Person/name

Németh Gábor

Good luck boy - Anima Sound System

Crossroads - Anima Sound System

A folyóparton ülve - Skorpió

Vezess át az éjszakán - Skorpió

Szevasz haver - Skorpió

Rongylábkirály - Skorpió

Mi vagyunk a Skorpió - Skorpió

Maradj velem - Skorpió

Így szólt hozzám a dédapám - Skorpió

Ha érinted a két kezem - Skorpió

De jó lenne haver - Skorpió

Azt beszéli már az egész város - Skorpió

A vén koldus - Skorpió

Mielőtt végleg elmegyek - Beatrice

Beatrice - Mielőtt végleg elmegyek

Az élő rocktörténelem - Németh Gábor

Ahogy 1971-re (Locomotiv GT) és 1972-re (Taurus), úgy 1973-ra is jutott egy supergroup, amely pályafutását tekintve valahol a kettő között állt: ha változó felállásban is, de viszonylag sokáig működött. Ebben az évben az Illés feloszlása, illetve a Fonográf megalakulása, a Képzelt riport… vígszínházi bemutatója mellett kétségkívül a Skorpió létrejötte volt a legfontosabb esemény a hazai rock történetében.
Amikor a továbbra is a koncertezésben hívő Frenreisz Károly 1973 elején kivált a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című rockmusicallel a színház felé forduló Locomotiv GT-ből, rutinos és tehetséges zenészeket választott maga mellé társnak: az akkoriban a legjobb billentyűsnek számító Papp Gyulát (1951, ex-Mini), illetve az éppen felbomló Hungariából a gitáros Szűcs Antal Gábort (1950) és a dobos Fekete Gábort (1952). Nevük adott volt, hisz hárman is a Skorpió jegyében születtek.
Miután Zalatnay Cini negyedik albumán (Hadd mondjam el) már összecsiszolódtak, augusztus 11-én Szigetszentmiklóson élőben is bemutatkoztak – jó harmadnyi ház előtt. A Budai Ifjúsági Parkban viszont már tombolt a tömeg, és Frenreisz szakmai összeköttetése, profi menedzselése a tömegkommunikáció kapuit is gyorsan megnyitotta a zenekar előtt. Rádió- és lemezfelvételeket készítettek, a sajtó pedig supergroupként cikkezett róluk. Mint a zenészek nyilatkozták: a Skorpió, szakítva a divatos, dallamos slágerzenével és a kísérletező progresszív törekvésekkel, a külföldön népszerű hard rock vonalat követte. És bár az első album (Rohanás, 1974) kétségkívül erőteljesen szólt, mégsem hozta azt, amit a fentiek alapján várni lehetett.
A Rohanás, akárcsak a többi Skorpió-korong sajátosan kettős lett: az igényes zenei megoldások gyakorta falvédő szintű szövegekkel, közhelybölcsességekkel párosultak. Frenreiszék nem merték következetesen vállalni azt, amire pedig tehetségük, hangszertudásuk feljogosította volna őket. A supergroup gyakorta keltette az érzést, hogy itt valójában Frenreisz Károlyról és kísérőzenekaráról van szó, Frenreisztől pedig a háromperces limonádé pop nem állt nagyon messze, elég, ha a Citromízű banán (Metro) vagy a Sose mondd a mamának (LGT) című dalaira gondolunk.
Hiába arattak a hazai és külföldi turnéikon zajos sikereket, a nagy rohanásban kevesebbet törődtek a komponálással, nagylemezeiken (Ünnepnap, 1975, Kelj fel, 1976, Gyere velem, 1978) egyre sablonosabb zenei produkciókat kínáltak. A szövegek pedig nemcsak mesterkéltek és sematikusak voltak, hanem olykor mosolyt fakasztóak is.
Miközben rengeteget koncerteztek külföldön, 1976-ban a sopoti fesztiválon elnyerték a sajtó különdíját, 1977-ben skandináv és német körútjukon 157 (!) koncertet adtak, 1978-ban a Turku Music Festivalon a Uriah Heeppel és a Boomtown Ratsszel egyenrangúként kezelték őket. Az 1978-as Gyere velem azonban egy fáradt, önismétlő zenekar benyomását keltette. Ráadásul a hard rock hívei már náluknál sokkal izgalmasabb, „őszinte, kőkemény” rockot játszó zenekart hallhattak (Piramis, P. Mobil), így a Skorpió 1979 elején minden különösebb feltűnés nélkül oszlott fel. Frenreisz zenésztársai pedig a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat által favorizált Dinamithoz csatlakoztak.
Frenreisz nem adta fel, Új Skorpió néven újabb triót – Tátrai Tibor (1952, gitár), Papp Tamás (1957, dob) – hozott létre, és amikor 1979. augusztus 20-án bemutatkoztak, a közönség és a kritika is elragadtatással fogadta őket. Sajnos ismét kiderült, Frenreisz megint elkövette ugyanazt a hibát. Képtelen volt csak a belső hangokra figyelni. Az Új Skorpió (1980), illetve a Zene tíz húrra és egy dobosra (1981) ismét felemásra sikeredett: amolyan „virtuóz-kommersz” zenét játszottak, amelyből a koncerteken a szókapcsolat első, a lemezeken pedig második tagja volt érvényes. Valószínűleg ezért választotta őket a közönség az év gitárosának, basszusgitárosának, dobosának, korongjaik meg ugyanezért porosodtak az üzletek polcain.
1981-re azonban már ez a virtuozitás is érdektelenné vált, mindinkább visszasüllyedtek a kemény rock derékhadába, és 1983-ban szép csendben feloszlottak. Azóta kétszer próbálkoztak meg a visszatéréssel, de az Azt beszéli már az egész város (1985) és A show megy tovább (1993) című lemezük, illetve a hozzájuk kapcsolódó koncertek lényegében semmit nem tettek hozzá az addigi életműhöz.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 253–256.

Skorpió

Magyarországon punkzenét a nagy nyilvánosság előtt kétségkívül a Beatrice játszott az 1970-1980-as  évek fordulóján, mégha az irányzat csak egy volt a sok közül az ő rockos-punkos-bugis-kuplés-magyarosch zenei világukban, és maguk sem voltak eleinte tisztában, hogy mi is az a punk. A Beatrice 1981-es feloszlatása után Nagy Feró kapott ajánlatot az Eddától és a Piramistól is, de a profik helyett előbb amatőr, alkalmi csapatokkal kísérletezett, majd szólistaként és vendégként több zenekarral (Bizottság, Rolls) fellépett, és ebben az átmeneti korszakban egyrészt őrizte oda-mondogatós szerepkörét, másrészt mindinkább kapcsolatba került a rock avantgárd, art-punkos, újhullámos vonulatával.
Németh Alajossal 1982 májusában találkozott a Közgáz klubban, a kölcsönös kóstolgatásból hamarosan zenekar alapítás lett. Feróék rutinos, profi zenészekkel (Vedres József gitár, Németh Gábor dob) kezdtek dolgozni, hamarosan megszületett a Beatrice utáni időszak zenei lenyomata (Hova lett, 1983), amelyről Feró a Pick Up című lapban 1983 júniusában így nyilatkozott: „Szerintem a nyolcvanas évek elején – számomra a Beatricével – lezárult egy korszak. A rockzene eredményeit is szeretnénk újrafogalmazni, hogy ne a múltat idézzük, hanem mához szóló, legyen a zene. Amikor a lemezt készítettük, az volt a célunk, hogy a legkülönfélébb stílusok eredményeit átfogja, de újfajta mű jöjjön létre.”
A Bikini első albuma a korabeli rockmezőnyben valóban újszerű, avantgárd hangütést hozott és a korszak egyik legerősebb bemutatkozó lemeze tett. Ezzel párhuzamosan pedig koncerteken a cirkusz és anarchia kombinációjából próbált meg új színpadi szintézist létrehozni. Feró ezeket az újító, formabontó törekvéseket kihívó nyilatkozatokkal is alátámasztotta. Kijelentette, hogy „nyomni kell a vészcsengőt”, mert „padlón minden sztár”, és eljött az idő „új szódát csinálni”, mert vagy üres az üveg, vagy langyos lötty van benne. Mint nyilatkozta: „Gyakorlott szódaivónak meg se kottyan. Aki viszont félti a torkát, mert eddig csak langyos csapvizet ivott, az csak lassan óvatosan kortyolgassa, nehogy megártson.”
Figyelmeztetése nem volt alaptalan: a Bikini-lemez legalább olyan szokatlan volt a korabeli lemeztermésben, mint a Bizottság első albuma. Ennek megfelelően mind a közönség, mind a kritika nehezen barátkozott vele. A Magyar Ifjúság-ban Balhé és blöff címmel elemezték a korongot, az Új Tükör kritikusa „nehezen ismerte ki magát rajta”, az Ország-Világ szerint pedig „a hej-de-bátor poénok felváltva váltakoznak a régi fölmelegített ötletekkel”.
A „szennyhullámbotrány” utáni hónapokban ráadásul a magyar rock mainstream körei rövidre zártak, az alternatív törekvéseknek nem jutott hely, tér, főleg médianyilvánosság, az underground vonulat aktivitása is megcsappant, így a Bikini második albuma (XX. századi híradó, 1984) már csaknem légüres térbe érkezett.
A Bikininek ez a felállása nem is volt hosszú életű. A zenészek útja hivatalosan anyagi nézeteltérések miatt vált el, valójában Feró ekkor már a hamarosan konkrétan is megfogalmazódó hamleti kérdéssel foglalkozott – Lenni vagy nem lenni? Profi zenésztársai pedig hamarosan egy kevésbé rögös utat választottak, a Dinamit, Piramis, Rolls zenészeinek közreműködésével létrehozták az évtized egyik sikerzenekarát, amely már nem széllel szemben, hanem hátszéllel kezdett el profitábilis zenét játszani.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 94.

Bikini (Ős-Bikini)

A magyar poptörténetben az 1970-es évek népszerű popzenekara, az Apostol futotta be talán a legkacskaringósabb pályát.
Zeneművészeti főiskolások, jazz tanszakra járó zenészek alapították 1970-ben, a Chicago és a Blood, Sweat &amp; Tears nyomvonalán haladó jazz-rockos szerzeményeikkel az 1971-es salgótarjáni országos könnyűzenei fesztiválon diadalmaskodtak, majd Georgie Fame-mel és Alan Price-szal léptek fel a Kisstadionban. A hetvenes évek elején sokszor léptek fel külföldön (NSZK, Svájc, Svédország), ekkoriban Magay Klementina, Kassai Katalin, és Babits Marcella énekeltek velük. Azt követően azonban, hogy 1973 végén a nagy kalapos, nagy szakállas Meződi József (1942, ének) is belépett az időközben teljesen átalakult zenekarba, a szórakoztató pop irányába mozdult el az együttes.
A hetvenes évek második felében – a kemény rock tündöklése idején – szinte futószalagon szállították az olyan könnyed, de igényesen hangszerelt slágereket, mint az Okosabban kéne élni, a Nehéz a boldogságtól búcsút venni, a Nekem a tenger a Balaton, az Út, ahol már régen jártam, a Halld a szívek dallamát, a Neked adom azt is, ami nincs vagy a Nem tudok élni nélküled.
A jazz-irányzatot képviselő zenészek 1979-ben végleg otthagyták az együttest, mely ezután Meződi József, Németh Zoltán (zongora), Baranski László (gitár), Szaniszló Lajos (trombita), Pete László (harsona), Veszelinov András (dob) felállásban működött tovább. 1980-ban az Egyesült Arab Emirátusokban vendégeskedtek, 1981-től a Rock Színház házizenekaraként játszottak.
Hosszú kihagyás után 1999-ben Demis Roussosszal közösen koncerteztek a Budapest Sportcsarnokban, ahol öt évvel később, 2004. november 13-án önállóan is felléptek.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 228–229.
<a href="https://www.facebook.com/apostolegyuttes/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/apostolegyuttes/?locale=hu_HU</a>

Apostol

Frenreisz Károly (1946, Budapest) basszusgitáros, énekes, zeneszerző, a Metro, majd az LGT tagja, a Skorpió együttes vezetője. 1965-től a beatkorszak legendás együttesében, a Metróban-ban zenélt. 1971-ben alapító tagja volt a Locomotiv GT-nek, melynek 1973 elejéig basszusgitárosa, fúvósa és énekese is volt. 50 évvel ezelőtt, 1973-ban alapította meg a Skorpiót, amely a mai napig kisebb-nagyobb megszakításokkal aktív zenekar. Ő az együttes frontembere és vezetője. Kétszer lett – 1974-ben és 1981-ben – Az év basszusgitárosa, számos filmzenét írt, és több játékfilmben is szerepelt. 2012-ben Budapest díszpolgára lett, 2015-ben A Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést kapta, 2016-ban Fonogram Életműdíjas, 2017-ben pedig a legmagasabb állami kitüntetést, a Kossuth-díjat vehette át munkásságának elismeréseképpen. 2021-ben Ferencváros díszpolgára lett, azé a budapesti kerületé, ahol felnőtt.
1946. november 8-án született Budapesten. A híres Gundel család leszármazottja: nagyapja Gundel Károly, a magyar vendéglátós szakma és gasztronómia mestere, testvére Bujtor István színész, rendező, féltestvére a színészzseni Latinovits Zoltán volt. Ötévesen kezdett zongorázni, és kiderült: abszolút hallása van. Kamaszként nagy hatást gyakorolt rá a jazz, ezért szaxofonozni akart, de a konzervatóriumban köztes megoldásként a klarinétot választotta. A szaxofont nyaranta a balatonszemesi Vigadóban fújta esténként egy alkalmi zenekarban. 1963-64-ben a Benkó Dixieland Bandben és Vukán György zenekarában is megfordult, végül a zenélés kedvéért egy év után félbehagyta az orvosi egyetemen megkezdett fogorvosi tanulmányait.
19 évesen lett a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-metro-6269">Metro</a> tagja. „A basszusgitár úgy jött, hogy bekerültem a Metro zenekarba szaxofonosként, Schöck Ottó pedig basszusgitárosként. Bár nagyon jól basszusgitározott, ő elsősorban zongorista volt. Egyszer azt mondta nekem: Figyelj ide, tanulj meg egy-két dalt basszusgitározni, alatta én zongorázhatok.” – emlékezett vissza 2006-ban. A legendás együttes legjobb időszakának volt részese 1965 és 1970 között, közben másfél évet külföldön is vendéglátózott, a Metro dobosával, Brunner Győzővel 1967-68-ban Svédországban zenéltek. Frenreisz a Metróban basszusgitározott, szaxofonozott, énekelt, dalokat szerzett, legnagyobb slágere, a Citromízű banán az együttes első albumán jelent meg 1969-ben. Az egy évvel későbbi Egy este a Metro Klubban… a magyar könnyűzene történetének első koncertalbuma, amelyen a dalok többségét Frenreisz írta.
Az együttest 1971 tavaszán az első magyar supergroup, az akkor alakuló <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-locomotiv-gt-113">Locomotiv GT</a> kedvéért hagyta ott. „Mi akkoriban Presser Picivel rengeteget lógtunk együtt, sokszor vacsoráztunk és beszélgettünk a Fészek Klubban, hogy hogyan tovább. Éreztük, hogy sem az Omegában, sem a Metróban nem tudunk már újat hozni, hogy lépnünk kell. Az akkori hármas - Illés, Omega, Metro - igyekezett kiszolgálni az ország zenei közízlését, mi meg szerettünk volna sokkal progresszívebb zenét játszani.” – mondta 2006-ban. A „zenészek zenekarába” a billentyűs Presser Gábor és a dobos Laux József az Omegából, a tragikus sorsú gitáros, Barta Tamás a Hungariából érkezett. Zeneszerzésben Presser vitte a prímet, de Frenreisznek is komoly tere nyílt, már a bemutatkozó kislemez egyik számát (Boldog vagyok) is ő jegyezte. A szélesebb közönség elé 1972. május 1-jén léptek, a tabáni koncertek nyitányaként, még a Gellérthegy oldalában több tízezer fiatal ismerhette meg a mára már szintén legendás Syrius után fellépő LGT zenéjét, amely aztán világszerte sikert aratott. Szerepeltek a tokiói Yamaha fesztiválon, majd - olyan világsztárok társaságában, mint a Beach Boys, Joe Cocker, és a Genesis – az angliai Lincolnban 1972 májusában megrendezett fesztiálon is. Angliában vették fel második albumukat. Idehaza - Frenreisz és az énekesnő magánéleti kapcsolata miatt is – Zalatnay Saroltának készítettek lemezeket. Frenreisz Károly 1973-ban vált ki a zenekar színházi szerepvállalása, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musical miatt az LGT-ből.
Még abban az évben egy újabb supergroupot alapított, ez volt a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-skorpio-6878">Skorpió</a>. Első nagylemezük az 1974-ben megjelent A rohanás volt, rajta a zenekar egyik legnagyobb slágerével, az Így szólt hozzám a dédapám című dallal. A dobos Fekete Gáborral, a billentyűs Papp Gyulával és a gitáros Szűcs Antal Gáborral évente több száz koncertet adtak. Itthoni fellépéseik mellett szerepeltek több amerikai városban, bejárták szinte egész Európát, különösen Lengyelországba hívták gyakran a pozitív életérzést sugárzó zenekart. Albumaik a hard rock jegyében készültek, zenéjükre a feszes basszusgitár-dob alap volt a jellemző. Svédországban is jelent meg egy angolnyelvű nagylemezük (The Run, 1978). „A Skorpió mindig is egy improvizációkra építő zenekarnak számított, nem volt minden betervezve, szabadon játszottunk, de soha egy hibás hang nem hangzott el a koncerteken. Minden egyes felállásban nagyon odatettük magunkat, de nem a görcsös figyelemről, inkább az önfeledt zenélésről szóltak ezek az esték.” - nyilatkozta a zenekarvezető 2021-ben.
A kvartett 1979-ben feloszlott, Frenreisz Tátrai Tibor gitárossal és Papp Tamás dobossal alakított formációt, Új Skorpió néven. A trióra a virtuóz előadásmód mellett a populárisabb dalok voltak jellemzőek. 1983-ban feloszlottak, 1985-ben már újra egy négytagú együttes jelentkezett Skorpió néven. Frenreisz mellett Papp Tamás dobos, Szűcs Antal Gábor gitáros és Pálvölgyi Géza billentyűs voltak a tagok. „Azt beszéli már az egész város, hogy újra dübörög a banda” hangzott fel 1985-ös lemezük nyitódalában. 1993-ban jelent meg eddigi utolsó stúdióalbumuk (A show megy tovább). A Skorpió kisebb-nagyobb kihagyásokkal napjainkban is fellép, legutóbb 2021. augusztus 20-án koncerteztek.
Az évek során Frenreisz Károly szerepelt filmekben (Mélyrétegben, 1967; A nagy generáció, 1985; A három testőr Afrikában, 1996; Magyar vándor, 2004), és írt filmzenéket is (Csak semmi pánik, 1982; Az elvarázsolt dollár, 1985; Hamis a baba, 1991; A három testőr Afrikában, 1996; Zsaruvér és Csigavér I., 2001; Zsaruvér és Csigavér II., 2002).
Frenreisz Károly nem tartja magát üzletembernek, mégis létrehozott egy hang-, fény- és színpadtechnikával, majd egy divat- és formatervezéssel foglalkozó céget is. 2006-ban, Frenreisz 60. születésnapján régi zenészkollégáival – egykori Metro-, LGT- és Skorpió-tagokkal – állt színpadra egy nagyszabású budapesti koncerten. A mai is aktív Frenreisz Károly úgy érzi, bár az idő eljárt felette, még mindig rengeteg terve van.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/FrenreiszKaroly/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/FrenreiszKaroly/?locale=hu_HU</a>

Frenreisz Károly

Az 1970-1980-as évek fordulójának első számú „botrányzenekara”, amelyet ugyan nem Nagy Feró (Nagy Ferenc, 1946, ének) alapított, de az ő nevével forrt össze.
1969-ben Magyarország első női popegyütteseként indult: Csuka Mónika (1952, ének, gitár), Nagy Katalin (1956–2010, billentyűsök), Szűcs Judith (1953, billentyűsök), Csuka Mária (1954, dob) és Hamar Krisztina (basszusgitár). 1971-ben nősült be Nagy Feró a zenekarba (elvette Csuka Mónikát), és évekkel később, folyamatosan változó felállás után, Csuka Mónika maradt az egyetlen női tag. 1977-ig megfordult benne többek között Cziránku Sándor, Fischer László, Marschalkó Zoltán és Temesvári András.
1977-ben megpróbálkoztak a diszkóval, a Gyere, kislány, gyere című dalukkal a Tessék választani!-n is elindultak, de hiába írtak hasonló számokat, a Metronóm ’77-re már nem fértek be velük. Ekkor Feró vett egy mély levegőt, gondolta, még egyszer nekifut, de most a rock felől közelítve. Miután Csuka Mónika otthagyta a zenekart, Miklós Tibor javaslatára bevette Miklóska Lajost, akiről tudta, hogy jó dalok írására képes, ha nógatják. Kapott egy kazettát, amelyen egy számára ismeretlen ausztrál banda, az AC/DC játszott, tudta, ilyen zenét akkoriban senki sem játszott itthon, úgyhogy elkezdte vele megismertetni a többieket.
Miként Nagy Feró később emlékezett: „Csak arról volt szó, hogy megéljünk. Azért maradt a Beatrice név is, mert egy-két helyen még emlékeztek ránk. El is adtam rögtön a bandát, de már Mónika nélkül. Közben írtuk a saját dalokat. Viszlát, Kifakult sztár, Térden állva, Csodálatos emberi ész. Bőrcuccokban játszottunk, ami akkor még nem volt divat. Harmadik alkalommal már kétszázan voltak az Ifiparkban, és a hatodik bulin már rentábilisak lettünk."
1978-ban tehát  egészen más tagokkal, egészen más zenével rukkoltak elő. A Nagy Feró, Gidófalvy Attila (1952, billentyűsök), Lugosi László (1951–2015, gitár), Miklóska Lajos (1948, basszusgitár) és Donászy Tibor (1955, dob) felállású csapat nyíltan társadalombíráló dalszövegeivel, kemény zenéjével, extravagáns színpadi megjelenésével és viselkedésével rövid idő alatt az ország első számú botránybandája lett. A Gidófalvy 1979-es kiválása után négytagúra fogyatkozott Beatrice nevétől volt hangos az elektronikus és az írott média, és miután az ellenzéki értelmiség egy része is mögéjük állt, pillanatok alatt a politikai erőtérben találták magukat.
Bár Feró elmondása szerint kezdetben saját érzéseiket, gondolataikat foglalták dalokba, a szakmában margóra szorult zenészek indulatai – különösen azután, hogy a botránybanda jelzőt is megkapták – találkoztak az „alsó tízezer” közérzetével. És a Beatrice ettől kezdve tudatosan vállalta a réteg képviseletét, kialakítva a maga „szociografikus rockzenéjét”, amivel hamarosan felkapott csapat lett az egyetemisták és a fiatal értelmiség köreiben is. A külvárosi zenekar gyakori vendég volt a nagy egyetemi klubokban, gyakran szerepeltek írókkal, költőkkel – és mind gyakrabban elvállaltak olyan politikai színezetű balhékat, amelyeknek már nem sok közük volt az eredeti törekvéseikhez.
Miközben a tömegkommunikáció elátkozta őket, a hivatal igyekezett integrálni a zenekart. 1980-ban nagy meglepetésre felléptek a rádió szokásos évi slágerszemléjén (!), ahol Fényes Szabolcs és Szenes Iván Minek él az olyan című slágerének ricsés feldolgozásával arattak sikert. Mint később nyilatkozták, ezt azért tették, hogy létüket tudatosítsák, illetve a dal üzenetét („árnyékban is élni kell”) közhírré tehessék.
Amikor viszont a több megyéből kitiltott Beatrice nyáron az Omega és a Locomotiv GT előzenekaraként országos ORI-turnén vehetett részt, sokan megzavarodtak. Különösen azután, hogy a szeptember 5-i kisstadioni koncert anyagából készült lemezre felkerült három számuk is: Nagy Feró Jerikó falairól énekelt. Az a Nagy Feró, aki két héttel korábban a „fekete bárányok” fesztiválon „Nemzet csótánya” feliratú trikóban celebrálta a csövesek-szakadtak miséjét.
Ez az ellentmondásos tevékenység nemcsak hogy összekuszálta a körülöttük kialakult mítoszt, hanem megkérdőjelezte korábbi tetteik hitelét és értelmét is. A kívülállás-önérvényesítés és a sikeres érvényesülés feloldhatatlannak tetsző dilemmáját feloldani igyekvő csapat ekkor már láthatóan az óvatos integrálódás („árnyékban is élni kell”) taktikáját választotta. Hogy úgy valósítsák meg egyéni ambícióikat, hogy közben vállalt feladatuknak is eleget tegyenek, a hátrányos helyzetű fiatalok üzeneteit is eljuttassák a nagyobb nyilvánossághoz. Ezért kacérkodtak a Magyar Rádióval, a Magyar Televízióval, az ORI-val, a Hanglemezgyárral, de a köréjük épült mítosz miatt az utolsó pillanatban mindig visszatáncoltak. Ambivalens módon egyszerre igyekeztek a hivatal és a közönség igényeinek megfelelni, de a rosszul értelmezett betyárkodás és időközben értelmetlenné vált kívülállás közben nem vették észre, hogy már a puszta létükért kell küzdeniük. A hivatal pedig 1981 elejére megunta Feróék packázásait, és a márciusi tatai tanácskozáson – tulajdonképpen lényegtelen dolgok miatt – „ítéletet” mondtak felettük.
Nagy Feró 1981 augusztusában végül feladta a kilátástalan küzdelmet és feloszlatta csapatát.
Aztán 1987-ben újraéledt a Beatrice, egy évre rá megjelentették első nagylemezüket (Beatrice 1978–88), majd folyamatos tagcserék után 1988-ra összeállt a későbbi sikercsapat: Nagy Feró (ének), Lugosi László (gitár), Zselencz László (1953, basszusgitár), Pálmai Zoltán (1954, dob). A rendszerváltozás után Nagy Feró ahhoz a Quint kiadóhoz szegődött, amelynek vezetője, Bors Jenő, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat volt igazgatója annak idején betiltotta. Már itt jelent meg a zenekar egyik legfontosabb albuma (Utálom az egész XX. századot, 1991), illetve az 1979-ben rögzített, addig elveszettnek hitt rádiós felvétel (A megkerült hangszalag, 1992). 1991 novemberében a Budapest Sportcsarnokban nagyszabású, teljes szimfonikus zenekarral közös koncertet adtak, ezekben az években több daluk (Azok a boldog szép napok, Nyolc óra munka) és feldolgozásuk (Pancsoló kislány, Hegyek között) a slágerlistákra is felkerült.
1992-től Lugosit ismét Vedres József (1957, gitár) váltotta fel, de Nagy Feró politikai szereplései egyre nehezebbé tették a régi társak számára a helyzetet, és lassan mindenki otthagyta a „főnököt”. Nagy Feró ezért inkább lelkes fiatalokat vett maga mellé, és 1996-ban Új Beatrice néven folytatta tovább. Azóta megjelent lemezeikkel (Ki viszi át, 1996, 20 éves jubileumi koncert, 1998, Vakaroma, 1999, Vidámság és rock &amp; roll, 2011, 2018, ) viszont már nem sok izgalmat keltettek a rockpiacon.
2018 óta pedig sorra összegzik a múltat (Az első 40 év – Live!, 2018; 40 – Aréna koncert, 2019; Támadás!, 2020; Egyéb nyalánkságok, 2021;  Hogyan nyertünk a KISZ KB dalpályázatán, 2021; Topis Rock '79, 2022), miközben 2021-ben Nagy Feró megkapta a Kossuth-díjat.
JBSz–SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. . 452–455.
Kapcsolat:
<a href="http://www.beatrice.hu/beatrice/">http://www.beatrice.hu/beatrice/</a>
<a href="https://www.facebook.com/NagyFeroBeatrice/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/NagyFeroBeatrice/?locale=hu_HU</a>

Beatrice

Schuster Lóránt: Úgy játszottak, hogy felmásztam a falra, meg lejöttem

A „fekete bárányok” néven elhíresült zenekarok egyike, a Piramis mellett az 1970-es évek végének legnépszerűbb rockcsapata.  A legrégebben hajtott a sikerért, a legfanatikusabb rajongótábort mondhatta magáénak. A hatalmas népszerűsége ellenére tíz évig csak fesztiválokon és szabadtéri koncerthelyeken mutatta be lemezre nem került műsorait.
Miután jogelődje, a Gesarol neve szalonképtelennek bizonyult, a „rovarhalál zenészei” 1973 áprilisában az Esti Hírlap-ban közleményben tudatták mindenkivel, hogy a továbbiakban P.Mobil néven működnek. A zenekar akkori felállása: Bencsik Sándor (1952–1987, gitár), Losó László (1953–, basszusgitár, ének), Huszár Györgyi (1954, ének), Serényi Miklós (ének), Póta András (1955, dob), Schuster Lóránt (1949, zenekarvezető). Hivatalosan 1973. május 1-jén a Budai Ifjúsági Parkban mutatkoztak be, de az igazi debütálás június 10-én a miskolci popfesztiválon történt, ahol a slágervonal és a progresszív rock képviselői között egyedüliként játszottak hard rockot. Igaz, a diósgyőri stadionban a közönség körében igazán parodisztikus hangvételű dalaikkal – Hol van már az ezüst tál? Prézlidal, Ha én ló lehetnék? – arattak sikert.
A P.Mobil kezdettől hard rockot játszott, először a Skorpió előzenekaraként turnézott, majd 1974 és 1976 között egyedül is bejárta az országot. Ez alatt több tagcsere is történt, a klasszikus felállás 1976 őszére alakult ki: Schuster Lóránt, Bencsik Sándor, Kékesi „Bajnok” László (1951, basszusgitár), Vikidál Gyula (1948, ének), Cserháti István (1954–2005, billentyűsök), Pálmai Zoltán (1954, dob). Pálmait 1978-ban Mareczky István (1953) váltotta fel.
A pofonok után is mindig talpra álló ötletember és rock-clown Schuster Lóránt ekkoriban tűnt fel a koncerteken egy táblával, rajta mindössze annyi állt: ROCK, miközben mániákusan ismételgette a később frázissá koptatott mondatot: „a rock örök és elpusztíthatatlan”. De a hetvenes évek közepétől hiába léptek – a sikertelenség miatt gyakran változó felállásban – komplett, nagylemezre kínálkozó anyagokkal  (A kintornás szerencséje, 1975; P.Mobil az alagútban, 1976; Honfoglalás, 1978; Segítség, jaj, 1980).  a közönség elé, hiába követte őket mindenhová a fanatikus rajongótábor, hiába voltak a „szolidaritási ütközet” állandó szereplői, a hivatalos intézmények ajtaján nem nyertek bebocsátást.
Pedig ha más nem, az 1978. április 30-án az Ifiparkban bemutatott Honfoglalás című szvitjük (szerzői: Cserháti István, Bencsik Sándor, Földes László) a magyar rockzene egyik jelentős teljesítménye. Ehhez képest az MHV a benyújtott anyagokból 1978 és 1980 között mindössze három kislemezt jelentetett meg (Kétforintos dal / Menj tovább, Forma I / Utolsó cigaretta, Miskolc / Csizma az asztalon).
A reménytelennek tűnő harcot először Vikidál Gyula adta fel, 1979 nyarán távozott a Dinamitba – helyére Tunyogi Péter (1947–2008) került –, majd Cserháti István és Bencsik Sándor lépett ki a zenekarból, és megalakította a P. Boxot. Az 1980-as Fekete bárány fesztiválon ismét nagy sikert arattak, majd még egyszer nekirugaszkodtak Jerikó falainak, amit ezúttal sikerült is az Ifiparkban konkrétan, a valóságban jelképesen áttörniük. Az új felállás – Sárvári Vilmossal (1952, gitár) és Zeffer Andrással (1958, billentyűsök) – 1981-ben élhette meg első nagylemezének (Mobilizmo) megjelenését. Ezt követően még további két korongot (Heavy Medal, 1983, Honfoglalás, 1984) adtak ki, majd az „örökmozgó” 1985. december 28-án Kaposvárott, úgy tűnt, végleg leállt.
Legközelebb 1992 őszén egy Rockszövetség bulin, majd egy évre rá egy zártkörű segélykoncerten játszottak, az igazi visszatérésnek azonban 1994. június 11-én 12 ezer ember volt szemtanúja a Fradi pályán. Ősszel a boltokba került az új anyag (Ez az élet, Babolcsai néni), majd az elkövetkező években Schuster sorra megjelentette a zenekar addig kiadatlan demo- és koncertfelvételeit. 1996-ban pedig a Magyar Állami Hangversenyzenekarral újra rögzítették a Honfoglalás szvitet.
1997-ben ismét gyökeresen átalakult a P.Mobil, Schuster elküldte Tunyogit, Zeffert és Kékesit, helyükre Rudán Joe (1963, ének) és Póka Egon (1953–2021, basszusgitár) érkezett, a dobok mögé pedig Németh Gábor (1955) ült. Majd Rudán helyére a miskolci Baranyi László (1984) került, és azóta a számos fiatal muzsikussal kiegészült P.Mobil – melyben Schuster és Sárvári képviselik a múltat – igencsak aktívvá vált, több új stúdióalbumot (Mobileum, 2009, Farkasok völgye, Kárpát-medence, 2014, Csoda történt!, 2017) jelentetett meg, és a korábbi időszak felállásait tripla CD-ken adták ki.
JBSz–SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 445–450.

P.Mobil

Varga János (1955, Szeged) gitáros, zeneszerző, aki 1975-1986 között az East tagja volt, amely a korszak egyik legjelentősebb és legsikeresebb progresszív rockot játszó zenekarának számított.
Az East utáni időkben számos formációban gitározott (Art Reaktor, Crack Orchestra, Hobo Blues Band, Cik-Cakk Company) és olyan neves zenészekkel játszott együtt, mint Németh Gábor, Oláh Aladár, Gidófalvy Attila, Donászy Tibor, illetve a képzőművész Szurcsik József.
A Varga János Project 2000-ben alakult, első lemezük, a The Wings of Revelation I. (2000) az East régi, instrumentális időszakából való témáknak az átdolgozásából született anyag volt. Ezt követte a 2002-es The Wings of Revelation II., aztán 2009-ben jelent meg az Elixír című CD, melyben ötvöződik különböző népek zenéje az art-rock zenei világával. Legutóbb 2017-ben jelentkeztek egy dupla albummal (Szívvel, lélekkel), amely Varga János 60. születésnapi koncertjének az anyaga, amit 2015-ben rendeztek a MOM Művelődési Központban.
Az együttes az instrumentális fúziós zenét egyedi módon ötvözi a jazz, a rock, és a világzene elemeivel. Varga János (gitár) mellett jelenleg a formációban zenél a volt East-tag Király István (dob), a zenekarvezető fia, ifj. Varga János (basszusgitár), Nagy Zsolt (billentyűs hangszerek) és Tsoukalas Hristos (ütőhangszerek). A zenekar állandó vendége Kézdy Luca jazzhegedűs (Santa Diver), aki energikus, virtuóz szólóival ad hozzá a hangzáshoz. A csapat külföldön is bemutatta már különleges zenéjét, de itthon is népszerűek. Budapesten ők voltak a Toto előzenekara.
Varga János hatalmas szakálla már a múlté, de gitártudása és a zene iránti alázata továbbra is a legnagyobbak közé sorolja őt.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/vargajanosproject/">https://www.facebook.com/vargajanosproject/</a>
<a href="https://vargajanos.hu/Vargaalap/Varga_Janos_Project.html">https://vargajanos.hu/Vargaalap/Varga_Janos_Project.html</a>

Varga János Project

Az 1950es–60as–70es évek kétségkívül legismertebb, legvirtuózabb, legkeresettebb magyar jazzdobosa. A hazai jazzélet összes legendájával – többek között Martiny Lajossal, Tabányi Mihállyal, Pege Aladárral, Radics Gáborral, Fogarasi Lajossal, Totth Menyussal és Kovács Andorral – muzsikált együtt. Jellegzetesen swingelő játéka a korszakindító Modern Jazz sorozat legtöbb antológia-nagylemezén hallható, emellett szerepel a Gonda János Szextett Sámánének és a Deák Big Band Világslágerek című albumain. 1965-ös megalakulása után évtizedeken át vezette a jazztanszak dobszakát.
A szakmában előszeretettel csak Mister Dobként emlegetett Kovács Gyula a Gene Krupát követő Bellson–Rich–Morello-generáció tagja volt. A második világháború után előbb Holéczy Ákos, majd Filu zenekaraiban játszott, 1951-től egy évtizeden át a Martiny-kvintett tagja volt. Éveken át dobolt Tabányi Mihály, Garay Attila, Pege Aladár, Gonda János és Deseő Csaba különböző zenekaraiban. 1966-tól saját formációkat is vezetett. Játszott az NDK-ban, az NSZK-ban, a Szovjetunióban és Lengyelországban, bledi, prágai és berlini fesztiválszereplései osztatlan kritikai és közönségsikert arattak.
Alapító dobtanára a jazztanszaknak, az évtizedek során olyan muzsikusok kerültek ki a keze alól, mint Baló István, Dorozsmai Péter, Fekete Gábor, Herpai Sándor, Mándoki László, Németh Gábor, Pálmai Zoltán, Solti János és Szende Gábor. No és persze nagy tisztelője volt Kármán Sándor, a ceglédi dobmúzeum alapítója, ahol többek között Kovács Gyula utolsó dobja és személyes tárgyai – többek között ikonikus napszemüvege – is megtekinthetők.
Több saját együttest vezetett, közülük a Mr. Dob aratta a legnagyobb sikereket. Meg a három vezető jazzdobost – Kovács Gyula mellett Kőszegi Imrét és Jávori Vilmost – egyesítő, a virtuozitásra építő produkció. Megszámlálhatatlan rádió- és lemezfelvételen szerepelt, többek között Kovács Andorral, a Martiny-zenekarral, a Kovács Gyula Ensemble-lal, a Modern Jazz Trióval, a Csiky–Kovács–Pege Trióval, a Pege-kvintettel, a Deseő-kvintettel, a Gonda Sextettel és a Deák Big Banddel.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 71–72.

Kovács Gyula

Az volt a feltétel, hogy le kell vágatniuk a hajukat

Az 1980-es évek „állami rockzenekara”.
Megalakulása a legnagyobb vihart kavarta. 1979 nyarán három élvonalbeli együttes zenészeiből – Papp Gyula (ex-Skorpió, billentyűsök), Szűcs Antal Gábor (ex-Skorpió, szólógitár), Németh Gábor (ex-Skorpió, dob), Németh Alajos (ex-Mini, basszusgitár) és Vikidál Gyula (ex-P.Mobil, ének) – alakult, és létrejöttét elsősorban a P.Mobil rajongóinak körében kísérte nagy felzúdulás. A Dinamitot sokáig „állami rockzenekarként” emlegették, Vikidál Gyulát pedig a sajtó kinevezte „az év dezertőrének”.
Tény, az együttes megalakulása egybeesett a „fekete bárányok” (P.Mobil, Beatrice, Hobo Blues Band) születésével, és a kívülállást, önállóságot hangsúlyozó, lázadást jelképező zenekarok közönsége nem tudta ezt elfogadni őket, különösen a korábban bálvánnyá emelt Vikidáltól nem. Nem segítette népszerűségüket, hogy éppen ők nyilatkozták először az Esti Hírlap-ban, hogy a jövőben „őszinte, kőkemény rockot” szeretnének játszani. Augusztus 12-én a Budai Ifjúsági Parkban rendezett bemutató koncertjükön aztán kiderült, hogy tisztes mesteremberek módjára semmivel sem nyújtanak többet, mint a kemény rockzene időközben alaposan megismert bombasztjai, zenei-szövegi sablonjai. Az MHV ennek ellenére gyorsan két kislemezt (Igazság / Mi ez az érzés, Aluljárók fia / Neked adnám a világot) jelentetett meg tőlük, ősszel országos turnéra indultak, majd decemberben megkezdhették első nagylemezük felvételét, és – a magyar rock történetében addig egyedülálló eseményként – egyéves születésnapjukat már albummal ünnepelhették.
A korábban magabiztos, nagyhangú nyilatkozatokat tévő együttes nagylemeze azonban kemény kritikákat kapott. Pesti Műsor: „A korong inkább a Dinamit egyéves munkásságának életműve, semmint előremutató alkotásnak nevezhető”. Ifjúsági Magazin: „Olyan ez a lemez, mint az a konzerv, amelynek lejárt a szavatossági ideje. Meg lehet enni, mert nem romlott, de az ízek már elvesztek belőle. A Dinamité a leggyengébb rocklemez az eddig lemezhez jutott rockegyüttesek közül. Az eredmény a semminél több, a valaminél kevesebb.”
A Dinamit némely dalszövege kifejezetten mosolyt fakasztott, és hogy ezek simán átjuthattak a másokkal szemben oly szigorú „Sáncdalbizottság”-on, megint csak feltételezésekre adott okot. És miközben arról nyilatkoztak, hogy nem azért játszanak rockot, mert divat, hanem mert ezt tartják a „legőszintébb, legközvetlenebb megnyilvánulási formának”, azt is elkotyogták, hogy Szűcs Judith második lemezére is írtak dalokat, és a diszkókirálynőt több külföldi fellépésén is kísérték.
„A fiatalok társadalmi problémáiról akarunk szólni, de úgy, hogy a jót is megénekeljük, nem csak a rosszat. És az a srác, aki nemrég egyszer-kétszer talán szégyellte, hogy ő melós, most végre tiszta szívvel és büszkén üvöltheti válaszul Gyulának és a Dinamitnak: munkás vagyok” – nyilatkozták teljesen komolyan, de hiába igazolták le a Beatricéből Lugosi Lászlót, hiába vonták be a slágerszövegíró S. Nagy Istvánt, az 1981 novemberében megjelent második album (Híd) kapcsán továbbra is kíméletlen kritikákat kaptak. Végül a zenekar tagjai is belátták, hiába volt ötéves exkluzív szerződésük az MHV-val, 1982 elején a televízió Pulzus című műsorában bejelentették, hogy a „sajtó lehetetlenné tette további működésüket”.
Aztán közel harminc év után 2009-ben bejelentették az együttes újjáalakulását, új énekessel (Kálmán György) és basszusgitárossal (Zselencz László). Sőt, 2010-ben új stúdióalbumot (Játszd, ahogy akarod) publikáltak a Rockinform magazin mellékleteként 2011-ben Jankai Béla lett az új billentyűs. 2014-ben Rudán Joe csatlakozásával átmenetileg két énekesük volt, de végül csak Rudán maradt, Jankait pedig előbb Laki Zoltán, majd Hornok István váltotta. 2019 májusában egyetlen koncertre összeállt a Dinamit klasszikus felállása. 2019 augusztusában Rudán Joe helyére Scholtz Attila érkezett.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 386–387.
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/dinamitegyuttes/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/dinamitegyuttes/?locale=hu_HU</a>

Dinamit

Ha szabadságharc lennél, a vérem áldoznám

Az R-GO és az Első Emelet mellett az 1980-as évek közepén a Bikini volt még az a zenekar, amely képes volt jelentős rajongói bázist toborozni az új korosztály tagjaiból. Az együttest 1982-ben Nagy Feró és Németh Alajos alapította a Dinamit egykori zenészeivel, Szűcs Antal Gábor gitárossal és Németh Gábor dobossal (plusz csatlakozott hozzájuk Feró társa, a megszűnő Beatrice gitárosa, Vedres Joe), és az első három évében mind zenében, mind szövegben sajátos, egyéni tónust képviselt. Két eklektikus stílusú albuma (Hova lett…, 1983, XX. századi híradó, 1984) a korszak maradandó értékű teljesítménye. Az előbbi még Jello Biafra, az amerikai Dead Kennedys frontemberének érdeklődését is felkeltette, eredetileg úgy tervezte, magát a nagylemezt is kiadja a tengerentúlon (végül a hazai punkok lebeszélték), viszont a Maradj már című dal az ő ajánlásával került rá az 1984-es World Class Punk válogatásalbumra.
Ez az utólag ős-Bikinek nevezett formáció koncerteken – a közönség nyomására – Beatrice dalokat is játszott, 1985-ben azonban távozott Nagy Feró, akinek helyét a Rolls Frakció énekese, D. Nagy Lajos vette át. Mivel a régi dalok nem illettek hozzá, teljesen lecserélték a repertoárt, egyben új stílust és új fazont adva a zenekarnak (bár Nagy Ferót szövegíróként azért visszacsábították).
A Bikini a megújult felállásban – D. Nagy Lajos (1950, ének), Németh Alajos (1956, basszusgitár), Gallai Péter (1953–2019, billentyűs), Vedres József (1957, gitár), Németh Gábor (1955, dob) a nemzetközi szinten akkoriban népszerű dallamos modern rockot színezte újhullámos motívumokkal, és a nyolcvanas évek második felétől az egyik legtöbbet koncertező és legsikeresebb hazai zenekarnak számított. Számos daluk (Mielőtt elmegyek, Ezt nem tudom másképp mondani, 1985, Mondd el, Fagyi, Adj helyet…, Nehéz a dolga, 1987, Széles, tágas a tér, Legyek jó, 1988, Közeli helyeken, 1989, Olcsó vigasz, Ki visz haza, 1991) szerepelt a sikerlistán, miközben megbízható profizmussal készítettek széles közönség által is fogyasztható albumokat (Ezt nem tudom másként mondani, 1985, Mondd el, 1987, Ha volna még időm, 1988, Közeli helyeken, 1989), melyek közül a Mondd el 300 ezer példányban kelt el.
Az évek alatt többszörösen átalakult zenekar 1992. november 21-én tartotta búcsúkoncertjét a Budapest Sportcsarnokban. Öt évvel később azonban újraindultak, azóta is rendszeresen koncerteznek és időnként adnak ki lemezeket is.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 154–155.

Bikini

Németh Alajos (1956, Budapest) dalszerző, hangmérnök és producer. Basszusgitáron, nagybőgőn és szintetizátoron játszik. 1974 óta van a zenei pályán, a fontosabb együttesei: Mini, Dinamit, Bikini. Az utóbbi két formációban együtt játszott bátyjával, Német Gábor dobossal.
Németh Alajos - vagy ahogy a zenészszakmában emlegetik őt: Lojzi - gyermekként hegedülni tanult. A könnyűzenére áttérve basszusgitározni kezdett, amihez eleinte nem sok kedve volt, de aztán Orszáczky Jackie játékát hallva felismerte a basszusgitárban lévő lehetőségeket. Hangszeres tudását a Zeneakadémia Bartók konzervatóriumának jazz tanszakán fejlesztette.
Még nem töltötte be 18. életévét, amikor 1974-ben Berki Tamás meghívta őt az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-interbrass-7014">Interbrass</a> jazz-rock együttesbe, ahol egy évet játszott.
1975-ben már a Török Ádám vezette <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-mini-6779">Mini</a> együttes tagja, és máig úgy véli, hogy az ott töltött négy év volt életének legfelhőtlenebb korszaka. A Mini repertoárján akkoriban a rhythm and blues és jazz-rock szerzemények mellett az elektronikus rock jegyében született számok is helyet kaptak. 1978-ban megjelent első nagylemezük (Vissza a városba) több dalát is Németh Alajos zeneszerzőként jegyezte.
1979-ben alapító tagja volt a viharos körülmények között létrejött supergroupnak, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-dinamit-9319">Dinamit</a> együttesnek. Hároméves fennállásuk alatt az „őszinte, kőkemény rock” jelszavát zászlajukra tűzve készítették vegyes megítélésű albumaikat. A basszusgitáros 2001-ben azt mondta, az első pillanattól érezte, hogy rossz felé mennek, mert a külsőségek voltak a fontosak náluk, s nem a belső értékek.
A Dinamit megszűnését követően, 1982-ben Nagy Feróval „kitalálták” az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bikini-os-bikini-744">Ős-Bikini</a> zenekart, amely friss hangzást hozott a hazai rockzenébe, két megjelent albumuknak pedig ott van a helye a korszak legjelentősebb kiadványai között.
Nagy Feró távozása után, 1985-ben Németh Alajos összehozta - a Dinamit, a Piramis, és a Rolls zenészeinek közreműködésével - az évtized egyik sikerzenekarát, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bikini-10606">Bikini</a> együttest, amely - egy 1993-1997 közötti szünetet leszámítva - azóta létező formáció. Az 1985-ös felállásból Németh Alajos és D. Nagy Lajos énekes ma is a Bikini tagja. A basszusgitáros-zenekarvezető fokozatosan vált az együttes zenei főszereplőjévé is dalaival és szövegeivel. Apránként a stúdiófelvételeket irányító producer munkáját is átvette.
Számtalan sláger, rengeteg lemez, hatalmas népszerűség, teltházas turnék - röviden összefoglalva ez volt a Bikini elmúlt négy évtizede. Ugyan 2022-ben volt megalakulásuk 40. évfordulója, de az országjáró ünnepi turnét 2023-ban tartják meg.
A zenekar 2012 óta nem jelentkezett friss kiadvánnyal, azonban Németh Alajos 2015-ben Sóhajok lépcsőháza címmel elkészítette első szólólemezét, amellyel saját szavai szerint „egész Erdélynek szerelmet akart vallani”.
Két állami kitüntetéssel büszkélkedhet: 2013-ban a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét kapta meg, 2019-ben Máté Péter-díjat vehetett át. Emellett kétszeres Artisjus-díjas (2007, 2013) és Fonogram-díjas (2008) előadó.
2022 óta ő az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület elnöke.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/alajos.nemeth/">https://www.facebook.com/alajos.nemeth/</a>

Németh Alajos

Varga János (1955, Szeged) gitáros, zeneszerző, az East együttes alapító tagja.
Zenei pályája a hetvenes évek elején indult különböző amatőr zenekarokban. 1973-tól tagja volt az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-angyalok-7155">Angyalok</a> blues-rock együttesnek és a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-vagi-jazz-quintet-7132">Vági Jazz Quintet</a>nek, amellyel külföldi turnékon és fesztiválokon is szerepelt.
1975-ben Szegeden Király István dobossal és Móczán Péter basszusgitárossal megalakították az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-east-7129">East</a> együttest. Az első öt évben instrumentális jazz-rock műsorukkal az egyetemi és városi jazzklubok állandó vendégei voltak. 1980-ban a zenekar átalakult, énekessel és állandó billentyűssel kiegészülve a progresszív rock felé fordultak. 1981-től jelentek meg kiadványaik, amelyek a japán a King Records kiadónak köszönhetően külföldön is terjesztésre kerültek.
1986-ban Varga János kivált a zenekarból, hogy felépítse szólókarrierjét. A kivételes technikával rendelkező gitáros játékát ezután hallhattuk a Németh Gábor dobossal és Szurcsik József képzőművésszel alakított Art Reaktor avantgárd zenei csoportban. 1990-ben a szerzőként és gitárosként szerepelt saját projektje, a Crack Orchestra hazai jazz-zenészekkel közösen készített albumán. A kilencvenes évek közepén Gidófalvy Attilával és Donászy Tiborral blues-rockot játszott a Cik-Cakk Company-ban. 1999-2002 között a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-hobo-blues-band-9447">Hobo Blues Band</a> gitárosa volt. 2012 óta ismét koncertezett az East együttessel is.
Saját, ma is létező formációja a 2000-ben alakult <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-varga-janos-project-77029">Varga János Project</a>, melynek kiadványai a The Wings of Revelation I. (2000), The Wings of Revelation II. (2002) albumok, illetve a Petőfi Csarnokban rögzített The Wings of Revelation Live DVD (2003). 2009-ben jelent meg az Elixír című lemezük, melyben ötvöződik különböző népek zenéje az art-rock zenei világával. Legutóbb 2017-ben jelentkeztek egy dupla albummal (Szívvel, lélekkel), amely Varga János - 2015-ben rendezett - 60. születésnapi koncertjének az anyaga.
Másik formációja a Mediterrán Combo temperamentumos, virtuóz latin-zenét játszó trió, amelyben hangsúlyozottan kapnak szerepet az akusztikus hangszerek. Itt együtt zenél fiával, ifj. Varga János gitárossal és Nagy Zsolt zongoristával. 2006-ban adták ki Latin fantázia című lemezüket. Fellépéseiken saját kompozíciókon kívül világhírű gitárvirtuózok - Al Di Meola, Paco de Lucia és John McLaughlin - műveit is megszólaltatják.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/varga.janos.1276">https://www.facebook.com/varga.janos.1276</a>
<a href="https://vargajanos.hu/Vargaalap/Varga_Janos.html">https://vargajanos.hu/Vargaalap/Varga_Janos.html</a>

Varga János (gitáros)

30 éves jubileumi koncert

Hova lett...

A telihold dalai

Kelj fel!

Gyere velem!

XX. századi híradó

A két Tolcsvay-Müller-Müller-bemutató között azonban 1993-ban történt egy igen fontos premier, az Atilla – Isten kardja, melyet augusztusban eredetileg csak négy előadásra terveztek a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, de az óriási érdeklődés nyomán végül 16 előadás lett, ezzel rekordot hozva az 57 éves játszóhely életében. A látványos kiállítású darabról a kritika viszont alaposan leszedte a keresztvizet, ami jórészt persze Szörényi politikai szerepvállalásainak, illetve a szerzőtárs Lezsák Sándor költő-politikusi mivoltának szólt, de azért az is tény, hogy e grandiózus, az István, a király-nál zeneileg lényegesen összetettebb és kísérletezőbb, ezáltal nehezebben befogadható alkotás nehezen állt össze egységes művé. Ahogy Miklós Tibor írta könyvében: „A rettegett világhódítót, Atillát Vikidál Gyula játszotta, akinek szenvedélye és keménysége ezúttal tétlenségre volt kárhoztatva, hiszen a darab nagyobb része élőképekből, ájtatos tépelődésekből állt, az igazi dráma, a hatalmas és véres küzdelem közben máshol zajlott, a színpadra csak a holtakat hozták be elsiratni, és a harcokról csak meséltek.”

Atilla – Isten kardja

Bill kapitány blues cirkusza

Alapi István 60 - Jubileumi album

The Run

Aranyalbum 1973-1983

Játszd, ahogy akarod

A Híd (Dinamit)

- 40 - Koncert

A pokol tornácán

Mindörökké

Our Past is Our Present

Crack Orchestra

1997-2007

Honfoglalás - Szimfonikus változat

Nagy Feró és a Beatrice - vendég Lugosi László

Johnny B. Goode

Azok a boldog szép napok

8 óra munka

Mielőtt végleg elmegyek

Ronda lány

A szépség agressziója

Csodálkozol, hogy iszom?

Katicabogárka

A kétezredik év felé

Pancsoló kislány

Hegyek között

Vidámság és Rock and Roll

Jaj, cica (Csárdáskirálynő)

XX. Század

Nagyvárosi farkas

Mindenkinek van egy álma

Nem kell

Ez csak rock and roll

Meditáció

Jerikó

Jaiaó, eládió (Nem félek)

Lángosképű

Nem leszek sohasem

Őrületes rock and roll

Kapcsolatok

Good luck boy - Anima Sound System

Crossroads - Anima Sound System

A folyóparton ülve - Skorpió

Vezess át az éjszakán - Skorpió

Szevasz haver - Skorpió

Rongylábkirály - Skorpió

Mi vagyunk a Skorpió - Skorpió

Maradj velem - Skorpió

Így szólt hozzám a dédapám - Skorpió

Ha érinted a két kezem - Skorpió

De jó lenne haver - Skorpió

Azt beszéli már az egész város - Skorpió

A vén koldus - Skorpió

Mielőtt végleg elmegyek - Beatrice

Beatrice - Mielőtt végleg elmegyek

Az élő rocktörténelem - Németh Gábor

Az élő rocktörténelem - Németh Gábor

Mielőtt végleg elmegyek - Beatrice

Skorpió

Bikini (Ős-Bikini)

Apostol

Frenreisz Károly

Beatrice

P.Mobil

Varga János Project

Kovács Gyula

Dinamit

Bikini

Németh Alajos

Varga János (gitáros)

30 éves jubileumi koncert

Hova lett...

A telihold dalai

Kelj fel!

Gyere velem!

XX. századi híradó

Atilla – Isten kardja

Bill kapitány blues cirkusza

Alapi István 60 - Jubileumi album

The Run

Dinamit

Aranyalbum 1973-1983

Játszd, ahogy akarod

A Híd (Dinamit)

- 40 - Koncert

A pokol tornácán

Mindörökké

Our Past is Our Present

Crack Orchestra

1997-2007

Honfoglalás - Szimfonikus változat

Nagy Feró és a Beatrice - vendég Lugosi László

Rongylábkirály - Skorpió

Mi vagyunk a Skorpió - Skorpió

Maradj velem - Skorpió

Így szólt hozzám a dédapám - Skorpió

Ha érinted a két kezem - Skorpió

De jó lenne haver - Skorpió

Azt beszéli már az egész város - Skorpió

A vén koldus - Skorpió

A folyóparton ülve - Skorpió

Crossroads - Anima Sound System

Good luck boy - Anima Sound System

Szevasz haver - Skorpió