Nem is kérdés, hogy sikerül-e megőriznem magam // Sena Dagadu

Sena Dagadut mindenki ismeri, aki egyszer is kitette a lábát a budapesti éjszakába, vagy járt valamelyik fesztiválon az elmúlt tizenöt évben. Az Irie Maffiától a Gimmeshot Crewig számtalan felállásban és stílusban kipróbálta már magát, augusztus ötödikén pedig szólóban lép majd fel az A38 Hajó Tetőteraszán. Ennek kapcsán beszélgettünk vele.

Tavaly kiadtatok egy albumot az Irie Maffiával (10) és megjelent a DJ Vadimmal közös lemezed (Grow Slow) is, plusz benne vagy még számos egyéb projektben is. Hogyan lehet bírni ezt a tempót?

Fogalmam sincs. Igazából Vadimmal már évekkel ezelőtt elkezdtünk dolgozni a közös lemezünkön, még akkoriban, mikor először találkoztunk. Aztán elkezdtünk oda-vissza utazgatni egymáshoz – illetve leginkább én repültem hozzá – és a pincéjében összeraktunk egy-két számot, majd elköszöntünk, aztán két-három év múlva megint összeraktunk pár számot és így állt össze az album; nem az volt, hogy bementünk a stúdióba és két-három hónapig csak ezzel foglalkozunk. Szép lassú tempóban dolgoztunk rajta, illetve a végén volt egy hajrá, akkor viszonylag sok új dalt vettünk fel és kiesett néhány régebbi. De az egész procedúra nem volt olyan intenzív meg fájdalmas, nem kis időn belül kellett nagy munkát elvégezni, ezért sikerülhetett. A Maffiával meg, mivel ott is sokan vagyunk és nem én producereltem azt a lemezt, csak verzéket írtam, refréneket meg pár felvételt, így abba sem haltam bele. Sokan voltunk a munkára, szóval nem volt egy akkora logisztikai őrület. Valahogy így összejött.

Van egyébként még olyan zenész, akivel nem kollaboráltál, de mindenképp szeretnél még?

Persze, hihetetlen sok. De mostanában nem annyira gondolkodom azon, hogy kikkel dolgoznék együtt, inkább rajta vagyok a harmadik szólólemezemen – már elkezdtem gyűjtögetni az anyagot hozzá, megvan a gerince.

Milyennek írnád le a már meglévő gerincet?

Ez most egy kicsit másmilyen lesz, mert én kezdtem el Logicban (az egyik legnépszerűbb zenekészítő szoftver) csinálni a zenét, meg a szöveget is. Azt szeretném, hogy ez most teljesen az én zenei világomat tükrözze, ami egy egészen tudatalatti dolog nálam. Nem szoktam azon gondolkodni, hogy ezt így kéne, azt meg úgy, hanem csak leülök a gép elé és ami kijön az kijön. Emiatt pedig teljesen más lesz, mint az eddigi lemezeim, mert ehhez nem nyúl majd más producer, csak én; holott régebben mindig mástól kértem alapokat, amire aztán megírtam a szövegeket. Sokkal inkább hallani majd most, hogy én csináltam.

Szövegek tekintetében mik most a fő témáid?

Szerintem érezni rajtuk, hogy idősebb és tapasztaltabb vagyok az élet sok területén. Számomra nehéz a szövegeimről beszélni, néha egy dalon órákig-hetekig dolgozom, nehéz ezek után pár szóban összefoglalni őket, hogy miről beszélek bennük. De ha úgy nézem, hogy mik foglalkoztatnak mostanában, a következők: szabadság, önmegvalósítás, erő, család, barátok, szeretet, ilyenek.

Mennyire nehéz ennyi különböző projekt és kollaboráció között megőrizni a saját hangodat?

Hát, nem csinálok belőle ügyet. Dolgozom, amikor van min, szívesen együtt dolgozom azokkal, akik felkérnek, és jó anyagot kínálnak, vagy csak úgy érzem, hogy izgalmas lenne együtt zenélni velük, de mindig csak azt csinálom, amit én tudok és amit a képességeim engednek. Úgyhogy igazából nem is kérdés, hogy sikerül-e megőriznem magam. Persze, én én vagyok.

Hogy érzed, mennyire más mostanában – akár ebben az életkorban, akár ebben a szénában – zenésznek lenni, mint mikor megérkeztél?

A legfontosabb különbség a sok tapasztalat. Egyrészt a hangomban, hiszen sokat használtam, többféleképpen, úgyhogy teljesen másképp működik, mint például tizenkilenc évesen. Ez egy óriási dolog, amit nem lehet másképp megszerezni, csak úgy, hogy mész és énekelsz. Ennek például nagyon örülök. Meg hát iksz év alatt sokkal több zenét hallgatsz, sokkal több zenésszel találkozol, sokkal több zenei stílust szívsz magadba. Ettől pedig, hogy úgy mondjam, a menü is nagyobb lesz.

Ghánában egyébként mennyire vagy jelen, mennyire ismernek?

Körülbelül az utóbbi öt évben, mióta visszajárok, mindig egy kicsit többet próbálok tenni, hogy jelen legyek a ghánai zenei életben. Tavaly sikerült egy kicsit nagyobb ugrást csinálni, mert összeraktunk egy számot a haverjaimmal, ami aztán szép lassan országos slágerré nőtte ki magát. De olyan mértékben, hogy amikor legutóbb voltam Ghánában, már a repülőtéren odajött az egyik biztonsági őr, hogy én vagyok-e a Sena Dagadu és énekelte a dalszöveget. Én meg csak néztem, hogy mi a fene. Ez jót is tett a hírnevemnek, több koncertem is volt, hívtak különböző adásokba és rádiókba, szóval most jól alakul minden, tervezem is, hogy visszamegyek.

Mennyire más a ghánai zenei színtér, mint például a hazai?

Teljesen más. A hazai zenék mindig nagyon pörögnek, az azonto, a hiplife, ilyenek – amik saját nyelvet használnak. A világi trendek, a különféle modern trapek, rapek persze hatással vannak a ghánai zenékre is, de attól még egy tök jó erős, saját világ van ott és abszolút az pörög az összes klubban meg mindenhol. A ghánaiak mindig is imádták a zenét, meg zenélni, mindig is erős volt a helyi zenei világ – most is az.