Audio/name

Mielőtt végleg elmegyek - Beatrice

Gallai Péter (1953-2019) zeneszerző, billentyűs, énekes, aki az 1970-80-as évek egyik legsikeresebb rockzenekarának, a Piramisnak volt a tagja, és aki később játszott a Bikini együttesben is.
1953. október 5-én született Budapesten. 1971-ben alapította első együttesét. 1974-ben végzett a Konzervatóriumban. Első ismertebb zenekara a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-nautilus-6744">Nautilus</a> volt, velük egyetemi klubokban lépett fel. 1974-ben alapító tagja lett a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-piramis-9305">Piramis</a>nak. A hard rock csapat a hetvenes évek második felében talán a legnépszerűbbnek számított Magyarországon. Ma már szinte elképzelhetetlen ismertség és rajongás vette körül a zenekart. Lemezeik több százezres példányszámban keltek el, Piramis őrsök alakultak, verseket írtak hozzájuk, a zenészek úgyszólván nem tudtak kimenni az utcára, mert láttukra leállt a forgalom. Gallai Péter számos Piramis-dal szerzője, illetve énekese volt, olyan slágerek fűződnek a nevéhez, mint a Szabadnak születtem, a Szállj fel magasra, a Mikor megszülettem, a Nem tudom, vagy a Más helyen keress. Révész Sándor énekes távozása után az 1982-es Piramis Plusz lemezen és a koncerteken kizárólag ő énekelt. 2006-ban így emlékezett frontember-szerepére: „hihetetlenül nagy szenvedés volt. [...] Még a stúdióban ment is, de amikor nekem ugrálnom kellett a színpadon... Nem szeretném többet csinálni. Ez nem nekem való.” A Piramis végül 1982-ben felbomlott.
Ezután a Bergendy együttessel zenélt, amelyből rövidesen kilépett, nem tudott azonosulni a szalonzenekar stílusával. Pár éves külföldi zenélés után 1985-től 2002-ig a szintén hatalmas népszerűségnek örvendő - már D. Nagy Lajossal felálló - <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bikini-10606">Bikini</a> együttes tagja volt. Gallai Péter billentyűjátéka és hangja a zenekar tizenhárom lemezén hallható, emellett a zeneszerzésből is kivette a részét.
Fábri Péter író, költő, dalszövegíróval Kolumbusz címmel írt gyerekoperát (1993), és zenés mesejátékot (Alice Csodaországban, 1999), továbbá a Gallai-Fábri szerzőpáros színészeknek is készített lemezanyagokat (Kováts Kriszta, Szakácsi Sándor). Kováts Krisztával duóalbumuk is megjelent (KettősPont, 1999). 1997-től játszott a Favágók együttesben közösen Heilig Gáborral és a televíziós műsorvezetővel, Vágó Istvánnal (basszusgitár). 2007-től a Formiusz Színházi Egyesület zeneszerzője volt.
A Piramis 1992-ben és 2006-ban is visszatért néhány nagy koncertre, majd 2009-tól három alapító tag, Gallai Péter, Köves Miklós és Závodi János vitte tovább a zenei örökséget, kiegészülve Nyemcsók János (Csoki) énekessel és Vörös Gábor basszusgitárossal (ex-Ossian). Ebben a formációban lépett utoljára közönség elé Gallai Péter. Egyik utolsó fellépésén, 2018 márciusában, a Piramis egykori vezetőjétől, az előző évben elhunyt Som Lajostól búcsúztak el zenésztársai.
„Sosem akartam sztár lenni, én inkább egy jól képzett iparosnak tartom magam, aki miután elvégzi a színpadon a munkáját, hétköznapi életet él”. A csendes, halk szavú, intelligens és mindenkivel kedves Gallai Péter élete utolsó éveiben egészségügyi problémákkal küzdött, amin egy időre felül tudott kerekedni, később azonban visszaesett, végül 2019. szeptember 16-án elhunyt.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/groups/825272834660648/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/groups/825272834660648/?locale=hu_HU</a>

Gallai Péter

A Beatrice frontembereként közismert Nagy Feró az elmúlt közel fél évszázadban a magyar poptörténet egyik igazi örökmozgója, aki saját zenei teljesítményei (Beatrice, diszkó, punk, ős-Bikini, Hamlet, István, a király) mellett a rendszerváltozás környékén és után számtalan más fronton (Garázs, Rockkalapács, lemezkiadó, szövegíró, rockszövetség, politika) bukkant fel és hagyott nyomott.
Erdélyi menekült munkásszülők gyermekeként Letenyén született és Budapesten nőtt fel, a hatvanas évek második felében a Richmond Heads és a Zárvatermők együttesben énekelt, majd 1971-ben „benősült” az addig Csuka Mónika által vezetett női zenekarba, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-beatrice-539">Beatricé</a>be. A hetvenes évek közepén előbb a glam rockkal, majd a diszkóval próbálkoztak (az 1977-es funkys Gyere, kislány, gyere az első hazai diszkósláger), aztán 1978-ban Nagy Feró új társakkal (Lugosi László, gitár, Gidófalvy Attila, billentyűsök, Miklóska Lajos, basszusgitár, Donászy Tibor dob) hozta létre a hetvenes évek végének egyik legizgalmasabb és legbotrányosabb Beatricéjét.
A nyolcvanas évek második felétől (saját formációi mellett) folyamatosan segítette a feltörekvő fiatal zenekarokat. Nagy szerepe volt a Pokolgép első lemezének (Totális metál, 1986) megjelentetésében, melyen a dalok nagy részének szövegét is ő írta. 1989-től ő vezette a Magyar Rádió nagy hallgatottságú Garázs című műsorát, mely rengeteg induló zenekar számára nyújtott bemutatkozási lehetőséget (nem beszélve a hozzá kapcsolódó válogatáslemez-sorozatról). Akárcsak a Magyar Televízióban a Rockkalapács, melynek szintén műsorvezetője volt. Az 1990-ben indított Nagyferó Produkció pedig számos dokumentum értékű produkciót jelentetett meg abból a zenészkörből, amelynek tagjai közül akkoriban sokaknak ez volt az egyetlen lehetősége hanghordozó megjelentetésére (többek között Kispál és a Borz, Nulladik Változat, Perfect Name, Rotor, Stress, Sex Action, Vidámpark). Miközben 1992-ben a Magyar Rockszövetség társelnökévé választották.
A rendszerváltozás után Nagy Feró a politizálásba is bedobta magát: 1990-ben indult a köztársasági elnökválasztáson, aztán a FIDESZ rendszerzáró házibulijának lett az egyik szereplője, rövid időre bekukkantott az MDF-hez is, végül pedig csatlakozott a MIÉP-hez, hogy – megfogalmazása szerint – a „nemzet csótányából” a „nemzet ébresztője” legyen. 1999-ben kilépett a pártból és attól kezdve (az utóbbi éveket leszámítva) aktívan nem foglalkozott a politikával.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 270.

Nagy Feró

D. Nagy Lajos (1950, Tiszalök) 1978 óta van jelen a magyar könnyűzenében, mint a Rolls Frakció, majd a Bikini zenekar énekese. Eredeti végzettsége közgazdász. Az énekes ötévesen kezdett érdeklődni a zene iránt: zongorával kezdte, majd utána megannyi hangszert kipróbált, végül maradt a gitárnál.
1978-ban kezdte profi zenészi pályafutását, amikor Kiskőrösön barátaival létrehozták a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-rolls-frakcio-10510">Rolls</a> punk-rock együttest, amely első éveiben az akkori állami három T-politika (tiltott, tűrt, támogatott) tűrt tagjaként működött. Országos ismertségre akkor tettek szert, amikor egy évvel később a Piramis Kívánj igazi ünnepet című turnéján előzenekarként léptek fel. D. Nagy Lajos úgy emlékszik vissza a kezdeti időkre, hogy amikor előszőr játszottak Budapesten, az Ifiparkban 17 néző volt kíváncsi rájuk, néhány hónappal később már ugyanott hatezres teltház volt.
Az 1982-től Rolls Frakció néven – már újhullámos zenét – játszó zenekarnak egyetlen nagylemeze jelenhetett meg, 1984-ben. A Beatrice feloszlása után Nagy Feróval játszottak, majd Deák Bill Gyula is feltűnt náluk vendégénekesként. Az együttes 1984-es megszűnése után a rendszerellenes szövegeiről ismert D. Nagy vízumot kapott, és kiutazhatott Angliába, ahonnan 1985-ben tért vissza. „Azt remélték, odakint maradok. Amikor három hónap után hazajöttem, rendőri felügyelet alá helyeztek, minden hétfőn jelentkeznem kellett a Tolnai Lajos utcai rendőrkapitányságon.”
1985-ben Nagy Feró kivált az Ős-Bikiniből, és a tagok D. Nagy Lajost hívták meg énekesnek. A dallamos modern rockot újhullámos motívumokkal színező formáció tudhatta magáénak az egyik legnagyobb hazai rajongótábort, így D. Nagy Lajos, az együttes frontembere is sztárrá vált. Zenekara sikereihez azzal is hozzájárult, hogy „vitt magával” néhány Rolls-dalt, amelyek a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bikini-10606">Bikini</a> előadásában lettek igazán nagy slágerek (Adj helyet magad mellett, Izzik a tavaszi délután, Jólét).
A Bikini egy-egy leállása idején régi zenésztársával, Trunkos Andrással albumokat adtak ki a Rolls-örökségből (D. Nagy és a Frakció: Budapest felett..., 1993, és "R" Frakció: Kejne pánik, 1994). Emellett D. Nagynak szólólemezei is megjelentek (Monokini, 1995; Az idő foglyai, 1998).
1997-től újra koncertezik a Bikinivel, és azóta is folyamatosan jelennek meg kiadványaik. D. Nagy Lajos 2018-ban, a 40 éves pályafutására visszatekintő életműkoncertet adott a fővárosban. A Bikini mellett időnként akusztikus zenekarával is fellépett. 2020-ben ismét szólólemezzel jelentkezett, rajta nagyrészt romantikus dalokkal (Minden, ami volt... Minden, ami lesz). A már 70 év felett járó előadó remek formában van, zenésztársaival együtt javában készül a 2023 májusában, Budapesten megrendezésre kerülő Bikini 40 - jubileumi koncertre.
HZ
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/lajosdn/">https://www.facebook.com/lajosdn/</a>

D. Nagy Lajos

Az 1970-1980-as évek fordulójának első számú „botrányzenekara”, amelyet ugyan nem Nagy Feró (Nagy Ferenc, 1946, ének) alapított, de az ő nevével forrt össze.
1969-ben Magyarország első női popegyütteseként indult: Csuka Mónika (1952, ének, gitár), Nagy Katalin (1956–2010, billentyűsök), Szűcs Judith (1953, billentyűsök), Csuka Mária (1954, dob) és Hamar Krisztina (basszusgitár). 1971-ben nősült be Nagy Feró a zenekarba (elvette Csuka Mónikát), és évekkel később, folyamatosan változó felállás után, Csuka Mónika maradt az egyetlen női tag. 1977-ig megfordult benne többek között Cziránku Sándor, Fischer László, Marschalkó Zoltán és Temesvári András.
1977-ben megpróbálkoztak a diszkóval, a Gyere, kislány, gyere című dalukkal a Tessék választani!-n is elindultak, de hiába írtak hasonló számokat, a Metronóm ’77-re már nem fértek be velük. Ekkor Feró vett egy mély levegőt, gondolta, még egyszer nekifut, de most a rock felől közelítve. Miután Csuka Mónika otthagyta a zenekart, Miklós Tibor javaslatára bevette Miklóska Lajost, akiről tudta, hogy jó dalok írására képes, ha nógatják. Kapott egy kazettát, amelyen egy számára ismeretlen ausztrál banda, az AC/DC játszott, tudta, ilyen zenét akkoriban senki sem játszott itthon, úgyhogy elkezdte vele megismertetni a többieket.
Miként Nagy Feró később emlékezett: „Csak arról volt szó, hogy megéljünk. Azért maradt a Beatrice név is, mert egy-két helyen még emlékeztek ránk. El is adtam rögtön a bandát, de már Mónika nélkül. Közben írtuk a saját dalokat. Viszlát, Kifakult sztár, Térden állva, Csodálatos emberi ész. Bőrcuccokban játszottunk, ami akkor még nem volt divat. Harmadik alkalommal már kétszázan voltak az Ifiparkban, és a hatodik bulin már rentábilisak lettünk."
1978-ban tehát  egészen más tagokkal, egészen más zenével rukkoltak elő. A Nagy Feró, Gidófalvy Attila (1952, billentyűsök), Lugosi László (1951–2015, gitár), Miklóska Lajos (1948, basszusgitár) és Donászy Tibor (1955, dob) felállású csapat nyíltan társadalombíráló dalszövegeivel, kemény zenéjével, extravagáns színpadi megjelenésével és viselkedésével rövid idő alatt az ország első számú botránybandája lett. A Gidófalvy 1979-es kiválása után négytagúra fogyatkozott Beatrice nevétől volt hangos az elektronikus és az írott média, és miután az ellenzéki értelmiség egy része is mögéjük állt, pillanatok alatt a politikai erőtérben találták magukat.
Bár Feró elmondása szerint kezdetben saját érzéseiket, gondolataikat foglalták dalokba, a szakmában margóra szorult zenészek indulatai – különösen azután, hogy a botránybanda jelzőt is megkapták – találkoztak az „alsó tízezer” közérzetével. És a Beatrice ettől kezdve tudatosan vállalta a réteg képviseletét, kialakítva a maga „szociografikus rockzenéjét”, amivel hamarosan felkapott csapat lett az egyetemisták és a fiatal értelmiség köreiben is. A külvárosi zenekar gyakori vendég volt a nagy egyetemi klubokban, gyakran szerepeltek írókkal, költőkkel – és mind gyakrabban elvállaltak olyan politikai színezetű balhékat, amelyeknek már nem sok közük volt az eredeti törekvéseikhez.
Miközben a tömegkommunikáció elátkozta őket, a hivatal igyekezett integrálni a zenekart. 1980-ban nagy meglepetésre felléptek a rádió szokásos évi slágerszemléjén (!), ahol Fényes Szabolcs és Szenes Iván Minek él az olyan című slágerének ricsés feldolgozásával arattak sikert. Mint később nyilatkozták, ezt azért tették, hogy létüket tudatosítsák, illetve a dal üzenetét („árnyékban is élni kell”) közhírré tehessék.
Amikor viszont a több megyéből kitiltott Beatrice nyáron az Omega és a Locomotiv GT előzenekaraként országos ORI-turnén vehetett részt, sokan megzavarodtak. Különösen azután, hogy a szeptember 5-i kisstadioni koncert anyagából készült lemezre felkerült három számuk is: Nagy Feró Jerikó falairól énekelt. Az a Nagy Feró, aki két héttel korábban a „fekete bárányok” fesztiválon „Nemzet csótánya” feliratú trikóban celebrálta a csövesek-szakadtak miséjét.
Ez az ellentmondásos tevékenység nemcsak hogy összekuszálta a körülöttük kialakult mítoszt, hanem megkérdőjelezte korábbi tetteik hitelét és értelmét is. A kívülállás-önérvényesítés és a sikeres érvényesülés feloldhatatlannak tetsző dilemmáját feloldani igyekvő csapat ekkor már láthatóan az óvatos integrálódás („árnyékban is élni kell”) taktikáját választotta. Hogy úgy valósítsák meg egyéni ambícióikat, hogy közben vállalt feladatuknak is eleget tegyenek, a hátrányos helyzetű fiatalok üzeneteit is eljuttassák a nagyobb nyilvánossághoz. Ezért kacérkodtak a Magyar Rádióval, a Magyar Televízióval, az ORI-val, a Hanglemezgyárral, de a köréjük épült mítosz miatt az utolsó pillanatban mindig visszatáncoltak. Ambivalens módon egyszerre igyekeztek a hivatal és a közönség igényeinek megfelelni, de a rosszul értelmezett betyárkodás és időközben értelmetlenné vált kívülállás közben nem vették észre, hogy már a puszta létükért kell küzdeniük. A hivatal pedig 1981 elejére megunta Feróék packázásait, és a márciusi tatai tanácskozáson – tulajdonképpen lényegtelen dolgok miatt – „ítéletet” mondtak felettük.
Nagy Feró 1981 augusztusában végül feladta a kilátástalan küzdelmet és feloszlatta csapatát.
Aztán 1987-ben újraéledt a Beatrice, egy évre rá megjelentették első nagylemezüket (Beatrice 1978–88), majd folyamatos tagcserék után 1988-ra összeállt a későbbi sikercsapat: Nagy Feró (ének), Lugosi László (gitár), Zselencz László (1953, basszusgitár), Pálmai Zoltán (1954, dob). A rendszerváltozás után Nagy Feró ahhoz a Quint kiadóhoz szegődött, amelynek vezetője, Bors Jenő, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat volt igazgatója annak idején betiltotta. Már itt jelent meg a zenekar egyik legfontosabb albuma (Utálom az egész XX. századot, 1991), illetve az 1979-ben rögzített, addig elveszettnek hitt rádiós felvétel (A megkerült hangszalag, 1992). 1991 novemberében a Budapest Sportcsarnokban nagyszabású, teljes szimfonikus zenekarral közös koncertet adtak, ezekben az években több daluk (Azok a boldog szép napok, Nyolc óra munka) és feldolgozásuk (Pancsoló kislány, Hegyek között) a slágerlistákra is felkerült.
1992-től Lugosit ismét Vedres József (1957, gitár) váltotta fel, de Nagy Feró politikai szereplései egyre nehezebbé tették a régi társak számára a helyzetet, és lassan mindenki otthagyta a „főnököt”. Nagy Feró ezért inkább lelkes fiatalokat vett maga mellé, és 1996-ban Új Beatrice néven folytatta tovább. Azóta megjelent lemezeikkel (Ki viszi át, 1996, 20 éves jubileumi koncert, 1998, Vakaroma, 1999, Vidámság és rock &amp; roll, 2011, 2018, ) viszont már nem sok izgalmat keltettek a rockpiacon.
2018 óta pedig sorra összegzik a múltat (Az első 40 év – Live!, 2018; 40 – Aréna koncert, 2019; Támadás!, 2020; Egyéb nyalánkságok, 2021;  Hogyan nyertünk a KISZ KB dalpályázatán, 2021; Topis Rock '79, 2022), miközben 2021-ben Nagy Feró megkapta a Kossuth-díjat.
JBSz–SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. . 452–455.
Kapcsolat:
<a href="http://www.beatrice.hu/beatrice/">http://www.beatrice.hu/beatrice/</a>
<a href="https://www.facebook.com/NagyFeroBeatrice/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/NagyFeroBeatrice/?locale=hu_HU</a>

Beatrice

Németh Alajos (1956, Budapest) dalszerző, hangmérnök és producer. Basszusgitáron, nagybőgőn és szintetizátoron játszik. 1974 óta van a zenei pályán, a fontosabb együttesei: Mini, Dinamit, Bikini. Az utóbbi két formációban együtt játszott bátyjával, Német Gábor dobossal.
Németh Alajos - vagy ahogy a zenészszakmában emlegetik őt: Lojzi - gyermekként hegedülni tanult. A könnyűzenére áttérve basszusgitározni kezdett, amihez eleinte nem sok kedve volt, de aztán Orszáczky Jackie játékát hallva felismerte a basszusgitárban lévő lehetőségeket. Hangszeres tudását a Zeneakadémia Bartók konzervatóriumának jazz tanszakán fejlesztette.
Még nem töltötte be 18. életévét, amikor 1974-ben Berki Tamás meghívta őt az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-interbrass-7014">Interbrass</a> jazz-rock együttesbe, ahol egy évet játszott.
1975-ben már a Török Ádám vezette <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-mini-6779">Mini</a> együttes tagja, és máig úgy véli, hogy az ott töltött négy év volt életének legfelhőtlenebb korszaka. A Mini repertoárján akkoriban a rhythm and blues és jazz-rock szerzemények mellett az elektronikus rock jegyében született számok is helyet kaptak. 1978-ban megjelent első nagylemezük (Vissza a városba) több dalát is Németh Alajos zeneszerzőként jegyezte.
1979-ben alapító tagja volt a viharos körülmények között létrejött supergroupnak, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-dinamit-9319">Dinamit</a> együttesnek. Hároméves fennállásuk alatt az „őszinte, kőkemény rock” jelszavát zászlajukra tűzve készítették vegyes megítélésű albumaikat. A basszusgitáros 2001-ben azt mondta, az első pillanattól érezte, hogy rossz felé mennek, mert a külsőségek voltak a fontosak náluk, s nem a belső értékek.
A Dinamit megszűnését követően, 1982-ben Nagy Feróval „kitalálták” az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bikini-os-bikini-744">Ős-Bikini</a> zenekart, amely friss hangzást hozott a hazai rockzenébe, két megjelent albumuknak pedig ott van a helye a korszak legjelentősebb kiadványai között.
Nagy Feró távozása után, 1985-ben Németh Alajos összehozta - a Dinamit, a Piramis, és a Rolls zenészeinek közreműködésével - az évtized egyik sikerzenekarát, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bikini-10606">Bikini</a> együttest, amely - egy 1993-1997 közötti szünetet leszámítva - azóta létező formáció. Az 1985-ös felállásból Németh Alajos és D. Nagy Lajos énekes ma is a Bikini tagja. A basszusgitáros-zenekarvezető fokozatosan vált az együttes zenei főszereplőjévé is dalaival és szövegeivel. Apránként a stúdiófelvételeket irányító producer munkáját is átvette.
Számtalan sláger, rengeteg lemez, hatalmas népszerűség, teltházas turnék - röviden összefoglalva ez volt a Bikini elmúlt négy évtizede. Ugyan 2022-ben volt megalakulásuk 40. évfordulója, de az országjáró ünnepi turnét 2023-ban tartják meg.
A zenekar 2012 óta nem jelentkezett friss kiadvánnyal, azonban Németh Alajos 2015-ben Sóhajok lépcsőháza címmel elkészítette első szólólemezét, amellyel saját szavai szerint „egész Erdélynek szerelmet akart vallani”.
Két állami kitüntetéssel büszkélkedhet: 2013-ban a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét kapta meg, 2019-ben Máté Péter-díjat vehetett át. Emellett kétszeres Artisjus-díjas (2007, 2013) és Fonogram-díjas (2008) előadó.
2022 óta ő az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület elnöke.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/alajos.nemeth/">https://www.facebook.com/alajos.nemeth/</a>

Mielőtt végleg elmegyek - Beatrice

Kapcsolatok

Gallai Péter

Nagy Feró

D. Nagy Lajos

Beatrice

Németh Alajos

Németh Gábor

Trunkos András

Mielőtt végleg elmegyek - Beatrice