Publication/name

Lehet, hogy rólad álmodtam

Talán utoljára találkozhatnak a rajongók a kedvenc zenekarukkal

Az 5 legszebb magyar szakítós szám a közelmúltból

Hadd főzzek ma magamnak – zenés életreceptek

Tavaszi csokor anyák napjára – dalok a legszebb virágokról

Az utóbbi évek egyik legtehetségesebb magyar dalszerzője, a bajai születésű Szabó Benedek 2013 tavaszán alapította zenekarát, a Szabó Benedek és a Galaxisokat, amellyel eddig hat albumot (Kapuzárási piknik, 2013; A legszebb éveink, 2015; Focipályákon sétálsz át éjszaka, 2017; Lehet, hogy rólad álmodtam, 2018; Cím nélküli ötödik lemez, 2020; Történetek mások életéből; 2020) jelentetett meg.
Szabó Benedek még a bajai Gyökkettő vezetőjeként bontogatta szárnyait, majd az egyszemélyes projektként indult, angolul megszólaló, a hálószobapop színtérről kinövő, 2011-re koncertzenekarrá váló Zombie Girlfriend frontembereként lett ismert. Aztán úgy gondolta, a 26. születésnapján egy szólólemezt jelentet meg, melyen az összest dalt magyarul énekli. A Kapuzárási piknik-en – mint a Recorder.hu írta – Szabó „ahhoz a hangulati világhoz tér vissza, mely meglehetősen ritka a hazai palettán: köznapi, generációs hangulatokat bemutató, ugyanakkor bátran nagyon személyesek a lemez sorai. Zeneileg az akusztikus, ha úgy tetszik folkos hangulat uralkodik, de a billentyűs hangszerekkel színezett dalok nagyon megkapóak, sokszor egészen megrázóak is.”
Szabó Benedek szerzői kiadású lemezét élőben már zenekari kísérettel mutatta be. A 2013-ban Galaxisok névre keresztelt formáció tagjai: Futó Péter (billentyűk), Bradák Soma, (ütőhangszer). Futót idővel Günsberger Ákos (gitár, billentyű) váltotta, később csatlakozott hozzájuk Sallai László (basszusgitár). Már ebben a felállásban készítették a folytatást (A legszebb éveink, 2015), és nagyjából ugyanez a személyesség jellemzi a következő albumot (Focipályákon sétálsz át éjszaka, 2017) is. Miközben zeneileg sokat érettebbek a dalok, azok középpontjában továbbra is a kor huszonéveseinek kétségei, vágyai és félelmei álltak. Aztán a 2018-as, jórészt zongora-központú Lehet, hogy rólad álmodtam-on Szabó a szövegeiben inkább a globális félelmek felé nyitott. Miközben egyáltalán nem titkolta, hogy a lemezzel az volt a célja, hogy „tessék, itt vannak olyan számok, amilyeneket hallani szeretnétek, csak mind arról szól, hogy kapjátok be.”
Aztán 2020-ban mindjárt két albumot is publikált (Cím nélküli ötödik lemez, Történetek mások életéből). Előbbit ismét telepakolta fülbemászó dallamokkal, egyben rajta – az immár 33 éves szerző – végleg leszámolt azzal a közkeletű vélekedéssel, hogy a huszonévesek szószólója lenne, helyette sokkal inkább az otthon maradó harmincasok slágereit vonultatta fel. Utóbbit pedig – mely amúgy az első, amelynek borítóján Szabó Benedek neve nem szerepel, simán csak Galaxisok néven jelent meg – pedig a pandémia miatti kényszerű leállás hívta elő, és a grandiózus, sokszínű albumon mindazok a stílusok (afrobeat, soul, pszichedelikus folk, kamarapop, újhullám, tropicalia) megtalálhatók, „melynek képzeletbeli szereplői a hetvenes-nyolcvanas évek fiktív utcáit, lakásait, tájait lakják be és töltik meg kalandos történeteikkel”.
A nyolcvanas évek újhullámos hangulatát idéző hetedik nagylemezük (Minket ne szeress!) 2023-ban jelent meg, amely hangzás és szövegvilág tekintetében egyaránt a Galaxisok eddigi legnyersebb anyaga. A baljós, melankolikus hangulatú nyolc dalt a próbateremben, utólagos javítások és színezgetések nélkül rögzítették.
JBSz

Galaxisok

Sallai László (1990, Budapest) gitáros, basszusgitáros, billentyűs, énekes és dalszerző, aki zenei újságíróként is tevékenykedik. A hazai alternatív szcéna örökmozgó előadója: frontembere a Felső Tízezernek, a Somersault Boynak és a Captain Average-nek, mindezek mellett tagja a Galaxisoknak és a Platon Karataev zenekarnak is.
2008-ban kezdett komolyabban zenélni: a Budapesten alakult, három magyar és egy finn zenészből álló Pay My Milk! punk-rock zenekar énekese volt. 2012-ben jelent meg egyetlen, angol nyelvű dalokat tartalmazó nagylemezük (Nospanishwax), majd a következő évben a formáció megszűnt.
A Broken Cups post-punk bandában már basszusgitárt ragadott, gyors tempójú, sötét hangulatú zenéjüket 2014-ig élvezhette közönségük, és nem csak idehaza: A Gustave Tiger társaságában koncerteztek Prágában, Bécsben és Berlinben is.
2016-ban jelent meg a Dessert For Dinosaurs párizsi poptrió könnyed hangzásvilágú albuma, amely a Please Don't Stop Playing With Me címet kapta. Aztán kiderült, hogy az albumot nem az őshüllők világát kedvelő három francia, hanem két magyar zenész készítette: Sallai László (ének, gitár, basszusgitár, billentyűk, dobok) és Ködöböcz Gábor (ének, gitár, ukulele, melodika, billentyű).
A képzeletbeli együttes mellett van egy sor valóságos zenekar, amelyekben Sallai László igencsak aktív szerepet játszik: ő a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-zombie-girlfriend-60886">Zombie Girlfriend</a> és a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-galaxisok-7529">Galaxisok</a> basszusgitárosa - mindkét formációban Szabó Benedekkel kollaborál. Sallai a dalszerző-gitáros-énekese a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-the-somersault-boy-7274">Somersault Boy</a> és a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-felso-tizezer-18797">Felső Tízezer</a> zenekaroknak, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-platon-karataev-7625">Platon Karataev</a> együttesben pedig basszusgitárosként bizonyít.
2020-ban egy válogatáslemez jelent meg Sallai László eddigi zenei munkásságából. A Mi Emberünk (Best Of 2010-2020) címet viselő LP-n 13 dala hallható, amelyeket 5 különböző együttesével "követett el".
"Minden zenekarban tudtam tanulni: a Pay My Milkben megtanultam üvöltözni és frontemberkedni, a Broken Cups-ban pontos(abb)an játszani és kiengedni magamból az állatot, a Somersaultban refréneket és popszámokat írni, a Zombie Girlfriendben normálisan vokálozni, a Galaxisokban pedig egy turnézó zenekarban élni. A Felső Tízezer pedig szerintem mindannak a szintézise, amit eddig csináltam." - nyilatkozta 2017-ben az A38 Magazinnak.
2021-ben egy új, szólóprojektből alakult zenekarral jelentkezett, ez a post-punkot krautrockos és noise-rockos hatásokkal vegyítő Captain Average, amelynek első albuma Heaven Capitulates címmel jelent meg. Idei hír, hogy ismét aktív a 2019 óta hallgató powerpopos-poppunkos zenekara, a Somersault Boy. Koncerteznek, és egy új nagylemez kiadását is tervezik.
A magyar-történelem szakos tanárként végzett Sallai László a zenélés mellett évek óta rendszeresen publikál zenei tárgyú írásokat, kritikákat is.
HZ

Sallai László

Rengeteg tervem van // Szabó Benedek, Galaxisok 

Egy év alatt két nagylemez, ráadásul a Galaxisok legújabb albuma, a Történetek mások életéből dupla. Decemberben az A38 Hajón koncerteztek volna, de ha a fellépés nem is jön össze, beszélgetni azért leültünk Szabó Benedekkel.

Két album egy évben. Észvesztő tempó! Hogyan alakult így?

Jött egy világjárvány. Az ötödik lemez után azt hittem, egy ideig más dolgokkal foglalkozom majd, aztán a tavaszi karanténidőszak kezdetén kicsit terápiás jelleggel elkezdtünk dolgozni az új számokon. A többi jött magától. 

Ráadásul a második dupla. Hogyan lett a nemrég megjelent album ennyire széles merítés?

Régóta vágytam egy igazi hullámzó, széttartó, színes duplalemezre. A fent ismertetett okokból rengeteg időnk volt tavasszal és nyáron, váratlanul könnyen jöttek az újabb és újabb zenei ötletek, így elég hamar biztossá vált, hogy a szokásosnál hosszabb anyag készül.

Hogyan készült a lemez? Nyilván, 2020-ból kiindulva, egészen másképp, mint eddig bármikor. Milyen élmény volt?

Fontos megjegyezni, hogy az első hullám az őszi helyzethez képest maga volt a mennyország, legalábbis itthon; mivel új és ijesztő volt a helyzet, az emberek világszerte a legjobb, legszolidárisabb arcukat mutatták, én pedig ilyesmit még nem láttam. Őszre ez teljesen megfordult, a szokásosnál is idegesebb, agresszívabb és elkeserítőbb az emberek többségének viselkedése. Kellett az a tavaszi nyugi, hogy legyen hangulatunk elkezdeni a közös munkát. Mindenki otthon vette fel a részeit, a végeredményt pedig én kevertem a laptopomon, minden eddiginél békésebb és lazább volt így a munka, nem kellett az óránkat nézegetve, a pénzünket számolgatva izzadni a stúdióban. Ráadásul így volt lehetőség arra is, hogy sok vendégzenésszel dolgozzunk, hiszen nem kellett próbákat, felvételeket egyeztetni senkivel. Hajlamos vagyok azt mondani, hogy régen minden jobb volt, de lemezeket felvenni például sokkal könnyebb most, mint tizennyolc évvel ezelőtt, amikor az első zenekaromat alapítottam.

Szabó Benedek és a Galaxisokból Galaxisok lettetek. Tudom, hogy írtál, de mesélnél még egy kicsit erről a döntésről?

Mindenkinek jobb így. Egyrészt könnyebb kimondani a zenekar nevét, másrészt én is jobban érzem magam tőle. Szeretném, ha rendes zenekarként tekintenének ránk, illetve szeretném, ha a következő években a Galaxisok csak egy lenne a különböző zenei projektjeim közül, mert rengeteg tervem van. 

Az új lemez, nem csak dupla, hanem ezzel nyilván bizonyos értelemben zeneileg nagyon sokszínű. Mik hatottak rád? Mi hozta, hogy ennyi minden helyett kapott az asztalon.

A névváltoztatással szimbolikusan is leszámoltam a zenekar eddigi életművére jellemző – mondjuk így – szűk világgal; zeneileg és szövegileg is ledobtuk azokat a béklyókat, amik az elmúlt években egyébként is kényelmetlenné váltak. Szerettem volna megmutatni, hogy a világ attól szép, hogy nagyon sokfélék vagyunk, és az ember akkor él igazán, ha minél több új dolgot igyekszik megismerni. Nem szeretném, ha a Galaxisok közönsége olyan emberekből állna, akik csak magyar alternatív zenekarokat hallgatnak, mert ez borzasztóan unalmas dolog; régóta törekszünk arra, hogy a saját zenénken túl is átadjunk valamit a közönségünknek azokból a dolgokból, amiket szeretünk – legyen szó regényekről, lemezekről vagy filmekről. Az új lemez tulajdonképpen ennek a törekvésnek egy logikus következő lépése.

Láthatóan komoly igény van benned a változatosságra – de a változtatásra is. Ez a lemez sem olyan, mint az előző és az sem volt olyan, mint a korábbiak. Tudatos nálad, hogy nem akarsz egy tracken haladni és felülírod önmagad, vagy ösztönösen alakul így?

Ösztönös és tudatos egyszerre. Nem arról van szó, hogy erőltetem a változást; eleve könnyen beleunok abba, amit csinálok, a Galaxisokkal pedig mindig igyekszem azt csinálni, ami éppen érdekel. Ugyanakkor pontosan tudom, milyen életművet szeretnék a zenekarnak, illetve inkább azt, hogy milyet nem. Semmi kiszámíthatóság, semmi biztonsági játék, semmi kompromisszum.

A dalok narrációja is más, mint amit megszokhattunk. Persze már az előző két lemezen sem a „generációs szószóló” Szabó Benedeket hallhattuk. Hogyan alakultak a szövegírói narratíváid az évek alatt.

Ha a teljes képre vagyunk kíváncsiak, nem a Galaxisokkal kell kezdeni, hanem 2006-tól, a Gyökkettő megalakulásától. A Gyökkettő volt az első olyan zenekarom, ahol magyarul írtam és én is énekeltem a saját szövegeimet. Természetesen visszatekintve vannak kellemetlen pillanatai az életműnek, viszont érdekes módon sokkal színesebb, sokkal izgalmasabb szövegeket írtam, mint a Galaxisok első lemezein. Mintha a Galaxisok idején elvesztettem volna az absztrahálásra való képességem; kialakult egy nagyon sötét, nagyon szűk, szinte bántóan intim szövegírói attitűd, amit évekig tartott levetkőzni és újratanulni az elvonatkoztatást. Ennek talán már a focipályás albumon is voltak nyomai, de az igazi váltást a Lehet, hogy rólad álmodtam álomvilága hozta el, hogy aztán egy rosszabb periódusomban visszatáncoljak a személyes-panaszkodós ötödik lemezzel, aztán folytassam az elvonatkoztatást a hatodikkal. Hektikus az életem, na.

Több oldalági projekted is van, más zenekarokban is szerepelsz. Mit ad hozzá ez az alkotói énedhez?

Nem egyszerűen hozzáad, nélkülük nem is léteznék alkotóként. Hiába a Galaxisokkal ismertek meg a legtöbben, fontos tudni, hogy a Zombie Girlfriend legalább ugyanolyan fontos – és jóval korábbi – zenekar számomra; a Past Cattel komoly terveim vannak, már össze is állt egy zenekar, nemsokára érkezik egy EP is, a Forezla Pitok pedig az egyik kedvenc saját dolgom. Mások zenekarában játszani pedig a legjobb dolog a világon, sokkal jobban élvezem, mint a frontemberkedést. Volt egy évtized, amikor elfelejtettem, hogy tulajdonképpen én nem dalszerzőként kezdtem, hanem gitárosként; aztán újra elkezdtem gyakorolni, zenét tanulni, elmélettel foglalkozni, és idén volt egy pont, talán éppen egy zongoratémát vettem fel valakinek, amikor végre úgy éreztem, hogy nem hangszertulajdonos, nem gitározgató dalszerző vagyok, hanem zenész, és igazából nem is olyan nagyon rossz zenész. Akár a Bozóban billentyűzöm, akár Cz.K. Sebőnél vagy a Cappuccino Projektben basszusgitározom, boldog vagyok.     

Álmok, rémálmok, titkos tervek?

Az álmaimat és a rémálmaimat megtartom magamnak, a titkos terveimről annyit, hogy erős esküvéssel fogadom, 2023-ig biztosan nem lesz új Galaxisok-lemez. Legyen meg írásban is!

Szabó Benedek interjú, A38 Magazin, 2020

MINDEN IDŐK // Szabó Benedek

Szabó Benedek idén halmozza az élvezeteket. Két zenekara is új lemezt adott ki - ezek közül az egyik, az ismertebb, a Galaxisok az A38 Hajón mutatja be Lehet, hogy rólad álmodtam című albumát. Ráadásul egymást követő két este is.

Életed zenészei és lemezei, akik és amelyek miatt zenélni kezdtél és dalokat írsz?

Az Offspring She’s Got Issues című száma miatt kezdtem gitározni 2001-ben, de már a gyerekkorom is zenészek között telt; a szüleim nagy vendégségeket rendeztek, a barátainknál mindig volt valami hangszer, általában éjszakába nyúló zenéléssel értek véget a bulik. Ez elvarázsolt. Otthon eleve jó zenék szóltak, Jethro Tull, Leonard Cohen, The Beatles, Emerson Lake & Palmer, magyar beatzenekarok, ilyesmi. Az öcsémmel együtt kezdtünk zenekarozni, ő dobolt, én gitároztam. Eleinte hatalmas Nirvana- és Marilyn Manson-rajongó voltam, aztán kinyílt a világ és nemsokára már mindenfélét hallgattam. Elég hamar elkezdtem – nagyon rossz – saját számokat írni, de igazából csak évekkel később, a Gyökkettő megalakulásakor lettem tényleg dalszerző-énekes. Arra például jól emlékszem, hogy az első Gyökkettő-számot a Pulp Happy Endings című száma ihlette.      

Dalok/számok, melyeket bárcsak te írtál/énekeltél volna?

Mások számait nem irigyeltem el soha, de arra ösztönöztek, hogy még jobbakat írjak. Nem mindig sikerült. 

Melyik az a korszak (melyek azok a korszakok) a poprockban, ahova, ha lenne időgéped, kérdés nélkül visszarepülnél?

Bartók Bélát jó lett volna zongorázni látni. Megnézném Miles Davist 1970-ben, az Isle of Wight fesztiválon, elmennék egy Neil Young-koncertre ugyanabban az évben, a nyolcvanas évek közepén végigtáncolnám a Chills egyik korai felállásának koncertjét egy kis új-zélandi klubban, aztán kilencvenhétben – tehát még az első lemez előtt – meghallgatnám a Clientele korai számait élőben, de biztosan elmennék egy frankhegyi buliba is az ezredforduló környékén.  

Ki az az 5 kortárs zenész/énekes, akivel még nem dolgoztál együtt, de szívesen dolgoznál? 

Vannak kedvenceim, akikkel biztosan jó lenne együtt zenélni, de sokkal jobban érdekelne az, ha egy számomra teljesen karakteridegen előadónak írhatnék valami egészen mást, mint amit csinálni szokott. Például szívesen meghallgatnék egy Margaret Island-számot a hidegháborúról. Illetve nagyon szeretnék egyszer bármilyen jazz-zenekarban zongorázni.  

Mi volt az az első pillanat, vagy azok az első pillanatok, amikor azt érezted: igen ez már több, mint vágyálom, tényleg zenész leszek/vagyok?

Amikor az első Gyökkettő-koncerteken üvöltve énekelték az emberek a szövegeket. Akkor éreztem, hogy amit csinálok, az jó. Amikor a Galaxisok második lemeze utáni koncerteken elkezdett énekelni a közönség, meghatottság helyett valami olyasmit éreztem, hogy „na, végre olyan, mint régen Baján”.  

Koncertek, amiket sosem felejtesz el?

Az első koncertem egy Fürgerókalábak/CAFB/Vigyázz, lépcső! buli volt a bajai Ifiházban, azt például soha nem felejtem el. Életem első külföldi koncertje a 2011-es bécsi Belle & Sebastian volt, aztán láttam az újra összeálló Neutral Milk Hotelt Londonban és Bécsben is, utóbbin a világ egyik legszebb lemezével turnézó Amen Dunes volt az előzenekar. A szigetes Pulp is felejthetetlen, de igazából annyi koncerten voltam már, hogy kicsit összefolynak a dolgok. A sajátok közül a Zombie Girlfriend idei bécsi és prágai koncertjét nem adnám semmi pénzért, illetve a 2010-es bajai Fórum-koncertet, ahol egyrészt eljátszhattam a kedvenc bajai zenekarom számait, másrészt még Komár Lacit is kísérhettem. 

Galaxisok-pillanatok, melyek bárcsak sosem történtek volna meg, de ma már nevetni tudtok rajtuk?

Ahhoz képest, hogy a korábbi zenekaraimmal milyen erősen igyekeztünk kivenni a részünket minden jó és rossz dologból, ami az életben és az éjszakában előfordulhat, a Galaxisok a kezdettől fogva meglepően stabil, decens, durva elhajlásoktól mentes együttes volt. Szerintem soha nem fordult elő, hogy egy koncerten vállalhatatlan módon teljesítettünk. Sajnálom, ez van. Azt soha nem felejtem el, amikor a zenekar történetének első fesztiválfellépésén, Balatonszemesen játszottunk – még trióban – és Jacopo egy varrógép pedáljából átalakított, fordítva bekötött pedállal zongorázott, tehát ha lenyomta, nem volt sustain, ha nem nyomta le, volt. De ez is sikerült.   

Milyen volt a tavalyi éved és milyen az idei, mik a tervek, célok, vágyak?

A tavalyi évem nyugisabb volt, az idei elég zűrös, emiatt sokszor stresszes is, viszont kreatív szempontból minden eddiginél gazdagabb. Megjelent a Zombie Girlfriend és a Galaxisok új lemeze, mindkét zenekarral koncerteztem, otthon is elkezdtem számokat felvenni, játszottam beugró basszusgitárosként és billentyűsként, közben viszont kevesebb idő jutott a zenén kívüli életemre. Szeretnék kicsit kevesebbet, de kötetlenebbül zenélni. Nagyon vágyom rá, hogy simán csak zenész legyek valahol, ez valószínűleg össze is jön, de részleteket egyelőre nem árulhatok el. Még többet szeretnék zongorázni és minél több hangszeren szeretnék minél jobban játszani.

Lehet, hogy rólad álmodtam

Kapcsolatok

Galaxisok

Sallai László

Szabó Benedek interjú, A38 Magazin, 2020

Szabó Benedek interjú, A38 Magazin, 2018