Person/name

Nagy Katalin

Beatrice zenekari fotók

Király vagyok - Esti Kornél

Ez itt az ország - Esti Kornél

Senkit sem érdekel - Esti Kornél

Meztelen - Esti Kornél

Ki van kint? - Esti Kornél

Megrántom a zsinórt - Esti Kornél

Mit akarsz látni - Esti Kornél

Gagarin - Esti Kornél

Van még egy percünk - Esti Kornél

Új vagyok - Esti Kornél

Akkor hagylak el - Esti Kornél

Az 1970-es évek első felében a Kati és a Kerek Perec volt – a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-neoton-familia-9497">Neoton Família</a> mellett – az Erdős-féle diszkóvonal sztárjelöltje  
A zenekart Kerek Perec néven a Volán egykori tagja Kiss Ernő (1950, basszusgitár) alapította 1975-ben Fábián Attilával (gitár, fuvola) és Nagy Bélával (dob), majd az időközben átalakult együtteshez 1977-ben csatlakozott Nagy Kati (1956–2010, ex-Beatrice, ex-Vadmacskák), és aztán Kati és a Kerek Perec néven két éven át a dallamos diszkózene egyik elsőszámú hazai reprezentánsa lett. 1978-ban és 1979-ben Nagy Kati és Kiss Ernő mellett Végvári Ádám (ének, gitár, basszusgitár) és Bardóczi Gyula (dob) volt a zenekar tagja.
A Metronóm ’77 fesztiválon az Egy dal neked című szerzeményükkel indultak, ezt követően gyakran szerepeltek a Magyar Rádióban és a Magyar televízióban (45 perces show-műsorokkal). Diszkóritmusban írt slágereiket (Hinta, Jókedvű nap, Egy kölcsön álom, Csillagszórós éjszaka, Tizenöt nyár, Ő az a cigánylány, Fátyoltánc, Üvegszív, Csak egy képregény, Titanic) kedvelte a közönség, a kritika azonban nem volt velük kíméletes: „Ez a zenekar vidám, kedves hebehurgyaságú nótákkal örvendeztette meg az ifjúságot és az ilyen muzsikára fogékonnyá vált idősebb korosztályok tagjait.” A Pesti Műsor szerint pedig a zenekar sikerreceptje: „szentimentalizmus és gyerekesség a szövegekben, délies napfényes hangulatok a zenében, egyszerű dallamvezetés és a refrének kellő ismételgetése.”
A Kati és a Kerek Perec karrierjében végül nem a kritika, hanem Erdős Péter döntése okozott törést, amikor 1980-ban Végvárit és Bardóczit elvitte a Neoton megerősítésére. A diszkódivat múltával a zenekar csillaga gyorsan leáldozott. Második nagylemezük (Szerpentin, 1982) megjelentetése ellen már az MHV szakmai zsűrije is tiltakozott, mondván, a dolognak alul is van határa. Úgyhogy a zenekar 1982 őszétől külföldi vendéglátós munkákat vállalt.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 436–437.

Kati és a Kerek Perec

A Beatrice után a második magyar női együttes – Szigeti Edit (gitár, ének), Kováts Dóra (hegedű, ének), Kovács Éva (gitár), Sütő Judit (cselló) – 1971-ben folk-beat kategóriában nyert aranyérmet a salgótarjáni amatőrfesztiválon. Nem voltak hosszú életűek: Szigeti Edit ugyanis még ugyanabban az évben megalapította a Vadmacskákat, amely már keményebb slágerzenét játszott a Danuviában. Felállás: Szigeti Edit (gitár, ének), Szánti Judit (gitár, ének), Nagy Kati (billentyűsök), Nagy Krisztina (basszusgitár), Csuka Mária (dob).
A Komár Lászlóval készített kislemezük (Jó barátom) a sikerlistára is felkerült. Szerepeltek a televízió 144 nóta című műsorában. Turnéztak az Omegával, a Bergendyvel, a Fonográffal és a korai P.Mobillal is. Szigeti Edit zenét írt a Liliomfi című színdarabhoz (József Attila Színház).
A zenekar a hetvenes évek derekán felbomlott: Szigeti Edit a Mikroliedben folytatta, Nagy Katalin pedig megalapította a Kati és a Kerek Perecet.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 236.

Napraforgó / Vadmacskák

Az 1970-1980-as évek fordulójának első számú „botrányzenekara”, amelyet ugyan nem Nagy Feró (Nagy Ferenc, 1946, ének) alapított, de az ő nevével forrt össze.
1969-ben Magyarország első női popegyütteseként indult: Csuka Mónika (1952, ének, gitár), Nagy Katalin (1956–2010, billentyűsök), Szűcs Judith (1953, billentyűsök), Csuka Mária (1954, dob) és Hamar Krisztina (basszusgitár). 1971-ben nősült be Nagy Feró a zenekarba (elvette Csuka Mónikát), és évekkel később, folyamatosan változó felállás után, Csuka Mónika maradt az egyetlen női tag. 1977-ig megfordult benne többek között Cziránku Sándor, Fischer László, Marschalkó Zoltán és Temesvári András.
1977-ben megpróbálkoztak a diszkóval, a Gyere, kislány, gyere című dalukkal a Tessék választani!-n is elindultak, de hiába írtak hasonló számokat, a Metronóm ’77-re már nem fértek be velük. Ekkor Feró vett egy mély levegőt, gondolta, még egyszer nekifut, de most a rock felől közelítve. Miután Csuka Mónika otthagyta a zenekart, Miklós Tibor javaslatára bevette Miklóska Lajost, akiről tudta, hogy jó dalok írására képes, ha nógatják. Kapott egy kazettát, amelyen egy számára ismeretlen ausztrál banda, az AC/DC játszott, tudta, ilyen zenét akkoriban senki sem játszott itthon, úgyhogy elkezdte vele megismertetni a többieket.
Miként Nagy Feró később emlékezett: „Csak arról volt szó, hogy megéljünk. Azért maradt a Beatrice név is, mert egy-két helyen még emlékeztek ránk. El is adtam rögtön a bandát, de már Mónika nélkül. Közben írtuk a saját dalokat. Viszlát, Kifakult sztár, Térden állva, Csodálatos emberi ész. Bőrcuccokban játszottunk, ami akkor még nem volt divat. Harmadik alkalommal már kétszázan voltak az Ifiparkban, és a hatodik bulin már rentábilisak lettünk."
1978-ban tehát  egészen más tagokkal, egészen más zenével rukkoltak elő. A Nagy Feró, Gidófalvy Attila (1952, billentyűsök), Lugosi László (1951–2015, gitár), Miklóska Lajos (1948, basszusgitár) és Donászy Tibor (1955, dob) felállású csapat nyíltan társadalombíráló dalszövegeivel, kemény zenéjével, extravagáns színpadi megjelenésével és viselkedésével rövid idő alatt az ország első számú botránybandája lett. A Gidófalvy 1979-es kiválása után négytagúra fogyatkozott Beatrice nevétől volt hangos az elektronikus és az írott média, és miután az ellenzéki értelmiség egy része is mögéjük állt, pillanatok alatt a politikai erőtérben találták magukat.
Bár Feró elmondása szerint kezdetben saját érzéseiket, gondolataikat foglalták dalokba, a szakmában margóra szorult zenészek indulatai – különösen azután, hogy a botránybanda jelzőt is megkapták – találkoztak az „alsó tízezer” közérzetével. És a Beatrice ettől kezdve tudatosan vállalta a réteg képviseletét, kialakítva a maga „szociografikus rockzenéjét”, amivel hamarosan felkapott csapat lett az egyetemisták és a fiatal értelmiség köreiben is. A külvárosi zenekar gyakori vendég volt a nagy egyetemi klubokban, gyakran szerepeltek írókkal, költőkkel – és mind gyakrabban elvállaltak olyan politikai színezetű balhékat, amelyeknek már nem sok közük volt az eredeti törekvéseikhez.
Miközben a tömegkommunikáció elátkozta őket, a hivatal igyekezett integrálni a zenekart. 1980-ban nagy meglepetésre felléptek a rádió szokásos évi slágerszemléjén (!), ahol Fényes Szabolcs és Szenes Iván Minek él az olyan című slágerének ricsés feldolgozásával arattak sikert. Mint később nyilatkozták, ezt azért tették, hogy létüket tudatosítsák, illetve a dal üzenetét („árnyékban is élni kell”) közhírré tehessék.
Amikor viszont a több megyéből kitiltott Beatrice nyáron az Omega és a Locomotiv GT előzenekaraként országos ORI-turnén vehetett részt, sokan megzavarodtak. Különösen azután, hogy a szeptember 5-i kisstadioni koncert anyagából készült lemezre felkerült három számuk is: Nagy Feró Jerikó falairól énekelt. Az a Nagy Feró, aki két héttel korábban a „fekete bárányok” fesztiválon „Nemzet csótánya” feliratú trikóban celebrálta a csövesek-szakadtak miséjét.
Ez az ellentmondásos tevékenység nemcsak hogy összekuszálta a körülöttük kialakult mítoszt, hanem megkérdőjelezte korábbi tetteik hitelét és értelmét is. A kívülállás-önérvényesítés és a sikeres érvényesülés feloldhatatlannak tetsző dilemmáját feloldani igyekvő csapat ekkor már láthatóan az óvatos integrálódás („árnyékban is élni kell”) taktikáját választotta. Hogy úgy valósítsák meg egyéni ambícióikat, hogy közben vállalt feladatuknak is eleget tegyenek, a hátrányos helyzetű fiatalok üzeneteit is eljuttassák a nagyobb nyilvánossághoz. Ezért kacérkodtak a Magyar Rádióval, a Magyar Televízióval, az ORI-val, a Hanglemezgyárral, de a köréjük épült mítosz miatt az utolsó pillanatban mindig visszatáncoltak. Ambivalens módon egyszerre igyekeztek a hivatal és a közönség igényeinek megfelelni, de a rosszul értelmezett betyárkodás és időközben értelmetlenné vált kívülállás közben nem vették észre, hogy már a puszta létükért kell küzdeniük. A hivatal pedig 1981 elejére megunta Feróék packázásait, és a márciusi tatai tanácskozáson – tulajdonképpen lényegtelen dolgok miatt – „ítéletet” mondtak felettük.
Nagy Feró 1981 augusztusában végül feladta a kilátástalan küzdelmet és feloszlatta csapatát.
Aztán 1987-ben újraéledt a Beatrice, egy évre rá megjelentették első nagylemezüket (Beatrice 1978–88), majd folyamatos tagcserék után 1988-ra összeállt a későbbi sikercsapat: Nagy Feró (ének), Lugosi László (gitár), Zselencz László (1953, basszusgitár), Pálmai Zoltán (1954, dob). A rendszerváltozás után Nagy Feró ahhoz a Quint kiadóhoz szegődött, amelynek vezetője, Bors Jenő, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat volt igazgatója annak idején betiltotta. Már itt jelent meg a zenekar egyik legfontosabb albuma (Utálom az egész XX. századot, 1991), illetve az 1979-ben rögzített, addig elveszettnek hitt rádiós felvétel (A megkerült hangszalag, 1992). 1991 novemberében a Budapest Sportcsarnokban nagyszabású, teljes szimfonikus zenekarral közös koncertet adtak, ezekben az években több daluk (Azok a boldog szép napok, Nyolc óra munka) és feldolgozásuk (Pancsoló kislány, Hegyek között) a slágerlistákra is felkerült.
1992-től Lugosit ismét Vedres József (1957, gitár) váltotta fel, de Nagy Feró politikai szereplései egyre nehezebbé tették a régi társak számára a helyzetet, és lassan mindenki otthagyta a „főnököt”. Nagy Feró ezért inkább lelkes fiatalokat vett maga mellé, és 1996-ban Új Beatrice néven folytatta tovább. Azóta megjelent lemezeikkel (Ki viszi át, 1996, 20 éves jubileumi koncert, 1998, Vakaroma, 1999, Vidámság és rock &amp; roll, 2011, 2018, ) viszont már nem sok izgalmat keltettek a rockpiacon.
2018 óta pedig sorra összegzik a múltat (Az első 40 év – Live!, 2018; 40 – Aréna koncert, 2019; Támadás!, 2020; Egyéb nyalánkságok, 2021;  Hogyan nyertünk a KISZ KB dalpályázatán, 2021; Topis Rock '79, 2022), miközben 2021-ben Nagy Feró megkapta a Kossuth-díjat.
JBSz–SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. . 452–455.
Kapcsolat:
<a href="http://www.beatrice.hu/beatrice/">http://www.beatrice.hu/beatrice/</a>
<a href="https://www.facebook.com/NagyFeroBeatrice/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/NagyFeroBeatrice/?locale=hu_HU</a>

Beatrice

Az 1970-es évek második felében a Magyar Hanglemezgyár Vállalat aktuális üzletpolitikája révén fellendült az új szórakoztató zenei irányzat, a diszkó. Sztárzenekara a több ízben stílust és fazont váltó, az aktuális trendhez igazodó <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-neoton-familia-9497">Neoton</a> a kiugrást az MHV új üzletpolitikájának és személy szerint <a href="https://popkulturalis.hu/szemely-erdos-peter-6587">Erdős Péternek</a> köszönhette.
Külföldön – mindenekelőtt az Egyesült Államokban – már a rock and roll születésének időszakában nagy jelentőségük volt a zenegépeknek: sajátos szubkultúra épült köréjük, és a klubok születése, a koncertzene térhódítása ellenére a hatvanas évek második feléig eleven, virulens eszköze volt a fiatalok szórakoztatásának. A wurlitzereknek az évtized második felében alkonyult be, amikor a zene az utcákra, terekre, a fesztiválokra, a koncertszínpadokra költözött. A hetvenes évek elejétől kezdve azonban új trend volt kialakulóban, az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában is megszülettek az új típusú szórakozóhelyek, a diszkotékák, ahol nem egyszerűen gépzenére táncolt a közönség, hanem lemezlovas és/vagy showman gondoskodott a hangulatról, miközben a közönség kívánságainak és/vagy egyéni ízlésének megfelelően válogatta a lejátszott slágereket, lemezeket.
Az Egyesült Államokban a diszkó nemcsak a jól táncolható zenei felvételeket jelentette, hanem a hozzá kapcsolódó új táncőrületet, életformát, élvezetvallást is. Megnyílt a Studio 54, Hollywood elkészítette a mintaadó, új bálványokat (John Travolta, Bee Gees) felvonultató Szombat esti láz című produkcióját, a bemutatóval egy időben (1977) az üzletek is megteltek a diszkódivat termékeivel. 
Mindez hamarosan megérkezett Európába, sőt Magyarországra is. Bár a filmet nálunk nem mutatták be, annak zenéje és az új sztárok ismertek lettek. A hozzá kapcsolódó új életstílus azonban nem tudott meghonosodni, mert a szórakoztató zene akkoriban elengedhetetlenné vált háttériparát (fényűző szórakozóhelyek, divatcikkek, szolgáltatások) Magyarországon nem sikerült kellő mértékben megteremteni. Így a diszkó – jobb híján – beköltözött a régi klubokba, presszókba, művházakba, ahol elfoglalta a zenekarok helyét, és az igényes slágerzene modernebb formájaként prezentálták a hétvégi táncolóknak.
A tévhittel ellentétben a hatalom nálunk az apolitikus diszkóval sem volt túl jó viszonyban. A klubok nagy részében disc jockey (lemezlovas) szolgáltatta a talpalávalót. A pártvezetés az Országos Szórakoztató Zenei Központ (OSZK) hatáskörébe utalta át a diszkózás felügyeletét, és az 1978. június 19-én megjelent rendelet a disc jockey-k működését már engedélyhez kötötte: a továbbiakban vizsgabizottság előtt kellett számot adniuk felkészültségükről, és politikai rátermettségükről is. Az engedélyeket a továbbiakban az OSZK adta ki, és csak az állhatott a lemezjátszók mögé, aki minden tekintetben megfelelt.
A hivatalos statisztika szerint a nyolcvanas évek elején 36 A (gázsi 360 Ft + 80 Ft lemezhasználati díj), 114 B (gázsi 300 Ft) és 183 C (gázsi 240 Ft) kategóriás diszkós volt az országban, 632-en csak ideiglenes lemezbemutatói engedélyt kaptak, így évente kellett újra vizsgázniuk. Jellemző a kereslet-kínálat közötti eltérésre, hogy a nyolcvanas évek elején ennek a körülbelül ezer diszkósnak kellett volna megoldania a 12 ezer hazai település szórakozási gondjait. (Csak Budapesten 380 bejegyzett ifjúsági klub, és számos étterem, presszó, bár, lokál és alkalmi rendezvény várta hétről hétre a közreműködésüket.)
Nem tette vonzóvá a lemezlovas pályát, hogy a „közművelődési és engedélyügyi csoport” diszkós tanfolyamain a belső elhárítás és a BRFK emberei is jelen voltak, és előadásaikban a műsorvezetők felelősségét hangsúlyozva nyomatékosan kérték a „disc jockey elvtársakat az együttműködésre és a fokozott éberségre”. Kívánságuk „csupán” annyi volt, hogy figyeljék a szórakozóhelyek közönségét, a társadalomra esetleg veszélyes megnyilvánulásokat, és erről időnként számoljanak be.
A szakmában ezekről a munkakapcsolatokról már a rendszerváltozás előtt is nyíltan beszéltek. Bizonyos tömegrendezvényeket (szolidaritási fesztivál, újhullámos fesztivál, rockreflektor, koncertek az Ifiparkban) ugyanis csaknem mindig ugyanazok a műsorvezetők, ismert lemezlovasok vezették, akiknek a fővárosban és több vidéki városban is mindig volt egy-egy reprezentatív, nagy látogatottságú klubjuk.
A diszkó búcsúévének Magyarországon 1981-et mondhatjuk. Az MHV reklámkiadványaiban a stílusirányzatok szerinti besorolásban a Neoton és <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-szucs-judith-550">Szűcs Judith</a> a pop kategóriában szerepelt, ott, ahol Soltész Rezső, a Bojtorján, Komár László és Kovács Kati. A váltás jele volt az is, hogy a nyolcvanas években a MIDEM-gálára sem vittek ki diszkóelőadókat.
JBSz
 
Forrás: Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 422–439.

Diszkó

Nagy Katalin

Zenész - zongorista, Zenész - énekes

Kapcsolatok

Beatrice zenekari fotók

Király vagyok - Esti Kornél

Ez itt az ország - Esti Kornél

Senkit sem érdekel - Esti Kornél

Meztelen - Esti Kornél

Ki van kint? - Esti Kornél

Megrántom a zsinórt - Esti Kornél

Mit akarsz látni - Esti Kornél

Gagarin - Esti Kornél

Van még egy percünk - Esti Kornél

Új vagyok - Esti Kornél

Akkor hagylak el - Esti Kornél

Új vagyok - Esti Kornél

Kati és a Kerek Perec

Napraforgó / Vadmacskák

Beatrice

Diszkó

Van még egy percünk - Esti Kornél

Új vagyok - Esti Kornél

Senkit sem érdekel - Esti Kornél

Mit akarsz látni - Esti Kornél

Meztelen - Esti Kornél

Megrántom a zsinórt - Esti Kornél

Király vagyok - Esti Kornél

Ki van kint? - Esti Kornél

Gagarin - Esti Kornél

Ez itt az ország - Esti Kornél

Akkor hagylak el - Esti Kornél

Új vagyok - Esti Kornél