Album/name

Beatrice zenekari fotók

A Beatrice frontembereként közismert Nagy Feró az elmúlt közel fél évszázadban a magyar poptörténet egyik igazi örökmozgója, aki saját zenei teljesítményei (Beatrice, diszkó, punk, ős-Bikini, Hamlet, István, a király) mellett a rendszerváltozás környékén és után számtalan más fronton (Garázs, Rockkalapács, lemezkiadó, szövegíró, rockszövetség, politika) bukkant fel és hagyott nyomott.
Erdélyi menekült munkásszülők gyermekeként Letenyén született és Budapesten nőtt fel, a hatvanas évek második felében a Richmond Heads és a Zárvatermők együttesben énekelt, majd 1971-ben „benősült” az addig Csuka Mónika által vezetett női zenekarba, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-beatrice-539">Beatricé</a>be. A hetvenes évek közepén előbb a glam rockkal, majd a diszkóval próbálkoztak (az 1977-es funkys Gyere, kislány, gyere az első hazai diszkósláger), aztán 1978-ban Nagy Feró új társakkal (Lugosi László, gitár, Gidófalvy Attila, billentyűsök, Miklóska Lajos, basszusgitár, Donászy Tibor dob) hozta létre a hetvenes évek végének egyik legizgalmasabb és legbotrányosabb Beatricéjét.
A nyolcvanas évek második felétől (saját formációi mellett) folyamatosan segítette a feltörekvő fiatal zenekarokat. Nagy szerepe volt a Pokolgép első lemezének (Totális metál, 1986) megjelentetésében, melyen a dalok nagy részének szövegét is ő írta. 1989-től ő vezette a Magyar Rádió nagy hallgatottságú Garázs című műsorát, mely rengeteg induló zenekar számára nyújtott bemutatkozási lehetőséget (nem beszélve a hozzá kapcsolódó válogatáslemez-sorozatról). Akárcsak a Magyar Televízióban a Rockkalapács, melynek szintén műsorvezetője volt. Az 1990-ben indított Nagyferó Produkció pedig számos dokumentum értékű produkciót jelentetett meg abból a zenészkörből, amelynek tagjai közül akkoriban sokaknak ez volt az egyetlen lehetősége hanghordozó megjelentetésére (többek között Kispál és a Borz, Nulladik Változat, Perfect Name, Rotor, Stress, Sex Action, Vidámpark). Miközben 1992-ben a Magyar Rockszövetség társelnökévé választották.
A rendszerváltozás után Nagy Feró a politizálásba is bedobta magát: 1990-ben indult a köztársasági elnökválasztáson, aztán a FIDESZ rendszerzáró házibulijának lett az egyik szereplője, rövid időre bekukkantott az MDF-hez is, végül pedig csatlakozott a MIÉP-hez, hogy – megfogalmazása szerint – a „nemzet csótányából” a „nemzet ébresztője” legyen. 1999-ben kilépett a pártból és attól kezdve (az utóbbi éveket leszámítva) aktívan nem foglalkozott a politikával.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 270.

Nagy Feró

A diszkókirálynő
Az 1969-ben az Aludj, édes című népdallal debütált Szűcs Judithot (1953) a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat és a diszkóhullám emelte a magasba. A hatvanas években beatzenekarok női szólistájaként kezdte pályáját, testvérével, Szűcs Antal Gáborral több amatőregyüttesben énekelt, indult az 1972-es Ki mit tud?-on, sőt ugyanabban az évben a Táncdalfesztivál-on is szerepelt (Szólj már vagy kiabálj). A hetvenes években a Magyar Rádió állandó szerzőinek dalait énekelte, fesztivál-énekesnőként pedig szocialista relációban haknizott.
Aztán a Metronóm ’77 fesztiválon a Táncolj még! című diszkódallal a seregszemle egyik nagy felfedezettje lett, szokatlanul szexis megjelenésével némi fülledt erotikát csempészett a színpadra, a képernyőkre. Az új hang meglepte a szakmai közvéleményt is: a „beatlányok” után ő volt az első női szólista, akiben benne volt a sztárrá válás lehetősége. Az első, diszkó jegyében – a Color együttessel – készült nagylemezét (Táncolj még!, 1978) valósággal elkapkodták (végül platinalemez lett), a kritikusok azonban nem kímélték. Miközben a Magyar Televízió elkészítette az énekesnő első show-műsorát, és Szűcs Judith népszerűségét jelzi, hogy a Pop-Meccs című vetélkedőben a közönségszavazatok alapján ő lett az év énekesnője.
A bíráló hangokkal ekkor még senki sem törődött, az 1980-ban megjelenő új nagylemezért (Meleg éjszaka) azonban már a közönség sem kapkodott annyira. Miközben Szűcs Judith külföldön (az NDK-ban, a Szovjetunióban, Csehszlovákiában vagy Kubában) folyamatosan turnézott (bátyja, Szűcs Antal Gábor zenekara, az „őszinte kőkemény” Dinamit kísérte – amúgy a további nagylemezeit is velük készítette), a divat múltával Szűcs Judith körül kihűlt a levegő. Újabb albumaival (Ilyen ma egy lány, 1981, Kihajolni veszélyes, 1982) már hiába próbált meg széles közönségnek énekelni, karrierje a nyolcvanas évek derekára végképp leáldozott.
A rendszerváltozás után is aktív maradt, rendszeresen fellépett és adott ki albumokat. 
JBSz–SJ
<a href="http://www.szucsjudith.hu/">http://www.szucsjudith.hu/</a>
<a href="https://www.facebook.com/szucsjudithofficial/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/szucsjudithofficial/?locale=hu_HU</a>
 
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 437–438.

Szűcs Judith

Gidófalvy Attila (1952, Budapest) billentyűs, zeneszerző, aki több mint ötvenéves zenei pályafutása során számtalan zenekarban játszott, ezek közül a legjelentősebbek a Beatrice és a Karthago.
Ötéves korában kapta meg első harmonikáját, majd zongorázni tanult. 1967-ben felvételt nyert a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola harmonika és zongora szakára. 1971-ben került be a Konzervatóriumba, mint pozanos. Ezen a fúvóshangszeren játszott a Deák Big Bandban, a Mézga család című rajzfilmsorozat főcímzenéjében is ő pozanozott.
Első beatzenekara a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-continental-6831">Continental</a> volt, 1971-től zenélt ott, hol gitáron, hol zongorán, hol pedig pozanon. Ezután 1974-ben megalapította a Gidó ’74 zenekart. Ekkor vette meg első orgonáját. A trió dobosa Donászy Tibor volt, akivel később több más zenekarban is együtt zenélt. Majd a progresszív rockot képviselő <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-theatrum-7093">Theatrum</a> együttesben játszott, itt hallotta őt zenélni Nagy Feró, és 1978-ban elhívta az éppen újjászerveződő <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-beatrice-539">Beatrice</a> zenekarba. A híressé és hírhedtté vált baboskendős banda hozta meg Gidófalvy Attila számára az országos ismertséget.
1979 tavaszán hagyta el a Beatricét, ami miatt a rajongók sokáig „árulóként” emlegették őt. Pedig az ottani zenésztársakkal a mai napig tart a barátsága, azóta is többször szerepelt Beatrice koncerteken. Távozásának oka az volt, hogy Szigeti Ferenc hívta őt az épp alakulóban lévő <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-karthago-9325">Karthago</a> zenekarba. Miután összeállt a végleges - és a mai napig együtt lévő - ötös (Gidófalvy Attila, Kiss Zoltán Zéro, Kocsándi Miklós, Takáts Tamás, Szigeti Ferenc), hamarosan az ország egyik legsikeresebb rockzenekara lett. Ebből Gidófalvy zeneszerzőként is kivette a részét, az ő dala például az együttes egyik legnagyobb sikere, az Apáink útján.
A Karthago 1985-ben átmenetileg beszüntette működését, Gidófalvy pedig Kiss Zoltán Zéro basszusgitárossal megalapította a Fáraó együttest. Ez a formáció azonban - egy kislemez megjelenése után - feloszlott. Ezután Gidófalvy 1987-ben csatlakozott a szombathelyi <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-lord-9453">Lord</a> zenekarhoz, amelynek két időszakban is tagja volt (1987-1990 és 2000-2017).
Gidófalvy Attila a Karthagóval és a Lorddal több nagylemezt készített, 1990-ben egy szólóalbummal is jelentkezett (Tíz Parancsolat), amelynek felvételén egymaga játszott gitáron, szintetizátoron, basszusgitáron és dobon is. Ugyanebben az évben a Karthago ismét összeállt, és nagysikerű koncertet adott a budapesti Petőfi Csarnokban.
A Lordból való távozása után Kiss Zoltán Zéróval megalakították a KGB zenekart, amely a Kisváros című TV-sorozat zenéjét is szolgáltatta. Itt is két időszakban zenélt (1993-1995 és 2016-2020). 1996-ban következett a Cik-Cakk Company zenekar, amely három rutinos zenész társulása volt. Mellette Varga János, az East egykori gitárosa és a régi zenésztárs, Donászy Tibor dobos voltak a tagok. 1997-ben jelent meg a formáció egyetlen kiadványa (…erre gondoltunk!). Gidófalvy itt basszusgitáron játszott.
Közben 1997-től újra dübörgött a Karthago, és ez kisebb megszakításokkal a mai napig tart. 2017-től a Gidó és a Fáraó formáció is életre kelt, amelyben fiával, a gitáros ifj. Gidófalvy Attilával is együtt zenél az időközben súlyos betegségből felépült billentyűs. Munkásságát 2021-ben Máté Péter-díjjal ismerték el, amit a Karthago zenekar többi tagjával együtt kapott meg. 2022-ben egy állami kitüntetést vehetett át: Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat. Több mint 200 dalt szerzett idáig, és sok lemezen játszott vendégként is. Szerzett filmzenét, és alapított - ma már nem létező - rádióállomásokat is (Pannon Rádió, Best of Rock FM). Ám a mai napig vezet rádióműsorokat.
„Ha megnézed az eddigi együtteseket, nem voltak ilyen féléves, tiszavirág-életű dolgok, ahol lehetett, hosszú időt töltöttem, s megpróbáltam meghatározó ember lenni azzal a habitussal, zenei tudással, amivel felruházott a sors vagy a Jóisten.” -nyilatkozta zenei pályájáról.
A jellegzetes bajuszt viselő zenész 2022-ben nagyszabású koncerttel ünnepelte 70. születésnapját, ahol sok egykori és mai zenésztársa is együtt játszotta vele az örök és elpusztíthatatlan rockot.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/GidofalvyAttilaHivatalosOldal/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/GidofalvyAttilaHivatalosOldal/?locale=hu_HU</a>
<a href="https://www.instagram.com/gidofalvy_attila/?hl=hu">https://www.instagram.com/gidofalvy_attila/?hl=hu</a>

Gidófalvy Attila

Bencsik Sándor, (Budapest 1952. szeptember 15. – 1987. szeptember 23.), becenevén Samu, a P.Mobil és a P. Box meghatározó tagja, a rockgitározás hőskorának kultikus alakja volt, akinek nevéhez számtalan korszakos rocksláger fűződik. Néhány közülük: Kétforintos dal, Menj tovább, Miskolc, Utolsó cigaretta, Főnix éjszakája, Örökmozgó, Vonat, Tűzimádó, A Zöld, a bíbor és a fekete, Halálkatlan, Valami rock and roll és persze a Honfoglalás szvit. Ahogy Schuster Lóránt, a P. Mobil vezetője mondta róla: angolul gitározott, de magyarul halt meg. Részben a szocialista rendszer, részben a zenész szakma, részben a zűrös magánélete juttatta oda, hogy egy osztrák menekülttáborban ért véget az élete. Hivatalosan öngyilkos lett, de halálának körülménye máig tisztázatlan.
Szerény, magának való ember volt, állandóan gyakorolt, ritkán nyilatkozott. Viszont ahogy a zenei felkészültségben, úgy a külső megjelenésben is a maximumra törekedett. Legendásan elegáns zakókat viselt, vasalt ingeket hordott, tükörfényes cipővel vagy csizmával. Rocker jellemére egyedül az elmaradhatatlan csuklólánc utalt. Viszont ahogy rockgitározott, úgy idehaza kevesen tudtak, különösen a maga idejében. 
Az 1970-es évek hajnalán a sashalmi Sygma zenekarban kezdte, rövid ideig a Beatrice tagja lett (Samu becenevét állítólag Nagy Ferótól kapta), majd a Gesarolban folytatta, melyet 1973-ban átkereszteltek P.Mobilra. De hiába írt korszakos rockslágereket, hiába tomboltak fiatalok ezrei a zenekar koncertjein, az akkori egyetlen Hanglemezgyártó Vállalat vezetése 1978 és 1980 között mindössze három P.Mobil-kislemezt volt hajlandó megjelentetni. Amikor pedig az első LP (Mobilizmo, 1981) a boltokba került, Bencsik Samu már nem volt a csapat tagja.
Utoljára 1980. szeptember 15-én Ajkán játszott velük, aztán – hanglemezgyári sugallatra – Cserháti István billentyűssel megalapította a P. Boxot, mellyel három nagylemez (P. Box, 1982, Kő kövön, 1983, Ómen, 1985) készített. Utóbbit sokan az első hazai heavy metal korongnak tartják.
A nyolcvanas évek derekán a Metal Company-ban gitározott (Deák Bill Gyula belépését követően ebből lett a Bill és a Box Company), majd 1987 nyarán feleségével és kislányával Svédországba emigrált, de onnan egy ausztriai menekülttáborba toloncolták őket. Ahol a visszaemlékezések szerint kidobta az ablakon a bőrdzsekijét, majd maga is utána ugrott.
Emlékére a kétezres évek legelején Debrecenben utcát neveztek el róla.
JBSz

Bencsik Sándor

A Vágtázó Halottkémekhez hasonlóan nem lehet sehova besorolni, de kétségkívül a nyolcvanas évek underground rockéletének egyik karakteres alakja volt Waszlavik László (1951), teljes művésznevén Waszlavik „Gazember Petőfi Velorex Sámán Ulmann Mónika” László. Verbunkos, magyar nótás, féllábon ugrálós produkcióját persze nem könnyű komolyan venni. Valószínűleg nem is kell túlságosan. Mint maga is nyilatkozta: „A bohócfigura nagy előnye, hogy a király udvarában csak ő mondhatja ki az igazságot. Ezt az ironikus megközelítést nagyobb toleranciával fogadják, így egyben életképesebb. Hátránya persze, hogy nincs akkora hitele, mint valami véresen komoly kiállásnak.” 
A miskolci születésű, később Pomázon letelepedett, Lvovban számítógépes mérnökként végzett művésznek köszönhető a Bizottság megalakulása, melynek pár hétig tagja is volt. Szintén rövid ideig laza alkotói szálak fűzték a Vágtázó Halottkémekhez és a Beatricéhez, a legkülönbözőbb zenei műfajok egymásnak eresztésével kapcsolatos elképzelései jól találkoztak Miklóska Lajos törekvéseivel. Ahogy Miklóska egy számon belül összehozta például a bolerót a hard rockkal, úgy bolondította meg Waszlavik mondjuk az Akácos utat reggae ritmusokkal. 
„Hej, Waszlavik Petőfi házi stúdiójából jelentkezik. Bal kezemben a forrasztópáka, jobb kezemben a vers. Az önök szerencséje, hogy ezúttal a verset olvasom fel” – kántálta egy 1990-es kazettán a maga pörgetett r-hangzós stílusában az 1982-ben saját (alapvetően egyszemélyes) zenekarát megalapító Waszlavik, és nagyjából ilyen volt a produkciója is. Ahogy egyik kritikusa megfogalmazta: performance, akció, bohóckodás, sámánszertartás és nagy intellektuális átverés.
„A rockzene olyan deszka, amelyre mindenki felszaladhat és elmondhatja a maga baját – nyilatkozta 1986-ban. – A sámánság ironikus játék, hozzátartozik az imágóhoz. Annak kifejezéséhez, hogy a rockzene rituáléján belül tipikus kelet-európai maszkot választok magamnak. Multimédiával dolgozom: kép, zene, hang, mozgás, látvány, felolvasás, akció, film. Utánamegyek a kor kommunikációs elvárásainak: a tévé akkora konkurencia, hogy csak komplexen lehet felvenni vele a versenyt.” 
Waszlavik első hanghordozója Global Shaman címmel 1987-ben Münchenben jelent meg, rajta a később sokat emlegetett Hier ist mein auto és Go Here Baby című dalaival. 1991-ben két kazettája is napvilágot látott idehaza (Petőfi Velorex házi felvételei, Jó reggelt új Magyarország), majd 1993-ban (A legjobb zene a magyar) és 1995-ben egy újabb (Azok a boldog punk napok), 1998-ban pedig Nagy Feróval közösen készített egy albumot, melynek címe: Igazságot Magyarországnak!  Az életmű 2007-ban újabb CD-vel (Hol jártál az éjjel... - Pajzán népdalok) gazdagodott.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 80–81.

Waszlavik László "Gazember"

Csuka Mónika (1952, Zalaegerszeg) eredetileg tanítónőnek készült, de 1970-től az egyik legaktívabb énekesnő, zeneszerző lett, játszott zongorán, basszusgitáron, gitáron és dobon. 1969 és 1977 között Magyarország első lányzenekara, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-beatrice-539">Beatrice</a> alapító tagja, énekese és gitárosa volt.
Mónika hangjára már az óvodában felfigyeltek, hangszeres képzése a zenetagozatos általános iskolában kezdődött el, furulyázott, majd csellista lett. Később pianínón is megtanult játszani. A klasszikus zenei műveltség mellett vonzotta a beatzene, kedvence a Beatles volt. Később gitározni is tanult.
Gimnazistaként határozta el, hogy zenekart alapít, mégpedig olyat, amiben minden zenész lány, ezzel leginkább azt akarta bebizonyítani, hogy ő és a barátnői is vannak olyan jók, mint a fiúk. A zenekar nevét Novai Gábor – aki tanácsaival sokat segített a lányoknak – találta ki, mivel azt szerették volna, hogy megjelenjen benne a „beat” elnevezés mellett az is, hogy egy női együttesről van szó. Így lett Beatrice.
A főként nyugati slágereket játszó lányzenekar sikeres lett, ám a zenélés, koncertezés miatt Mónika rengeteget hiányzott a gimnáziumból, amit félbe is hagyott. A Beatrice lányzenekarként 1972-ig működött, utána egyre több férfizenész érkezett az együttesbe. Mónika visszaemlékezése szerint akkori férje, Nagy Feró hatására változott meg a zenekari összetétel, aki egyre többször javasolta, hogy váltsanak le egy-egy női zenészt egy jobbnak tartott férfira.
1975-ben Nagy Feró és Csuka Mónika közös gyermekének születése Mónika pályáján kényszerpihenőt eredményezett. 1976-ban csatlakozott a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-mikrolied-vokal-396">Mikrolied vokál</a> trióhoz, így már párhuzamosan két zenekarral is fellépett. A Mikrolieddal sokat szerepelt az NDK-ban és Lengyelországban. Emiatt Nagy Feró egyre inkább előtérbe került a Beatricében.
Csuka Mónika írta a „diszkós Beatrice” két nagy slágerének zenéjét (Gyere kislány, gyere, Nem baj). A sikerek ellenére 1977-re nyilvánvalóvá vált, hogy a zenekarnak Erdős Péter „jóvoltából” soha nem lesz nagylemeze. A kudarc nemcsak az együttes felbomlásához vezetett, hanem Csuka Mónika és Nagy Feró házassága is véget ért.
1978-ban a Bergendyvel koncertezett. 1979-ben Vörös Istvánnal Rokonok néven alapított rövid életű zenekart. A Mikrolied vokálnak is 1979-ig volt tagja. A magyar Suzy Quatróként Korda Györggyel énekelt duettet (Stumblin’ in – A szerelem él). 1980-ban testvérével, a nála két évvel fiatalabb Csuka Máriával nyolc hónapig egy westernparkban vendéglátózott. Ezután szólistaként próbálkozott, 1981-ben részt vett a Táncdalfesztiválon, de dalaival (Szól a gitár, Hívjál, Néha hazudsz) nem sikerült az áttörés.
1988-ban jelent meg első nagylemeze (Hé!). Az igazi sikert 1990-es albuma, a Szédülj el! hozta meg neki, amely aranylemez lett. Ezt még számos kiadványa követte.
Ekkor már elsősorban nem az előadóművészeti tevékenységére koncentrált, hanem inkább az oktatás felé fordult, így jött létre 1991-ben a Csuka Mónika Énekiskola. 2018-ban állami kitüntetést vehetett át, Művészeti Életpálya kitüntetést kapott. 2020-ban kiemelkedő könnyűzenei tevékenységének elismeréseként Máté Péter-díjban részesült.
JBSz, HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/monika.csuka.142">https://www.facebook.com/monika.csuka.142</a>
<a href="http://www.csukamonika.hu/">http://www.csukamonika.hu/</a>

Csuka Mónika

Donászy Tibor (1955, Budapest) az egyik legelismertebb magyar dobos, aki 1974 óta számtalan magyar rockzenekarban játszott, mindenekelőtt tagja volt a Nagy Feró vezette klasszikus Beatricének.
„Tipcsi” – ahogy a szakmában emlegetik őt – első zenekara 1974-ben a Gidó ’74 trió volt, amit Gidófalvy Attila orgonista alapított, majd a progresszív rockot játszó <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-theatrum-7093">Theatrum</a> együttesben zenélt, amelynek szintén tagja volt Gidófalvy Attila is. Ezután nem volt meglepő, hogy Donászy és Gidófalvy 1978-ban ismét közös zenekarba kerültek, Nagy Feró invitálására az éppen újjáalakuló <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-beatrice-539">Beatrice</a> együttesbe. Donászy 1981-ig játszott az ország első számú botránybandájában, mikor is Nagy Feró feloszlatta a Beatricét.
Ezután a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-rolls-frakcio-10510">Rolls Frakció</a>ban dobolt, egészen 1983-ig, majd az elsősorban kelet-európai népdalfeldolgozásokat játszó <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-gepfolklor-6974">Gépfolklór</a> tagja lett. Ő dobolt a formáció 1984-es Barbaro című kazettáján. Majd ismét egy váltás, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-pmobil-6827">P. Mobil</a> következett, a zenekar 1984-ben Donászyval vette fel a Honfoglalás című nagylemezt. 1985 év végére a P. Mobilban megbomlott az egység, emiatt felfüggesztették működésüket.
Donászy Tibor az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-edda-9400">Edda</a> együttesben folytatta. Pataky Attiláékkal 1986–1996 között tíznél is több nagysikerű kiadványt készített. 2000-ben saját albuma is megjelent, Páratlan Élmények – 25 év dobolás címmel. 1997-2006 között a Tunyogi Rock Band, 2007-től az iCON, 2009-től a Zöld, a Bíbor Band, 2010-től 2015-ig, majd 2017-től újra a Mobilmánia és a RockBand tagja. Emellett a Private Colt zenekart erősíti. 2012-ben alapító tagja volt a nagyrészt egykori Edda-tagokból álló Zártosztály nevű együttesnek.
Donászy Tibor a mai napig aktívan dobol, játszik a Mobilmánia zenekarban. Idén májusban pedig a régi zenésztárs, Gidófalvy Attila 70. születésnapja alkalmából rendezett koncerten láthatjuk őt, az ünnepelt mellett Zeffer András, Jankai Béla, Kiss Zoltán Zéró és Takáts Tamás társaságában.
A kétezres években oktatott a Dobakadémián, ahol dobos- és ütős zenészeket képeztek a szakma elismert dobosai. Zenésztársai kiemelik zenei precizitását, és úgy emlegetik őt, mint aki folyamatosan gyakorol, még utazások közben is, és aki mindig ügyel fizikai kondíciójára.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/donaszytipcsi/">https://www.facebook.com/donaszytipcsi/</a>

Donászy Tibor

Az 1970-1980-as évek fordulójának első számú „botrányzenekara”, amelyet ugyan nem Nagy Feró (Nagy Ferenc, 1946, ének) alapított, de az ő nevével forrt össze.
1969-ben Magyarország első női popegyütteseként indult: Csuka Mónika (1952, ének, gitár), Nagy Katalin (1956–2010, billentyűsök), Szűcs Judith (1953, billentyűsök), Csuka Mária (1954, dob) és Hamar Krisztina (basszusgitár). 1971-ben nősült be Nagy Feró a zenekarba (elvette Csuka Mónikát), és évekkel később, folyamatosan változó felállás után, Csuka Mónika maradt az egyetlen női tag. 1977-ig megfordult benne többek között Cziránku Sándor, Fischer László, Marschalkó Zoltán és Temesvári András.
1977-ben megpróbálkoztak a diszkóval, a Gyere, kislány, gyere című dalukkal a Tessék választani!-n is elindultak, de hiába írtak hasonló számokat, a Metronóm ’77-re már nem fértek be velük. Ekkor Feró vett egy mély levegőt, gondolta, még egyszer nekifut, de most a rock felől közelítve. Miután Csuka Mónika otthagyta a zenekart, Miklós Tibor javaslatára bevette Miklóska Lajost, akiről tudta, hogy jó dalok írására képes, ha nógatják. Kapott egy kazettát, amelyen egy számára ismeretlen ausztrál banda, az AC/DC játszott, tudta, ilyen zenét akkoriban senki sem játszott itthon, úgyhogy elkezdte vele megismertetni a többieket.
Miként Nagy Feró később emlékezett: „Csak arról volt szó, hogy megéljünk. Azért maradt a Beatrice név is, mert egy-két helyen még emlékeztek ránk. El is adtam rögtön a bandát, de már Mónika nélkül. Közben írtuk a saját dalokat. Viszlát, Kifakult sztár, Térden állva, Csodálatos emberi ész. Bőrcuccokban játszottunk, ami akkor még nem volt divat. Harmadik alkalommal már kétszázan voltak az Ifiparkban, és a hatodik bulin már rentábilisak lettünk."
1978-ban tehát  egészen más tagokkal, egészen más zenével rukkoltak elő. A Nagy Feró, Gidófalvy Attila (1952, billentyűsök), Lugosi László (1951–2015, gitár), Miklóska Lajos (1948, basszusgitár) és Donászy Tibor (1955, dob) felállású csapat nyíltan társadalombíráló dalszövegeivel, kemény zenéjével, extravagáns színpadi megjelenésével és viselkedésével rövid idő alatt az ország első számú botránybandája lett. A Gidófalvy 1979-es kiválása után négytagúra fogyatkozott Beatrice nevétől volt hangos az elektronikus és az írott média, és miután az ellenzéki értelmiség egy része is mögéjük állt, pillanatok alatt a politikai erőtérben találták magukat.
Bár Feró elmondása szerint kezdetben saját érzéseiket, gondolataikat foglalták dalokba, a szakmában margóra szorult zenészek indulatai – különösen azután, hogy a botránybanda jelzőt is megkapták – találkoztak az „alsó tízezer” közérzetével. És a Beatrice ettől kezdve tudatosan vállalta a réteg képviseletét, kialakítva a maga „szociografikus rockzenéjét”, amivel hamarosan felkapott csapat lett az egyetemisták és a fiatal értelmiség köreiben is. A külvárosi zenekar gyakori vendég volt a nagy egyetemi klubokban, gyakran szerepeltek írókkal, költőkkel – és mind gyakrabban elvállaltak olyan politikai színezetű balhékat, amelyeknek már nem sok közük volt az eredeti törekvéseikhez.
Miközben a tömegkommunikáció elátkozta őket, a hivatal igyekezett integrálni a zenekart. 1980-ban nagy meglepetésre felléptek a rádió szokásos évi slágerszemléjén (!), ahol Fényes Szabolcs és Szenes Iván Minek él az olyan című slágerének ricsés feldolgozásával arattak sikert. Mint később nyilatkozták, ezt azért tették, hogy létüket tudatosítsák, illetve a dal üzenetét („árnyékban is élni kell”) közhírré tehessék.
Amikor viszont a több megyéből kitiltott Beatrice nyáron az Omega és a Locomotiv GT előzenekaraként országos ORI-turnén vehetett részt, sokan megzavarodtak. Különösen azután, hogy a szeptember 5-i kisstadioni koncert anyagából készült lemezre felkerült három számuk is: Nagy Feró Jerikó falairól énekelt. Az a Nagy Feró, aki két héttel korábban a „fekete bárányok” fesztiválon „Nemzet csótánya” feliratú trikóban celebrálta a csövesek-szakadtak miséjét.
Ez az ellentmondásos tevékenység nemcsak hogy összekuszálta a körülöttük kialakult mítoszt, hanem megkérdőjelezte korábbi tetteik hitelét és értelmét is. A kívülállás-önérvényesítés és a sikeres érvényesülés feloldhatatlannak tetsző dilemmáját feloldani igyekvő csapat ekkor már láthatóan az óvatos integrálódás („árnyékban is élni kell”) taktikáját választotta. Hogy úgy valósítsák meg egyéni ambícióikat, hogy közben vállalt feladatuknak is eleget tegyenek, a hátrányos helyzetű fiatalok üzeneteit is eljuttassák a nagyobb nyilvánossághoz. Ezért kacérkodtak a Magyar Rádióval, a Magyar Televízióval, az ORI-val, a Hanglemezgyárral, de a köréjük épült mítosz miatt az utolsó pillanatban mindig visszatáncoltak. Ambivalens módon egyszerre igyekeztek a hivatal és a közönség igényeinek megfelelni, de a rosszul értelmezett betyárkodás és időközben értelmetlenné vált kívülállás közben nem vették észre, hogy már a puszta létükért kell küzdeniük. A hivatal pedig 1981 elejére megunta Feróék packázásait, és a márciusi tatai tanácskozáson – tulajdonképpen lényegtelen dolgok miatt – „ítéletet” mondtak felettük.
Nagy Feró 1981 augusztusában végül feladta a kilátástalan küzdelmet és feloszlatta csapatát.
Aztán 1987-ben újraéledt a Beatrice, egy évre rá megjelentették első nagylemezüket (Beatrice 1978–88), majd folyamatos tagcserék után 1988-ra összeállt a későbbi sikercsapat: Nagy Feró (ének), Lugosi László (gitár), Zselencz László (1953, basszusgitár), Pálmai Zoltán (1954, dob). A rendszerváltozás után Nagy Feró ahhoz a Quint kiadóhoz szegődött, amelynek vezetője, Bors Jenő, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat volt igazgatója annak idején betiltotta. Már itt jelent meg a zenekar egyik legfontosabb albuma (Utálom az egész XX. századot, 1991), illetve az 1979-ben rögzített, addig elveszettnek hitt rádiós felvétel (A megkerült hangszalag, 1992). 1991 novemberében a Budapest Sportcsarnokban nagyszabású, teljes szimfonikus zenekarral közös koncertet adtak, ezekben az években több daluk (Azok a boldog szép napok, Nyolc óra munka) és feldolgozásuk (Pancsoló kislány, Hegyek között) a slágerlistákra is felkerült.
1992-től Lugosit ismét Vedres József (1957, gitár) váltotta fel, de Nagy Feró politikai szereplései egyre nehezebbé tették a régi társak számára a helyzetet, és lassan mindenki otthagyta a „főnököt”. Nagy Feró ezért inkább lelkes fiatalokat vett maga mellé, és 1996-ban Új Beatrice néven folytatta tovább. Azóta megjelent lemezeikkel (Ki viszi át, 1996, 20 éves jubileumi koncert, 1998, Vakaroma, 1999, Vidámság és rock &amp; roll, 2011, 2018, ) viszont már nem sok izgalmat keltettek a rockpiacon.
2018 óta pedig sorra összegzik a múltat (Az első 40 év – Live!, 2018; 40 – Aréna koncert, 2019; Támadás!, 2020; Egyéb nyalánkságok, 2021;  Hogyan nyertünk a KISZ KB dalpályázatán, 2021; Topis Rock '79, 2022), miközben 2021-ben Nagy Feró megkapta a Kossuth-díjat.
JBSz–SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. . 452–455.
Kapcsolat:
<a href="http://www.beatrice.hu/beatrice/">http://www.beatrice.hu/beatrice/</a>
<a href="https://www.facebook.com/NagyFeroBeatrice/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/NagyFeroBeatrice/?locale=hu_HU</a>

Beatrice

Gidófalvy Attila (Beatrice együttes).

Nagy Feró a Beatrice együttes tagja.

Donászy Tibor (Beatrice együttes)

Nagyrét, Beatrice koncert. A sorozat felvételeit a Beatrice rajongói kör tagjai készítették.

Beatrice koncert, Nagy Feró és Donászy Tibor.

Beatrice koncert, Lugosi László, Nagy Feró és Miklóska Lajos. A sorozat felvételeit a Beatrice rajongói kör tagjai készítették.

Nagyrét, Beatrice koncert, Nagy Feró mögött Miklóska Lajos. A sorozat felvételeit a Beatrice rajongói kör tagjai készítették.

Magyarország, Beatrice koncert egy moziban, Lugosi László, Miklóska Lajos.

A sorozat felvételeit a Beatrice rajongói kör tagjai készítették.

Beatrice koncert egy moziban, Gidófalvy Attila, Nagy Feró, Lugosi László.

Beatrice koncert egy moziban, Gidófalvy Attila, Lugosi László, Donászy Tibor.

Hamar Krisztina

Nagy Katalin

Cziránku Sándor

Bogdán Csaba

A többség a Beatrice zeneszerző-basszusgitárosaként ismeri, pedig Miklóska Lajost (Budapest, 1948. február 26.) – vagy ahogy szakmai berkekben ismerik: Aput – már 1965-ben magával ragadta a beathullám. Játszott az Atlantis Nr2-ben, a Radics Béla vezette Sakk-Mattban, a korán jön Korongban, Orszáczky Jackie helyét vette át a Syriusban, megfordult az akkor még Koncz Zsuzsát kísérő Korálban. Majd 1978 januárja és 1981 augusztusa között a sikerei csúcsán lévő Beatricében zenélt, a zenekar szinte összes klasszikus slágerének zenéjét ő írta. 1982-tól a Rock Színház tagja lett, mígnem 1987 májusában Beatrice reaktiválódott, természetesen vele. De nem sokáig élvezhette ezt, 1988 végén romló egészségi állapota miatt ugyanis kikerült onnan. Kuro-Shio néven alapított még egy alig két évig létező együttest, de a rendszerváltozás után lényegében eltűnt a nyilvánosság elől. Miklóska Lajos ma 75 éves.
Édesapja női fodrász volt, édesanyja pénztárosnő, hatévesen zongorázni tanult, de nagyon nem szerette. Aztán 1962-ben, tinédzserként kezébe került a gitár. Némi bukdácsolás után a Kossuth Zsuzsa Gimnáziumban érettségizett, klasszikus gitárosnak készül, aztán a beatkorszak elsodorta. Azért választotta a basszusgitárt, mert Radics zenekarában épp erre a posztra kerestek embert.
1965 tavaszán mutatkozott be az Atlantis Nr2-ben (ezt a rövid életű formációt az Atlatisból kivált Radics Béla [gitár] és Pintér István [dob] alapította). 1967-ben csatlakozott külföldi dalok (Searchers, Hollies, Kinks, Rolling Stones) interpretálásban neves Febrishez, de amikor annak vezetőjét, Dancsák Gyulát (ének) behívták katonának, ezzel a zenekarnak is vége lett. 1968 tavaszától Radics Béla blues rockos Sakk-Matt formációjának lett tagja. (Az Apu becenév is ekkor ragadt rá: Radics hívta így, mert már családos ember volt).
A Sakk-Matt 1969 év végi feloszlása után Dancsák Gyulával, Csuha Lajossal és Hőnig Rezsővel megalakította a Korong együttest, amellyel Magyarországon elsőként adták elő – koncertszerűen – a Jézus Krisztus Szupersztár rockoperát, ráadásul magyarul (benne Miklóska Júdás szerepét énekelte).
Amikor 1973 őszén Orszáczky Jackie elhagyta Magyarországot, hívták a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-syrius-kesoi-89141">Syrius</a>ba basszusgitározni, de nem vált be, így pár hónap után megegyezett a többiekkel, hogy mindenkinek jobb, ha elválnak útjaik. (Játékát egyetlen Syrius-felvétel, a Sápadt fényű ablak őrzi). Rövid időre visszatért a Korongba, majd bekerült a Korálba – mely 1974 és 1976 között Koncz Zsuzsa kísérőzenekaraként működött –, ahonnan viselkedési problémák” miatt kellett távoznia. Úgy tűnt, zene pályája megrekedt, a következő években hol segédmunkásként, hol gobelin-szövőként, hol raktárosként dolgozott, majd egy krakkói kocsmában szakmányban pengette a húrokat. 
1977 legvégén hívta Nagy Feró az átalakult Beatricébe, ahol minden szempontból kiteljesedhetett: nem csak egy sikerei csúcsán lévő zenekarban zenélhetett, de szinte az összes – akkoriban botrányos számító, ma klasszikussá nemesedett rocksláger (például Jerikó, Motorizált nemzedék, Térden állva, Nem kell, Katicabogárka, Angyalföld) zenéjét ő írta. Mígnem 1981 augusztusában az ellehetetlenített zenekar feloszlott.
Miklóska 1982 nyarán a Rock Színházhoz igazolt le, többek között a nagylemezen is megjelent rockoperában, a Sztárcsinálók-ban alakította Kipriaszt, a hamis Jézust. Szerepelt Nagy Ferő Hamlet című albumán. Majd miután 1987 májusában újjáalakult a Beatrice, annak tagja lett, egészen 1988 végéig, amikor is megromlott egészségi állapota miatt a többiek megváltak tőle.
1989 tavaszán megalakította a szűk két évig létező Kuro-Shio triót – Miklóska Lajos (ének, basszusgitár), Brúger László (ének, gitár), Zsidel Miklós (dob) –, mely nyáron az Edda és a Bikini előzenekaraként turnézott, de fellépett a Mini és a Hobo Blues Band előtt is. Sőt, egy alkalommal ők melegíthették a közönséget a Beatrice előtt Veszprémben. Miklóska nem akart a régi Ricse-repertoárra építeni, ezért új dalok. Így született többek között a Béla volt a király (Radics Béla emlékére) vagy a Nagy veszteség.
A rendszerváltozás után rövid ideig Slamovits Istvánnal, később Lugosi Lászlóval dolgozott, de egyik projektből sem készült felvétel. 1998-ban a Petőfi Csarnokban fellépett a Beatrice jubileumi koncertjén, de ezen túl sokat nem lehetett tudni róla. Végül hetvenévesen döntött úgy, hogy Bálint Csabának egy könyvben foglalja össze életének legfontosabb történéseit (Miklóska Lajos élete és munkássága, magánkiadás, 2018).
JBSz

Miklóska Lajos

Lugosi László (1951–2015) gitáros, zeneszerző, az 1970-1980-as évek fordulójának első számú hazai „botrányzenekara”, a Beatrice tagja. A balkezes gitárost annak a korszaknak a legjobbjai között tartják számon, akinek tehetsége mellé nagy fokú precizitás társult.
A gitáros 1978 előtt néhány évig a Fáraó nevű formációban játszott Scholler Zsolt basszusgitárossal és Soldos László dobossal együtt. Onnan aztán Lugosi a Beatricébe, Scholler a Korálba került, Soldos pedig a Tűzkerék tagja lett.
A <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-beatrice-539">Beatrice</a> legendás felállásában 1978–1980 között zenélt. Jellegzetes gitárszólói mellett olyan emblematikus dalok zenéjét jegyzi, mint Nagyvárosi farkas és a Meditáció. 1979-ben egy szakmai szavazáson őt választották Magyarország legjobb gitárosának.
A Beatricét 1980-ban hagyta ott, az „állami rockzenekarnak” titulált <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-dinamit-9319">Dinamit</a> együttes tagja lett, ám velük csak egy közös lemezt készített (A Híd), ugyanis a zenekar 1981 végén feloszlott.
Lugosi László 1982-ben fél évet eltöltött a Hobo Blues Band-ben, majd a magyar-svéd P. S. Band (később Safari néven játszottak) gitárosa lett, olyan társakkal, mint Papp Gyula billentyűs és Révész Sándor énekes. Ám Lugosi itt sem maradt sokáig, 1983-ban már a Sirokkó együttes tagja volt, Varga Miklós énekes, és régi zenészkollégái, Scholler Zsolt basszusgitáros és Soldos László dobos társaságában. A Sirokkó klasszikus hard rockot játszott, mely azonban a nyolcvanas évek derekán már nem volt annyira divatban, és bár megjelent egy kislemezük, 1984-ben Scholler Zsolt elhagyta az országot, és ez a Sirokkó végét jelentette.
1987-ben a Beatrice újjáalakult, Lugosi László pedig újra Nagy Feróval játszott együtt. Az együttesnek most már lemezei is megjelentek, és igazán sikeres évek következtek a banda életében.
Lugosi a Beatricéből 1992-ben szállt ki, mert elfáradt a pörgésben. Utána a Hard Légió zenekarban játszott, de csak alkalmanként léptek fel, aztán 1994-ben tőlük is elvált. Lassan kijött a gyakorlatból, elszokott a hangszereitől, végül abbahagyta a zenélést, csak a Beatrice fellépésein lehetett időnként látni őt. Azért a zenétől nem szakadt el teljesen: dolgozott hangszerkészítőként, és betársult egy hangszerüzletbe is.
2015 márciusában még színpadra állt, vendégként egy P.Mobil-koncerten, ahol közösén előadták Lugosi László talán leghíresebb szerzeményét, a Nagyvárosi farkas című dalt, amelynek zenéjét 1978-ban írta.
2015 október 6-án érkezett a hír: a betegség, amellyel évek óta küzdött, legyőzte őt. 64 évet élt. Nagy Feró ezekkel a szavakkal búcsúzott egykori zenésztársától és barátjától Lugosi László temetésén: „Gitározni mindenki tud. A gitárosok egymástól tanulják a fortélyokat, a technikát. A hivatalos iskolák csak a hangszer adta lehetőséget tanítják, hogy csereszabatos legyél bármilyen stílusú bandában. Te nem ezt az utat választottad, autodidakta módon haladtál a zsenialitás felé. Magadnak kellett kifejleszteni egy olyan virtuóz technikát, amit azóta sem sikerült senkinek."
HZ

Beatrice zenekari fotók

Kapcsolatok

Nagy Feró

Szűcs Judith

Gidófalvy Attila

Bencsik Sándor

Waszlavik László "Gazember"

Csuka Mónika

Donászy Tibor

Beatrice

Hamar Krisztina

Nagy Katalin

Cziránku Sándor

Bogdán Csaba

Miklóska Lajos

Lugosi László

Vedres József

Pálmai Zoltán

Zsoldos Tamás

Kreutz László

Csuka Mária