, az Erik Sumo Band, a Qualitons, a Zuboly vagy a Dresch Quartet. Ahogy a Magyar Narancs kritikusa találóan rámutatott: „A Jü az elragadtatás zenéjét játssza: sokszor szigorúnak tetsző, néha kifejezetten repetitív örvénylésből kibontakozó, kinyíló témáik, a pszichedelikus és noise rockból, némi folkból és telivér power jazzből egyszerre táplálkozó kompozícióik hihetetlen energiákat hordoznak. A hangszerek lehetőségeinek kitágítása által a folyamatos jelenből egyenesen a jövőbe röpítik a transzba ejtett közönséget: olyan produkciót nyújtanak, amely ideális esetben a befogadónak a zenéről vallott gondolkodását is megváltoztatja.”
A trió már a bemutatkozó nagylemezét (JÜ Meets Møster, 2014) is a kísérletező zenére szakosodott, londoni székhelyű Rarenoise Records gondozásában jelentette meg (ezt a jó szokásukat azóta is megtartották). Rajta az instrumentális-improvizatív-experimentális trió partnere – miként a lemez címe is mutatja – a Datarock nevű elektro-dancepunk zenekarból (és számos más projektből) ismerős norvég szaxofonos-klarinétos Kjetil Møster volt.
„Mint egy nyugat-afrikai lemez a 23. századból” – mondta a második albumról (Summa, 2017) a Rarenoise Records vezetője, melyen amúgy tovább haladtak az addigi csapáson. Döntően magukat adták, egyedül a Partir című kompozíció megszólaltatásához hívtak vendégeket (Bolcsó Bálint elektronika, Kjetil Møster szaxofon), és ez, valamint az újabb remek, az indonéz gamelán zene bűvöletében született album (III, 2021, vendég Győrfi Dóra ének) roppant kedvező hazai és nemzetközi fogadtatása révén számos nemzetközi fesztiválon és klubban koncerteztek (Cairo Jazz Festival, Saalfelden Jazz Festival, Ljubljana Jazz Festival, Vortex London, Nasjonal Jazzscene Oslo, Kino Siska Ljubljana).
2022 januárjában Halmos Andrást Miklós Szilveszter váltotta a dobok mögött.
JBSz
 
https://www.facebook.com/thepowerofju/

A MikroBe zenekar 2009-ben alakult az 1993 óta létező, tíztagú pop-jazz formáció, a Comethebe tagjaiból. A formáció kezdetben trióként zenélt (Váczi Kristóf – basszusgitár, ének, Eichinger Tibor – gitár, Czibere József – dob), majd 2012 végén Bóta Nóra (ének, gitár) csatlakozásával kvartetté bővültek. Így készült el a MikroBe egyetlen nagylemeze, a 2014-es Páros7, bár annak megjelenése idején Cziberét már Herboly László váltotta a dobok mögött. A pörgős, gyakori ritmusváltásokkal tarkított zenében a szövegek gyakran csak effektszerűen, halandzsanyelven vannak jelen, de van olyan daluk is, amelyben feldolgozták az A Csitári hegyek alatt kezdetű népdalt is. Bár 2016-ban még megjelentettek egy új dalt (Keringő denevér), azóta nem hallottunk felőlük.
SzL
https://www.facebook.com/themikrobe/

MikroBe

A hetvenes években született jazzmuzsikusok további megkerülhetetlen etalonja Tóth Viktor (1977, Kiskunhalas). Az idősebb muzsikusok bölcsességével és szellemi erejével fúj, főként szabadon szárnyaló saját szerzeményeket, ritkábban jazzstandardeket. Amilyen sallangmentes a megjelenése, olyan lényegre törő a szaxofonjátéka, akárcsak példaképeié, John Coltrane-é, Hamid Drake-é vagy azé a bizonyos, a birkáinak játszó bolgár hegyi pásztoré, akitől élete egyik meghatározó élményét kapta. S miközben az utóbbi években sorra zsebeli be a szakmai elismeréseket, megmarad szimpatikusan szerénynek, földközelinek és következetesen a jövőbe tekintőnek.
1998-ban vették fel a jazztanszakra, onnantól kizárólagosan a Charlie Parkertől eredeztethető, számára John Coltrane-ben kiteljesedő modern jazzre fókuszált. És jutott be körön kívülről, Szekszárdról a fővárosi jazzelitbe. Pimaszul fiatalon játszott és/vagy készített lemezfelvételeket a szakma nagy öregjeivel, Kőszegi Imrével, László Attilával, Szakcsi Lakatos Bélával és Berki Tamással. Climbing With Mountains című albumát 2007-ben a szakma Az év jazzlemezének választották. Hasonlóképp lelkendező kritikai visszhangot váltott ki a 2010-es Tartim, a 2011-es Popping Bopping, a 2014-es Szemed kincse, a 2017-es but inside, és a 2020-as Have No Fear. Miközben olyan nemzetközi nagyságokkal játszott együtt, mint a dobos Hamid Drake, a bőgős Henry Franklin és William Parker, a trombitás Piotr Wojtasik vagy a zongorista Kirk Lightsey.
Ahogy a honlapján olvasható: „játszott Európa és az Egyesült Államok számos jazzfesztiválján, saját tercettjét vezeti, kortárs táncossal duettezik, népzenét gyűjt, zenét szerez, új utakat keres. A szaxofonos saját magát mégis egy úton járó kereső emberként látja, zenei törekvéseiben az egyetemes harmóniával vágyik egységre.”
Máig élő, mindig új arcát mutató trióját, a Tóth Viktor Tercettet 2004-ben alakította, másik fontos formációja a 2014 óta létező Arura Trió (rajta kívül Lukács Miklós cimbalom, Orbán György bőgő), melynek muzsikája „egyfajta ön- és közgyógyító zene, mely a lélek regiszterei felé áramlik, a jazzen, a népzenéken, a kortárs zenén keresztül az improvizáció szárnyán a pillanatba szőve.” Egyik legfrissebb kezdeményezése pedig a jazz és hip-hop kereszteződésében álló Right On! projekt, benne a zeneszerző-zenekarvezető-szaxofonos mellett Szakcsi Lakatos Róbert és Neumann Balázs billentyűzik, Orbán György bőgőzik, Hodek Áron basszusgitárik és Hodek Dávid dobol.
JBSz

Tóth Viktor

Indigó, azaz Palágyi Ildikó (1992, Királyhelmec) zenéje az art-pop, a progresszív jazz és az élő elektronika találkozásából születő zenei utazás. Műfaji sokszínűségét az érzelmes dallamok, a személyes szövegek és a pillanatot megragadó improvizáció egységesíti. Egyedi, érzékeny megszólalását Bartók Vince (basszusgitár), Gyémánt Bálint (gitár) és Szabó Dániel Ferenc (dob) sokoldalú és lendületes hangszerjátéka teszi teljessé.
A felvidéki születésű énekes-dalszerző 2016-ban diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz-ének előadóművész szakán, majd 2018-ban a tanári mesterképzésen. Az Indigó gyermekkori becenevéből vált alkotói névvé, amikor 2015 tavaszán megalapította saját formációját. A névválasztás a személyes hangvételű dalokra és a projekt céljára, a műfajilag eklektikus, ám mégis egységes zenei lenyomat készítésére egyaránt utal. 2016-ban meghívást kapott a Müpa Jazz Showcase fesztiváljára, azóta rendszeresen hallható a hazai klubokban és fesztiválokon. 2018 márciusában zenésztársaival teltház előtt mutatta be Salt című debütáló szerzői nagylemezét az A38 Hajó Kiállítóterében. Palágyi Ildikó A Dal 2022 tehetségkutató versenyben elődöntőig jutott Pillangó című szerzeményével.
HZ
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/indigo.ildiko">https://www.facebook.com/indigo.ildiko</a>
<a href="https://www.instagram.com/indigoildiko/">https://www.instagram.com/indigoildiko/</a>

Indigó (Palágyi Ildikó)

Kézdy Luca generációja talán legtehetségesebb hegedűse, a Magyar Rádió 2006-os jazzhegedű-versenyének közönségdíjasa. Édesanyja zongoratanár volt, így a zene gyerekkora óta természetes nyelvnek, közegnek számított odahaza. Hamar kiderült, hogy van hozzá adottsága, innentől viszont elég nagy elváráscsomagnak kellett megfelelnie, vizsgáról vizsgára, koncertről koncertre bizonyítania. Közben meg nem igazán élvezte a muzsikálást, inkább feladatot jelentett számára, mint örömforrást. Bár környezete nehezen értette meg, hogy miért nem szeretne az általuk természetesnek vett, szinte előre megírt történet szereplője lenni, végül beletörődtek, hogy Luca a zenei konzervatórium helyett a szabad szellemű Révai Gimnáziumba tanulhasson tovább.
Tizenhárom éves koráig szinte kizárólag klasszikus zenét játszott, egyedül Markó Iván balettóráin – ahová korrepetitor édesanyját kísérte el – találkozott Gershwinnel és ragtime-okkal. Aztán 1994 nyarán meghallotta Al Jarreaut, hatására elindult a jazz irányába, majd jóval később, már egyetemistaként Stéphane Grappelli volt rá letaglózó hatással. Akárcsak később Lantos Zoltán univerzuma.
Azóta számtalan formációban megfordult (gyakran párhuzamosan), többek között hosszabb ideig játszott a Nigunban, az Átmeneti Kabátban és a Nagy János vezette Freestyle Chamber Orchestrában, zenészként pedig részt vett a TÁP Színház előadásain. De ezeknél sokkalta fontosabb a 2006-ban alapított triója, a Santa Diver. Se megfelelni, se magamutogatni nem akaró, lüktető és érzelemgazdag hegedűjátékát eddig négy ötletes, izzadtság és manírok nélküli album őrzi (Sending Ovation, 2009, Santa Diver, 2013, Deep Diving, 2017, Blue Horizon, 2020).
Kézdy Luca az elmúlt évtizedekben sajátos hegedülési stílust alakított ki, szereti a hangszerét effektezni, gyakorta használ disszonáns hangokat. De sohasem öncélúan. Ahogy 2022 februárjában a Recorderben nyilatkozta: „A zene DNS-ébe mélyen bele van kódolva, hogy a feszültség és az oldás váltakozására épül. Én ezt sajátos módon kimaxolom. Egyszerűen unatkozik a fülem a sok konszonanciától, de a túl sok disszonanciát se bírom (….) Néha azt mondják, hogy ezer hegedűsoundból is megismernék az enyémet, aminél nagyobb dicséretet nem lehet kapni. Nehéz ezt belülről visszafejteni, de talán abból fakadhat, hogy a hangok legegyszerűbb, legőszintébb formáját keresem.”
JBSz
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/kezdy.luca/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/kezdy.luca/?locale=hu_HU</a>
<a href="https://www.instagram.com/kezdyluca/">https://www.instagram.com/kezdyluca/</a>

Kézdy Luca

A negyvenes dobosok egyik legfontosabb képviselője.
Régóta külföldön (Barcelonában) él a dobos Borlai Gergő (1978), aki 1990-ben, alig tizenkét évesen mutatkozott be a nála több mint húsz évvel idősebb Grencsó István zenekarában. Számára a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy kiskamaszként avantgárd jazzt játszott, ahogy az is, hogy gimnazistaként a Tin Tin Quartetben, az ef Zámbó Happy Dead Banddel vagy Babos Gyula együttesében dobolt. Zenehallgatóként pedig éppúgy mindent evett, ahogy zenészként.
Miként 2009-ben mesélte: „Az újdonság éltet. Huszonöt éven át irreális mennyiségben hallgattam zenét, gyakorlatilag állandóan, még az ágyban is fejhallgatóval. Technót éppúgy, mint Weather Reportot. Igaz, Frank Zappa nálam mindent visz. (…) Amikor megjött az értesítés, hogy felvettek [a világhírű Berklee College of Musicra], ráeszméltem, hogy valójában soha nem akartam elmenni. A nyugati kultúrával való azonosulásnak ez a módja nem érdekel. Ugyanakkor szerintem egy közép-európai zenész Amerikában sosem futhat be karriert. Azt csak más fórumokon lehet. Engem sokkal jobban érdekel a teremtés vékony ösvénye. Hogy ne papírforma szerint, hanem a magam erejéből járjam végig, tapasztaljam azt. Tizenhat évesen még talán lett volna értelme kimenni. Felnőtt fejjel nincs. Emocionális ember vagyok, ráadásul nyughatatlan, úgyhogy belehaltam volna, hogy – kvázi tanulás címszóval – évekig nem történik semmi.”
A több száz pop-, rock- és jazzkorongon doboló Borlai Gergő eddigi pályafutása során mindössze három önálló, stilárisan egyaránt eklektikus albumot jelentetett meg: a 17-et (1998), a Sausage-ot (2004) és az M.M.M.-et (2010). Viszont az elmúlt években olyan remek muzsikusokkal játszik trióban, mint a bőgős Gary Willis vagy a billentyűs Scott Kinsey, velök számos közös korongot jegyez (Gary Willis With Gergo Borlai, Albert Bover: Retro, 2013; Gary Willis Featuring Gergo Borlai, Scott Kinsey, Steve Tavaglione, Llibert Fortuny, Claudia Bardagi: Larger Than Life, 2015; Per Mathisen / Ruggero Robin / Gergo Borlai: Ospitalità Generosa, 2015; Jimmy Haslip | Scott Kinsey | Gergő Borlai: ARC Trio, 2018; István Alapi Feat. Gergo Borlai: L. A. On My Mind, 2018)
JBSz
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 267.
Kapcsolatok:
<a href="https://www.facebook.com/gergoborlai/photos?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/gergoborlai/photos?locale=hu_HU</a>
<a href="https://www.instagram.com/gergoborlai/">https://www.instagram.com/gergoborlai/</a>

Borlai Gergő

Jazzénekes, aki az utóbbi évtizedek egyik legegyénibb és legszerethetőbb hazai vokális jazzprodukcióját jegyzi (Teach Me Silence, 2009). Más kérdés, hogy ennek a főként saját szerzeményeket tartalmazó albumnak érdemi visszhangja legfeljebb szakmai berkekben volt.
Pedig amit Kovács Linda (1981) tud és képvisel, legalább annyira unikális, mint amennyire univerzális: kecses, decens, befelé figyelő feminin jazz. A Kovács Linda Quartet azóta sajnos a múlté, az énekesnő 2010 és 2013 között a bőgős Orbán Györggyel lépett fel rendszeresen duóban. Az utóbbi években érdeklődése az ének mellett a hangszerelés felé fordult, 2013-tól pedig a fiatal generáció egyik nagy tehetségével, Bögöthy Ádámmal hozott létre ének-bőgő formációt.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 280.
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/profile.php?id=100063716976045">https://www.facebook.com/profile.php?id=100063716976045</a>

Kovács Linda

A budapesti Freakin’ Disco zenekart három jazztanszakos hallgató – Komjáti Áron (gitár, effektek), Csizmás András (bőgő, basszusgitár, elektronika) és Szabó Sipos Ágoston (dob, sampler) – alapította 2013-ban, majd Keresztes Gáborral (billentyűk, elektronika, scratch) kiegészülve alakult ki a formáció jelenlegi felállása.
A csapat kezdetekben a jazz improvizatív és elektronikus elemekkel való ötvözésével kísérletezett, majd fokozatosan a gépek kerültek előtérbe, jelenleg pedig leginkább pszichedelikus space technonak nevezhető a zenéjük. A változások a lemezeiket hallhatva is jól nyomon követhetők: bemutatkozó albumuk, a National Jazz Fuckers (2016) szerteágazó, kísérletező zenei világa nyomokban még jazz is tartalmaz, a második korong (Monster, 2018) már tisztán „pszichedelektronika”, amit a 2020 című EP-n (2020) már zúzós, dinamikus technoval fűszerez a négyesfogat. Nagy súlyt fektetnek szerzeményeik vizuális megjelenítésére is: koncertjeiken fontos szerepet kapnak a fények és a ledfalak, Rules című daluk horrorisztikusan szürreális videóklipje pedig nemcsak a legjobb rendezőnek járó díjat nyerte el a negyedik Magyar Klipszemlén, de Berlinben és New Yorkban is szép sikert aratott.
Az együttes tagjai a Freakin’ Disco mellett más formációkban és projektekben (Jónás Vera Experiment, Manoya, Window, Nana Vortex, Balázs Elemér Group, Modern Art Orchestra stb) is közreműködtek/közreműködnek, de divatbemutatókhoz, színházi és cirkuszi előadásokhoz, filmekhez is szereztek zenét. Utóbbira példa Badits Ákos 2021-ben bemutatott Űrpiknik című vígjátéka, amelynek betétdalaként Zalatnay Sarolta Fekete árnyék című 1971-es slágerét öltöztette modern köntösbe a zenekar.
A négyesfogat legújabb albuma, a Totem 2023 júliusában jelent meg, rajta a Freak Out című dallal, melyben egy gyermekkórus is közreműködik.
CsO
 
https://www.instagram.com/accounts/login/?next=%2Ffreakindisco%2F&amp;source=omni_redirect
https://www.facebook.com/freakindisco/

Freakin' Disco

– Megvettem a lemezedet. – Te voltál az? – Bemutatunk öt garantált kedvcsináló jazzformációt

A Barabás Lőrinc Eklektric egykori vezetője, az utóbbi években sikeres Live Act-eket tartó trombitás-zenekarvezető 2015-ben alapította meg a Barabás Lőrinc Quartetet. Az autentikusabb jazzhangzás felé mozduló formációval eddig három energikus jazz-fusion albumot (Beardance, 2016, Other Than Usual, 2018, Open, 2021) jelentetett meg.
„Jazz, punkos attitűddel” – nyilatkozta a zenekarvezető, akinek kvartettes albumait nem utolsósorban Miles Davis hetvenes évekbeli, fúziós lemezei ihlették. „Az ösztönösségről a punk jut eszembe. Szeretem, hogy a punkban annak is hatalmas energiája van, ha valaki beleordít a mikrofonba. Persze érdekes, hogy egy C7b9 akkordra hányféle hangot lehet játszani, de emellett szeretem és keresem a zenében az ösztönös energiákat.”
A debütáló Beardance-t és a két évvel későbbi Other Than Usual-t – partnerei Cséry Zoltán (billentyűsök), Herr Attila (basszusgitár) és Mihalik Ábel, akit később a klasszikus zenéből érkező Nagy Zsolt (dob) váltott – egyaránt a populárisabb jazz-fusion hangzásvilága határozta meg. Aztán a pandémia alatt a zenekarvezető teljesen megújította zenekarát (új muzsikustársai: Premecz Mátyás billentyűsök, Ajtai Péter bőgő és Klausz Ádám dob), és a 2021. július 22-én az A38 Hajón bemutatott Open már a korábbiakhoz képest lényegesen nyersebb, jazzesebb, kísérlezőbb lett.
JBSz

Barabás Lőrinc Quartet

A gitáros Eichinger Tibor (1962, Nyíregyháza) a hazai jazzélet egyik sokfelé és sokat mozgó alakja. Tizenhárom évesen az OSZK-nál kezdett, majd klasszikus gitározást tanult, végül a jazznél kötött ki. Emellett rendszeres és hosszas kirándulásokat tett a világzene (Wertetics Orkesztár) és a kortárs bizarr pop (Amorf Ördögök) területére, tagja volt Szőke András Tót Kecsuák nevű formációjának, koncertezett a Bop Art Orchestrával, számos filmes és színházi produkcióban vett részt. Plusz tanít egy önkormányzati zeneiskolában.
Művészetének legfontosabb szegmense azonban mégiscsak a saját, modern jazzt játszó kvartettje, amellyel eddig közel fél tucat CD-t jelentetett meg.
JBSz
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 269–270.

Eichinger Tibor

Joe Morris (1955) az egyik legkiemelkedőbb amerikai gitárosként olyan nagyságokkal készített már felvételeket, mint William Parker, Whit Dickey, Rob Brown és Joe Maneri. Számos dalát, lemezét saját kiadója, a Riti jelentette meg. 2014 októberében egy koncert erejéig összeálltak Pándi Balázs dobossal és a magyar jazz egyik alapkövének tekinthető Benkő Róbert bőgőssel az A38 Hajó színpadán. 
Ez a koncert szinte lemezbemutatóként is felfogható volt, ahol a Perelman-Morris-Pándi trió által jegyzett One-t mutatták be Perelman távollétében. Pándi Balázs és Joe Morris nem sokkal korábban a legendás New York-i Stone klubban lépett fel Jamie Safttal és Trevor Dunnal. Koncertjük a maximális kreativitás, a korlátlan szárnyalás és az egymásra találás nagy közös ünnepe volt.
BB

Joe Morris - Pándi Balázs - Benkő Róbert trió

Generációja egyik legnagyobb tehetsége, a zeneszerző-trombitás Barabás Lőrinc a hiphopba és elektronikába oltott jazzes formációja, a Barabás Lőrinc Eklektric mellett 2007 és 2010 között egy másik előremutató projektet is vitt a hátán: az egykoron laza klubestnek induló Random Szerdát. Az ezeken született, teljesen szabad, az improvizációnak és a fantáziának szinte végleten teret adó instrumentális örömzenélések többségét fel is vették, ezekből ötvenhárom percnyi részletet Small Talk címmel 2008-ban CD-n is megjelentették.
2007 késő tavaszán kérte fel az A38 Hajó Barabás Lőrincet, hogy a tetőteraszon a barátaival szerdánként tartson klubestet, így született meg a kezdetben kétheti, később heti rendszerességgel futó Random Szerda, ahol a változó összetételű csapat tagjai gyakorlatilag mindenféle próba, keret és előre megbeszélt harmóniavázlat nélkül kezdtek el improvizálgatni. Persze mindannyian képzett muzsikusok voltak, így tudták, miként lehet ekkora szabadsággal élni, miként lehet az ilyen esteket közben zeneileg úgy egybe tartani, hogy ne csak ők, de a hallgatóság is élvezze azt. Miközben náluk is akarva, akaratlanul visszatértek témák, zenei fordulatok, mert hát néha kellettek azok a stabil pontok, ahová a kalandozásokat után visszatérhettek, majd ahonnan újra elrugaszkodhattak.
Miközben a Random Szerda sosem lehetett annyira nyitott, mint egy klasszikus jazzörömzenélés, amelybe gyakorlatilag bárki, aki késztetést és kellő merszet érzett hozzá, beszállhatott. Hisz itt egyáltalán nincs meg a jól ismert standardek nyújtotta biztonsági játék lehetősége, itt csak olyan társak jöhetnek szóba, akik révén ez a szerkezet és korlátok nélküli est zeneileg mégiscsak koherens marad.
2007 nyarát az A38 tetőteraszán játszották végig, a téli szezont pedig a Take Five-ban, és később is tartották ezt a rotációt. Az Élő Márton kezelte MPC samplert egyre többször váltotta fel élő dob (Delov Jávor, Badics Márk), a basszusgitáros poszton is többen játszottak (a legstabilabb talán Bata István), időnként Sena is beugrott, freestyle-ozott, meglévő szövegekkel vagy pusztán csak hangokkal improvizálgatott. Máskor Sütő Márton gitározott, de fellépett velük az idősebb generációhoz tartozó Mohai Tamás is.
Mikor 2010-ben Barabás Lőrinc figyelme az elektronikus zene felé fordult, és átmenetileg el is hagyta az országot, más formációihoz hasonlóan a Random Szerda is megszűnt (egykori társa, Delov Jávor ennek mintájára hozta létre a sokkalta populárisabb és nyitottabb Random Tripet). Mígnem a jammelés hagyományain alapuló sorozat 2019 októberében újraindult a Budapest Jazz Clubban, később pedig – ahogy a pandémiás helyzet engedte – folytatódott a Turbinában. Persze már egészen más kemény maggal: Barabás Lőrinc, trombita, Tálas Áron, billentyűsök, Eged Márton, basszusgitár, Gerendás Dániel, dob.
JBSz

Random Szerda

A basszusgitáros Tomor Barnabás vezetésével 2008-ban alakult Bass Loco állandó szereplője a budapesti underground jazzéletnek. Zenéjét ritmikus, improvizatív jazz-rock-funk hangulat és dallamosság jellemzi. A trió másik két tagja Tettamanti Tamás (trombita, szárnykürt, pozan) a Tettamanti Téma zenekar alapítója és Molnár Dániel (dobok) a Pribojszki Band állandó tagja.
A kezdeti időszakban Tomor Barnabás szerzeményeiből, ötleteiből állították össze az első műsorukat. A későbbiekben már egy-két Tettamanti-kompozicióval is bővült a repertoár. 2010-ben csatlakozott hozzájuk Brandon Mezzelo (tenorszaxofon, 2012-ig). 2012 tavaszától Mohai Tamással (gitár, 2014-ig) és Weisz Gáborral (szaxofon) kiegészülve zenéltek. 2013-ban koncertfelvételekből jelent meg a zenekar első, címnélküli CD-je és DVD-je, már vele készült a 2016-os Live at A38 EP. 2018-ban csatlakozott hozzájuk Usztics Péter gitáros, 2020-tól pedig velük zenél Kézdy Luca (hegedű) is. Az évek során olyan neves előadókkal szerepeltek együtt, mint a Samuel Jon Samuelsson Big Band (2013-ban) vagy Richard Bona, kameruni születésű amerikai basszusgitáros (2016-ban).
„A jazz maga a zenei szabadság! Pont attól olyan fantasztikus ez a műfaj, hogy ugyanaz a szám akár százféleképpen is elhangozhat.” – mondja a zenekar fúvósa, Tettamanti Tamás.
HZ
 
Az előadó Facebook-oldala: https://www.facebook.com/tomorofficial/
Az előadó Instagram-oldala: https://www.instagram.com/tomor_barnabas/
Az előadó honlapja: http://barnabastomor.com/

Bass Loco

„Mi nem azért csinálunk bossanovát, mert azt majd biztosan szeretni fogják.” – nyilatkozta a jazzpopos együttes egyik alapítója, Hegyi György (gitár, basszusgitár), aki az 1990-es évek közepén Hajós Andrással (ének, gitár, billentyűk) és Verasztó Gyulával (dob) álmodta meg az Emil.RuleZ!-t. Általánosságban jellemző rájuk a humor, ami tetten érhető dalaikban, lemezborítóikon és koncertjeiken is.
Zazie az ágyban című számukkal váltak széleskörűen ismertté. Debütáló albumuk (Zazie az ágyban, 2001) is ezt a címet kapta, amely 2004-re aranylemez lett. Ezt követte a Hisztis 2003-ban, és ugyanebben az évben filmzeneszerzéssel (Boldog Születésnapot!) is foglalatoskodtak.
A zenekarban több tagcsere is történt az évek folyamán. Először Gergely Éva vokalista távozott, helyette érkezett Gereben Zita, a zongorista Cseke Gábor utóda pedig Warnusz Zsuzsa lett. A legjelentősebb változás az együttes életében Verasztó Gyula alapítótag távozása volt 2005-ben, helyét Kisvári Ferenc dobos vette át. Ugyanebben az évben jelent meg az Emil.RuleZ! harmadik albuma (zanga!zanga).
Az Emil.RuleZ! minden, 2005-ig megjelent kiadványát a Twelvetones Records gondozta, és mindegyik aranylemez lett. Hétéves szünet után a Gyere Át! (2012) már a Universal Musicnál látott napvilágot. „Egy helyiségben készült a lemez nagy része, ami így amolyan barkácsjelleget is kölcsönöz az egésznek, de ez nekünk mindig jobban feküdt, mint bevonulni egy profi stúdióba szigorú határidővel.” – mesélte az anyagról Hajós András. A hosszú szünetet azzal indokolták, hogy az Emil.RuleZ! egy hobbizenekar, ami lehetőséget ad a tagok számára, hogy akkor csinálják, amikor az jólesik. Akkor álltak neki a stúdiómunkának, amikor összejött elegendő dal egy lemezhez.
„2005-ben hagytuk abba az intenzív részét; úgy, hogy addig gyakorlatilag minden nyári fesztiválon ott voltunk, kluboztunk. Éveken át vártunk, hogy mikor lesz megint olyan hangulat, hogy kívánjuk a dolgot.” – nyilatkozta a 2013 óta inaktív zenekarról Hajós András, aki 2016-ban Hegyi Györggyel közösen vágott bele a Dalfutár című műsor készítésébe.
BB
 
<a href="http://www.emilrulez.hu/">http://www.emilrulez.hu/</a>
<a href="https://www.facebook.com/profile.php?id=100043006596526">https://www.facebook.com/profile.php?id=100043006596526</a>

Emil.RuleZ!

Tisza Beához hasonlóan szintén a Megasztár énekeseit készítette fel az ugyancsak a jazztanszakon diplomázott Micheller Myrtill (1972–). Az elmúlt húsz esztendőben énekesként vagy vokalistaként számos ismert hazai popelőadó koncertjein és lemezein működik közre, emellett a Bergendy Szalonzenekarral, az Ungár Zenekarral és a Benkó Dixieland Banddel lép fel rendszeresen. Neve és hangja szélesebb körben a dance színtéren tevékenykedő Náksi vs. Brunner lemezlovas páros Budapest Parádé-himnuszai és Sterbinszky szintén slágerré vált remixei révén lett ismert. Emellett saját jazzegyüttesével a hazai klubélet aktív résztvevője. Első önálló nagylemezét 2004-ben készítette el, I Just Found Out About Love címmel. Azóta több saját korongot jegyez, a legutóbbit 2013 őszén készítette el: a Swinguistique formációval rögzített Most szeretnék tinédzser lenni című albumon az ötvenes-hatvanas évek táncdalait adja elő swing stílusban.

Micheller Myrtill

Szintén kallódik a jazztanszakon 1995-ben diplomázott Tisza Bea (1973–), aki évekig vokálozott Charlie, Zorán és Cserháti Zsuzsa mögött, miközben jazzklubokban énekelt standardeket. A kilencvenes években a legjobbak közé tartozott, Vukán György és mások gyakori partnere volt. Aztán az ezredfordulón szült két gyereket és főként nekik élt. Két promóciós korong után 2003-ban jelentette meg eddigi egyetlen, Bea című, angol jazzmuzsikusokkal felvett szólólemezét. Aztán inkább a tanítás felé fordult (azóta a jazztanszak jazzénektanára, de ő készítette fel például a Megasztár versenyzőit is), illetve 2010 óta Womanoid című formációjával rendezvényeken lép fel.

Tisza Bea

Maszkura, vagyis a marosvásárhelyi születésű Bíró Szabolcs (1981) tízévesen kezdett zenélni, autodidakta úton tanult tangóharmonikán, szintetizátoron és basszusgitáron játszani, muzsikált lakodalmakon és punk-rock zenekarban, raplemezeket készített Háborgató Maszkura néven, majd 2005-ben Budapestre költözött, ahol nagyobb perspektívát látott szerzői és előadói talentumainak kamatoztatására. Eleinte köztereken harmonikázva-énekelve keresete a kenyerét, aztán 2007-ben négy fiatal jazzmuzsikussal – Kertész Csaba gitárossal, Lakatos Ferenc billentyűssel, Boros Gábor bőgős-basszusgitárossal és Révész Csanád dobossal – megalakította a Maszkura és a Tücsökraj zenekart, amely a pincekocsmákból indulva rövid idő alatt közkedvelt klub- és fesztiválzenekarrá nőtte ki magát. 
A cilinderes harmonikás vezette formáció szinte minden műfajban (rap, hip-hop, jazz, szving, soul, funk, csárdás, latin- és cigányzene) otthonosan mozog, így stílusviláguk összességében igényes alternatív popzeneként definiálható, de egyes dalaikkal kapcsolatban a jazz-pop, a mulatós underground, a csárdásdiszkó, vagy a posztmodern sanzon stílusmegjelölések is találóak. Lemezeik sorát a Szégyentelen című album nyitotta 2009-ben, majd a kezdő felállással még két korong (Kérlek, így szeress!, 2010, Sztárzseni, 2012), illetve egy EP (Pesti nők, 2012) készült, melyek mind a közönség, mind a szakma részéről kedvező fogadtatásban részesültek. 
Miután 2013-ban két zenész kicserélődött a csapatban (a billentyűknél Lakatos Ferencet Vadász Gyula, míg a doboknál Révész Csanádot Földesi Attila váltotta), két újabb nagylemezük (Lady Maga, 2013, Tedd ki!, 2015) született. Két alkalommal A Dal című eurovíziós előválasztó műsorban is láthatók voltak: 2016-ban a Kinek sírjam, 2018-ban a pedig a Nagybetűs szavak című szerzeményükkel nem jutottak ki a nemzetközi dalfesztiválra. Legújabb slágerük, a Miattad lemondok 2021-ben látott napvilágot.
CsO
Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/maszkuraesatucsokraj/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/maszkuraesatucsokraj/?locale=hu_HU</a>

Maszkura és a Tücsökraj

Másodgenerációs jazzmuzsikus az egyik legkeresettebb hazai ütőhangszeres, Dés András (1978).
A középiskolában még főként világzenei és etno zenekarokban játszott szefárd-zsidó, balkáni és ír-kelta népzenét. Az ELTE-re járt magyar szakra, mikor eldöntötte, hogy inkább a zenére koncentrál, ezért elvégezte a jazztanszakot. Apja révén persze, mondhatni, a kezdetekről a körön belül volt, így a szakmába való bekerülés küzdelmes időszakát megspórolta számára az élet, de aztán hamar egyértelművé vált kiugró tehetsége. Speciális szerelést alakított ki magának, amely keveréke a hagyományos dob-szettnek és az ütőhangszereknek, így jobb kezével dobosként, bal kezével ütősként tud játszani. Az elmúlt másfél évtizedben többek között a Bosambo, az Off Course, a Balázs Elemér Group és a Dés László Septet tagjaiként számos hazai és nemzetközi fesztiválon fordult meg.
2007 és 2011 között saját triót is vezetett, amely azonban megszűnt, miután a bőgős Szandai Mátyás Párizsba, a zongorista Szabó Dániel pedig Los Angelesbe költözött. Dés András emellett játszott a popos Jazz+Azban, a népzenét az elektronikával ötvöző Mitsoura-ban, valamint a két kiváló népdalénekesnő, Palya Bea és Szalóki Ági több formációjában. Jelenleg Kaltenecker Zsolt, Winand Gábor, Lukács Miklós és Lantos Zoltán együtteseinek a tagja.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 274-275.
Kapcsolat:
<a href="http://andrasdes.com/">http://andrasdes.com/</a>
<a href="https://www.facebook.com/andras.des">https://www.facebook.com/andras.des</a>

Dés András

Winand Gábor (1964–2021) Berki Tamás mellett lényegében az egyedüli rendszeresen fellépő férfi jazzénekes volt.
Fiatalon még az operához vonzódott, emellett szaxofonon és fuvolán játszik, de hát mindenki jazzénekesként tartja számon. Egészen kivételes improvizációs képességgel rendelkezik, harmóniákat úgy képes dallamívekben felbontani, kromatikusan színezni, amire csak legkiválóbb hangszeresek képesek. Vokális téren mindez nemzetközi vonatkozásban is ritkaság. Lehet, hogy e különleges képesség Winand szaxofon-tudásával áll kapcsolatban, de énekben mindezt összehasonlíthatatlanul nehezebb megvalósítani, mint hangszeren – külföldön is csak kevesen tudják. A világot járó, mindenütt koncertező Lakatos Antal szaxofonos is bámulattal szólt Winandról, több közös koncertjük után. Nem csoda, hogy Al Jarreau elragadtatással nyilatkozott róla, saját budapesti koncertjén a színpadra invitálta.
Gyakran szerepelt hangszeres és énekes minőségben felesége, a kubai énekesnő, Elsa Valle együttesében.
Saját kvartettjében Rozsnyói Péter zongorázott, Barcza Horváth József bőgőzött és Dés András játszott ütőhangszereken. Utolsó éveiben duó és kvartett formációban is sokat koncertezett Szakcsi Lakatos Bélával. Saját neve alatt hat CD-je jelent meg.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 272

Winand Gábor

Sokak szerint generációja legtehetségesebb zongoristája Oláh Tzumo Árpád (1980–).
Zenészcsalád sarja, klasszikus zenei vonalon indult, aztán tizenhat éves korától eltérítette a jazz. Két évvel később megnyerte a rádió tehetségkutató versenyét, 2001 nyarán pedig a német Jazz an der Donau fődíját, majd triójával a belgiumi Jazz Hoeilaart Intern'l Contesten is diadalmaskodott, ahol ráadásul – a verseny történetében először – az összes fődíjat (zenekar, előadás, szólista) elvitte. 2001-ben ösztöndíjjal került a bostoni Berklee College of Musicra, két évvel később átkerült az Egyesült Államok legnagyobb jazzintézetébe, a Herbie Hancock, Wayne Shorter és Terence Blanchard vezette Thelonious Monk Institute-ba, amelynek elvégzése után visszatért Magyarországra.
2001-ben egy multi, az EMI gondozásában jelent meg My Time című bemutatkozó nagylemeze, amit csak öt évvel később követett az Improvisations. Nem sokkal később régi zenésztársával, Borlai Gergővel Electronic Dreams címmel új, a jazz határait erősen feszegető formációt hozott létre – további partnerek: Bacsó Kristóf (szaxofon), Csókás Zsolt (gitár), Papesch Péter (basszusgitár), Fodo (dob). Azóta két albumot (T.E.D., 2007, Freedom Live at the Budapest Jazz Club, 2011) jelentettek meg, mindkettő a jazz, a rock, a klasszikus zene, a világzene és a modern elektronikus zene elemeiből építkezik, sok-sok improvizációval.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 272–273.

Oláh Tzumo Árpád

A nagyközönség popprodukciókban (az Emil.RuleZ vokalistájaként és a Geszti Péter vezette Gringosztár énekeseként) csodálkozhatott rá a 2008-ban a jazztanszakon végzett énekes tehetségére, pedig akkor már régóta saját jazz combót is vezetett. A kétezres években számos hazai együttessel dolgozott/dolgozik alkalmanként, például a Budapest Jazz Orchestrával, a Modern Art Orchestrával, Hárs Viktor zenekarával, a Transform Quintettel, a Nagy János Trióban is közreműködött. Nem mellesleg pedig a Téli Márta vezette, öt jazzénekesnőből és négytagú zenekarból álló formációnak, a Jazzjetnek volt a tagja. 
Szimpatikusan szerény, manírok nélküli énekes, aki számára az éneklés minden körülmények között lelki ügy marad. Egyetlen hajlításában vagy gesztusában sem akar másnak (többnek) látszani, mint ami – ez a hozzáállás a mai wannabe-világban feltétlen becsülendő. 2008-ban alapította saját zenekarát, a tehetséges muzsikusokból (Horváth „Tojás” Gábor, zongora, Bécsy Bence gitár, Bata István basszusgitár, Gálfi Attila dob) álló Gereben Zita Quintetet. A formáció 2010-es bemutatkozó albuma, a Ready For The Sun – melyek Gyémánt Bálint (gitár) és Nagy János (zongora) is játszott – érzékeny kezekkel megformált, a jazzből bátran kitekintő, kellően személyes és nyíltszívű dalok sorozata. Mondhatni, egyfajta átmenet a jazz és a populárisabb műfajok között, egyben jelezte az irányt, amelyre a kvintett tovább haladt. A 2012-es folytatásban, az Our Places-en ugyanis már a pop, a funk és az r&amp;b dominált és nincs ez másként a 2017-es, immár teljesen magyar nyelvű korongon (Az én fesztiválom), melyen továbbra is bátran keveri az akusztikus hangzást és az elektronikus tánczenével. És ezzel Gereben Zita végképp kilépett a hazai popszíntér színpadára.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 280.

Gereben Zita

A mai negyvenes énekesnő-generáció másik nagy tehetsége Szőke Nikoletta (1983). Harcsa Veronikával ellentétben ő vérbeli muzsikuscsaládból származik, édesapja cimbalmos, apai nagyapja szintén, anyai ágon pedig prímások vannak a felmenői között. Róla is korán kiderült, hogy tehetséges, mégsem készült zenei pályára, miként mesélte, náluk a családban a nők körében ez amúgy sem volt szokás. Tizennyolc évesen a Thália Színházban az ösztöndíjas cigány fiatalok bemutatkozásán találkozott későbbi férjével, a bőgős Barcza Horváth Józseffel (Balázs Elemér Group), akinek révén a jazz aztán teljesen magával sodorta. A jazztanszak helyett Winand Gábornál tanult, s hamar bekerült a budapesti jazzkörforgásba.
2005 júliusában – a mezőny legfiatalabbjaként – megnyerte a Montreux-i Jazz Fesztivál énekversenyét és a közönségdíjat, s bár a nemzetközi sajtó sokat foglalkozott vele, profi menedzselés híján három évébe telt, mire eljutott odáig, hogy 2008-ban Golden Earrings címmel megjelent az első önálló lemeze. Amely külföldön különösen nagy sikert aratott, mindenekelőtt Japánban, de később az Egyesült Államokban is kiadták. A kvartettjével felvett, hagyományosabb megközelítésű standard-lemezét, a 2009-es Song For You-t már eleve Japánban jelentette meg, ahogy az azóta publikált további hármat is. Többször turnézott a távoli szigetországban, 2010 augusztusában pedig Bobby McFerrin számos magyar jazzénekes felvételeinek meghallgatása után őt választotta partneréül budapesti koncertjén. Miközben Szőke Nikolettának az elmúlt években erőteljesen meglóduló karrierje mellett a családi élet legalább ugyanolyan fontos: a koncertek és turnék után két gyermeke várja haza.
Miként 2009-ben nyilatkozta: „A férjem is, én is családcentrikus környezetben nőttünk fel, mindkettőnk számára a család az elsődleges. A karrierre csak akkor tudok koncentrálni, ha otthon minden rendben.”
JBSz
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 279–280.
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/NikolettaSzoke/about?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/NikolettaSzoke/about?locale=hu_HU</a>
<a href="https://www.instagram.com/nikolettaszokejazz/?hl=hu">https://www.instagram.com/nikolettaszokejazz/?hl=hu</a>

Szőke Nikoletta

A 2009-ben Egerben alakult, 2019-ben megszűnt, majd Odd ID néven újjáalakult Ethnofil egyszerre kortárs és archaikus, progresszív és hagyományőrző. Produkciójukat nevezhetnénk eklektikusnak is, de ebben a pszichedeliába és elektronikába oltott világzenében idővel szépen összeértek az ízek. Miközben az évek során a folklór és a magyar nyelvű szövegek egyre jobban kikoptak egyre egyedibb hangzásvilágú zenéjükből.
A négytagú instrumentális formációként indult zenekar – Weil András (billentyűsök), Simon Ádám (hegedű), Kocsis Levente (basszusgitár) és Okos Gergely (dob) – tinédzser tagjai számára az alapot a magyar népzene és a jazzes improvizáció szeretete jelentette, ebből csiszolták ki a maguk egyedi és eklektikus hangzását. Majd miután 2010 nyarán csatlakozott hozzájuk a hegedűs/énekes Okos Viola, folyamatos koncertezésbe kezdtek. Az elkövetkező években számos fővárosi és vidéki klubba, művészeti központba, illetve nyári fesztiválra jutottak el, többek között a Csík zenekar előtt játszattak, miközben 2011-ben megjelentették debütáló albumukat (Fülön csíp), melyen a Gajdos együttes vezető Okos Tibor (Viola és Gergely édesapja) is közreműködött.
Az időközben héttagúra bővült és külföldön is sokat megforduló zenekar újabb anyaga (Kókuszmúzeum, 2013) kellően színgazdag, sok irányba bátran kitekintő album lett, remek hangszeres és hangulati megoldásokkal. Nem utolsósorban mindezt kellő játékossággal és jóízű humorral tették. Mégis öt évet kellett várni a következő hanganyagra, az elektronika, a progresszív jazz-rock és ethnic/tribal zenék hátáron mozgó The Edge-re. Mígnem 2019 végén elérkeztünk a vízválasztónak tekinthető Azimut-ig, mely után bejelentették, hogy 2020-tól négyesben, új névvel, új üzenettel folytatják.
„Hosszú ideje érlelődő gondolatok csapódtak le év elején. Kötődünk ehhez a névhez, de be kellett látnunk, a benne rejlő műfaji meghatározás teljesen más képet fest a zenénkről, mint amilyen most valójában, emiatt pedig nagyon sok ember odáig sem jut, hogy meghallgasson bennünket” – kommentálta a döntést Weil András. Egyben kiderült, hogy Zahár Fanni (fúvósok), Őrsi András (scratch, sampler) és Moldván Zsolt (ütőhangszerek) kiválásával az újabb évtizednek immár csak négyesben – Okos Viola (ének, hegedű), Weil András (billentyűsök), Kocsis Levente (basszusgitár) és Okos Gergely (dob) – futnak neki.
JBSz
Kapcsolat:
<a href="https://ethnofil.hu/">https://ethnofil.hu/</a>
<a href="https://www.facebook.com/ethnofil/">https://www.facebook.com/ethnofil/</a>

Odd ID (Ethnofil)

A rendszerváltozás után felbukkant gitáros nemzedék talán legjelentősebb képviselője. Játékát kifinomultság és esztétikai érzékenység jellemzi.
Az anyai ágon észt származású muzsikus Pécsett nőtt fel, ahol kamaszként gyakorta fellépett az Ifjúsági Ház Jazz Teázójában és Blueskocsmájában. 1988-ban költözött Budapestre és lett a jazztanszakon Babos Gyula növendéke. A fővárosban egy évvel később az Off Course tagjaként debütált, 1990-től Binder Károllyal játszott duóban, több közös nagylemezt (Little Song, 1992, Chrismas Song, 1993, Senior &amp; Adolphis, 1996) készítettek.
A kilencvenes évek elején Juhász Gábor alapító tagja volt a Pangea zenekarnak és a Tin-Tin Quartetnek, közreműködött a Binder Quartetben, a Bosambóban, a Balázs Elemér Groupban, a Mirrorworldben, a Samsara Quartetben és a Dés László Septetben. Legalább negyven albumon hallható a játéka, a fentieken túl például Téli Márta és Marozsán Erika korongjain. Az Off Course tagjaként olyan világsztárokkal készített közös nagylemezt, mint Erik Truffaz és Charlie Mariano.
A dán trombitással, Palle Mikkelborggal közös 2004-es 60/40 című CD volt az első, amelynek borítóján a saját neve szerepelt. Zenekarvezetőként az igazi lemezdebütálása azonban csak három évvel később következett be: power trió felállásából készített Fények című CD-n a basszusgitáros Papesch Péter és a dobos Borlai Gergő volt a partnere. Szintén 2007-ben jelent meg a Szájról szájra projekt zenei anyaga, amelyen Juhász három népdalénekesnővel – Bognár Szilviával, Herczku Ágnessel és Szalóki Ágival az új évezred egyik legerősebb folkprodukcióját hozta létre. Egy évre rá pedig Karády Katalin világháború előtti keserédes dalait szedte szét és hangszerelte újra, melyeket Szalóki Ági énekelt lemezre.
2009 őszén került a boltokba 1978 című újabb albuma, amely nemcsak sokkal líraibb és meditatívabb volt a Fényeknél, de rajta a dalok – tőle szokatlan módon – hangsúlyos fúvós hangszerelést kaptak (ez amúgy Bacsó Kristóf érdeme).
2012 elején egykori tanítványával, Gyémánt Bálinttal készített közös albumot (Budapest), legutóbb pedig aktuális triójával – Juhász Gábor (gitár), Lukács Miklós (cimbalom), Szalai Péter (ütőhangszerek) – a modern jazz egyik alapművét, John Coltrane 1964-es A Love Supreme-ét játszotta a maga felfogásában lemezre.
Juhász Gábor életében a kezdetek óta meghatározó a tanítás, többek között a Postás Zeneiskolában és a Bartók Béla Zenei Szakközépiskola jazztanszakán oktat (ami nem azonos az időközben a Zeneakadémia részévé vált Gonda János alapította jazztanszakkal).
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 257–259.

Juhász Gábor (jazzgitáros)

A Harcsa Veronika – Gyémánt Bálint Quartet voltaképpen nem más, mint kettőjük ritmusszekcióval kiegészült duója. Harmadik közös nagylemezüket (Shapeshifter, 2019) ugyanis már ebben a felállásban vették fel (Harcsa Veronika, ének, Gyémánt Bálint, gitár, Nicolas Thys, nagybőgő, Antoine Pierre) és annak anyagával kvartettként adtak koncerteket Magyarországon és Európa különböző országaiban.
Harcsa Veronika a belga dobost, Antoine Pierre-t a Brüsszeli Királyi Konzervatóriumban ismerte meg (ahol amúgy osztálytársak voltak), a belga jazz szcéna egyik legelismertebb bőgősét, Nicolas Thysszel pedig zongorista-zeneszerző Kris Defoort zenekarában játszottak együtt. A Shapeshifter-n a magot persze továbbra is kettejük duója jelenti (a dalokat is ők írják), de itt nem arról van szó, hogy két profi zenészt bevontak, hogy játsszák el a rájuk osztott szerepeket, hanem maguk is a produkció szerves részei. Mutatja ezt az is, hogy nincs helyettesük, ezt a műsort kizárólag velük adják elő. Az albumon hallható új kompozíciók erre a négy muzsikusra születtek, ezeket egészítették ki a koncertrepertoárjukban a korábbi lemezek legjobbnak gondolt dalainak újrahangszerelt változatával. És bár ezzel sok szempontból megváltozott a produkció dinamikája, azért a finomabban előadott zenei részleknél megmaradt az a jellegzetes lebegés is, ami amúgy a Harcsa Veronika – Gyémánt Bálint duó sajátja.
2022-ben a kvartett About Time címmel újabb albumot jelentetett meg.
JBSz

Harcsa Veronika - Gyémánt Bálint Quartet

A zenekar 2000 októberében alakult és 2001 márciusától számos koncertet adott különböző klubokban és kulturális eseményeken (Egri Művelődési Központ, Művészetek Völgye, Műcsarnok, ARC plakátkiállítás, Rigoletto).
A quartet első, a Bahia Kiadónál 2001-ben megjelent <a href="https://popkulturalis.hu/album-eichinger-quartet-leguti-panaszok-148969" target="_blank" rel="noopener">Légúti panaszok</a> című lemezén 11 „zenei novella” található, melyeket Eichinger Tibor írt és hangszerelt. A számok között található groteszk tánczene parafrázis, energikus jazz-rock, balkáni, brazil és swing ritmusokra épülő, illetve groove-os szerzemény, amelyek sokszínűségük ellenére Eichinger Tibor egységes, kiforrott és egyéni zenei világát tükrözik.
<a href="https://popkulturalis.hu/eloado-eichinger-tibor-19913" target="_blank" rel="noopener">Eichinger Tibor</a> elektromos és akusztikus gitáros 13 éves korában kezdett gitározni. 18 és 20 éves kora között klasszikus gitározást tanult. 1989-ben felvették a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola Jazz Tanszakára, majd egy év múlva a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Jazz Tanszékének Gitár szakára, ahol 1994-ben diplomát szerzett. 1999-ben jelent meg Üzenet a kertből című első lemeze a Fonó Records kiadásában. Közreműködött a Pepsi Érzés Lázadás, az Amorf Ördögök Betyár a holdon és a Timeless Life Quartet What Watch? című lemezén. Részt vett nemzetközi fesztiválokon: Zene Ünnepe, Berlin (2000), Folk Est Fesztivál, Olaszország (2000), Volterra-i Fesztivál, Olaszország (2001), Avignoni Színházi Fesztivál (2001). Saját zenekarán kívül a Wertetics Orkesztárban, az Amorf Ördögökben, a Timeless Life Quartetben, illetve a NEXXT című színházi produkcióban zenélt.
Zrubka Zsombor vibrafonos autodidakta zenész. Zenei tanulmányait kisgyermekként kezdte. Zeneiskolában négy évig dobolt, majd két évig bőgőzött. A jazz felé Botond Gyula dobos indította el. Jazzelméleti képzést Kaltenecker Zsolttól és Binder Károlytól kapott. Játszott a kortárs zenét és az avantgárd jazz elemeit ötvöző Pozsár Eszter zenekarában. Közreműködött Pozsár Eszter Városi mesék, illetve Yonderboi nemzetközileg nagy sikert elért lemezén. Részt vett a Novi Sad Jazz ’98 fesztiválon.
Nagy Péter bőgős zenei tanulmányait Budapesten végezte. 2000-ben diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Jazz Tanszékének Bőgő szakán, emellett klasszikus bőgő tanulmányokat folytatott a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában. Közreműködött Pozsár Eszter Városi mesék, a Folkestra Mamikám és az Eichinger Band Üzenet a kertből című lemezén. Részt vett nemzetközi jazz fesztiválokon: Novi Sad Jazz Fesztivál (1998), Transib Inter Jazz (1999), Zágrábi Nemzetközi Jazz Napok (1999).
Gavallér Csaba dobos Nesztor Ivánnál kezdett el dobolni, majd zenei tanulmányait Baló István dob-kurzusain folytatta. 1990-ben részt vett Ed Thigpen, Koppenhágában élő dobos és dobtanár nemzetközi jazz táborában Tatabányán. Sok budapesti jazz klubban játszott, több ismert zenekarral. Ezek közül a legfontosabbak a Párniczky Quartet, a Cotton Club Singers, a Public Ice, a Wee Dot és a Straight Chaser voltak. Közreműködött a Wei Wu Wei Későre jár, illetve az Eichinger Band Üzenet a kertből című lemezén.
A mai napig létező Eichinger Quartet 2006-ban adta ki Pasztellszivárvány a Balkán felett című lemezét, 2008-ban pedig megjelent az Ikrek zápor után címet viselő kiadványuk. Ezeken az albumokon Zrubka Zsombor helyett már Tóth Sándor szaxofonos volt a formáció tagja.
HZ

Eichinger Quartet

Ki gondolná, hogy egy énektanár anya, pszichológus és edző is lehet

A jazzénekesnői „új hullámhoz” sorolható a nagyközönség által a Jazz+Az, illetve a Cotton Club Singers tagjaként megismert Kozma Orsi (1976–). Közreműködőként legalább száz nagylemezen vett részt, megannyi slágert énekelt és több musicalfőszerepet játszott el. 2008-ban azonban kvartettjével hamisítatlan jazzlemezzel (Hide And Seek) jelentkezett.

Kozma Orsi

A fiatalabb jazz-zongorista generáció egyik legnagyobb tehetsége
Szabó Dániel (1975) már az induláskor rátalált/ráállt arra a zenei irányra, stílusra, amelynek csiszolásán, fejlesztésén azóta is dolgozik. Több hazai és nemzetközi versenyt megnyert – többek között 2000-ben Montreux-ben első helyezett lett, 2006-ban Európa legrangosabb jazz-zongora versenyéről, a párizsi Martial Solal világversenyről szintén győztesként tért haza –, a hazai tanulmányok után a világhírű amerikai New England Conservatoryban képezte tovább magát. Számos formációban játszott és játszik, a legfontosabbak értelemszerűen szólómunkái és saját triója. Frictions (Súrlódások) című anyaga a 2007-es év egyik legegyénibb és legerősebb hazai jazzprodukciója volt.
Egyben a legplasztikusabban mutatta meg azt, ami igazán Szabó sajátja: zenéje úgy amerikai jazz, hogy közben nagyon is közép-európai. Bartók éppúgy kihallatszik belőle, ahogy a térség népzenéi. Nyilván ezt értékelik az amerikaiak. Ezért készíthetett 2010-ben CD-t Chris Potterrel (Contribution), ezért költözhetett át 2012-ben Los Angelesbe, ezért nyilatkozta róla Peter Erskine, korunk jazzéletének egyik legnagyobb hatású dobosa, hogy „Szabó Dánielt kivételes, lenyűgöző tehetségnek ismertem meg – zongoristaként éppúgy, mint zeneszerzőként”. Erskine ráadásul nem csak állította ezt róla, hanem stúdióba vonult vele és a bőgős Edwin Livingstonnal, hogy elkészítsék az A Song From There című új albumot, amelyet 2014 nyarán a Művészetek Palotájában szintén nagy sikerrel mutattak be.
Ahogy Szabó Dániel még 2008-ban nyilatkozta: „Sosem törekedtem rá, hogy többféle stílust vagy kultúrkört szervesítsek. Ezek a hatások nálam szerencsére automatikusak. Mindent szeretek, ami érdekes. A jazzen belül klasszikust éppúgy hallgatok, mint modernet. Mindenből próbálok tanulni. Ha elhívnak egy mainstream formációba, ott is mindent beleadok. De ha az ember ilyen közegbe születik, ilyen családba, ilyen iskolába járhat, mint én, ahol a zene egyfolytában az élet szerves része, akkor ezek a hatások ott vannak. Szerencsére.”
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 266–267.

Szabó Dániel (jazz-zongorista)

„Mindenhol ugyanazt játszom, csak mindig az aktuális környezet adja meg annak végső formáját. De nemcsak a zenei szövet, hanem az azt megszólaltató formáció is állandóan más és más” – nyilatkozta régebben Grencsó István szaxofonos-fuvolista, majd hozzátette: „A Grencsó Kollektívában eleinte kényszerű volt az állandó váltás, folyamatosan cserélődtek a muzsikustársak, de ma már tudatosan törekszem erre. Nagyon jó ez a folyamatos mozgás, hogy a Kollektíva hol kibővül, hol beszűkül. De mindig van egy stabil mag – Benkő Róbert bőgő, Jeszenszky György dob –, nagyon jól érezzük egymást, és körénk időről időre mindenféle zenészek csoportosulnak. Így állandóan van frissülés, ez a változás nem engedi megsavanyodni, megposhadni a zenét. Ezek a kívülről érkező és részben beépülő ötletek, impulzusok elevenen tartják az egészet.”
Ez a folytonosan változó, más és más zenei szövetet megformáló, avantgárd jazz kollektíva épp Grencsó István (tenorszaxofon, basszusklarinét, duduk), Hans van Vliet (harsona, trombita, rap), Benkő Róbert (bőgő), Hock Ernő (bőgő, basszusgitár), Miklós Szilveszter (dob) felállásban játszott, mikor a kétezres évek végén csatlakozott hozzá a San Francisco-i születésű, Chicagóban felnőtt polihisztor Lewis Jordan. Az amerikai muzsikus a szaxofonozás mellett költészettel, színészettel és darabírással is foglalkozik, és mint előadó, a zene és az írott szavak közé próbál hidat verni: a kompozíció, a hangszer és a költészet szintjén egyaránt. Grencsóékkal két albumot (Homespun In Black And White, 2009, Local Time, 2011) is rögzített, emellett számtalan közös koncertet adtak, többek között az A38 hajón is.
JBSz

Grencsó Kollektíva feat. Lewis Jordan

Off Course

Balázs Elemér Group

Dés András Trió

A Bettika Quintet a jazz, a magyar népzene alapú világzene, a vers megzenésítés és a szabad zenei improvizáció mezsgyéjén alkot.
Bakos Bettika és Dévényi Zoltán gitáros-zeneszerző 2015-ben kezdett együtt dolgozni, előbb a Mirna nevű világzenei formációban, majd némi duózás után kialakult a Trio, a Quartet és végül a Bettika Quintet felállásban. Saját bevallásuk szerint eddig közel kétszáz saját szerzeményük van.
Duójuk Székelyhidi Zsolt Kölyökidő című versének megzenésítésével 2020 novemberében második lett az MTVA Hanghordozók versenyén. 2021 januárjában a Bettika Quintet elnyerte a Müpa Jazzshowcase fődíját, vagyis a szakmai zsűri díját.
A zenekar tagjai: Bakos Bettika (ének, billentyűsök, effektek), Dévényi Zoltán (gitár, ének), Kosztolánszki Dominik (tenor és szopránszaxofon, fuvola), Mayer József (nagybőgő), Richter Ambrus (dob).
BA
 
https://bettikamusic.hu/index.php/bettika/
https://www.instagram.com/lelekzeng.enek.joga/
https://www.facebook.com/bettikamusic

Bettika Quintet

A 2019-ben alakult jazztrió – Cseh Péter (gitár), Gyányi Marcell (nagybőgő), Richter Ambrus (dob) – zenéjének alapját a Junior Prima Díjas Cseh Péter saját kompozíciói adják, erre épül a közösen kidolgozott hangzás, melyben tetten érhető a gitáros John Scofield és Pat Metheny, a zongorista Herbie Hancock vagy a szaxofonos Michael Brecker hatása.
2020-ban jelent meg a formációnak a Budapest Jazz Clubban rögzített debütáló kislemeze (In Between). 2020 májusában az A38 Hajón, a Kárpát-medencei anzix programsorozatban is felléptek.
SzE
 
https://www.facebook.com/CsehPeterMusic/

Cseh Péter Trió

„A világ második legjobb gitárosa” nevét viselő zenekar 2019-ben alakult (az 1930-as években élt, kitalált jazzgitáros, Emmet Ray [Sean Penn] történetét Woody Allen meséli el filmjében). A négy tagból álló Emmet Ray Experience formáció a hot jazz, a gypsy jazz és a tradicionális jazz hatására írt, a Woody Allen-filmek hangulatát idéző saját szerzeményeit névadójának dedikálja. A stílus eredetét pedig „a világ legjobb gitárosa”, Django Reinhardt dalain keresztül, kortárs jazz elemekkel, új zenei gondolatokkal kiegészítve eleveníti fel.
A Kövér Kristóf (gitár), Dékány Bence (gitár), Simon Balázs (szaxofon) és Boros Gábor (nagybőgő) felállású kvartett fellépésein állandó vendége a klarinétos Joe Fritz, de koncertjein játszott már együtt Maszkurával és Bényei Tamással (Hot Jazz Band) is. Idáig két kislemeze jelent meg. 2022 augusztusában felléptek a budapesti Django Feszt nemzetközi gypsy jazz zenei rendezvényen.
HZ
 
https://www.facebook.com/emmetrayexperience/
https://www.instagram.com/emmetrayexperience/?hl=hu

Emmet Ray Experience

A 2017-ben Heidrich Roland gitáros által alapított trió zenéjében az experimentális rock nyersesége, az „északi jazz” finom szövetei és a szabad improvizáció világa keveredik. Heindrich témái adnak keretet a zenei kalandozáshoz, mely során a klasszikus felállást a legkülönfélébb formában hallhatjuk megszólalni. Ebben társai Pengő Csaba (nagybőgő) és Sárvári Kovács Zsolt (dob). A 2019 szeptemberében megjelent első nagylemezt (Where Are We Going?) további kettő (A Fine Line In Between, 2021, Live ’20, 2022) követte, előbbin Ávéd János és Kováts Gergő szaxofonosok a vendégeik, utóbbi az A38 Hajón tartott 2020-as fellépésüket örökítette meg.
A jazz, a rock és a szabad zene peremterületein alkotó trió koncertjein saját szerzeményeik mellett közös kedvenceik témáiból is válogatnak, mint például az ikonikus jazzdobos, Paul Motian zenei örökségéből.
HZ
 
https://www.facebook.com/rolandheidrichmusic/
https://www.instagram.com/roland.heidrich/
https://hu.rolandheidrich.com/

The Abstract

Varga Balázs (1998, Balassagyarmat) gitáros, zeneszerző, „Az év fiatal jazz-zenésze – 2016” közönségdíjának nyertese, aki 2020-ban Ablakos Lakatos Dezső Előadóművészi díjban részesült. Saját zenekaraiban (trió, kvartett, kvintett, valamint a 2020-ban alakult Varga Balázs Group) a fiatal jazzgeneráció tehetségeivel játszik együtt.
A Varga Balázs Quartet egy mainstream jazz formáció, Varga Balázs (gitár), Egri János Jr. (zongora), Jónás Géza (nagybőgő) és Jónás Philip (dob) felállásban. Szerzeményeikben az improvizációs modern jazz klasszikus zenei motívumokkal párosul. 2020-ban szerepeltek az A38 Hajón, a Vasárnapi Iskola programsorozatban. Ugyanebben az évben a MüPa zeneműpályázat díjazottai lettek I Dream In The Past című zenekari művükkel, melynek zenéjét Varga Balázs szerezte, és amelyben közreműködött egy vonósnégyes és Winand Gábor jazzénekes is.
HZ
 
https://www.facebook.com/chrisgitano
https://www.instagram.com/balazsvarga10/?hl=hu

Varga Balázs Quartet

A dobos-zeneszerző Bágyi Balázs (1973, Pécs) a magyar jazz egyik meghatározó művésze. Az 1990-es évek óta tagja különböző zenekaroknak, 2013 óta pedig a Magyar Jazz Szövetség elnöke. Korábbi kvartettje 2004 és 2011 között létezett, abban az időszakban szinte minden fesztivált megjárt, a hazai etno-jazz műfaj jelentős produkciója volt. Legutóbbi formációja, a Bágyi Balázs New Quartet 2013-ban alakult meg.
A Bágyi Balázs New Quartet zeneiségében a post-bop elemekből építkező akusztikus kortárs jazz dominál, repertoárja a zenekarvezető szerzeményeire épül. Benne a magyar jazz fiatalabb korosztályának jeles képviselői a partnerei: a Hollandiában végzett szaxofonos „Soso” Lakatos Sándor, a klasszikus zenén nevelkedett Junior Príma díjas zongorista, Oláh Dezső és a szintén klasszikus zenei képzést kapott bőgős, Oláh Péter.
A bemutatkozó album (Easy Landing, 2014) óta négy anyagot jelentettek meg (Continuity Jazz Suite, 2016, China Jazz Suite, 2018 [utóbbi Li Xiaochuan sanghaji trombitással közösen], 2020, 2020 és Satie In Jazz, 2021). Gyakran koncerteznek együtt Pocsai Kriszta jazzénekesnővel, akivel két közös kiadványt is kiadtak: 2016-ban a Gyulai Várszínház felkérésére készült több tételes jazz-szvitet (Homage To Shakespeare), 2017-ben pedig a Tribute To Ella-t (az akkor száz éve született Ella Fitzgerald előtt tisztelegve).
Bágyi Balázs saját formációi mellett az elmúlt években számos amerikai és európai zenésszel dolgozott együtt, többször turnézott az Egyesült Államokban, szerte Európában és Kínában. Pallai Péter jazzkritikust idézve: „Bágyi Balázs olyan zenész, aki komolyan veszi Duke Ellington híres meghatározását, miszerint a dob egy asszony, mert olyan finoman, árnyaltan és gyöngéden bánik vele.”
HZ

Bágyi Balázs New Quartet

A magyar könnyűzene és az arany kapcsolata: Aranyélettől az Ezüst nyárig

A 2016-ban fiatal jazz-zenészekből alakult Cymbal Rush zenéje az amerikai és ausztrál jazz, valamint a popzene néhány szegmensének hangzásvilágából táplálkozik.
A Cymbal Rush első koncertjét a 2016-os Sziget Fesztiválon adta, de a 2017-es MüPa Jazz Showcase-en is hallhattuk őket, ahol nemzetközi zsűri előtt mutatkoztak be. Ugyancsak 2017-ben jelent meg One című EP-jük. Hangképükben és angol nyelvű szövegeikben egyaránt tetten érhető a provokatív, komfortzónából kimozdítani vágyó attitűd. Saját szerzeményeikben jellemzően a chill és a pörgősebb dobtémák között váltogatnak.
Az alapító tagokat más formációkból már ismerhette a közönség, Kész Petrát (ének) a Tárkány Művekből, a billentyűs Vikukel Dánielt a Silence Fiction zenekarból, a dobos Földesi Attilát a Maszkura és a Tücsökrajból, a bőgős, basszusgitáros Kiss Diánát hallhattuk a Pázmándi Gergely Trióban is.
Jelenleg a zenekar tagjai: Kész Petra (ének), Vikukel Dániel (billentyűsök), Arday Dániel (basszusgitár) és Szegő Dávid (dob).
HZ

Cymbal Rush

Magyarország első tradicionális gipsy jazz zenekarának zenéjük a Django Reinhardt világhírű cigány jazzgitáros által elhíresült manouche swing stílus és a békebeli magyar jazz ötvözete. Saját szerzemények és ismert dallamok, köztük film betétdalok, különleges hangzásban, a Django swing, a tangó és a régi magyar sanzon és a jazz zene stílusának ötvözésével kerülnek feldolgozásra.
A zenekar hegedű-harmonika duóként alakult 2005-ben. Jelenlegi tagjai Szakál Tamás (ének, hegedű), Sidoo Attila (gitár), Marosi Zoltán (harmonika), Jakab Viktor (gitár) és Soós Márton (bőgő).
2017-ben adták ki első albumukat, Felhők címmel. A 2022-es New York-Párizs-Budapest című lemezükön olyan vendégművészek szerepelnek, mint Izabella Caussanel és Orbay Lilla (Ephemere duó), Bíró Szabolcs (Maszkura) és Lakatos Vilmos gitáros.
A hazai koncertek mellett, számos nemzetközi fellépést tudnak maguk mögött. A zenekar már több ízben együtt muzsikált a stílus belga mesterével, Tcha Limbergerrel. Egy 2020-as fellépésük nyomán a Canarro mellett létrejött egy új, kilencfős formáció, amely a Blue Canarro Group nevet kapta.
HZ
 
https://www.facebook.com/Canarro
https://www.instagram.com/canarro.hu/
https://www.canarro.hu/