Az 1990-es évek fontos szabadcsapata a képzőművész Lois Viktor (1950) vezette Tundravoice.

E formáció gyökerei a nyolcvanas évek elejére nyúlnak vissza. Abba a korba, amikor egyes fiatal képzőművészek ecset és véső mellett/helyett gitárt, szaxofont és dobverőt vettek a kezükbe. E mozgalom legismertebb zenekara kétségkívül a Bizottság volt. Lois Viktor viszont úgy vélte, a legjobban úgy lehetne egyesíteni a két művészeti ágat, ha a képzőművészek nem hagyományos hangszereken, hanem képzőművészeti alkotásokon játszanának. És különféle kidobott gépek és használati tárgyak alkatrészeit felhasználva, nekiállt megalkotni a maga hangszerszobrait. A mosótekerőt, a centrifugagitárt, a facsavaróhárfát, a radiátorbasszust, a palackdudát, a hűtőborda-xilofont és a porszívócső-szaxofont. Valamint a nyolc méter hosszú Gigant II-t, amelyen egyszerre hét ember zenélhetett. Kiállítás kiállítást, performansz performanszot követett, e különös hangszerekből megszólaló zene pedig egyre tökéletesedett. És társaival a Tundravoice megalakulása, 1993 óta teljesen kiszakadt a kortárs képzőművészek által kreált hangszerszobrok vagy akusztikus szobrok zörgős-csörömpölős világából. Bebizonyította, hogy instrumentumaival reprodukálható műveket is létre lehet hozni. Ha kell, mechanikus tánczenét, ha kell, brumm & rollt, ha kell, metál sanzont.

A Tundravoice-nak eddig két kazettája (Tundravoice, 1994, Bálványbál, 1997) és három CD-je (Kétszívrezonátor, 2001, Sun Chariot, 2003, The Sun Goes Down, 2016) jelent meg.

A kezdetek óta persze sokat változott a zenekar és maga a zene is: a kezdeti underground fémes kísérletezéstől már a második kazettán a közérthetőbb és folkelemeket is felmutató dalok felé mozdultak, majd jött a brumm & roll és a metál sanzon, legutóbb pedig a perszonál etno. A Tundravoice látszólag monoton zenéjében a fémes felszín alatt mindig érzékeny a pulzálás, a hideg-rideg hangszereken mindig átjön az emberi kisugárzás.

A Tundravoice koncertezését nehezíti, hogy vezetője, Lois Viktor tíz éve a Boston melletti Actonban él, és vezeti ott a Contemporary Arts International művészeti központot.

JBSz–SJ

Forrás:

JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 455.