A Kalyi Jag úttörő szerepe és fontossága tehát elvitathatatlan, többek között az ő sikereik hatására pezsdült meg a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján hazánkban a cigány folk. Mindenekelőtt jött az autentikus és kortárs cigány zene határán játszó Ando Drom (Úton), mely igazán a rendszerváltozás környékén lett népszerű, később európai hírű.

A visszaemlékezések szerint Zsigó Jenő (1952) családgondozóként egy rákospalotai gyerekklubban teremtett lehetőséget arra, hogy a cigányság különböző népcsoportjaihoz tartozó gyerekek közösen éljék meg saját kultúrájukat. Önkifejezésük leggyakoribb eszköze a zene és a tánc volt. A gyerekek által Ando Dromnak (Úton) elnevezett együttes akkor alakult, amikor egy 1984-es hazai fesztiválon a felnőtt színvonalon éneklő-táncoló gyerekek hatalmas sikert arattak.

Még ezt az időt idézi az 1992-ben Franciaországban megjelent első album (Chants tziganes de Hongrie), és az ezen található dalok aztán több filmben – többek között Tony Gatlif Latcho drom-jában – is felhangzottak. Ekkorra azonban már nemcsak a zenekar alakult át erősen, de a repertoárban is egyre több, a nagyvárosi cigány létről tudósító saját nóta bukkant fel, és ezektől végképp egyediek lettek az akkori mezőnyben. A lehetőségekkel mégsem tudtak, nem akartak élni, hiába keresték meg őket többen is lemezajánlatokkal, a második CD anyagát saját erőből és eleinte saját maguk szórakoztatására vették fel, pedig olyan nevek játszottak rajta, mint a hegedűs Kathy Horváth Lajos, a cimbalmos Balogh Kálmán és az ütős Horváth Kornél. A felvételeket végül 1995-ben Kaj phirel o Del címmel magánkiadásban jelentették meg, az első ezer példány villámgyorsan elkelt, különböző okok miatt mégsem lett belőle utánnyomás.

1997-ben a német Networknél még megjelent egy erős anyaguk (Phári Mamo) – sokak szerint ez a kilencvenes évek legjobb hazai cigány folklemeze –, de ezt követően a zenekar több részre szakadt, és hiába koncerteztek továbbra is sikerrel Európában és Japánban, az Ando Drom új felállásaiban képtelen volt régi fényét megidézni.

JBSz–SJ 

Forrás:

JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János, A magyarock története 2. 80–90-es évek, Bp., Kossuth Kiadó, 2019, p. 355–356.