A cigány világzene fontos figurája Balogh Kálmán (1959). Ha valaki, hát ő aztán tényleg műfajoktól függetlenül játszott az elmúlt negyvenpár évben, modern jazzt és dixielandet éppúgy, mint kortárs vagy klasszikus zenét.

Már a nyolcvanas években mindenféle zenekarban és stílusban kipróbálta magát, többek között az Ökrös, a Méta, a Téka, a Muzsikás, a Zsarátnok, a Vízöntő, a Vasmalom, a Budapest Ragtime Band, a Joel Rubin Klezmer Band, a 100 tagú Cigányzenekar, a holland Sultan és a svéd Orientexpressen koncertjein és/vagy lemezein bukkant fel, a Fesztiválzenekar pedig vele vette CD-re Brahms magyar táncait. Közben megalapította a Gipsy Cimbalom Bandet, melynek végül csak 1997-ben jelent meg lemeze, s mellyel inkább a szórakoztató-kiszolgáló cigányzene fogalmát fogalmazta újra.

1999-ben Balogh Kálmán már újabb zenekar, a Romano Kokalo élén (jórészt a Rományi Rotá tagjaival) adott ki új CD-t. S bár később a Gipsy Cimbalom Bandet újraélesztette és alkalmanként turnéra indult vele, sőt újabb két albumot készítettek, ebben a zenekarban lényegesen több potenciál lenne, mint ami végül kijött belőle.

Ez is sokkalta inkább erősítette, mint cáfolta a Balogh pályafutását jellemző felemásságot. Hiába kiugró tehetség, úgy tűnik, nincs benne kellő kitartás. Mondhatnánk azt is, túlságosan mohó, sok mindenbe belekap, sok minden érdekli, és a sok között aprózza el energiáját, tehetségét. De mint 2009-ben nyilatkozta: „A szívem és a mohóságom vitt bele mindenbe. Nem mondom, hogy nem szoktam haknizni, de az, hogy ennyi mindennel foglalkoztam, főként a kíváncsiságomból fakad. Egyszerűen mindent ki akartam próbálni. Az ilyen jellegű kalandozásokhoz volt érzékem, adottságom, gyorsan tanulok, hamar alkalmazkodom, könnyen improvizálok, s ha valami felkelti az érdeklődésem, nagyon fanatikus vagyok. Azért szórtam szét magam, mert jól esett. Lehet, hogy sokat akartam és keveset fogtam. Lehet, hogy jobb lett volna, ha valamelyik vonalat mélyebben vittem volna végig. De belőlem ez jött."

JBSz

Forrás:

JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar folk története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2013, p. 263–265.