Rengeteg tervem van // Szabó Benedek, Galaxisok

Egy év alatt két nagylemez, ráadásul a Galaxisok legújabb albuma, a Történetek mások életéből dupla. Decemberben az A38 Hajón koncerteztek volna, de ha a fellépés nem is jön össze, beszélgetni azért leültünk Szabó Benedekkel.

Két album egy évben. Észvesztő tempó! Hogyan alakult így?

Jött egy világjárvány. Az ötödik lemez után azt hittem, egy ideig más dolgokkal foglalkozom majd, aztán a tavaszi karanténidőszak kezdetén kicsit terápiás jelleggel elkezdtünk dolgozni az új számokon. A többi jött magától.

Ráadásul a második dupla. Hogyan lett a nemrég megjelent album ennyire széles merítés?

Régóta vágytam egy igazi hullámzó, széttartó, színes duplalemezre. A fent ismertetett okokból rengeteg időnk volt tavasszal és nyáron, váratlanul könnyen jöttek az újabb és újabb zenei ötletek, így elég hamar biztossá vált, hogy a szokásosnál hosszabb anyag készül.

Hogyan készült a lemez? Nyilván, 2020-ból kiindulva, egészen másképp, mint eddig bármikor. Milyen élmény volt?

Fontos megjegyezni, hogy az első hullám az őszi helyzethez képest maga volt a mennyország, legalábbis itthon; mivel új és ijesztő volt a helyzet, az emberek világszerte a legjobb, legszolidárisabb arcukat mutatták, én pedig ilyesmit még nem láttam. Őszre ez teljesen megfordult, a szokásosnál is idegesebb, agresszívabb és elkeserítőbb az emberek többségének viselkedése. Kellett az a tavaszi nyugi, hogy legyen hangulatunk elkezdeni a közös munkát. Mindenki otthon vette fel a részeit, a végeredményt pedig én kevertem a laptopomon, minden eddiginél békésebb és lazább volt így a munka, nem kellett az óránkat nézegetve, a pénzünket számolgatva izzadni a stúdióban. Ráadásul így volt lehetőség arra is, hogy sok vendégzenésszel dolgozzunk, hiszen nem kellett próbákat, felvételeket egyeztetni senkivel. Hajlamos vagyok azt mondani, hogy régen minden jobb volt, de lemezeket felvenni például sokkal könnyebb most, mint tizennyolc évvel ezelőtt, amikor az első zenekaromat alapítottam.

Szabó Benedek és a Galaxisokból Galaxisok lettetek. Tudom, hogy írtál, de mesélnél még egy kicsit erről a döntésről?

Mindenkinek jobb így. Egyrészt könnyebb kimondani a zenekar nevét, másrészt én is jobban érzem magam tőle. Szeretném, ha rendes zenekarként tekintenének ránk, illetve szeretném, ha a következő években a Galaxisok csak egy lenne a különböző zenei projektjeim közül, mert rengeteg tervem van.

Az új lemez, nem csak dupla, hanem ezzel nyilván bizonyos értelemben zeneileg nagyon sokszínű. Mik hatottak rád? Mi hozta, hogy ennyi minden helyett kapott az asztalon.

A névváltoztatással szimbolikusan is leszámoltam a zenekar eddigi életművére jellemző – mondjuk így – szűk világgal; zeneileg és szövegileg is ledobtuk azokat a béklyókat, amik az elmúlt években egyébként is kényelmetlenné váltak. Szerettem volna megmutatni, hogy a világ attól szép, hogy nagyon sokfélék vagyunk, és az ember akkor él igazán, ha minél több új dolgot igyekszik megismerni. Nem szeretném, ha a Galaxisok közönsége olyan emberekből állna, akik csak magyar alternatív zenekarokat hallgatnak, mert ez borzasztóan unalmas dolog; régóta törekszünk arra, hogy a saját zenénken túl is átadjunk valamit a közönségünknek azokból a dolgokból, amiket szeretünk – legyen szó regényekről, lemezekről vagy filmekről. Az új lemez tulajdonképpen ennek a törekvésnek egy logikus következő lépése.

Láthatóan komoly igény van benned a változatosságra – de a változtatásra is. Ez a lemez sem olyan, mint az előző és az sem volt olyan, mint a korábbiak. Tudatos nálad, hogy nem akarsz egy tracken haladni és felülírod önmagad, vagy ösztönösen alakul így?

Ösztönös és tudatos egyszerre. Nem arról van szó, hogy erőltetem a változást; eleve könnyen beleunok abba, amit csinálok, a Galaxisokkal pedig mindig igyekszem azt csinálni, ami éppen érdekel. Ugyanakkor pontosan tudom, milyen életművet szeretnék a zenekarnak, illetve inkább azt, hogy milyet nem. Semmi kiszámíthatóság, semmi biztonsági játék, semmi kompromisszum.

A dalok narrációja is más, mint amit megszokhattunk. Persze már az előző két lemezen sem a „generációs szószóló” Szabó Benedeket hallhattuk. Hogyan alakultak a szövegírói narratíváid az évek alatt.

Ha a teljes képre vagyunk kíváncsiak, nem a Galaxisokkal kell kezdeni, hanem 2006-tól, a Gyökkettő megalakulásától. A Gyökkettő volt az első olyan zenekarom, ahol magyarul írtam és én is énekeltem a saját szövegeimet. Természetesen visszatekintve vannak kellemetlen pillanatai az életműnek, viszont érdekes módon sokkal színesebb, sokkal izgalmasabb szövegeket írtam, mint a Galaxisok első lemezein. Mintha a Galaxisok idején elvesztettem volna az absztrahálásra való képességem; kialakult egy nagyon sötét, nagyon szűk, szinte bántóan intim szövegírói attitűd, amit évekig tartott levetkőzni és újratanulni az elvonatkoztatást. Ennek talán már a focipályás albumon is voltak nyomai, de az igazi váltást a Lehet, hogy rólad álmodtam álomvilága hozta el, hogy aztán egy rosszabb periódusomban visszatáncoljak a személyes-panaszkodós ötödik lemezzel, aztán folytassam az elvonatkoztatást a hatodikkal. Hektikus az életem, na.

Több oldalági projekted is van, más zenekarokban is szerepelsz. Mit ad hozzá ez az alkotói énedhez?

Nem egyszerűen hozzáad, nélkülük nem is léteznék alkotóként. Hiába a Galaxisokkal ismertek meg a legtöbben, fontos tudni, hogy a Zombie Girlfriend legalább ugyanolyan fontos – és jóval korábbi – zenekar számomra; a Past Cattel komoly terveim vannak, már össze is állt egy zenekar, nemsokára érkezik egy EP is, a Forezla Pitok pedig az egyik kedvenc saját dolgom. Mások zenekarában játszani pedig a legjobb dolog a világon, sokkal jobban élvezem, mint a frontemberkedést. Volt egy évtized, amikor elfelejtettem, hogy tulajdonképpen én nem dalszerzőként kezdtem, hanem gitárosként; aztán újra elkezdtem gyakorolni, zenét tanulni, elmélettel foglalkozni, és idén volt egy pont, talán éppen egy zongoratémát vettem fel valakinek, amikor végre úgy éreztem, hogy nem hangszertulajdonos, nem gitározgató dalszerző vagyok, hanem zenész, és igazából nem is olyan nagyon rossz zenész. Akár a Bozóban billentyűzöm, akár Cz.K. Sebőnél vagy a Cappuccino Projektben basszusgitározom, boldog vagyok.

Álmok, rémálmok, titkos tervek?

Az álmaimat és a rémálmaimat megtartom magamnak, a titkos terveimről annyit, hogy erős esküvéssel fogadom, 2023-ig biztosan nem lesz új Galaxisok-lemez. Legyen meg írásban is!