Publication/name

Ladal

Wanna - Barabás Lőrinc Eklektrik

Ujdnb - Barabás Lőrinc Eklektrik

A trombitás-zenekarvezető, Barabás Lőrinc (1983) nevét viselő, eklektikus városi tánczenét játszó csapat a jazz, az underground hiphop, az elektronika és popzene határmezsgyéjén mozog, nem csak könnyedén és ízlésesen, de kellően magabiztosan.
Barabás Lőrinc húszas évei elejére egyaránt bejáratos lett a hagyományos jazz és az underground tánczene köreibe, egyformán izgatta az improvizáció szabadsága és a tánczenék adrenalintermelő energiái. Előbb a kőbányai zeneiskolában, majd a jazztanszakon csiszolta képességeit. Az alapításkor mindössze huszonkét éves volt, de 2005 nyarán már meglehetősen határozott elképzelésekkel tárcsázta fel leendő társai telefonszámait. Ekkor már számítógépes programok segítségével régóta írogatta odahaza a maga zenéit, azok megszólaltatásához kereste a megfelelő partnereket. Egyfelől a vele együtt a jazztanszakra járó, de a műfajról kellően tágan gondolkodó társakat – Premecz Mátyás (billentyűsök), Fábián Juli (ének), Bata István (basszusgitár), Delov Jávor (dob) –, másrészt a kultiplexes örömzenélések során megismert underground hiphop Gimmeshot kollektíva legjobbjait (DJ Dermot szkreccs, sampler, harsona, Sena Dagadu rap, ének). Majd a későbbi Kertem helyén található próbatermek egyikében nekiállt velük az első tizenkét dalt összerakni, összecsiszolni, hogy aztán azokat élőben 2006. január 18-án bemutassa a Trafó Bár Tangóban.
A Barabás Lőrinc Eklektricnek a következő években – vitathatatlan újszerűségén és tehetségén túl – két fontos médium lökött sokat a pályáján: egyfelől felfedezte magának az újrapozícionált Petőfi Rádió, másrészt a rétegkultúrákra és új hangokra kellően érzékeny A38 Hajó. Miközben számaik folyamatosan forogtak az éterben, 2007 végén már Erik Truffaz előtt játszhattak, és az sem volt kérdés, hogy debütáló nagylemezük (Ladal) bemutatóját szintén az egykori ukrán kőszállító uszályból átlényegült művészeti központban tartják.
Az ízlésformáló médiumok hamar felfedezték maguknak a csapatot, mely új színt, új fazont, új zeneiséget hozott a budapesti klubéletbe, és éveken át stabil pontja volt a hazai fesztiváloknak. A lelkes kritikák mellett az akkoriban induló magyar Music Television és MR2 Petőfi Rádió egyaránt kiemelt rotációban játszották a Famous című dalt. A hatás természetesen nem maradt el: a 2007-es év egyik legszínesebb és legszínvonalasabb zenei produkciója, a Ladal bemutatkozó koncertjén az A38 hajón teltház fogadta és ünnepelte a zenekart. A Trick jóval letisztultabb és egységesebb anyag lett, bizonyítva, hogy bár a tagok külön-külön is sikeres formációkban játszanak, a Barabás Lőrinc Eklektric hangzásában nem egy szupergrupp tagjai licitáltak egymásra egyéni teljesítményekkel, hanem igazi csapatként tudtak működni.
Közel öt év intenzív koncertezés és két sikeres nagylemez után a Barabás Lőrinc Eklektric mégis határozatlan ideig felfüggesztette működését – Barabás Lőrinc trombitás-zenekarvezető más irányú zenei elképzelései miatt tett pontot a zenekar történetének végére.
JBSz
 
<a href="https://hu-hu.facebook.com/barabaslorincofficial/">https://hu-hu.facebook.com/barabaslorincofficial/</a>
https://www.barabaslorinc.hu/

Barabás Lőrinc Eklektric

Fábián Julit (1980–2017) a többség a Barabás Lőrinc Eklektric énekesnőjeként ismert meg, de rendszeres vendége volt a Gyárfás István Triónak, a Coolmen Triónak, több alkalommal énekelt Pege Aladár zenekarával, a Budapest Jazz Orchestrával és a Free Style Chamber Orchestrával. 2007-ben és 2008-ban egyaránt bejutott a Montreux-i Jazz Fesztivál énekversenyének döntőjébe.
2008-ban Fábián Juli Jazz Riff néven önálló kvintettet hozott létre (ennek dokumentuma a 2009-es Honey &amp; Chili). 2011-ben a zongorista Sárik Péterrel készített színvonalas duólemezt (FeelHarmony), s ugyanebben az évben Palásti Kovács Zoltánnal alias Zoohackerrel alapított stílusokat keverő elektroakusztikus formációt. Like A Child című dalukkal a 2012-es Eurovíziós Dalfesztiválra is majdnem kijutottak. Aztán Fábián Juli sikerei csúcsán bejelentette, hogy meghatározatlan időre visszavonul a nyilvánosságtól. S csak 2013 nyarán tért vissza a reflektorfénybe.
2013-ban vendégelőadóként énekelte a Waiting for the Sunshine című számot a Kerekes Band Fonogram díjas Folklore Man című albumán. 2015. szeptemberben fellépett a gyermekéhezés felszámolásáért a Papp László Budapest Sportarénában rendezett Nemzeti Minimum koncerten. 2017 tavaszán A nagy duett című műsorban Győrfi Pál oldalán szerepelt. 2017 nyarán Zoohackerrel és Johnny K. Palmerrel elkészítette a 6. Paloznaki Jazzpiknik hivatalos himnuszát Jazz &amp; Wine címmel.
2017. július 16-án több koncertje lemondása után jelentette be, hogy daganatos megbetegedése miatt olyan kezelésekre van szüksége, amik határozatlan időre kizárják azt, hogy fellépéseket, interjúkat vállaljon. Pontosan öt hónappal később, 2017. december 16-án családja, barátai és zenésztársai körében hunyt el 37 évesen.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 280.

Fábián Juli

Ghánában fehérnek, Magyarországon feketének számít, ott Veronikának hívják, itt Senának, Accra és Budapest között utazva mégis mindig ugyanazt mondja: hazamegyek. Miközben angolul számol és angolul ír szöveget, a nemrég a tizenötödik születésnapját ünneplő Irie Maffiában pedig jamaicai gyökerű ska/reggae-t énekel.
Az immár kétgyerekes családanya, Dagadu Veronika Sena (1983) ugyanolyan spontánul éli az életét, amilyen természetesen árad belőle a zene. Amit amúgy sosem tanult, vérbeli autodidakta muzsikus, csak megy a füle és a szíve után. Talán ezért is közelít mindenhez kicsit másként, mint a képzett zenészek, ami adott helyzetben kétségtelen frissítően tud hatni, mégha esetenként érzi is az ebből fakadó korlátokat.
A zene szeretetét otthonról hozta: édesapja főként bluest és jazzt, édesanyja klasszikusokat és világzenét hallgatott. A hiphoppal a nővérén keresztül ismerkedett meg, ahogy Magyarországra is utána jött 2001-ben, és szintén őrajta keresztül találkozott DJ Bosival és Mangóval. Általuk került be az underground hiphop Love Allience és Gimmeshot körbe, azzal együtt pedig a budapesti földalatti zenei életbe.
Az első, akkori énjének megfelelően kellőképp sokszínű szólólemezét (First One, 2003) szintén ebben a közegben készítette, aztán inkább különböző formációkban tesztelgette a képességeit, lehetőségeit. Így lett az Irie Maffia és a Barabás Lőrinc Eklektric énekesnője, később a francia Refactory szólistája, dolgozott együtt DJ Vadimmal, illetve Márkos Albert W.H.-projektjében Shakespeare szonettjeit olvasta/rappelte/énekelte kortárs improvizativ zenei alapokra.
Az Irie Maffia mellett 2013-ra látta elérkezettnek a második – az előzőhöz képest sokkalta poposabb megszólalású – szólóanyaga (Lots Of Trees) megjelentetését, amit két évvel később egy DJ Vadimmal közös korong (Grow Slow) követett. Eddigi legutolsó, a saját neve alatt megjelent soulos-afrobeates nagylemeze (Feathers, 2017) igazi élő hangzású anyag, merthogy rá a dalokat döntően egyben vették fel. Miközben a 2021 decemberében a Művészetek Palotája Külterén adott koncertjén a trió felállású Sena DagaDub projektben a ghánai-magyar énekesnő újabb, meditatív, spirituális oldalát mutatta meg.
2022 októberétől heti rendszerességgel tette közzé Ghana Live Sessions! videóit.
JBSz
 
Az előadó Facebook-oldala: <a href="https://hu-hu.facebook.com/senadagadu/">https://hu-hu.facebook.com/senadagadu/</a>
Az előadó Instagram-oldala: https://www.instagram.com/senadagadu/?hl=hu

Sena Dagadu

Trombitás, zeneszerző, zenekarvezető. A többség a Barabás Lőrinc Eklektric-ből imseri, annak 2010-es megszűnése óta főként szólóban (Barabási Lőrinc Live Act) és fúziós jazzcombójával (Barabás Lőrinc Quartet) koncertezik. Hangszeres előadóként rendszeresen lépett fel olyan Dj-kkel, mint Dermot, Suhaid, Palotai és Cadik.
A zene szeretetét a családból hozta (anyai nagymamája ének-földrajz tanár volt, képzőművész édesapja zongorázott, édesanyja csellózott, de egyikük sem hivatásszerűen), és mivel egy kézzel született, olyan hangszert kellett választania, amit így is teljes értékűen meg tud szólaltatni. Így esett a választása a trombitára, amit amúgy rengeteg zenei stílusban használnak, a popzenétől a jazzen át a klasszikusokig. 
Tizenkét éves korától a budapesti Szabolcsi Bence Zeneiskola fúvós tanszakán tanult klasszikus trombitálást, de már akkor is kipróbálta magát más stílusokban. Diáktársaival Füstölgő Ventilek néven alapított zenekart, és huszadik század eleji ragtime, boogie-woogie és klasszikus jazzdarabokat hangszerelt át a három trombita, harsona, dob felállású formációra. 1999 és 2001 között a Kőbányai Zenei Stúdió növendéke lett, majd felvették a Liszt Ferenc Zeneakadémia jazztanszékére, ahol Fekete-Kovács Kornél tanítványaként 2006 májusában végzett.
Egyetemi évei alatt több zenekarral koncertezett, rendszeresen hívták különböző latinos, funkys és popos együttesekbe, többek között az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-irie-maffia-4219">Irie Maffiá</a>ba (melynek 2005 és 2009 között volt tagja), a Soulwhatba (mellyel Ausztráliába is eljutott), az Uptown Felazba és a Brownfieldbe. Bekerült az underground hiphop Gimmeshot kollektíva kultiplexes bulijaira, melyek során nemcsak erős impulzusokat kapott, de több, később meghatározó társával – így DJ Dermottal (scratch, sampler, harsona) és a ghánai-magyar énekes <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-sena-dagadu-47609">Senáv</a>al – is megismerkedett. Majd 2005 novemberében megalapította saját zenekarát, melynek élén már a maga zenéjét játszhatta.
A 2010-ig létező <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-barabas-lorinc-eklektric-23314">Barabás Lőrinc Eklektric</a> zenei világa teljességgel új színt vitt a budapesti zenei életbe. A legmeghatározóbb pillérek az underground hiphop, a Davis/Truffaz-féle elektronikus alapú jazz és azok az egyszerű, szinte fülbemászó popdallamok, amiket akár a kádban ülve is lehet dúdolni. Ehhez jönnek még az alkalmi reggae-s, dubos kalandozások, kísérleti zenei kikacsintások. Ráadásul mindezek természetesen, izzadtságmentesen keveredtek a trombitás-zeneszerző dalaiban. 
A Barabás Lőrinc Eklektric formációval párhuzamosan Barabás Lőrinc 2007 és 2010 között <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-random-szerda-58449">Random Szerda</a> néven vezetett heti improvizatív klubestet Budapesten, ahol hétről hétre változó felállásban szabadzenélős esteket tartottak. (Lámpás Klub, A38, Take Five). Ezekből az estekből 2008-ban egy válogatás lemezt adott ki Small Talk címmel. (Mígnem a jammelés hagyományain alapuló sorozat 2019 októberében újraindult a Budapest Jazz Clubban.)
Aztán Barabás Lőrinc irányt váltott, az elektronikus zene felé fordult, 2011-ben részt vett a SAE Institute Electronic Music Production Course nevű képzésén New Yorkban, hazaérve rendre szólóban játszott (<a href="https://popkulturalis.hu/eloado-barabas-lorinc-live-act-23315">Barabás Lőrinc Live Act</a>). 2015-ben pedig megalapította fúziós, popjazzes <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-barabas-lorinc-quartet-23316">Barabás Lőrinc Quartet</a>-t, mellyen azóta számtalan albumot jelentetett meg.
JBSz Kapcsolat:
<a href="http://www.barabaslorinc.com">www.barabaslorinc.com</a>
<a href="https://www.facebook.com/search/top?q=barab%C3%A1s%20l%C5%91rinc">https://www.facebook.com/barabaslorincofficial</a>

Barabás Lőrinc

Delov Jávor (1980, Budapest) dobos, ütőhangszeres, a hazai alternatív zenei produkciók és jazzszíntér egyik legfoglalkoztatottabb zenésze. A Random Trip alapítója, és immár 14 éve projektvezetője ennek a különböző zenei stílusukat összehozó spontán élőzenés klubest-sorozatnak.
Nyolcéves korától klasszikus ütős szakon tanult egy zeneiskolában. 1992-től az Óbudai Népzenei Iskola bolgár népidob szakán végzett egy évet. Középiskolás éveiben is ének-zene szakos volt.
1996-ban barátjával és gimnáziumi osztálytársával, Bársony Bálinttal (Back II Black) alapította meg első zenekarát. 1997-től nagyon sok ismert és kevésbé ismert előadóval és formációval lépett fel (Auth Csilla, Borbély Mihály, Firstwood Gospel Team, Fugato, Jazzterday, Király Linda, Africa Molatako Band, M'Pivazu, Nikola Balkan Syndicate, Passengers, SoulWhat!, Tóth Vera, Vénusz). 2002-ben felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, ahol jazz-dob szakon szerzett diplomát 2007-ben. 2004-től 2005-ig a manchesteri University of Salford ösztöndíjas hallgatója volt, és egy éven keresztül fekete zenészekkel játszott egy gospel formációban.
Hazatérése óta számtalan zenekarban szerepelt állandó tagként vagy vendégzenészként, ilyen többek között az Anna &amp; The Barbies, Barabás Lőrinc Eklektric, Farkasházi Réka és a Tintanyúl, Fábián Juli &amp; Zoohacker, valamint a Révész Sándor-Závodi János féle Piramis Évek produkció. A virtuóz dobos jelenleg a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-turbo-8180">Turbo</a> pszichedelikus rockzenekar tagja, valamint aktív résztvevője a Vibe Changers zenei vállalkozásnak, amely klubest-sorozat és egy tehetségkutató elegyét foglalja magába.
2007-2010 között Barabás Lőrinc mellett állandó szereplője volt a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-random-szerda-58449">Random Szerda</a> elnevezésű koncertsorozatnak. Az örömzenélés helyszíne nyaranta az A38 Hajó tetőterasza volt, télen pedig rendszeresen a Take Five jazzkocsmába költöztek.
2009-ben ő volt a változó felállású improvizációs csapat, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-random-trip-7592">Random Trip</a> alapítója, azóta háromszáznál is több hazai és külföldi muzsikussal zenéltek együtt. A mai napig töretlen népszerűségnek örvendő, legismertebb hazai alkalmi zenés koncertsorozatban Delov Jávor a dobolás mellett a szervezés oroszlánrészét is vállalja. Az irányítást pedig zenésztársával, DJ Q-Cee lemezlovassal együtt végzi. 2023 őszétől - kétheti rendszerességgel - már Bécsben is látható és hallható a Random Trip.
HZ
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/delov.javor.9/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/delov.javor.9/?locale=hu_HU</a>
<a href="https://www.instagram.com/delovjavor/?hl=hu">https://www.instagram.com/delovjavor/?hl=hu</a>

Delov Jávor

Zongorista, orgonista, zeneszerző, többek között a Barabás Lőrinc Eklektric, a Qualitonson, a Smárton Trió, a Sena Band meghatározó muzsika. És ott van a saját formációja, a 2009 óta működő Kéknyúl.
A zene szeretetét a családból hozta, ahol amúgy tanárként, mérnökként, orvosként vagy informatikusként keresték a kenyérre valót, de autodidakta módon mindenki játszott valamilyen hangszeren. Középiskolában kezdett jazzt hallgatni, főként a kotta nélküliség vonzotta benne, ő is úgy szeretett volna zongorázni, hogy az ne mindig a reprodukcióról szóljon, hanem készségszinten legyen meg, és azt játszhassa, amit éppen érez vagy gondol, stílustól függetlenül. 2002-ben felvételizett a jazztanszakra, közben meg informatikát tanult a műegyetemen. Mígnem 2007-ben úgy döntött, hogy végérvényesen a zenére teszi fel az életét. 
Már egyetemi évei alatt is párhuzamosan több zenekarban játszott, de a kétezres végén igazi álláshalmozó lett, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-barabas-lorinc-eklektric-23314">Barabás Lőrinc Eklektric</a>től a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-the-qualitons-7306">Qualitons</a>on és a Smárton Trión át a Tritonig sokfelé megfordult. És hát ott a saját zenekara, a 2009 óta létező <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-keknyul-22532">Kéknyúl,</a> ahol már nemcsak zenél, de számokat is ír. Vagy a Premecz Mátyás Organ Trio, amellyel túlnyomó részt szintén saját szerzeményeket adnak elő, miként a Facebook oldalukon írják, "stílusuk egészséges keveréke a jazznek, a bluesnak és néhol a funknak, és tetten érhetőek a nagy előadók, például Lonnie Smith és Jimmy Smith vagy a Led Zepelin hatásai is."
Mindezek mellett pedig Premecz Mátyás az elmúlt évtizedek egyik nagy Hammond-megszállottja. És hogy miért használja előszeretettel azt a hangszert, amely már akkor is divatjamúlt volt, amikor ő született, egy 2009-es interjúban így válaszolt: „Egyszerűen fantasztikus a hangja. Amikor kamasz koromban meghallottam Keith Emersont játszani rajta, azonnal megfogott. Végül három éve sikerült vennem egy 1953-ban gyártott B2-est, ami akkor gyakorlatilag egy roncshalmaz volt, még a bútorzata is hiányzott, úgy kellett hozzá utólag készíttettem egy asztalossal. Aztán az idők során fokozatosan kiegészítettem B3-as alkatrészekkel, így ma gyakorlatilag az utolsó szögig megegyezik a legendás hangszerrel, csak minimum három orgonából pakoltam össze. A digitális hangszerek sosem tudják nyújtani azt a játékélményt, mint a régi analógok. Fontos szó az élmény, mert a hangját elég jól tudják reprodukálni, csak az élményt nem. Az ipar mindig afelé megy, hogy minél kisebb legyen a test, közben meg épp annak nagyságától lesz elementáris a hang. Meg a Hammond életben tartásában van némi western romantika hangulat is, ahogy az ember hősiesen küzd ezzel a koros nagy hangszerrel. A régiség amúgy is nagy divat mostanság, szépen ellene megy a fogyasztói társadalomi szemléletnek, s már ezért is szimpatikus számomra.”
JBSz Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/premeczb3">https://www.facebook.com/premeczb3</a>

Kapcsolatok