A Scampolo után, de még a nagyok előtt az egyik legsikeresebb beatzenekar volt. Viszonylag sok kislemezük jelent meg, többször szerepeltek a tévében, és két korabeli filmben – Közbejött apróság (1966), Fény a redőny mögött (1966) – is felbukkannak.

Az első országosan ismert felállás – Neményi Béla, (1943, ének, gitár), Sankó László (1945, basszusgitár, ének), Radics Béla (1946–1982, szólógitár), Rozsnyói György (orgona), Pintér István (dob) – a bemutatkozó koncertjét 1964. november 15-én az Egyetemi Színpadon adta. Miként Sankó később nyilatkozta: „Hatalmas angol nyelvű plakátokkal szórtuk meg a város, úgy nézett ki, mintha Angliában lettünk volna. Rányomtuk az egész műsort, olyanokat, mint a Beatlest, Dave Clark Five-ot, Searcherst. Akkora felhajtás volt, hogy a feketepiacon egy akkor menő divatcikket, orkánkabátot adtak egyetlen belépőért”.

Az Atlantis karrierje gyorsan ívelt felfelé. 1965. január 12-én már próbafelvételt készíthettek a hanglemezgyárban, majd megjelent az a négyszámos kislemezük (I Should Have Known Better, Shakin’ All Over, Hindu dal, Atlantis rock), amelyet sokan az első igazi hazai beatlemeznek tartanak. A beatzenekarok közül ugyancsak elsőként szerepeltek 1965 augusztusában a tévében (Séta a Margitszigeten), majd az ORI-műsorok egyik állandó kísérői lettek. A Rolling Stones hatására a zenekar a rhythm and blues irányába mozdult, de miután 1965 novemberében Sankót behívták katonának, Neményi a könnyed pop irányába fordult, ennek révén az Atlantis a korszak egyik legsikeresebb zenekara lett. A régi gárda viszont kihátrált Neményi mögül, megalakították a rövid életű Atlantis Nr. 2.-t.

Közben az Atlantis a háromakkordos zenekarok legsikeresebb formációja lett. A sztárallűröktől sem mentes Neményi az 1966-os fesztiválon már közönségkedvenc (Jól érzem magam), majd sorra készítette a kislemezeket (Foxi Maxi matróz lett, Nem vagyok én Ivanhoe, Hóember, Kislány gyere velem sétálni, Nem sírom át az éjszakát). Zenei nézeteltérések miatt ismét többen otthagyták Neményit (megalapították a Pannóniát), aki új társakkal folytatta.

1967-ben előbb a polbeat fesztiválon (Ki ölte meg Kennedyt?), majd a Táncdalfesztivál-on (Drága bakter úr) ismét Neményi volt a sztár (Bakter úr a ligetben címmel tévéműsor készült róluk), aminek köszönhetően újabb kislemezeket (Holnap délután ötkor / Múló nyár, Álomvilág / Ásó-kapa) készítettek. 1968-ban azonban váratlanul megtört a sikersorozat. Áprilisban egy ORI-koncerten leégett a felszerelés, de a megrendelt új csaknem egyéves késéssel érkezett meg, és ezalatt végérvényesen lemaradtak az élmezőnytől. Még készítettek lemezfelvételeket (Visszajössz te még, Hahó, Emlékszel-e még, Fekete bárány, 1969), de a nagylemezes zenekarokkal már nem versenyezhettek. Neményi 1970-ben abbahagyja a zenélést (egy tsz-nél lett anyagbeszerző), nem sokkal később a zenekar is feloszlott.

JBSz–SJ

Forrás:

JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 151–153.