Person/name

Dióssy D. Ákos

Bár a kilencvenes évek magyarockjának arculatát – a Tankcsapda és a Quimby mellett – nagyban meghatározó pécsi formáció, a Kispál és a Borz régóta húzódó krízishelyzetére csak 2010-ben került a Szigeten pont (azóta persze ők is több koncertet adtak), 2005 tavaszán Lovasi András – amolyan feszültség-elterelőnek, mozgástér-bővítőnek – Kiscsillag néven összetoborzott egy hobbizenekart. Benne pedig végre ismét kedvére gitározhatott. Az őskispálos Ózdi Rezső (basszusgitár) és Bräutigam Gábor (dob) mellé bevette másik frontembernek a Pál Utcai Fiúk vezérét, Leskovics Gábort. Szándékai szerint ő maga a „második vonalba” húzódott volna, szerzőként és előadóként egyaránt, hisz félő volt, hogy szerzeményei és énekhangja túlontúl kispálossá teszik a Kiscsillagot is.
Nos, ez a kezdetekkor sem jött annyira össze, hisz a Kiscsillag bemutatkozó albumán (Greatest Hits Vol. 01., 2006) nemcsak hogy Lovasi szerezte a dalok túlnyomó többségét, de döntően ő maga is énekelte el azokat. A lemezen amúgy nem cifráztak, nem bonyolítottak, nem púdereztek semmit: ez a negyvenöt percnyi anyag primer, közvetlen, odatett. Talán ezért is ütött akkorát.
A 2009 februárjában érkezett folytatás (Örökre szívembe zártalak) már közel sem hozta ezt a szintet, a MAHASZ-listán mégis jobban szerepelt, sőt, átmenetileg vezette is azt. Viszont ahogy az elsőre (Russian In The School), úgy erre a korongra is rákerült egy, a neves kosárlabda szövetségi kapitány, Rátgéber László által írt és énekelt angol nyelvű, punkos lendületű dalt, a Fishing On Orfű-t, melyhez nemcsak nagysikerű videóklip készült, de a Lovasi András és Kálocz Tamás fémjelezte Fishing on Orfű (Alter)feszt is erről kapta a nevét.
Bräutigam Gábort már az Örökre szívembe zártalak felvételei előtt a Kispál és a Borz akkori dobosa, Mihalik Ábel váltotta fel. Vele további két CD készült: a 2011-es, Az év hazai alternatív albuma Fonogram-díjat nyert Néniket a bácsiknak! és a 2014-es Szeles, melyen ismét régi fényében tündökölt a zenekar. Miközben az utóbbi megjelenését felvezető három – videóklippel is megtámogatott – dal (Nagyon megy, Tigrisszem, Őrkutya) közül az első kettő rá sem került a korongra, a harmadik meg áthangszerelve. Viszont az anyag – melynek producere, akárcsak az első kettőé, ismét Tövisházi Ambrus volt – szépen szerepelt a MAHASZ albumlistáján, mi több, azon egészen a második helyig jutott.
Ezt követően azonban ismét megbomlott a csapategység, előbb 2014 szeptemberében Ózdi Rezső, az alapító basszusgitáros távozott a zenekarból, majd nem sokkal később Mihalik Ábelt Bajkai Ferenc váltotta a dobok mögött. Nagyjából ekkor lett a Kiscsillag tagja a dalszerző, multiinstrumentalista Szesztay Dávid. Már vele készült a 2016-ban a színházakban bemutatott új zenés műsor, a hanghordozóra csak egy évvel később rögzített Semmi konferencia.
Az eddigi utolsó korongra (Tompa kések) 2020 márciusáig kellett várni, mely éppen a pandémia kitörésekor jelent meg, így a lemezbemutató turnéja őszre csúszott. Az albumhoz készült két klip (Nem szégyellem, Láng) szintén a világjárványhoz kapcsolódott: előbbit a zenekar tagjai odahaza forgatták mobiltelefonnal, utóbbit a Kiscsillag-rajongók által beküldött videókból szerkesztették össze.
JBSz
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/kiscsillag/">https://www.facebook.com/kiscsillag/</a>
<a href="https://www.instagram.com/kiscsillagzenekar/?hl=hu">https://www.instagram.com/kiscsillagzenekar/?hl=hu</a>

Kiscsillag

A pécsi Kispál és a Borz nagyjából ugyanazt a szerepet és jelentőséget képviselte a kilencvenes évek magyar rockzenéjében, amit az Illés képviselt a hatvanas években. Újszerűségben, attitűdben, gondolatiságban. Amit az első négy lemezen letettek, az nemcsak friss és hiteles, de egy korszak hiteles sűrítménye. Még ha ők is jócskán túlélték magukat.
A zenekart Kispál András (1964, gitár), Lovasi András (1967, gitár, ének), Ózdi Rezső (1964, basszusgitár) és Bräutigam Gábor (1965, dob) alapította 1987-ben. December 10-én adták bemutatkozó koncertjüket a pécsi tanárképző főiskola Szenes Klubjában. Mindössze kilenc dalt játszottak, de az ismert visszaemlékezések szerint azokat nyomban vissza is tapsolta a közönség.
Pedig a nyolcvanas évek végi alternatív miliőből a Kispál és a Borz magasan kiemelkedett. Mindenekelőtt azért, mert a többiekkel ellentétben Lovasi Andrásék teljes fegyverzettel érkeztek: a szakma alapszabályait betartó dalokat írtak, sajátos hangvételű, furcsa szövegekkel. Ahogy Lovasi szokta mondani, „egyszerűen épkézláb volt a produkció”. Kompakt, színpadképes, bármilyen körülmények között megszólalt. Nem volt hamis az ének, nem lötyögött a dob, egyszerű, de hatásos volt a hangszerelés, külön is élvezhető basszus- és gitárszólammal. Plusz az egészben volt valami egyedi hangvétel és fazon.
Ráadásul jó időben, jó helyen érkeztek. 1989/90-ben már rendszeresen játszottak a Lyukban, ott figyelt fel rájuk Nagy Gyula, ő intézte el, hogy 1990 decemberében Nagy Feró Rocker stúdiójában felvehessék az első nagylemezük anyagát. Aztán Nagy nem tudott vagy nem akart fizetni, Feró a felvételekbe belehallgatott és beleszeretett. És nemcsak megjelentette az anyagot, hanem a zenekart folyamatosan nyomta az ország egyik leghallgatottabb rádióműsorában is, a Garázs-ban. Majd a szerencse másodjára is melléjük szegődött: Geszti Péter az akkori egyetlen tévés rockmagazin, a Rockstúdió műsorvezetője éppen a Lyukban forgatott, amikor Kispálék az egyik helyiségben gyakoroltak. Geszti meghallotta őket, benézett hozzájuk, mondta, „ezek tök jók, forgassunk róluk is gyorsan valamit”, és így Lovasiék bekerültek az akkori egyetlen és a fiatalok százezrei által nézett műsorba.
A debütáló lemez a Nagyferó Produkció első albuma volt egyben, és magán is viselte az ezzel járó nehézségeket. Eredetileg Napozz Holddal lett volna a címe, és azért lett végül Naphoz Holddal, mert a budapesti grafikus így értette a telefonban, és mire a Pécsen élő Lovasiék meglátták a kész borítót, már javában nyomták azt. Utólag az is kiderült, hogy a B oldalon a feltüntetett hat szám helyett hét szerepel, és a hetedik ráadásul keverés nélkül keveredett a korongra. Feróék erre betettek egy papírt a tokba és ráírták: „Kedves vásárlóink fogadják sok szeretettel a zenekar és a kiadó ajándékát, az Őrjárat-ot”.
A korong végül csak 1991 őszén jelent meg, de addigra legalább már ismertté vált a zenekar, így több ezer példányban fogyott. 1991 novemberében felléptek Hollandiában, de ez azért nem volt általános. Idehaza viszont egyre nagyobb méretű tömegeket mozgattak meg. A második korong (Föld kaland ilyesmi…) 1992 októberében került a boltokba, ennek 15 ezres sikere keltette fel Rózsa István érdeklődését, hogy kiadja a harmadikat (Ágy asztal TV, 1993). Ehhez már két klip is készült (a címadó számhoz és a Zsákmányállat-hoz), a turnét záró bulin a Petőfi Csarnokban pedig hatalmas tömeg fogadta őket.
Az 1994-es évben rövid időre még a politikai erőtérbe is bekerültek (részt vettek az SZDSZ kampányában), a következő albumuk (Sika, kasza, léc, 1994) pedig egy multinál, a PolyGramnál jelent meg. Ezt a korongot azonban túlnyomó részt egy kölcsöndobos (Kiss Attila) dobolta fel, mert Bräutigam már nem bírta: elfáradt, és bár a Tankcsapdával, a Pál Utcai Fiúkkal és a Nyerssel közös „Hazudós zenekarok versenye”-turnén még részt vett, utána kiszállt.
Bräutigam helyére a pécsi Coda dobosa, Tóth Zoltán Csülök (1967) került, és már az új, vendégmuzsikusokkal – Dióssy D. Ákos (1968, billentyűsök), Vittay Ferenc (1967, gitár, ének) – kibővült csapat adott emlékezetes koncertet a Fővárosi Nagycirkuszban (ez volt amúgy Brautigäm búcsúja). Az 1997-es nagysikerű Tímár-filmben, a Csinibabá-ban játszott daluk (Kicsit szomorkás) révén szélesebb körben is ismertté váltak, még a Friderikusz-show-ban is felléptek, bár koncertjeik látogatottságán és a lemezfogyásokon ez kevésbé érződött.
1997-ben a pécsi Egyetemi Klubban ünnepelték 10. születésnapjukat, melynek esszenciáját CD-n megjelentették. Időközben a korábbi állandó kísérőjük, Dióssy D. Ákos zenekari tag lett, Csülököt 2002-ben a Budapesten élő amerikai Michael Zwecker (1969) váltotta fel a doboknál. A régi barát, Leskovics Gábor (1966, gitár, ének) pedig állandó közreműködőként pengette velük a húrokat. 2006-ban Zweckert Bóra Áron váltotta, egy évre rá pedig Mihalik Ábel lett az új dobos.
A kétezres évek első felében még kiadtak két nagylemezt (Turisták bárhol, 2003, Én, szeretlek, téged, 2004), de mintha már csak a tehetetlenségi erő vinné őket – ezekből az amúgy profin összerakott produkciókból hiányzott az előrelépés. Talán azért is, mert az új évezredben Lovasi már a zenekari kereteken kívül is készített produkciókat. Előbb megjelentetett egy szólólemezt (Bandi a hegyről, 2001), majd 2005 nyarán megalapította a Kiscsillagot, amely aztán annyira beindult, hogy igazából nem okozott meglepetést, amikor 2010. augusztus 9-én a Szigeten a Kispál és a Borz egy nagyszabású, sokszereplős koncerten elbúcsúzott a közönségétől. Bár másokhoz hasonlóan azóta is alkalmanként fellépnek.
Aztán 2022-ben bejelentették visszatérésüket, az új album (Beszorult mondat) végül 2023 májusában jelent meg, melyen többek között Bräutigam Gábor, G. Szabó Hunor és Krúbi működött közre.
JBSz–SJ
 
<a href="https://www.facebook.com/kispalesaborz/">https://www.facebook.com/kispalesaborz/</a>
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 430–436.

Kispál és a Borz

A gyulai születésű, de Komlón felnőtt, később a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-hiperkarma-23372">hiperkarma</a> révén ismertté vált Bérczesi Róbert (1976, gitár, basszusgitár, ének) első zenekara, a BlaBla szintén a Beatles és a Police-os trióhangzás felől érkezett, és annak gitárközpontúbb változatát képviselte.
Generációja talán legtehetségesebb dalszerző-előadójának számító Bérczesi különböző tehetségkutató versenyen indult, és hol második, hol negyedik, hol ötödik, hol hatodik lett. 1996-ban költözött Budapestre, ahol 1997-ben az újabb tehetségkutató versenyen (Generation Next) a BlaBla már győzött, ennek eredményeként jelenthetett meg 1998 tavaszán a Sonynál a Kétségbeejtően átlagos című nagylemez. A kiadó Pierrot-t és Lepés Gábort bízta meg a produceri teendőkkel, ők azonban sokkal inkább poposabb irányba vitték a produkciót, mint azt Bérczesi szerette volna. Nem is működött koncerten igazán az anyag: aki csak a lemezt ismerte, nem értette, miért játszanak ennyire rockosan. Ráadásul a zenekar neve sem jött be igazán: nem az öniróniára, hanem a komolytalanságra asszociált a többség.
A BlaBla utoljára 2000 februárjában Tatabányán lépett fel, de ekkor Bérczesi már hiperkarma néven készített demót, és ehhez megkérte társnak Dióssy D. Ákost, a Kispál és a Borz billentyűsét. Az augusztusi Szigetre összeállt egy csapat, ősszel pedig megjelent az első lemez (hiperkarma, 2000), mely az év egyik legerősebb hazai rockalbuma lett. De ez már egy másik történet.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 463.

BlaBla

Hogy az új évezred rockfronton milyen új tehetségeket dobott felszínre, a legjobb példa a hiperkarma. 1999 végén egyszemélyes projektnek indult, a 2000-es szigeti bemutatkozásra viszont hús-vér zenekarrá alakult át és azóta öt remek nagylemezt (hiperkarma, 2000; amondó, 2003; Konyharegény, 2014; Délibáb, 2017, A napsütötte rész, 2019) jegyez.
Vezetője, Bérczesi Róbert (1976, ének, gitár) generációja talán legtehetségesebb dalszerző-előadója. A gyulai születésű, de Komlón felnőtt muzsikus a kilencvenes évek második felét a Blabla zenekar élén töltötte, mely 2000 februárjában Tatabányán lépett fel utoljára. Bérczesi ekkor már hiperkarma néven készített demót, és ehhez megkérte társnak Dióssy D. Ákost, a Kispál és a Borz billentyűsét. Az augusztusi Szigetre összeállt egy csapat, ősszel pedig megjelent az első nagylemez (hiperkarma, 2000), mely az év egyik legerősebb hazai rockalbuma lett. Mutatja ezt az is, hogy a következő másfél évben három különböző maxit (Dob+basszus, Lidocain, hiperkarma) is kimásoltak róla. A lemezből körülbelül kétezer példány ment el, de hatása ennél sokkal nagyobb volt. Talán azért, mert szerencsésen ötvöződött rajta a rockos gitárhangzás, a dobgépes hiphop ritmusok és a rappes szövegelés. Vagy egyszerűen csak azért, mert végre egy huszonéves előadó szólt a huszonévesekhez, és sikerült jól megformált szövegekbe, jól megformált dalokba foglalnia generációja életérzéseit.
Az első, komoly szakmai visszhangot kiváltott nagylemez után Bérczesi Róbert egyáltalán nem kapkodta el a folytatást. Az időközben állandósult kíséretével – Bacsa Gyula FX (zongora), Kis Tibor Sztivi (gitár), Varga László Laca (basszusgitár), Zaják Péter Zacsi (perka), Torma Gábor Frenk (dob) – járta az országot, bulizgatott, és csak 2003-ban készült el a folytatással. Az amondó-n már egyetlen dobgéphang sincs, viszont a meglehetősen szövegcentrikus hiperkarmától meglepő módon három instrumentális dal is rákerült.
Aztán Bérczesi egyre mélyebbre merült a drogok világába, 2007-ben a hiperkarmát is feloszlatta, és bár 2011-ben újraindította, csak 2013 végén tette le végleg a szereket és elvonóra vonult. Miként 2014 októberében a Recordernek nyilatkozta: „Olyan mintha tizenkét éven keresztül lenyomtam volna a fejemet a víz alá, és a vízalatti világban éltem volna. Most meg újra a szabadban vagyok és nézelődök. Ez alatt a tizenkét év alatt, amit betépve töltöttem a víz alatt, nagyon sok szöveget és zenét írtam. Ezeknek az összegzése ez a tizenegy dal”
Az időközben kitisztult énekes-gitáros tehát 2014 őszére készítette el az újkori magyar rocktörténelem talán legjobban várt harmadik nagylemezét (Konyharegény), amelyet sokan a hiperkarma-trilógia pályaösszegző részének tekintenek. Régi társaival újra koncertezett, 2017-ben pedig jött a változatlanul erős, a kései Blabla és a korai hiperkarma világát idéző folytatás (Délibáb), amit két évre rá a boldogság témáját körbejáró, rádióbarátabb számokat tartalmazó, eddig utolsó albuma (A napsütötte rész, 2019) követett. A formáció változatlan népszerűségét jelezte, hogy 2020. február 7-én húszéves pályáját a Budapest Sportarénában adott koncertjén összegezhette.
Bérczesi Róbert 2021 végén Napidalok címmel új szólóanyagot jelentetett meg, melyen – életében először – más szerző szövegeit zenésítette meg és vette fel egy albumra.
Elmondása szerint ez a lemez volt az első, amelynek munkálatai során sikerült megtapasztalnia, hogy a dalszerzés folyamata józanul is működik. Két évvel később újabb Napidal-lemez született (Napidalok 2 – Képzeld magad!, 2023), többek között Leskovics Gábor, Frenk, Kirschner Péter és Bagossy-Bíró Barbara közreműködésével.
Az időközben újjászervezett – Bércesi Róbert mellett Kis Tibor gitáros, Hámori Benedek dobos és Szöllőssy Katalin basszusgitáros alkotta – Hiperkarma zenekar 2023 szeptemberében jelentette meg első angol nyelvű albumát Exits Exist címmel, amelynek dalait még az év novemberében Londonban is bemutatták.
JBSz
Kapcsolat:
<a href="https://www.instagram.com/hiperkarmaofficial/?hl=hu">https://www.instagram.com/hiperkarmaofficial/?hl=hu</a>
<a href="https://www.facebook.com/hiperkarmazenekar/">https://www.facebook.com/hiperkarmazenekar/</a>

hiperkarma

Tipikus 1980-as évekbeli tinizenekar.
A középiskolásokból verbuválódott együttes – Novák Péter (ének), Korom Attila (gitár), Nagy Gergely (basszusgitár) és Vásárhelyi Nagy András (dob), később Varga Vera színész-énekesnővel és Dióssy D. Ákos billentyűssel egészült ki – a nyolcvanas évek első felében, tiniként a Rolling Stones és a Sex Pistols igézetében kezdte pályáját. Gyakran idézték Keith Richardsot („Csak játsszuk a rock and rollt, és reméljük a legjobbakat!”), és bár az utolsó években Galla Miklós személyében tapasztalt menedzser állt mögöttük, a zenekar 1986-tól elemeire hullott (Korom és Méz, Korom és Angyalszív, Aranyláz, Kimnovak).
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 157.

Dióssy D. Ákos

Kapcsolatok

Kiscsillag

Kispál és a Borz

BlaBla

hiperkarma

A Cég

Bálnák, ki a partra

És mindig csak képeket