Person/name

Jankai Béla

Donászy Tibor (1955, Budapest) az egyik legelismertebb magyar dobos, aki 1974 óta számtalan magyar rockzenekarban játszott, mindenekelőtt tagja volt a Nagy Feró vezette klasszikus Beatricének.
„Tipcsi” – ahogy a szakmában emlegetik őt – első zenekara 1974-ben a Gidó ’74 trió volt, amit Gidófalvy Attila orgonista alapított, majd a progresszív rockot játszó <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-theatrum-7093">Theatrum</a> együttesben zenélt, amelynek szintén tagja volt Gidófalvy Attila is. Ezután nem volt meglepő, hogy Donászy és Gidófalvy 1978-ban ismét közös zenekarba kerültek, Nagy Feró invitálására az éppen újjáalakuló <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-beatrice-539">Beatrice</a> együttesbe. Donászy 1981-ig játszott az ország első számú botránybandájában, mikor is Nagy Feró feloszlatta a Beatricét.
Ezután a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-rolls-frakcio-10510">Rolls Frakció</a>ban dobolt, egészen 1983-ig, majd az elsősorban kelet-európai népdalfeldolgozásokat játszó <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-gepfolklor-6974">Gépfolklór</a> tagja lett. Ő dobolt a formáció 1984-es Barbaro című kazettáján. Majd ismét egy váltás, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-pmobil-6827">P. Mobil</a> következett, a zenekar 1984-ben Donászyval vette fel a Honfoglalás című nagylemezt. 1985 év végére a P. Mobilban megbomlott az egység, emiatt felfüggesztették működésüket.
Donászy Tibor az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-edda-9400">Edda</a> együttesben folytatta. Pataky Attiláékkal 1986–1996 között tíznél is több nagysikerű kiadványt készített. 2000-ben saját albuma is megjelent, Páratlan Élmények – 25 év dobolás címmel. 1997-2006 között a Tunyogi Rock Band, 2007-től az iCON, 2009-től a Zöld, a Bíbor Band, 2010-től 2015-ig, majd 2017-től újra a Mobilmánia és a RockBand tagja. Emellett a Private Colt zenekart erősíti. 2012-ben alapító tagja volt a nagyrészt egykori Edda-tagokból álló Zártosztály nevű együttesnek.
Donászy Tibor a mai napig aktívan dobol, játszik a Mobilmánia zenekarban. Idén májusban pedig a régi zenésztárs, Gidófalvy Attila 70. születésnapja alkalmából rendezett koncerten láthatjuk őt, az ünnepelt mellett Zeffer András, Jankai Béla, Kiss Zoltán Zéró és Takáts Tamás társaságában.
A kétezres években oktatott a Dobakadémián, ahol dobos- és ütős zenészeket képeztek a szakma elismert dobosai. Zenésztársai kiemelik zenei precizitását, és úgy emlegetik őt, mint aki folyamatosan gyakorol, még utazások közben is, és aki mindig ügyel fizikai kondíciójára.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/donaszytipcsi/">https://www.facebook.com/donaszytipcsi/</a>

Donászy Tibor

A Prognózis – Vörös István (1955, ének, gitár), Jankai Béla (billentyűsök), Klemm Ervin (gitár), Kormos Gábor (basszusgitár), Bártfai György (dob) – a rhythm and blues felől közelített a modernebb újhullámos hangzáshoz, de elsősorban a zenekar énekese-gitárosa Vörös István tette eladhatóvá az egyébként nem túl eredeti, a keményebb rockvonalat szintis new wave-vel keresztező produkciót. (Érdekesség, hogy a második, 1983-as Start-válogatáson szereplő egyik számuk, Az abszolút balszerencse dala tartalmazza az egyik első rögzített magyar rapbetétet.)
Az új formációk közül leginkább ők nyerték el a hanglemezgyári szakemberek bizalmát és két nagylemezt is készíthettek (Előjelek, 1984, Tele van a város szerelemmel, 1986). Miközben olyan világsztárok hazai fellépései előtt melegíthették a közönséget, mint Tina Turner vagy Alvin Lee. 1987-es feloszlásukig folyamatosan koncerteztek, többek között a korszak legnagyobb szabadtéri helyein, a Budai Ifjúsági Parkban, majd később a Petőfi Csarnokban.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 149–150.

Prognózis

Az volt a feltétel, hogy le kell vágatniuk a hajukat

Az 1980-es évek „állami rockzenekara”.
Megalakulása a legnagyobb vihart kavarta. 1979 nyarán három élvonalbeli együttes zenészeiből – Papp Gyula (ex-Skorpió, billentyűsök), Szűcs Antal Gábor (ex-Skorpió, szólógitár), Németh Gábor (ex-Skorpió, dob), Németh Alajos (ex-Mini, basszusgitár) és Vikidál Gyula (ex-P.Mobil, ének) – alakult, és létrejöttét elsősorban a P.Mobil rajongóinak körében kísérte nagy felzúdulás. A Dinamitot sokáig „állami rockzenekarként” emlegették, Vikidál Gyulát pedig a sajtó kinevezte „az év dezertőrének”.
Tény, az együttes megalakulása egybeesett a „fekete bárányok” (P.Mobil, Beatrice, Hobo Blues Band) születésével, és a kívülállást, önállóságot hangsúlyozó, lázadást jelképező zenekarok közönsége nem tudta ezt elfogadni őket, különösen a korábban bálvánnyá emelt Vikidáltól nem. Nem segítette népszerűségüket, hogy éppen ők nyilatkozták először az Esti Hírlap-ban, hogy a jövőben „őszinte, kőkemény rockot” szeretnének játszani. Augusztus 12-én a Budai Ifjúsági Parkban rendezett bemutató koncertjükön aztán kiderült, hogy tisztes mesteremberek módjára semmivel sem nyújtanak többet, mint a kemény rockzene időközben alaposan megismert bombasztjai, zenei-szövegi sablonjai. Az MHV ennek ellenére gyorsan két kislemezt (Igazság / Mi ez az érzés, Aluljárók fia / Neked adnám a világot) jelentetett meg tőlük, ősszel országos turnéra indultak, majd decemberben megkezdhették első nagylemezük felvételét, és – a magyar rock történetében addig egyedülálló eseményként – egyéves születésnapjukat már albummal ünnepelhették.
A korábban magabiztos, nagyhangú nyilatkozatokat tévő együttes nagylemeze azonban kemény kritikákat kapott. Pesti Műsor: „A korong inkább a Dinamit egyéves munkásságának életműve, semmint előremutató alkotásnak nevezhető”. Ifjúsági Magazin: „Olyan ez a lemez, mint az a konzerv, amelynek lejárt a szavatossági ideje. Meg lehet enni, mert nem romlott, de az ízek már elvesztek belőle. A Dinamité a leggyengébb rocklemez az eddig lemezhez jutott rockegyüttesek közül. Az eredmény a semminél több, a valaminél kevesebb.”
A Dinamit némely dalszövege kifejezetten mosolyt fakasztott, és hogy ezek simán átjuthattak a másokkal szemben oly szigorú „Sáncdalbizottság”-on, megint csak feltételezésekre adott okot. És miközben arról nyilatkoztak, hogy nem azért játszanak rockot, mert divat, hanem mert ezt tartják a „legőszintébb, legközvetlenebb megnyilvánulási formának”, azt is elkotyogták, hogy Szűcs Judith második lemezére is írtak dalokat, és a diszkókirálynőt több külföldi fellépésén is kísérték.
„A fiatalok társadalmi problémáiról akarunk szólni, de úgy, hogy a jót is megénekeljük, nem csak a rosszat. És az a srác, aki nemrég egyszer-kétszer talán szégyellte, hogy ő melós, most végre tiszta szívvel és büszkén üvöltheti válaszul Gyulának és a Dinamitnak: munkás vagyok” – nyilatkozták teljesen komolyan, de hiába igazolták le a Beatricéből Lugosi Lászlót, hiába vonták be a slágerszövegíró S. Nagy Istvánt, az 1981 novemberében megjelent második album (Híd) kapcsán továbbra is kíméletlen kritikákat kaptak. Végül a zenekar tagjai is belátták, hiába volt ötéves exkluzív szerződésük az MHV-val, 1982 elején a televízió Pulzus című műsorában bejelentették, hogy a „sajtó lehetetlenné tette további működésüket”.
Aztán közel harminc év után 2009-ben bejelentették az együttes újjáalakulását, új énekessel (Kálmán György) és basszusgitárossal (Zselencz László). Sőt, 2010-ben új stúdióalbumot (Játszd, ahogy akarod) publikáltak a Rockinform magazin mellékleteként 2011-ben Jankai Béla lett az új billentyűs. 2014-ben Rudán Joe csatlakozásával átmenetileg két énekesük volt, de végül csak Rudán maradt, Jankait pedig előbb Laki Zoltán, majd Hornok István váltotta. 2019 májusában egyetlen koncertre összeállt a Dinamit klasszikus felállása. 2019 augusztusában Rudán Joe helyére Scholtz Attila érkezett.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 386–387.
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/dinamitegyuttes/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/dinamitegyuttes/?locale=hu_HU</a>

Jankai Béla

Zenész - orgonista

Kapcsolatok

Donászy Tibor

Prognózis

Dinamit

A rockoperaház fantomja

2. (Kettő) Kiabálj

4. Tessék Dudálni!