MINDEN IDŐK // Szabó Benedek

Szabó Benedek idén halmozza az élvezeteket. Két zenekara is új lemezt adott ki - ezek közül az egyik, az ismertebb, a Galaxisok az A38 Hajón mutatja be Lehet, hogy rólad álmodtam című albumát. Ráadásul egymást követő két este is.

Életed zenészei és lemezei, akik és amelyek miatt zenélni kezdtél és dalokat írsz?

Az Offspring She’s Got Issues című száma miatt kezdtem gitározni 2001-ben, de már a gyerekkorom is zenészek között telt; a szüleim nagy vendégségeket rendeztek, a barátainknál mindig volt valami hangszer, általában éjszakába nyúló zenéléssel értek véget a bulik. Ez elvarázsolt. Otthon eleve jó zenék szóltak, Jethro Tull, Leonard Cohen, The Beatles, Emerson Lake & Palmer, magyar beatzenekarok, ilyesmi. Az öcsémmel együtt kezdtünk zenekarozni, ő dobolt, én gitároztam. Eleinte hatalmas Nirvana- és Marilyn Manson-rajongó voltam, aztán kinyílt a világ és nemsokára már mindenfélét hallgattam. Elég hamar elkezdtem – nagyon rossz – saját számokat írni, de igazából csak évekkel később, a Gyökkettő megalakulásakor lettem tényleg dalszerző-énekes. Arra például jól emlékszem, hogy az első Gyökkettő-számot a Pulp Happy Endings című száma ihlette.

Dalok/számok, melyeket bárcsak te írtál/énekeltél volna?

Mások számait nem irigyeltem el soha, de arra ösztönöztek, hogy még jobbakat írjak. Nem mindig sikerült.

Melyik az a korszak (melyek azok a korszakok) a poprockban, ahova, ha lenne időgéped, kérdés nélkül visszarepülnél?

Bartók Bélát jó lett volna zongorázni látni. Megnézném Miles Davist 1970-ben, az Isle of Wight fesztiválon, elmennék egy Neil Young-koncertre ugyanabban az évben, a nyolcvanas évek közepén végigtáncolnám a Chills egyik korai felállásának koncertjét egy kis új-zélandi klubban, aztán kilencvenhétben – tehát még az első lemez előtt – meghallgatnám a Clientele korai számait élőben, de biztosan elmennék egy frankhegyi buliba is az ezredforduló környékén.

Ki az az 5 kortárs zenész/énekes, akivel még nem dolgoztál együtt, de szívesen dolgoznál?

Vannak kedvenceim, akikkel biztosan jó lenne együtt zenélni, de sokkal jobban érdekelne az, ha egy számomra teljesen karakteridegen előadónak írhatnék valami egészen mást, mint amit csinálni szokott. Például szívesen meghallgatnék egy Margaret Island-számot a hidegháborúról. Illetve nagyon szeretnék egyszer bármilyen jazz-zenekarban zongorázni.

Mi volt az az első pillanat, vagy azok az első pillanatok, amikor azt érezted: igen ez már több, mint vágyálom, tényleg zenész leszek/vagyok?

Amikor az első Gyökkettő-koncerteken üvöltve énekelték az emberek a szövegeket. Akkor éreztem, hogy amit csinálok, az jó. Amikor a Galaxisok második lemeze utáni koncerteken elkezdett énekelni a közönség, meghatottság helyett valami olyasmit éreztem, hogy „na, végre olyan, mint régen Baján”.

Koncertek, amiket sosem felejtesz el?

Az első koncertem egy Fürgerókalábak/CAFB/Vigyázz, lépcső! buli volt a bajai Ifiházban, azt például soha nem felejtem el. Életem első külföldi koncertje a 2011-es bécsi Belle & Sebastian volt, aztán láttam az újra összeálló Neutral Milk Hotelt Londonban és Bécsben is, utóbbin a világ egyik legszebb lemezével turnézó Amen Dunes volt az előzenekar. A szigetes Pulp is felejthetetlen, de igazából annyi koncerten voltam már, hogy kicsit összefolynak a dolgok. A sajátok közül a Zombie Girlfriend idei bécsi és prágai koncertjét nem adnám semmi pénzért, illetve a 2010-es bajai Fórum-koncertet, ahol egyrészt eljátszhattam a kedvenc bajai zenekarom számait, másrészt még Komár Lacit is kísérhettem.

Galaxisok-pillanatok, melyek bárcsak sosem történtek volna meg, de ma már nevetni tudtok rajtuk?

Ahhoz képest, hogy a korábbi zenekaraimmal milyen erősen igyekeztünk kivenni a részünket minden jó és rossz dologból, ami az életben és az éjszakában előfordulhat, a Galaxisok a kezdettől fogva meglepően stabil, decens, durva elhajlásoktól mentes együttes volt. Szerintem soha nem fordult elő, hogy egy koncerten vállalhatatlan módon teljesítettünk. Sajnálom, ez van. Azt soha nem felejtem el, amikor a zenekar történetének első fesztiválfellépésén, Balatonszemesen játszottunk – még trióban – és Jacopo egy varrógép pedáljából átalakított, fordítva bekötött pedállal zongorázott, tehát ha lenyomta, nem volt sustain, ha nem nyomta le, volt. De ez is sikerült.

Milyen volt a tavalyi éved és milyen az idei, mik a tervek, célok, vágyak?

A tavalyi évem nyugisabb volt, az idei elég zűrös, emiatt sokszor stresszes is, viszont kreatív szempontból minden eddiginél gazdagabb. Megjelent a Zombie Girlfriend és a Galaxisok új lemeze, mindkét zenekarral koncerteztem, otthon is elkezdtem számokat felvenni, játszottam beugró basszusgitárosként és billentyűsként, közben viszont kevesebb idő jutott a zenén kívüli életemre. Szeretnék kicsit kevesebbet, de kötetlenebbül zenélni. Nagyon vágyom rá, hogy simán csak zenész legyek valahol, ez valószínűleg össze is jön, de részleteket egyelőre nem árulhatok el. Még többet szeretnék zongorázni és minél több hangszeren szeretnék minél jobban játszani.