Sebő együttes
„Ez már tiszta rock and roll” – állapította meg Bródy János az első táncházak egyikét látván-hallván. Amikor pedig 1973. november 13-án a Kassákban megnyílt a Sebő-együttes – Sebő Ferenc, Halmos Béla, Éri Péter, Koltay Gergely – önálló kétheti klubja, már nemcsak a népzene, a népi kultúra iránt fogékony, vagy az új divatot felfedező tizen- és huszonévesek tódultak oda, hanem az értelmiség egy része is. Ahogy a klub Síppal-dobbal című újságjában Koltay Gábor megfogalmazta: „Célunk elsősorban a városi népzene megismertetése, vagyis költőink verseiben megszólaló énünk népzenei hagyományokkal történő interpretálása. A Sebő-együttes azonban a zene megszerettetésén túlmenően szeretné sajátos eszközeivel segíteni az aktív közösségi életforma feltételeinek megteremtését, azt, amit a beatmozgalom csak részben tudott megvalósítani.”
Ennek nevében szervezték meg a klubnapokat, ahol a koncerteken kívül a legjobb táncosok – többek között Litkey István, később Varga Zoltán, Zsuráfszky Zoltán, Farkas Zoltán – tanítottak, közös éneklés is zajlott, és a vendégek között gyakran felbukkant Kósa Ferenc, Csoóri Sándor, Nagy László, Féja Géza, Gyurkó László, Király István vagy Weöres Sándor. Itt mutatták be először Szomjas György és Csányi Vilmos filmjeit, a néprajzi ihletésű kisfilmeket, a népi kultúrát kiemelten támogató, élesztő Forrás folyóiratot, vitákat rendeztek neves népzenekutatók és társadalomtudósok közreműködésével. Sebőék 1973 és 1975 között Japánba, az NSZK-ba és egy sor más országba is eljutottak, 1975-ben csatlakozott hozzájuk az alig tizennyolc éves énekesnő, Sebestyén Márta (1957), Koltay helyére Nagy Albert (1941) került, és még abban az évben önálló lemezt is megjelentethettek.
Aztán a kezdeti lendület után a Sebő együttes az évtized második felére megtorpant, egyre kevesebbet játszott, végül 1980-ban feloszlott. Sebő Ferenc új lemezét (Énekelt versek, 1980) már egészen más társakkal vette fel, és nem sokkal később a táncházmozgalomból is kivonult. Elvégezte a zenetudományi szakot, mindezt saját bevallása szerint azért, hogy a „hagyományőrzés ne maradjon meg lassan elhaló amatőrmozgalomnak, hanem igenis be tudjuk kapcsolni a kultúra főáramába”.
A szólistaként a mai napig aktív, főként énekelt verseket előadó Sebő aztán a kilencvenes évek második felében – a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetőjeként – kapcsolódott be ismét a táncházmozgalomba, többek között az ő elképzelései alapján valósult meg 2000 végén az élő és újraélhető népművészet teljes területét felölelő komplex intézmény, a Hagyományok Háza (amelynek később szakmai igazgatója volt).
JBSz
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar folk története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2013, p. 56–60.
Kapcsolat:
