MINDEN IDŐK // Sallai László (Felső Tízezer, Szabó Benedek és a Galaxisok)

Sallai László a hazai színtér két nagyszerű zenekarában is játszik: a Szabó Benedek és a Galaxisokban basszusgitáros, a Felső Tízezerben pedig ő a gitáros-dalszerző-frontember. Utóbbival a júniusban koncertezik az A38 Hajón.

Életed zenészei és lemezei, akik és amelyek miatt hangszert ragadtál és zenét írsz?

Nyolcéves lehettem, amikor betettem otthon egy Manfred Mann-lemezt, aminek az első dala, a Mighty Quinn annyira megfogott, hogy azonnal tudtam, hogy mégsem focista akarok lenni, hanem zenész. A szerzőség ekkor még nem izgatott annyira, de amikor később belezúgtam John Lennon, Syd Barrett, vagy épp Daniel Johnston dalaiba, akkor ez már kezdett egyre fontosabbá válni. Életem legfontosabb lemezeit nem könnyű összeválogatni, de az biztos, hogy köztük van a Mercury Revtől a Deserter’s Songs, a Pulptól a Different Class, a Babybirdtől az Ugly Beautiful, a Blue Nile-tól a Hats és a Stackridge-től a Man In The Bowler Hat. Utóbbinak George Martin volt a producere, és tök véletlenül láttam meg a lemez borítóját egy kocsma falán, és annyira kíváncsi lettem ez alapján, hogy otthon meg is hallgattam. Nagyon betalált, csodálatos lemez.

A legfontosabb dolgok, amik miatt még mindig zenélsz?

Az egyik legjobb dolog a zenéléssel kapcsolatban, amikor végre egy próbán megszólal egy olyan dal, ami már hetek óta a fejemben van. A másik, ami hirtelen eszembe jut, azok a koncert utáni percek az öltözőben. Nem mindig látszódik, de szerintem ezek elég szép pillanatok.

Dalok, melyeket bárcsak te írtál volna?

Ilyen például Tom Waits-től a Piano Has Been Drinking, amiben annyira tökéletesen együtt van a zene és a szöveg, hogy akkor is el tudnám képzelni a helyzetet, ha soha nem lettem volna ilyen ramaty állapotban. Aztán nem olyan rég kattantam rá Randy Newman dalaira, a Short People például egy fantasztikus szám, és nagyon irigylem azt, hogy Newman mennyire könnyen és természetesen tud szereplírát írni. De nagyon irigylem az East River Pipe-tól a Make A Deal With The Cityt is, vagy a Hefnertől a Hymn For The Alcoholt.

Koncertek, amiket sosem felejtesz el?

Pár évvel ezelőtt láttam először a NoMeansNót a hajón, ami katartikus élmény volt elejétől a végéig. Ugyan csak meg kellett magamat csípjem David Byrne 2009-es budapesti koncertjén, aminek a koncertplakátja még ma is ott lóg a gyerekkori szobám falán. Tavaly a Mercury Rev zágrábi koncertjét láttuk az első sorból, nemcsak a koncert, hanem az utazás és a zágrábi időtöltés is fantasztikus volt. A fesztiválélmények közül a Pulp 2011-es szigetes koncertje felejthetetlen.

Milyen lesz a Felső Tízezer idei éve?

Mozgalmasabb lesz, mint amit tavaly remélni mertünk: idén játszottunk a hajón a !!! előtt, volt két sikeres pesti önálló bulink, voltunk Debrecenben és Miskolcon a Hiperkarmával, bejutottunk a Stenk dalversenyének döntőjébe – úgyhogy az idei év első felére egy szavunk nem lehet. Remélem, hogy a második félév is ilyen jól fog sikerülni: ami már biztos, hogy játszunk a Kolorádó Fesztiválon, és az, hogy mi zárjuk a Rakéta Fesztivált. Közben pedig születnek az új dalok, tervezzük a klipeket és az őszi koncerteket.