Bár egészen a kilencvenes évek közepéig működött a Lyuk, kultúrtörténeti jelentőségét elég hamar, 1990-91-re elvesztette. Egyrészt folyamatosan csökkent a koncertek, programok színvonala, másrészt egyre-másra jöttek létre az új underground/alternatív szellemiségű budapesti klubok, szórakozóhelyek. Melyek közül kétségkívül a VIII. kerületben, a Mikszáth téren, az egykori Bakony étterem helyén 1989 szilveszterén megnyílt Tilos az Á volt a legjelentősebb.

Négy vállalkozó kedvű fiatal, Németh „Vova” Vladimír, Foitl András, Szerdahelyi István és Sári Pál hozta létre, kezdetben még csak a földszinten, de aztán 1990 augusztusában megnyitották a pincét is (egy négynapos bluesfesztivállal). A helynek a karakterét később megadó 360 fokos illúziót a francia Jean-Michel Verret és munkatársai készítették, nagyjából annak az útkeresztezésnek a látványát festették szinte fotografikus hűséggel a falra, amit Verret a New York-i szobájából látott.

A Tilos az Á technikai felszereltségével is kiemelkedett az akkori mezőnyből, nem meglepő hát, hogy több zenekar (Másfél, Új Nem) is az itt készült koncertfelvételeit adta ki később CD-n vagy kazettán.

A hely szelleme kétségkívül inspirálóan hatott a zenészekre. Kellemes volt a tér: 250-300 ember is befért, de 150 főnél is jó maradt a hangulat. Sokat játszott itt az ef Zámbó Happy Dead Band, az Új Nem, a Másfél, a Barbaro, a Quimby, a Flash, a Csigafröccs, no és az Andersen, mely állítólag úgy alakult meg, hogy a későbbi tagok ültek, söröztek az Á-ban, közben látták, jó a hangulat, jó a technika, jó a közönség, és elhatározták, hogy csinálnak egy zenekart (hiszen az előző együttesük, a Boann éppen felbomlott).

Vováék valódi szellemi kihívásként élték meg a programszerkesztést, minden újra és izgalmasra nyitottak voltak, a rockprogramok mellett rendszeresen tartottak népzenei koncerteket (például Muzsikás), jó pár dj kezdte itt, többek között Palotai, Juan és a későbbi cinetripes Laki Lu. Vajdai Vilmos Táp Színházat csinált itt, Till Attila és Kistamás László meg Vákuum Tévét.

Egy idő után aztán Vováék „kirúgták a kocsma falát”, a Mikszáth téren előbb a Budapesti Búcsú, később a Zene Ünnepe keretében tartottak nagyszabású fesztiválokat. A külföldi fellépők közül különösen a francia vonal volt erős (köszönhetően a Francia Intézet támogatásának), játszott itt a Noir Désir, az FFF, a Les Rita Mitsouko, de a holland The Ex is. 1991-ben pedig, ha nem is játszott, de megfordult itt a Budapestre látogató Frank Zappa. (Akinek nevét ma viseli a hely.)

Aztán 1995-ben – a környékbeli lakók nyomására – a kerületi önkormányzat már nem adta meg nekik a jövedéki engedélyt, majd augusztus 14-én rendőrségi razzia szakította félbe a koncertet (Dresch Mihály éppen behunyt szemmel átszellemülten fújt, amikor az egyik rendőr durván ráüvöltött: „Hagyja abba! Ne mondjam még egyszer!”) Pár hónapig Vováék még próbálták vinni a helyet, de mivel égetett szeszes italt nem árulhattak, 1996. január 1-jén már nem nyitottak ki.

A Tilos az Á bezárása egy folyamat végét is jelentette: 1995-96-ra a legtöbb utánuk indult, hasonló szellemű új hely (Zanzibár, Ego Centrum, Big Mambo, Hold, Zöldség-Gyümölcs) működését a helyi önkormányzat és más hatóság (a hangerő miatt tiltakozó lakóknak köszönhetően) módszeresen ellehetetlenítette. A pontot az i-re a Tilos az Á bezárása tette fel, és ezzel Budapest hosszú időre elvesztette annak esélyét, hogy a világ nagyvárosaihoz hasonlóan egy, a konzumkultúrától markánsan elkülönülő alternatív gyűrűvel rendelkezzen.