Band/name

Auguszt Bárió (1967, Kaposvár) énekes, dalszerző, az 1980-as évek végén feltűnt AD Studio popzenekar tagja. Számos sláger szerzője és előadója, ilyen a Páratlan páros, a Nyári eső és az Álmaimban Amerika is.
Az Auguszt Gábor néven született énekes 17 évesen megnyerte az 1984-ben megrendezett Tinisztár kerestetik vetélkedőt. Ezután több kislemeze is megjelent. 1987-ben találkozott Goodwill Györggyel és Földes Jimmyvel, akikkel közösen vitték sikerre az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-ad-studio-11965">AD Studio</a> formációt. Ők voltak Magyarország első olyan fiúcsapata, amely először zenélt, énekelt és táncolt fellépésein. A 90-es évek eleje volt a zenekar sikerkorszaka, többek között arany- és platinalemezek jelezték ezt.
Az AD Studio 1993-1998 között szünetet tartott, ez idő alatt Bárió televíziós és rádiós szerkesztő-műsorvezetőként dolgozott. De a zenélést sem hagyta abba, 1995-ben megjelentette első szólóalbumát, Égess el... címen. Az évek során ezt újabb sikeres önálló kiadványa követték: Mikor a Föld alszik (2001), Ezer titok (2003), Csak (2018), Újrakezdeni mindennap (2021).
Az AD Studio 1998-ban újra visszatért, lemezeket adtak ki, országos turnékon jártak. Bárió saját zenekara mellett írt dalokat más előadóknak is. Nagyrészt az ő szerzeményei hallhatók Cserháti Zsuzsa 2002-ben Add a kezed címmel megjelent utolsó stúdióalbumán. De dolgozott együtt - többek mellett - Vincze Lillával, a Happy Gang zenekarral, Singh Vikivel, valamint Mr. Rickkel is. Bárió 2008-ban kitalálta és megszervezte az Életed Dala országos zenei tehetségkutató versenyt.
2023 augusztusában zenekara, az Auguszt Bario Band kíséretében - első magyar előadóként - fellépett Liverpoolban a Beatleweek rendezvényen, a Beatles-rajongók hagyományos összejövetelén.
HZ
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/augusztbario">https://www.facebook.com/augusztbario</a>
<a href="https://www.instagram.com/augusztbarioband/">https://www.instagram.com/augusztbarioband/</a>

Auguszt Bárió

Auguszt Bárió előadói fotók

A Cory (Paréj Zoltán, 1971), Moha (Meggyes Roland, 1972) és Vitamin (Móré András, 1972) alkotta, a pop-rap végletekig kommercializált változatát képviselő trió neve 1993-ban Bors Jenő, az EMI-Quint ügyvezető igazgatója ötletéből született.
Az együttes első slágere a Boomshaka volt, majd a Zimme Zumm, a Guminő, a Goodbye Háj báj és a lírai Kérek egy kulcsot a szívedhez következett. Ezt a slágeresített zenét és a már-már infantilizmusig leegyszerűsített szövegeket a Happy Gang éveken át nagy sikerrel adta el (Zimme zum, 1994, Boojaka, 1995, Dauer, 1996, Freestyle, 1997).
Karrierjük csúcsán 1996 májusában telt ház előtt léptek fel a Petőfi Csarnokban, ebben az évben a Kérek egy kulcsot a szívedhez pedig az ország legtöbbet játszott hazai felvétele volt. 1997. április 26-án még nagy sikerrel koncerteztek a Total Dance Fesztiválon, de az évtized vége felé a tizenéves korból kiöregedett rajongótáboruk elpártolt tőlük, és 1999-ben a trió feloszlott.
Aztán 2011-ben visszatértek, de immár Moha nélkül. Azóta kisebb-nagyobb rendszerességgel fellépnek, de új anyaggal azóta sem jelentkeztek.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 394.

Happy Gang

Vincze Lilla (1961, Siófok) énekes, szövegíró, aki a Napoleon Boulevard zenekarral szerzett országos ismertséget.
1983-84-ben az újhullámos <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-spenot-10545">Spenót</a> zenekar vokalistájaként szerepelt, majd 1986 és 1990 között a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-napoleon-boulevard-10680">Napoleon Boulevard</a> énekese volt, és a közönségszavazatok alapján minden évben ő lett Az év énekesnője. Az 1986-os Interpop Fesztiválon a Napoleon Boulevard frontembereként tűnt fel, ahol a Kérlek, ne félj című dalukkal elnyerték a fesztivál nagydíját.
Vincze Lilla énekhangjával a popzenekar sorra adta ki slágerekkel zsúfolt albumait, amelyek százezres példányszámokban keltek el. A Napoleon Boulevard eredeti felállásban 1990-ig létezett, ezután az énekesnő előbb Cziglán István (1959-1998) gitárossal duóban dolgozott, majd szólókarriert kezdett.
A nyolcvanas évek végétől nyolc crossover stílusú lemeze jelent meg, különösebb átütő siker nélkül. 1997-től a Ruttkai Éva Színház tagja lett, ahol Edith Piaf szerepében is színpadra lépett. A tanári diplomával rendelkező előadóművész 2000 óta saját énekiskolát működtet. Utolsó nagylemeze (Angyalnak, madárnak) 2008-ban került a boltokba. A mai napig szerepel: templomi koncerteket ad, kamarazenekarral lép fel, és a Rajkó Zenekarral is dolgozott együtt.
2010-ben újra összeállt a Napoleon Boulevard, az év elején Budapesten volt egy nagyszabású fellépésük. A következő években - részben más felállásban - de koncerteztek tovább. 2018 óta Vincze Lilla és Zenekara néven lépnek fel, az énekesnő szólóalbumainak dalaival és klasszikus Napoleon Boulevard-slágerekkel állnak színpadra.
2017-ben szerepelt A nagy duett című műsorban, duettpartnere Apáti Bence volt. 2019-ben A Dal 2019 eurovíziós nemzeti dalválasztó show, majd 2020-ban és 2021-ben A Dal című tehetségkutató műsor zsűritagja volt.
2023-ban is folyamatosan közönség elé áll, különböző formációk élén szerepel idehaza és Erdélyben, olyan zenészek társaságában, mint Popper Péter (billentyűs), Kardos-Horváth János (ének, gitár), Fekete Tibor Samu (basszusgitár) és Pálmai Zoltán (dob).
Az 1986-1990 között öt alkalommal is Az év énekesnőjének választott Vincze Lilla 1988-ban eMeRTon-díjas lett, Erdélyben pedig 2013-ban neki ítélték a Transilvanian Music Awards különdíját.
JBSz–SJ, HZ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 383.
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/vinczelillaofficial/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/vinczelillaofficial/?locale=hu_HU</a>
<a href="https://www.instagram.com/lillymadar/">https://www.instagram.com/lillymadar/</a>
<a href="https://www.vinczelilla.com/">https://www.vinczelilla.com/</a>

Vincze Lilla

A producer-szövegíró Goodwill György által 1986-ban alapított zenekar az első években még punkos, újhullámos zenét játszott, majd miután 1989-ben csatlakozott hozzájuk a Tinisztár kerestetik vetélkedő győztese, Auguszt Bárió, erőteljesen stílust váltottak.
Magyarország első éneklő-táncos fiúcsapata (a harmadik tag Földes Jimmy) első nagy sikerét az Álmaimban Amerika című dallal érte el, a Valami nagy szerelem szintén jól szerepelt a listákon, és a Szikora Róbert támogatását élvező trió bemutatkozó albuma (Álmaimban Amerika, 1991) egészen a második helyig jutott a MAHASZ-listán. Az 1992-ben már saját kiadásban megjelentetett Revolver nélkül, és a Shakespeare vagy amit akartok szintén nagy példányszámban fogyott, ezt követően azonban az AD Stúdio váratlanul leállt.
1999 és 2001 között – immár a.d. studio néven – újra koncerteztek, és három, a korábbi munkáikhoz képest rockosabb albumot adtak ki, melyek közül A nap szerelmese (2000) érte el a legnagyobb sikert (#6). 2008-ban ismét összeálltak, új anyaggal (Jóska menni Amerika – Immigrants) rukkoltak elő, és azóta alkalmanként ismét fellépnek.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 392.

AD Studio

A Defender zenekar az erdélyi Marosvásárhelyen alakult 1996-ban. Az alapító tagok közül Fülöp G. Imre és Chiorean Dănuț Péter gitárosok a mai napig ebben a formációban zenélnek. Mellettük annak idején Fülöp Csaba basszusgitáros és Puskás Zsolt dobos volt a "kezdőcsapat" tagja. Azóta számtalan tagcsere történt, énekesi poszton szerepelt náluk 1998-2012 között Bodáli István, 2004-2006 között pedig az a Dán Péter, aki egykor alapító tagja volt a legendás vásárhelyi zenekarnak, az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-autostop-ms-117939">Autostop MS</a>-nek.
Az Edda nyomdokaiban járó zenekar power metal zenéjéhez kezdetben angol, később magyar nyelvű dalszövegek társultak. Az egyik legsikeresebb erdélyi rockcsapatként több turnén vettek részt odahaza, Magyarországon, Szerbiában és Szlovákiában. Az évek során együtt koncerteztek az LGT-vel, Demjén Ferenccel, a Tankcsapdával és az Ossiannal is. Többször szerepeltek Keresztes Ildikóval, akivel közös számuk is született (Várok még rád, 2004). A kétezres évek elején az Eddával turnéztak, és Pataky Attilával is van közös felvételük (Semmilyen nyár, 2007). A Defender számára írt egy dalt Auguszt Bárió (Mikor a Föld alszik, 2007).
A zenekar húszévi aktivitás után feloszlott, Fülöp G. Imrééknek szükségük volt egy szünetre, és újra kellett gondolniuk a zenekar irányát. Három év szünet után újra összeálltak és 2020 óta újra dübörög a banda. Idáig nyolc nagylemezük jelent meg, az első 1998-ban (Terra’s Memories) a legutóbbi pedig 2023-ban (A te időd).
HZ
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/defenderzenekar/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/defenderzenekar/?locale=hu_HU</a>
<a href="https://defendermusic.ewk.hu/">https://defendermusic.ewk.hu/</a>

Defender

Nemcsak rajongói, de a kritikusok szerint is Cserháti Zsuzsa (1948–2003) volt – Kovács Kati mellett – a magyar rocktörténet „legjobb torka”. Balett-táncosnak készült, de sikertelen próbálkozásai más művészi pályára sodorták. Énekesi képességeit Szécsi Pál fedezte fel. 1965-től énekelt, 1967-68-ban a Rangers-szel (később Corvina), majd a Thomastic-kal lépett fel. Dolgozott a szórakoztatóiparban, s többször szerepelt külföldi fesztiválokon. A Magyar Rádió tánczenei stúdiójának tagjaként számos rádiófelvételt készített, majd 1972-ben a Táncdalfesztivál-on ismerte meg az ország (Nem volt ő festő). Bár a rhythm &amp; blues és soul eredetű zenéket, illetve előadókat kedvelte, mégis a rádiós elvárásoknak megfelelően olasz ihletésű, érzelmes, hagyományos táncdalokkal (Kicsi, gyere velem rózsát szedni, Édes kisfiam, Árva fiú, Boldogság gyere haza) lett népszerű.
1977-ben kísérelt meg először kitörni a táncdalénekesnői szerepkörből. Európa néven rockzenekart alapított, majd 1978-ban jelent meg az első nagylemeze. 1981-ben figyelemre méltó modern pop-rock albummal (rajta: Különös szilveszter, Könnyű tavaszi szél, Többé nincs megállás) tette le a névjegyét, a kivételes tehetségű, vonzó énekesnőre azonban a Hanglemezgyárnál csak vokálénekesként tartottak volna igényt.
A mellőztetés elől önkéntes száműzetésbe menekülve hosszabb időre a külföldi vendéglátóiparba szerződött, és itthon is csak a rangos éjszakai szórakozóhelyeken (például Moulin Rouge) lépett fel. Betegsége – valamint a vele járó súlygyarapodás – miatt évekig távol tartotta magát a nyilvánosságtól, ahogy maga többször mondta, szinte elfeledve, szegénységben élt. 1996-ban Rózsa Istvánnak, a Rózsa Records vezetőjének sikerült rábeszélnie új album felvételére (bár 1992-ben kiadott két feledhető kazettát debreceni zenészekkel), így Fenyő, Révész és Charlie után Cserháti Zsuzsa is visszatért a rockéletbe.
A Hamu és gyémánt igazi szenzációt keltett szakmai és közönség körökben egyaránt. 1997 decemberében a Budapest Sportcsarnokban szintén telt ház előtt léphetett fel (ez lett Az év koncertje). 1999-ben pedig kiadta az Adj még a tűzből című korongját, melyre a hatvanas-hetvenes évek világslágereiből válogatott össze egy csokorra valót. Többek között Diana Ross, Aretha Franklin, Gloria Gaynor és Jennifer Holliday dalait, azaz azt a soulos, funkys fekete világot, amit Cserháti mindig is nagyon szeretett, de amely elöl a hatvanas-hetvenes években a hivatalos szervek mereven elzárkóztak.
Persze Cserháti is sok szempontból megváltozott. Például a hangja. Ez utóbbi még előnyére is vált. „Valóban kicsit dögösebb, keményebb lett a hangom – válaszolta 2001-ben a Népszabadságban. – Lehet, hogy a sors akarta ezt a várakozást. Hogy ennyi év után szembesülök ezekkel a dalokkal újra, ez nagy kihívás nekem. Hisz én is változtam. Kicsit talán megerősödtem, megkeményedtem, ugyanakkor nagyobb lett a lelkem, a szívem. Nyilván a zenémben is hallani lehet ezt. Másképp is éneklem őket, mint annak idején.”
Sajnos erre Cserháti Zsuzsának már nem maradt sokáig lehetősége. Az új évezredben egyre többet betegeskedett, folyamatosan gondok voltak a súlyával, emiatt a szívével és a vércukorszintjével. 2003. július 23-án meghalt.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 277–279.

Cserháti Zsuzsa

A rendszerváltozás után a korábbi monolitikus, felülről beszabályozott, vertikálisan tagolódó poprockkultúra helyét Magyarországon is egyre inkább a több pólusú, horizontális, erősen differenciálódó popkultúra vette át. Ennek az egykori megtűrt underground vagy a támogatott mainstream éppúgy részét képezte, mint a tiltott, marginalizálódó rétegkultúrák vagy a késő Kádár-korszakban születő új ifjúsági szubkultúrák. A kilencvenes években jól elkülönülő fő ág jött létre: az értékorientált, új zenei-ideológiai törekvéseket magába foglaló alternatív kultúra (újhullám, kortárs rock, világzene, grunge, újprogresszívek), a piacorientált, popularitásra törekvő, fogyasztói kultúra (diszkó, house, euro-dance, szintipop, fiú és lányzenekarok, rap), valamint az agresszív, szélsőséges, ezért marginalizálódó kultúra (skinhead, hardcore). 
                     
Nem jött létre önálló alternatív közeg
A popkultúrának ezek az egymástól markánsan elkülönülő irányzatai már a kádári puha diktatúra utolsó éveiben is léteztek. Akkor egyértelműen úgy tűnt, hogy a beatgeneráció tagjainak pozíciókba kerülésével, az egyre szélesedő, új középosztályának létrejöttével, az iskolarendszer átalakulásával, kiterjedésével összhangban az alternatív kultúrából lehet az új mainstream. Aztán a rendszerváltozást követően hamar nyilvánvalóvá vált, hogy egyrészt az alternatív kultúra régebbi és újabb képviselői nem tettek komoly kísérletet arra, hogy a mainstreamtől eltérő kulturális-zenei-piaci-média közeget hozzanak létre, másrészt nem állt szándékukban a létező, elavult struktúra átalakítása sem.
Bár a rendszerváltozás idején a megalakult kis kiadóknál számos alternatív produkció kapott nyilvánosságot, a remélt áttörés, az országos ismertség nem következett be. Csupán annyi történt, hogy megjelentek a régóta kiadásra váró vagy korábban parkolópályára kényszerített produkciók, amelyek a beatkorszakkal ellentétben már nem nemzedéki, hanem csak szűk – igaz, véleményformáló – értelmiségi-baráti-egyetemi-főiskolai-újságírói körben terjedtek, hatottak.
Csaknem hasonló sorsra jutottak (leszámítva a legendásodás folyamatát) a nyolcvanas évek második felében startoló, tehetségkutató vetélkedőkön, kis klubokban felbukkant előadók. Az alternatív létből kellő nyilvánosság, közönség- és médiatámogatás hiányában ők sem tudtak továbblépni a születő újkapitalizmus szigorú törvényei között. 
Bár kezdetben a magyar alternatív rockzenekarok is szép számmal szerepeltek a multik üzleti terveiben, ezeket később módosították, mert a kiadók portfóliójában – a nemzetközi trendeket és a piaci logikát követve – mindinkább a profitorientált produkciók kerültek előtérbe. A kilencvenes évek elején már csak azok jöhettek számításba (Kispál és a Borz, Tankcsapda, Nyers, PUF, Quimby), akik átküzdötték magukat a hazai vadkapitalizmus akadályain, és eközben kellő népszerűséget is szereztek ahhoz, hogy érdemes legyen szerződtetni őket.
Az alternatív kultúra kibontakozásának és áttörésének esélyeit rontotta, hogy bár a nyolcvanas évek végén nálunk is megjelentek a kortárs rockkal szimpatizáló darkok, gothok, rapperek, újromantikusok. Magyarországon ezek a csoportok társadalmi méretekben jelentéktelenek voltak azokhoz a tinédzser tömegekhez képest, akik körében már a piackonform magatartásforma és gondolkodásmód, a fogyasztásra szocializálódó kapitalizmus vált általánossá. 

Trendkövető tinédzserek
A nyolcvanas években az új technikai innovációk, a CD, a videóklip és a VHS-kazetta megjelenése alapvetően alakította át a poptermelés és -fogyasztás szerkezetét. Magyarországon ezek a változások – a szokásos sokéves fáziskésésnek köszönhetően – épp a rendszerváltozás idejére estek. Amikor 1988 őszén megjelent az első CD, hivatalosan még csak pár száz lejátszó készülék volt az országban. Elsőként az Omega és a Neoton albumát nyomták ki 2-2000 példányban, amelyeket először az őszi BNV-n árusítottak 550 forintért. Aztán Székesfehérvárott – Kelet-Európa első CD-gyárában – nagyban is megkezdték a termelést. Bár a termékek 80 százaléka eleinte a nyugat-európai piacra készült, a VTCD 1990 óta hazai CD-k kiadásával is foglalkozott. Eleinte évi 12-15 kiadványt vállaltak fel ezer-ezer példányban (olyan előadóktól, mint a Bikini, az Első Emelet, a Hungaria, Katona Klári, Komár László, Koncz Zsuzsa, Máté Péter, a Napoleon Boulevard, a Neoton, az Omega és Szécsi Pál), de Koltai Róbert Sose halunk meg című filmjének zenéje már tömegsikert aratott (20 ezret adtak el belőle).
A változásokat elősegítette, hogy a nyolcvanas évek fordulóján ezek a műfaji, üzleti, technológiai változások nálunk egybeestek a nemzedékváltással. És a nagy többség számára a pop is fogyasztási cikk lett. A kilencvenes évek elejétől a hazai popüzlet már különböző stílusokba, trendekbe sorolva szállította a fogyasztásra szánt termékeket, sztárokat. Az új tizen- és huszonéves korosztály pedig hamar a kereskedelmi rádiók és televíziók befolyása alá került, a kommersz popcorn-kultúra (vagy hazai megfelelőjének) fogyasztója lett. A kereskedelmi szempontok szerint kialakított kínálatba nem fértek bele sem a hazai, sem a külföldi alternatív vagy progresszív zenei törekvések sem. A world music sokáig éppúgy periferiális jelenség maradt nálunk, mint a grunge vagy a hip hop.

Válságban a koncertszervezés
A kilencvenes évek elején a közönségigények átalakulását, a piaci változásokat, a tradicionális rockzenei stílusok, formák, üzletágak iránti érdeklődés csökkenését már jelezték a különböző listák, nézőszámok, mutatók. 1991-ben az eladott lemezek alapján készülő sikerlistát már a Bonanza Banzai vezette, Gergely Róbert, a Manhattan, az Edda és Szandi előtt, miközben a Top 10-be még olyan előadók és formációk fértek be, mint a Locomotiv GT, Demjén Ferenc, Zámbó Jimmy, a Republic és a Rapülők. 
Aztán 1992-ben a Magyar Hírlap közölte az ország egyik leglátogatottabb vidéki nyári koncerthelyszíne, az Agárdi Popstrand statisztikáját, ahol 150–260 forintos jegyárak mellett a legtöbben (4000-en) az Edda fellépésére váltottak belépőt, ezt követte a Manhattan (1500), a Pa-Dö-Dö (1400) és az R-Go (1400). Miközben Demjén Ferenc és a Republic 1000–1000, az AD Stúdió, Deák „Bill” Gyula, az Exotic, Vincze Lilla és Zorán mindössze 300–400 nézőt vonzott. A Neotonra Pécsett 3000 fős koncerthelyen 400-an voltak kíváncsiak, az Eddára és a Pokolgépre 1000 fős bulihelyen 630, illetve 560 néző váltott jegyet, ugyanakkor az R-GO 70–100 fős jegyeladásokkal turnézott. 
A Tavaszi Fesztivál-on Koncz Zsuzsa három telt házas koncertet adott a Budapesti Kongresszusi Központban, amelyeknek az összköltsége 803.200 forint volt. A jegyeladásokból, reklámból származó bevételek 864.000 forintot tettek ki, így tehát a vállalkozás koncertenként 20-20 ezer forint nyereséget hozott. Demjén Ferenc viszont hiába töltötte meg az Erkel Színház nézőterét, lemezbemutató koncertjének összbevétele csak 366.400 forint volt, ugyanakkor a fellépés költsége 409.800 forintra rúgott. Vagyis ebben az esetben a telt ház is 43.400 forint ráfizetést eredményezett. Szponzor nélkül ezért a továbbiakban már a legnagyobb sztárok sem koncertezhettek.
Az alternatívoknak és a feltörekvőknek ennél jóval rosszabbul ment. A 800 ezer forintos költségvetésű, háromnapos HungaroCarrot fesztivál például 400 ezer forint veszteséget hozott a Petőfi Csarnokban. Ugyancsak hasonló nagyságrendű bukás volt a Ring Kiadó reprezentatív gálája, amelyen A Rock gyermekei és a Csillag születik akció legtehetségesebb zenekarai vonultak fel, és amelyre 520 néző váltott jegyet.

A sztárcsinálók
Magyarországon a rendszerváltozás idején a nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkező zenészek – menedzserként, művészeti vezetőként, igazgatóként – leszerződtek a megalakuló hanglemezkiadókhoz (Nívó, Proton, Rákóczi, Magneoton, Rózsa, Craft), majd a multinacionális cégek betelepülésével elfoglalták azok felkínált igazgatói, ügyvezetői székeit. (Szigeti Ferenc – Zebra, Universal, Benkő László – Hungaroton, Pásztor László – Warner)
A kilencvenes években a nagy öregek mellett megjelentek a hazai show bizniszben azok a zenész üzletemberek is (Környei Attila, Berkes Gábor, Pierrot, Hauber Zsolt, Tabár testvérek), akik pályájukat a nyolcvanas évek végén sikeres vagy kevésbé sikeres zenekarokban kezdték, és gyorsan kifutó karrierjük után a kilencvenes évek elejétől producerként vagy menedzserként kívánták hasznosítani tapasztalataikat, kapcsolataikat. Mivel a multik egyre kevesebb figyelmet fordítottak a magyar előadókra (inkább a készárut vették át a beszállítóktól), ezeknek a független lemezkiadóknak, producereknek, zeneszerzőknek még nagyobb tér nyílt felfedezetteik befuttatására.

90s mainstream pop

Földes Jimmy

Goodwill György

Rácz Erik „Mr. Rick” (1967, Mezőtúr) énekes, billentyűs és szövegíró. Első ismertebb zenekara a soproni Radír volt, az ő énekesük lett 1987-től. Több alkalommal is felléptek az Edda előzenekaraként.
1993 és 1996 között az általa alapított <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-erik-a-viking-12151">Erik a Viking</a> együttes énekese volt. 1995-ben indult Mr. Rick néven szólókarrierje, többek között Berkes Gábor zeneszerző-producer szárnyai alatt. Hamar a csúcsra ért, olyan rádiós- és klubslágerekkel, mint a Szállj, csak szállj (Opus: Life is life) vagy a Mambo Italiano. Három nagylemeze jelent meg (Ha szerelem ébred, 1997; Szédítő álom, 1999; Sírj, ha fáj, 2001).
2003-ban Rácz Erik saját elhatározásból lezárta a Mr. Rick projektet és tudatosan kivonult a reflektorfényből.
13 év szünet után, 2016-ban Mr. Rick visszatért a zeneipar vérkeringésébe, és azóta retro-előadásokkal szórakoztatja a közönséget. A siker ismét nem váratott sokáig. A régi slágerek előadása mellett lelkesen készülnek az új dalok is.
Egy 2022-es TV-showban Nagy Feróval közösen adták elő Mr. Rick Zárjon be a gyár című örökbecsűjét.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/mrrickretro/">https://www.facebook.com/mrrickretro/</a>

Rácz Erik "Mr. Rick"

A nap szerelmese

Jóska menni Amerika – Immigrants

Most szeress!

Spirit Dance - Remixek 2001

N°1 Hits 1989 - 2001

Páratlan páros

Álmaimban Amerika

Revolver nélkül

Shakespeare vagy amit akartok

Bacsek Harmonika István

Égess el...

Mikor a Föld alszik

Ezer titok

Csak

Újrakezdeni mindennap

Add a kezed

Nyári eső

Wikipédia

Auguszt Bárió az első magyar énekes, akit meghívtak a Beatleweek-re, Liverpoolba

magyarzene.eu

Auguszt Bario Névjegy

YouTube

Forrás:

Kapcsolatok

Auguszt Bárió előadói fotók

Happy Gang

Vincze Lilla

AD Studio

Defender

Cserháti Zsuzsa

90s mainstream pop

Földes Jimmy

Goodwill György

Rácz Erik "Mr. Rick"

A nap szerelmese

Jóska menni Amerika – Immigrants

Most szeress!

Spirit Dance - Remixek 2001

N°1 Hits 1989 - 2001

Páratlan páros

Álmaimban Amerika

Revolver nélkül

Shakespeare vagy amit akartok

Bacsek Harmonika István

Égess el...

Mikor a Föld alszik

Ezer titok

Csak

Újrakezdeni mindennap

Add a kezed

Nyári eső

Álmaimban Amerika

Páratlan páros

Mikor a Föld alszik