Sebő Ferenc
Halmos Bélával együtt a hazai hangszeres népzenei és táncházmozgalom egyik elindítója.
1947-ben Szekszárdon született. 1969-ben első versmegzenéseit Berek Kati beépítette az Egyetemi Színpadon játszott József Attila műsorába. Az ő meghívására került aztán – zeneszerzőként, előadóként, zenei vezetőként – a 25. Színházba.
Közben 1970-ben elvégezte a BME Építészmérnöki Karát. 1970 és 1972 között a Pest Megyei Tanács Tervező Vállalatánál, 1971 és 1973 között az OSZK Könyvtártudományi és Módszertani Központjánál dolgozott tervező építészként.
A Martin Györgynél hallott eredeti népzenei felvételek hatására fordult Halmos Bélával az autentikus parasztzene felé, kezdték el idehaza elsőként játszani eredeti formájában. Így váltak – Timár Sándorral együtt – a hazai táncházmozgalom elindítóivá.
Sebő – a Sebő együttes koncertjei, illetve a rádió- és televíziószereplések mellett – 1973 és 1980 között a Vegyipari Dolgozók Szakszervezete Bartók Béla amatőr táncegyüttes zenei vezetője volt. Timár Sándorral együtt – Martin György intenció szerint – indították be a néptánccal szórakozó fiatalság klubjait. 1973 tavaszán elsőként a Fővárosi Művelődési Ház körtermében, majd később két Sebő-klubot is: a zártkörű, műegyetemi R-klubot és a tágabb érdeklődésű közönséget vonzó zuglói Kassák-klubot.
Időközben a Népművelési Intézet kutatási osztályának előadója lett. A hetvenes évek derekán népi műemlék-felmérési munkával egybekötött nyári táborozásokat szervezett (a Néprajzi Múzeummal közösen). Később mindenki számára nyitott országos táncházvezető és zenész tanfolyamot hozott létre, öt éven át, havi rendszerességgel, egy-egy intenzív nyári táborozással megtoldva.
Mivel a hivatalos zenei intézményrendszer nem akarta tudomásul venni a kibontakozó táncmozgalmat, 1984-ben beiratkozott a Zeneakadémia Kodály alapította Zenetudományi Szakára, ahol 1989-ben diplomázott. Szakdolgozatát Vikár Béla népzenei gyűjtéséből írta. Előbb a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, majd a Zeneakadémia Zenetudományi Szakán tanított népzenét. Egyidejűleg a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének munkatársa lett.
1991-től a Magyar Televízió megrendelő szerkesztő. A Nyitott Stúdió, a Zenelánc című sorozatműsorokban a revival együttesekkel készíttetett felvételeket. Az Ó-Európa, a Hagyományőrzők, a Martin György gyűjtéséből című sorozatok az autentikus hagyományok, a Musica Historica és az Ünnepi ének című sorozatok pedig a historikus zene fórumai voltak. Az MTV sorozatos átszervezéseinek eredményeképpen az ezredfordulóra egyedül a Hagyományok Háza című, ismeretterjesztő sorozatot sikerült a képernyőn tartania (havonta egy alkalommal), s néhány alkalmi koncertfilm készült revival együttesekkel 2006-ig bezárólag. Ezt követően a Magyar Televízió nem tartott igényt népzenei szerkesztőre.
Külső pályázati pénzből készült 2005-ben az a 24 részes zenetörténeti sorozat, amelyet szerkesztőként és műsorvezetőként is jegyzett, s Hajdanában danában címmel a Duna Televízióban került adásba több alkalommal is.
1996 decemberében a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője lett. Ahol kidolgozta a nemzeti intézmény rangjára emelt együttes új művészeti és működési koncepcióját. Ez tette lehetővé a hagyománygondozás intézményének, a Hagyományok Házának hivatalos megalapítását, melynek 2002-ben szakmai igazgatója lett. Onnan ment nyugdíjba. 1997 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem óraadó tanára. 2010-ben elnyerte a címzetes egyetemi magántanár címet.
Díjak, elismerések: SZOT-díj (1976, Halmos Bélával és Timár Sándorral megosztva), Állami-díj (1985, Halmos Bélával és Timár Sándorral megosztva), Magyar Művészetért Alapítvány díj (1995), Planetáris Tudat Díja (1998, Halmos Bélával és Timár Sándorral megosztva), Budapestért Díj (2000), Prima díj (2003), Pro Cultura Urbis díj (2006), Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje polgári tagozat (2006), Kossuth-díj (2012)
JBSz
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar folk története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2013, p. 56–60.
Kapcsolat:
