Minden idők // Anga-Kis Miklós, Useme

Március 26-án, az A38 Hajó Koncerttermében mutatja be Világvevő című bemutatkozó lemezét a több zenekar (Subscribe, The Idoru, Blind Myself, Ganxsta Zolee és a Kartel, Special Providence) tagjaiból verbuválódott Useme. Anga-Kis Miklós basszusgitárossal beszélgettünk.

Életed zenészei és lemezei, akik és amelyek miatt hangszert ragadtál és zenét írsz?

Gimnázium kezdetén voltam egy amatőr zenekar koncertjén, ahol eljátszották a Rage Against The Machine - Killing In The Name Of című dalát, ebből a hatásból született meg a Subscribe.

Basszusgitározás tekintetében nagy hatással volt rám mindenki, aki egyedi módon tekint a játékára, és akinek egyedi a hangzása. Becsülöm az összes nagy újítót. Mostanában távozott Louis Johnson, ő volt az egyik első igazi inspiráció. Mai napig sokat hallgatok Jamiroquait, az összes basszert nagyon szeretem, Stuart Zendert kiemelném, ő hatalmas géniusz! Nagyon sokat köszönhetek Flea-nek az RHCP-ből, Fieldy-nek a Kornból, Les Claypoolnak, a mostani basszusgitárosok közül pedig nagy hatással volt rám Chris a Muse-ból, Jon a Karnivoolból, Nolly a Periphery-ből, James a Sikth-ből. Akiket a jazzisták közül megemlítenék: Jaco Pastorius, Victor Bailey, Vitor Wooten, és Marcus Miller. Őket is rengeteget hallgattam.

A legfontosabb dolgok, ami miatt még mindig zenélsz?

Imádom az extázist, amit a színpadon tudok csak átélni, amikor egyben van a zenekar, jó a közönség, és olyan energiák áramlanak, amikhez hasonló sincs az élet egyéb területein. Fura dolog, de nem az alkotásért kezdtem el a zenélést, hanem mert nagyon vonzott a zenekar és közönség kölcsönhatása. Csodálom, hogy milyen hatása van a zenének: egyik pillanatban könnyet csal az ember szemébe, másik pillanatban pedig mindenki őrjöngve rohangál körbe-körbe. Van, akinek segít a mindennapos stressztől való szabadulásban, van akinek egy szakításon segít túllendülni, van aki futáshoz hallgatja, és végtelenségig sorolhatnám, kinek milyen helyzetben segíti az életét.

Azóta persze ez megváltozott, és nagyon fontos lett számomra az alkotás öröme, az önkifejezés. Óriási élmény végigkísérni, hogy mi történik egy-egy zenei ötlettel: elindul egy dallam a fejemben, feljátszom, megmutatom a zenésztársaimnak, közösen kidolgozzuk, rákerül a következő albumra, és nem sokkal később emberek a színpad előtt tombolnak rá, éneklik a szöveget.

Koncertek, amiket sosem felejtesz el?

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a RATM kivételével, minden olyan zenekarral játszottam egy színpadon, amely hatással voltak rám kamasz koromban. Összes nagy, basszusgitáros inspirációimnak (aki még él) voltam koncertjein, ezek közül szinte mindegyikkel találkozhattam is, sőt volt aki az én erősítőmön játszott.

A legemlékezetesebb élményeim között van egy bécsi Dillinger Escape Plan-koncert, ahol a technika, a zeneiség, és az ember feletti energia hagyott bennem mély nyomot. Richard Bona egyik első A38-as buliját is kiemelném, ő olyan néma csendet tudott csinálni a rottyanós teltházas hajón, hogy ha lett volna légy a koncertteremben, akkor lehetett volna hallani a zümmögését.

Milyen lesz a USEME 2016-­os éve?

Sűrű, és unalommentes. Szerintem ha az ember igazán hisz valamiben, beleteszi minden tudását, energiáját, akarását, akkor az működni fog. Rengeteg melónk van a Useme-ben. Öt maximalista, megszállott, félőrült zenészbarát kitalálta, hogy csinál egy zenekart, három hónap alatt összeraktuk, és rögzítettük a Világvevő lemezt. Azt gondolom, hogy egy világszínvonalú modern pop-rock anyagot készítettünk, amire nagyon-nagyon büszke vagyok.