Gergely Róbert (született Vajek Róbert) nevét a színházi szereplések után a kilencvenes évek elejétől a legnépszerűbb férfi előadók között jegyezték, amit egyetlen dalnak, az Emanuelle feldolgozásának köszönhetett. 1993-ban a legjobb férfi előadónak választották a Szécsi Pál és Soltész Rezső nyomdokaiba lépő énekest, aki a legtöbb eladott hanghordozóért megkapta az Arany Zsiráf-díjat. A kilencvenes évek közepéig nem akadt komoly vetélytársa a hazai poppiacon, minden albuma (Szerelmek, 1992, Halk szívdobbanás, 1993, Arckép, 1994, Új szerelem, 1996) arany, platina, sőt gyémánt státuszt ért el. Jó érzékkel a csúcson váltott, és az évtized második felétől elsősorban zenés színházi szerepekben kamatoztatta népszerűségét.

JBSz–SJ

Forrás:

JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 385.