Person/name

Anga Kis Miklós

Miénk a világ - Useme

Ami felkavar - Useme

Széleszvásznú ég - Useme

Világvevő - Useme

Rég nem látsz jól - Useme

Ez a mi portrénk - Useme

Gondolatok - Useme

Túl kevés a szándék - Useme

Végszó - Useme

Hova tartunk - Useme

Nem vagy egyedül - Useme

Körbezárva - Useme

Mézmocsár - Useme

Rajtad áll - Useme

Delirium II. - The Tremens - Subscribe

Oidipus Abortion Clinic - Subscribe

The Weight Of Oneness - Subscribe

Journey - Subscribe

Friendship - Subscribe

Roll and Rock - Subscribe

Kiss And Kill Your Boyfriend - Subscribe

USEheR Friendly - Subscribe

Crowd of the Nobodies - Subscribe

The Devil Take The Hindmost - Subscribe

X-man - Subscribe

Az egyik legreménytelibb és legmegosztóbb hazai popmetal szupergrupp 2015 végén alakult a Subscribe, az Idoru, a Blind Myself és Special Providence tagjaiból. A Csongor Bálint (ének), Szalkai Tibor (gitár), Varga Zoltán (billentyűsök), Anga-Kis Miklós (basszusgitár) és Markó Ádám (dob) felállású zenekar 2023. február 3-én az A38 Hajón búcsúzik el végleg a közönségétől. A maguk mögött hagyott hét esztendő alatt számos emlékezetes klubkoncertet adtak, a legnagyobb hazai fesztiválok nagyszínpados fellépői lehettek, számtalan szakmai és közönség díjat zsebeltek be. Emellett három remek nagylemezt (Világvevő, 2016, Szélesvásznú ég, 2017, Üveghegy, 2019) is letettek az asztalra.
„Modern rock zenekar vagyunk a keményebb vonulatból, akik olykor merészen nyúlnak bele a popba, meg más műfajokba is, mindenbe, ami inspirál bennünket. Igyekszünk reflektálni mindarra, ami a körülöttünk lévő világban történik. Szerintem hangzásban és hozzáállásban is friss a Useme.” – nyilatkozta Csongor Bálint 2020-ben a welovebudapest.com-on, és tény, hogy nem sokkal megalakulása után a szupergrupp lényegében berobbant a hazai rockszíntérre.
Az első klip (Felhővitorlás) után a bemutatkozó anyagra (Világvevő, 2016) sem kellett sokat várni, vélhetően azért sem, mert egyrészt a tagok tarsolyaiban már az induláskor félkész dalok tucatjai lapultak, másrészt a bonyolultabb felépítésekhez szokott zenészek az egyszerűbb szerkezetű Useme-dalokat könnyebben összerakták. Miközben tudatosan építkeztek, később sem csökkentették a tempót, így nyerték meg 2019-ben a Nagy-Szín-Pad tehetségkutató versenyt, mely győzelemnek köszönhetően a nagyobb hazai fesztiválok kihagyhatatlan szereplői lehettek.
A járvány előtti utolsó albumon (Üveghegy, 2019) igazán odatették magukat, igaz, minden korábbinál eklektikusabb arcukat mutatták. Volt rajta egészen popos, elektrós, EDM-s dal (Kapcsold ki), progresszív metálos, kifejezetten technikás megmozdulás (Mindenből a semmibe) és lírai, nagy ívű, akusztikus ballada is (Leszel-e még?). Aztán beütött a pandémia, mely a Useme lendületében is komoly visszahúzó erőt jelentett. Olyannyira, hogy 2023 februárjában a tagok pontot is tettek a zenekar pályafutásának a végére.
JBSz
 
https://www.facebook.com/usemezenekar/

USEME

Bár a Subscribe fennállása alatt mindössze három stúdióanyagot (Sanity Has Left the Building, 2004, Stuck Progress To Moon, 2007, Bookmarks, 2011) készített, de fénykorában, a kétezres évek végén, kétezertízes évek elején az ország egyik legkeresettebb metálformációja volt, akár a klubokat, akár a fesztiválokat nézzük.
Klasszikus középiskolai rockzenekarkét született: a Táncsics Gimnázium folyosóján öt lelkes tinédzser osztogatta ki egymás között a hangszereket. Zenei előélete igazából csak kettejüknek van, egyikük kórusban énekelt (persze ő lett a dobos), a másik meg pár évet járt zongoraórára (ő meg a basszeros), de ebben az életkorban, ebben a műfajban a kottafejek keveseket érdekelnek. Ilyenkor sokkal inkább az energia számít, meg a vágy, hogy a színpadról lássák, miként őrülnek meg értük a csajok. Négy hónapot adtak maguknak, hogy mindenki összegyűjtse a hangszerre valót, 1999 januárjában álltak neki próbálni, THC néven februárban túlestek a bemutatkozó koncerten, de még hosszú éveknek kellett eltelnie, míg valóban tényezők lettek a hazai zenei életben.
Mire az időközben Subscribe-ra átkeresztelt zenekar – Csongor Bálint (ének), Tilk Máté (ének), Horváth Attila (gitár), Reich Tamás (gitár), Cséry Zoltán (billentyűsök), Anga-Kis Miklós (basszusgitár), Rékasi „Eper” Attila (dob) – megjelentette a bemutatkozó nagylemezét (Sanity Has Left the Building, 2004), már többszörösen bejárta az országot, gyakorlatilag mindent elvállalt, hogy eljuttathassa a zenéjét az emberekhez. Azt a thrash metál alapú, de sokrétű zenei világot, ahol a meglehetősen összetett struktúrájú, fura belassulásokkal, szokatlan tempóváltásokkal teli dalokban a zúzós riffek simán megférnek a funky-val, a reggae-vel vagy egy rövid népdalbetéttel. A két énekes felállás pedig tökéletes alkalmas lett mindenre, harmonikus vokálra éppúgy, ahogy hörgésre, kiabálásra vagy rappelésre.
Az első nagylemez után egyre tudatosabban szervezték, hogy mikor, hova, miért mentek, milyen promócióval, milyen kommunikációval. Odafigyeltek, hogy még a legkisebb vidéki klubban is minőségben szólaljanak meg, inkább vitték mindenhová a saját hang- és fénytechnikát, az elengedhetetlen színpadi kiegészítőket. Ezért is tartottak a kétezres végén ott, ahol: miközben a média gyakorlatilag tudomást sem vett róluk, ahol jártak, teltházas koncerteket adtak, legyen az egy vidéki klub, a Zöld Pardon vagy a Petőfi Csarnok.
A 2007-es második korongjuk (Stuck Progress To Moon) minden túlzás nélkül az időszak egyik legerősebb hazai metálalbuma lett, még Fonogram-díjat is kaptak érte, ami ugyan az életükbe sok változást nem hozott, de legalább egy jelzés volt arra, hogy a szakma szintén értékelte, amit ez a szextett önerőből, mégis nemzetközi szinten végzett.
2009-ben a Petőfi Csarnokban ünnepelték a Subscribe tizedik születésnapját, plusz szokás szerint körbejárták az országot, nyáron pedig újra a fesztiválokon zenéltek. Az MTV Hungary által szervezett Edda Icon gálán annyira jól szerepeltek, hogy az Edda előzenekara lehettek, majd a háromszámos Contradictions EP-re is rátettek egy Edda-feldolgozást (Kölyköd voltam). A 2011-ben érkezett folytatás (Bookmarks) mellett a Művészetek Palotájában adták elő áthangszerelt szerzeményeiket, majd a fesztiválszezon lezárásaként több tízezer ember előtt játszottak a Műegyetem előtt a Zöld Pardon megmentéséért rendezett tömegdemonstráción.
Aztán 2015 augusztusában időlegesen elbúcsúztak közönségüktől (a tagok egyéb projektjeikre koncentráltak), és bár 2019-ben újra aktivizálták magukat, a pandémia az újjászülető Subscribe lendületét is erősen megtörte.
JBSz
Kapcsolat:
<a href="http://www.subscribe.hu/">http://www.subscribe.hu/ </a>
<a href="https://www.facebook.com/subscribeband/">https://www.facebook.com/subscribeband/ </a>
<a href="https://www.instagram.com/subscribeband/?hl=hu">https://www.instagram.com/subscribeband/?hl=hu</a>

Subscribe

Bookmarks

Minden idők // Anga-Kis Miklós, Useme

Március 26-án, az A38 Hajó Koncerttermében mutatja be Világvevő című bemutatkozó lemezét a több zenekar (Subscribe, The Idoru, Blind Myself, Ganxsta Zolee és a Kartel, Special Providence) tagjaiból verbuválódott Useme. Anga-Kis Miklós basszusgitárossal beszélgettünk.
 
Életed zenészei és lemezei, akik és amelyek miatt hangszert ragadtál és zenét írsz?
 
Gimnázium kezdetén voltam egy amatőr zenekar koncertjén, ahol eljátszották a Rage Against The Machine - Killing In The Name Of című dalát, ebből a hatásból született meg a Subscribe.
Basszusgitározás tekintetében nagy hatással volt rám mindenki, aki egyedi módon tekint a játékára, és akinek egyedi a hangzása. Becsülöm az összes nagy újítót. Mostanában távozott Louis Johnson, ő volt az egyik első igazi inspiráció. Mai napig sokat hallgatok Jamiroquait, az összes basszert nagyon szeretem, Stuart Zendert kiemelném, ő hatalmas géniusz! Nagyon sokat köszönhetek Flea-nek az RHCP-ből, Fieldy-nek a Kornból, Les Claypoolnak, a mostani basszusgitárosok közül pedig nagy hatással volt rám Chris a Muse-ból, Jon a Karnivoolból, Nolly a Periphery-ből, James a Sikth-ből. Akiket a jazzisták közül megemlítenék: Jaco Pastorius, Victor Bailey, Vitor Wooten, és Marcus Miller. Őket is rengeteget hallgattam.
 
A legfontosabb dolgok, ami miatt még mindig zenélsz?

Imádom az extázist, amit a színpadon tudok csak átélni, amikor egyben van a zenekar, jó a közönség, és olyan energiák áramlanak, amikhez hasonló sincs az élet egyéb területein. Fura dolog, de nem az alkotásért kezdtem el a zenélést, hanem mert nagyon vonzott a zenekar és közönség kölcsönhatása. Csodálom, hogy milyen hatása van a zenének: egyik pillanatban könnyet csal az ember szemébe, másik pillanatban pedig mindenki őrjöngve rohangál körbe-körbe. Van, akinek segít a mindennapos stressztől való szabadulásban, van akinek egy szakításon segít túllendülni, van aki futáshoz hallgatja, és végtelenségig sorolhatnám, kinek milyen helyzetben segíti az életét.
Azóta persze ez megváltozott, és nagyon fontos lett számomra az alkotás öröme, az önkifejezés. Óriási élmény végigkísérni, hogy mi történik egy-egy zenei ötlettel: elindul egy dallam a fejemben, feljátszom, megmutatom a zenésztársaimnak, közösen kidolgozzuk, rákerül a következő albumra, és nem sokkal később emberek a színpad előtt tombolnak rá, éneklik a szöveget.

Koncertek, amiket sosem felejtesz el?
 
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a RATM kivételével, minden olyan zenekarral játszottam egy színpadon, amely hatással voltak rám kamasz koromban. Összes nagy, basszusgitáros inspirációimnak (aki még él) voltam koncertjein, ezek közül szinte mindegyikkel találkozhattam is, sőt volt aki az én erősítőmön játszott.
A legemlékezetesebb élményeim között van egy bécsi Dillinger Escape Plan-koncert, ahol a technika, a zeneiség, és az ember feletti energia hagyott bennem mély nyomot. Richard Bona egyik első A38-as buliját is kiemelném, ő olyan néma csendet tudott csinálni a rottyanós teltházas hajón, hogy ha lett volna légy a koncertteremben, akkor lehetett volna hallani a zümmögését.
 
Milyen lesz a USEME 2016-­os éve?
 
Sűrű, és unalommentes. Szerintem ha az ember igazán hisz valamiben, beleteszi minden tudását, energiáját, akarását, akkor az működni fog. Rengeteg melónk van a Useme-ben. Öt maximalista, megszállott, félőrült zenészbarát kitalálta, hogy csinál egy zenekart, három hónap alatt összeraktuk, és rögzítettük a Világvevő lemezt. Azt gondolom, hogy egy világszínvonalú modern pop-rock anyagot készítettünk, amire nagyon-nagyon büszke vagyok.

Kapcsolatok

Miénk a világ - Useme

Ami felkavar - Useme

Széleszvásznú ég - Useme

Világvevő - Useme

Rég nem látsz jól - Useme

Ez a mi portrénk - Useme

Gondolatok - Useme

Túl kevés a szándék - Useme

Végszó - Useme

Hova tartunk - Useme

Végszó - Useme

Nem vagy egyedül - Useme

Körbezárva - Useme

Nem vagy egyedül - Useme

Mézmocsár - Useme

Rajtad áll - Useme

Delirium II. - The Tremens - Subscribe

Oidipus Abortion Clinic - Subscribe

The Weight Of Oneness - Subscribe

Journey - Subscribe

Friendship - Subscribe

Roll and Rock - Subscribe

Kiss And Kill Your Boyfriend - Subscribe

USEheR Friendly - Subscribe

Crowd of the Nobodies - Subscribe

The Devil Take The Hindmost - Subscribe

X-man - Subscribe

USEME

Subscribe

Bookmarks

Anga-Kis Miklós (Useme) interjú, A38 Magazin, 2016

Blue Mescaline - Subscribe

Gazing - Subscribe

Álomtégla - Subscribe

Kiss and kill your boyfriend - Subscribe

Between Heaven And Her - Subscribe

Obsessive Compulsive - Subscribe

Ami felkavar - Useme

Ez a mi portrénk - Useme

Rég nem látsz jól - Useme

Világvevő - Useme

Miénk a világ - Useme

Széleszvásznú ég - Useme

Hova tartunk? - Useme

Rajtad áll - Useme

Test az áruló - Useme

Túl kevés a szándék - Useme

Körbezárva - Useme

Felhővitorlás - Useme

Végszó - Useme

Élni végre - Useme

Mézmocsár - Useme

Minden hullám - Useme

Nem vagy egyedül - Useme

Nem vagy egyedül - Useme

Világvevő - Useme

Felhővitorlás - Useme

Végszó - Useme

Gondolatok - Useme

The Devil Take The Hindmost - Subscribe

The Trice - Subscribe

Subscribe

Hova tartunk - Useme

Légy a hősnőm - Useme