Publication/name

Sebő Együttes

Halmos Bélával együtt a hazai hangszeres népzenei és táncházmozgalom egyik elindítója.
1947-ben Szekszárdon született. 1969-ben első versmegzenéseit Berek Kati beépítette az Egyetemi Színpadon játszott József Attila műsorába. Az ő meghívására került aztán – zeneszerzőként, előadóként, zenei vezetőként – a 25. Színházba.
Közben 1970-ben elvégezte a BME Építészmérnöki Karát. 1970 és 1972 között a Pest Megyei Tanács Tervező Vállalatánál, 1971 és 1973 között az OSZK Könyvtártudományi és Módszertani Központjánál dolgozott tervező építészként.
A Martin Györgynél hallott eredeti népzenei felvételek hatására fordult Halmos Bélával az autentikus parasztzene felé, kezdték el idehaza elsőként játszani eredeti formájában. Így váltak – Timár Sándorral együtt – a hazai táncházmozgalom elindítóivá.
Sebő – a Sebő együttes koncertjei, illetve a rádió- és televíziószereplések mellett – 1973 és 1980 között a Vegyipari Dolgozók Szakszervezete Bartók Béla amatőr táncegyüttes zenei vezetője volt. Timár Sándorral együtt – Martin György intenció szerint – indították be a néptánccal szórakozó fiatalság klubjait. 1973 tavaszán elsőként a Fővárosi Művelődési Ház körtermében, majd később két Sebő-klubot is: a zártkörű, műegyetemi R-klubot és a tágabb érdeklődésű közönséget vonzó zuglói Kassák-klubot.
Időközben a Népművelési Intézet kutatási osztályának előadója lett. A hetvenes évek derekán népi műemlék-felmérési munkával egybekötött nyári táborozásokat szervezett (a Néprajzi Múzeummal közösen). Később mindenki számára nyitott országos táncházvezető és zenész tanfolyamot hozott létre, öt éven át, havi rendszerességgel, egy-egy intenzív nyári táborozással megtoldva.
Mivel a hivatalos zenei intézményrendszer nem akarta tudomásul venni a kibontakozó táncmozgalmat, 1984-ben beiratkozott a Zeneakadémia Kodály alapította Zenetudományi Szakára, ahol 1989-ben diplomázott. Szakdolgozatát Vikár Béla népzenei gyűjtéséből írta. Előbb a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, majd a Zeneakadémia Zenetudományi Szakán tanított népzenét. Egyidejűleg a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének munkatársa lett.
1991-től a Magyar Televízió megrendelő szerkesztő. A Nyitott Stúdió, a Zenelánc című sorozatműsorokban a revival együttesekkel készíttetett felvételeket. Az Ó-Európa, a Hagyományőrzők, a Martin György gyűjtéséből című sorozatok az autentikus hagyományok, a Musica Historica és az Ünnepi ének című sorozatok pedig a historikus zene fórumai voltak. Az MTV sorozatos átszervezéseinek eredményeképpen az ezredfordulóra egyedül a Hagyományok Háza című, ismeretterjesztő sorozatot sikerült a képernyőn tartania (havonta egy alkalommal), s néhány alkalmi koncertfilm készült revival együttesekkel 2006-ig bezárólag. Ezt követően a Magyar Televízió nem tartott igényt népzenei szerkesztőre.
Külső pályázati pénzből készült 2005-ben az a 24 részes zenetörténeti sorozat, amelyet szerkesztőként és műsorvezetőként is jegyzett, s Hajdanában danában címmel a Duna Televízióban került adásba több alkalommal is.
1996 decemberében a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője lett. Ahol kidolgozta a nemzeti intézmény rangjára emelt együttes új művészeti és működési koncepcióját. Ez tette lehetővé a hagyománygondozás intézményének, a Hagyományok Házának hivatalos megalapítását, melynek 2002-ben szakmai igazgatója lett. Onnan ment nyugdíjba. 1997 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem óraadó tanára. 2010-ben elnyerte a címzetes egyetemi magántanár címet.
Díjak, elismerések: SZOT-díj (1976, Halmos Bélával és Timár Sándorral megosztva), Állami-díj (1985, Halmos Bélával és Timár Sándorral megosztva), Magyar Művészetért Alapítvány díj (1995), Planetáris Tudat Díja (1998, Halmos Bélával és Timár Sándorral megosztva), Budapestért Díj (2000), Prima díj (2003), Pro Cultura Urbis díj (2006), Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje polgári tagozat (2006), Kossuth-díj (2012)
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar folk története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2013, p. 56–60.
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/sebo.egyuttes/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/sebo.egyuttes/?locale=hu_HU</a>

Sebő Ferenc

„Ez már tiszta rock and roll” – állapította meg Bródy János az első táncházak egyikét látván-hallván. Amikor pedig 1973. november 13-án a Kassákban megnyílt a Sebő-együttes – Sebő Ferenc, Halmos Béla, Éri Péter, Koltay Gergely – önálló kétheti klubja, már nemcsak a népzene, a népi kultúra iránt fogékony, vagy az új divatot felfedező tizen- és huszonévesek tódultak oda, hanem az értelmiség egy része is. Ahogy a klub Síppal-dobbal című újságjában Koltay Gábor megfogalmazta: „Célunk elsősorban a városi népzene megismertetése, vagyis költőink verseiben megszólaló énünk népzenei hagyományokkal történő interpretálása. A Sebő-együttes azonban a zene megszerettetésén túlmenően szeretné sajátos eszközeivel segíteni az aktív közösségi életforma feltételeinek megteremtését, azt, amit a beatmozgalom csak részben tudott megvalósítani.”
Ennek nevében szervezték meg a klubnapokat, ahol a koncerteken kívül a legjobb táncosok – többek között Litkey István, később Varga Zoltán, Zsuráfszky Zoltán, Farkas Zoltán – tanítottak, közös éneklés is zajlott, és a vendégek között gyakran felbukkant Kósa Ferenc, Csoóri Sándor, Nagy László, Féja Géza, Gyurkó László, Király István vagy Weöres Sándor. Itt mutatták be először Szomjas György és Csányi Vilmos filmjeit, a néprajzi ihletésű kisfilmeket, a népi kultúrát kiemelten támogató, élesztő Forrás folyóiratot, vitákat rendeztek neves népzenekutatók és társadalomtudósok közreműködésével. Sebőék 1973 és 1975 között Japánba, az NSZK-ba és egy sor más országba is eljutottak, 1975-ben csatlakozott hozzájuk az alig tizennyolc éves énekesnő, Sebestyén Márta (1957), Koltay helyére Nagy Albert (1941) került, és még abban az évben önálló lemezt is megjelentethettek.
Aztán a kezdeti lendület után a Sebő együttes az évtized második felére megtorpant, egyre kevesebbet játszott, végül 1980-ban feloszlott. Sebő Ferenc új lemezét (Énekelt versek, 1980) már egészen más társakkal vette fel, és nem sokkal később a táncházmozgalomból is kivonult. Elvégezte a zenetudományi szakot, mindezt saját bevallása szerint azért, hogy a „hagyományőrzés ne maradjon meg lassan elhaló amatőrmozgalomnak, hanem igenis be tudjuk kapcsolni a kultúra főáramába”.
A szólistaként a mai napig aktív, főként énekelt verseket előadó Sebő aztán a kilencvenes évek második felében – a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetőjeként – kapcsolódott be ismét a táncházmozgalomba, többek között az ő elképzelései alapján valósult meg 2000 végén az élő és újraélhető népművészet teljes területét felölelő komplex intézmény, a Hagyományok Háza (amelynek később szakmai igazgatója volt).
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar folk története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2013, p. 56–60.
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/sebo.egyuttes/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/sebo.egyuttes/?locale=hu_HU</a>

Sebő együttes

1946-ban született, édesapja építészmérnök volt, a falukutató mozgalom tagja. Így a népzene szeretete családi körben evidens volt. Az öt gyerek közül ő volt a negyedik a sorban. Miként nyilatkozta: „Így már gyerekkoromban megszoktam, hogy nem én vagyok az első. Nem is lettem frontember típus soha”.
Zenei tanulmányait klasszikus zenével kezdte, hegedült, brácsázott, kamarazenélt. A hadseregben megtanult gitározni, ahol rövid ideig szólógitározott egy beat-zenekarban. A műszaki egyetem zenekarában brácsaszólamvezető volt. Előbb a televízió Ki mit tud?-vetélkedőjére klasszikus gitárral nevezett be, majd 1969-ben a Röpülj páva felszabadulási népdalverseny-en egyéniben a döntőig jutott, a gálaesten viszont kollégiumi szobatársával, Sebő Ferenccel szerepelt duóban a képernyőn. Egy ország csodálkozott rájuk.
1970-ben szerzett építészmérnöki diplomát a Budapesti Műszaki Egyetemen. Városrendező tervező mérnökként 1970–72 és 1979–82 között a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet munkatársa volt. 1972-től 1979-ig a VDSZ Bartók Béla Táncegyüttes zenekarvezetőjeként dolgozott Az első budapesti (még nem nyilvános) táncházakban ő volt a prímás. Martin György tanácsára kereste meg Széken Ádám István „Icsán” prímást, akit korábban csak felvételről hallott (épp az ő Le is szállnak, fel is szállnak című felvételét hallva döntötte el, hogy népzenész lesz), és aki a példaképe lett.
A kezdeti sikeres Halmos-Sebő duó 1974-től – Éri Péterrel és Koltay Gergellyel – Sebő együttes néven folytatta munkáját. Repertoárjá autentikus parasztzene és énekelt vers egyaránt szerepelt. Több sikeres nagylemezt jelentetett meg, klubszerűen üzemelő táncházai rendre telt házat vonzottak.
Halmos Béla azonban 1979-ben kilépett a Sebő együttesből, mely nem sokkal később meg is szűnt (legalábbis addigi formájában). A nyolcvanas években zeneileg kevésbé volt aktív, népzenekutatással foglalkozott és az egész országra kiterjedően táncházzenész tanfolyamokat szervezett (Győr, Jászberény, Szeged, Debrecen, Bonyhád), amelyek vezetőjeként, hegedűtanáraként Virágvölgyi Mártával és a Téka együttes tagjaival (Havasréti Pál, Lányi György, Nagy Zoltán és később Pórteleki László) többszáz hazai és más országbeli zenészt tanított.
1989-ben jelentette meg első és eddigi egyetlen szólólemezét (Az a szép piros hajnal), melyen erdélyi népzenét játszik, Kallós Zoltán, Martin György, Pesovár Ferenc, Juhász Zoltán, Petrovits Tamás, Virágvölgyi Márta, Tímár Sándor és saját gyűjtéseinek felhasználásával.
1990-től a Kalamajka népzenei együttes prímása lett, hetente tartottak táncházat a Molnár utcában, majd az Aranytízben, koncerteztek és lemezeket készítettek. Népzenével – főként a hegedűn játszott többszólamú népi tánczenével – a táncházmozgalom indulása (1972) óta foglalkozik intenzíven. Adatközlő népművészektől tanulva elsőként sajátította el a népi hegedülés játékmódját. Emellett játszik kontrán és bőgőn, illetve énekel is.
Népzenekutatóként is dolgozik, gyűjtött – a magyar mellett – szlovák, ruszin, román, zsidó és cigány népzenét is. Egy széki vonósbanda anyagát feldolgozva elkészítette az első zenekari monográfiát, ezzel 1987-ben megszerezte a zenetudományok kandidátusa fokozatot. 1992-ig az MTA Zenetudományi Intézetének tudományos főmunkatársaként dolgozott. A kezdetektől fogva részt vesz a népzeneoktatásban, tanfolyamok vezetőjeként és hegedűtanárként több száz muzsikust tanított főleg itthon, de Európa és Amerika országaiban is. Aktívan közreműködött a hazai zeneiskolai népzeneoktatás megszervezésében. Mint népzenei szakértő és zenei rendező Szomjas Györggyel és Rosta Katalinnal 1991 és 2005 között együtt készítették az MTV és a Duna TV táncházas műsorait (Népzenei Magazin, Táncház). Emellett Halmos az ötletgazdája,szerkesztője és zenei rendezője egy 9 részből álló, népzenészeket, énekeseket bemutató dokumentumfilm-sorozatnak is (Muzsikusportrék), a rendező itt is Szomjas György.
Vérbeli mozgalmár, igazi integráló alkat. Nem véletlen, hogy számtalan konferencia, tanácskozás, szakmai esemény szervezője, levezető elnöke, számtalan szakmai kiadvány szerkesztője, szervezet vezetője. Ő a Táncházi Kamara (később Táncház Egyesület) első elnöke, nevéhez fűződik a Táncház Archívum létrehozása is. 2007-től a Hagyományok Háza Baráti Köre elnöke, 2012-től a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja.
Díjak, elismerések: Népművészet Ifjú Mestere (1973), Szocialista Kultúráért (1975), SZOT Díj (1976, Sebő Ferenccel megosztva), Állami Díj (1985, Sebő Ferenccel és Timár Sándorral megosztva), Magyar Művészetért Díj (1989), a Planetáris Tudat Díja (1998, Sebő Ferenccel és Timár Sándorral megosztva), Magyar Örökség Díj (1998), Gyula Város Díszpolgára (1999), Budapestért Díj (1999, Sebő Ferenccel megosztva), Bartók Béla Emlékdíj (2006), A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (2007), A Népművészet Mestere (2012), Príma Díj (2012)
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar folk története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2013, p. 62–64.

Halmos Béla

A táncházmozgalom meghatározó alakja, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-sebo-egyuttes-6889">Sebő</a> és a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-muzsikas-6898">Muzsikás</a> tagja.
Látszatra a legmarconább Muzsikás-tag, pedig valójában békeszerető, mélyen érző, befelé élő muzsikus. Nem csak környezetével szúrós, magával szemben is szigorú. A zenekarban a legkritikusabb fülű. Többnyire hamar dönt, mégis lassan adja ki magából, ha viszont megteszi, nehéz attól eltántorítani. Sokféle hangszeren játszik, sokféle zenét hallgat, a jelenlegi Muzsikás-tagok közül zeneileg talán ő a legnyitottabb. 
Miként ifj. Csoóri Sándor, úgy az ő esetében is abszolút adott volt a népi kultúrára érzékeny családi háttér. Szülei, Borbély Jolán néprajzos és különösen nevelőapja Martin György táncfolklorista közelsége sorsfordító számára, hiszen tíz éves korára neki köszönhetően sajátította el olyan szinten a kalotaszegi legényes táncot, hogy a falubéli fiatalok is irigykedve nézték a mérai lakodalomban. Nem csoda hát, hogy 1967-ben, alig tizennégy évesen – legifjabbként – a nagyok között is bemutatkozhatott a később a táncházmozgalom elsődleges centrumává váló Bartók Béla Táncegyüttesben. 
A néptáncosi pályával párhuzamosan pedig már tinédzserként ott bőgőzött a népzenei új hullám origójának számító Halmos-Sebő duó mellett, majd hét évig muzsikált a Sebő együttesben. S bár lelkileg és zeneileg mindig is a Muzsikáshoz húzott, ifj. Csoóri Sándor kérésére csak 1979 nyarán csatlakozott hozzá. Ekkor nőtt végképp össze az, ami amúgy is régóta összetartozott.
Időközben az ELTE-n néprajz, illetve román nyelv és irodalom szakon lediplomázott, gondolta, jól jöhet majd ez neki a gyűjtések során. Bár a szó klasszikus értelmében sosem  tevékenykedett aktív néprajzosként, az ott megszerzett ismereteket végső soron egész életében folyamatosan hasznosította. A zenekarban éppúgy, miként televíziós és rádiós munkáiban.
A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján a Táncháztalálkozó gálaműsorai mellett ő szerkesztette a tavaszonként kiguruló táncháztalálkozós nagylemezeket, melyek elsősorban azt voltak hivatottak demonstrálni, hogy éppen merre tart a szakma. Borítójukon pedig megjelent az a „hagyomány átadás-átvétel” képi koncepció, amit feleségével, Ménes Ágnessel és Kása Béla fotográfussal közösen talált ki, s amelyet a sorozat lényegében a mai napig követ. 
A kilencvenes években átmenetileg a televíziózás felé fordult, ekkor jelenhetett meg  szilveszterkor először hagyományos magyar népzene és néptánc. A Hagyományőrzők című sorozatában az erdélyi hangszeres népzene legvirtuózabb előadóit hívta meg. Néprajzi szakértője volt az Ó-Európa című sorozatnak, később pedig munkatársa a nevelőapja Martin György gyűjtéseiből, archív hangosfilmjeiből készített rövid tévéadásoknak.
Ebben az időben indította el Palotai Zsolttal a Tilos Rádió heti kétórás népzenei műsorát. Nem álmodott hozzá túlzott koncepciót, egyszerűen csak arra gondolt, hogy a nálánál sokkalta fiatalabb nemzedékeket sem árt szembesíteni a népzenével. Palotai Zsolt vitt számára ismeretlen világzenéket, ő meg archív népzenei felvételekből és az utazásai során vásárolt lemezgyűjteményéből játszhatott kellően szabadon az éterben. Később ezt a műsort a régi táncházas Keszthelyi Imrére hagyományozta. 
2007 októberétől ezt a fajta népzenei népművelést a Kossuth Rádió hullámhosszán folytatja, továbbra is széles spektrumon, a magyar folktól a világzenén át a világ népeinek tradicionális muzsikájáig terjed a skála. Egymás mellett, egyenrangú módon kezelve ezeket. Az archív felvételektől a legfrissebb világzenei áramlatokig. 2012 végéig heti egy, azóta heti fél órában.
Szívesen játszott vendégzenészként jó néhány magyar és külföldi népzenei lemezen, több alkalommal együtt zenélt Dresch Mihály kortárs jazz zenésszel vagy Szelevényi Ákos szaxofonossal. Utóbbi Élettér című lemezén is közreműködik. A denveri Woven Handdel pedig néhány évvel ezelőtt közös felvételt is készített. 
Időről időre ő is megpróbálkozott a hegedüléssel, de mindig az derült ki számára, hogy nem lehet csak úgy átugrani a gyerekkorban kimaradt éveket. A kilencvenes években készült Muzsikás korongokon ugyan egy-két szám erejéig húzza, meg egyszer Kása Béla barátja kiállítását szintén hegedűszóval nyitotta meg a Francia Intézetben, de igazából sosem voltak prímási ambíciói. 
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: Muzsikás 40, Budapest, Kossuth Kiadó, 2013, p. 120–121.
Kapcsolat:
<a href="http://www.muzsikasband.com/eri-peter/">http://www.muzsikasband.com/eri-peter/</a>

Kapcsolatok

Sebő Ferenc

Sebő együttes

Halmos Béla

Éri Péter