Band/name

A Defender zenekar az erdélyi Marosvásárhelyen alakult 1996-ban. Az alapító tagok közül Fülöp G. Imre és Chiorean Dănuț Péter gitárosok a mai napig ebben a formációban zenélnek. Mellettük annak idején Fülöp Csaba basszusgitáros és Puskás Zsolt dobos volt a "kezdőcsapat" tagja. Azóta számtalan tagcsere történt, énekesi poszton szerepelt náluk 1998-2012 között Bodáli István, 2004-2006 között pedig az a Dán Péter, aki egykor alapító tagja volt a legendás vásárhelyi zenekarnak, az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-autostop-ms-117939">Autostop MS</a>-nek.
Az Edda nyomdokaiban járó zenekar power metal zenéjéhez kezdetben angol, később magyar nyelvű dalszövegek társultak. Az egyik legsikeresebb erdélyi rockcsapatként több turnén vettek részt odahaza, Magyarországon, Szerbiában és Szlovákiában. Az évek során együtt koncerteztek az LGT-vel, Demjén Ferenccel, a Tankcsapdával és az Ossiannal is. Többször szerepeltek Keresztes Ildikóval, akivel közös számuk is született (Várok még rád, 2004). A kétezres évek elején az Eddával turnéztak, és Pataky Attilával is van közös felvételük (Semmilyen nyár, 2007). A Defender számára írt egy dalt Auguszt Bárió (Mikor a Föld alszik, 2007).
A zenekar húszévi aktivitás után feloszlott, Fülöp G. Imrééknek szükségük volt egy szünetre, és újra kellett gondolniuk a zenekar irányát. Három év szünet után újra összeálltak és 2020 óta újra dübörög a banda. Idáig nyolc nagylemezük jelent meg, az első 1998-ban (Terra’s Memories) a legutóbbi pedig 2023-ban (A te időd).
HZ
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/defenderzenekar/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/defenderzenekar/?locale=hu_HU</a>
<a href="https://defendermusic.ewk.hu/">https://defendermusic.ewk.hu/</a>

Defender

Defender előadói fotók

A hard rock/heavy metal Autostop MS 1982-ben alakult Marosvásárhelyen, és a népszerű zenekar azóta is állandó szereplője Erdély zenei életének. Már az első évben sikeresen mutatkoztak be az Elektromaros nevű helyi ipari nagyvállalat klubjában. Az együttes alapító tagjai Dán Péter (gitár, ének), Józsi László (dob), Godzsa Béla (billentyűk, gitár, ének), Henter Lóránt (szólógitár, billentyűk, ének) és Ercsei Ferenc (basszusgitár, ének) voltak, akikkel vendégművészként rendszeresen fellépett Keresztes Ildikó is.
Az 1980-as évek hard rock/heavy metal hullámának előadói óriási népszerűségre tettek szert a fiatalok körében. A kisebb-nagyobb klubok, kultúrházak Marosvásárhelyen is zsúfolásig megteltek a Reflex, Fortuna, Autostop MS koncertjein, ahol a zenekarokon és közönségükön a Szocialista Nevelés és Kultúra Tanácsa tartotta vigyázó szemeit. Ezek a bandák a Román Televízió magyar adása jóvoltából országosan ismertté váltak, azonban számaik csak úgy kerülhettek lemezre, ha románul énekelték őket. Az Autostop MS-nek csak egy fél nagylemeznyi anyaga jelenhetett meg, román nyelvű dalokkal, 1990-ben (Formații rock 12. - az album B oldalán a Miorița nevezetű zenekar muzsikál.) A "fiókban" maradt magyar nyelvű felvételeik csak jóval később kerülhettek kiadásra.
Azonban az Autostop MS már 1990 előtt is sikert sikerre halmozott. 1984-ben Marosvásárhelyen rendezték az első rockfesztivált, amelyet megnyertek A dal című szerzeményükkel. 1985-ben a marosvásárhelyi fesztivál második kiadásán már meghívottakként vettek részt, önálló koncerttel. Júniusban a temesvári Tim Rockon szerepeltek a hazai rockegyüttesek színe-javával. Novemberben az együttes részt vett Râmnicu Vâlceán a Constelații Rock ’85-ön. Decemberben Csíkszeredában az Ezüstfenyő rockfesztiválon népszerűségi díjat nyertek. 1986-ban az akkor 16 éves Ambrus Zsuzsával bővült a zenekar. A Top T ’86 fesztivál gálaestéjén nekik ítélték a zsűri különdíját. Következett a Constelații Rock ’86 fesztivál, ahol első díjat nyertek, és Ambrus Zsuzsa lett a legjobb billentyűs. Júliusban Marosvásárhelyen megrendezték az Estival Rock ’86-ot, egy háromnapos rockfesztivált, ahol az Autostop MS első díjat nyert. Csíkszeredában az Ezüstfenyő ’86-on második díjat nyertek. December végén a bukaresti sportcsarnokban több mint tízezer néző előtt átvehették a legjobb pályakezdő együttesnek járó díjat. 1987-ben Buzăuban a Top T ’87 fesztiválon második helyezést nyertek. A mangáliai Ancora de aur országos versenyfesztiválon a fődíjat vihették haza. Ugyanitt a következő évben már díszmeghívottként szerepeltek, új felállásban Nagy Bélával (szólógitár), Szőcs Jánossal (billentyűk) és Mészáros Leventével (basszusgitár). A további években is számos fesztiválon szerepeltek meghívott zenekarként, önálló koncerttel. Több turnén vettek részt Erdély nagyvárosaiban, önálló koncerteken és népszerű hazai zenekarok társaságában (Quartz, Voltaj, Trans Express, Compact, Holograf, Metropol). Akkori zenéjükben a nagy elődök hatását könnyű volt kimutatni: egy kis P.Mobil-, Edda-, Pokolgép-áthallás - zene- és szövegszinten egyaránt - nyilvánvaló.
1990 után az igazi, vérbő heavy metalt játszó együttessel számos rádió- és tévéfelvétel készült. 1991-ben Magyarországon turnéztak a Kispál és a Borz előzenekaraként, új szólógitárossal, Zoltner Rudolffal. 1992-ben a 10 éves születésnapjukat fergeteges bulival ünnepelték meg a marosvásárhelyi Bolyai-líceum sportpályáján. 1993-ban már Hajdú Csabával (gitár, ének) adták ki a Nem akarunk című lemezt. 1993 után a zenekar egy része külföldre távozott.
1996-ban aztán az Autostop MS újraindult, Dán Péter és Szőcs János mellett új tagokkal: Nagy Árpád „Cápa” (gitár), Mihály Róbert (dob) és Harkó Levente „Zsilett” (basszusgitár). 2003-ban a marosvásárhelyi Kultúrpalotában telt házas koncerttel ünnepelték meg a 20. születésnapjukat, az eseményen a korábbi tagok is felléptek. Ugyanabban az évben megjelent az Autostop 20. című album, amelyet 2017-ben az Autostop 30. című lemez követett.
2022-ben elhunyt Józsi László dobos, a zenekar alapító tagja. 2022. szeptember 8-án az első erdélyi Poptörténeti Pontot annál a marosvásárhelyi háznál helyezték el, ahol 1982-ben megalakult az Autostop MS.
HZ
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/AutostopMS/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/AutostopMS/?locale=hu_HU</a>

Autostop MS

A marosvásárhelyi születésű rockénekesnő tornásznak, majd testnevelő tanárnak készült, de a nyolcvanas években énekelni is tanult, és miután Magyarországra áttelepült és előadói engedélyt szerzett, előbb a külföldi vendéglátóiparban dolgozott, majd 1988-ban a Rózsaszín Bombázók tagja lett. 1989-től több zenekarban (Kormorán, Keresztanya) énekelt, illetve vokálozott. 
Szólistaként bemutatkozó nagylemeze 1999-ben jelent meg (Nem tudod elvenni a kedvem), amiért megkapta a legjobb énekesnőnek járó eMeRTon-díjat. Balázs Fecóval (Csönd éve volt) és Erox-szal (Ciosa della Vita) sikeres duetteket énekelt, de hiába lett a második nagylemez (Nekem más kell, 2001) poposabb hangvételű az előzőnél, és hiába írt rá dalokat Szűcs Norbert és Adamis Anna, mégsem sikerült szintet lépnie. 
Pedig ekkor már létezett saját zenekara, a Keresztes Ildikó Band, melyben az indulásnál Maróthy Zoltán gitározott (őt 2001-től Alapi István váltotta), Vörös Gábor basszusgitározott, Pálfi Balázs billentyűzött és Herpai Sándor dobolt. A 2000 és 2002 között működő formáció 2005-ben Edda-tagokkal átmenetileg újjászületett (Alapi István gitár, Gömöry Zsolt billentyűsök, Kicska László basszusgitár, Hetényi Zoltán dob), majd 2009 és 2011-ben ismét életre kelt, ezúttal Szekeres Tamás gitáros vezetésével, akit 2012-ben Szűcs János váltott. A Keresztes Ildikó Band végül 2014-ben szűnt meg. 
Keresztes Ildikó az új évezredben ennek ellenére főleg rockoperákban és zenés darabokban tündökölt (többek között 56 csepp vér, Kabaré, Irma, te édes, A költő visszatér, Az első sírásó, Kabaré, Chicago), játszott az István, a király későbbi bemutatóiban, rendszeresen fellépett az Omegával, éveken át volt az X-Faktor mentora. Miközben továbbra is keresett vokálénekesnek számított, jellegzetes rekedtes hangja több tucatnyi hanghordozón hallható.
Harmadik szólóalbumán (Minden, ami szép volt, 2008) magyar rock és blues előadók dalait adta elő. Azóta további három, kereskedelmi szempontból sikeres nagylemezt (Csak játszom, 2010, A démon, aki bennem van, 2011, Most, 2016) jelentetett meg.
JBSz
<a href="https://www.facebook.com/KeresztesIldiko/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/KeresztesIldiko/?locale=hu_HU</a>
<a href="https://www.instagram.com/keresztesildiko_official/">https://www.instagram.com/keresztesildiko_official/</a>

Keresztes Ildikó

Pataky Attila (1951) az Edda 1983-as feloszlása után egy darabig eljátszott a szólópálya lehetőségével, de aztán mégis úgy döntött, nem hagyja veszni az egyszer már bejáratott nevet, és 1985 májusában újraindította a csapatot. Ekkor már Budapesten élt, a miskolci mítosz veszített erejéből, de közben figyelmesen járta a nyolcvanas évek második felében zajló tehetségkutató versenyeket. Három kitartó évbe telt, mire a nála jórészt nemzedékkel fiatalabb (szintén fővárosi) társakkal sikerült stabilizálni a felállást: Alapi István (gitár), Pethő Gábor (basszusgitár), Gömöry Zsolt (billentyűsök), Donászy Tibor (dob). Rajongóik szerint az ekkor, 1988-ban készült Változó idők az egyik legerősebb Edda-album.
1991-ben Pethő és Alapi Kanadába mentek szerencsét próbálni, helyükre Kicska László (basszusgitár) és Kun Péter (gitár) érkezett, de utóbbit – akit generációja egyik legígéretesebb rockgitárosaként tartottak számon – 1993-ban máig tisztázatlan körülmények között halálra gázolták. Ekkor lett újra csapattag a tengerentúlról visszatért Alapi István, s azóta egyetlen poszton történt változás: 1997-ben Donászy helyett Hetényi Zoltán ült a dobok mögé.
Pataky kitartó munkával, meg-megújuló nyomulással, kiváló üzleti érzékkel és morális szempontokkal nemigen törődő rámenősséggel elérte, hogy az elmúlt húsz évben ez a nem igazán megújuló zenei és szövegvilágú csapat végig a felszínen tudott maradni. Rendszeresen megjelenő albumaikra mindig akadt elég számú vevő, és több mint húsz éve változatlan összeállítású kísérőcsapattal az ország szinte minden pontján szívesen látott vendég. És mennek is mindenhová, ahol csak kíváncsiak rájuk. Közben pedig 2-3-4 évente kigurítanak egy újabb albumot (a 2018-as Dalok a testnek, dalok a léleknek már a 33. volt a sorban).
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 271–272.
<a href="https://www.facebook.com/patakyattilaofficial/">https://www.facebook.com/patakyattilaofficial/</a>

Pataky Attila

Magára zárta a hátsó ajtót, és állati üvöltésben tört ki

Auguszt Bárió (1967, Kaposvár) énekes, dalszerző, az 1980-as évek végén feltűnt AD Studio popzenekar tagja. Számos sláger szerzője és előadója, ilyen a Páratlan páros, a Nyári eső és az Álmaimban Amerika is.
Az Auguszt Gábor néven született énekes 17 évesen megnyerte az 1984-ben megrendezett Tinisztár kerestetik vetélkedőt. Ezután több kislemeze is megjelent. 1987-ben találkozott Goodwill Györggyel és Földes Jimmyvel, akikkel közösen vitték sikerre az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-ad-studio-11965">AD Studio</a> formációt. Ők voltak Magyarország első olyan fiúcsapata, amely először zenélt, énekelt és táncolt fellépésein. A 90-es évek eleje volt a zenekar sikerkorszaka, többek között arany- és platinalemezek jelezték ezt.
Az AD Studio 1993-1998 között szünetet tartott, ez idő alatt Bárió televíziós és rádiós szerkesztő-műsorvezetőként dolgozott. De a zenélést sem hagyta abba, 1995-ben megjelentette első szólóalbumát, Égess el... címen. Az évek során ezt újabb sikeres önálló kiadványa követték: Mikor a Föld alszik (2001), Ezer titok (2003), Csak (2018), Újrakezdeni mindennap (2021).
Az AD Studio 1998-ban újra visszatért, lemezeket adtak ki, országos turnékon jártak. Bárió saját zenekara mellett írt dalokat más előadóknak is. Nagyrészt az ő szerzeményei hallhatók Cserháti Zsuzsa 2002-ben Add a kezed címmel megjelent utolsó stúdióalbumán. De dolgozott együtt - többek mellett - Vincze Lillával, a Happy Gang zenekarral, Singh Vikivel, valamint Mr. Rickkel is. Bárió 2008-ban kitalálta és megszervezte az Életed Dala országos zenei tehetségkutató versenyt.
2023 augusztusában zenekara, az Auguszt Bario Band kíséretében - első magyar előadóként - fellépett Liverpoolban a Beatleweek rendezvényen, a Beatles-rajongók hagyományos összejövetelén.
HZ

Auguszt Bárió

Pataky Attila mindent elkövetett azért, hogy a filmet soha ne mutassák be

Lemezeladásait tekintve kétségkívül az egyik legsikeresebb hazai rockbanda. Szinte valamennyi albumuk bearanyozódott, közülük kettő gyémánt-, kettő platinalemez lett. A vidék és a főváros közti válaszfalat ilyen elementáris erővel korábban senkinek sem sikerült ledöntenie.
1974-ben alapították miskolci egyetemisták, később csatlakozott hozzájuk Pataky Attila (1951, ének), aki 1978-ban teljesen átalakította a csapatot. Ekkor jött létre a híres „bakancsos” Edda: Slamovits István (1953, szólógitár), Barta Alfonz (1957, billentyűsök), Zselencz László (1953, basszusgitár) és Csapó György (1955, dob).
Romantikus, populáris rockzenéjük révén hamar népszerűvé váltak, ők játszhatták a Ballagás című film betétdalát is. Első nagylemezük 1980 májusában jelent meg (több mint negyedmillió példányban kelt el), és szintén jól fogyott a következő két albumuk is. Időközben a gerincsérv miatt a dobolástól eltiltott Csapót Fortuna László (1954), az íngyulladástól szenvedő Zselenczet pedig Róna György (1953) váltotta fel. Aztán a Pataky és Slamovits között egyre mélyülő ellentét miatt 1983. december 17-én adta a „bakancsos” Edda a hivatalos búcsúkoncertjét. (Szervezői malőrből amúgy két nap múlva még volt egy lekötött fellépésük Gyöngyösön, ahonnan hazafelé ráadásul a mikrobusszal beborultak az árokba.)
1985 májusában azonban Pataky újraindította a csapatot. Ekkor már Budapesten élt, a miskolci mítosz veszített erejéből. Három kitartó évbe telt, mire a nála legalább egy nemzedékkel fiatalabb (szintén fővárosi) társakkal sikerült stabilizálni a felállást: Alapi István (1962, gitár), Pethő Gábor (1964, basszusgitár), Gömöry Zsolt (1962, billentyűsök), Donászy Tibor (1955, dob). Rajongóik szerint az ekkor készült Változó idők az egyik legerősebb Edda-album. Ekkoriban több szokatlan helyszínen – Lenin Kohászati Művek acélszerkezeti csarnoka, márianosztrai börtön – adtak koncertet.
1991-ben Pethő és Alapi Kanadába ment szerencsét próbálni. Helyükre Kicska László (1966, basszusgitár) és Kun Péter (1967–1993, gitár) érkezett. A generációja egyik legígéretesebb rockgitárosaként számon tartott Kunt az agárdi Edda-tábor idején máig tisztázatlan körülmények között halálra gázolták (az ő emlékét őrzi az Unplugged album), ekkor lett újra csapattag a tengerentúlról visszatért Alapi István. Azóta gyakorlatilag csak egyetlen poszton történt változás – 1997-ben Donászy helyett Hetényi Zoltán (1970) ült a dobok mögé.
1996-ban Elvarázsolt Edda-dalok címmel egész albumnyi számukat dolgozták fel ismert popelőadók, többek között Ákos, Demjén Ferenc, Somló Tamás, Keresztes Ildikó, az Animal Cannibals és az Alvajárók.
1998-ban egy angol nyelvű lemezt (Fire And Rain) is megjelentettek, különösebb nemzetközi visszhang nélkül maradt. Eddigi utolsó – amúgy 35. – albumukat (A hírvivő) 2021-ben dobták piacra.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 396–397.

Edda

Hogy Magyarországon ki játszott először heavy metált, azt kellő dokumentumok hiányában nem lehet eldönteni. Két együttes, a budapesti <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-pokolgep-10735">Pokolgép</a> és a soproni <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-moby-dick-10756">Moby Dick</a> is magát tartja az úttörőnek. A soproniak kétségkívül előbb alakultak, viszont a város határain túlra csak azután jutottak el, hogy a Pokolgép 1983-ban feltűnt a Ki mit tud?-ban, majd <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kalapacs-jozsef-10738">Kalapács József</a> szerepelt az István, a király-ban, és ezzel bandája mindenkivel szemben behozhatatlan előnyre és országos ismertségre tett szert.
A hőskor: teatralitás és marginalitás. A Pokolgép nemcsak az idehaza szokatlan zenei világával, fémes hangzásával tűnt ki az akkori rockmezőnyből, hanem az új szubkultúra kelléktárának demonstratív viselésével is. Emellett a színpadi látványra is nagy hangsúlyt fektetett. A tagok minden alkalommal Orff Carmina Burana-jára vonultak be, és a lehetőségekhez képest éltek a pirotechnika eszközeivel is. S bár a zenészek nyilatkozataikban nem győzték hangsúlyozni, hogy ez a teatralitás csak a zenét hivatott alátámasztani, a közönség jó részét éppen ez vonzotta, és nem annyira a panelekből építkező, kiszámítható zenei produkciójuk. Ehhez jött még a szövegeket alapvetően jellemző sötét, sátánisztikus fantáziavilág, tele pokolfajzatokkal, boszorkányokkal, démonokkal, vérszívó asszonyokkal, ami szintén teljesen újszerű volt a korabeli Magyarországon.
Jól jellemzi a társadalmi környezetet, melyben mozogniuk kellett, hogy a legnagyobb sajtóvisszhangot nem a zenei teljesítményükkel, hanem egy véletlen balesettel sikerült kiváltaniuk: 1987. december 28-án a Petőfi Csarnokban egy szabálytalanul használt pirotechnikai anyag az első szám alatt felrobbant a színpadon, és a közelben állók közül tízen megsérültek, közülük ketten rendkívül súlyosan. Miként az is kortünet, hogy a még 1983-ban publikált első daluk (Kegyetlen asszony) – ami valójában nem is metál, hanem egy keményebb rock and roll szám volt – a Ki mit tud? 1983-as, egyenborítós kislemezsorozatában jelent meg, másik oldalán a Smog újhullámos dalaival.
Hogy miért ódzkodott a Hanglemezgyár még 1985-86-ban is ettől a műfajtól? Nyilván volt benne egyfajta rossz beidegződés: mint minden Nyugatról érkezett zenei és ideológiai áramlat, eleve gyanús volt, és mint ilyen, nem támogatandó. Másrészt ez az addig sosem hallott vad hangzás, illetve a hozzá tartozó, a szabadságról és mindenféle hatalomellenességről szóló, alapvetően destruktív szemléletű szubkultúra – akárcsak az ekkor szintén indexre került punkoké – egyáltalán nem volt összeegyeztethető a hivatalos szocialista ideológiával. És csak az egyre elviselhetetlenebb külső nyomás hatására adták be 1986-ban a derekukat, és jelentették meg a Pokolgép első albumát.
Aztán az elkövetkező években mind az MHV, mind az újonnan alakult kiadók számára az egyik legbiztosabb bevételi forrást éppen a metálzenekarok korongjai jelentették.
A Pokolgépből kivált Paksi Endre által alapított <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-ossian-10777">Ossian</a> nemcsak zeneileg körözte le a konkurenciát (mindenekelőtt <a href="https://popkulturalis.hu/szemely-marothy-zoltan-10778">Maróthy Zoltán</a> gitárjátékának köszönhetően), de dalai is melodikusabbak voltak, szövegei pedig sokkal földhözragadtabbak. Annak, hogy az Ossian a metálzenekarok közül másodikként lemezszerződéshez jutott az MHV-nál, nemcsak színpadi aktivitásuk, de demójuk akkoriban még szokatlan terjesztési módszerei – kazettaosztogatás a budapesti Scorpions-koncerten, postaköltség ellenében a szalag elküldése bárkinek – is szerepet játszottak. Így, amikor Wilpert Imre, a Hanglemezgyár könnyűzenei főnöke elment meghallgatni a német UDO előtt őket, és a több ezer rajongó láthatóan kívülről fújta a szövegeket, számára is nyilvánvalóvá vált, hogy Paksiék jelentős vásárlóerőt képviselnek.
A nyolcvanas években feltűnt többi magyar metál együttes azonban a rendszerváltozás előtt önálló nagylemezig nem jutott el. Sem a klasszikus metálvonalat követők (<a href="https://popkulturalis.hu/eloado-stress-10925">Stress</a>, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-saman-10897">Sámán,</a> Morris), sem a thrash bandák (<a href="https://popkulturalis.hu/eloado-undertaking-10936">Undertaking,</a> <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bedlam-10802">Bedlam</a>, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-beyond-10807">Beyond</a>, Atomic), sem a black metal-előfutár <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-tormentor-10931">Tormentor</a>, sem a paródia határát súrolók (Diktátor, Rotor), sem a könnyedebb glam-metálosok (Ramses, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-dance-10817">Dance</a>), sem a kemény zenét a klasszikus elemekkel ötvöző, érzelemdús dalokat játszó Classica.
Ez a helyzet 1988-ra változott meg gyökeresen. Nemcsak a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat monopóliumának megszűnése után felbukkanó új lemezkiadóknak (lásd a Sztárt, amely Robbanásveszély címmel adott ki metalválogatásokat), hanem a szintén ekkoriban gombamód szaporodó új független ifjúsági lapoknak, illetve a Nagy Feró vezette, akkoriban komoly tömegbefolyással bíró Garázs rádióműsor és a hozzá kapcsolódó válogatáslemez-sorozat megjelenésének köszönhetően, melyek általában már elfogulatlanul és súlyához mérten tudósítottak a műfaj történéseiről. Plusz ebben az időszakban több tízezer példányszámban kelt el a Metallica Hungarica néven indult fanzine, mely később együtt jelent meg a német Metal Hammer magyar verziójával, majd egyesült vele, és ma HammerWorld néven az ország egyik legstabilabb rockmagazinja.
Annak, hogy nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján az egyik legprofitképesebb műfaj a metál volt, persze társadalmi okai is voltak. Mindenekelőtt az, hogy a magyar gazdaság addig soha nem tapasztalt mélyrepülésbe kezdett, az egyre romló életszínvonal egyre nehezebb életkörülményeket teremtett, és az ekkor felnövekvő új generáció a benne feszülő érzéseket, indulatokat leginkább a metál durvaságában és energiájában találta meg. Ez a meglehetősen egyszerű szerkezetű és szövegvilágú, ugyanakkor rendkívül direkt és erős kisugárzású zene lett számukra a legalkalmasabb csatorna a feszültség és a frusztráció átmeneti levezetésére, az egyetlen lehetőség a mindennapokból való kiszakadásra. Közérthető zenék, könnyen dekódolható üzenetek kellettek, és ezt a leghatásosabban a heavy metált játszó együttesek nyújtották.
A kilencvenes években gyakorlatilag a metáltól volt hangos az ország. 1990-ben Bíró Ica Metal Lady néven – a Pokolgép segítségével – kiadta az első magyar női metállemezt. Nem sokra rá pedig a Metal Hammer piacra dobta az első Demonstráció CD-válogatást, rajta a feltörekvők fiatal zenekarokkal. 
Az évtized közepére a multik betelepedésével és a kereskedelmi rádiózás elterjedésével azonban erőteljesen átalakult a zeneipar, ugyanakkor a külföldi történések és sikerek már egyre kisebb fáziskéséssel jutottak el Magyarországra. Mindez magával hozta – akárcsak a punkban, a Green Day-féle populáris vonal megjelenése – a rajongótábor felhígulását, a régi és az új metálosok közti konfliktusokat, mely gyakorlatilag idehaza is végigkísérte a kilencvenes évtizedet. A metál tábor ebben az évtizedben két meghatározó részre szakadt: a régiek – az újakat divatmetálosoknak titulálva – alapvetően visszavonultak az időközben kialakult metál undergroundba, a folytonosan cserélődő (a tizenéves lázadó kor elmúltával a műfajt levedlő) újak pedig – a régieket csak marginális csökevénynek tartva – mindig a legújabb irányzatokra vetették magukat, és megbízható fogyasztói lettek a zeneipar termelte új együtteseknek, illetve azok termékeinek.
JBSz

Klasszik metál

Fülöp G. Imre

Fülöp Csaba

Chiorean Dănuț Péter

Puskás Zsolt

Lázár Zoltán (basszusgitáros)

Șuteu Florin Ciprian

Ionuț Ciulei

Bodáli István

Dán Péter

Nagy Attila

Czikmántori Rajmund

Kömény Tamás

Álarcod mögött

Somewhere

A Hetedik

A te időd

Tiszta szívvel

Kőszobor

Terra’s Memories

The Best of the Years

Más

Semmilyen nyár

Várok még rád

Mikor a Föld alszik

Defender lemezek

A Defender zenekar honlapja

Erdélyi magyaRock 1970-2010

Újságcikkek, interjúk, tények és vélemények az erdélyi magyar rockzenekarokról

Forrás:

Kapcsolatok