Publication/name

The Wind Plays Me

A számtalan zenekarban (Triton, Barabás Lőrinc Eklektric, Smárton Trió, Qualitons) megforduló Premecz Mátyás (1982) régóta olyan hangszert (B3-as alkatrészekkel tuningolt Hammond B2-es orgona) használ előszeretettel, amely már akkor is divatjamúlt volt, amikor ő született. Generációja talán legaktívabb billentyűse sosem kedvelte a műfaji határokat, hiába a klasszikus alapképzés, hiába a progresszív rock szeretete, hiába a jazztanszak, ő mindig is a leginkább a határterületeken érezte jól magát.
2008-ban hívta életre saját formációját, mellyel – miként a Népszabadságban nyilatkozta – „olyan zenei világot szeretnék képviselni, amit nem nagyon hallok a hazai zenekarok között. Jazzes, funkos, instrumentális bulizene, vállaltan egyszerű témákkal és sok játékkal, hülyéskedéssel, improvizációval, váratlan fordulatokkal. Sokáig neve sem volt, aztán – hirtelen ötlettől vezérelve – egy kék színű puha sál után neveztem el. Szeretem, hogy nem sokat árul el. Hogy nem determinál. A koncerteken úgyis megtelik tartalommal.”
Premecz több gitárost kipróbált, mire létrejött a bemutatkozó nagylemezen (Nahát Babám, 2011) hallható szextett felállás – Premecz Mátyás (billentyűsök), Zádor Tamás (gitár), Ávéd János (tenorszaxofon), Jász András (altszaxofon), Bognár Attila (harsona) és Badics Márk (dob) –, mellyel részben saját szerzeményeket játszotta, részben Jimmy Smith, Reuben Wilson és Lonnie Smith kompozícióit. Miként Premecz az említett interjúban hangsúlyozta: „nem tartom magam zeneszerző alkatnak, nehezen és lassan írok, de nagyon élvezem azt a pillanatot, amikor a zenekar megszólaltatja egy-egy ötletemet.”
A kifejezetten instrumentális örömzeneként indult, a saját helyét kimozgó Kéknyúl pályáján az évtizedek óta Budapesten élő amerikai színész-énekes, Andrew Hefler (1971) csatlakozása hozott újabb lendületet, akinek karakteres éneke azóta is meghatározza a Kéknyúl hangzását. Már vele készült a 2014-es The Wind Plays Me és az egy évvel későbbi Crowded Universe, melyeken továbbra is a hetvenes évek soul- és funkzenéjében gyökerező urbánus tánczene dominál. Andy szenvedélyes éneke mögött a mindent betelítő Hammond-szőnyeg fölött vérbő fúvósszólamok és remek gitármenetek (Csókás Zsolt) sorjáznak, a hazai zenei életben manapság egyedülállóan sok vokállal színezve.
Csak azzal a bizonyos, évek óta készülő harmadik stúdióanyaggal maradtak azóta is adósak. 2020 karácsonyára ugyan kiadtak egy koncertlemezt (Live Live Live), rajta négy vadonatúj dallal, de továbbra is úgy gondolják, hogy a zenekar valódi arcát az energikus koncerteken mutatják meg. 2022 áprilisában a Magyar Zene Házában léptek fel, mely alkalomra egy limitált példányszámú kislemezt jelentettek meg.
JBSz
 Kapcsolat:
<a href="https://keknyul.com/">https://keknyul.com/</a>
<a href="https://www.facebook.com/keknyulband/">https://www.facebook.com/keknyulband/</a>

Kéknyúl

Zongorista, orgonista, zeneszerző, többek között a Barabás Lőrinc Eklektric, a Qualitonson, a Smárton Trió, a Sena Band meghatározó muzsika. És ott van a saját formációja, a 2009 óta működő Kéknyúl.
A zene szeretetét a családból hozta, ahol amúgy tanárként, mérnökként, orvosként vagy informatikusként keresték a kenyérre valót, de autodidakta módon mindenki játszott valamilyen hangszeren. Középiskolában kezdett jazzt hallgatni, főként a kotta nélküliség vonzotta benne, ő is úgy szeretett volna zongorázni, hogy az ne mindig a reprodukcióról szóljon, hanem készségszinten legyen meg, és azt játszhassa, amit éppen érez vagy gondol, stílustól függetlenül. 2002-ben felvételizett a jazztanszakra, közben meg informatikát tanult a műegyetemen. Mígnem 2007-ben úgy döntött, hogy végérvényesen a zenére teszi fel az életét. 
Már egyetemi évei alatt is párhuzamosan több zenekarban játszott, de a kétezres végén igazi álláshalmozó lett, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-barabas-lorinc-eklektric-23314">Barabás Lőrinc Eklektric</a>től a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-the-qualitons-7306">Qualitons</a>on és a Smárton Trión át a Tritonig sokfelé megfordult. És hát ott a saját zenekara, a 2009 óta létező <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-keknyul-22532">Kéknyúl,</a> ahol már nemcsak zenél, de számokat is ír. Vagy a Premecz Mátyás Organ Trio, amellyel túlnyomó részt szintén saját szerzeményeket adnak elő, miként a Facebook oldalukon írják, "stílusuk egészséges keveréke a jazznek, a bluesnak és néhol a funknak, és tetten érhetőek a nagy előadók, például Lonnie Smith és Jimmy Smith vagy a Led Zepelin hatásai is."
Mindezek mellett pedig Premecz Mátyás az elmúlt évtizedek egyik nagy Hammond-megszállottja. És hogy miért használja előszeretettel azt a hangszert, amely már akkor is divatjamúlt volt, amikor ő született, egy 2009-es interjúban így válaszolt: „Egyszerűen fantasztikus a hangja. Amikor kamasz koromban meghallottam Keith Emersont játszani rajta, azonnal megfogott. Végül három éve sikerült vennem egy 1953-ban gyártott B2-est, ami akkor gyakorlatilag egy roncshalmaz volt, még a bútorzata is hiányzott, úgy kellett hozzá utólag készíttettem egy asztalossal. Aztán az idők során fokozatosan kiegészítettem B3-as alkatrészekkel, így ma gyakorlatilag az utolsó szögig megegyezik a legendás hangszerrel, csak minimum három orgonából pakoltam össze. A digitális hangszerek sosem tudják nyújtani azt a játékélményt, mint a régi analógok. Fontos szó az élmény, mert a hangját elég jól tudják reprodukálni, csak az élményt nem. Az ipar mindig afelé megy, hogy minél kisebb legyen a test, közben meg épp annak nagyságától lesz elementáris a hang. Meg a Hammond életben tartásában van némi western romantika hangulat is, ahogy az ember hősiesen küzd ezzel a koros nagy hangszerrel. A régiség amúgy is nagy divat mostanság, szépen ellene megy a fogyasztói társadalomi szemléletnek, s már ezért is szimpatikus számomra.”
JBSz Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/premeczb3">https://www.facebook.com/premeczb3</a>

Kapcsolatok

Kéknyúl

Premecz Mátyás