Person/name

Gombos Géza

Marcellina (Babits Marcella, 1953-) énekes, szaxofonos. 14 éves korában lépett először színpadra. A nagy nyilvánosság 1972-ben ismerte meg őt, amikor a Ki mit tud?-on a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kocbabak-6833">Kócbabák</a> énektrió tagjaként szerepelt Csepregi Évával és Fábián Évával együtt. A Kócbabákból történt távozása után 1974-1983 között külföldi klubokban zenélt az Apostol, valamint a Full-Tone együttessel. Európa több országágában szerepeltek, de felléptek Kínában, Jamaicában és az Egyesült Államokban is. Marcellina énekelt, táncolt, szaxofonozott, dobolt, konferálta a zenekar számait és több nyelven is kommunikált a közönséggel.
1983-ban visszatért Magyarországra és a dobos Kaszás Péterrel, valamint a billentyűs Molnár Jánossal megalapította a Marcellina PJT együttest, később csatlakozott hozzájuk a szólógitáros Marschalkó Zoltán és a basszusgitáros Temesvári András is. Első sikerük az 1983-ban megjelent a Te vagy a sztár című daluk volt. A saját hangstúdiójukban rögzített slágereik folyamatosan a sikerlistákat ostromolták (Ne sírj szaxofonom, Szexy Lady, Fohász a szerelemért, Újságárus Lady).
A Marcellina PJT az 1980-as évek végén feloszlott. Marcellina ezt követően egyedül lépett fel, szólólemezeket jelentetett meg, és turnézott szerte a világban. 1992-ben egy korábbi német nyelvű lemeze után megjelent első önálló angol nyelvű CD-je is, amely Németországban és Svájcban került a boltokba. Az 1992-ben Egerben rendezett Táncdalfesztivál-on elnyerte a legegyénibb előadó címet. Kínában hat alkalommal is szerepelt, két dalát is megtanulta kínaiul. És egy világcsúcs is fűződik a nevéhez: A Pray Of Love című dalt 27 nyelven adta elő. Ruhatervezőként is ismert, saját készítésű modelljeit Ausztriában is terjesztették. Találkozhattunk vele jótékonysági rendezvényeken, rendszeres szereplője a kereskedelmi televíziók műsorainak, sőt, egy zenei csatornán saját műsora van, és az internetes bulvármédiában is közkedvelt szereplő.
A mai napig aktív művésznő 70 év alatt az egész világot bejárta, regényt ír a sztorikról, melyek megtörténtek vele, egy szőke nővel, akinek a kezében egy hófehér szaxofon van.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/marcellina.c.babics?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/marcellina.c.babics?locale=hu_HU</a>
<a href="https://www.facebook.com/Pjt.hu/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/Pjt.hu/?locale=hu_HU</a>
<a href="https://www.instagram.com/marcellina.sax/?hl=hu">https://www.instagram.com/marcellina.sax/?hl=hu</a>
<a href="http://marcellina.net/newsite/">http://marcellina.net/newsite/</a>

Marcellina

A magyar poptörténetben az 1970-es évek népszerű popzenekara, az Apostol futotta be talán a legkacskaringósabb pályát.
Zeneművészeti főiskolások, jazz tanszakra járó zenészek alapították 1970-ben, a Chicago és a Blood, Sweat &amp; Tears nyomvonalán haladó jazz-rockos szerzeményeikkel az 1971-es salgótarjáni országos könnyűzenei fesztiválon diadalmaskodtak, majd Georgie Fame-mel és Alan Price-szal léptek fel a Kisstadionban. A hetvenes évek elején sokszor léptek fel külföldön (NSZK, Svájc, Svédország), ekkoriban Magay Klementina, Kassai Katalin, és Babits Marcella énekeltek velük. Azt követően azonban, hogy 1973 végén a nagy kalapos, nagy szakállas Meződi József (1942, ének) is belépett az időközben teljesen átalakult zenekarba, a szórakoztató pop irányába mozdult el az együttes.
A hetvenes évek második felében – a kemény rock tündöklése idején – szinte futószalagon szállították az olyan könnyed, de igényesen hangszerelt slágereket, mint az Okosabban kéne élni, a Nehéz a boldogságtól búcsút venni, a Nekem a tenger a Balaton, az Út, ahol már régen jártam, a Halld a szívek dallamát, a Neked adom azt is, ami nincs vagy a Nem tudok élni nélküled.
A jazz-irányzatot képviselő zenészek 1979-ben végleg otthagyták az együttest, mely ezután Meződi József, Németh Zoltán (zongora), Baranski László (gitár), Szaniszló Lajos (trombita), Pete László (harsona), Veszelinov András (dob) felállásban működött tovább. 1980-ban az Egyesült Arab Emirátusokban vendégeskedtek, 1981-től a Rock Színház házizenekaraként játszottak.
Hosszú kihagyás után 1999-ben Demis Roussosszal közösen koncerteztek a Budapest Sportcsarnokban, ahol öt évvel később, 2004. november 13-án önállóan is felléptek.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 228–229.
<a href="https://www.facebook.com/apostolegyuttes/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/apostolegyuttes/?locale=hu_HU</a>

Apostol

Öt elfeledett zenekar, amely a hatvanas-hetvenes években sikerlistás volt

A Scampolo után, de még a nagyok előtt az egyik legsikeresebb beatzenekar volt. Viszonylag sok kislemezük jelent meg, többször szerepeltek a tévében, és két korabeli filmben – Közbejött apróság (1966), Fény a redőny mögött (1966) – is felbukkannak.
Az első országosan ismert felállás – Neményi Béla, (1943, ének, gitár), Sankó László (1945, basszusgitár, ének), Radics Béla (1946–1982, szólógitár), Rozsnyói György (orgona), Pintér István (dob) – a bemutatkozó koncertjét 1964. november 15-én az Egyetemi Színpadon adta. Miként Sankó később nyilatkozta: „Hatalmas angol nyelvű plakátokkal szórtuk meg a város, úgy nézett ki, mintha Angliában lettünk volna. Rányomtuk az egész műsort, olyanokat, mint a Beatlest, Dave Clark Five-ot, Searcherst. Akkora felhajtás volt, hogy a feketepiacon egy akkor menő divatcikket, orkánkabátot adtak egyetlen belépőért”.
Az Atlantis karrierje gyorsan ívelt felfelé. 1965. január 12-én már próbafelvételt készíthettek a hanglemezgyárban, majd megjelent az a négyszámos kislemezük (I Should Have Known Better, Shakin’ All Over, Hindu dal, Atlantis rock), amelyet sokan az első igazi hazai beatlemeznek tartanak. A beatzenekarok közül ugyancsak elsőként szerepeltek 1965 augusztusában a tévében (Séta a Margitszigeten), majd az ORI-műsorok egyik állandó kísérői lettek. A Rolling Stones hatására a zenekar a rhythm and blues irányába mozdult, de miután 1965 novemberében Sankót behívták katonának, Neményi a könnyed pop irányába fordult, ennek révén az Atlantis a korszak egyik legsikeresebb zenekara lett. A régi gárda viszont kihátrált Neményi mögül, megalakították a rövid életű Atlantis Nr. 2.-t.
Közben az Atlantis a háromakkordos zenekarok legsikeresebb formációja lett. A sztárallűröktől sem mentes Neményi az 1966-os fesztiválon már közönségkedvenc (Jól érzem magam), majd sorra készítette a kislemezeket (Foxi Maxi matróz lett, Nem vagyok én Ivanhoe, Hóember, Kislány gyere velem sétálni, Nem sírom át az éjszakát). Zenei nézeteltérések miatt ismét többen otthagyták Neményit (megalapították a Pannóniát), aki új társakkal folytatta.
1967-ben előbb a polbeat fesztiválon (Ki ölte meg Kennedyt?), majd a Táncdalfesztivál-on (Drága bakter úr) ismét Neményi volt a sztár (Bakter úr a ligetben címmel tévéműsor készült róluk), aminek köszönhetően újabb kislemezeket (Holnap délután ötkor / Múló nyár, Álomvilág / Ásó-kapa) készítettek. 1968-ban azonban váratlanul megtört a sikersorozat. Áprilisban egy ORI-koncerten leégett a felszerelés, de a megrendelt új csaknem egyéves késéssel érkezett meg, és ezalatt végérvényesen lemaradtak az élmezőnytől. Még készítettek lemezfelvételeket (Visszajössz te még, Hahó, Emlékszel-e még, Fekete bárány, 1969), de a nagylemezes zenekarokkal már nem versenyezhettek. Neményi 1970-ben abbahagyja a zenélést (egy tsz-nél lett anyagbeszerző), nem sokkal később a zenekar is feloszlott.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 151–153.

Gombos Géza

Zenész - gitáros

Kapcsolatok

Marcellina

Apostol

Atlantis

A létrán